Elektronikus hangszer, afféle szintetuzátor, villanyzongora. Valódi hangszerek szalagra vett hangmintáit lehetett a billentyűk segítségével lejátszani, modulálni. A Strawberry Fields elején is ezzel játssza Jhn a bevezetőt. A Bungalow Bill elejére viszont nem ők játszották fel azt a rövid részt, hanem ez a Mellotron saját hangmintája volt, az a dallam gyárilag járt hozzá, ők meg jól felhasználták egy az egyben.
Nem rossz ez az oldal: http://beatlesgear.tk/ Ami most pont nem működik Olyan nincs, ahol a technikát is leírják? Hogy milyen torzítót, milyen hangzást használtak?
A stúdióban minden nóta felvételéről "jegyzőkönyv", felvételi lap készült, ez alapján lehet tudni, a szólót a középrészben John játszotta. De a nótában George is közreműködött, szintén gitáron.
A Youtube-ot nem tekintem megbízható forrásnak, ellentétben a témával foglalkozó könyvekkel. A gitárszólót Lennon játszotta, az Epijével. Meg a zongoraszólamot is ő nyomta.
Hallgasd meg a Hey Buldog basszus szólamát. Nyilván nem egy Al di meola, de nagyon szuper penget. Vagy ha jobban tetszik, a szólógitáros (Harrison)is csak annyir teker, mint a basszus szólam. Holott a két hangszer azért tekerés szempontjából nem egy kategória.
Talán úgy fogalmaznék, hogy Lennon zsigerből olyan nótát írt, amilyet csak akart, McCarney inkább izzadság szagúbb... Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy a Double Fantasy-t Yoko állítása szerint egy hét!!!! alatt írta meg.
Ezzel teljesen egyetérek... Talán úgy is lehetne fogalmazni, McCartney a tudatosan profi slágergyáros, Lennon az ösztönös, konvenciókat nem annyira tiszteletben tartó. Amellett persze, hogy még a Beatles-korszakban McCartney rengeteg zseniális, meghökkentő megoldást, effektet valósított meg...
Bocs, de én ezt azért mádképp fogalmaznám. Mielőtt bármit is írnék, itt szeretném leszögezni, hogy azért McCartney-nak is elsült a kezez olykor-olykor. Szóval. Miután kinőttem a tini korból, és reálisabban tudtam értékelni a zenéjüket, arra jutottam, hogy Paul volt a "nyáltenger" kérem helyesen értelmezni!, és John volt az elvontabb, igényesebb zeneszerző. Nekem Lennon dalai mindig is jobban bejöttek, és ez igazán akkor vált karakteressé, amikor szétváltak. Lennon hozta az igényesebb zenét, McCartney a Wings-el......, nem minősíteném. Természetesen ez az egyéni véleményem, és hangsúlyozom, Paul is szenzációs zeneszerző volt.
Én ezt egészen másképp gondolom és másképp hallom. Ott indul, hogy igenis vannak nagyon jó szólók, szerintem legalábbis. És hát mai szemmel nézve a Chuck Berry se volt akkora virtuóz. Nem attól jó egyik sem, mert annyira tekertek.
Nekem megvan dvd-n a müncheni(persze nem a teljes, mert az tudtommal nem létezik), de ott csak az epi volt nála...
A Wembley-ben "66.máj.1-én csak a She loves you-t adták elő. Ez volt az ucsó hivatalos fellépésük Angliában. Ahhoz használta volna az SG-t?...Nem lehet, hogy a kép másik koncerten készült?
Megnyugodtam Én is az ő zenéjükön nőttem fel, minden nap hallgatom őket. Ha érdekel, pár oldallal visszább tettem be képeket a szobámról, a topic indulása utáni első kétszáz hozzászólás valamelyikében ott van egy-egy lista a különlegesebb cd ill. dvd-kből, amelyek a birtokomban vannak tőlük(koncertek, demók, stb.). Egy kicsit fanatikus vagyok , de azért a zenéjüket igyekszem objektíven megítélni.
A basszus tényleg jó volt szinte mindegyik számban, de korántsem virtuóz. Inkább dallamos, érdekes megoldások voltak, nem pedig sebességőrült tekerések. Szerintem ugyanez igaz a szólókra/ritmusra is: ha alaposan végighallgatod, a nóták legtöbbjében találsz vmi érdekes, egyedi megoldást, akár Lennontól, akár Harrisontól. Az is tény, hogy Pault érdekelték leginkább a dallamok, John onkább a szövegre, és a kifejezőerőre helyezte a hangsúlyt, kevésbé volt melódia-párti. De ez remekül kijön a Beatles utáni karrierjükben is; McCartney klasszikus popnótákat írkált, Lennon kacérkodott az avangarddal, politikai töltetű nótákat írt, nem annyira a dallam, mint a tartalom érdekelte.
Ez így ebben a formában nem teljesen fedi a valóságot. Mert mind addig, amíg Se Harrison, se Lennon nem erőltette meg magát a gitárszólókban, addig McCartney olyan basszus szólamokat nyomott a dalok alá,hogy csak pislogtam. Tehát én inkább úgy látom, hogy a két gitárost inkább nem érdekelte a szóló, nem foglalkoztak vele. Vagy csak ennyit tudtak???? Nem hiszem, hamburgban amikor szinte egész nap zenéltek, és zömében más szerzeményeit, akkor ha a nóta megkövetelte, kutya kötelessége volt gondolom Harrisonnak lenyomni a szólókat. Gondolok itt pl, Chuck Berry dalaira. Hülyén vette volna ki magát, ha a komolyabb gitárszólókat kihagyják. De erről soha semmit nem olvastam, ezt csak én gondolom így.
Akkor te nem igazán ismered a Beatles munkásságát. A vége felé igen jó kis szólókat nyomtak. A koncertezős időszakban meg mindegy lett volna, mit játszanak, úgysem hallatszódott volna rendesen. Azonkívül, az ő zenéjük nem a gitárszólókra épült, azt megtették abban a korban mások, ők inkább az énekdallam/vokál-harmóniák irányába mentek el. Ebben a zenében a gitárszóló inkább kiegészítő szereppel bírt, nem pedig központi dolog volt, mint mondjuk Claptonnál.
helyesbítés helyesbítése: Clapton a While my guitar gently weeps szólójában használt egy meggypiros Gibson Les Paul-t, amit a felvétel után Harrisonnak ajándékozott. Ő ezt a gityót Lucy-nak keresztelte, Albert Collins Teléje után szabadon...Ezt a gitárt használta az Abbey Road album nagy részében, pl. Something, ill. a Fehér Album néhány számában, pl. Sexy Sadie...
Még valami, ami nagyon régen foglalkoztat. Mind 3 srác jó zenész volt. Ennek ellenére olyan primitív szólókat nyomtak, hogy én szégyeltem volna. Pedig már abban az időben is voltak gyorskezű gitárosok.
Például, mert a Tele, Strato, egyéb gitárokat a koncertezések vége felé kapták. Harrison és Lennon "65 nyarán kaptak a Fendertől két Strato-t, de állítólag azért nem használták őket nyivánosan, nehogy összekeverjék őket a Shadows-zal A Les Paul-t Harrison kapta Claptontól, szintén a "60-as évek vége felé("66-ban befejezték a koncerteket). Nem is voltak azok a nagy gitárcserélgetős népek. Legalábbis Lennon és McCartney. Lennon vagy hat évig ugyanazon a Rickenbackeren nyomult, Paul meg a hegedűbasszussal. Harrison meg a Gretsch-ekkel. Ő mondjuk minden lemezen mást használt, kezdve a Gretsch Duo Jet-en át az egyhangszedős Rickenbacker-ig, aztán Epiphone...
"66-ban váltottak az Epiphone-ra.(Tehát nem Gibson).
Nem mellékesen, a hangzásuk megteremtésében is nagy szerepe volt ezeknek a gitároknak, meg persze a Vox erősítőknek. Fenderrel elég Shadows-osan szóltak volna...
A "66-os koncertnóták jelentős részét az Epiphone-okkal vették fel. Egy Paperback Writer vékonyan is szólt volna Rickenbackeren...
Meg tudjátok mondani, hogy miért ragaszkodtak annyira a félakusztikus (Gibson???) gitárokhoz? Hiszen Harrison kézében láttam Telecaster, Stratocaster, sőt még Les Pault is. Lennon feltünően nem használta ezeket a gitárokat.
Nem is annyira az angol nyelv, mint a külkereskedelmi mérlegre gyakorolt igen kedvező hatásuk miatt, mint első számú exportcikket...Ezt nem tudnám angolul írni, talán majd Joe...
Itten meg mi van? Angol társalgási óra?( Igaz, a Beatleseket - állítólag - főképp azzal az indokkal ütötte Her Majesty lovaggá, hogy Ők tettek a legtöbbet az angol nyelv elterjedéséért).
Azért próbáljátok meg...A További Magyar Hangok a saját nótákat játszó bandám, nem lesz rossz...
Emmég úccse volt itt... href=http://youtube.com/user/KneifGEri target=_blank>Green ChillerZ: Can"t stop (RHCP)
Egyszer a Mestert+Kovikát rá kellene beszélni (legfeljebb én vezetek). Már többször kibírtam (nem könnyen) alkohol nélkül; volt hogy napokig is (de lehet, hogy a 29-e nem jó).
Tudom:) De már rengetegszer volt, a Wurlitzer nemet mondott rá...:)
Esetleg, ha eljöttök 29-én Maglódra További Magyar Hangok/Green ChillerZ koncertre, és átalakulok Bor-litzerré, meggondolom...:)
Ma újra meghallgattam a "65-ös Shea stadion-beli koncert eredeti(!) hanganyagát(amit a videókon, hivatalos kiadássokon hallani lehet, azt a Hollywodd Bowl-os koncert anyagából vették át nagyrészt)...Lennon gitárja hamis:). De így sokkal életszagúbb...És az a borzalmas hangosítás, a stadion hangosbemondó rendszerén keresztül...Imádom! Egy darab "60-as évek...
Na... ma eljátszottam - ünnepi alkalomkor - a Yesterday-t. (van róla egy jazz-változat kottám, amiből vagy húsz éve kivettem a 7/9-eket és áttettem C-dúrba). Most aztán nem nagyon hasonlít az eredetihez, de állítólag elég jó lett).
