Hokiütőfej Jacksonokon nem is volt, az Kramer- meg ESP-specialitás Héthúroson okés ez a kétoldalas (az egysoros hetes concorde tényleg buta),de hathúroson nagyon ormótlan ez. A concorde-fej sztem a legkecsesebb fejforma, amit gitárhoz valaha kitaláltak.
Ezek az SLS-ek nekem vhogy nem adják, egyrészt a fejforma, másrészt a berakások miatt. A concorde után annyira ormótlan ez a 3+3-as fej, hogy hihetetlen...
Nálam van egy (asszem) 192-es, '92-es, bár az igaz, hogy szarrá van moddolva, gyakorlatilag csak a nyak és a test eredeti (Dandó Zolié volt, és stratová lett alakítva: SSS, vintage híd). Egyébként baromi jó, kényelmes cucc, meglepően jobban egyben van, mint a legtöbb manapság gyártott gitár...
Igen, a bordó Explorer Jackson a Nagyfié, a mai napig megvan úgy tudom. A Jelek borítóján lévő Jackson (mindkettőjüknél ugyanaz a gitár szerepel azt hiszem) pedig egy USA Soloist volt, amit késöbb sajnos elloptak az Omen próbaterméből a '90-es évek derekán. Lajos mesélte, szokott néha ide is írni amúgy.
Jaja, csak maga a quartersawn nem arra vonatkozik, hogy hány darabból van. De egyébként nekem pl. szimpatikusabb a scarf jointos nyak, valahogy stabilabbnak tartom, főleg borulásnál.
'91-es Japó Soloist. Ebből se sok futkorászik a környéken! Sajnos eladtam mert jött az ESP láz aztán ment ez is a levesbe, de azóta pótoltam a Jackson veszteségeket.
Én később kapcsolódtam be a történetbe.
Egy KE-1 kelly amit még megjegyeztem, az is itt a fórumon talált új gazdát.
Az Omen-es időkre lettem volna még kíváncsi, hogy akkor milyen Jacksonjaik voltak.
Arról az időkről szinte semmi kép nincs
Grat neki hozzá, nekem egyszer volt a kezemben és brutáljó.
Emlékszel arra az asszem Hamer-re (?Jackson?), ami piros volt és tele formájú? Kétezres évek elején használta, többek között a 2002-es Judas koncerten is, ahol ők voltak az előzenekar.
Ebayről vannak ha jól tudom.
Mostanában én hiányolom azt a szóló hangzást, amit anno csak a Jacksonokból hallottam.
A gibsonok nekem nem jöttek be...
Én archiváltam azokat a képeket Egyébként a lenti gitár most az egyik itteni fórumos arcé.
Témák szempontjából az 'Ösztön' az egyik legjobb lemezük - szerintem. Egyébként Lajosnak nagyon jó érzéke van a kiváló gitárok kiválasztásához, az ő kezében eddig mindig csak különleges, vagy nem különleges, de csúcsminőségű hangszereket láttam. Néha egyébként nem is értem, honnan szerzi egyiket-másikat, mert van 1-1 igazi ritkaság is köztük. Próbáltam képet keresni, de sajnos azok már nincsenek a fotóalbumban.
Nekem a 750 XL - és az az egész korszak gitárok szempontjából ('80-asok végétől kb. '95-ig) - abszolút szerelem, ettől függetlenül ma már nem vennék ilyet a trem miatt. (Illetve igen, ha lenne mellé másik három :))
Másik topikban leirtam, lehet itt is, de mind1:
A több részes nyakak a gitárnak jók, az egyrészesek a gitárosnak.
A több részes nyak: kevésbé kiszámítható hangra, stabilabb, tartósabb, kevesebb anyagveszteséggel jár.
Egy részes (quartersawn) nyak: kiszámíthatóbb hangzás, tuti jobban rezonál, több odafigyelést igényel, sokkal több anyagveszteség gyártásnál.
Nekm ugyanabban a gitárban volt tb4 és sh4 is, a tb4 sokkal szarabbul szólt De legalább a húrok a mágnesek közepére estek És akkor még jönnek a kramerek ferde humbival a hídnál...
Én próbáltam olyan gitárt, amibe Jeti csinált olyan hangszedőt, hogy nem ért végig a húrok alatt a mágnes, és az E1 érezhetően halkabb volt a többi húrnál, nagyobb nyújtásnál meg hirtelen hangosabb lett.
Jaja, közben én is utánanéztem...gondolom itt is az a különbség az egyes típusok közt, ami a JT-500 és 590 közt, az egyik spiáter (cink-alumínium ötvözet), a másik rendes edzett acél.
Becsapós a neve, az alapján én is tremolónak gondolnám. Ez egy tune-o-matic-szerű valami, nem lockolós, de nem szidják halálra. Rakják ezt JS-től kezdve SLSMG-n át USA Soloistra is, nagyon gagyi nem lehet. Mondjuk állítólag kétféle típus van belőle, az USA és az import gitárokra más anyagokból csinálták ezt a hidat. Olyat már olvastam, hogy tonepros híd becuppan a helyére, vélhetően normal spacing (ami jó, mert a D-Sonic is olyan), biztos csak akkor leszek benne, ha ideér.
All of our full-size humbuckers except the X2N® and D Activator-X™ are available in two polepiece spacings. F-spacing refers to the wider of the two spacings. For proper string alignment and balanced output, F-spaced humbuckers should be used in the bridge position on all guitars with string spacing at the bridge of 2.1" (53 mm) or greater. On these guitars, if the nut width is 1-11/16” (43 mm) or greater, F-spaced pickups can be used in the neck position as well.
A JT390 nem tremoló, az a fix híd, ami a DKMGT-n is van. Tremolóval nem lennék gondban, az van itthon: a JDR-94-ben a hídhoz f, a nyakhoz normál húrtávolság passzol.
Azóta sem tudták azt a szintet megütni hangzásban.
Én ezt a gitároknak tudom be, mivel lényegileg más nem változott.
Maradt a jmp1, meg az el84 a végén, ugyanaz a stúdió, csak a gitárok lettek mások.
Amíg volt Jackson, volt igazi szólóhang.
Persze nem azt mondom hogy most szar.
Passz, sztem F-spaced lenne a logikus. (Bár pl. a Vintage V100 LP kopimnál meg ugye regular spaced-re számítana az ember,és az meg a TOM híd ellenére F-spaced.) De ha van otthon egy F-spaced hangszedőd, akkor hamar ki tudod deríteni. Amúgy ha hosszú távra marad a hangszer, azt a JT-390-et érdemes lecserélni, az nagyon gyenge cucc sajnos. (JT-580, JT-590, ezek a jó tremolói a Jacksonnak, amik nem spiáterből készültek.)
Az amcsi srác, akitől a gityó van, pont ezért beszélt le a DXMGT-ről. Azt mondja, a Fender-féle X sorozatban jóval gyengébb faanyagok vannak, mint az MG szériában, és miután van vagy 60 Jacksonja, hajlamos vagyok hinni neki. (Pedig a DXMGT 3+3as feje jobban tetszik, mint a hokiütő.) Az tuti, hogy a '90-es évek eleje-közepe volt a csúcs, azokat a Jacksonokat egyöntetűen ajnározza mindenki.
DKMG akkoriban elvileg a japán széria egyik csúcsmodellje volt, szóval majd úgy figyeld meg, mintha most mondjuk egy DK2MQ lenne Látványos olcsósítás ment akkoriban, sztem a Fender úgy gondolta, hogy leépít némi konkurenciát, aztán rájöttek, hogy tök más a célközönség.
Na, a DKMGT pont 2002-ben jött ki, kíváncsi leszek a hangjára. Még nem volt gyenge japán gitár a kezemben, Jacksonok, Ibanezek, ESP-k, Hondo LP, Fernandes, Caparison mind jó volt.
2002-2007. közt volt egy ötéves mélyrepülés, amikor kereste az identitását a márka, nagyon sok ebből az időszakból származó gitárral volt dolgom, amiknek egyszerűen döglött hangja volt, nem volt az igazi az összerakás minősége, ordított, hogy olcsó anyagokból rakták össze őket, aztán elkezdtek szépen felkapaszkodni, és megint jók a japán Jacksonok is, USA modellekkel sajnos a Fender-felvásárlás óta nem volt dolgom.
Nekem az összes Jacksonos tapasztalatom gyakorlatilag olyan '91-96' közti japó modellekkel van. Igaz, mind csavaros volt, kivéve a Sárközi Lajcsi professionalját, amivel az 'Ösztön' lemezt játszotta.
Így igaz, nincs tökéletes gitár - pontosabban van, de az a Józsinak az, nekem nem. Ami meg esetleg nekem az, az másnak nem. Nem egyszerű hobbi ez ... :) Én mondjuk eleve olyan gitárt szeretek venni, ahol fel sem merül, hogy mennyiért fogom tudni majd eladni, mert nem is akarom majd lecserélni - idealista gondolat. :) Úgyhogy kedves gitárosok: próba, próba, próba!
Kíváncsi leszek erre az X szériára.
Indiai, indonéz meg kínai most már minden, nem tudom...
Amúgy pl. nekem jó 10 évvel ezelőtt volt lehetőségem 1-2 90-es évekbeli japán Jackson csúcsmodellt (vagy közel csúcsmodellt, XL és Pro szériás Dinky-ket és Soloistokat) kipróbálni 1-2 hasonló korú USA darabbal összevetve, nem mondanám, hogy az amcsi darabok egyértelműen jobbak lettek volna. Az biztos, hogy sokkal nehezebbek voltak, és a nyakprofil sem stimmelt 1:1-ben, de azokkal a régi japánokkal nem volt olyan gond, hogy rosszabb gitárok lettek volna, ahogy pl. ma is ha nem lennék késes Adrian Smith-fan, akkor simán vennék egy Charvel So-Calt fehérben, és tolnék rá egy fekete HSS koptatót, minőségben sztem dettó ugyanott lennék, ahogy egy RR24-ről sem hiszem, hogy túlságosan meg tudná szorongatni az USA RR1-es, max a Floyd jobb minőségű rajta (a japán gitárokra ugye a kínai vagy koreai gyártmányú FRT-O2000 kart rakják, amin vannak spiáter alkatrészek).
Az az igazság, hogy az ESP-nek nagyon jó a marketingje, gyakorlatilag a szériagitárok csúcsának van beállítva, ami valahol igaz is...viszont mint minden divatossá vált márka előbb-utóbb, ők is túlárazódtak ár/minőség-viszonylatban, én pedig meggyőződéssel állítom, hogy pl. a japán Jackson RR24M-em nem volt semmivel sem rosszabb hangszer, mint mondjuk egy Horizon FR-I, sem a kényelmet, sem az összerakás és a hardverek minőségét tekintve, hangzás tekintetében pedig komolyan rá is vert arra a gitárra. (Nem véletlen, hogy a csajom sokszor kérte el koncertekre a Jacksont.) Most egyébként a Jacksonok ára is elég meredeken megy felfelé, az új X széria minőségi javulása elég komoly drágulást fog magával hozni, ahogy láttam. Nagyjából olyan áron lehet majd az indiai Jackson X szériás gitárokat megvásárolni, mint 10 évvel ezelőtt az akkor mélyponton lévő cég japán kínálatát (amik akkor mondjuk nem is voltak olyan túlzottan jók, talán sokan emlékeznek még az első DK2-szériákra, hogy mennyi gond volt a hardverrel, milyen ergya hangszedőkkel szerelték őket). Tökéletes megfejtés általában szériahangszereknél nincs, mindig van valami kompromisszum, nagyon ritka az, hogy valaki egy gitárt teljesen a gyári állapotában tartson meg. Viszont meg lehet találni azt az egészséges mértékű kompromisszumot, amikor ugyan rákölt az ember egy csomó pénzt már a megvásárláskor a hangszerre, meg utána még esetleg tuningol rajta ezt-azt a saját ízlése szerint, de mégis a végeredmény egy olyan gitár, amit adott esetben, ha a szükség úgy hozza, komolyabb bukta nélkül, netán még akár haszonnal el lehet adni, de mégis a saját igényeihez tudta alakítani, hogy anélkül tudja használni, hogy közben basztatná az agyát a vezérhangya, hogy mit kellene venni helyette. Én is fázom egy kicsit amúgy a PC-1 bridge pickupjától, mert a Super3 az a DiMarzio egyik legvisítósabb, legnagyobb jelű hangszedője, ami a mai, modern zenei környezetben nem biztos, hogy annyira megállja a helyét, de egy pickupcsere azért még belefér a dologba, pláne, hogy még a lila Charvelhez megrendeltem egy BKP Rebel Yellt, amivel meg nem nagyon lehet mellélőni
Talán emlékszel, írtam neked anno, hogy ESP és Jackson volt nálam is a két fő opció. Sajnos el kell mondani, hogy legyen az BÁRMILYEN gyártó - igen, még a legdrágábbak közül is -, nem lehet 1000%-os döntést hozni valós tapasztalatok nélkül. Magyarul: egy hangszerről igazán már csak akkor lehet nyilatkozni, ha az ember napokig próbálgatja és kitapasztalja. Még egy hangszerüzletes próba - ami sokszor nem is jön össze, ha vmi nagy értékű gitár van képben, ami esetleg nincs is az országban - sem tökéletes megoldás. Erre most kellett rájönnöm, pedig nem ma kezdtem, csak éppen kevés 'boltolós' tapasztalatom van. Mai fejjel egy USA Jackson NT-t keresnék, mondjuk a USA SL2HT Soloist-ot. De még ezt is csak úgy, ha előtte alaposan kipróbálhatom. Jó egyébként az ESP, csak én még ettől is többet vártam.
Az ESP nekem csalódást okozott olyan szinten, hogy bár precízek, mint egy orvosi műszer, de valahogy azt a dögöt a hangjukban sosem éreztem, amit mondjuk a nálam járt Jacksonok java hozott számomra. A csajom Horizonja is egy iszonyat igényesen összerakott gitár, nagyon jó rajta játszani, minden hardver kifogástalan minőségű, de a hangja az egyszerűen nem tetszik, pedig papíron jónak kéne lennie a kőris testtel, ében fogólappal, hátul BKP Cold Sweat hangszedővel. Sokat agyaltam, hogy milyen gitár legyen a befutó most, hogy eldöntöttem, hogy utoljára megyek neki ilyen nagy beruházásnak, az ESP valahogy nem került komolyan számításba. Japán vagy USA Jacksonokon, Charveleken gondolkodtam, Parker Nitefly jött még szóba, aztán végül 10 perccel az aukció lezárása előtt döntöttem el, hogy a PC-1-re rámegyek (az Adrian Smith modellen vacilláltam még nagyon, de egyrészt az ár, másrészt a praktikum döntött a 24 bundos PC-1 javára).
Hehe, mintha magamat hallanám, ezért is ruháztam most én is be ESP-re, ami egyébként mégse lett olyan nagy élmény, de a minőség az minőség, nincs mese. Szép a PC, nekem a kedvencem a 'hülyealakú' gitárja volt:
Köszi, itt is ugyanazt tudom mondani, hogy ember tervez, használthangszerpiac végez, de azért döntöttem az előzetes elképzelésekkel szemben úgy, hogy végül mégis jobban zsebbe nyúlok, mert szeretnék most egy olyan hangszert venni, ami kvázi "örök" darab lehet, tehát nem az van, hogy tetszik, rohadt jó gitár, szeretem, de fél év múlva gond nélkül eladnám (az RR24M volt ilyen pl., nagyon szerettem, azon ritka hangszereim egyike volt, amit eladás után vissza is vásároltam volna,de mégis eladtam). Elegem van a folyamatos adás-vételből, a zenélésre akarok már koncentrálni Summa summarum, nem tudom kiszámítani, hogy nem üt-e be vmi nagy szerelem a későbbiekben, de egy premium kategóriás superstrattal elvileg egyben lesz az a hangszerpark, ami nekem kell ahhoz, hogy az ötleteimet maradéktalanul meg tudjam valósítani.
A signature cuccai közül ami túlmegy az általam elfogadhatónak, ízlésesnek tartott határokon, az a fehér-arany JEM, illetve a nyalókamintás sokszínű Universe. A többi az poénos, a kanárisárga, rózsaszín JEM sztem kifejezetten olyan bulis színek, amivel még én is kiállnék színpadra annak ellenére, hogy az aktív zenekarozós korszakom utolsó 2-3 évében death metalt játszottam, az UV777 is nevezhető elegánsnak (bár a tükrös koptató meg a műanyag kagylóutánzat-szegély is olyan dolgok, amiket nekem eszembe nem jutna a gitáromra tenni), de az tény, hogy a nagyon színes egyénisége masszívan kiütközik a gitárjain. Halálfejes-koponyás dolgokat én egyébként nagyon olcsó, low-grade motívumoknak tartom, amit iszonyatosan elcsépeltek a rock/metal utóbbi 30 évében.
Steve szerintem egy nagyon "színes" egyéniség... Ezt tükrözi a sok signécsör cucca, főleg a régebbi modellek, ahol aztán minden szín variáns felvonul... Nekem tetszenek. Persze ez nem mindenkinek "állna" jól. Többek közt nekem sem.
Én például a halálfejes, koponyás cuccoktól kapok hülyét... De van abban is ami jól néz ki, de nekem nem kellene
Ok-okozati összefüggés van itt...azért taszít az arany hardver, mert az ilyennel szerelt gitárok javarésze ocsmány módon ízléstelen. Gondoljunk pl. az Ibanez JEM-ekre, ami a fehér szín-gyöngyház koptató-arany hardver,de egészen a pickupok utolsó csavarjáig-vine of life berakás konstellációval sztem a valaha volt legízléstelenebb gitár. Egy LP Black Beauty-n engem sem zavar az arany pl. Az a juhar gyönyörű amúgy, és külön durva, hogy a fogólap is kagylós anyagból van.
Mert le vagytok ragadva a dikmá szintjén.
Az arany is sokféleképp jelenik meg.
Van ez a fuxos+kilóra haver, meg az ócó kisz kínai mindent-sálgával-bevonunk - stb,
de egy eleve elit cuccon csak emel.
Mondjuk meglátom az aranyat egy fáraó halotti maszkon, nem a cigók jutnak eszembe.
Ugyanígy vagyok a minőségi floydokkal. Sőt az LP-ken se bántja a szemem az arany hardver.
Külön korrekt amúgy, h a nyak egy darabból van.
Biztos bestof juhar.
Sziasztok!
Létezik éger testű fixhidas Jackson? Nem feltétel a ragasztott nyak.
Rámjött a 80-as évek őrület de floydos gitárt nem szeretnék, telét meg nem kapok, viszont kipróbálnék egy ilyent.
Sztem is jó áron sikerült lőni, ezek a hangszerek olyan 1500$ alatt USA-ban sem szoktak elkelni, ráadásul ideát ritka is ez a modell, mint a fehér holló. Ez egy 1997-2000. közt készülhetett darab, mert 1997. előtt még az az elb***t formájú PC modell volt, 2001-től pedig 2 helyett 3 poti volt a gitárokon. Alig várom, hogy megérkezzen, ez lesz az első saját made in USA Jackson gitárom (mondjuk nem is tervezek több gitárt vásárolni, legalábbis elektromosat biztosan nem). Kis ízelítő (tegnap lőttem ebayről Németországból, csak hogy a többiek is értsék):
Nem csodálom,h nem jött át. Köszönöm! Szépen nyugiban alakulnak a dolgok,uh emiatt sem akarom elkiabálni,de jelzek úgy is,ha komolyra fordult. Ami biztos,h insane-nél sokkal böszmébb lesz a zene ami igazán közel áll hozzám
Hát sajnálom hogy vége, így már nem ugyanaz volt a buli sem, nem igazán jött át a dolog.
Mindenesetre sok sikert kívánok a terveidhez, és kíváncsian várom az új formációt is Van már róla valami nyilvános info?
Ne sajnáld,én nem sajnálom szép volt,jó volt,köszönöm ennyi! Persze volt rossz is,de hol nincsen kb..? Demon be lesz fejezve természetesen,csak többek között ezekkel sem volt idő sosem foglalkozni. Köszi cimbora!
Héthúroson okés ez a kétoldalas (az egysoros hetes concorde tényleg buta),de hathúroson nagyon ormótlan ez. A concorde-fej sztem a legkecsesebb fejforma, amit gitárhoz valaha kitaláltak. 
Sajnos eladtam mert jött az ESP láz aztán ment ez is a levesbe, de azóta pótoltam a Jackson veszteségeket.
Summa summarum, nem tudom kiszámítani, hogy nem üt-e be vmi nagy szerelem a későbbiekben, de egy premium kategóriás superstrattal elvileg egyben lesz az a hangszerpark, ami nekem kell ahhoz, hogy az ötleteimet maradéktalanul meg tudjam valósítani.
A fizetésnél átutalástól kicsit fáznék, de amúgy szép is, meg jó áron is csaptad le, és az euró sem vészes mostanában.
