nyilván egyik sem szegénylegény, de hogy a met-nek lényegesen nagyobb bevételei vannak lemezeladás és koncertek után, azt gondolom nem nehéz kimatekozni.
A zene méginkább, persze annak meg mindig szubjektív a megítélése.
Mondjuk "zenészként" (nem mintha magamat annak tartanám) talán kicsit tud objektívebb lenni az ember.
Pl nekem több olyan kedvenc, nagyra tartott gitáros van akinek a zenéjét egyébként nem hallgatom.
De előadásban technikában és nem utolsósorban hitelességben viszont baszottul ott van/volt. Amiért mindenképp respektet érdemel.
Gondolom azért egyik sem él szarabbul mint a másik.
Azért nem az a nagyságrend van közöttük :)
Én a Megadeth-et sosem tudtam meghallgatni, főként Mustaine hangja miatt. :)
Egyébként lehet zeneileg bejönne. A basszerunk nagy MD fan.
Úgy gondolnám ritka az, aki mindkettőt szereti :)
metallica több embert mozgat meg mint Megadeth. Több lemezt is adtak el, de megadeth termékenyebb.
Metallica élőbb banda, Megadeth inkább gépies a színpadon.
zeneileg mindkettő etalon:)
az én lemez polcomon egyik nincs előrébb mint a másik :)
örülök hogy mindkét zenekar létezik és alkotját a sok jó anyagot, bár egy hetfield-mustaine vezérelt album még ütős lehetne, de ilyen sztem sosem lesz, max ha meg áll majd minden piac és kell nekik a zsé nagyon
az "utána kullogást" én legalábbis népszerűségben értettem.
és ez azért nem csak metal zenekarok fokmérője lehet...
a zenészek többsége mégiscsak azért írnak dalokat és állnak színpadra hogy minél több emberhez/nek szóljanak a dalok. ezek egyik fokmérője (volt) a lemezeladás (most letöltés) és a jegyeladás.
Megadethnek a Risk lemez a Load-nak megfelelő, ők is próbálkozak a rockosabb vonallal, míg végre mindkét zenekar (ki előbb ki később) rájött, hogy ez nem nekik való. Ahogy a rock sem, úgy a modern lehangolt cucc sem.
Mustaine is nyitott a "pop" felé, a Youthanesia eléggé olyan lett. A Tout le Mond-dal az élen
Sőt még pár lemezen nem is ment vissza ő sem darálósba
Ú ezek is jó lemezek, sorban mind: countdown, youth, criptic, world needs, enemy, 13, bár broderick sajnos feeleingben nincs olyan patent mint Friedman, de v alljuk be, ott nagyon magas lett a mérce:)
igaz, megfigylehető az evoluciója a zenéjüknek killtől a feketéig, majd egy hírtelen snitt, jöttek a loadok, kis megingás az anger-ral majd vissza a magnettel a régi kerékvágásba
én örülök ezeknek a lemezeknek. Nem tudom honnan jött nekik, lehet Lars túl sok Oasis-t hallgatott. Szerintem jó dalok klippek születtek, jó a design még a Mama Said-et is szeretem
és inkább adják ki egy egységes arculatú dupla lemeznek mintsem a rendes metálkodások közé beszurkálva odanem illő módon.
számomra ennyivel is színesebb a munkásságuk
A talicska rajongók nagyrésze rühelli ezeket a lemezeket.
szerintem Lars is jól dobol rajta, jó tempót üt......nem csapkodja szanaszét, és Kirk bluesos szólói is jók, nem kell túl vállalnia magát :)
bár nem vagyok hithű metálarc lehet emiatt
a LULU-t én sem értem. Lehet a szövegvilágának tanulmányoozásával nyerne némi értelmet. de sajnos a fülemet bántja LR ének nem tudása.
Bár az Iced Honey zenéje megfogott, 1 db riff, hangnem, de hangulata jó, csak egy jó ének kéne rá:)
Az biztos, ha a Justice-t erőltették volna még néhány lemezig (bármennyire is etalon nálam is zeneileg) mára ők kullognának a Megadeth mögött és nem fordítva :)
a Load/reloadnak nem Metallica hanem Rockallica néven kellett volna kijönnie, más hiba nincs vele. A gond az, hogy sorlemezben kiadni olyan duplaalbumot ráadásul METALlica néven erős túlzás. Zeneileg nem fejlődés, stílusilag egy metalzenekarnak mellékvágány, és még csak újat sem hoztak a a rock stíluson belül, hogy valami is indokolja a dolgot. Szóval a 1993-2008-ig tartó korszakuk nálam erős mellékvágány, pedig majdnem a zenekar életének a fele...
Azoknál már csak a Lulu szörnyűséget tartom nagyobb baklövésnek.
nem volt az pop, még csak nem is rock (az már a load volt...) hanem letisztult metal zene, különösebb matek nélkül. A justice-on meg akarták mutatni mit tudnak a fiúk, ennek eredményeként úgy szétmatekozták, hogy koncerteken ez valóban visszaütött: a közönség nagyrésze nem zeneműértő, nem a triolák meg szextolák fogják őket meg hármashangazban, hanem az olyan egyszerű témák 4/4-ben mint a sandman zseniális riffje, vagy a Sad but true málházása. Egy ponton túl tényleg felesleges pakolgatni a riffeket egy dalba, mert rohadtul nem lesz közönség és slágerbarát.
A Dream Theater a mai napig ebben a zenei túlzásban él, túlmatekozott dolgok, csak kevesen értik és élvezik (főleg nyilván zenészek) és emiatt soha nem tudna olyan lemezeladási vagy népszerőségbe ugrani, mint pl egy Metallica, annak ellenére hogy egy nyilván egy DT lemezen több zenei megfejtés van, mint a komplett Metallica diszkográfiában...és pont ez a baj...
Néha valamit jobb játszani, mint koncerten hallgatni Mostanában én is hosszú idő után vettem elő újra a talicska lemezeket, a black valahogy most nem jött be.
Igen, a justice-on van néhány szám aminél úgy érzi az ember, hogy sosem lesz vége De aki Metallicát hallgat az szokjon hozzá, hogy sok a fordulat egy számon belül, sokszor újra elkezdődik, sok váltás, kiállás van benne.
Valahol ezért is szeretjük.
Ha külön énekes lenne, és nem énekes-gitáros, akkor valószínűleg nem születtek volna ilyen számok :)
Mert az énekes néhol unatkozna, nem kicsit.
A Justice-t agyonhallgattam mostanában :)
Pedig úgy emlékeztem az egy kevésbé szeretett album (általam).
Aztán mégis elővettem valamikor, és rongyosra hallgattam.
A black-el meg fordítva voltam, úgy emlékeztem mennyire odáig voltam érte, és nem nagyon tudtam végighallgatni max egyszer.
Lehet csak hangulatom nem volt hozzá.
Pedig a Justice hangzásra szarabb mint a black.
Lehet csak én változom, mostanában a parasztabb zenék jobban bejönnek :)
Persze a Ride meg a Master örök. Meg persze a kill'em'all, bár az inkább hangulatfuggő.
a fekete poppossága direkt volt mert ugye a Justice-on direkt arra mentek, hogy összematekolják, megfejtőssé tegyék a dalokat. aztán rájöttek, hogy koncerten ez visszaüt mert nem oly népszerűek ezek a dalok.
Így a feketén már figyeltek a befogadhatóságra, dal hosszra szekezetre.
bár azon is van 1-2 anti koncert szám, amiket nem is nagyon vesznek elő.
Szerintem a fekete pont kicsit már pop felé húzós dolog...
Nem az, de aképpen is felfogható.
Bár lehet hogy rosszkor volt rossz helyen.
Én most azt annyira nem csípem, bár régen sokat hallgattam.
Kicsit túlzottan könnyen emészthető már :)
Attól függően jó.
Szerintem a halálmágnes odabaszósabb, persze abban is vannak szerethetőbb nóták.
A dobhangzás még mindig nem az igazi, de szerencsére kidobták a szenténgörös pergőt
A death magnetic lemez szerintem jó "visszatérés" volt, szerintem az a lemez jól egyben van, igazi Metallica lemez.
Persze azért ne várjo soha senki Ride, vagy Master stílusú, szintű lemezeket.
Azok akkor és úgy ütöttek az adott korban és körülmények között, az adott zenei közegben.
Egyszeri és megismételhetetlen albumok. Ha ugyanazt ma hoznák ki, már lehet egészen más visszhangja lenne.
Másrészről azt is észben kell tartani, hogy zenekarnak is megvan a maga "evolúciója".
A Metallica összes lemeze mind mind másabb stílusú.
De mindegyiken van érezhető Metallica íz... Meg persze vannak kivételek :)
Szerintem a Death Megnetic jó visszatérés volt erre a Metallica "útra"...
Az, hogy utána mi jön majd, az megint más kérdés...
annyiban jó, hogy nem a Load féle rockot meg nem is a Széntenger féle pincébe hangolós dolgokat erőltetik, hanem visszatértek némileg (már a Death magnetic óta érezható) vonalhoz, de az is igaz, hogy kevésbé fogós, mint pl a fekete lemez egyszerű & nagyszerű dalai.
Ugyanezt mondhatom én is. Nem üt akkorát mint a régi nóták. Én a Load lemezek óta nem tudom hova tenni a Metallica-t. Ez a nóta is szerintem jobb lenne, ha 3-4 percesre gyúrták volna egybe. Hosszú.. innen linkeltem a videót, érdemes olvasgatni a hozzászólásokat.
Olyanok ezek a nóták nekem, mintha egy próba alatt lennének összedobálva rutinból.
Valahogy nem érzem rajta azt a sok matekolást meg megfejtést, mint a régi dalokon, hogy tényleg mindenki hazament és addig agyalt, amíg igazán dögös nem lett...
Szokni kellene.
Számomra ezek az új nóták nem annyira fajsúlyosk, mint a régiek, pl. Seek, Wizard, Master, Sandman.
De lehet, hogy csak változik az ízlésem és a hangulatom.
Üdv!
Metallica zászlókat keresek jó árban, tribute zkrunk "díszletéhez".
kill, ride, justice, black......vagy ami load előtti.
előre is kössz!
fvile kukac freemail pont hu
hetven 776 10 13
http://www.youtube.com/watch?v=KVtJzOcJfI4
Onnantól hogy vége az intrónak, tök élvezhetetlen az egész.
Ritmustalan jazzkatyvasz Számomra az önmagában is élvezhetetlen :) (hangszer-tulajdonosként is)
Egyébként érdekes volt (az eleje).
igen, de 2 :)
szeretem, mert pici, könnyű mozgatni, autóba befér, és nem szól szerintem rosszabbul mint a nagy ládák.
rockosabb hangja van, nincs meg az a nagy mély lökés benne,viszont zenekari környezetben belesimul az összképbe
ezért sem lettek soha lecserélve az elmúlt 8 évben. Valahogy nincs velük bajom.
Ügyes.
Azért még hiányzik az erő belőle.
A lábdob csak puffog.
Tudni kell megütni a dobot, ehhez kell a fizikum.
A régi dobosunknak mindig megvolt a saját véleménye, ő is ezt mondta mindig.
Szakmailag sokszor, mivel gitáros vagyok, nem tudtam megítélni, csak a fülem által.
Ő pl állította, hogy hülyeség a lábdobba mindenféle göncöket, plédeket beleb***i.
Egy jó lábdobnak "üresen" is jól kell szólni, erre tervezték.
Logikus egyébként, hogy akkor gyárilag is tervezhetnének bele bélést vagy amit kell.
Ez olyan mintha a gitárládát mindig a gitárosnak kéne pl csillapító anyaggal kitömnie, mert pl csak úgy szól jól :)
Ennek az állításnak a helyességét nem tudom megítélni.
Az biztos hogy neki nem volt semmi egyik lábdobban sem, és úgy szólt mint a barom...
És valahogy csak ő tudta úgy megütni őket, hogy az úgy szóljon.
Az énekesünk pl sosem tudta úgy megszólaltatni. Nyilván ő nem dobos, szóval nem jó az összehasonlítás. :)
Szóval a srácnak még kicsit erősödnie kell :)
Köszönjük szépen az elismerést, meg, hogy tetszik nektek az ötletünk. A Four horsemen az csak azért sikerült így, mert négyen vagyunk és jobb nem jutott eszünkbe ami a Metallicával kapcsolatos
a kill lemezen volt kérés felé mint friss kolléga felé, hogy a szólók bizonyos részeit, ha jól tudom általában az elejét hagyja meg, aztán azt csinál amit akar
Amúgy ha jól tudom akkor Jim bácsi szólói:
elzának nincs mamája
élni az meghalni első szólója
mester rövid szóló
Jack háza szájgitár
Teljesen egy a véleményünk, Csabi! Pl. Fade To Black első két szóló(úgy tudom, Kirk jegyzi)! Számomra egy dalhoz, az adott hangulathoz legjobban illő két szóló, ráadásul gyönyörű, dúdolható dallamszólók, amiket én sokkal többre értékelek, mint a darálást. Persze ez csak az én véleményem. És igen: írjon bárki néhány(nem is kell 4-5 albumnyit) olyan szólót, dalt, mint Kirk, vagy a Tallica...
Szerintem Kirk jóarc, Jó szólókat írt. Mai szemmel vannak technikai hiányosságai, de vitethatatlan hogy amikor feltünt 83 környékén a killen nyújtott teljesítménye az akkor szinthez mérve igen csak jó volt. Lásd pl J Priest szólóit.
Amit én a szólóiról gondolok:
Megvannak neki a saját eszköz határai, értsd, figurái, amiket sokszor használ sok szólóban, de ezek valahogy a védjegyei is szerintem.
A szólói jól kitalált darabok, amik jól szolgálják mindig az adott dalt. Sosem több annál mint ami oda kell.
A master justice fekete szólók meg zseniálisak sztem.
A kill lemezen sokmindent meg kellett tartania Mustaine szólóiból.
és a metál világ egyik legtutibb riffjét is ő jegyzi: Enter Sandman fő riffje
Mustaine:
Abszolúte kihallható stílusában melyik riffek származnak tőle..
teljesen egyetértek!
Hozzáteszem még,hogy azok a sokat szidott zenészek 23-24 éves korukra kiadták a 3. lemezüket ami nem más volt mint a Master of Puppets.ezt megelőzően pedig....ugyis tudjátok!
Ezek a totál döglött szólók voltak a Metallica-tól?? Nyilván nem vágom ki mit írt a Metallicában, ha jól tudom jórészt Hetfield a szerző, de elég nagy a repertoár ahhoz (jó számokból is), hogy Kirknek is jusson pár, amit ő írt.
Nem ő a kedvenc gitárosom, de valamiféle tisztelet azért járna neki.
Nem mellesleg nagy divat szidni őt.
Ez a fórum meg elég jó táptalaj az ilyen hullámlovaglóknak...
Normális esetben egyet is értenék, de jelen esetben a totál döglött szólok elég nagy feelinggel vannak eljátszva.
Kirk szólókat meg nem túl nagy kunszt megírni tekintve, hogy a legtöbb esetben csak kapálózik valamit magas fekvésben. :)
Sok esetben elfelejti az ember (vagy bele se gondol), hogy adott esetben nem eljátszani az igazi érdem valamit, hanem megírni...
Előbbi csak "iparos" tevékenység, az utóbbi sokkal inkább "hozzáadott érték"...
Természetesen ezzel nem csökkenteni szeretném az alant feldolgozók érdemeit. Respekt.
korrekt!
