Jól van.
Nem bántani akarlak, komolyan.
Csinálod, szereted ez a lényeg.
Nem tudok konkrét véleményt alkotni, mert tényleg nem hallom.
De adj bele mindent, szerintem ez a lényeg.
Többet nem tudok mondani, meg úgy érzem jogosultságom sincs hozzá.
Naszóval, a popzene és én, csapó 2 :)
Egyszerű próbatermi felvétel, zenekarral, vokálozó kollegával. Örömzene (nekünk legalábbis :) Intonációs izé előfordul, mert nyakamban a gitár, és néha azzal is kell foglalkozni :) A Toto-ban vannak már magasak is, pl. 1:49-nél néger nő kellene, hogy legyek :)
Csak előre szólok, popzene lesz... bár rockosan előadva, mert a billentyű kimarad :) Szóval metalra ne számítson senki, sőt még hard rockra sem, nincs olyan zenekarom.
Szia,
1. világos, bár a próbákon szándékosan nem effektezek, hogy halljam a hibákat
2. nem keverőből veszem fel, hanem egy egyszerű mobil felvevővel, aminek van saját mikrofonja, így a hangzás nagyon függ attól, hova rakom le ezt a cuccot... utólag eq-val sem lehet sokat varázsolni sajnos, de ha a jó pozíciót eltalálom, akkor használható szokott lenni, de ehhez idő kell, meg kísérletezés :)
3. köszönöm :)
A szombati cuccokról emlékezetből:
1, nem ördögtől való ám az énekre egy kis echó-t rakni. Hiába jó az alap, ha száraz marad, mert nincs feltét.
2, olyan fülesen halgattam ami magasba húz, mégis folytott volt a hangzás. Egyértelmű magashiány.
3, Az ének jó (bár az én véleményem csak egy amatőré). Ha a fentiekkel megfűszerezed, még hallgatható is lesz.
Köszi, igazat adok neked, bár ez megint a körülményekre vezethető vissza, szobahangerő, dob nélkül stb. Az utóbbi hónapokban leginkább pop-jellegű dolgokat énekeltem, ez egyértelműen kihallatszik szerintem is. De mindenképpen szándékomban áll több dögöt/tököt belevinni a jövőben :)
én belehallgattam a dalokba. Az eredeti daloknak sokkal "nyájasabb" reprezentációja (énekileg), tehát én a DÖGöt hiányolom belőle. Osztom a vélemémyed azzal kapcsolatban, hogy nem az lenne a lényeg, hogy pl milyen frekvenciájú a vibrátód és hasonló kulimáz hanem az összhatás, de én mégiscsak inkább olyannak érzem mint pl egy hajón szolgáló zenekari énekes (akinek mondjuk pop nótákohoz még egész jó hangja lehet) belekezd dögös ROCK dalokba). Szóval ahhoz (eredetihez)képest vékonyka. Azt mondanám hogy popzenéhez ez lehet jó, de rockhoz kevés, vékony.
Hozzáteszem, hogy tisztán egyértelműen egész jónak tűnik (bizony jobban mint pl én, de én inkább a karcos mezőnyt erősítem, tehát ebből a szempontból körte és az alma esete...) viszont sokkal több TÖKöt kellene belevinni ahhoz, hogy keményebb műfjban is jól megálja a helyét (rock,metal).
Ahhoz kell tök&karc.
Csak vegyük figyelembe, hogy ez nem 20 éves magyar heavy metal akar lenni, illetve nem is death metal, bár a Word Up vége felé belehörgök egy kicsit :)
Ez a 'ki a leggyorsabb gitáros' meg 'ki énekel a legmagasabbra' dolog már annyira lejárt lemez, hogy csak na.
Aki ismer (azaz figyel arra, hogy miket irkálok itt), az tudja, hogy szeretek mindenfajta zenét, beleértve sokszáz technikás metal zenekart, de nem a technikáért önmagáért szeretem, hanem mert jó dalokat írnak. Ugyanez igaz az énekesekre is.
A zene művészet, és egészséges esetben a technika pedig csak kiszolgálja azt. Ha szar a dal, nincs feelingje, akkor azt nem menti meg semmilyen technika. Persze a legjobb, amikor minden klappol, művészi is, meg virtuóz is. De az előbbi nélkül az utóbbi semmit sem ér.
Valószínűleg azért voltam a Symphony X / Nevermore / Psychotic Waltz koncerten is, mert fikázni szoktam a virtuóz gitárosokat meg a Dio-szintű énekeseket :)
De mindent tegyünk a helyére. Csak azért folyamatosan fejhangozni, meg tekerni, mert 'meg tudom csinálni' az nem más, mint egyfajta értelmetlen maszturbálás, amire a közönség (sem) kíváncsi. Stílusérzék, na az hiányzik itthon sokszor... Mindenesetre annak kimondottan örülök, hogy nem énekelek úgy, mint Magyarország 'legnagyobb' énekese. Nem AKAROK úgy énekelni. Tudnék, de nem akarok. Ugyanúgy, ahogy tudok gyorsan gitározni is, de nem abban látom a zene lényegét...
Ne feledjük Takáts Tomi szavait miszerint, nem a magas hang a lényeg, de jó ha van mihez nyúlni.:)
2011-03-27 10:46 |
#1487
Nem jött le amit érzékeltetni akartam.
Nem mondtam, hogy hiteles, de M.O. egyik legnagyobb torka, azért mutathat irányt.
Nem beszélve arról, hogy egy énekes azért tud játszani a hangjával.
No comment, ez sajnos megint elég nagy badarság.
Mindenkinek ki kell adnia magából ami benne van, az a hiteles.
A másik kérdés, meg pénz kérdése keményen.
Tévedsz, nekem az a normál hangom amikor az átlag fölött vagyok min. egy oktávval.
Nem versenyzem, ez vagyok én és ez így hitles.
Nem akarok más bőrébe bújni, magamat adom ha tetszik, ha nem.
De versenyről szó nincs.
Azt pont lesz@rom.:)
Röviden összefoglalva: az én módszerem, hozzáállásom az énekléshez teljesen más, mint ami itthon a rock/metal zenében az elmúlt 20 évben 'meggyökeresedett'. Szándékosan. Mindenki arról beszél, hogyan kell 'jól' énekelni, mégsem látok egyetlen magyar világsztárt sem énekben, mondjuk heavy metalban, de máshol sem... Amikor egy nagy külföldi banda énekes frontján üresedés van, akkor hol van ez a sok oktávbajnok ? Miért nem jelentkeznek ? Talán, mert valami még hiányzik ?
Amikor koncertezünk, és valaki azzal jön a végén, hogy 'hú, de jól szólt', akkor nekem az a legnagyobb dícséret. Falra másznék, ha azzal jönnének, hogy 'hú, az énekes milyen magasra felment', vagy hogy 'hú, a gitáros mekkorát tekert'. Ez azt jelenti, hogy nem jött át a mondanivaló. Az zenekari összhang(zat) a lényeg, és szerintem itthon ezt még mindig nem vágják zenészfronton, mindenki túl akarja énekelni/gitározni/dobolni a zenésztársát. Ezért akarok szándékosan más úton járni. Vesztenivalóm nincs :)
Hiába is mondogatod, te is az oktávversennyel foglalkozol, pedig a közönséget nem ez érdekli elsősorban. A hangterjedelem egy dolog, sokan vannak, akik Dio fölé énekelnek, nem attól lesz valami sikeres vagy sem...
A legendárium szerint a közönség nem fogadta el Zsoltit, de mindegy.
Vicces, hogy pont Tony Martint linkelted, ő élőben nem túl konzisztens, szóval csak a te kedvedért itt van tőle egy manipulálatlan, oktávval lejjebb énekelős Headless Cross.
(amúgy ez a legrosszabb, amikor egy énekes folyamatosan csúcsra járatja magát, 'leénekli a hangját', aztán nem tudja elénekelni a régi dalokat... ezért én óvatosabb vagyok próbán, de koncerten kiengedem a kisördögöt, ne aggódj :)
Diot s úgy énekeltem, hogy néhány helyen föléje mentem jócskán.
Nem kivagyiságból, hanem, hogy érezze a hallgató nem úgy préselem ki, hogy közben besz@rok.
Azt kell abbahagyni, amit tegnap feltettél
azok közt a körülmények közt felvéve.
Én sem tudok normális felvételt csinálni, szart meg nem teszek fel.
Jó azt a kettőt poénból tettem, de kit érdekel 15 évesek.
Csak mosolygok rajtuk, az összes gyerekbetegségükkel együtt.:)
Molics anno a Moby Dicket állva hagyta szó szerint.
A gond az éppen akkori megtérési mizériája volt.
Ha nem is így, de az éneklés lényege, hogy odateszem magam.
Álságosan hangzik ez a túlzott moderálás.
Nézd meg a "hozzáértők" mit csináltak amúgy nagyon jó énekesekből.
Lsd. társulat pl.
Ne félj tőle, nyisd ki a torkod.
Ha elsőre nem is lesz az igazi, de hamar bele lehet jönni.
Hát... pont ez az az énekstílus, amitől igyekszem minél messzebb kerülni. Függetlenül attól, hogy elismerem Molics Zsoltit. De ez a fajta éneklés, frazírozás nekem nagyon 'magyaros', kevésbé univerzális. Innentől kezdve teljesen világos, miért nem jön be neked.
Magasba csak akkor megyek fel, ha indokolt, mert nem szeretem a folyamatos áriázást. Azok a számok, amiket tegnap jammeltünk, szerintem elég hülyén is szólnának egy oktávval feljebb, dehát ez már szubjektív, és ízlés dolga. Érted, Molics Zsolti is próbálkozott a Moby Dickben, és mégsem jött be a dolog. Szóval nem minden zenébe passzol az a fajta éneklés. (ugyanúgy, ahogy az enyém sem)
A másik, hogy tegnap nem volt dobos, így nem is kellett nagy hangerő :) Szobai zenélgetés volt az, és mivel ma egy 'kicsit' komolyabb próbám lesz, ezért tartalékoltam a hangom.
Nem mondom, hogy hibátlan a dolog, de azért az erős volt, hogy abba kellene hagynom... :) Mondjuk ezt már számtalan zenekar, előadó megkapta, akik később befutottak, szóval... :)
Elméletben olyan vagy mint egy lexikon.
Hát néha fordíts hátat az állandó moderálásnak, és ereszd ki a hangod,
hogy szakadjon a membrán a hangszóróban!
Jöjjön át!!!
Nem a 4 oktáv a lényeg, hanem az erő!
Érzed ebben milyen erő van?
Zene mindegy, csak az éneket figyeld!
Félre értettél.
Ezek nem tetszenek.
Attól még énekelhetsz jól!
Falra mászok, mikor valamit egy oktávval lejjebb énekelnek ahhoz képest, mint ahol kéne.
Az adott pillanatban ezt éreztem.
Ez jelent-e valamit?
A világon semmit!
Ne gondold, hogy pökhendiségből írtam.
Rendes srác vagy, úgy érzem jóban is vagyunk,
de ezt kellett erre írnom, mert ezt éreztem.
Még egyszer mondom, ez teljesen szubjektív
ráadásul egy porszem véleménye a gépezetből, az adott pillanatról/ban.
Külön értékelendő az intelligencia, amivel kezelted.
Rispect!
Összejöttünk egy kis jammelgetésre régi haverokkal, csak gitárok meg ének, dob nélkül. Semmi komoly, a zene döcög néhol, de arra jó, hogy a hangszínemet meghallgathassa, akit érdekel :)
A szoba tuti jóval nagyobb, mint amennyit a videó sejtet.
Ettől függetlenül, ha azt a 2:10 utáni Dan Kargyraa nevűt tényleg ki tudja tolni ilyen öblösen, akkor emelem a kalapom.
Csak régi felvételeim vannak, de azok már nem aktuálisak, azaz nem tükrözik azt a szintet, ahol épp most tartok.
Jómagam is gitárosból 'képzem át magam' énekessé, kb. pár hónapja volt a fordulópont, amikor egy szintre került a kettő (szerintem :) Szóval egyre komolyabban veszem a dolgot, mostanában annyit fejlődtem pár hónap alatt, mint előtte évek alatt. Ezért a kb. 1 éves felvételeimet már nem akarom mutogatni.
Ha lesz koncert mostanában, szólok majd, meg fel is vesszük, és közzéteszem... :)
Jaizé, fogalmazásgátlót vettem be biztos.
Szóval számomra olyan "öregesnek" tűnik a hangja a korához képest.
Lehet csak azért, mert megszoktam, hogy a tinisztárok mindig fejhangra kihegyezett gyermeki nótákat adnak elő, vagy nem tudom... de 1-2 korosztállyal idősebbnek képzeltem a hangja alapján, aztán ez volt furcsa, hogy hogyan jött ez össze.
Hát, én semmi különlegeset nem hallok a hangban. (a klipet szándékosan nem néztem, hogy ne vonja el a figyelmet a csaj :) Átlagos... A sorok végén levő kontrollálatlan kecskevibrato meg kimondottan nem tetszik. Amúgy is eléggé mű az ének, hallatszik, hogy átfuttatták pár cuccon. Bocs, de tényleg nem tudom, mi tetszhet benne annyira a magjelenésén kívül. Az, hogy ilyen fiatalon énekel ? Nem ő az első... :)
Ezt tessék megnézni, mert ritkaság. A klip vicces, ne vonja el a figyelmet arról, hogy a fiatal Jorn Lande mekkorát énekel. Még teljesen tiszta a hangja.
Amúgy ez egy Michael Bolton szám.
Ha már ez a korszak, meg Wetton: az Asia-ból nekem az 'új' is bejött, asszony meg különösen rá van izgulva a hegyesfülű Payne-re, biztos azt hiszi, egy tünde :) Tényleg jó arc Payne, szimpatikus, és van tőle (is) egy pengetőm :)
Ugyanezek nekem is Meg még Mahavishnu Orchestra, Shakti, Billy Cobham, Al Di Meola, Trio Stendhal ezerrel, mellette Bartók, Bach nagy mennyiségben, mindez persze szülői hatásra addig a pillanatig, amikor 93-ban unokatesómtól kaptam egy másolt kazettát olyan dalcímekkel, mint The Four Horsemen, Motorbreath, Whiplash, Phantom Lord.
Hibás feltevés, King Crimson koncerteken is játszott 2003. körül (én akkor láttam őket utoljára sajnos) egy kb. 20-25 perces hangulatteremtő introt, ahol javarészt gitárszintikkel pakolt egymásra csomó réteget, "Soundscapes" címmel. Mivel azon a turnén beugró volt már nem is tudom ki helyett, gyanítom, hogy nem volt teljes értékű szólóműsora, meg ő tényleg az a figura, akinek egész pályafutása arról szól, hogy szembe megy mindenféle trenddel, szokással, ettől friss és eredeti a mai napig bármilyen zene, ami King Crimson név alatt megjelenik. A szó igazi értelmében progresszív, nem úgy, mint a sokszor egy egész stílust kliséssé tévő "prog." zenekarok, akik esetében a progresszív szó használata igazi oximoron.
Colosseum, Chase, Chicago, Blood, Sweat & Tears (ebből él a mai napig Csárli!), Ten Years After,
Thin Lizzy, Pink Floyd, Jethro Tull, Abba/Boney M., AC/DC,, Grand Funk, Cream, Foreigner, Roxy Music,
Bad Company, Climax Chicago Blues Band, Rory Gallagher & Taste, Adam and the ants, Beatles, Rolling Stones,
és millió rengeteg dolog még, hétfőn és pénteken kettőtől ötig, magnósok figyelem, meg a Komjáthynak volt egy vasárnap délelőtti műsora 10-12ig
Sajnos amit ott játszott, leginkább az értékelhetetlen kategóriába tartozott.
Ott állt a szabadtéren cca. 5000 ember és azt hittük, csak beáll.
Aztán 10 perc után kiderült hogy nem. Hálaistennek csak további 10 percig tartott a műsora, gondolom rájöttek, hogy a közönség nem veszi.
Én szeretem a prog zenét, pl imádom a KANSAS-t, Jethro Tull-t:
Én is, gyerekkori kedvenc (bár sokan szörnyülködnek meghallva a KC-t, hogy milyen gyerekkorom lehetett ), és ha már énekes topik, nagyon jó énekeseik voltak mindvégig. Főleg Greg Lake, John Wetton és a 80-as évek óta Belew. A Wetton-féle magvas bariton fekvésű hang az egyik kedvencem, ha férfi énekről van szó.
Én az összeset imádom, de a Discipline-Beat-Three_of_a_perfect_pair trilógia a kedvencem. A Frame by Frame-et kb egy éve tanulom, majdnem minden nap gyakorlom, és kb most jutottam el oda, hogy el tudom játszani. Fripp is megmondta: némelyik gitártémának adni kell 1-2 évet. :D
Frippet azok fikázzák, akik leragadtak a hagyományos gitározásnál, amit ő a hetvenes években túlhaladott már. Teljesen más megközelítés, szerintem kiváló fricska volt a gitárhírókra erektálóknak. Aki meg azt hiszi, hogy nem tud gitározni a figura, hallgasson 90-es évekbeli King Crimsont, mondjuk a ConstruKction Of Light környékéről, megnézném, hogy a kedves 'mester' el tudna-e játszani egy FraKctured-öt mondjuk. (Szerintem az első olyan témánál lenne megfázás a dologból, ahol a tizenhatodos futamok 1-eire és 3-jaira játszik az egyik gitár, 2-re és 4-re a másik.)
Lovrek Krisz is ezt mondta. Fripp egy annyira más univerzum, mint a hagyományos gitárhősök, hogy kár volt betenni G3-ba. Gilmour mellett talán a legnagyobb hatással ő volt a progresszív rockgitározásra. Elég betenni mondjuk a Discipline lemezt és kiderül, hogy egy UFO.
Meg még Mahavishnu Orchestra, Shakti, Billy Cobham, Al Di Meola, Trio Stendhal ezerrel, mellette Bartók, Bach nagy mennyiségben, mindez persze szülői hatásra addig a pillanatig, amikor 93-ban unokatesómtól kaptam egy másolt kazettát olyan dalcímekkel, mint The Four Horsemen, Motorbreath, Whiplash, Phantom Lord. 
