Harry nagyon ott van, gitáros, énekes, dalszerző, producer stb. minden szempontból etalon ember a szememben. Nem soktam ilyeneket írni, és nem is szép dolog, tudom, de mégis úgy gondolom, belőle csak az a frontemberi kiállás hiányzik, ami egy zenekart a mennyekbe tud repíteni. Persze tudom, ez szubjektív, de a feleségem is pont így gondolja, hogy 'nem jó frontember'.
Tökre bírom az ilyen finom humort:
'If you never go away
How can I miss you'
:)
Ameddig ilyen kulturáltan zenélnek, és nem kell komolyabb hangerőt produkálni az énekesnek (és a konntroll is jó), addig szerintem még belefér az ilyen levegős hang.
Bíztam benne hogy megtetszik:)
Sokat nem lehet tudni róluk. Kanadai csipet-csapat, szemtelenül fiatalok és baromi jól csempészik be a dallamokat a zenéjükbe.
Nekem nagyon bejövős az énekes és rengeteg vokál van. Vagy vokálgép?
Tegyük fel, hogy van egy átlagos, nem túl meggyőző produkció, ami önmagában nem ad okot a dicsekedésre. De ha van mellette egy sokkal gyengébb, akkor az átlagos máris sokkal jobbnak számít. Gyakori trükk. Erre utaltam.
De természetesen nem gondoltam komolyan, hogy Te is ezt a trükköt akarod alkalmazni.
Egészen jók a régiek is, úgyhogy ha azokat pocséknak tartod, valószínűleg izgalmasak lesznek az új, mostani anyagok.
Vajon mennyire lehet megerőltető így végigénekelni egy koncertet?
Olyan, mintha nem is énekelne, csak kilehelné a hangokat. Az biztos, hogy pazarolja a levegőt rendesen, de nem tudom mennyire egészséges ez a torkának?
Nem kell róluk mesélni, Murray-Smith talán közelíti, de azt a szintet (összjátékban!!!) még ők sem hozzák, mint ez a két elvetemült hippi. Gitárilag a Waltz konkrétan az ő egymásba gabalyodó témáikra van kihegyezve.
Nem aznap, hanem egy másik nap. Vagy nem is tudom, lehet, hogy nem. Egyszerűen a Psychotic Waltz nem ezek közé a zenekarok közé való. Olyan bandákkal kellett volna inkább turnézniuk, mint a Cynic, Watchtower, Spiral Architect: ezek hasonlóan kis közönséget vonzanak, de azokban a körökben kultikus a státuszuk.
Szóval, engem, mint PW-rajongót elkedvetlenített ez az egész PeCsás körítés.
Ezzel én is így vagyok, legalább 10 éve várok erre, amióta először hallottam a Bleedinget.Ezért a hibákkal együtt is óriási élmény volt őket látni, pláne, hogy ennek az egész 80-as évek végi, 90-es évekbeli prog vonalnak a számomra legeredetibb, legkirályabb prog bandája a Waltz. A Dan Rock - McAlpin gitárduónál összeszokottabb párost nem is nagyon láttam még zenekarban, elképesztő, hogy milyen dolgoznak össze. Szerintem amúgy Matheoss nem úgy értette, hogy ugyanazon a napon tette volna őket külön a hajóra, csak jobban örült volna egy teljes PW programnak főzenekarként.
Szeinted tényleg telt ház lett volna a hajón aznap, miközben a PeCsában játszanak a többiek ? Ez egy turné, és nyilvánvalóan nem a PW a főzenekar, ezt nem érezni kell, hanem rákeresni a neten, még számlistát is találhatsz. Szegény Dan Rock 12 éve nem fogott gitárt a kezében :) Amúgy meg rengeteg koncert van márciusban... én örülök, hogy egyáltalán láthattuk őket 50 perc erejéig... :)
Perpill ennyi a műsora a Waltznak. SYX közben volt lehetőség kint dumálni Dan Rockkal és Brian McAlpinnel, mondták, hogy ennyit tudtak erre a turnéra összerakni, pláne,h a Dannek nemrég született gyereke, és csak az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy mégis megcsinálja az újjáalakulást. Viszont nem egyszeri fellángolás a dolog, a turné után nekiállnak új lemezanyagon dolgozni, és mindenképp lesz önálló turné is majd. A Nevermore-nak viszont ez a felállása a második legjobb azok közül, amiket volt szerencsém látni, de szerintem simán lehet olyan jó a csapat Atival, mint volt Steve Smyth-tal, csak kell egy kis idő még, hogy összeérjen a dolog. A tavaly nyári metalcampes produkciónál pl. már most érezhetően sokkal jobb volt, és csak még jobb lesz. A Chris Broderickel felálló Nevermore pl. közel sem volt ennyire odabaszós, mint most Atival.
Akkor jó, hogy nem mentem. Éreztem, hogy a flyeren is csak kisbetűvel szereplő Waltz csak max 50 percet fog tolni, a Symphony X teljesen hidegen hagy, a Nevermore-t meg már láttam többször is, szebb időkben. Sajnálom, hogy bezsúfolták ebbe a programba a Waltzot, én inkább a hajóra tettem volna őket, ahol nyomhattak volna 2 órás bulit teltház előtt.
Nem mondtam, hogy szar, csak azt, hogy engem nem köt le, nagy különbség Ismerem a lemezeiket amúgy, régen hallgattam is többet, amikor még érdekelt az a fajta stílus, amit képviselnek, és ahogy mondtam, tök profin játszanak, abba nem lehet belekötni. Olyan dolgokat próbálsz meg a számba adni, amiket nem mondtam, sőt, nem is céloztam rájuk. A hozzáállás ezeknél a zenészeknél példaértékű, hálistennek van szerencsém pár arccal ebből a ligából együtt dolgozni egy lemezanyagon, hát kisebb arc meg nagyobb alázat van, mint jópár itthoni kékyukat félig megtöltő amatőr brigádnál. Ez arrafelé teljesen természetes.
Loomis ott állt mellettem, és együtt néztük Romeot... mondjuk valami pia volt nála is :) De azért ha ő is megnézi a produkciót (amit amúgy minden este megtehet), akkor olyan szar azért nem lehet a Symphony X :) A többiek is be-be néztek, tényleg szinte mindenki megnézte a másik buliját. És örömmel, nem pedig azt nézve, hogy ki hol hibázik stb. azaz nem 'jó magyar' módra...
Kissé erős, amit írtál, felületességre utal. Azért, mert van pár számuk, amiben szerepel a sárkány szó, attól még nem baszóskardozós, pláne az előbbiről szó sincs :) Mitológiai meg egyéb témáik is vannak. A Nevermore változatosabb, aláírom, sőt tényleg lehettek volna ők a főzenekar tegnap, már csak Attila miatt is. (ha már amúgy is váltja egymást a két banda a főzenekari poszton, koncertenként...)
PW-tól én is többet vártam (énekileg, zeneileg is), de ettől még mindhárom zenekart imádom, nem kell választanom közülük, szerencsére... :) Inkább a két előzenekart hagytam volna ki, és akkor lehetett volna hosszabb műsoridő mindenkinek.
Mit rágjuk itt a dolgot, itthon még a közelben sincs olyan zenekar, mint a Symphony X, a többiről (Loomis, Devon, Dan Rock) nem is beszélve... de ők mégsem röhögnek rajtunk magyarokon, hanem nagyon kedvesek, erről ennyit...
Mellesleg sosem értettem, aki nem zenéért megy koncertre, hanem sörözni a haverokkal, azt én 'offline' szoktam, a koncertre tanulni megyek (nem csak jót, rosszat is :)
Hát én jobban örültem volna,ha a SYX műsoridejét megkapja felesben a Psychotic Waltz és a Nevermore, a koncert alatt kint sörözők létszámából ítélve más is volt ezzel így. (Profin zenélnek az arcok nyilván, de ez a baszóskardozós sárkánymetál, amit nyomnak engem nagyon nem tud lekötni, az első dalt megnéztem, aztán inkább kint dumáltunk a haverokkal, háttérben meg elzenélgettek Romeoék.) Viszont a Psychotic Waltz háromnegyed órányi tömény hidegrázás volt a csapnivaló hangzás és Devon Graves nem túl top formában lévő hangja ellenére is. A Nevermore pedig megintcsak bemutatta, hogy a világ egyik legjobb koncertzenekara.
Muszáj elmondanom, mert életem egyik legnagyobb élményében volt részem tegnap. Volt szerencsém a Psychotic Waltz / Nevermore / Symphony X bulit a backstage-ben, a színpad oldaláról végignézni, illetve pár szót beszélgetni minden Symphony X taggal. Hihetetlen rendes, jó értelemben átlagos arcok mind. Néha nem tudtam eldönteni, hogy ki van nagyobb zavarban, ők, vagy mi, rajongók :)
Énektechnikailag érdekes tapasztalat volt oldalról végignézni mindhárom énekest, van mit megemésztenem... :)
Énektechnikailag 'veszélyes' dolgot csinál, kb. ugyanaz a 'hiba', amit évekig én is elkövettem :) Nagyon 'lenn tartja' a hangot (elsősorban a hangképzésre gondolok, nem a hangmagasságra). Emiatt az intonáció bizonytalanabb, és a hangerő is korlátozott. Ez együtt, élőben, pláne gyenge koncerthangosítási viszonyok között veszélyes tud lenni :)
Egyébként jó, majd megismerkedem vele alaposabban.
Zeneileg is érdekes 'határeset', a metalosoknak túl AOR-os, a rádiórockerekeknek meg túl metalos, tehát kb. pont az a zene, amit leginkább hallgatok :)
Majd megpróbálkozom azzal is akkor.
Hiszek benne, hogy előbb-utóbb szeretni fogom, de amíg nem "kattan be", addig hiába.
Ha mondjuk most megnézem a személyes kedvenceim listáját, az első helyeken mind olyan együttesek állnak, akik elsőre nemhogy nem tetszettek, de egyáltalán semmi értékelhetőt nem hallottam bennük...
Psychotic Waltz még brilliánsabb, csak jó helyen kell kezdeni az ismerkedést. Elsőnek az utolsó lemezüket, a Bleedinget ajánlom, aztán onnan lehet menni visszafelé (mert egyre bonyolódnak a dolgok)... Nekem az Into the Everflow a kedvencem.
Nem tudom ismeritek-e ezt a brigádot, nekem nagy kedvencem és szerintem nagyon jó az énekes.
http://www.youtube.com/watch?v=E4aQt4-YcYc
2011-03-14 13:02 |
#1341
Én gitáros voltam addig, kb. 3 hónapja kezdtem az éneklést a felvétel előtt.
Azóta?
Volt a mandulaműtét, és teljesen megváltozott a hangképzés és a hangom is.
Ezt csak poénból tettem be.
Hamis is meg tele van gyermek betegségekkel.
Na meg az akkori hangosítások.... kontroll nulla.
Csak a 'frazírral' van gondom néha, hangjaííííít, álmaíííít, egyedüüüüül stb.
Amúgy nem rossz :)
Kellemes a hang, jó hallgatni. Gondolom azóta már érettebb is lett :)
Linkelnél egy lendületesebb témát is ?
No, sikerült végighallgatni a Paramount lemezt.
Már első hallgatásra is sok nóta belemászott a fejembe, még jó néhányszor meg lesz hallgatva az egész.
Egyébként engem épp az egyszerűbb, következetes témák sokkal könnyebben megvesznek, mint a feleslegesen túlbonyolítottak. Hangszerelés tekintetében teljesen jó volt. Tetszett a tiszta-torzított gitárok közti egyensúly mértéke és a lemez elején az akusztikus gitár is nagyon megtalálta a helyét.
A Psychotic Waltz-ot még mindig nem tudtam megszeretni, ellenben az énekes kapcsán most megismertem a Deadsoul Tribe-ot. Hát az valami briliáns.
Sieges Even dettó, bár hivatalosan zenei különbségek miatt oszlottak (már másodszor) de Bécsben kb. százan voltunk a bulijukon.
Érdekes, hogy a legutóbbi énekes eredetileg dobos volt, és nekem az ő hangja tetszett a legjobban. Pedig nyilván 'hátrányban van' az 'iskolázott' énekesekhez képest. A zenei is sokkal kevésbé lett komplex vele, de persze ez relatív, hiszen megközelíthetetlen szint ez sokaknak. Mindenesetre élőben is teljesen jól hozta a témákat, pedig söt+virsli is ment közben, és vékony a srác :)
Találomra:
Egyetértek benne, hogy sokszor épp a tökéletlenség teszi az embert különlegessé és egyedivé. Beszélgettünk már baráti körben arról párszor mi is, hogy az operaénekesek teljesítménye mennyire hasonlít a lelketlen, mindent tökéletesen eljátszó, de emocionális kitörésektől mentes muzsikusokhoz. Mármint van benne kitörés, persze, de azok is olyan műviek, hogy számomra teljesen élvezhetetlenek maradnak.
Néha emellett épphogy túlzásba esve, az "annyira rossz, hogy az már jó" kategóriában találom meg a kedvenc énekeseimet, pl Steven Wilson hangja elég szokatlan volt számomra először, valahogy mégis képes volt megfogni és időről-időre újra elő kell vennem egy PT lemezt, mert muszáj hallanom a hangját.
Pedig stúdióban javítgatják utólag és az élő fellépéseken sosem tud 100%-ot nyújtani...
de kit érdekel, amikor ilyen dalokat ír?
Psychotic Waltz-ot nem igazán ismerem, majd most átrágom magam pár anyagon.
Egyébként hiányzik innen nagyon valami progrock topik, jó lenne időről időre felfedezni új csapatokat. Kár, hogy elég sok együttes neve marad ismeretlen a homályban, miközben DT-ék jó ideje egymaguk viszik a zsáner keresztes zászlaját, vagy legalábbis a dicsőség (megérdemeletlenül) nagy részét.
Oceansize-ék például nemrég feloszlottak, 12 év zenélés után.
Itthon hány embernek fog vajon hiányozni?
Hát a dátum már be van karikázva, habár nem vagyok egy koncertlátogató típus, de Riverside-ra mindenképp kell menni. Aztán egyetemistaként imádkozom, hogy ne akkor legyen valami hülye kötelező terepgyakorlat... amilyen az én szerencsém...
Mariusznak elég érdekes módon keverik a hangját a lemezeken, igazából arra tippelni sem mernék, hogy 5:18 után több, vagy kevesebb effektet pakoltak-e rá, mint máshol a dalban.
A Cynic-ot én Sean Malone a basszeros miatt ismertem meg anno, neki hallgattam a Gordian Knot-os kooperációit, hát az eléggé off téma lenne itt, lévén az instrumentális f@szverés netovábbja, amit művelnek. Cynic csak módjával, de engem is a széteffektezett ének - hörgés kettőse fogott meg benne.
Tavaly belekezdtek amúgy egy új anyagba, ami számomra szimpatikusabb az előzőeknél.
Hát ebben van valami, nagyon alulértékelt, pedig tényleg sokoldalú.
Olvastam vele egy interjút nemrég, szerintem kicsit fura arc, persze indián meg minden, biztos máshogy jár az agyuk :)
Mindenesetre etalon, az biztos, sajnos nem kapta meg eddig azt az elismerést, ami járna neki. Persze ez a Testament miatt is van, jó zenekar, de nem 100%-os a produkció, mindettől függetlenül respekt.
Persze, hogy nincs ilyen, hiszen vibrato nélkül is lehet valaki híres énekes (most hirtelen csak Ozzy jut eszembe, bár ő inkább hírhedt.. :) és persze hörögve sem nagyon lehet vibratozni, mégis működik.
Csak a tisztánlátás kedvéért elmondom, mi az elméletem. Tekintsük ideálisnak, 'jónak' azt, amit a klasszikus éneklésben tanítanak. Tökéletes, de... dögunalmas. Hiszen az előadó egyéniségét nem engedik előtérbe, sőt ! Pont úgy kell előadni, ahogyan X-száz éve, ezt 'díjazza' a közönség, lásd opera stb.
A rockéneklés meg arról szól (szerintem :) , hogy hogyan lehet ezeket a klasszikus szabályokat 'felrúgni' és mégis maradandót (sőt jobbat !) alkotni.
Szóval technikai értelemben (ha a klasszikust vesszük alapul, és persze mi mást vennénk) én vagyok az első, aki a legtöbb kedvencemről beismerem, hogy 'nem szabályosak', azaz a technikájuk nem 'tökéletes'. De ez nem baj, sőt sokszor ebből jön az egyéniségük, a saját hangjuk. A szabálytalan vibrato, a törések a hangban stb. de ha ezeket érzelmek vezérlik, van 'miértjük', akkor átjön a dolog, és nincs is ennél jobb dolog... :)
Ja, gyakorlás/bemelegítés témában egy sztori: Ronnie James Dio sem foglalkozott vele, mondván, hogy nem akarja 'elpazarolni' a hangokat, mert azokat a színpadnak tartogatja. Ez is működhet, csak azért mögé kell tenni azt, hogy ő megtanult halkan is ugyanúgy (ugyanolyan hangszínen) énekelni, mintha hangos lenne, ezért nem énekelte le a hangját. Csakhogy erre a mutatványra nem mindenki képes, sok az üvöltős énekes, akik gyakorlatilag dinamikailag behatárolják magukat (úgy van beállítva a mikrofon, hogy csak az üvöltést viszi át, ezzel az eszköztáruk is leszűkül erre a tevékenységre), aztán ha nem vigyáznak a hangjukra, akkor korán mehetnek nyugdíjba... :)
Minden idők legjobb metalénekese pedig nem más mint
CHUCK BILLY
Félelmetesen jól tudja kombinálni a hörgős/vastag/néha magas éneket akár egy dalban (sok metal énekes csak vagy ezt vagy azt tudja, de ilyen sokoldalúan és jól kevesen). METAL ETALON
szerintem meg nincs ilyen hogy az ideális vibrato 6 hullám per másodperc még ha valaki mondta akkor sem :D ugyanis ha tudsz énekelni és tetszik az embereknek akkor nincs miről beszélni, ha meg nem akkor nem... a gitárnál és a hangszereknél is ugyan így van.. ezt a nem gyakorlom dolgot csak azért mondom, mert ez tényleg így volt freddie nyilatkozva, viszont ha pici bele ássuk magunkat a queenbe érdekes dolog, hogy ott rogertől is tudnánk tanulni hogy is kell énekelni
Az énekhang magassága abszolut nem izgat, amúgy Freddie bariton volt (mint Geoff Tate a Queesryche-ból) aztán mégis milyen magasra felment, szóval ennyit a kategorizálásról :)
Freddie volt a legjobb, mondom. Nem kell elemezni. Leggyakrabban az 'uncontrolled vibrato'-ját szokták felhozni, de szerintem meg pont az adta az egyéniségét. Én spec. nem szeretem a mérnöki pontosságú vibratot sem énekben, sem gitáron. Egy meg nem nevezett (de nemzetközileg komoly) tanár kijelentette, hogy az ideális vibrato az 6 hullám per másodperc, szóval ez már nekem is sok a technikából :)
Ismerem a lemezeiket amúgy, régen hallgattam is többet, amikor még érdekelt az a fajta stílus, amit képviselnek, és ahogy mondtam, tök profin játszanak, abba nem lehet belekötni. Olyan dolgokat próbálsz meg a számba adni, amiket nem mondtam, sőt, nem is céloztam rájuk. A hozzáállás ezeknél a zenészeknél példaértékű, hálistennek van szerencsém pár arccal ebből a ligából együtt dolgozni egy lemezanyagon, hát kisebb arc meg nagyobb alázat van, mint jópár itthoni kékyukat félig megtöltő amatőr brigádnál. Ez arrafelé teljesen természetes. 
