Már bocs, de neked mi közöd Jeti tevékenységéhez???
Mindenki tegye azt amit tud, ahogy képes rá, vagy csak ahogy akarja, és pont.
Vannak akciók, és reakciók. De könyörgöm... Maradjunk már meg a lónak az egyik oldalán!
Miután többször is kiátkoztad a belemet, lehortdál a föld alá engem és az egész családomat, mindenféle indokkal, máskor meg megdícsértél engem, hogy jól játszok, pedig csak egy Jonas Hellborg videot linkelte fb-re, de azt hitted én vagyok ... a barátaimat, ismerőseimet, kedvenc zenészeimet is folyamatosan sértegeted, és úgy általában véve nem igazán bírom a személyiségedet, és egy kifejezetten buta, hazug, másokat hülyének néző, gerinctelen, köpönyegforgató, egomán embernek tartalak, köszönöm, de remélem soha nem futunk össze személyesen!
Tudom. Sajnálni fogon a hangmesteren a maguk "termékeit" ajánló sok alkotót is tiszta szívemből, de az engem magyar módra piszkálókból még talán, valami kis pénzmagot is kaszírozhatok.
sokszor adtam neki jó tanácsokat és még sokan mások is a fórumról....
de nem fogadta meg, ezért is tart itt..... más gyártók sikeresen használják a fórum lehetőségeit, jeti csak elriasztotta a potenciális vevőit vele.
segíteni szeretnék jetinek! ő hozta elő megint ezt a témát nem először és iszonyat butaságokat ír....
egyszerűbb lenne legalizálnia a tevékenységét vagy legalább nem reklámoznia a hülyeségét és nem fenyegetnie másokat az apehhel...
Üzletszerűen semmit sem állítok elő. Van úgy, hogy hónapokig egyetlen egy pickupot sem adok el, de addig is megmutatom pár arra érdemes basszusgitárosnak készülő tehetséges embernek, hogy hová és, hogy rakja az ujjait úgy, hogy az élvezhető hangot adjon, miközben a szociális élelmezés hozza nekem az ebédet.
Külföldön is ismeretlen, mert nincs ilyen, ha-ha:D Minap még szidtad Orbánt, mi van má' megint? Döntsd már el merre akkarsz vitorlázni, öreg bolsi!!! :D:D:D
Óriási különbség van a pickupcsinálás és a pickupalkotás között, csak ez még hazai viszonylatban többnyire ismeretlen fogalom. Majd idővel minden a helyére kerül. Ebben dolgozik az Orbán V.
TARTALOM
BEMUTATKOZUNK
MAMINTI, A KICSI ZÖLD TÜNDÉR
SZÖRNYETEG LAJOS JAJ DE ÁLMOS
LÓ SZERAFIN LEGYŐZI ÖNMAGÁT
A BÁRÁNYFELHŐ-BODORÍTÓ
VACSKAMATI VIRÁGJA
VACSKAMATI, A NAGY, EGYETEMES, VILÁGMÉRETŰ CSALÓ
A FÁJÓS FOGÚ OROSZLÁN
DÖMDÖ-DÖMDÖ-DÖMDÖDÖM
BIKFI-BUKFENC-BUKFERENC
GYERE HAZA, MIKKAMAKKA
BEMUTATKOZUNK
Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szélfújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon. Ott szokott előbukkanni a Szomorúság, a faluvégi dombhát mögül. Hű, komor ám, sötétbarna! Lép egyet, s már a Ráday-kastély tetején van, még egyet, s már itt áll a vasúti kocsma udvarán; s mi neki onnan az én ablakom! Semmi. Már kopog. „Dehogy eresztlek - gondolom -, dehogy!” Törődik is vele! Átszivárog az ablaküvegen, betelepszik a szobámba. A fekete feketébb lesz tőle, a barna barnább, a pirosok kialusznak, elszürkülnek a sárgák, megfakulnak a kékek, a zöldek, mint a hamu. Remény-kedem mindig, hogy nem hozzám jön. Annyian laknak errefelé... És már kopog is, kopp... kopp.
Ma is elég bánatosan kelt fel a nap. „Rossz jel, hű, de rossz jel!” - gondoltam. Nézek a domb-hát felé... Akár ne is mondjam: ott komorlott, gomolygott, nőtt, nődögélt. Jött. Kapkodtam a fejem, menekültem volna. De hova?
Az meg ott már lépni készült. Na, néztem riadtan, mindjárt a Ráday-kastély tetején lesz.
S ebben a pillanatban csöngettek. Nagyon vidáman szólt a csengő. Mert az én csengőm tud vidáman szólni, kétségbeesetten, egykedvűen. Aszerint, hogy éppen ki nyomja kint a gombot. Ugrottam, tártam az ajtót. Na, mondhatom! Még az állam is leesett. Egy macskaforma kis figura állt az ajtóban, fekete kalapban, piros ingben, farmernadrágban, a lábán ormótlan bakancs lotyogott-kotyogott. Már nyitottam a számat, hogy ilyesféléket mondjak: „Kicsoda ön, uram, és mit akar?” - de nem jutott rá idő, mert az ott kint rám kiáltott:
- Fussunk!
Eszembe jutott rögtön a Szomorúság. Hej, lehet, hogy már ott kipeg-kopog az ablakomon! Nosza, neki a lépcsőháznak! Ropogott a cipőnk talpa, mint a géppuska, a fordulókban meg csisz-csosz, csisszent-csosszant, aztán megint ripp-ropp, klipi-klapi... De a második forduló¬ban észbe kaptam. Megálltam.
- Hiába futunk. Úgyis elkap.
Megállt a nagy bakancsú, és szelíden rám nézett.
- Mikkamakka vagyok - mondta. - Hallottál már rólam?
- Még nem.
- Akkor most majd hallasz - hadarta. - Fussunk!
Most már nem aggályoskodtam. Futottam. Ha egyszer Mikkamakkának hívják, nem lehet akárki. Futottunk végig a falun, ahogy a lábunk bírta. A szembejövőknek kikerekedett a szeme láttunkra. Nicsak, itt fut egy medveforma férfi meg egy gyerekforma macska! Ettől elnevették magukat. A nevetés ránk is ránk ragadt, a réten már nevetve futottunk.
- Az ott a Négyszögletű Kerek Erdő - mutatott előre Mikkamakka, s tudtam, ha benn leszünk a fák közt, már meg vagyok mentve.
Bent az erdőben aztán kiszuszogtuk magunkat, s megfordultunk. Lássuk csak, hol az a Szomorúság! Ott volt mögöttünk. De már oszladozott, foszladozott, sápadozott, halványodott. Eloszlott lassacskán, mint a köd.
- Köszönöm! - mondtam Mikkamakkának.
- Ne köszönd - nevetett Mikkamakka -, ez a dolgom. Most egy pár napig itt laksz velünk a tisztáson, s meglátod, utána nem lesz semmi baj.
- Mi az, hogy veletek? Kikkel? - kérdeztem, miközben elindultunk egy ösvényen az erdő belseje felé.
- Jó társaság, ne félj! - mondta Mikkamakka: - Elsőnek ott van mindjárt Bruckner Szigfrid.
- Az kicsoda?
- Hej, micsoda nagy hírű oroszlán volt! - nézett rám Mikkamakka. - Nem hallottál róla? Artista, főzsonglőr, bűvész, bohóc, balett-táncos. Versengtek érte a cirkuszok.
- Aztán?
- Aztán? - mormogott Mikkamakka. - Aztán megöregedett. Meglassult, meggörbedt, meg-gyengült. Csak a nagy hangja maradt a régi.
- Nagyhangú?
- Az, az, nagyhangú. De bárcsak mindenki úgy lenne nagyhangú, ahogy ő! Majd meglátod.
- Hogy került ide?
- Öreg volt, nem kellett már senkinek. Rá se néztek a cirkuszigazgatók. „Mit akar ez a kivénhedt fráter?!” - azt kérdezték. Ő meg szomorkodott, csavargott, kujtorgott. Egy szép este kint ült a város szélén, potyogtak a könnyei.
- S akkor jöttél te - mondtam.
- Igen - nézett rám Mikkamakka -, mondtam már, hogy ez a dolgom. Jöttem, és elhívtam ide a Négyszögletű Kerek Erdőbe. Azóta is itt él.
- Kettesben veled.
- Dehogy kettesben. Itt él Ló Szerafin is, a kék paripa. Ő, tudod, kéknek született. Ami nem csoda, mert Ló Szerafin lócsoda. Vagyis hogy csodaló. Csakhogy az emberek nem hisznek a csodákban, a kék lovakban meg még kevésbé. Mosták, dörzsölték, szappanozták, sikálták szegény Ló Szerafint. Persze kék maradt. Erre befestették szürkére, pejre, feketére, sárgára. De egykettőre levedlette a festett szőrt, és újra kéken ragyogott. Akkor aztán minden kezdődött elölről. Majd náthát kapott szegény Ló Szerafin a sok mosdatástól. Megszökött hát, s nekivágott a világnak. Bujkált, vándorolt, igen szomorú volt.
- S akkor jöttél te.
- Igen - mondta gyorsan Mikkamakka. - Meg aztán itt lakik Aromo is.
- Hát ő?
- Aromo nyúl. Ugrifüles, nagyeszű. Úgy is hívjuk: fékezhetetlen agyvelejű. Ő meg, tudod, kint lakott a mezőn. Szabad foglalkozású nyúl volt. Káposztaszakértő. Egyszer hoz ám neki a postás egy levelet. Azonnal jelenjék meg itt meg itt, ekkor és ekkor, mert köteles elvégezni a nyúlfutás-tanfolyamot. El is ment szegény. Egy nagy épületre ki volt írva, hogy Nyúlfutást Oktató Főtanfolyam. Oda kellett mennie. Egy bizottság elé vezették. Kövér, pirospozsgás urak
ültek a bizottságban. Aromo éppen mondani akarta, hogy minek tanulja ő a nyúlfutást, amikor... de a főkövér már rá is reccsent: „Na, fusson egy kört!” Aromo futott. „Rettenetes! - sopánkodtak a bizottság tagjai. - Hogy dobálja a farát, micsoda rossz lábtartás, ezt a gyenge technikát!” Aromo megint mondani akarta, hogy hiszen ő nyúl, de nem engedték szóhoz jutni. Heteken át gyakoroltatták. Nyúlfutásra oktatták a kövérek. De igen elégedetlenek voltak vele. Ilyen rossz tanulójuk még sose volt, ingatták a fejüket, és három hét múlva előhoztak egy teknősbékát. „Na, mutasd meg neki!” - mondták, s a teknősbéka fél nap alatt végigcsoszogott a kerten. „Na, látod, ez az! - mondták a kövérek Aromónak. - Ez az igazi nyúlfutás. Látod, milyen szépen ingatja a fejét, milyen kecsesen rakja a lábát?! Igaz, a gyorsaságát még icipicit fejleszteni kell, de akkor is így fut egy igazi nyúl.” Aromo igen mérges lett, azt se mondta fapapucs, csak zsupsz! átugrott a kerítésen, és uzsgyi neki, vesd el magad! Isten veled, nyúlfutásra oktató tanfolyam! A kövérek meg: „Utána, utána, hiszen még nem tud rendesen futni, fogják meg!” De mire kettőt léptek, Aromo farkincája végét se látták. Nosza, vérebeket eresztettek utána. Így találkoztam Aromóval. Futott, mint a nyúl, nyomában a vérebek.
- S azóta ő is itt él.
- Ő is - bólintott Mikkamakka. - Meg itt él Vacskamati is. Olyasféle szerzet, mint én - nevetett rám a macskaforma képével. - Bent élt a városban, igen szerette mindenki... csakhogy...
- Csakhogy?
- Kicsit szeleburdi.
- Az igazán nem nagy baj - mondtam.
Mikkamakka elgondolkodott.
- Nem nagy. Bizonyos körülmények között nem nagy - mondta kis hallgatás után. - Na várj, elmondok egy esetet. Volt ennek a Vacskamatinak egy nagyon jó barátja, egy kisfiú. Megbeszélték, hogy délután elmennek moziba. A kisfiú nagyon boldog volt, a megbeszélt találkozóra pontosan megérkezett, még két fagylaltot is vett, egyet magának, egyet Vacskamatinak. Múlt az idő, a kisfiú álldogált a sarkon, a saját fagylaltját elnyalogatta, a másik kezében meg szorongatta Vacskamatiét. De Vacskamati csak nem jött. A fagylalt már olvadozni kezdett, csöpögött az aszfaltra. De Vacskamati csak nem jött. Elolvadt a fagylalt, már csak a lucskos tölcsért szorongatta a kisfiú, de Vacskamati csak nem jött. Mert mi történt? Elindult ugyan Vacskamati a találkozóra, de útközben találkozott egy másik barát¬jával, aki éppen a Vidám Parkba igyekezett. „Jaj de jó - kiáltotta Vacskamati -, megyek veled!” A kisfiút azon nyomban el is felejtette. Bementek a Vidám Parkba, hullámvasutaztak, gokartoztak, virslit ettek, táncikáltak, s egyszer csak az óriáskerék tetején Vacskamatinak eszébe jut a kisfiú. „Jaj!” - kiáltja, és már ugrik is ki, majd a lábát töri, és fut a megbeszélt helyre. A másik barátja meg nem tudja, mit gondoljon, ő is kiugrik az óriáskerékből, de akkorra Vacskamati már eltűnt a tömegben. Nagyon elszomorodott a másik barátja. Igen nehéz lett a szíve. Vacskamati meg fut a sarokra, de a kisfiú már nincs ott, csak egy szét¬mázo-lódott fagylaltpacni az aszfalton. Igen elkeseredett Vacskamati, hogy ő most ekkora bánatot okozott a kisfiúnak is meg a másik barátjának is. Hazament, sírdogált, rídogált. Aztán másnap kezdődött minden elölről. Nem múlt el nap, hogy bánatot ne okozott volna valakinek a szeleburdiságával. De legfőképpen magának, mert minden este keservesen megbánta, amit aznap rosszul csinált, és sírdogált odahaza. Akkor aztán...
- Becsöngettél hozzá - mondtam.
- Be - bólintott Mikkamakka. - Elhoztam ide.
- Most is olyan szeleburdi?
- Most is - mondta Mikkamakka -, de azért majd megszereted. Mi is szeretjük mindannyian. Még Nagy Zoárd is szereti.
- Az kicsoda?
- Nagy Zoárd a lépkedő fenyőfa.
- Tud menni?!
- Tud. Azt kérte annak idején egy tündértől, hogy engedje őt vándorolni. Nem akar örökké egy sziklás hegyoldalban állni egy tölgy meg egy bükk szomszédságában, örökké ugyanazt a völgyet nézni, ugyanazt a folyót. „Pedig nincs annál szebb - mondta neki a tündér -, mint háromszáz évig nézni egy völgyet. Egy percig nézni nem érdemes, húsz év nagyon kevés rá, de háromszáz év... az igen!” De Nagy Zoárdnak aztán beszélhetett! „Jól van - mondta a tündér - mehetsz!” Na, el is indult Nagy Zoárd. Megjárta a sivatag homokját, a tengerek partjait, szigeteken járt, délszaki földeken, jéghideg északon. Talán nincs is olyan hely, ahol Nagy Zoárd ne járt volna. Igen ám, csakhogy egyszer elkezdett sajogni a szíve. Újra látni szerette volna a völgyet, a folyót, szeretett volna elbeszélgetni a tölggyel és a bükkel. Fogta magát, hazament. Van lába, megtehette. Otthon aztán úgy érezte, hogy ez nem ugyanaz a völgy, nem ugyanaz a folyó, s a tölgy se meg a bükk se ugyanaz. „Ez nem ugyanaz a hely, ahol születtem!” - kiáltotta, és nekivágott a világnak, hogy megkeresse azt a völgyet, azt a folyót, azt a bükköt és azt a tölgyet. Járt, járt körbe a világban örökké, szakadatlan. De hogy találta volna meg, amit keresett?! Belefáradt, elszomorodott.
- És akkor találkoztatok.
- Igen - mondta Mikkamakka -, találkoztunk.
- Köztetek jól érzi magát? - kérdeztem.
- Járkálhat kedvére, álldogálhat kedvére - mondta Mikkamakka. - Lehet, hogy néha elvágyódik.
- Miért nem megy akkor el?
Mikkamakka elmosolyodott.
- Mert tudja, hogy szükségünk van rá. Karácsonykor feldíszítjük, gyertyákat teszünk rá. Ha elmenne, ki lenne akkor a karácsonyfánk? S boldog ám ő is a gyertyáival meg a díszeivel, csak látnád!
- Talán egyszer meglátom - mondtam.
- Lehetséges - bólintott Mikkamakka, és kicsit abbahagyta a beszédet, mert éppen hegyre kapaszkodtunk. Csak fönn a csúcson szólalt meg újra. - És velünk van Szörnyeteg Lajos is.
- Szörnyeteg? - csodálkoztam. - Annyira csúf?
- Hát nem valami nagy szépség, az biztos - mondta Mikkamakka. - De csúfnak se csúf. Mondjuk inkább csúnyácska. Meg hát... - elhallgatott.
- Meg hát?
- Nem is egy lángész. Tudod, olyasféle, aki egy hétig is eltöpreng azon a kacifántos kérdésen, hogy mennyi kettő meg kettő. És egy hét töprengés után nagy boldogan kisüti, hogy öt. Na de ha arról van szó, hogy éhes vagy, és Szörnyeteg Lajosnak egy darab kenyér van a kezében, szemvillanás alatt megfelezi veled. Ha valami bajod van, mindenkinél hamarabb észreveszi, és mindenkinél hamarabb próbál segíteni. Úgy is hívjuk: a legjobb szívű behemót.
- S ő hogy került ide?
- Tudod, milyenek az emberek. Mást se tettek, csak nevették szegény Lajost. Járatták vele a bolondját. Elküldték a patikába velős csontért. A henteshez meg aszpirinért. És ő meg ment, segíteni akart. Gondolhatod, mekkorákat nevettek rajta. Egyszer igen éhes volt, és meglátott egy böhöm embert. A böhöm ember nagy szelet húsokat evett kenyérrel meg kovászos uborkával. A kovászos uborkát igen szereti Szörnyeteg Lajos. Jó messziről, vágyakozva nézett a böhöm ember felé. Az meg odakiáltott neki: „Látom, éhes vagy! Szaladj el, hozzál nekem fából vaskarikát, és akkor kapsz a húsból meg az uborkából. Kenyeret is kapsz!” Lajos már futott is. Majd csak megleli valahol azt a fából vaskarikát. Ami nincs is.
- És meglelte?
- Meg - bólintott Mikkamakka. - Mert találkozott velem.
- Azóta itt lakik a Négyszögletű Kerek Erdőben - mondtam.
- Itt - folytatta Mikkamakka -, akárcsak Dömdödöm.
- Kicsoda?
- Dömdödöm. Azért nevezzük így, mert csak annyit tud mondani: dömdödöm.
- Semmi mást?
- Semmit. De azért nagyon jól megértjük, akármit is akar mondani. Néhány nap alatt te is megérted.
- Ő meg, ugye, azért jött ide, mert odakint senki se értette meg, és ki is nevették - mondtam.
- Lehet - válaszolta Mikkamakka -, magam sem tudom pontosan. De Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl azt állítja, hogy Dömdödöm tudna beszélni, csak nem akar.
- És miért nem?
- Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!...” Mi az hogy „de ha még egyszer” - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szere-tem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!” - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a sze¬ret¬ni szó!” - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetés¬foszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az hogy igazán?! - háborgott magában Dömdödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a porosz¬lóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
- És akinek azt mondta, hogy dömdödöm, megértette őt? - kérdeztem.
- Egészen bizonyos lehetsz benne - mondta Mikkamakka -, ámbár könnyen meglehet, hogy ezt a történetet Aromo találta ki, és Dömdödöm tényleg nem tud mást mondani, csak azt, hogy dömdödöm.
- Már tudom is, hogy kinek mondta - csillant fel a szemem, de Mikkamakka nem válaszolt. Előremutatott.
- Odanézz! Ott vannak.
Bizony ott voltak valahányan. Futottak elénk. „Isten hozott benneteket!” - kiabálták. Ölelgettek engem is, mintha ezer éve köztük laktam volna. Egyszer csak a nagy lármában hozzám fordult Mikkamakka.
- Akartál valamit mondani?
- Csak azt akarom... csak annyit akarok - dadogtam a hirtelen felzengő csendben -, hogy dömdödöm.
MAMINTI, A KICSI ZÖLD TÜNDÉR
- Ma fát vágni megyünk - mondta Mikkamakka.
- Csak erősek jelentkezzenek. Egér Elek, ne nyújtogasd az ujjad! Gyenge vagy.
- Ezt rám mondja! - méltatlankodott Egér Elek a szomszédjának, és fél kézzel kinyomott egy fenyőtobozt. - Tapintsd meg a muszklimat!
Történetesen Ló Szerafin, a kék paripa állt mellette. Szégyenlősen lenézett, tekintetével meg-kereste a szürke avarban szürkéllő egeret, s reszketeg hangon mondta:
- Nem merlek megtapintani, mert belehalsz. Különben tényleg pompás izmaid vannak.
- Na ugye! - mondta Egér Elek, és rátartian beballagott az erdőbe. Mert mégis... favágás.
Azért persze összegyűlt a favágó brigád. Mikkamakka mint brigádvezető és faügyi szakértő, Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót, Bruckner Szigfrid, a nagyhangú, öreg oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, a fent említett kék színű Ló Szerafin, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa és a szűkszavú Dömdödöm. Meg persze Vacskamati, aki nem volt ugyan erős, de azt mondta, hogy valakinek a finom szellemet is képviselni kell a társaságban, s ki lenne erre őnála alkalmasabb!
A brigádvezető válaszra sem méltatta. Szörnyeteg Lajos tátott szájjal nézte (sosem látott még eleven finom szellemet), Bruckner Szigfrid megvetően elhúzta a száját, Aromo a térdét csapkodta nevettében (még hogy nála finomabb szellemet, ki hallott ilyet?!), Ló Szerafin azon tépelődött, hogy vajon mit kezdenek favágás közben a finom szellemmel, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa a fejét csóválta, Dömdödöm csak annyit mondott: „döm”, majd kis szünet után enyhe gúnnyal hozzátette: „dödöm”. De azért magukkal vitték Vacskamatit. Persze. Természetesen. Mert titokban mindnyájan szerették. Ezt titokban Vacskamati is tudta.
Az erdő mélyén Mikkamakka kiválasztotta az alkalmas fát. Egy eukaliptuszt.
- Ebből lesz a legjobb hajó - mondta.
- De hiszen tegnap még repülőt akartál építeni - kotyogott közbe Vacskamati.
Mikkamakka lekicsinylően rápillantott.
- Repülő hajót - mondta a foga közül. - Olyat még nem hallottál? Vízen hajó, levegőben repülő, szárazföldön vonat.
Ez a válasz mindannyiukat elkápráztatta. Hiába, Mikkamakka a fej, az agyvelő, a vállalkozó szellem!
A favágásban viszont elég járatlanok voltak. Vitatkozni kezdtek, hogyan fogjanak hozzá.
- Először is reggelizzünk! - mondta Bruckner Szigfrid.
Lehurrogták, már csak azért is, mert délután két óra volt. Bár valamennyien tudták, hogy Bruckner Szigfrid a nap bármelyik órájában képes reggelizni. Sőt reggeltől estig képes reggelizni. És vitatkoztak tovább. Hogy fejszével kell elkezdeni, a fűrésszel folytatni vagy fordítva? Merről kell odaállni, hova dől a fa, merre kell mellőle szaladni?
Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa meg egyenesen azt mondta, hogy igazán udvariatlan dolog egy fát kivágni.
Míg a többiek vitatkoztak, hárman félrevonultak. Nevezetesen Bruckner Szigfrid, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Bruckner Szigfrid reggelizett, a másik kettő meg elővett szépen egy fűrészt, és nyissz-krr-zrr-nyissz, fűrészelni kezdte a fát.
Mire ezek befejezték a vitatkozást (és Bruckner Szigfrid a dereka táján járt a reggelinek), majdnem végeztek is a munkával.
- Vigyázat, azonnal dől! - mondták.
- Nehogy a reggelimre dőljön - mondta nekik tele szájjal Bruckner Szigfrid.
Emezek meg kiabálni kezdtek Dömdödömnek és Szörnyeteg Lajosnak.
- Ne úgy állj, amúgy húzd, emitt szorítsd, amott lazítsd, vigyázz jobbra, vigyázz balra, alá, fölé, emeld, engedd, toljad, vonjad, rúgjad, vágjad, kalapáljad!
Ha csak kiabálnak, az nem lett volna baj, de sajnos oda is rontottak, rángatták, lökdösték, döfölték, ráncigálták Szörnyeteg Lajost meg Dömdödömöt.
Reccsent s dőlt az eukaliptusz.
Ugrottak százfelé. De szegény Dömdödöm a nagy tolongásban nem tudott elugrani.
Puff! ráesett a hátára.
- Dömdödöm, dömdödöm! - siránkozott fájdalmasan.
A többiek rohantak vissza - még Bruckner Szigfrid is félbehagyta a reggelizést, és odafutott. Segíteni akartak.
- A lábánál fogva húzzuk, a kezénél fogva, a fejénél fogva! - rikoltoztak.
- Ugyan már, a fát kell fölemelni! - morgott Mikkamakka.
Nekiveselkedtek.
De hiába erőlködtek, meg se moccant. A fa alól meg egyre halkabban jött a „dömdödöm”.
- Úgyse bírjuk, úgyse bírjuk! - sápítozott Vacskamati.
- Ha ez a finom szellem, akkor edd meg! - nyögte neki izzadva Bruckner Szigfrid. S szomorúan hozzátette: - Reggelire!
Erre Vacskamati is beállt emelni.
De csak nem mozdult a fa.
Ekkor egy vékonyka hangot hallottak a hátuk mögül.
- Majd én segítek - csilingelte valaki.
Mind arra fordították a fejüket. Először nem láttak semmit. Pedig Ló Szerafin még a szemüvegét is feltette. Persze nem is igen láthatták, mert aki megszólította őket, alig látszott ki a fű közül. Akkora volt, mint a kisujjam. Egy picike zöld lány. Zöld a ruhája, zöld a haja, zöld a szeme, kis zöld sityak a fején. A zöld sityakon egy zöld gyémánt. Mint a mákszem, akkora. De úgy fénylett, hogy végül is emiatt vették észre.
- Aha - mondta Mikkamakka -, egy felcicomázott szöcske.
- Nem szöcske vagyok! - kiáltott az icike-picike lány. - Maminti vagyok.
- Ne zavarj bennünket, Dömdödömöt mentjük! - szólt rá Vacskamati.
Újra nekiveselkedtek a fának.
Dömdödöm meg csak jajgatott:
- Dömdödöm, dömdödöm!
A zöld lány oda akart furakodni hozzá, de Nagy Zoárd szelíden eltolta onnan.
- Ne lábatlankodj itt! - nyögte.
Maminti futkosott hát körülöttük. De nem fért a fához. Hol Ló Szerafin csánkjába, hol Mikkamakka könyökébe, hol Szörnyeteg Lajos hátába, hol Nagy Zoárd ágaiba, hol Bruckner Szigfrid sörényébe, hol Aromo oldalába, hol meg Vacskamati hüvelykujjába ütközött.
- Engedjetek! Engedjetek! - kiáltozta.
Mikkamakka feléje fordult.
- Azonnal takarodj, hordd el magad, pucolj, lépj olajra, tűnj el, nem látod, hogy zavarsz?! Nem látod, hogy Dömdödömöt mentjük?!
Maminti, a picike zöld lány méregbe gurult. Zöld szeme villámokat szórt.
- Ostobák! - mondta.
A ruhája ujjából elővett egy zöld varázspálcát.
Akkorkát, mint egy negyed fogpiszkáló. Suhintott vele.
Mind sóbálvánnyá váltak. Csak a szemük forgott ijedten.
Maminti odasétált köztük a fához. Csak úgy fél kézzel megemelte.
- Mássz ki! - mondta.
Dömdödöm kimászott, megkönnyebbülten tapogatta a hátát.
- Dömdödöm - mondta.
Azt jelentette, hogy köszönöm. Aztán még egyszer mondta, hogy dömdödöm. Ez meg azt jelentette: „Ha lehet, ezeket változtasd vissza.”
Maminti megint suhintott a zöld varázsvesszővel. Visszaváltoztak. Hálálkodtak. Csak Bruckner Szigfrid morgott:
- Remélem, a reggelimet nem változtattad sóbálvánnyá!
A többiek nevették.
Mamintit, a kicsi zöld tündért Ló Szerafin kék hátára ültették, úgy vitték haza diadallal. Máig is ott lakik köztük.
SZÖRNYETEG LAJOS JAJ DE ÁLMOS
Nicsak! Mi történt szegény Szörnyeteg Lajossal? Már egy jó félórája csak ténfereg, kódorog, szédeleg, lődörög itt a tisztáson. Meg támolyog.
Oda is ment hozzá Dömdödöm - akiről mindenki tudja, csak annyit tud mondani: dömdödöm -, és megkérdezte:
- Dömdödöm?
- Jaj, kedves Dömdödöm - panaszolkodott neki Szörnyeteg Lajos -, nagyon, de nagyon gyötör az álmosság. Le akar teperni, le akar ütni a lábamról, gyúr, gyömöszöl. Au! - nagyot ásított.
- Döm, dödöm, döm - magyarázta élénken Dömdödöm, és már mutatta is.
Mi sem egyszerűbb ennél! Ha az ember álmos, bukfencezni kezd. Hét bukfenctől már majdnem virgonc, tizennyolctól már szétveti az éberség. Huszonkilenc bukfenctől még az álomkór is elmúlik.
- Rettentően köszönöm - suttogta két ásítás között Szörnyeteg Lajos. - Nagyon, de nagyon.
És zimzum-zumzim, bukfencezett huszonkilencet. Azaz csak az első tíz bukfenc volt zim¬zum-zumzim. A második tíz már csak olyanforma, hogy ziim-zuum, lassabbacska, csende¬sebbke, kurtábbacska. Az utolsó kilenc meg, ajaj, csak ilyen, hogy zikk, jajdenehezenkelekföl, zökk, talánfölsekelek, potty... Akkorát ásított Szörnyeteg Lajos, hogy szél kerekedett tőle.
- Ne haragudj, Dömdödöm - motyogta -, de ettől a huszonkilenc bukfenctől huszonkilencszer álmosabb lettem.
Nekiállt volna újra ténferegni, lődörögni, szédelegni, támolyogni, de szerencsére arra jött éppen Vacskamati.
- Ó, álmosság ellen ezer módot tudok - hadarta, és nagyon igyekezett, hogy abból az ezerből legalább egy eszébe jusson. - A legeslegjobb a hideg-forró módszer - jelentette ki boldogan.
- Igen - bólogatott Szörnyeteg Lajos -, hideg-forró... Bár - tette hozzá kis gondolkozás után - nem egészen értem. Hideg-forró? Mi az?
- Ugyanaz, mint a forró-hideg - mondta Vacskamati. - Na, gyere csak a zuhany alá! A módszer lényege az, hogy hol forró, hol hideg vizet engedünk rád gyors egymásutánban.
- És aztán? - érdeklődött Szörnyeteg Lajos.
- Aztán meg hol hideget, hol forrót.
- De én az álmosságomat kérdezem.
- Az, mint a pinty, úgy elmúlik - mondta Vacskamati, és már tuszkolta is Lajost a zuhany alá.
Zitty! hideg, zutty! forró, aztán: zitty! forró, zutty! hideg.
- Jaj de hideg! - ordított Szörnyeteg Lajos. Aztán meg: - Jaj de forró! - de egyre halkult a hangja, már-már alig volt sóhajnyi, ilyesféleképpen, hogy: jahaj dehe fohorohohohó, holott már réges-rég a hihideheg folyt rá.
Még szerencse, hogy a nagy locsikolásra odajött Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl.
- Nicsak, ez meg elalszik a zuhany alatt - mondta, mire Vacskamati vasvillaszemeket meresztett rá.
- Éppen erről van szó - mondta szemrehányóan. - Az álmossága ellen küzdünk.
- Zuhannyal, hehehe! - hahotázott Aromo.
- Igenis - toppantott Vacskamati -, hideg-forró módszerrel.
- Halottnak a csók - legyintett nagyképűen Aromo. - Na, gyere ki onnan!
Kiráncigálta Szörnyeteg Lajost a zuhany alól, adott neki két szelíd kis pofont, hogy magához térjen.
- Szó sem fér hozzá - mondta neki -, hogy itt csak egyetlen dolog segít. A kutyabengekéreg. Rágicsáljál kutyabengekérget, és egyszeriben elmúlik az álmosságod.
Az utolsó mondatot már hallotta Ló Szerafin, a kék paripa, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa meg Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán is. Merthogy a nagy zajongásra előkászálódtak a hűvösből.
- Még hogy kutyabengekérget álmosság ellen! - szólt közbe rögtön méltatlankodva Ló Szerafin. - Tudod te, Aromo, hogy mire való a kutyabengekéreg?
- Hogyne tudnám - mondta hetykén Aromo -, mire való lenne?! Hashajtó.
- És te hashajtóval akarod elmulasztani az álmosságát?! - háborogtak a többiek.
- Persze - mondta Aromo -, amíg megy a hasa, úgysem tud elaludni. Világos, nem?
A többiek topogtak, dobogtak, hurrogtak.
- Tartsanak ébren téged hashajtóval! - mondta neki Vacskamati. - Ki tud valami jó módszert?
- Ki tudna? - mosolygott fölényesen Bruckner Szigfrid. - Hát ki itt az ész, az agy, a főzseni?
Ló Szerafin gyanakodva nézte az oroszlánt.
- Fogadjunk, magadra gondolsz.
- A fogadást megnyerted. Magamra. - Szörnyeteg Lajoshoz fordult. - Egyféleképpen múlik el az álmosságod - mondta neki -, koplalnod kell.
- Ez az - mondták a többiek -, persze, mégiscsak van esze ennek a Bruckner Szigfridnek. A koplalás az biztosan jó álmosság ellen. Koplalnod kell! - kiáltották kórusban.
- Mikor? - kérdezte Szörnyeteg Lajos.
- Hogyhogy mikor? Most azonnal.
- Már egy órája koplalok, és egyáltalán nem használ - kesergett Szörnyeteg Lajos.
Egy órája ugyanis megevett egy sült kappant, két rittyentett hőzönbőzönt, három nyárson pirított úritököt, négy almás pitét, öt bőralmát, hat ringlit és hét habos tortát.
- Ilyen körülmények között elég könnyű a koplalás - vélte Ló Szerafin.
És gondoljuk meg, igaza is volt. Egy jó kiadós ebéd után szívesen koplal az ember - uzsonnáig.
Így hát kútba esett a koplalás is.
- A munka, az segítene - mondta ekkor Ló Szerafin.
A kérdő tekintetekre már magyarázta is:
- Mondjuk, ha fát vágna. Emelné a fejszét, lecsapna, megint emelné, megint lecsapna. Az álmosság meg, sitty-sutty! már ott se lenne. Igaz?
- Ez az! Legalább összevágja télire a tüzelőt - helyeseltek mind. Szörnyeteg Lajos meg nekilátott fát vágni. Na, mondhatom, szép favágás volt!
- Már emeli a fejszét - közvetítette Aromo, majd rettentő hosszasan elmesélte, hogy úszta át annak idején a Dunát. Mire odaért, hogy „és akkor én kimásztam a túlsó parton”, Szörnyeteg Lajos már teljesen fölemelte a fejszét.
- Most lecsap - közvetítette Aromo, majd ugyanolyan körülményesen elmesélte, hogy annak idején hogyan úszta vissza a Dunát. Mire odaért, hogy „és akkor kimásztam az innenső parton”, Szörnyeteg Lajos lecsapott a fejszével. Jaj de lassan csapott le, jaj de erőtlenül, jaj de gyengén, alig-alig.
- Rögtön elalszik - riadt meg Vacskamati.
Odarohantak hozzá.
- Hé, Lajos, hé! - kiabálták neki.
Majd Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa így szólt:
- Én most adok neked két fenyőtűt, ezekkel feltámasztod a szemhéjadat, hogy be ne csukódjon a szemed. És közben mondogatod: azért sem alszom el, azért sem alszom el...
Szörnyeteg Lajos alig tudott bólintani az álmosságtól.
- Jó - mondta, és ebben a pillanatban kilépett a tisztásra Mikkamakka.
- Mi ez a nagy ramazuri? - kérdezte.
- Képzeld, Mikkamakka - újságolta Vacskamati -, Szörnyeteg Lajost gyötri az álmosság. Már mindenfélét kitaláltunk álmosság ellen. Bukfencezett, forró-hidegben fürdött, majdnem kutyabengét evett, koplalt, fát vágott, most meg majd mondókát mond...
- Dehogy mond, dehogy - mosolygott Mikkamakka.
- De mit csináljak - siránkozott Szörnyeteg Lajos -, amikor úgy szenvedek az álmosságtól?!
- Hát aludj - mondta Mikkamakka -, feküdj le és aludj!
Valamennyiük szája tátva maradt.
- Jé, hogy erre nem gondoltam - suttogta elámulva Szörnyeteg Lajos, s azon nyomban le is feküdt, azon nyomban el is aludt, hirki-horki-horkolászott.
A többiek meg lábujjhegyen, csöndeskén, óvatosan.
Nagyon büszkék voltak. Megmentették Szörnyeteg Lajost.
Lám, nem gyötri már az álmosság szegényt.
LÓ SZERAFIN LEGYŐZI ÖNMAGÁT
„Ha egyszer tíz percig csend lenne itten, az lenne ám a szép” - gondolta Mikkamakka, és lehunyta a szemét. A fülét is lehunyta volna, de tudvalevő, hogy a fülét senki sem tudja behunyni. Még Mikkamakka se. Esetleg befoghatta volna, de minek? Mert éppen őfeléje közeledett a lárma, a hejehuja, a hippszi-hoppsza. Vacskamati, Aromo és Bruckner Szigfrid hejehujázott és hippszi-hoppszázott. Érteni ugyan semmit sem lehetett a kajdácsolásból, de hogy ezek valamin igen felháborodtak, az már egyszer biztos.
Ott is voltak már Mikkamakka előtt.
- Hencegős! - ordította Vacskamati.
- Nagyképű! - kiáltozta Aromo.
Bruckner Szigfrid egyenesen így bődült el:
- Nagypofájú!
- Kicsoda? - kérdezte Mikkamakka.
- Ló Szerafin! - bömbölték kórusban.
- Nem hiszem - mondta Mikkamakka.
Ezek hárman annyira meglepődtek, hogy tátva maradt a szájuk. Még az ordibálást is abbahagyták.
- Még hogy nem hiszed - szólalt meg végre szemrehányó hangon Vacskamati -, amikor hárman mondjuk neked?
- Először is nem mondjátok, hanem ordítjátok, harsogjátok, bömbölitek. Másodszor pedig, nem természete.
- Kinek?
- Ló Szerafinnak.
- Micsoda?
- A nagyképűség.
- Na hát akkor gyere, nézd csak meg magad! - kiabált nekivörösödve Aromo, és rángatni kezdték Mikkamakkát a tisztás másik vége felé. Oda is rángatták egykettőre. Már csak azért is, mert magától is ment volna.
Ott állt Ló Szerafin, a kék paripa, egy szarvasbőrdarabbal tisztogatta a szemüvegét. Szelídnek látszott, mint a ma született bárány. Mikkamakka meg a rángatástól zordan így szólt hozzá:
- Miféle nagyképűsködés folyik itt?
- Hol? - kérdezte Ló Szerafin, és körülnézett. Hogy jobban lásson, a szemüvegét is feltette.
- Na látod, még tetézi is?! - kiáltotta Aromo. - Ez már több a soknál. Hát nem te nagyképűsködtél itt az előbb?!
- Én? - nyitotta tágra a szemét Ló Szerafin. - Ne haragudjatok, nem tudom, miről beszéltek.
- Majd én emlékeztetlek! - rikácsolt Bruckner Szigfrid. - Azt mondtad, mindenkinél gyorsabban tudsz futni.
- Az igaz, azt mondtam - bólintott Ló Szerafin.
Mikkamakka csak ámult-bámult, nem akart hinni a fülének. Ilyeneket állít ez a szerény, kedves Ló Szerafin. Hiszen sohasem volt nagyképű. Már éppen szóra nyitotta a száját, de Vacskamati közbevágott.
- A gazellánál is gyorsabban, mi?
- Igen - bólintott Ló Szerafin, és elpirult.
- És a gepárdot is lepipálod, mi? - szájaskodott Bruckner Szigfrid.
- A gepárdot is - mondta Ló Szerafin, és még jobban elpirult.
- És talán - kérdezte drámai hangon Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl -, és talán engemet is?
- Ne haragudj, Aromo - mondta ekkor szégyenlősen Ló Szerafin -, tégedet is.
Már a füle hegye is piroslott, annyira szégyellte magát.
- Hazugság - mondta Aromo.
- Nem hazugság - rázta a fejét Ló Szerafin.
- Akkor miért pirultál el? Még a füled hegye is piros - mondta Mikkamakka.
- Te se hiszel nekem - nézett rá szomorúan Ló Szerafin. - Azért pirultam el, mert irtózom a dicsekvéstől.
- Akkor meg mit dicsekszel itt! - hadonászott Bruckner Szigfrid.
- Csakhogy nem dicsekszem, az igazat mondom. És bár az igazat mondom, mégis olyan, mintha dicsekednék. - Elhallgatott. - Ez így elég zűrzavaros... Mikkamakka...
- Értem én, értem - bólogatott Mikkamakka. - Az lesz a legjobb, ha versenyt futsz velük. Az a tiszta dolog.
- Szívesen - kapott a szón Ló Szerafin. - Rajta, már futhatunk is!
- Úgy van, versenyt futunk! - lobogott Bruckner Szigfrid. - Sok beszédnek sok az alja.
El is indultak azonnal a Nagy-rét felé. Akkora volt ez a Nagy-rét, hogy egyik végéről éppen hogy csak látni lehetett a másikat. Alig-alig. Nem beszélve a másik végéről. Mert onnan meg az egyiket lehetett alig-alig látni. Szóval jókora rét volt. Éppen versenyfutásra való.
- Arról fussunk erre, vagy erről fussunk arra? - kérdezte Bruckner Szigfrid.
- Nekem mindegy - mondta Ló Szerafin.
- Még hogy mindegy, neki teljesen mindegy, hogy arról erre vagy erről arra! Pedig ha erről arra - háborgott Bruckner Szigfrid -, az éppen ellenkezője annak, mint ha arról erre! Éppen ezért...
Mikkamakka félbeszakította a szóáradatot.
- Akarsz futni, vagy sem?
Persze megint fején találta a szöget. Mert Bruckner Szigfrid hímezett és hámozott, majd azt mondta:
- Egyelőre elég lesz neki egy nálam gyengébb ellenfél is. Az is ellátja a baját. Mondjuk, Aromo vagy Vacskamati. Ha ők vesztenek, amit kötve hiszek, akkor jövök én.
Ezt szépen kitalálta. Somolygott is a bajsza alatt Mikkamakka.
Vacskamati meg nagyban helyeselt.
- Igaza van Szigfridnek! Elég, ha Aromo legyőzi. Igaz, Aromo?
- Mint a sicc, úgy otthagyom! - pöffeszkedett Aromo.
- Akár indulhattok is - mondta Mikkamakka. - Elfuttok az erdőszélig meg vissza. Jó?
Bólintottak.
- Hohó! - szólt közbe Bruckner Szigfrid. - És ha csalnak?
- Csalnak? Miért csalnának? - csodálkozott Mikkamakka.
- Hát a győzelemért - mondta Bruckner Szigfrid. - Valamelyik jóval előbb megfordul, mintsem elérné az erdő szélét, és uzsgyi, vissza. Mintha már ott lett volna. Akkor mi van?
- Akkor az csaló, nem győztes - mondta Mikkamakka. - De ha már ennyire kötöd az ebet a karóhoz, hát legyen. Mindegyik versenyző köteles egy gallyat hozni az erdő szélén álló tiszafáról. Az lesz a bizonyíték, hogy ott jártak.
- Ez az - mondta Bruckner Szigfrid. - Indulhattok.
Háromra indultak is. Sitty! Aromo, sutty! Ló Szerafin. Már csak két kicsi pont a távolban. Aztán már csak egy kicsi pont a távolban, mert ugye Aromo jóval kisebb, mint Ló Szerafin, hamarabb el is tűnt szem elől.
- Alhatunk is egyet, ameddig visszaérnek - vélte Bruckner Szigfrid, s már alkalmas fekvőhely után kutatott a tekintetével, de Vacskamati fölkiáltott:
- Jön már Aromo!
- Ilyen hihetetlen gyorsan? - csodálkozott Mikkamakka, de akkor ő is meglátta a közeledő pontocskát. - Nicsak - mormogta -, ez aztán gyors lábú legény!
- Mondtam én, hogy úgy legyőzi Ló Szerafint, mint a pinty - örvendezett Bruckner Szigfrid.
- Nono! - mondta Mikkamakka.
A pontocska nőtt, nődögélt.
- Csak a szája nagy ennek a Ló Szerafinnak - jegyezte meg Vacskamati, de bizony a végén nagyon elhalkult a hangja.
- Nono! - mondta Mikkamakka.
Mert akkor már öklömnyivé nőtt a pontocska, aztán dinnye nagyságúvá, aztán meg a vak is láthatta, hogy nem Aromo száguld ott, hanem Ló Szerafin.
Sitty! ott is volt mellettük, szusszant egyet, és odaadta a tiszafagallyat Mikkamakkának.
- És Aromo? - kérdezte Bruckner Szigfrid.
- Találkoztam vele - mondta szerényen Ló Szerafin -, nagyon igyekezett.
Ehhez bizony nem fér kétség, Ló Szerafin első lett. Jó félóra múlva vágtatott be Aromo, még a nyelve is kilógott, totty le a földre, a zöld gallyat maga mellé ejtette.
- Hát te, phü... olyan gyors vagy, phi... - lihegett -, mint a szélvész. Most már elhiszem, hogy nem győzhet le senki.
Ló Szerafin lehajtotta a fejét, meghatódott.
.
.
.
Ez mind szép. Egy valami lényeg hiányzik az egészből, amire még kis hazánkban, nem született törvény.
Egyedi igények szerintii, személyre szabott megrendelés, ami két esélyes. Vagy sikerül kikísérletezni, vagy nem. Van, ami két héten belül sikerül, van, ami 10 éven belül.
"Az önálló tevékenység és az önálló tevékenységből származó jövedelem
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban:
szja-törvény) szerint „önálló tevékenység” minden olyan bevételt eredményező
tevékenység, amely nem tartozik a „nem önálló tevékenységek” körébe.
Önálló tevékenység többek között az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági
őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége. Önálló
tevékenységnek minősül az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi
önkormányzati képviselők tevékenysége is.
Önálló tevékenységből származó jövedelem különösen
– a megbízási jogviszony alapján végzett tevékenységből származó jövedelem,
a felhasználói szerződés alapján megszerzett jövedelem,
– a választott könyvvizsgálói tevékenységből származó jövedelem,
– az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői
tevékenységgel összefüggésben kapott jövedelem,
– az egyéni vállalkozó vállalkozói kivétből származó jövedelme,
– az átalányadózást választó egyéni vállalkozó átalányban megállapított
jövedelme,
– a mezőgazdasági őstermelő jövedelme, beleértve a kistermelői bevételből
átalányban megállapított jövedelmet is,
– az ingó vagyontárgy bérbeadásából származó jövedelem
– a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó
jövedelem,
– a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről
és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló
kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységből
származó jövedelem,
– a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozása nélkül történő
értékesítéséből származó jövedelem,
– az ingó vagyontárgyak üzletszerű értékesítéséből származó jövedelem.
1. Az önálló tevékenységből származó jövedelem adózása
Az önálló tevékenységből származó jövedelmet a megszerzett bevételből a szjatörvény általános szabályai, vagy az adott (pl. az egyéni vállalkozói, őstermelői,
bérbeadói) tevékenységre meghatározott külön szabályok szerint kell
megállapítani. Az egyéni vállalkozókra, a mezőgazdasági őstermelőkre, továbbá
az ingatlan bérbeadási és egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységet folytató
magánszemélyekre vonatkozó jövedelemszámítási és adózási szabályokat külön
információs füzetek ismertetik.
Az önálló tevékenységből származó bevétel adóalapjának megállapításánál a
szja-törvény szerint kiszámított jövedelmet növelni kell az adóalapkiegészítéssel. Az adóalap-kiegészítés összege főszabály szerint a jövedelem 27 2
százaléka. Ha az önálló tevékenységből származó jövedelem után a
magánszemély köteles a társadalombiztosítási járulékot vagy az egészségügyi
hozzájárulást megfizetni, akkor a bevétel és a költségek különbözeteként
megállapított összeg 78 százalékát jövedelemnek tekintve kell az adóelőleg
alapját megállapítani. Nem lehet alkalmazni a 78 százalékos szabályt, ha a
magánszemély az említett közterheket költségként számolja el, vagy ha azt
részére megtérítik.
Az önálló tevékenységből származó jövedelem adóalap-kiegészítéssel növelt
összegét az összevont adóalapba kell beszámítani. Az összevont adóalapba
tartozik még a nem önálló tevékenységből (pl. munkaviszonyból) származó
jövedelem, az egyéb jövedelem és az említett jövedelmek után számított
adóalap-kiegészítés.
2011. január 1-jétől az összevont adóalap után fizetendő adó mértéke 16
százalék.
1.1 Önálló tevékenységből származó bevétel
Önálló tevékenységből származó bevételnek számít a tevékenységgel
összefüggésben, a tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel
megszerzett valamennyi bevétel. Önálló tevékenységből származó bevétel
például a megbízási jogviszonyra tekintettel kapott díjazás, honorárium. Önálló
tevékenységből származó bevételként kell figyelembe venni a tevékenységgel
összefüggésben kapott költségtérítés összegét is.
A bevételeket főszabály szerint az szja-törvény 2. és 4. számú mellékletében
foglaltak szerint kell meghatározni.
Külön szabályok vonatkoznak a támogatások elszámolására. A jogszabály vagy
nemzetközi szerződés rendelkezése alapján költségek fedezetére vagy
fejlesztésre kapott vissza nem térítendő támogatás összegéből annyit kell az
adóévben bevételként figyelembe venni, amennyit költségként (értékcsökkenési
leírásként) elszámolt a magánszemély a támogatásból fedezett kiadásaira
tekintettel. Nem kell bevételként figyelembe venni az előzőekben említett
támogatást, ha az annak felhasználásával teljesített kiadásokat a magánszemély
egyáltalán nem számolja el - értékcsökkenési leírás formájában sem -
költségként. Annak a támogatásnak az összegét sem kell bevételnek tekinteni,
amelyet vissza kell fizetnie a magánszemélynek, de a visszafizetési
kötelezettségre tekintettel felszámított késedelmi kamat, késedelmi pótlék vagy
más hasonló jogkövetkezmény miatt nem számolható el költség sem. A
bevételként már elszámolt, de utóbb visszafizetett támogatás miatt a bevallás
önellenőrzéssel helyesbíthető.
Speciális szabályok vonatkoznak az erdő véghasználattal érintett kitermelt vagy
lábon álló faállomány értékesítéséből származó bevételekre is. Ezeket a
szabályokat a mezőgazdasági őstermelők adózásáról szóló információs füzet
ismerteti. 3
Az szja-törvényben meghatározott egyes bevételeket a jövedelem kiszámításánál
nem kell figyelembe venni. Ilyen bevétel különösen az önálló tevékenységgel
összefüggő hivatali, üzleti utazás esetén a kiküldetési rendelvény alapján az
utazásra kapott költségtérítés, ha az nem haladja meg a jogszabályban
meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. A saját személygépkocsi
használata miatt fizetett költségtérítés összegéből igazolás nélkül elszámolható a
kiküldetési rendelvényben feltüntetett km távolság szerint, az üzemanyagfogyasztási norma és legfeljebb a NAV által közzétett üzemanyagár, valamint a
9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével meghatározott
összeg.
A járműhasználattal kapcsolatos költségek elszámolásánál, illetve a kiküldetési
rendelvény használatánál saját tulajdonú járműnek (személygépkocsinak)
tekinthető a magánszemély által zárt végű lízingbe vett gépjármű, valamint a
házastárs tulajdonát képező vagy a házastárs által zárt végű lízingbe vett
gépjármű is.
1.2. Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítása
Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításánál a
magánszemélyek - ide nem értve az egyéni vállalkozókat - két módszer közül
választhatnak.
Az egyik módszer a tételes költségelszámolás. E módszer választása esetén
valamennyi költséget – a kormányrendeletben vagy törvényben meghatározott
mértékű (igazolás nélkül elszámolható) költségek kivételével – számlával,
bizonylattal kell igazolni. A tevékenység folytatása érdekében igazoltan
felmerült kiadás, és az igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad az
szja-törvényben meghatározott módon és mértékben a bevételből levonható. A
bevétel hiányában el nem számolt költségeket a magánszemély (ide nem értve
az őstermelőt és az egyéni vállalkozót) a következő évi bevételével szemben
nem tudja érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy a tárgyévi bevételből csak a
tárgyévi költségek vonhatók le. Ha a magánszemély több féle önálló
tevékenységet folytat, a bevételeket és a bevételek megszerzése érdekében
felmerült kiadásokat tevékenységenként külön-külön kell figyelembe venni,
tehát az egyik tevékenység veszteségével a másik tevékenység nyereségét nem
lehet csökkenteni.
A másik módszer szerint a bevételből igazolás (számlák, bizonylatok) nélkül
levonható 10 százalék költséghányad, és a bevétel 90 százaléka a jövedelem.
Ez utóbbi módszer alkalmazása esetén a magánszemély az adóévben
megszerzett - nem egyéni vállalkozás keretében folytatott - önálló
tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, továbbá az önálló
tevékenységével összefüggésben kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a
tételes költségelszámolást. Ez azt jelenti, hogy a költségtérítés 90 százaléka is 4
jövedelemnek számít, mivel ebből a bevételből is csak a 10 százalék
költséghányadot lehet levonni.
1.3. A tételes költségelszámolás legfontosabb szabályai
Költségként csak az önálló tevékenységgel összefüggésben, a bevétel
megszerzése érdekében a naptári évben felmerült (kifizetett), szabályszerűen
igazolt kiadást lehet elszámolni. Kivétel ez alól az olyan átalány (vélelmezett)
költség, amelyet a kiadás tényleges felmerülésétől függetlenül elismer az szjatörvény. (Ilyen költség például a 9 Ft/km általános személygépkocsi
normaköltség.)
A nem egyéni vállalkozóként folytatott önálló tevékenységgel összefüggésben
jellemzően előforduló költségekről az szja-törvény 3. számú melléklete
rendelkezik.
Ha az önálló tevékenységhez vásárolt termék vagy szolgáltatás értékesítője az
általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban:
áfatörvény) meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadást az
áfatörvény szerinti bizonylattal (ide nem értve a nyugtát) kell igazolni.
Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely
tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi
adatot.
A magánszemély személyes vagy családi szükségletét (is) kielégítő termék vagy
szolgáltatás megszerzése érdekében felmerült kiadás csak az szja-törvényben
meghatározott esetben és módon számolható el (pl. a művészeti tevékenységet
folytató magánszemélyekre vonatkozó külön szabályok szerint).
Elismert költség az önálló tevékenységgel összefüggésben vásárolt anyag, áru,
illetve felmerült más kiadás (például a postaköltség, a részletes híváslistával
igazolt telefonköltség, az üzleti utazás költsége, a jármű használatával
kapcsolatos költség, a díjköteles útszakaszon megtett üzleti célú utak arányában
az úthasználat díja stb.). A járműhasználattal kapcsolatos költségelszámolás
szabályait külön információs füzet ismerteti.
Azokat a kiadásokat, amelyek nem kizárólag az önálló tevékenységgel
kapcsolatban merültek fel, arányosan lehet elszámolni. Ilyen kiadás például a
fűtés és a világítás, ha a magánszemély a lakásában végzi az önálló
tevékenységet. A költségelszámolásnál a költségre jellemző felhasználási
mértéket (pl. kwh) kell alapul venni. Közüzemi számlák esetében a házastárs
nevére szóló számlák alapján is elszámolhatóak az említett költségek.
A kizárólag az önálló tevékenységhez használt 100 ezer forint alatti tárgyi
eszközök (gépek, berendezések, felszerelések) beszerzési, előállítási költsége
egy összegben elszámolható. A 100 ezer forintot meghaladó beszerzési értékű
eszközök, valamint a 100 ezer forint alatti egyedi értékű és az önálló
tevékenység mellett személyes célra is használt gépek, berendezések stb.
beszerzésére, előállítására fordított kiadást nem lehet teljes egészében
elszámolni. Az ilyen eszközök beszerzése (előállítása) esetén 5
átalányamortizációt lehet érvényesíteni. Átalányamortizáció címén az adóévi
bevétel egy százalékát, de legfeljebb az említett eszközök nyilvántartási
értékének 50 százalékát lehet költségként elszámolni. Az elszámolt költség a
bevétel egy százalékánál akkor sem lehet több, ha a magánszemély az adóévben
több ilyen eszközt vásárol. Egy tárgyi eszköz után egyszer, a használatbavétel
évében lehet az átalányamortizációt elszámolni. A többféle önálló
tevékenységhez is használt gép, berendezés stb. esetén a költségeket nem lehet
megosztani az egyes tevékenységek között. Ezeket a költségeket csak egy – a
magánszemély által választott - önálló tevékenység bevételével szemben lehet
elszámolni. Az ingatlan bérbeadási és az egyéb szálláshely-szolgáltatási
tevékenység esetében kivételesen alkalmazható költség elszámolási szabályokat
az ingatlan bérbeadásról szóló információs füzet ismerteti.
Az szja-törvény további költségeket is elismer. Így elszámolható például
– a köztestület, az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti
feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára befizetett tagdíj;
– az önálló tevékenység után a magánszemély által nem megállapodás alapján
befizetett társadalombiztosítási járulék;
– az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak
fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó a
személyi jövedelemadó kivételével (pl. illeték, hatósági díj, vám, kötbér,
késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék stb.).
A művészeti tevékenységet folytató magánszemélyek az általánosan elismert
költségeken felül további költségeket is elszámolhatnak. A művészeti
tevékenységet folytató magánszemélyek egyes költségeiről szóló 39/1997. (XII.
29.) MKM-PM együttes rendeletben meghatározott művészeti tevékenységek
esetén költségként elszámolható a művész tevékenységével kapcsolatos műsoros
előadás, kiállítás, múzeum, közgyűjtemény látogatásához megvásárolt belépő,
irodalmi és művészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és
lejátszására alkalmas eszköz, kép- és hanghordozó, könyv, kotta, más
sajtótermék vásárlására fordított kiadás. A rendelet szerint a személyes vagy
családi szükséglet kielégítését is szolgáló termék, szolgáltatás igazolt
ellenértékének 50 százaléka számolható el költségként.
Az előadóművészi tevékenység esetén a színpadi megjelenéshez kapcsolódó
esztétikai és kozmetikai cikkekre és szolgáltatásokra fordított kiadás is
elszámolható.
Az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői
tevékenységgel összefüggésben megszerzett bevétellel, valamint a
polgármesteri költségátalánnyal szemben az adott tisztséggel összefüggő
feladat ellátása érdekében felmerült, a magánszemély nevére kiállított
bizonylattal igazolt kiadást – ideértve különösen a lakhatási támogatásra
jogosult országgyűlési képviselő szállásra fordított kiadását –, valamint az adott 6
tisztséggel összefüggő feladat ellátása érdekében használt tárgyi eszközök
átalány-értékcsökkenését lehet költségként elszámolni.
1.6. Ingó vagyontárgyak üzletszerű értékesítése
Az ingó vagyontárgyak rendszeres értékesítése esetén a magánszemély az
általános forgalmi adó (áfa) alanyává válik, ezért be kell jelentkeznie az
adóhatóságnál. Az áfa alanyaként választhatja az általános szabályok szerinti
adózást, vagy az áfatörvényben meghatározott feltételek fennállása esetén
választhat alanyi adómentességet is.
A személyi jövedelemadó szempontjából abban az esetben minősül
üzletszerűnek az ingóságok értékesítése, ha az ellenérték fejében történik, és az
ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az áfa szabályszerűen bejelentkezett
alanyaként az adólevonási joga megnyílik. Az alanyi mentességet választó
adózó az előzetesen felszámított áfa levonására nem jogosult (nincs adólevonási
joga).
A nem üzletszerűen folytatott ingó értékesítésből származó jövedelmet nem kell
beszámítani az összevont adóalapba, az ilyen jövedelem a szja-törvény 58. §-
ában foglalt szabályok szerint külön adózik.
2. Az adóelőleg-fizetés szabályai
A magánszemély összes jövedelme után fizetendő személyi jövedelemadót
naptári évenként kell megállapítani, de az adóbevételek folyamatossága
érdekében az összevont adóalapba tartozó jövedelem után év közben adóelőleget
kell fizetni.
2.1. A kifizetői adóelőleg-levonás szabályai
Az adóelőleg alapjául szolgáló összeg kiszámításánál az önálló tevékenységből
származó jövedelemhez hozzá kell adni az adóalap-kiegészítés összegét, amely
főszabály szerint a jövedelem 27 százaléka.
Az 1. pontban ismertetett feltételek fennállása esetén az adóelőleg
megállapításánál is alkalmazható a „78 százalékos” szabály. Ebben az esetben a
bevétel és a költségek különbözetének 78 százaléka minősül jövedelemnek, és
az így megállapított jövedelem 1,27 szerese az adóelőleg alapjául szolgáló
összeg.
Ha az összevont adóalapba tartozó bevétel kifizetőtől származik, főszabály
szerint a kifizető köteles az adóelőleget megállapítani és levonni, továbbá a reá
irányadó szabályok szerint bevallani és befizetni.
A főszabálytól eltérően a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania a
számlaadásra kötelezett magánszemélynek számla alapján, valamint a
felvásárlási jegy alapján kifizetett bevételből. Ilyen esetekben az adóelőleg
megállapítása és megfizetése - a továbbiakban ismertetett szabályok szerint - az
önálló tevékenységet folytató magánszemély kötelessége. Abban az esetben
viszont, ha a nem egyéni vállalkozóként vagy nem mezőgazdasági 7
őstermelőként számlaadásra kötelezett magánszemély nyilatkozatot ad arról,
hogy kéri az adóelőleg levonását, akkor a kifizetőnek az általános szabályok
szerint kell az adóelőleget megállapítania és levonnia.
Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő saját maga köteles az
adóelőleget megállapítani és megfizetni.
Az adóelőleg megállapítására kötelezett kifizető a magánszemély
nyilatkozatában megjelölt költség figyelembe vételével állapítja meg az
adóelőleg alapjául szolgáló jövedelmet.
Az önálló tevékenység ellenértékének (pl. a megbízási díjnak), valamint az
önálló tevékenységgel összefüggő költségtérítésnek a kifizetésekor a 10 százalék
költséghányad vagy a tételes költségelszámolás alkalmazásáról nyilatkozhat a
magánszemély. A tételes költségelszámolásról szóló nyilatkozatban az adott
tevékenységgel összefüggésben elismert igazolható vagy igazolás nélkül
elszámolható költséget a magánszemély a döntése szerinti összegben tüntetheti
fel. A kifizető a nyilatkozaton szereplő költséget korlátozás nélkül figyelembe
veheti, függetlenül attól, hogy a kifizetett bevétel önálló tevékenység
ellenértékének (pl. megbízási díjnak) vagy költségtérítésnek minősül.
Ha a magánszemély nem nyilatkozik a költségeiről, és más igazolás nélkül
elszámolható költség sem merül fel, a kifizető – a 2011. évtől módosult
adóelőleg-levonási szabály alapján – automatikusan a 10 százalék
költséghányad figyelembe vételével állapítja meg az adóelőleget.
2011. évtől új és fontos szabály, hogy az adóévben valamennyi önálló
tevékenységből származó bevétel (az önálló tevékenységre tekintettel kapott
költségtérítést is beleértve) adóelőleg alapjának megállapításánál azonos
(vagy a 10 százalék költséghányad szerinti vagy a tételes) költségelszámolást
kell alkalmazni.
Az adóbevallásban viszont az a magánszemély is alkalmazhatja a tételes
költségelszámolás szabályait, aki az adóév során adott nyilatkozatában a 10
százalék költséghányad figyelembe vételét kérte.
Ha a magánszemély a kifizetőnek adott nyilatkozatában költség levonását kérte,
és az adóelőleg megállapításánál a nyilatkozata alapján figyelembe vett költség
meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor a költségkülönbözet 39 százalékát különbözeti-bírságként kell az adóbevallásában
feltüntetnie és személyi jövedelemadóként megfizetnie. Nem kell ilyen bírságot
fizetni, ha az említett különbözet nem több az adóelőleg levonásánál figyelembe
vett költség 5 százalékánál. A költségkülönbözet után százalékos egészségügyi
hozzájárulást (2010. január 1-jétől) nem kell fizetni.
Ha a költségkülönbözet miatt év végén befizetési különbözete is lesz a
magánszemélynek, akkor a különbözet után további 12 százalék különbözetibírságot köteles az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallani és az
adóbevallás benyújtására előírt határidőig személyi jövedelemadóként
megfizetni. 8
A NAV a honlapján közzétette az adóelőleg megállapításához adható
nyilatkozatok javasolt formáját. A közzétett nyilatkozatok használata nem
kötelező. A nyilatkozatok az adott kifizetéstől függően szűkebb
adattartalommal, egyszerűbb formában is elkészíthetőek.
Az adóelőleg levonására kötelezett kifizető az előzőekben ismertetett szabályok
helyett – az állami adóhatósághoz bejelentett – eltérő módszerrel is
megállapíthatja az adóelőleget, ha ezzel az év végi adókülönbözet mérsékelhető.
Nem kell az eltérő módszert bejelenteni, ha a kifizető által használt
számítástechnikai program készítője a bejelentést már megtette.
A kifizető abban az esetben is köteles az adóelőleget megállapítani, és arról az
igazolást kiállítani, ha nem pénzben juttat bevételt, vagy a bevételt terhelő
adóelőleg levonására más okból nincs lehetősége. Az igazoláson fel kell tüntetni
a le nem vont adóelőleg összegét, és fel kell hívni a magánszemély figyelmét
arra, hogy az adóelőleget, illetve annak le nem vont részét köteles a negyedévet
követő hónap 12. napjáig megfizetni.
2. 2. A magánszemély kötelezettségei
Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély az általa kiállított számla
alapján megszerzett bevételéből nem kérte az adóelőleg levonását, vagy ha a
bevételét nem kifizetőtől, hanem például magánszemélytől szerezte,
negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig köteles megállapítani
és megfizetni az adóelőleget.
Nem kell adóelőleget fizetni az önálló tevékenységből származó jövedelem után,
ha azt a magánszemély olyan külföldi államban szerezte, amely állammal nincs
a Magyar Köztársaságnak a kettős adóztatás elkerülésére egyezménye.
Az adóelőleg megállapítására kötelezett magánszemély az adott negyedévre
megállapított adóelőleg-alap (családi kedvezményt érvényesítő magánszemély a
családi kedvezménnyel csökkentett adóelőleg-alap) összege után köteles a 16
százalékos mértékű személyi jövedelemadó-előleget megfizetni.
Az adóelőleg alapjának kiszámításánál a bevételből a magánszemély döntése
szerinti költség, de legfeljebb az szja-törvény szerint elismert igazolható vagy
igazolás nélkül elszámolható költség levonásával kell megállapítani a
jövedelmet. Az adóelőleg alapjaként a jövedelem adóalap-kiegészítéssel növelt
összegét kell figyelembe venni.
A 10 százalék költséghányad vagy a tételes költségelszámolás szerinti
jövedelemszámítást az adóévben megszerzett valamennyi önálló tevékenységből
származó bevételre (az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítést is
beleértve) azonosan kell alkalmazni. Az adóbevallásban viszont áttérhet a tételes
költségelszámolás alkalmazására az a magánszemély is, aki az adóév során az
adóelőleg megállapításánál a 10 százalék költséghányadot alkalmazta. 9
Nem kell az adóelőleget megfizetni, ha a megállapított adóelőleg összege az
adóév elejétől összesítve, vagy egyébként az adott negyedévben nem haladja
meg a 10 ezer forintot.
Az adóelőleg fizetésére kötelezett magánszemély az általa megállapított
adóelőleget az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített „53”-as
bevallásában - negyedéves bontásban – köteles bevallani.
3. Járulékfizetési kötelezettség
A járulékfizetési kötelezettség két alapvető feltétele a biztosítási kötelezettséggel
járó jogviszony, illetőleg a járulékalapot képező jövedelem megléte, melyről a
társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.)
rendelkezik. Az önálló tevékenység esetén is mindig vizsgálni kell, hogy a
munkavégzésre milyen szerződés alapján kerül sor, illetve milyen jövedelmet
szerez a magánszemély.
A kifizetőnek (illetve ebben az eseten a foglalkoztatónak) nemcsak az
adóelőleget kell levonnia a magánszemélytől, hanem a biztosítási jogviszony
elbírálása mellett a járulékokat is meg kell állapítani, le kell vonni a biztosítottól,
illetve saját magát is terheli járulékfizetési kötelezettség. Az egyéni vállalkozó,
illetve a mezőgazdasági őstermelő saját maga teljesíti – a külön tájékoztató
füzetben ismertetett – járulékfizetési kötelezettségét.
A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban munkát
végző személyek közül:
– a megbízási,
– a vállalkozási,
– a felhasználási szerződésen alapuló tevékenységet
önálló tevékenységnek kell tekinteni.
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatott
magánszemélyek a törvény rendelkezése szerint akkor lesznek biztosítottak, ha
tárgyhavi járulékalapot képező jövedelmük eléri a minimálbér összegének
harminc százalékát, illetve naptári napokra annak harmincad részét.
2011. január 1-jétől a minimálbér összege 78 000 forint, ennek 30 százaléka
23 400 forint, naptári napi 780 forint.
2011. január 1-jétől a minimálbér a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes
munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi
alapbér kötelező legkisebb havi összege.
Járulékalapot képező jövedelem többek között az szja-törvény szerinti, az
összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó
bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem. Az szjatörvénynek az önálló tevékenységet folytatók költségelszámolására vonatkozó
rendelkezései alapján a tételes költségelszámolás alkalmazása esetén a
járulékalap meghatározásakor a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti, 10
de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elismert
igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával meghatározott
rész vehető figyelembe, és nem járulékalap a 10 százalék költséghányad sem.
Amennyiben a magánszemély nem szerez adóelőleg-alap számításnál
figyelembe vett jövedelmet, járulékalapnak a szerződésben meghatározott díjat
kell tekinteni.
A felhasználási szerződésen alapuló biztosítási jogviszony megállapítása során
járulékalapként csak a személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni.
A vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként járó díj összege nem képez
járulékalapot, ezért ezt a jövedelemrészt a biztosítási kötelezettség megállapítása
során figyelmen kívül kell hagyni.
3.1. A biztosítási kötelezettség megállapítása
Főszabályként a biztosítást havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség
megállapításánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban
munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében elért járulékalapot képező
jövedelmeket össze kell számítani. E szabály nem alkalmazható akkor, ha a
magánszemélyt a foglalkoztató munkaviszony, és pl. megbízási jogviszony
keretében is foglalkoztatja. Ebben az esetben a biztosítást mindkét jogviszony
tekintetében külön-külön kell elbírálni.
Amennyiben a díjazás kifizetésére nem havi rendszerességgel, hanem
időszakonként, illetve a tevékenység befejezését követően kerül sor, a biztosítási
kötelezettséget a díj kifizetésekor kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség
elbírálásához a kifizetett díjból – ideértve az előleget is – a járulékalapot képező
jövedelmet azon időtartam naptári napjainak a számával kell elosztani, amelyre
a díjazás történt.
Ha a biztosítási jogviszony kezdő vagy befejező időpontja nem állapítható meg,
vagy vitatott, akkor a biztosítás időtartamaként:
– a tevékenység időtartamát,
– teljesítésre irányuló szerződés esetén a szerződés megkötésétől a teljesítésig
eltelt időtartamot,
– ha sem a tevékenység időtartama, sem a teljesítés időpontja nem állapítható
meg, akkor a díj kifizetéséig eltelt időtartamot kell figyelembe venni.
Az előzőektől eltérően felhasználási szerződésen alapuló biztosítási jogviszony
elbírálása során a szerződés megkötésétől a mű elfogadásáig tartó időtartam
vehető figyelembe.
Az előadó (művész) biztosítási kötelezettsége elbírálásánál figyelembe vehető
időtartam a felhasználási szerződés megkötésétől az előadás megtartása napjáig
áll fenn, azonban szerződésenként (előadásonként) legfeljebb 7 nap vehető
figyelembe.
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyek biztosítása
akkor is fennáll a jogviszony időtartamán belül, ha 11
– táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben,
gyermekgondozási díjban;
– gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási
díjban részesül, amennyiben az ellátások folyósítását közvetlenül megelőző
napon biztosított volt.
Amennyiben létrejön a biztosítási jogviszony és van járulékalapot képező
jövedelem, a biztosítást meg kell állapítani, és a járulékfizetési kötelezettséget az
általános szabályok szerint kell teljesíteni.
Abban az esetben, ha a megbízási szerződésben kikötött díjazás és a szerződés
időtartama alapján a biztosítási jogviszony nem jön létre, a megbízónak és a
megbízottnak sincs járulékfizetési kötelezettsége, de a százalékos mértékű
egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség fennállhat.
3.2. Az adószámos magánszemélyek járulékfizetési kötelezettsége
Az szja-törvény szerint a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania a nem
egyéni vállalkozóként, nem mezőgazdasági őstermelőként számlaadásra
kötelezett magánszemély (adószámos magánszemély) által számlázott
bevételből. Azonban ha a számlaadásra kötelezett magánszemély nyilatkozatot
ad arról, hogy kéri az adóelőleg levonását, a kifizető azt nem tagadhatja meg.
Ha az adószámos magánszemély foglalkoztatására biztosítási kötelezettséggel
járó jogviszony keretében kerül sor, a foglalkoztató kötelezettsége a biztosítási
jogviszony és az ezzel összefüggő járulékalap megállapítása, a járulékok
levonása, megfizetése és bevallása. Tehát a személyi jövedelemadó
megállapítására vonatkozó szabályoktól függetlenül a foglalkoztatói
kötelezettségeket teljes körűen teljesíteni kell. A járulékalapot képező jövedelem
megállapítására a Tbj. 4. § k) pontban foglaltak az irányadók.
Abban az esetben, ha a biztosított adószámos magánszemély bevételéből a
foglalkoztató adóelőleget nem állapít meg, és nem von le, a Tbj. 4. § k) pont 2.
alpontját kell alkalmazni, mely szerint, ha a munkavégzést nem munkaviszony
alapozza meg, a szerződésben meghatározott díjat kell járulékalapot képező
jövedelemnek tekinteni.
4. Egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség
A kifizető 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni az
adóévben kifizetett, juttatott, az szja-törvény szerinti összevont adóalapba
tartozó jövedelemnél az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett olyan
jövedelem után, melyet nem terhel járulékkötelezettség.
Kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem
után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani (például adószámos
magánszemély), a jövedelmet szerző magánszemély kötelezett a 27 százalékos
mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére. 12
5. Az önálló tevékenységet végző magánszemély adóhatósági
nyilvántartásba vétele
Adóköteles tevékenységet - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII.
törvényben meghatározott esetek kivételével - csak adószámmal rendelkező
adózó folytathat. Az adószám megállapítása érdekében a tevékenység
megkezdése előtt a magánszemélynek eleget kell tennie bejelentési
kötelezettségének. Az adószám az adózó azonosítására szolgál, ezért azt minden,
az adózással összefüggő iraton fel kell tüntetni, és közölni kell mindazokkal a
kifizetőkkel, akik (amelyek) a magánszemély részére kifizetést teljesítenek.
A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez
általános forgalmiadó-köteles tevékenységet (azaz nem alanya az
áfatörvénynek) adószám nélkül, adóazonosító jel birtokában is teljesítheti
adókötelezettségét. Az áfatörvény alapján az a magánszemély minősül
adóalanynak, aki saját nevében rendszeres és/vagy üzletszerű bevételszerző
tevékenységet végez. Nem minősül gazdasági tevékenységnek, és így nem
keletkeztet áfaalanyiságot a munkaviszonyban vagy olyan munkavégzésre
irányuló jogviszonyban (pl. megbízási jogviszonyban) végzett tevékenység,
amely a megbízó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a
teljesítés feltételeiben és díjazásában.
A kizárólag ingatlan bérbeadási tevékenységet folytató magánszemélyekre
vonatkozó szabályokat az ingatlan bérbeadásról szóló, a vállalkozói
tevékenységet kezdő magánszemélyek bejelentkezésének szabályait pedig az
egyéni vállalkozók adózásáról szóló információs füzetek ismertetik.
5.1. Nyilvántartási kötelezettség
Az önálló tevékenységet végző magánszemély az szja-törvény 5. számú
mellékletében meghatározottak szerint köteles alapnyilvántartást és részletező
nyilvántartásokat vezetni.
Az önálló tevékenységet nem egyéni vállalkozóként, nem őstermelőként folytató
magánszemély alapnyilvántartás vezetésére kötelezett, ha
– az adóelőleg-nyilatkozatában költségelszámolásról nyilatkozik,
– az adóelőleg megállapításánál költséget (ide nem értve az igazolás nélkül
elszámolható költséget) vesz figyelembe,
– az adóévben nem (nem csak) kifizetőtől szerez bevételt.
Ha a magánszemélynek kizárólag kifizetőtől van bevétele és a 10 százalék
költséghányad levonásával állapítja meg a jövedelmét, akkor nem kell
nyilvántartást vezetnie, csak a kifizető által kiállított igazolásokat kell
megőriznie.
Alapnyilvántartás a naplófőkönyv, a pénztárkönyv, a bevételi nyilvántartás,
továbbá a mezőgazdasági őstermelői igazolvány részét képező betétlap.
Az alapnyilvántartás típusát a magánszemély adóévenként határozza meg, és e
választását az adóévben saját elhatározásából később sem változtathatja meg. Ha
a magánszemély az szja-törvény rendelkezései szerint az adóév során veszíti el 13
az általa választott alapnyilvántartás vezetésének a jogát, akkor a változás napját
megelőző nappal köteles az addig vezetett nyilvántartást lezárni, és a lezárt
alapnyilvántartásban összesített adatokat az új alapnyilvántartásba nyitó
adatként bejegyezni. A lezárt alapnyilvántartást és az abban szereplő adatokat
alátámasztó bizonylatokat az elévülési idő lejártáig kell megőrizni.
Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét
– pénztárkönyv vezetésével teljesíti, ha más alapnyilvántartás vezetését nem
választhatja, vagy a más alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó választás
lehetőségével nem élt;
– választása szerint bevételi és költségnyilvántartás vezetésével teljesítheti,
ha az adóévben általános forgalmi adó levonására nem jogosult, vagy a
levonási jogát nem érvényesíti;
– választása szerint bevételi nyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az
adóévben tételes költségelszámolást nem alkalmaz, általános forgalmi adó
levonására nem jogosult, vagy a levonási jogát nem érvényesíti.
Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét -
választása szerint - bármely más alapnyilvántartás helyett naplófőkönyv
vezetésével is teljesítheti.
Részletező nyilvántartás például a vevők nyilvántartása, a gépjármű-használati
nyilvántartás, a leltár stb. A magánszemély a részletező nyilvántartások közül
csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelem megállapításához
szükségesek.
Az adóhatóság indokolt esetben az adózó kérelmére felmentést adhat az
alapnyilvántartás, illetőleg a részletező nyilvántartások vezetése alól. Az adózó
abban az esetben kérheti a felmentést, ha a súlyos fogyatékosság minősítéséről
és igazolásáról szóló jogszabályok előírásainak megfelelően igazolja, hogy
súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tőle nem
várható el és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói sem képesek a
nyilvántartás/nyilvántartások vezetésére, és a nyugtaadási kötelezettség alól az
áfatörvény feltételei alapján egyébként felmenthető (volna)."
A szűrő nyomócsövéből átáramló víz sebessége rántja be a levegőt, ami jóval csendesebb, mintha külön légpumpa működne és, persze Wattokban is jóval olcsóbb a zsebünknek havonta.
ezt rácuppantod a befolyó oldali csőre, oszt megy a hegyi levegő a halaknak frankón :) látom van rajta szabályzófej is, ha netán a halak rákérdeznek, hogy 5bubis vagy 10bubis vized van-e? :DDD
Én, nem fogok külön légpumpát alkalmazni, mert van egy jó diffúzorom, amit úgy átalakítottam, hogy, ami kevesebb vízhozamnál is gazdaságosan és intenzíven működik.
ezt rebla-nak, ő még nem látta a régi akimat. ez a sajátom volt, meg lett megszüntetve és eladva másfél éve költözés és anyagiak miatt :( Co2 ment a növényeknek, azért ilyen dús
nano-nál kicsit nagyobb, "igazi" akváriumhoz mérten pedig kicsi :)
most pakoltam fel az asztalra, fél órája öntöttem fel vízzel, még "bubis" és zavaros, növény sincs még benne, csak pár szál műanyag. halak majd egy hét múlva jönnek, addig érik a víz. Látjátok mi van nyitva a gépen? így lesz az igazi a fórumozás! :)
Leadtam a megrendelésemet egy pesti akváriumoshoz, egyedi arányú, 120X70X50cm-es, 10mm-es üvegvastagságú akváriumhoz, (420liter), amit az üveges, nagyjából hőszigetel verandámra teszek. Majd tavasszal rendelek egy hintaszéket és pokróccal betakarózva fogok lógó nyállal aludni előtte.
Ekkora szépen benövényesített akvárium előtti egy órás ücsörgés többet ér, mint két hónapi idegszanatórium. Ekkora szép aksi, maga genesis. Az EHEIM 2224 külső szűrőm óránként 700 lityó vizet szűr át úgy, hogy közben a csírátlanító UVC 9W-oson áramlik át. A talajon még filózok. Nagy valószínűséggel Olasz lávakő zúzalék lesz, dús criptocorine növényzettel és 2-4 algaevő hallal.
Ebbe az nem lesz jó. Ennyit érdemes költeni rá, kérni karácsonyra stb... :)))
Még a múltkori off hoz. Nem jó szám adatot mondtam literbe Már több mint 10 éve volt :) A 160L aksim az a kisebbik akváriumom volt.
Abba platik, black moli, meg ilyen apróságok voltak...
A sarok aksi, amibe a sügerek voltak 250L...
Egyszerű Gibson tipusú három állású kapcsoló nem lenne jó?
A macskabarlangban már 2400Ft-ért is lehet jót kapni.
Vagy az eredetit szétszedni és az érintkezőket megemelgetni.
Nem teljesen témába illő a problémám, mert a pickup kapcsolóval van probléma, nem a jeti pickupokkal. Nyaki állásba nagyon gyengén adja a jelet és recseg. Megnézettem egy szakemberrel, szétszedte, kitisztította, öszerakta... és 1 napig jó volt. Elvhívtam megint és mondta a pick up kapcsoló "doboza"át lehet rosszul szorította össze azzal a pöcökkel amit öszetartja. ezt megszorította, 1 napig jó volt és megint rosz lett. Tegnap megcsináltam én is ugyan azt amit ő, megszorítottam, 1 darabig jó volt... és most megint rosz :S elég szomorú most nem tudom használni a nyaki állásba, tudnál vmit javasolni hogyan lehet összeszorítani mással a szigszaagon kívül? mert az elég primitív megoldás lenne szerintem.Az is lehet hogy nem ez a baja, bár szakember szerint ez lehet, én meg annyira nem értek ezekhez a dolgokhoz :)
Pontosan 1970-ben adták ki. Azokban az években vettem. Komoly biológiai fejezetei is vannak. Nagyjából 1968-tól vagyok beleszédülve az akvarisztikába és a basszusgitározásba egyaránt.
Párcentis korukba döglöttek meg...Mivel semmi tapasztalattal álltunk neki akváriumozni, és egyből sügerekkel :) Csak egy jó ismerősünk segített ebben.
Utána többen is elvoltak...És még szaporodtak is, úgy hogy egyszer csak észrevettük hogy van egy- két kis hal..
Amikor már picit nagyobbak lettek, nem nézték őket eleségnek a többiek, meg is maradtak..
Ez nem olyan nagy hal ám... Persze tudom hogy revier tartók, épp ezért szeretem őket. Volt élet az akváriumba.
Aztán én elköltöztem, az meg maradt :( Majd egyszer, és akkor komoly mérettel kezdem...Havernak volt ilyen , asszem delfinnek hívták. Na ezek brutális halak, már méretben is :) Ilyen mint a viseón De neki egy hatalmas aksia volt. Bocs Jeti az OFFÉRT!
Ez a könyv nagy kincs...a 90-es évek legeleje óta nem is adták ki, ha jól tudom.
Annak idején a könyvtárból vettük ki és villanyírógéppel+indigóval másoltuk.
amúgy most értem haza egy 54literes "asztali" szettel, éppen szivárgás próba alatt van az aki, egy órája töltöttem fel vízzel (eddig jó). megy bele majd 8-10 vörös neon oszt elleszek vele, míg nem lesz pénz egy nagy 2-300lityis bútorozottra. most ez a legújabb verzióm :)
kérdésedben ott rejlik a válasz is! 170literben tartottál tropheusokat!!! ezeknek kell minimum 3-400liter, mert marha erős revier tartók és addig ölik egymást, míg nem lesz meg az X alapterületük. 170literben 4-nek volt meg a szükséges terület, azért maradt annyi darab. amúgy a malawi és tanganyikai többségének ma 800-1200forint körül van darabja a kereskedésekben, fajtától függően.
A költözésem előtt nekem 400 literes akváriumom volt.
Biztos összebaszták volna a költöztetők. Egyébként meg lenyúltak tőlem a közel 4 tonna cuccaim közül 500 méter studio minőségű gitárkábelt. Sajnos a nagy rohanásban örül az ember, ha elfoglalhatja az új kérót és kifújhatja magát.
Nekem voltak (meg egyszer lesz) Afrikai sügereim tanganyika tó... Pseudo tropheus zebráim. Jobb mint a TV. :) Terület foglalás megy ám ezerrel...Volt amikor "átrendezték" az akvárium homokzatát sec perc :) szájköltő halak...
Egy 170 Literes gyári sarok akváriumba,gyári világítás+ butorzat... Készítettem saját sziklás hátteret bele. Volt egy komoly belső szűrőm akkor horror árba került. A legjobb egy külső szűrő, ilyen nagy akváriumnak. Fűtés, kemény víz, állandó hőfok... Meg zabáltatni sem egyszerű ám ezeket. Most nem tudom mibe kerülnek, nekem jó 10 ével ezelőtt voltak. 800 ft volt darabja. Kb 1cm korukba 10 ből 4 maradtt meg...
Aztán beindultak, és lettek kicsik is. Az sem egyszerű, mert ha kicsi az akvárium akkor megzabálják a többiek. Szóval ki kel halászni amikor már tele a pofája és nem eszik (megvan hány nap után már nem emlékszem) És kirázni , egy jó szellőztetett akváriumba akkor megmaradnak. Ha nagy az akvárium akkor el tudnak bújni, és meg is maradhat. Meg ha a többiek megijesztik az anyát, akkor le is nyelheti.. Jobb egy nagy akvárium 300 körüli...Jól berendezve. ilyenek voltak:
Valami ilyesmi akvárium összeállítást szeretnék arányaiban.
A szivattyúm már adott és én, nem az ábrán látható esőztetőt fogom használni, hanem egy EHEIM diffúzort, amit szintén átalakítottam, hogy a porlasztása intenzívebb és hangtalanabb legyen. Az akvakertész fórumosok közül már sokan megcsinálták maguknak úgy, ahogy azt én kitaláltam, átalakítottam és mindenkit élménnyel tölt el a htásfoka, minősége.
a sügér az tökre más világ, nagyon régóta szeretnék egy nagy sügerest, de oda kellenek a literek és az nem olcsó, na meg nem is egyszerű a mozgatása stb. Majd eccer lesz az is! 200lityis trópusim volt, azt felszámoltam költözés miatt, most még nincs semmi, de már tervben van egy 120literes lazacos növényes, palackos Co2-vel. a szűrő modifikáció érdekelni fog majd, ha már aktuális lesz a dolog!
Köszi!!! A lazacokban, csak azt nem bírom, hogy szögletesen, szaggatottan úszkálnak, nem úgy, mit a sügérek. A neonhalakat szeretem. Szépek, módjával igénytelenek és sok más, akár nagyobb testű halak társaságában is jól elvannak, mint pld., a vitorláshal.
Kb., két hónappal ezelőtt vettem egy EHEIM 2224 külső szűrőt és majd ahhoz szeretnék bútorral együtt egy kb., 160-200 literes akit. Sajnos a legtöbb szűrő rotorjának van egy kis excentrikus forgástulajdonsága, ami némi zajos üzemmóddal jár. Ezt tökéletesen kiküszöböltem sajátos módon, szinte hangtalan csendessé. Ha érdekel a házilag is megoldható dolog, mélben lekommunikáljuk. (Más szivattyúknál is megoldható.) Síri csendes környéken lakom és a nappalim, amibe az akváriumot szánom, tök csendesnek kell maradnia.
Egyébként itt regisztrálva vagyok.
Üdv
Nem, mert túlkoros vagyok, meg, ha nem lenne hajam, úgy néznék ki, mint egy meztelen csiga, akit össze kell taposni, vagy valami ilyesmi .... Viszont te meg buzi vagy :D
ha a fórumos szarfaszúságokat a minimumra szorítod, szétküldesz pár tesztpiköpöt a basszmanok topic pár tagjának, akik írnak róla tesztet, videóval, hangmintával, már kurva nagy változást okozna.
Részben igazad van, főleg abban, hogy nem kellett volna hazai marketingesekre hallgatnom, szám szerint négy faszorrúra, akik mindannyian kitérő vágányra vittek.
Maradhattam volna egyedül és bolhalépésenként kúszhattam volna feljebb.
hogy ne legyen szétoffolva a pickupok topik, Jeti már régen leírtam neked, hogy az alapoktól kell kezdeni kicsiben a vállalkozást, nem milliárdok kellenek, hanem jó hírnév és minőségi munka.....
amennyi éve a fórumon vagy és "antimarketingeztél", abból már egy jól menő vállalkozást ki lehetett volna építeni....
Na ennek a közel két éves korszaknak hála Istennek vége lett!
Ismét, csak magam vagyok és, amíg nem akart senki sem közösködni velem, addig sínen mentek a dolgok.
Az egy vagyon lesz 
Írtam tegnap eternetes címedre, de nem tudom él e még.....