Tudom, nem igazán ide illik, de én szeretnék megemlékezni Bodacz Istvánról, a nagyapámról, aki dec. 1-én hunyt el, és akit apámként tiszteltem és szerettem...Ezzel a dallal szeretnék búcsúzni tőle...
Szerintem a pia csak tünet volt. Nem ismertem, de ilyenkor szokott az lenni, hogy nem bírja valaki feldolgozni, hogy hirtelen kikerül a fényből.
Nekem ezt az érzéstez a dal tükrözi.
Nyugodjék békében.
lehet ,hogy cinikusnak tűnik ,de nekem a régi örökbecsű Biottság ajánló jut a eszembe :
"ez a lemez olyan ,mint az élet :van akinek rövid ,van akinek hosszú !"
Isten nyugosztalja Flipper Öcsit. Apámmal együtt jónéhányszor koccintottak az Alibi presszóban a nyolcvanas évek vége-kilencvenes évek eleje tájékán. Mondanom sem kell, hogy az Öreg sincs már köztünk (őt a tüdőrák vitte el 57 évesen). Öcsi 46 volt...
Én pár éve játszhattam vele pár koncert erejéig, nagyszerű embernek ismertem meg. Akkor nem gondoltam volna, hogy soha többé nem lesz rá lehetőségem egy színpadon állni vele. Nyugodjék békében!
ez az bassza meg! az ilyen megmagyarázhatatlan szörnyű dolgok mögött majdnem mindig ott van a pia...
még vígan élhetett volna évtizedekig ha legalább kicsit törekedett volna a mértékletességre, amíg el nem nyelte a dzsúz teljesen...
Gyerek koromban nagy Hungária rajongó voltam (természetesen mind a mai napig szeretem) és emlékszem, hogy mekkora sztárok voltak ők a 80-as évek első felében. Hihetetlen őrület volt körülöttük. Kis magyar világsztárok voltak ők, de nem csak itthon hanem az akkori szocialista táborban is. Hihetetlen, hogy abból a magasságból micsoda mélységbe süllyedt, és megint ott van az a rohadt pia!
Legyen neki könnyű a föld!
sajnalom nagyon az ilyen szerencsetlen embereket, bar igaz, hogy maguknak keresik a bajt, de gondolom egy szint utan mar nincs visszaut segitseg nelkul...
Mindennap itt ivott a Fender Szervíz mellett kitérdelt , koszos melegítőnadrágban zokni nélkül...
Iszonyatosan lepukkant állapotban volt : mindenki röhögött rajta és állandóan itatták.
Most erre nehéz mit mondani. Egyrészt sajnos az élet attól nem áll meg, hogy valaki eltávozott, másrészt érdekes ötlet, hogy a Tunyót kivetítőn láthatja a közönség. Azt hiszem sokaknak könnyes lesz majd a szeme!
Harmadrészt viszont én bizony legalább a temetést megvártam volna a koncertezéssel, de az is lehet hogy néhány hetet kihagytam volna! Valahogy az az érzésem mintha az a rohadt pénz egy kicsit fontosabb lenne a kegyeletnél. Szar ügy mert nagyon nehéz a megfelelő döntést meghozni, de én vártam volna egy kicsit.
en meg tobb interjut csinaltam vele, mikor a 90 s evek kozepe kornyeken vezettem a Pepsi Show City cimu konnyuzenei showmusort kulonbozo TV csatornakon.
Mit is lehet most mondani? Az utóbbi napokban annyira el voltam havazva, hogy még a baleset hírét sem hallottam, egyszerűen teljesen elkerült a hír. Az, meg hogy meghalt a Tunyó ,teljesen letaglózott!
Az egyik barátom 40. születésnapján 5-éve a Tunyó volt a meglepetés. Komolyan mondom, hogy már akkor egyélő halott volt, de nyomott egy olyan blokkot, hogy beszartunk a gyönyörtől. Hihetetlenül sajnálom! Legyen neki könnyű a föld, és igen, legyen az álma szép!!
Sceletor, az utóbbi napok csörtéi után érdekes párhuzam köztünk, hogy anno 1981-ben nekem is az első koncert élményem a P.Mobil volt, természetesen a Tunyóval!
Békében nyugodni? Na neeem !!! Erre Te nem lennél képes Tunyó ! A rock lázadás, a rock az Élet! S Te voltál sokunknak a ROCK, izzig-vérig! Sokan fájlaljuk, hogy itthagytál bennünket, de vártak már odaát is...
Nevelőfaterom tüdőrákban halt meg. 120 kg-os emberből lett egy 60 kg-os élő halott. 1 évig húzta, olyan pokoli fájdalmai voltak, ami elviselhetetlen, morfium, oxigén palack, aztán a gyógyszerek miatt gyomorfekély..Én azt mondom, hogy ha menni kell, akkor azért az ember még vmelyest hasonlítson korai önmagára, és ne kelljen megjárnia a kínok kínját..szóval, lehet, hogy jobb volt ez így..
Rákos volt, már évek óta, és súlyos gondjai voltak az alkohollal is. Az, hogy összeesett, vminek a következménye. Hogy pontosan melyiknek, azt vszeg mi sosem tudjuk meg..