olyan színes mint valami mesefilm, a neonzöld vagy rózsaszín házakon a piros cserepek, lilára festett ablakkeret, világoskék fényes kerítés, hát előtt gipsz kisoroszlánok,
kerítésre kiterítve a rózsaszín cicanadrág, meg a zöld susogós melegítő :)
ki is csinálta a nagyítás című filmet?
na ő megirigyelné :D
Egyébként egy kis érdekesség: nem csak a nevem Kun én tényleg ehte kun vagyok.
A "kun pörkölt" a következő: bográcsot kikened zsírral. aztán alulra egy réteg csont, rá egy réteg hús, réteg fűszer és pirospaprika, hagyma... aztán még egy réteg hús-fűszer-hagyma, stba.... így rétegezni. Aztán önteni bele annyi vizet, hogy éppeg ne lepje el a víz. Aztán aláröffenteni és főzni míg kész nincs. Addigra szépen besűrüsödik a zaft, megfő minden.
Én meg semmivel sem vitatkozok :D
felétek így, felénk úgy :)
egyszer össze kéne röffenni és kipróbálni mindkét verziót, Gaben lenne a zsűri, akit persze jól leitatnánk :D
nekem 6500 az irányítószámom,hidd el,itt tudják mi a pálya ez ügyben. amúgy egyrészt ettem tiszai verziót sokat,meg finom is van,én csak az elnevezéssel vitatkozom.
"pró darabokra vágott húsból, aprópecsenyéből, vagy csak az állat testrészeire szétválasztott nagyobb darabokból, különböző ízesítőkkel rövid lére főzött étel. Több változatban, különféle állatok húsából készül. Mo.-on a → paprika elterjedése óta általánosan ezzel fűszerezik. Máig borsos ízesítésű rokona az erdélyi tokány. – Parasztkonyhán leggyakrabban a pörkölt készül és legnagyobb múltú az Alföldön. Itt a századfordulóig a marhahús elkészítésének a leves mellett egyetlen, a juhhúsénak pedig önálló húsételként egyetlen hagyományos módja. Mindkét húsféléből pásztorok is főzik maguknak. Ennek ellenére az ételnek sem készítésmódja, sem népnyelvi megjelölése nem egységes az Alföldön sem. A készítésmódnak a hozzávalók szerint két alapváltozata van. A szorosabb értelemben vett pörkölt zsír, hagyma és víz nélkül készül. Ez csak nagyobb mennyiségű húsból lehetséges, amely saját zsiradékában, levében megpuhul. Fűszere a só és a 19. sz.-tól elmaradhatatlanul a paprika. Bográcsban, lassú tüzön készítik, a húst keverés helyett az edény mozgatásával forgatják. E készítésmód számontartott mesterei a gulyások, juhászok, továbbá általában férfiak. (Juhhúsból készítve gyakran nagyobb csontos darabokban teszik fel, szabályosan elrendezve az egyes részeket. Ha a pásztorok a marha- és juhhúst → szárított húsként készültek konzerválni, kicsontozva ilyen pörköltnek főzték meg.) Karcag vidékén ma a népi köztudat kizárólag az így készített ételt ismeri el és nevezi pörköltnek. Ugyanezt századunkban a Duna–Tisza-közén pörköltnek és paprikásnak egyaránt, a Hortobágy vidékén gulyáshúsnak, gulyásosnak és parázshúsnak nevezik. A pörkölt másik változatánál zsírban (szalonnazsírban) pirított hagymára téve, kevés vízzel felöntve puhítják meg a húst; a fűszerek ugyanazok. Asszonyok a családnak így készítik. Főként marha-, juh- és tyúkhúsból szokásos. Az ilyen pörkölt neve az Alföldön többnyire paprikás. Itt a hét egyik húsevő napján visszatérően ez a húsétel. Gyakori kisebb-nagyobb ünnepi alkalmakkor, s hagyományos a lakodalmi étrenden. Nagyobb mennyiségben háztartásban is bográcsban készítik, csakúgy, mint a pásztorok. Ezzel kapcsolatban az egy „tálból” (bográcsból) evés szokása kivételesen sokáig fennmaradt. Az étel a Felföldön és K-Dunántúlon parasztháztartásban jóval ritkábban, főként juhhússal kapcsolatban fordul elő. Ebből a századfordulón K-Dunántúlon gyakori volt a lakodalomban. A nyers húsból készült pörkölt Ny-Dunántúlon a polgári konyha közvetítésével e században terjedő új étel. A lakodalmi paprikás itt nem pörkölt, hanem paprikás, tejfeles mártással vagy mártásban tálalt főtt hús a levesből. – A pörkölt népételként a gulyáshús elnevezés kapcsán azonosítható a korábbi adatokban. Jellegzetes alföldi pásztorételként, parasztételként egykorú szerzők az 1780-as évektől folyamatosan említik. Már e század végén sajátos vonásának tartják, hogy paprikával készül. Gulyás néven a pörkölt a 19. sz. közepétől Bécs közvetítésével magyar specialitásként Közép- és Ny-Európa nagy részén elterjedt, ahol az étel a mienktől többé-kevésbé eltér, de mindig rövid levű húsétel és nem leves. (→ még: juhhús) – Irod. Erdei Ferenc: Néprajzi ínyesmesterség (Bp., 1971)."
dédnagyapámék reggelenként,amikor megegyeztek a halra(akkor már kereskedő volt),akkor egyikük már neki is állt pucolni a halat,egy másik ott helyben tenyérben meggyúrt egy kis tésztát hozzá,mire megkötötték az üzletet,kész is volt a cucc,megették,és mentek a dolgukra,mert el is kellett adni a halat.
Én ezt a receptet öreg vadásztól tanultam aki bizony megkövetelte, hogy az igazi eredeti halászlé márpedig ez.
Mint ahogy kijelentette, hogy a gulyás leveshez is hülyeség prkölt alapot cisnálni meg a böllér leveshez, hisz ezen emberek étke arról szólt, hgoy csak összedobták a hozzávalókat a bográcsban sok vízzel és akkor néztek rá megint amikor enni kellet.
Mint ahogy a pörkölt is már nem az amit anno hívtak pörköltnek.
azért,mert nem 3 óráig készül,még lehet sűrű.a lényegi különbség,hogy nincs alaplé,meg varázslás,hanem összefőzöd a cuccot,és 45 perc múlva ehetsz is.dédnagyapám és családja halász és halkereskedő volt,hidd el a parton nem erre lehetőség.ezért mondod,hogy a halászlé az,amit én is mondtam.az alaplevesfél napos dolog az mondjuk lehet halleves,de épelméjű halász nem állt neki ilyen vesszőfutásnak.písz
de benne van az átpasszírozott cucc, meg a sok hagyma meg paprika szétfőve szintén szaftosít. mondjuk ezektől édes alapíze lesz, főleg a nagy hagymáktól meg érett húsos paprikától, így emiatt tényleg jó bele pici bor...
Nekem nagymamám pasija hozza mindig a húst, én nem értek hozzá, mi lőhető e vagy mi nem. Ha tudnám, meg látnám, valószinüleg nem enném meg. Én kb ha látnám ott élőben azt mondanám, vigyük haza :D
Viszont ami meg finom az finom. Ha már darabokban jön, nem fáj annyira a szivem
Ez így abszolutt tiszta! Te így érzel, ezzel vitatkozni nem lehet. Megannyi vadgazda ismerősöm van aki mindent elvégez a vadgazdálkodásban, csak fegyvert nem emel jószágra.
Én rokoni szálak során belekrültem egy vadász társaságba, levizsgáztam, fegyvervizsgám, mindenem megvolt. Egyik első alkalommal egy farkasordító hideg éjszakán vecsésnél megöltem egy állatot. A mai napig gyötör a lelkifurdalás. Nem mindeki születik vadásznak, mégha egyszer bele is kóstol. Nekem ott vége lett.
Ez komoly... mi történik?
Én nem pont így csinálom a halászlevet.
A halászlé annál jobb minél többféle halból készül az alap lé.
Hagymát megpirítom fokhagyma petrezselyem és utána a fűszerek paprika bors só (sót csak csínján)
Bele a paprika és a paradicsom olyan arányban hogy a paradicsom ne édesítse el az alaplevet
Majd mehet bele az előre besózót hal és hal fej.
Szétfőzni passzírozni, ja előtte még cseresznye paprika el felejtettem
Az alaplevet vissza rakjuk és készre főzzük a hal szeleteket.
Valamikor zsír helyet szalonna pörcöt teszek bele,ill vörös száraz bort
Hétvégén kis vadász röffenés lesz, ott bográcsban harcsapaprikást rittyentenek túrós csuszával. Sajnos messze lesznek nagyon így én nem tudok menni. De egy ilyet most szivesen ennék
Ezt felénk is így szokták csinálni,pedig Dunának közelében sem vagyunk Én mondjuk még meg szoktam bolondítani tejszínnel,esetenként gombával is.Meg alaplének átpaszírozott apróhal (dévér,kárász) és halfej is megy.
Én voltam olyan turnéban ami egyben gasztronómiai turné is volt, és a koncertek elötti és utáni vendéglősködés, legalább olyan szép és emlékezetes emlék maradt, mint a koncert maga. Azért is híztam el annyira amennyire.....
de ez már a múlt!)))))
. A Bajai és egyáltalán a dunai halászlé úgy indul, hogy egy kiló halra egy liter vizet, egy szép fej vöröshagymát és egy púpozott evőkanál paprikát számolunk.
A halat jóelőre lesózzuk, az sem baj, ha már előző este. Ha levet enged, az megy a bográcsba. Ha jól csináltuk, a lét szinte nem is kell utánsózni.
A víz kimérése helyett alkalmazhatjuk a "tenyérszabály"-t, vagyis a bográcsban szépen elterített halra annyi vizet öntünk, hogy a ráhehelyezett tenyerünket ellepje.
A halat a hagymával elkezdjük főzni, erős lángon. Ha felforrt, megvárjuk, amíg leülepedik a habja és akkor szórjuk rá a pirospaprikát, hogy az a habbal ne rakódjon ki a bogrács falára.
A forrástól számított harminc percig főzzük, ne tovább. Erős tűz kell alá. Félfővésben vagy bort vagy paradicsomot teszünk bele, ezek savtartalma "összekapja" egy kicsit a halhúst, nem fő szét annyira.
Ha törpeharcsát teszünk a lébe, érdemes azt is a tejjel, ikrával az utolsó tíz percben beletenni. Vigyázzunk, a törpeharcsa nem hozzáad az ízhez hanem elvesz belőle, vagyis deríti az ételt.
Hagymából érdemes a tavalyit használni, az új nem adja úgy ki az ízét.
A pirospaprikából egy kanálnyit tartsunk meg a főzés végére, üdébb lesz a lé íze.
Végig olvasva pár hozzászóást kéne csinálni egy turnét. Kezdünk a Vágóhíd utcában, elmegyünk Macilányért aki már sütikkel vár minket, felvesszük és lemegyünk gánicát zabálni Bizsibazsiékhoz. Pálinkát én állom az útra :D
Lapcsánka (lapcsenyka) = tócsni. Felénk Somogyban a gánica a legfaszább kaja.
Legalábbis bármikor hazamegyek anyámékhoz, mindenképpen kell ennem gánicát.
(Fater meg dunnyog, merhogy mér nincs normális kaja, legalább amikor a gyerekek jönnek.)
Tulajdonképpen ugyanaz, mint a dödölle, csak nincs gombócba szaggatva, hanem egyben sütik ki serpenyőben.
Nem más, mint főtt krumpli összetörve, annyi liszttel összedolgozva, hogy már alig megy el benne a fakanál, majd hagymás-paprikás olajban jól meghempergetve, kisütve, és egy kicsit odakapatva, jó sok tejföllel.... Imádom!
Na, erre most le kell írnom azt a kis monológot, amit a nyírbátori vasútállomáson hallottam pár éve.
Ifjú kreol az édesanyjának intézte a következő mondatokat, miközben kétpofára tolta befelé a túrós buktát.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
"Idesanyám!
Jaú telibaszta ezt a kőüttest turauval...
Csak úgy omlik szíjjel a szájamba", mint a szar!"
Ilyen dícséretet nem mindennap kap az ember a főztjére.
:)) te meg az én vendégem ha erre jársz, itt a vágóhíd utcában! marhapöri, csülöksült, málnaszörp és nem adnak féladagot!!! :) viszont legkésőbb délben oda kell érni, mert elfogy a kaja, csak kettőig vannak nyitva!
Öcséméknél is tesóm a főzős, barátnője szerintem fénnyel táplálkozik :) De mondjuk szerintem az sem véletlen, hogy a leghíresebb, legjobb szakácsok férfiak :)
Ehh... ha minden jól megy, du. fél háromra már Nyíregyen leszek...öcsém ma tölti a 18-at, aztán holnap lehetőség szerint már délután el akarunk kezdeni szürcsölni, hogy estére már bomoljon az agyunk...:D
hát persze hogy kakós, csak mindig megkapom, hogy "édesem, az nem KAKÓS, ne beszélj tájszólással" Épp most sütöm amúgy, hogy mire hazaér a miszter, már kész legyen :)
Maj" leírom nagyjából, mert pontos mennyiségeket nem tudok, csak úgy szemre, érzésre...
De előbb futok a Sparba, veszek vagy két zsemlét, hogy holnap a vonatútra legyen lucullusi parizeres szendvicsem.:D
kurvanagy
)
