Krisz, neked küldetésed ez néked?
Fájóbb lenne bevallani, hogy te nem tudsz játszani rajta, ezért nem szereted?
Pl: minke kell tekerni a 22. bund környékén?
Köszi, nagyjából erre gondoltam.
Egyébként egy márkán belül ennyi tudja determinálni a játszhatóságot a forma?
Pl egy Eclipse-hez képest egy Horizonon (fix hidas ) még jobb/könyebb lehet a játék? Mert pl nyak szemponjából ők azért elég közel vannak/lehetnek egymáshoz, hiszen mindkettő ESP konstrukció.
Inkább csak arról van szó, hogy ha van "könnyebb út" (modern gitárok), akkor igazából semmi sem indokolja, hogy az ember LP-n játszon (szólócentrikus játékról beszélek, riffelni tökmindegy...). Amúgy tök jó, hogy az említett fazonok faszán játszanak egy ilyen hangszeren, meg én elhiszem, hogy egy darab tuskón is lejátsszák ugyanazt, de most a végeredmény szempontjából ez nem tök mindegy? Amúgy én most egy Cort Z-Customon is tolom úgy 2 hete, és ez pl. (nekem legalább is) kényelmes. Szerintem megszokás kérdése, de azért tény, hogy egy modernebb konstrukció jobban fekszik a tekeréshez.
"A Gibson szólógitáros szemmel egy elavult konstrukció, gondolj bele, hány évtizeddel ezelőtt találták ki."
Ezt a fantasztikus gyöngyszem gondolat-logika füzért, légyszíves magyarázd már el Doug Aldrich-nak, Zakk Wylde-nak, Slash-nek, Gary Moore-nak... és még sokszáz gitárosnak akik szintén nem tudnak szólózni ezen a hangszeren.
Az Eclipse-nek nem sok köze van a Gibson LP-hez, tök más a két gitár. Előbbi jóval vékonyabb testtel bír, a nyaka is más. A Gibson szólógitáros szemmel egy elavult konstrukció, gondolj bele, hány évtizeddel ezelőtt találták ki. Teljesen más gitározás volt akkor, amihez persze tökre megfelelt, de azóta rengeteg idő eltelt, és nagyon megváltozott a (rock)gitározás. A legnagyobb baj vele, hogy kb. 20. bundig lehet benyúlni, afelett már kemény küzdés van. A nyakprofil bumszli, a menzúra gyerekgitárt idéző, a testen nincs lekerítés, így a pengető karnak baromira kényelmetlen, mert vágja az alkart, nehéz, szóval anti-szólógitár nagyon. Az ESP 2 fokkal jobb ennél, de azért az se az igazi.
Korábba írtad, hogy szerinted a LP gitárok nemigazán jók szólóra vagy nem túl kényelmesek (valami ilyesmi), már nem emlékszem pontosan. Ez általánosságban érezted, vagy inkább konktátan a Gibsonok esetén? Pl ESP Eclipse I/II-t próbáltár már? Ha igen, arról milyen benyomásod volt?
Na, vszeg ő lehetett, egy időben több akkor aktuális meccsét is láttam, de hogy pont a 2:08-nál látható jelenet volt-e az, amire gondoltam, azt nem tudom biztosan. Azért maradt meg bennem az a momentum, mert tényleg az utolsó menet utolsó másodperceiben ütötte ki, és azért az nem semmi időzítés..
Előbbit is nagyon szerettem, az volt az első komolyabb gitárom, de abban Edge Pro II tremoló volt még, ami komolyan mondom jobb volt, mint bármelyik felső kategóriás Ibi tremoló. (Edge, Lo-Pro Edge, Edge Pro). A mostaniakat már hulladék tremolóval szerelik.
Kb. kétszer nehezebb a gitár, mint a Japán verzió ( pedig elvileg mindkettő hársfa..), de persze a DiMarzio-knak jobb hangja van, mint a 100-asban lévő Ibanez pickupoknak.
Összességében JS 1000 használtan a jó megfejtés sztem. Ilyen 250-300 között szoktak menni, annyit megérnek.
Tudom hogy volt neked JS100-as Ibanezed meg JS1000-es is,és azt szeretném kérdezni hogy melyiket milyennek tartod és h a JS100 is japán-e,meg h mi a különbség.
Előreis köszi!
nincs kedvem megekeresni a kgst topicot, szal majd elolvasod itt, úgyis ugrásra készen várod, hogy ki mit ír ide.
na tegnap (vagy már lehet hogy ma) este házibuliban megláttam a sarokban egy gitárt. legalábbis aszittem, hogy az, de kiderült, hogy egy Jolana Galaxis, '89-ből (állítólag). Volt már bennem sör, úgyhogy ki mertem próbálni. hát. volt már johnson stratom, az ezerszer kényelmesebb volt. a nyakpiköp tűrhetően szólt, a z összes többi állása a csirkefejnek fos. a potik rém szarok gyakorlatilag a két végállást érzékelték, és eszméletlen zajos is volt a hangszedő. viszont kezd tetszeni ez a jagmaster fazon.
ű
Igen. Még annyit a bunyó témakörhöz: Amerikában mindig nagy körítést csinálnak egy gálának. A nagy meccseket már bő 2-3 hónappal elötte promótálják, általában Las Vegas egyik kaszinójában, vagy New Yorkban rendezik, kurva nagy felhajtással. Minden csillog-villog, úgymond érződik a pénz szaga, a meccs helyszínén rengeteg híresség (régi nagy bajnokok, filmsztárok, stb.) Ehhez képest egy európában rendezett Universum vagy Sauerland gála rigófütty... Aki ehhez az amerikai mentalitáshoz nincs hozzászokva, nagyon könnyen bukhatja a meccset, bármennyire is jó öklöző. Élő példa Nagy Csontörő János. A Rácz Félix kivitte amerikába egy meccsre, nem voltak ahhoz a körülményekhez szokva, a meccs után ők mondták egy csomó interjúban, hogy teljesen elveszett emberként érezték magukat, ledermedtek a helyszín nagyságától (addig ekkora helyen még életében nem bokszolt), plusz abszolút ismeretlen ökölvívóként -hiába volt világbajnok, igaz egy kis szervezetnél- nem is foglalkoztak velük az amerikai promóterek. Ha jól emlékszem, szállást is maguknak kellett szerezni, mert nem volt nekik lekötve..A gálát az ellenfelére hegyezték ki, a Barrios volt a nagy favorit. Ezek a körülmények teljesen ledermesztették a Janiékat, a meccsre teljesen hiteszegetten ment a szorítóba, koncentráció nélkül. Az első menet első percében K.O. vereség. Valószínű, hogy olyan környezetben, amihez Ő van hozzászokva, nem biztos, hogy ilyen eredmény születik... Mondjuk ezt már sosem tudjuk meg.
Zseniális a tag. Többek között erről beszéltem az előző kommentemben. Az meg nagyon komoly, hogy annyira lazán hajolgat el a pofonok elől, mintha valami légy repkedne csak előtte
Nem tudom, ennyire nem ástam bele magam a témába, az viszont tény, hogy a tengerentúlon hiába hozza valaki 12 menet alatt a meccseket, nem kíváncsiak rá annyian, mint arra aki sorozatban üti ki az ellenfeleit. Ha ehhez hozzátesszük azt, ha valaki ki akarja ütni az ellenfelét kockázattal jár, akkor egyértelmű, hogy szakmailag a kevésbé látványos bunyós a jobb. Ugyanez megfigyelhető a zenében is. Persze szép és jó dolog, ha valaki meg akarja váltani a világot, de lehet úgy is, hogy az eladható zenéből jön a zsé és a sideprojectből meg a szakmai elismerés.
Volt egyszer egy meccs, vmi fekete boxoló, sugar ray, vagy roy johns, vagy nemtommár, utolsó menet, utolsó pár másodperce, odament az ellenfélhez, hátratette mindkét kezét, és odatolta a képét, hogy "akkor most üss meg, haver". Csávó nem is értette sztem, hogy mi van, erre a hátratett kezű fickó egy kurva gyors mozdulattal kiütötte a tagot.. Nem hittem el, hogy ilyen van..beszartam, kurva nagy volt!
Ottke a tipikus német ökölvívó, látványtalan, egysíkú, DE kétségtelenül hatékony, veretlen bajnokként vonult vissza, ez hatalmas dolog! Nálam az ökölvívás szeretete családi örökség, apám (nyugodjék békében) ökölvívó volt légsúlyban, innen ez a dolog... Nagy magyar kedvencek volta a Hranek Sándor, Isaszegi Róbert, Alvics Gyula, Váradi János, sőt még a Szikora István is, aki most Bunyós Pityu néven idétlenkedik. Pedig jó öklöző volt, amatőrként Tyson és Lennox Lewis meccselt... Profik közül kedvencek: Jack Dempsey (1920-as évek), Joe Louis (30-as, 40-es évek), Rocky Marciano -az egyetlen nehézsulyú, aki veretlenül vonult vissza-, Ali és Tyson. Aztán Thomas Hearns, Marvin Hagler. Maiak közül Pacquiao. Itt ezen a linken vannak régi nagy meccsek videói, legálisan letölthetőek
Nekem az egyik kedvenc boxolóm Sven Ottke volt. Semmit nem csinált a fickó, de senki nem tudta elverni és elvenni az övét..
Mentek ellen a nagyszájú fiatalok, hogy majd így, meg úgy, aztán szépen mindet felőrölte a picsába. Imádtam nézni a meccseit, még akkor is, ha semmi látványosság nem történt soha!
Erdeivel az a gond, hogy az Universum-nál a német stílusú, egysíkú, statikus ökölvívást erőltették rá.(mint mindenkire) Amatőr ökölvívóként még teljesen más stílusa volt, ütötte a 2-es, 3-as kombinációkat, ezt rendesen visszavetették vele. Meg lehet nézni, (nem tudom, hányan követik a különböző ökölvívók meccseit) hogy az európai és amerikai, főleg dél-amerikai ökölvívók stílusa mennyire különbözik. Európai öklözőknek nem sok babér teremne emiatt. Ott van Michalczewski. Ő volt a nagy favorit az Universumnál. De egyszer nem bunyóztatták európán kívül, nagy nevek ellen. Pl: Roy Jones jr., Hopkins.
Ettől függetlenül a videóban hallható sound és témák nekem nagyon bejönnek és nekem csak ez számít. Magasról teszek rá, hogy "szakmailag" mi kifogásolható van benne.
Ha már a K-1-ről/verekedésről volt szó, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy pl Erdei Zsolt hiába jó bokszoló szakmailag, nem eladható. Ugyan ez igaz a zenében is.
Azért ez szívmelengető érzés lehet
A ki kit fikáz dologhoz meg annyit szólnék hozzá, hogy mindenki elmehet a picsába, mert Danny Elfman a király pedig nem is gitáros
Az, hogy neked melyik gitáros játéka jön be, az egy dolog. Ha mindenkinek azonos lenne az ízlése, akkor nem lenne szükség ennyi fajta metalra, hanem mindenki mondjuk D.T-t hallgatna. Más kérdés persze, hogy ami neked nem tetszik és másnak meg igen, azt agyba-főbe fikázod-e...
Micsoda e-mailt kaptam!!! Egy kis részletet megosztok belőle..
"Én egy 14 éves szlovákiai gyerek vagyok, aki 2 éve gitározik. Te vagy a második kedvenc magyar gitárosom Daczi Zsolt után. Én csak azért írok, mert nagyon tetszik, ahogy játszol, és csak annyit szeretnék tőled kérdezni.."
Nyilván, de egy zenei fórumon alapvetően a zenei/hangszeres érdeklődési kör az, ami elsősorban dominál, szóval ide senki nem azért jár sztem, hogy megtalálja azokat, akik még szeretnek rajta kívül is bélyeget gyűjteni..
Azzal ne foglalkozz! Én 3 évig olyan osztályba jártam gimiben, ahol 2-en voltunk rockerek, mindenki agyatlan diszkós volt, akkoriban ment ez a szar technó faszság, és én már akkor zenekaroztam, amivel sorba nyertük a kultúrális fesztiválokat, kitüntetéseket kaptam a suliban, pénz és könyvjutalmat, gondolhatod hogy mennyire volt jó helyzetem..utáltam őket, mint a szart, és vszeg viszont.. Mielőtt eljöttem onnan, szépen megaláztam őket, amikor a soros diákönkormányzat-vagyis az én osztályom- által szervezett diszkóban, ahol vmi neves DJ sok pénzért nyomatta a fost, konkrétan senki sem volt, néhány egyedül "táncoló" hülyegyereket leszámítva, helyette mindenki a mi búcsúkoncertünkön tombolt! A sok nyomorék ma kíváncsi lennék mit tud felmutatni...szarjál rájuk, zenélj ezerrel, annak van értelme!
igen, ez is egy igazság. de hát annyi jó dolog lehet egy emberben, az esetleges zenei ízlés eltérése nem lehet akadálya egy kapcsolatnak.
itt jön egy kis rugalmasság, egy kis tisztelet a másik iránt, oszt nem is hozom fel a zenei ellentéteket.
de mondom, megértem a te álláspontodat is, és valóban, én pölö tolig-határig kerülöm a konfrontálódást.
A baj csak az, hogy az emberek nem ennyire toleránsak, és a legtöbben csőlátással csak egy-egy dolgot hajlandóak elfogadni, más szóba sem jöhet. Én rengeteg stílusú zenét meghallgatok szívesen, ha szembejön vhol, soha nem voltam ilyen "csak a metál és semmi más" arc, sőt!
Viszont vannak dolgok, amiket én is elutasítok, mert már az értékelhetetlen kategóriát képviselik számomra, ilyen az agyatlan gépzene, a rap, vagy a galopp és hányós-belezős metál pl. Ezeken legfeljebb röhögni tudok, és csóválni a fejem, hogy "ez most mire volt jó?"
ezzel teljesen egyetértek! amúgy meg ha valaki lefikázza a kedvenc gitárosaimat/zenekaraimat hülyeség lenne megsértődni, mindenkinek van véleménye. (meg suliban úgyis megkapom minden nap hogy a metál szar.)
Persze, azt is lehet, hogy az ember inkább nem konfrontálódik, és soha nem foglal állást semmiben mások előtt, de én nem gondolom, hogy ez a helyes út. Számomra semmiképp. Szerintem, ha az ember valós érvekkel alá tudja támasztani a véleményét, akkor nyugodtan felvállalhatja azt. A világ attól nagyszerű, hogy rengeteg a választási lehetőség, mert ahányan vagyunk kb. annyi félék vagyunk, olyan dolog meg soha nem is volt, amit mindenki egyformán szeretett volna, úgyhogy kellenek ezek a lehetőségek, hogy mindenki megtalálhassa a kedvére valót.
oké, boké értem én :)
emlékszem, még az 1.0-ás fórumon lefikáztam a free gitárosát.
hát úgy megkaptam a magamét, hogy azóta sem mondok semmit mások kedvencére, mert sértésnek veheti az egyén a véleményem. azt meg nem szeretném, hogy holmi eltérő ízlés miatt összekapjak valakivel.
azért megmutatnám neked :
Miután láttam róla pár videót, ahogy pl. reklámfilmet forgat, meg gyerekekkel bohóckodik rendesen elkezdtem sajnálni a ringben, amikor kapta az ívet vkitől..Hirtelen ő lett a "szerencsétlen szörny", amolyan Frankeinstein effektus, ha érted mire gondolok..
Mindig elmondtam a véleményem kertelés nélkül, szerintem nem érdemes folyton szépíteni a dolgokat, ha egyszer előkerülnek..
Persze nem kell velem egyetérteni!
Ne szívd mellre, ez nem rád vonatkozott, általánosságban értettem. A lent említett arcok azért nem a szar kategória, azok az ilyen Herman Li féle bohócok, viszont nem elsővonalbeli gitáros egyik sem Dime-ot kivéve.
Anno láttam néhány skandináv arc oktatóját, ez az Alexi meg Jani gyerek is köztük volt, elég is volt egy életre..Nulla egyéniség, nulla íz, 12 egy tucat kategória ez mind.
a hammerfall azt én sem szeretem, de sztm nem kuka az egész. én szeretem, és sztm van pár jó gitáros közöttük. pl akit előbb említettem Matias Kupiainen. Jari Mäenpää is nagyon jó sztm. hallgasd meg ezt a két szólót: Winter MadnessDeath And The Healing (nem a legjobb felvétel)
az utóbbi az nem hörgős, akár az egész számot is meghallgathatod :)
stílustól függetlenül (ez már teljesen szubjektív) azért vannak jó metálgitárosok északról. na még egy utolsó videó nem untatlak tovább Jani Liimatainen
Azt azért nem árt tisztázni, hogy a metálos közösség jó része pont annyira igénytelen dolgokat kedvel a saját stílusán belül, mint bármelyik másik szubkultúra többsége, legyen szó pop-ról, vagy diszkóról, bármiről. A mocskot az emberek egyszerűen imádják fogyasztani, mivel az emberiség jó része ostoba, mint a tök, és ennek megfelelően hallgat "zenét" is..összenő, ami összetartozik..
Amúgy a K1 a legjobb példa arra, hogy mindenki legyőzhető, és sokszor baromira nem méretfüggő, hogy ki nyer. Amikor a veterán Aertz elpáholja Schiltet, akkor azért sztem mindenki elgondolkozhat, hogy mennyit is érnek valójában a testi adottságok..
De mondhatnánk akár az óriás koreai Hong Man Choi-t, akit szintén elég sokan levertek már cölöpnek a földbe..
A komplett újhullámos skandináv metálgitáros mezőny kuka, ahogy van. ( Malmsteen, Kee Marcello, John Norum nem tartozik közéjük! )
Az ilyen galoppmetál Hammerfall féle vicceken már 16 évesen is csak röhögni tudtam, és nem értettem már akkor sem, hogy ezen mi a francot lehet enni egyáltalán..?
Herman Li kb. olyan gitárosban, mint a Bollywood-i akciósztárok, akik atom keménynek akarnak lenni, de azért a többség csak szánakozva röhög rajtuk..
Herman Li-t nem szeretem, a hangok miatt, amúgy meg túl sokat fikázzák, pedig nemrossz. nálam max ilyen 10/6
Timo Tolkki meg sokkal jobb dalszerző mint gitáros. az új Stratovarius gitárost sokkal jobban szeretem. pár videó: Hangover ShredThe Attitude MedleyBoogie time ja igen, és hallgassátok meg az új albumot is, az Elysium-ot. nekem bejött van rajta pár fogós dal és szóló.
Tolkki-ról még annyit, hogy állítólag az RR albumokon nem is ő játszotta a szólókat. nemtudom ebből mi igaz és mi nem, de valami szar van a palacsintában az biztos. akit ez érdekel, ITT utánaolvashat.
tegnap leírtam Tamás topicjában a véleményem Loomisról. Zakk-et szeretem, nekem az új albumok nótái bejöttek (Order of the Black), viszont a Shot To Hell album hangzása egyszerűen nem tetszik, pedig vannak jó dalok rajta.
mostanában azért kezdenek az újabb arcok is ismertebbé válni (pl Finnországból), és én inkább őket hallgatom mint a régebbi gitárhősöket. meg amúgy az én generációm is inkább ezzel metálkodik (igaz, hogy elég kevesen hallgatnak már normális zenét sajnos. david guetta meg lady gaga meg partyzenék. grat. amúgy 18 vagyok). persze ottvan Jason Becker, Marty, Malmsteen akiket nagyon szeretek, de kb ennyi. Vai meg Satriani nekem néha kicsit unalmas. se a gnr-t se slash-t nem szerettem soha. tudjátok, ha valami dallamos vagy nyugtató zenét szeretnék hallgatni, akkor klasszikus. azokban a darabokban van sztm a legtöbb érzés. és játszani is szeretem, 12 éve hegedülök, most meg a zongorával küzdök kicsit.