Voltak próbálkozásaim cserére (mondjuk egy szép 70's Fender Stratóért megbicsaklanék), de aztán itthon maradt. Nem tudtam megválni tőle. Azt hiszem a gold hardware-k, a fej faanyaga, a "mother of pearl" berakások, a "tailpiece-cloud" hiánya és a kisebb példányszám miatt "Super Edition"....és hát nagyon szépen össze van rakva.
Nagyon jó állapotban van, ezt már nem szabad eladni...
Mi a különbség a Super Edition és a nem SE között?
(A tailpiece-ornament és a hangoló kulcs "befűzhetőségén" kívül)
Van egy hangszerész srác nálunk aki nagyon profi.
Mindent hozzá viszünk.
Amúgy érdekes hogy 16 éve vette egy zenészhaver egy pécsi hangszerboltban és nem tudtuk hogy ilyen kincset rejteget.
Tegnap este találta ki hogy volna ilyenje meg ennyiért és eladná. Én meg nagy duzzogva, ám legyen.
Teccik...
Igen ragasztott nyakú.
Nem látszik a képen de azért van baja.
Viszont nem volt drága így belefér egy kis renoválás.
Mahagóni, nehéz mint a sár és meglepően jól szól.
efelől nincs kétségem. az enyém is újra van festve bár nem ilyen szépen mint a fernandes (ezért jóval olcsóbb volt), meg már neki is volt bund csere, ha lesz egy jazzmasterem ecce, lehet h ezt felújíttatom eredeti állapotra. most úgyis kusztomizáltam ez elektronikáját...
Komoly hangszergyártás folyik, már ami a volument illeti, valszleg ők a legnagyobbak.
Ami a minőséget illeti tartom amit írtam. Az hogy kínai, nem azt jelenti automatikusan hogy szar.
most rendeltem ocsó kínai danelectrót.
Az eredeti is szar anyagokból volt anno, ez ráadásul kínai is, kíváncsi leszek, milyen.
Persze ez távol áll a "magas minőségű" hangszerektől, azokat nem szeretem:)
Nyilván céltozzan provokatív. Mivel ha megnézem a nagy átlag kínai hangszereket, akkor nem az jön le róluk, hogy csak az olcsóbb munkaerőben térnek el. Kivételek itt is vannak persze, és én sem beszélek a kínai hangszerek ellen, mert megvan a helyük De úgy gondolom, ha ott tényleg komoly hangszergyártás folyna, akkor onnan is jönnének igazán magas minőségű hangszerek. Én ilyenekről nem tudok, ezért is kérdeztem rá, hátha ezek a hangszerek léteznek, csak én nem futottam össze velük.
Provokatív kérdés, mert én azt írtam, hogy teljesen jók, nem az hogy valami szuper magas minőség mint mondjuk egy custom shop gitárnál. Nem high end hangszerek, de nem sok kivetnivalót talál az ember az Epiphone semiacoustic gitárokban. Kitűnő hangjuk van, még a pickup se ótvar (Ibanezekben szarabb pickup van), pontosak, nem hangolódnak, jól játszhatóak, egyben vannak.
Hm.
Pedig tényleg inkább a rögzítő mutter szokott meglazulni.
Ez a szorosság-állító (nem tudom, minek mondjam magyarul) nem nagyon szokott, vagyis inkább sokkal hosszabb idő alatt.
Ez Rotomatic a képen. Ez volt az első valóban zárt hangolókulcs, asszem 57-ben kezdték gyártani, és nagyon sokan lecserélték ezekre a gyári Klusonokat, például a Gibsonokról is. Nam csak a finomabb működés miatt, hanem mert a nagyobb súlya miatt úgy vélték, hogy szebben is szól vele a gitár. Később a Gibson gyári opcióként is kínálta.
Az a csavar viszont még soha nem lazult ki.
A friction-állító (de szép szó ez...:buck) mindegyiken kilazul néha, de ha valaki olyan sokat hangolgat, mint én, mert megőrül, ha egy tizenhatodnyi eltérés van , nem is csoda, ha néha enged a mechanika.
De szerencsére egy pillanat alatt orvosolható a dolog, ezért nem is zavar.
Nem is tudom pontosan, milyen típusú Grover ez, de hogy jó, az tuti.
Tessék: az egyik legjobb fajta régi kulcs, amit ismerek, a drágább Ibanezekre tett Velve-tune, amelyeknél a hangolás erőszükségletét nem a fölső csavarral lehetett állítani, hanem a gomb alatti kis tárcsa segítségével. Volt fémgombbal is, de a legszebb a műanyag, gyöngyház kinézetű gombos verzió.
Ja, én nem a friction-állító csavarra gondolok, ami a gomb tetején van, hanem arra az anyára, ami elölről odafogja a fejhez. Az szokott kilazulni és azt lehet rászorítani.
A gomb tetején lévőnek nem szabad kilazulnia, ha mégis csinálja, akkor talán hiányzik belőle a rugós alátét.
Igazad van, a Fender-kulcsokon is meg kell néha húzni.
Ha nagyon dulván megtépem, akkor meg recseg a csuklóm, amikor hangolok.
Hangolódni is kevésbé szokott, ha jobban meg van húzva, de én a köztes állapotban szeretem: már kell a tekergetéshez egy kis erő, de még nem kell hozzá csőfogó.
Azért szerintem legalábbis gitárok terén engednek picit a minőségből, tehát ugyanaz Amerikában gyártva valami vel jobb lenne (viszont sokkal drágább). Ez a gyártók által is elfogadott kompromisszum.
Az építőiparról Magyarország vonatkozásában is tudok érdekeset mesélni. Rendszeresen látok olyat, hogy égnek állna a hajam, ha lenne. Legutóbb végignéztem a Múzeum körút felújítását; vicces volt például a hónapokig védőmaszk vagy szemüveg nélkül díszburkolatot vágó munkás. Oké, tudom, hogy Kínában még durvább a helyzet, de e téren nekünk sincs sok büszkeségre okunk, azt hiszem.
A csavarokat általában meg kell húzni, az nem országspecifikus. Ha elég bátor az ember és dulván rászorítja, akkor általában ott marad. Vagy beletörik, olyat is láttam már, de a Grover nem fog.
Önmagában nem is lenne ezzel probléma.
Egyre több gyártó kényszerül a piac hatása alatt olcsó munkaerő után nézni.
Ezek attól még eredeti termékek csak adott esetben kínában szerelik össze ugyan olyan minőségi követelményekkel. (Legalábbis reméljük.)
Viszont az a sok szemét és hamisítvány ami szintén onnan kerül elő, na az megér egy misét.
És a kettő nem ugyanaz és nem volna szabad párhuzamot vonni.
A dobosunk sokat jár kínába üzleti útra, sokat mesélt hogy micsoda minőségi követelmények vannak, igaz építőipar területén.
Két távol-keleti gitárom is Grover kulcsokkal van felszerelve gyárilag, és évek óta semilyen probléma nincs velük. Néhány havonta picit meg kel húzni a csavarokat, mert a sok tekergetéstől kilazulhatnak, de ezen kívül tökéletesek.
Olyan masszívnak látszik, hogy nincs mi eltörjön rajta. A legelső amerikai Rotomaticok - még az ötvenes években - ennél gyengébbek voltak.
Persze a tartósság majd tényleg hosszú távon jön ki, de ezektől nem tartok, hogy bajuk lesz. A kidolgozás minőségén, a felületkezelésen látszik a származása, pláne ha melléteszel egy új amerikai Grovert, de nem annyival gyengébb, mint amennyivel olcsóbb, szerintem. Mindenesetre én magamnak is föl mertem tenni.
Majdnem kizárólag, igen. Még a PRS ellen volt ilyen keresetük (vagy talán csak fontolgatták? nem emlékszem). Akkoriban csak a japánok másoltak, azért is japánspecifikus ez a kifejezés.
No a lawsuit fogalma inkább ontopik, meg talán kevesebb vihart is szül. Szerintem eleve cégenként külön kell értelmezni, hiszen mást jelent az Ibaneznél és mást a PRS-nél. Nálam mondjuk az Ibanez esetében a fejforma a választóvonal, de talán az is elfogadható, ha valaki szerint a test formája. Számomra a lawsuit megnevezés csak a kópiákra vonatkozik, tehát egy 1975-ös Artistra nem mondhatom.
Érdekes a gyári szám kérdése: volt nálam ugye egy hatvanas évek eleji Ibi, aminek a nyaka tövéban volt egy gyári számnak látszó számsor.
Ez így van. Vannak teljesen jó kínai hangszerek is. Csak ugye milyen jó együtthangzani egy buta többségi véleménnyel, haogy a kínai az szar...
A gyártás nem a szarabb anyagok, hanem az olcsóbb munkaerő miatt ment oda.
Inkább a hetvenes évek közepére szerintem. Onnantól vannak fasza japán gitárok. És onnantól meg az a pláne, hogy már nem csak másolatokat csináltak, hanem saját konstrukciókat is.
te most azt hozod fel, hogy az úttörő márkáknál milyen gyermek betegségek voltak Hát a Gibson az ötvenes években nem volt éppen úttörő márka, meg a Kluson sem, mint hardvergyártó. Volt tapasztalatuk bőven. Csak minőségellenőrzésük nem. Szerintem a fogalmat sem ismerték.
igen, de te most azt hozod fel, hogy az úttörő márkáknál milyen gyermek betegségek voltak, a mai kiforrott technikával szemben. mert hogy azért az 50 es években még jócskán ki kellett találni a gépeket, a formákat, konstrukciókat stb. ma meg már megvan minden készen, működő képesen. nem kell kitalálni semmit szinte, mert a telét pl kitalálták 60 éve... (szerintem)
A japán kopi hangszerek (a topik címének második fele)tekintetében igazad van, talán az egyértelműbb, hogy mi a "kopi" vagy mi számít annak mint ugyanez a kérdés "vintage" esetén. Ez utóbbit próbáltam meghatározni.
jó az a 30-40 (2010 van). 60as évek környékén jelentek meg a Burns kopik, 70es 80as évek zömében a Fender és a Gibson formák kopi időszaka volt. nyilván a 60as években még ott is kiforratlan volt a gyártás, de 70es évek eleje-közepére már teljesen azonos minőségű replikákat tudtak gyártani. alacsony kategória meg mindenhol volt minden márkában korban.
Ez a 30-40 év szerintem inkább pl. Gibsonnál lehetne kritérium. A japán kópiák eleve később jelentek meg és a legkiemelkedőbb modellek a '80-as években épültek, nem a '70-es években. A '80-as évek első felét szokták a Fujigen gyár fénykorának tekinteni. Az ebből az időből származó Tokai és Greco gitárok a legritkábbak és legkeresettebbek. Ha ezek nem is számítanak számunkra vintage-nek a szó szigorú értelmében, az akkor is tény, hogy ezek a legjobban sikerült kópiák, amik Japánban készültek.
info: http://www.japanguitars.co.uk/Page%201%20history.html
Pörgött a topik rendesen, megpróbálom összefoglalni hogy az eddigi hozzászólások alapján a mai magyar nyelvben és ebben a topikban mit ért(s)ünk vintage japán hangszeren.
Azt a legalább 30 éves(jobb esetben 40) eredeti, vagy ahhoz nagyon közeli de mindenképpen használható, és jó állapotban saját azonosítható vagy gyári számmal, évjárattal rendelkező hangszert aminek gyártása (az akkori kor technológiai színvonalán), vagy származása egyértelműen Japánhoz köthető.
Nem áll(t) szándékomban vitathatatlan, egyértelmű meghatározást írni mert az előzményekből adódóan talán azt nem is lehet.
hozzáállásba beletartozik a megfelelő minőségű anyag kiválasztása, és felhasználása. Például ez sem sikerült mindig a Gibsonnak sem. Fát egész jót sikerült találniuk, de nézd meg az ötvenes évekbeli hardvert: a wraparound hidak törtek, mint az üveg, a nikkel és a króm hamar lerohadt, a hangolókulcsok gombja negyedére töppedt és atomjaira hullott, a festék kopott és repedezett (persze ezt ma sokszor szépnek látjuk, de attól még anyaghiba), a celluloid koptatók maguktól meggyulladnak. Az SG olyan vékony lett, hogy a test is törik, a nyak csatlakozásánál, de még a jack aljzatnál is. A fej letörését meg azóta sem sikerült megoldaniuk. Hasonló problémák megvoltak a Fendernél is.
És ugye én nagy rajongója vagyok mindkét márkának, tehát nem ekézni akarom őket, de ez hozzátartozik a képhez.
azért mert ha olcsóbban hoznak ki egy dolgot, nyilván olcsóbb anyagokból is kell dolgozniuk. az olcsóbb meg többnyire gyengébb minőségű (ebből persze vannak kivételek) (ja és: szerintem)
hozzáállásba beletartozik a megfelelő minőségű anyag kiválasztása, és felhasználása. kínaiakat ne keverjük mán ide, még csak most "törtek fel", de 5-7 évnél tovább nem tart egyik darab se.
Gyártási hozzáállás?
Hátööö...
Elég vicces volt akkoriban a meó. Olyan hajmeresztő dolgokat átengedtek a legnagyobb gyártók is, amit ma egy kínai sem merne.
Szóval nem itt van a titok.
Ezt én is így gondolom. Lehet félreérthető volt amit írtam, de a lényege az amit pótoltál nekem, hogy nem az öregség, hanem az akkori világ/kor, és az annak megfelelő gyártási hozzáállás miatt lényegesen jobb gitárok készültek.
Én 2-3 hónapja vettem egy új japán Jacksont, ami elvileg a japán széria teteje, és a 90-es években megszokott Professional szériás kurvajó minőség (olyanom is volt anno jópár), a Floyd meg egyelőre semmivel nem rosszabb, mint a korábbi Schaller vagy OFR tremolóim, az egyetlen kérdés az, hogy tartósságban is van-e olyan, mint a régi cuccok, de ez úgyis csak 10-15 év múlva derül ki Én is szkeptikus voltam a koreai Floyddal kapcsolatban, de eloszlatta a kételyeimet egyelőre. Amúgy Ed Roman oldalán mintha úgy láttam volna, hogy mostmár minden OFR Korea vagy Kína.
Már biztos meséltem máshol azt, amikor elvittem a Höfneremet a szülőfalujába. Akkor Bubenreuthban volt a gyár (ma már elköltöztek, úgy tudom), ami egy aprócska falu, párszázan lakhatták talán. Hajnalban egy megállóval korábban szálltam le a vonatról, de mivel úgyis volt időm, elsétáltam a faluig, nem volt olyan messze. A falu határában, a "Willkommen im Bubenreuth" táblánál esett le az állam: volt mellette egy másik, marha nagy tábla a falu térképével, rajta az ottani vállalkozások címével. Volt vagy ötven cég, mind hangszerekkel foglalkozott. Gitárt, hegedűt, vonót, tokot, húrt és még ki tudja, mi mindent gyártottak a faluban. Az egész település a zenészekből élt.
Ezt egyébként aláírom, szerintem is jobban megcsinálták régebben a gitárokat, mint manapság, mármint a nem felső kategóriás cuccokat.
DE nem pusztán azért jobbak, mert öregek, hanem mert más volt az egész rendszer, a piac. Régen megcsinálták úgy, ahogy kell, mindenféle csicsa nélkül, és került, amennyibe került. Ma meg mindenki a specifikációkat nézi, ezért a gyártóknak valahogy úgy kell trükközni, hogy rá lehessen írni, hogy "mahagóni", meg "eredeti floyd rose" (ez utóbbi még az 1000 eurós, USA Charveleknél is koreai Floyd...), ésatöbbi, ezekre bukik a nép.
Ha megnézek egy 90es évek elejéről származó Pro Jacksont pl, semmi parasztvakítás nincs rajta, csak simán egy faszán megépített gitár.
Mindezeket úgy mondom, hogy jó sok régi japán és egyéb hangszerem volt, majd összeszámolom, meg rakok be képeket. Frankó cuccok, csak kicsit átestek a népek a ló túloldalára már ezzel a "vintage" őrülettel.
bazi jó hely, azt hiszem elkezdem szervezni a következő nyaralást..:) tudtok még ehhez a Denmark str.-t hez hasonló különlegességeket más országokban is? :)