Mindenféle gyártók csinálnak "Stratocastert", mivel Stratocasterül néz ki, hordozza annak jellemzőit, felépítése megegyezik majdnem teljesen.
Azért ez egész más, mint a vintage-nem vintage kérdés, vagy akár a veterán dolog.
mégis ha megynyitod a youjizz.com-ot milf kategóriát manapság inkább a 30 feletti asszonyok képviselik, függetlenül attól h van gyereke vagy nincs. Nem fogom kinyitni, de a jelentése ma nyilván kb. 'csinos harmincas, esetleg negyvenes'. Ebben nincs benne az, hogy kiélt. Szerintem.
A vintage / veterán hangszerek, járművek definiálásának azért van jelentősége, hogy legyen mihez tartani magát egy értékrendszernek. Ezért is, igen.
Na jó reggelt, vitagesek :D :D... Szerintem minden törzs márkának megvan a maga vintage kora-időszaka, nyilván fender/gibson/stb-nak korábban volt (50-60 as évek), de rengeteg márka alakult ki közben ami ugyanúgy végig lépkedte a létrát, gondoljunk a 60-as 70es évekbeli japán, vagy német, vagy olasz márkákra. és én kb eddig datálom a vintage dolgot - akár helyes akár nem -. mivel fiatal vagyok még (22) én már a nálamnál öregebb gitároknak is örülök, és igen, én azért veszek "öreg" gitárt, mert a mai piac katasztrófa ár/érték/minőség/stb terén. ha pedig az érzést nézem - amikor kezembe veszem - , még bőven érződik a 80as évekbeli gitárokon is az, amit a mai megfogásával nem érezni (legalább is én). nem akarom túlmisztifikálni, mai nem az a világ ami 25-30-40-50 éve volt (itt pedig hozzá teszem hogy - szerintem - . és akkor vélemény :) )
Nem-nem.
Nem erről van szó.
Leírtam mit gondolok, de maga a vintage gitár témája messze hidegen hagy.
Én is csinálok vintage festést, és tudom, hogy attól még nem lesz az, csak olyan hatású mintha már besárgult volna.
Attól még pont, hogy új, hiszen épp akkor végeztem vele.
Még lakk szaga van.:)
Csak ez a vintage dolog nem fog meg.
Nekem egy gitár vagy jó, vagy nem és nem érdekel mennyi idős.
Azt akartam érzékeltetni, hogy eredeti jelentés szerint
mother i'd like to fuck
egy 19 éves maca két gyerekkel kimeritheti a kategóriát,
mégis ha megynyitod a youjizz.com-ot milf kategóriát manapság inkább a 30 feletti asszonyok képviselik, függetlenül attól h van gyereke vagy nincs.
Ebből látszik h ezek mind mesterséges rendszerek. A vintage
amúgy eredetileg a borokra volt értendő úgy ahogy a patinás,
a réztárgyakra. Igy változik a nyelv. A vintage / veterán hangszerek, járművek definiálásának azért van jelentősége, hogy legyen mihez tartani magát egy értékrendszernek.
Szerintem.
Mától nem, mert ez nem így megy, de ha a köznyelv úgy alakítaná, akkor bizony úgy hívnánk. Pontosan úgy, ahogyan a rezonátoros gitár esetében. A franc fogja kimondani ezt a hosszú kifejezést, mikor van rá rövidebb is: dobró.
amúgy meg rengeteg szó más jelentéssel bír eredetileg, mint ahogy a köznyelvben használják...
a tremolo kar sem tremolo, köze nincs hozzá. fender bácsi elnevezte tévesen tremolonak a vibrato kart az erősítőbe épített tremolót meg vibrato-nak....
Na, ha már így kitárgyaltátok a 'vintage' kategóriát, akkor visszatérhetünk a VANTAGE márkára. Remélem volt már valakinek ilyennel tapasztalata, esetleg van a gyűjteményében is amit megoszthatna itt
Látszik rajta h megfordultak benn már páran, olyan jó kiélt feje van Kiváló példa a téves értelmezésre, ugyanis ez a kettő nem része a MILF definíciójának.
- Te kit nevezel milfnek?
- Hát, anyádat pl. De szerintem a Zsuzsi is jó kis dög.
- De hát ő még csak 30 és nincs is gyereke
- Ne mindegy? Látszik rajta h megfordultak benn már páran, olyan jó kiélt feje van
Japán gitároknál a '70-es '80-as években készült modellekre mondják legtöbben, hogy vintage. A korábbiak általában még a kiforratlan gyártmányok, úgyhogy ez a klasszikus számítás. Ezt a mércét követte többnyire itt is mindenki. Értelmetlen a vita teljes egészében.
autóknál ugye 30 év a veterán Nem.
Gyerekek, van már internet, miért nem néztek utána annak, amit nem tudtok?
Magyarországon az autó a gyártását követő harmincadik év utáni évben mehet legkorábban muzeális minősítő vizsgára. Vagyis:
- máshol más - radikálisan más - szabályok vannak érvényben,
- jellemzően több kategóriája van a veteránautónak, amelyben a harminc éves még csak a sarokban üldögél csöndben és várja, hogy tovább öregedik,
- a köznyelv - hiszen most erről beszélünk - nemigen nevezi ezeket veteránnak, más országokban és más nyelveken sem,
- a minősítés nem automatikusan jár, hanem ki kell érdemelni.
senki nem linkelt gibsont, csak példának hozták fel, mint vintage hangszert.
nekem a kramer is vintage, meg az öreg japán cuccosok is, de ezek szerint nem az.
tedd még be a selmered is, még nem láttuk eleget.:)
Szerintem viszont ha ma már mindenre rámondják, hogy vintage, akkor lehet hogy bár egykoron azt jelentette amit te itt részleteztél, de manapság már a régi, patinás gitárok, pedálok erősítők jelzője lett, mivel a nyelv egy állandóan formálódó dolog, amit a "felhasználók" alakítanak folyamatosan, ezért megváltozott a jelentése.
Tehát eredetileg az 50-60-as éveket nevezik a gitárgyártás vintage korszakának (kézi készítés, magas minőség), azonban létezik a szó újraértelmezése, ami alapján hajlamosak vagyunk a "régi" és eredeti gitárjainkat vintage-nek minősíteni.
Kezdem tisztábban látni a dolgot. Ezek szerint nekem nincs vintage gitárom
hát figyelj, annak a korszaknak a Fender/Gibson gitárjaira kezdték el használni ezt a fogalmat. Manapság már boldog boldogtalan mindenre rámondja, ami nem most jött le a gyártósorról. Ez egy más kérdés. Erre mondtam az alma-körte párhuzamot.
Az eredeti jelentésében jóval több volt annál, mint pusztán csak a kor, nem is a koron volt a hangsúly. Ennyi a lényeg.
Az már a hovanetovább csimborasszója, amikor pl pedálokra írják, hogy "vintage"
Értem, mit mondazs, de azért ez a távolkeleti téma kicsit más tészta.
Ilyen alapon akkor a koreai LTD-ket is hívhatnánk vintage-nek, mert már azok (utódai) is Indonéziában készülnek. Vagy a koreai Epiphoneokat
Ilyen szempontból akár értelmezhető a vintage kifejezés a Kramer gitárokra is.
A 90-es évek elején tönkrement a Kramer, majd később a Gibsonhoz került a név; így aztán Kramer névvel ismét gyártanak gitárokat távol keleten, amiknek már nem nagyon van köze az ABBÓL AZ IDŐKBŐL származó Kramer gitárokhoz.
Némely régi Kramernek tényleg van egy érdekes hangulata, amitől megilletődik az ember...
tömören fogalmazva onnan ered az egész, hogy elkezdte gyártani a gitárjait párhuzamosan a Fender meg a Gibson bizonyos specifikációk szerint (most a tömör testűekre szorítkozva). a nevek egyre elismertebbek, elterjedtebbek lettek. aztán mindkét cégnek jött a történetében hullámvölgy, tulajdonosváltás, gazdasági szempontok vs minőségi szempontok, megváltoztak a hangszerek, gyakran romlott a minőség. és a nagy zenészek, akik megtehették, ragaszkodtak a korai, hullámvölgy előtti, azaz VINTAGE darabokhoz. pl Jimmy Page az 59-es LP-hez. nem tetszett neki az újabb. ugyanez megvolt a Fendernél is, volt olyan, hogy a gyárban nem voltak meg a korai, sikeres darabok specifikációi, rajzai, vissza kellett vásárolniuk pár darabot, lelesni a részleteket, hogy meg tudják újra csinálni. mivel a zenészek jobban ítélték meg a korai darabokat, azokat keresték.
ebben a történetben nem azon van a hangsúly, hogy mindenképpen öreg gitárokat akartak a "nagyok", mert az menő volt, vagy ilyesmi, hanem olyan gitárokat, amit ABBAN AZ IDŐBEN csinált a Fender/Gibson.
szóval nem a kor a lényeg, hanem valami egészen más. pont ezért nincs oylan, hogy vintage Kramer pl, mivel a Kramernek köze nincs ehhez az egészhez.
Hát igen...
Láttam ott olyan Gibson Les Pault, aminek az ára akkori árfolyamon közel 8 millió Ft-ra jött volna ki. Nem érinthettem meg Persze engem jobban érdekelt a Kamikaze ESP
az a baj, hogy nem vágjátok, illetve rosszul a "vintage" szó jelentését. nektek egyenlő azzal, hogy "öreg hangszer", holott ennél többről van szó. inkább másról.
hogy téged nem érdekel az egy dolog. az egy másik, hogy nem jól használsz egy fogalmat, és ettől még nem lesz igazad.
ez kb olyan, mintha te azt mondanád, hogy az alma az körte, és innantől kezdve mindenki hívja körtének az almát, és pont. aztán amikor kiész a piacra, és kérsz egy kiló körtét, akkor jön a pofáraesés.
meg lehet tenni, csak nem sok értelme van.
Kellemes emlék az utcából:
az egyik kirakatban egy GL Kamikaze ESP gitárt bámultam, majd jött két srác és beszélgetni kezdtek... első mondatuk "Ba*d meg"-el kezdődött.
Abban az utcában mindig lehetett magyar szót hallani.
Mert a "vintage" kifejezéssel valamit akarnak képviselni a mai gyártók is az adott termék kapcsán, és ez talán a saját szempontjukból pozitívan hat az eladhatóságra, az ármeghatározásra.
curiába sokan sokszor mentünk csak úgy, csorgatni.
soha nem vettem ott semmit, de ott voltam a legtöbbször kölyökkoromban.
de vettem!
valami magyar torzító pedált!
olcsó volt és jó szólt, de mindig elromlott.
Mi is volt akkor hangszerbizó? Nekem csak három rémlik a nyolcvanas évek közepéről: volt ugye a Tanács körúton a bizományi, ott vettem például az ontopik Ibanez 9-es pedáljaimat. Aztán volt a Curia utca, ott mindig csak a nyálam csorgott. És volt a Majakovszkij utca elején, a páratlan oldalon egy kis bolt, ott vettem 86-ban az első két villanygitáromat; az egyik egy hatvanas évek végi Höfner volt.
Ezeken kívül mi volt még? A többi, aki eszembe jut, mind későbbi.
Éppen így, a bizományikból és ismerősöktől. Én akkor kis csíra voltam, úgyhogy komoly zenészt nem ismertem, de a boltokban rendszeres látogató voltam.
No meg külföldről, hiszen akkor azért már lehetett menni a legtöbbeknek. (Én mondjuk előszörre nem kaptam útlevelet, csak 88-ban, mikor bejött a világútlevél. Az első utam - természetesen - Bécsbe vezetett, ahol egy zsák .08-as Fender húrt vettem, mert itthon nem lehetett rendes húrt kapni. Csak Boy volt, meg Shadow, bár ez utóbbi azért nem volt olyan rossz, úgy rémlik.)
Emlékszem amikor apámmal Pestre utaztunk, 85-ben a hangszerbizományi elött ott dekkoltak a hiénák, azt kérdezték van-e valami eladó hangszerünk. Meg amikor a Stratómat vettem Németországban, bevásárlóbusszal. Mekkora király voltam én akkor azzal a Standard Stratóval! De már nem. Sic transit gloria mundi...
Azt tudom hogy az ebay nem idegen tőled...,de ugye nem arra célzol hogy már a 80's években használtad, bár amennyire vágod még az is lehet. Egy -egy jó üzletre volt két bizományi Pesten meg az éppen nyugatról hazatérő kiváltságos (vendéglátós)kollégák, és az éppen megnyíló új hangszerboltokban 1-1 komoly darab csúszóért
Ezenkívűl hogy lehetett hozzájutni a 80'-s években?
Londonban van egy utca, Denmarkt street ( ha jól írom... )
Ebben az utcában csak hangszerbolt van! Számomra ez volt egész london legjobb utcája! És a sok hangszerbolt között volt egy, ami csak igazi vintage gitárokat árult!
Olyan Gibsonokat meg Fendereket (stb...) láttam ott, hogy hihetetlen!
És mind megvásárolható volt. Igaz baromi drágán. Pl volt egy özönvíz elötti strato asszem 6700 Fontért...
De látszott is rajta a kora, le volt harcolva, és talán ettöl is volt olyan gyönyörű.
Tisztelet a kivételnek, sajnos a mai világ üzletpolitikájának a része hogy egy bizonyos árkategória alatt a gyártóknak nem üzlet tartós dolgokat kreálni.
Ez van a kocsiknál is.
Nem csak a faanyag kora, de a fafajta is más, plusz az egyéb anyagokban is van eltérés, nomeg a technológiában.
A fa korában sem csak az idő a pláne, hanem hogy annyi ideig gitárként használták, nem pedig a fészerben pihent.
Egyébként amennyire látom, meghatározó gyűjtői és szakértői körökben is a hatvanas évek vége a határ, a forduló, ők sem szoktak ennél fiatalabbat vintage-nek mondani.
(Kicsit olyan ez a dolog, mint amikor a kamasz idősebbnek hazudja magát, hogy sört vehessen vagy csajozhasson. Miért kell öregebbnek láttatni azt, ami nem az? Tényleg nem értem, miért akarja valaki vintage-nek mondani a hangszert, ha nem az. Ez nem valami kiváltság, nem érdem, nem kitüntetés, csak kor. Idő. Azt meg nem lehet siettetni.)
Nos én elég cinimuk ember vagyok,de nem ez most nem cinizmus csak ténymegállapítás. Nem irigylek én semmit az égegyadta világon, csak szerettem volna megtudni,hogy a nyilvánvaló muzeális érték mellett mi szólhat még egy ennyire öreg hangszer mellett. Mint mondtam is én a beérett fát tudtam elsőkörben kikövetkeztetni a buta fejemből, de azt is tudják bizonyos mai hangszerek hozni.
Itt van egy '82-es példány, Ibanez Musician.
Itt van jópár kép róla: Ibanez Musician MC350NT Tipikus japán mestermunka, már test a fogásából érezni, hogy gondos kezek építették.
A hátán olvasható:" Built by the proud people of IBANEZ Japan". Igazuk van....
Akár még helytálló is lehetne az érvelésed és tiszteletben kell tartani azok véleményét akik kiállnak a modern technika mellett.
Kézbe kell venni egy ilyen hangszert hogy át tudd érezni.
A minőség hm... abba azért ne menjünk bele.
Meglátjuk úgy 30 év múlva...
A modernebb hangszerek, logikus, hogy jobbak ilyen téren.
A MM-ek például(de sorolhatnám)biztos, hogy egyszer vintage-ek lesznek. :))
Viszont most megpengettem nemrég egy 79-es meg egy 83 stratot és olyan hangjuk volt, hogy könnyeztem az örömtől és kényelmesek is voltak. Fene tudja.
Mert nem lehet az üzletben a falról leakasztani. Mert amikor kézbeveszed, ÉRZED az illatán, a fogásán, mindenen, hogy egy öreg ÉS megbízható cucc van a kezedben, egy darab történelem.
A lent olvasottak alapján nem vicc. Nézőpont kérdése, kinek mi a vintage. Kb. ez az egyetemes igazság. Lehet ideológiai órákat tartani, h az 1959es strato a vintidzs. De az 1985ös artist libanez is vintidzs sztem. 2010 van..
