Itt is megerősíteném amit e-mailben is írtam: Miután nem találtam meg a regisztrációm törlésének helyét, ezért kérném tisztelettel azt törölni, minden adatommal együtt. Köszönöm Birta Miki
Igazság szerint nem is a "megfelelő" videót osztottam meg. Mert a 2005-ös bejegyzésben megemlített Gergő fiam aki akkor ott az ölemben ülve szemlélte a "cuccaimat", nos ő most 13 éves, és nagyon szeret énekelni. Tanárnál nem tanult eddig (még csak most mutál) de nagyon szereti a régi zenéket. Önszorgalomból tanulta meg a Fly Me TO The Moon-t, amit aztán elő is adtunk az egyik iskolai rendezvényén. Ma 13
Nem tudom ki van még itt a "régiek" közül. Visszaolvastam a topicot az elejébe néztem bele pontosan. 2005 és 2006 néhány bejegyzését, és helyenként egészen "meghatódtam" mikor a fiaimról írok. Gergő akkor volt alig egy éves ma 13. No mindegy csak üdvözölni szeretném mindazokat akik még emlékeznek rám. :)
(jelentem már lassan 4 éve nem adtam el semmit sem, és ez már így is marad remélem. :) )
Nos egy videót osztanék meg veletek az egyik koncertünkből a közelmúltból:
A hét végén Kassán jártam ahol a jazzfesztiválon léptem fel az idén 30 esztendős WalkAway banddel. Az első szám gitárszlóját tudom csak feltenni büntetlenül..:) Ebből azért lehet következtetni a buli végső kimenetelére....:)
A cikk nem az FX8-ról szól. Mire vagy kíváncsi? Ha az F8-ra, próbáld ki. Saját igényeidnek megfelelően el tudod dönteni, hogy szükséged van-e rá, hogy ezzel vezéreld az AXE FX-edet (ha van).
A kéznyavaják makacs dolgok, ezért nagy körültekintéssel kell kezelni a kérdést. Gyakorlás ide vagy oda, az egészség magasabb prioritást élvez. Mondandóm inkább a standard állapotra épül. Nekem is voltak hasonló tapasztalataim mikor elkezdtem basszusgitározni....:)
:) amikor szétcsesztem a csuklóimat, reggel ötre jártam egy gyártelepre, és 11-ig etüdöztem. egy csak 16-odokból álló sorozatot toltam heteken át, el sem tudom képzelni, mennyi hang ment le ott :DD
Szerintem nincs benned hiba. Egyszerűen csak mások az elképzelések. De ez nem baj. Ezzel semmi baj sincs. Nekem azt tanították a főiskolán (Babos Gyula volt a mesterem) hogy találd meg a saját hangod, a saját soundod, stílusod. Ez egy éltre szóló üzenet volt, ami nekem nagyon betalált. Hálás is vagyok neki. Nekem a fusion biztosan megmarad életem végéig mint szívem csücske, hiszen ezen nevelkedtem és ezt is játszottam a legtöbbet. Sőt azt is el tudom képzelni hogy egyszer visszatérek egy projekt erejéig valami faldöngető zúzáshoz. Csak most nagyon más irányba haladok...már jóideje. A másik, hogy a korváltozással az ember élethelyzete is megváltozik. Most egész más körülmények között élek (és most nem egzisztenciálisan értem) mint 20 évvel ezelőtt. Ma például lehetetlenség lenne kiírni magamból egy lemezt, holott nagyon vágyom rá már évek óta. Egyszerűen azért mert most nincs meg hozzá a csend. A milliő. És beláttam, hogy ez most nem fog menni. Van helyette viszont más, amit legalább ennyire szeretek. De más. Viszont nem mondtam le róla. Csak megtanultam várni. A saját dolgok kitermelésével várnom kell még pár évet. Addig gyűlnek az élmények nő az inspiráció..
ja még annyit, hogy bennem van a hiba az ezerszázalék!
látok egy olyan embert, aki tudásban ténylegesen világítótorony, érzem benne azt a felhalmozott tudást, amivel számomra tetszős irányokban űberkirályikon lehetne, de Ő másra használja a tudását, a saját értékrendje, ízlése, törekvései, szociálizációs okai miatt. ez teljesen természetes!
Gambale-vel sem fogunk flamenkót játszatni csakazért, mert ő egy kurv@jó gitáros valószinű az akusztikus vonal nemigazán a hozzám közelálló történet lesz ezt bevallom... DESOHANEMONDHOGYSOHA
pedig én se vagyok egyszerű eset, mint Symphony X őrült Balkan Fanatik-ot hallgatok éppen. (tejremustár )
és az akusztikus zene sem áll tőlem távol valójában, a Csík zenekar egy élmény volt hajdúszoboszlón nemrég...
igazad van. egy az idők folyamán megfogalmazódott "kép" alapján írodott a történet. bevallom mostanság nem is követlek már nagyon, ez igaz. semmiképpen sem szeretném azt kommunikálni, hogyha azt játszod, ami nekem tetszős, NAAZADÖFIKE, ha más az irány akkormeg "zavarazerőben". sőt! úgy érzem nagyon át is másztam azon a gáton, amit így ismeretlenül szabadlettvolna egyáltalán szóbahozni. ezért fogadd az előzőeket egyfajta marginális, csakegyszubjektívvéleményegyismeretlentőlnek.
a változás, a preferenciák elszabadulása természetes. nem kérek én számon semmit (hogy is tehetném...)
csak egy belső megérzésemnek adtam hangot.
a nyugtalanságot, belső zavart én egyfajta megnemállapodottságként, helykeresésként gondoltam. amolyan belső feszítő erőként, vágyakozásként egyfajta tökéleteségre.
teljesen más világ a kettőnké, én csak egy "hangszertulajdonos" vagyok... szóval sok sikert és remélem már megtaláltad azt az utat, amit keresgéltél az elmúlt években zenei, és egyuttal hangtechnikai vonalon is.
Írásodból sejteni véltem hogy egy korábban megfogalmazódott rólam kialakult kép kapcsán írtad amit írtál. Cikkemet szembehelyezed azzal hogy játszom-e avagy sem, mintha valami pótcselekvés lenne ahelyett hogy tenném a dolgom. Nos ez számomra azt kommunikálja, hogy nem mindehova jutnak el rólam az információk, teljes terjedelmében, illetve hogy ezek az infók elég hézagosak. Sokat játszom, sok helyen, sokféle szituációban, és nekem ez a kedvenc területem.. Uram bocsá' épp ma is át kellett adnom egy munkát idő hiányában. Az lehet hogy ezt nem dokumentálom magamról a virtuális világban mint ahogy tettem régebben, és ahogy kellene.
Az általad felhozott példák tehát Tibusz és a B. May is egyféle dologgal lett híres és népszerű, ezért az igényeik (értsd felszerelésük) ennek megfelelően alakultak. Én őhozzájuk képest egy más fajta utat járok. Más jellegű munkáim vannak, minekutána a felszerelésemnek is másfajta kihívásoknak kell megfelelnie.
Nem ismerjük egymást annyira hogy a „nyugtalanság” és a „belső zavar” ez alapján diagnosztizálható lenne. Gondolom itt mást is gondolsz még, csak nem írtad ki magadból. Az is lehet hogy kialakul rólam egy kép amilyen voltam például 15 évvel ezelőtt. Ahhoz képest tényleg sokat változtam, ugyanis egyre többet játszom egyedül. Mostanában szinte csak jazz, vagy akusztikus gitáron. És ezt magamnak választottam és nagyon élvezem. Akinek az emlékében fusion gitárosként élek, annak ez tűnhet valamiféle „nyugtalanságnak” vagy „belső zavarnak”, de valójában csak arról van szó hogy más dolgok érdekelnek. Nem tudom feltűnt e, de például az összes demo felvételemet levettem a YT oldalamról. Egyszerűen azért mert már nem érdekel. Mert nem akarok ezzel foglalkozni. Van benned egy várakozás, hogy előállok vmi. Olyasmivel amit remélsz, de ehelyett, vagy nem jut el semmi sem hozzád abból amit mostanában csinálok, vagy ezt sosem tudtad elképzelni rólam. Én valószínűleg nem az az ember vagyok mint amit elképzeltél rólam és ezt csak úgy tudod a helyére tenni magadban ha úgy látod ez csak is vmi „nyugtalanság” vagy „belső zavar” lehet. Pedig nem. Sok nagyon nehéz dolgon vagyok túl aminek a zenéléshez nem sok köze van, de annyiban feltétlenül, hogy mint mindig úgy most is gyógyír a zene. És pont mostanában csodálkozom rá, hogy mennyi szép munkám van. Én például nem akarok Gambale-i magasságokban szárnyalni. Amit meg akartam tanulni technikai elemket azt megtanultam a 90-es években, de a zenéje momentán egyáltalán nem tetszik. Sosem jut eszembe hallgatni őt. Én most már jó ideje énekes zenéket hallgatok, amik csak nagyon nagy jóindulattal lehetne jazzesnek nevezni. De a legtöbb nem is az. Lehet hogy csalódást okozok ezzel, de ez van. Megyek az inspiráció után. 2004-ben mikor a II. lemezem megjelent már nem érdekelt mire kézzel fogható lett. A III. lemezemen a számok több mint fele akusztikus hangszeres, ami nem véletlen. Az már a változás szele volt...és ez csak egyre erősebb...
ami a cikk és az általam beírt dolog kapcsolatára vonatkozik: teljesen igazad van!
valójában csak katalizátora volt a cikk annak a megfogalmazódott vélekedésnek, amit láttam nálad az utóbbi években. nem sok összefüggés van!
a különböző erősítőkkel, hangfalakkal kapcsolatos tapasztalatok megszívlelendőek és aranyat érnek. jó ezt így összefoglalva ez tény.
én azt tapasztaltam magamon, hogyha huzamosan használok egy cuccot, akkor anak hangzásvilága belesimul az agyamba, átitatja, megszokja, asszimilálja.
MINDIG VAN MÁS ÉS JÓ(BB) CUCC!
de az nem lehet véletlen, hogy azok, akik évtizedeket töltöttek szinpadon ragaszkodnak ahhoz, ami valamennyire bevált. a Tibuszos hasonlat pont ide vág.
most voltam Tátrai koncerten, most is ugyanazok a "szutyok", "faluvégikutyaáltalislehugyozottésteleszart" marshall ládák vannak vele, pedig biztos telne újakra is. vagy Brian May a Vox-aival...
csak arra szorítkoznék, hogy a zenélés egy sokváltozós rendszer, persze lehet mindig új-és-új frontokat nyitni, próbálkozni, de alapban jobb, ha pár pillérét lerögzíti az ember mint sarokkövet és nem az újraépítéssel, a rebuildinggel baffa el az időt a mókamester, hanem a lényegre (is) koncentrál.
ezt hiányolom nálad. tudod nyilván kell a megújúlás, meg a kisérletezés, de alapban látok benned egy nyugtalanságot, egy belső zavart, amikor az évekig magasztalt cuccot egyszercsak lezúzod az "olimposzról"...
de ezt az egészet nem vitaindítónak és nem is bántásiból írtam. csak valamiért kibukott belőlem. talán ebben annak van szerepe, hogy hiába várom tőled a csodát, csak "egereket szűl a hegy" (bocs). de lehet nem is kell másképp lennie...
neked gambale-i magasságokban kellen szárnyallni és nem mindenféle "jajjmostafikafülükatinkamögékellenekisérőmapetbrigádakivégigvisziaszivárványosarózsámgatyájatúrnét" vagy mondjamazt, hogy nem "sárgacsekkízű" életművet szeretnék látni tőled...
lehet bántóakat írtam, haragunj rám nyugodtan.
nekem akkor is fáj, hogy nem hátlak ötrölhatralépni... :-/
anno volt egy dzsessznapos fellépésed, amit volt szerencsém megtekinteni itt debrecenben. istenkirályságosak voltatok! rétegzene? AZ! és?
azt vallom, hogy nem a közönséghez kell a produkciókat igazítani, hanem fordítva.
aki szívből csinálja annak előbb-utóbb sikerül is!
hogy most még ferdébben lőttem el az ominózus cikk mellet? naja ez van akkor amikor valami kibebacottállatmjúzik szól a háttérben és úgy járok, mint kocsiban, ha kerál a mjúzik, azaz : úgy tolom a "trabantot" mintha ferrari lenne...
bocsika...
Meg kell érteni: Nincs semmi köze hozzá! Ez a cikk nem ezzel a kérdéssel foglalkozik. Nem is értem hogyan jön ez most ide. Szívesen beszélgetek a felvetett problémáról is. Sőt azt hiszem írtam is már róla, de most nem erről van szó.
".. még egy esélyt, még egy esélyt!"
Miért kéne egyet érteni velem? Én a saját 25 éves tapasztalataimból írtam. Gondolom mit akarsz írni, de tévedésben vagy ugyanis nem releváns azzal amit írtam. A két dolognak ebben a cikkben semmi köze egymáshoz. Inkább csak bele akartad látni ezt az (egyébként valós problémát) Mert függetlenül attól hogy valaki gyakorol vagy nem gyakorol, munkájához/hobbijához szüksége van felszerelésre. A használat és az idő előrehaladtával lépnek fel az igények, hogy kinek mire van szüksége. Ez akkor is így van ha egyébként gyakorol, és akkor is így van ha nem gyakorol. Nincs köze ahhoz amiről írtam. Mint az a cikkből kiderül én az elmúlt 25 tapasztalatiból szemezgettem. Nem azzal a kérdéssel foglalkozik mint amit te problémának látsz benne. Olyan ez mintha valaki írna mondjuk a folyami halakról egy cikket, majd valaki azt írná oda, hogy az a baj hogy nem a pecabotokkal kellene foglalkozni. Értem én hogy egy halmazba helyezhetők valahol, de mi köze hozzá??? A te problémádat nem ezen mesgyén kell kezelni. Mert attól még hogy sokan gyakorlás helyett cuccokba rakják az energiájukat, attól még van egy csomó gitáros aki gyakorol is játszik is ennek megfelelően vannak igényei a felszerelésével kapcsolatban.
sok éve figyelem a "cuccokkörülifetrengésedet" :-/, elborzasztanak a váltásaid, a kezdeti lelkesedés, és az aztkövető kótyavetye und újlieblingbebelezuhanás...
Te vagy az egyik, ha nem a legjobb gityós itthon, ámélkodva figyelem és hallhgatom a dolgaid, de azt gondolom belefutottál az általam mindigcsak elkerülendő útként felemlegetett cucckörülipótcselekvésesagyhalálba :-O :-/
a fender gityód körüli tévelygést már ide sem merem hozni...
én azt gondolom, hogy egy szint felett nem annyira érdekes már a gitárcucc.
régen mindig mondogattam ismerős gitárosarcoknak is, hogy:
"tessék a gitártechnikára meg a tanulásra koncentrálni, attól, hogy állandóan csereberéled a "szarjaidat" nem leszel jobb gityós". tipikusan egy pótcselekvés az egész.
nem kell egyetérteni velem, de én szemékly szerint sokkal többre értékelném, ha ezek ámokfutásaidba ölt energiák helyett LEMEZEK jelennének meg álomzenékkel!
Te már azon a technikai szinten mozogsz, hogy az ebbeni fejlődés szükségességét nem merem idehozni, annál inkább az alkotás mezején való dúlást javasolnám DE! ha rám hallgatsz azt csinálsz amit akarsz!
Tegnap készült, 4 órája, régi nagy vágyam, hogy egyszer eltoltam úgy mint ő, évről évre jobban megy :D Persze van még bőven mit csiszolni rajta :) De majd az évek...:)
"Fellépéseimen azt tapasztalom, hogy az emberek azért jönnek el mert élményre vágynak. Ezt az élményt én mondanivalóval töltöm meg. És a benyomásom, hogy ez bizony hat. "
Ezt a részt, azért még kicsit lehetett volna "szerényíteni", a naiv olvasó egyből azt feltételezi, hogy GG vagy a többi jelenleg futó klasszis koncertjén nem kap élményeket a néző (nem is értem minek járnak 10.000-ek pl. Aristocrats koncertre...) ellenben a tiéden igen (amit nem firtatok, nade azért mégis kicsit aranyosabban kell ezt leírni...)...
A tartalom jó, a címválasztás viszont nem...
GG pont egy olyan fusion player, akinek jó DALOK (nagybetűvel) vannak a szóló albumán (Erotic Cakes), tényleg jó dalok, dúdolhatóak, megjegyezhetőek, szerethetőek. Ellenben sok más 10.000 fusion playerrel szemben, akiket 30 sec. alatt kiikszel az ember.
Az első hozzászólásom volt, ezzel értettem egyet. Ellenben nagyon is bírok magammal.
Helyesírás? Több állítmány a mondatban? Mindegy. Ha nem haragszol, nem fogok veled társalogni, mert csak kötekedsz szerintem. A vitatémától nagyon távol áll, amiről mi most beszélünk.
Nem, te azt mondtad pontosan, hogy nem bírtam magammal és egy hozzászólásra regisztráltam.
Nem tudom mire alapozod, de igazából nem is érdekel.
Miki tudása és véleménye érdekel, ezért próbáltam tisztelettel írni neki a saját meglátásomról.
Elolvastam az írásod, és egyáltalán nem tudom megérteni, hogy Guthrie hogy jön ide.
Amiről írsz, az nagyon is valós.
Emellett szerintem a kipécézett gitáros kicsit sem ez a kategória. A lemez, amit megcsinált tele van mondanivalóval. Ízzel, érzéssel, képekkel, hangulatokkal. Süketnek kell lenni szerintem, hogy valaki tartalom nélküli oda-vissza tekerést halljon benne. Még csak nem is mondanám rá,hogy ,,sportgitáros". Akiket így hívnak nyolcas húrokkal operálnak halál gain mennyiségekkel, széteffektezett, sávszűrővel elkent szólókkal, rettentő unalmas begyakorolt mozdulatsorokkal. (Kamu.)
De az,hogy Govan azt akarná mondani, hogy ezt én is meg tudom csinálni? Kevés olyan gitáros van szerintem, aki annyira tisztán játszik, mint ő. Most azért kellene elnézést kérnie, mert olyan keze van, és annyit csinálta, hogy így tud játszani? Miért baj az,hogy rendkívül felkészült gitáros (technikailag is)? Kevés hozzá hasonlót találni szerintem. Emellett természetesen megvan a saját stílusa, amit a ,,nethuszárok" nem nagyon tudnak produkálni. Létezik egyfajta ,,Govan sound", nem? Elég meredek a ,,vásári mutatványosság" azt kell mondjam. Ha valaki, akkor pont ő nem az a kaliberű zenész. Mindig úgy hallgattam őt, aki a gitár lehetőségeiről mesél. Olyan kapcsolatban van a gitárral, amiről a legtöbben csak beszélnek. Talán ő ezt akarta elmondani. Mintha azt rónád fel neki, hogy túl jó. Szerintem ez baromság.
Amikor ilyen témákról van szó, rendszerint kettéoszlik a technika, és az ,,íz".
Ez a figura úgy gondolom kivételes, egyszerűen mindent tud. Nyilván évtizedek munkája van benne, inkorrekt elintézni ennyivel, hogy ,, hibátlanul bemutatott tornagyakorlat ". Te jó ég. Az, hogy a stúdió munkái tökéletesre ( mi is az?) vannak polírozva talán nem kellene negatív tényezőként kezelni. Bármilyen élő felvételt láttam tőle, kiderült, hogy ő sem gép, és hibázik.
Amit leírtál sokkal igazabb szerintem pl. J.Satrianira, ha már szemléltetni akarjuk a technikás semmitmondó frázisok ismétlését.
Szeretném leszögezni, hogy a mondandóban nincs helye sem tiszteletlenségnek irántad, sem fanatikusságnak Govan iránt. Ő egy kurva jó gitáros, és kész. Olyat tud, és úgy, amit kevesen. Ez így kerek. Lehet róla példát venni, ha valakinek nincs kedve gyakorolni. Biztos sokan irigyek rá, ami érthető, ilyen az ember.
pár napja volt egy beszélgetés erről agy szomszédos topikban
utólagos engedelem kéréssel bemásolnék onnan, mert teljesen ide vág.
ezt írtam eredetileg:
Mostanában divat ez a nagy építgetősdi, csak épp a zene lényege veszik el.
Mind tök egyforma. Azonos hangnemek, azonos skálákkal, és a kötelező villantásokkal.
Hányni tudok, mert ez akrobatika már inkább, mint muzsika, mert lélek és tartalom az kevés kivétellel egyikben sincs.
jött egy vissza kérdezés: Hogy mire is gondolok pontosan?
itt a viszont válasz rá az építgetősdire való utalásomban sok mindent már nem lehet ehhez hozzátenni.
"Mind tök egyforma. Azonos hangnemek, azonos skálákkal, és a kötelező villantásokkal.
Hányni tudok, mert ez akrobatika már inkább, mint muzsika, mert lélek és tartalom az kevés kivétellel egyikben sincs."
de meg próbálom.
MÉG A SAPKA IS UGYANAZ!
idézek másoktól: felépített ívek, skáladobozok, és az ezekből való kitörés (miközben szerintem csak "újabb" skáladobozok készülnek), alkalmazott fokok...
ez mind "miszticizálás" szerintem.
emberek osztják az ész a gitározásról a neten, miközben komoly problémák vannak az alapozásnál.
nem tudja milyen hangok hol találhatóak a nyakon.
"A 12-14-15-17"- ről beszélnek, atonális (hamis) a nyújtás, hibás a jobb-bal kéz szinkronja, és más egyéb hangképzési problémákik is vannak, továbbé gép kell a hangszer behangolásához, mert anélkül nem megy.
Lehet túl oldschool vagyok.
Én a szólóimat úgy "írom", hogy játszom. Van amit már az elején hallok a fejemben, hogy ez kell ide.
De van hogy megy a kukába, mert 20 alkalommal mégse hallhatom be ugyanazt... :)
Aztán miközben játszom, alakul. Hallom amit.És ami jó az marad a "következő körre is".
Aztán megint hallok a fejmben valamit és így tovább. Aztán az összes mozaik a helyére kerül.
Régen ez úgy volt, hogy amit feljátszottam a stúdióban, azt megtanultam utólag.
Nekem pl. azért is az ikonom George Lynch, mert folyton improvizál.
Még a kész dolgokban is ott van minden alkalommal a NON PLUS ULTRA, mert valami mindíg változik. :)
Remélem érted a kiakadásom.
Ott tartunk, hogy a gitározás (és a zene) le van sűlyesztve egyfajta szintaktikai szintre, amit akár "egy jól betanított dél- és orángután" is reprodukálni tud bármikor bizonyos gyakorlás után.
De olyan üres, mint az államkassza! A lélekról meg ne is beszéljünk inkább!
A barré fogás az első fekvéses akkordok "emelt" változata. Mint ahogy első fekvésben sem úgy használjuk az akkordokat mint normálban, ez igaz a barrékra is. Ha egy dúrt fogsz barréban annak 5# 9b fog szólni a tetején. Abból nehéz előnyt kovácsolni.. :)
Tehát egy az egyben nem tudjuk használni a barrékat, csak azokkal a módosításokkal melyeket az első fekvésben is meg kell ejteni. Elve ez a hangolás ritkábban használ 6 hangos akkordokat. Ennek legjobban a 4 hangos felrakás fekszik.
Pár hete bekattan nekem ,hogy kvart hangolás..., addig rágódtam rajta ,hogy kipróbáltam. A Yamaha fórumba szoktam olvasgatni és ott tettem fel a kérdést is ,hogy mi a véleményük , nem favorizálták ,de toge ,viszont igen, sőt, - birt miki-t említette.
Akár hogy is nézem ,a szóló játékra a lehető legideálisabb ,ez szerintem nem vitás.
Mikor az akkordokra gondolok ,akkor viszont megijedek , és mi lesz a barré fogással?
Miki! Te azzal mire jutottál?,azt hogy lehet megoldani?
Az eladhatóságggal kapcsolatban (ha negem kérdezel) csak az adható el ami hiteles. Minden más szempont csak ez után jöhet. Tehát megnézem mi az amihez értek, mi az ami érdekel, mi az amit szívesen tanulnék esetleg ahhoz hogy később árusíthassam hogy ezzel a rossz kifejezéssel éljek. Mindenféle zenének van piaca, csak az egyiknek kicsi a másiknak meg nagy. Érdemes a választott projekttel behatóbban foglalkozni. Megnézni hogy csinálják azok akiknek ez jól megy. Érdemes tanulni tőlük, módszereket. Mert ők ugyanezt teszik. Sosem gondoltam volna de Tommy Emmanuel például politikusokat figyelt, hogyan kommunikálnak a médiában...:)
Én egész életemben periférikus zenékben mozogtam, de ennek is van közönsége, és ebben is meg tudom találni azt a szegmenst ami érdekelhet egy nagyobb réteget, anélkül hogy nekem bármiféle kompromisszumot kellene kötnöm. MInt például a szóló projektem.
Az a zene amiel én foglalkozom annak minőségi és nem mennyiségi közönsége van. Nem lehetnek olyan elvárásaim amik nincsenek. Ettől függetlenül ezt is mint mindent termékként kell piacra dobni. Remek példa a közelmúltból a gitáriskolám. Pont itt ezen a fórumon hurrogtak le sokan hogy be fog dőlni, az embereknek nincs pénzük, és egyébként is hogyan merek ennyiért. Ez 2009-ben történt. Hát ennyi év után most már nyugodtan elmondhatom, hogy azt az 5-6 évet amíg szinte egyáltalán nem voltak koncertjeim ezzel a gitáriskolával éltük túl!!! De ez nem csak abból állt, hogy kitettem egy hirdetést hoy gitárórát adok-veszek. Versenyeket rendeztem, nyári táborokat, ösztöndíjat stb. És működik mind a mai napig is. Csak ma már más munkáim miatt ez jelenleg csak gyertyalángon megy. De megy! A jó és működő példák itt vannak előttünk, csak figyelni kell, hogyan csinálják, és ebből mi minden az amit magam is meg tudokcsinálni. Sok olyan projekt van ami nem akkor érik be amikor én tervezem, hanem csak évekkel később, és esz olyan is ami sosem jön be pedg mindent megtettem. Nem baj mert abból is tanulsz.
Mert ugye a zenész eladni akar, a lemezt a gondolatait a saját személyiségét, a színpadi produkcióját, és ha nem megy a hangszerét, de ez csak tréfa.
De a kérdésem az lenne, mert ha már el kell adni, akkor amit a zenész előállít az egy termék. Viszont művészet is.
Te hogyan tudod termékként látni a zenéd?
Gondolom dal írás közben nem az lebeg a szemed előtt, hogy vajon rádióbarát lesz-e, basszus gitár helyett legyen inkább benne valami szintibass, ááá nem szabad szólót belerakni mert akkor senki nem játsza majd le.
Vagy ha jön egy manager figura, aki lehet hogy jó marketingben, piackutatásban, de nem zenél, és megmondja Neked, hogy hogyan és mit játsz?
Azért kérdezlek Téged, mert a jazz műfajából ismertelek meg, ami sosem volt rádióbarát, és ott talán mindig is maga a zene volt a lényeg, sosem a külsőségek.
De ahogy nézem ma már egyre kevésbé fontos a zene a zeneiparban.
Érdekelne a véleményed.
És elsősorban a saját dalaid érdekelnének, mert az más ha az ember csinál egy arcal a kasszának produkciót valaki más előadó számára, mögött, felkérésére.
