A mid boostról nagyon jókat hallottam. Én meg nem olyan régen beszereztem egy gyárilag 2x9 voltos Jackson Je-1000 elektronikát. Ennek van a 3 kis mikrokapcsolója + egy potija magán a nyákon. Nem próbáltam ki még, valószínű egy darabig még nem is fogom.
Az ember mikor már azt gondolja nem éri meglepetés...:)
Kicsit offolok! Ma találkoztam a neten a Yamaha Pacifica 1412 -es gitárral.
Ez amolyan legenda, mint a Charvel 750-es.
A 90-es évek elején készült nagyon kevés példányban és árban olyan 2300$ volt újonnan...
immedaite gas...:)
Manapság még hasonlót sem találtam a Yamaha kínálatában.
mindkettő nagyon zsír, nem tusok különbséget tenni
a Soloistnak picit jobb a hangkitartása az átmenő nyakkal, a Fusion meg kényelmes a rövid menzúra miatt, az elektronikai kütyük meg viccesek, igazából a mai high gain erőlködőknél a Soloist mid-boost-ja már nem annyira érdekes
a Fusion-ben meg ott az a wah szerű effekt, az jópofa, de ritkán kell
jaja, a Soloist a fekete
ezekből a Fusion Pro-kból én mindig kétféle színt láttam (ha nagy ritkán felbukkant), a klasszik vörösből sárgába átmenőt, meg ezt a kéket, a másik nem tudom milyen toppal készült
a kép még a megérkezés pillanatában készült pár éve, azóta már át lettek rakva a satuk, érdekes volt ja
Bakker el is felejtettem, hogy neked is van egy hasonló színű. Valamiért fekete rémlett, de akkor az a soloist pro.
Nagyon szép ez is. De ugye jól gondolom, hogy habos jávor toppal nem nagyon szoktak ezek lenni? Szerintem ez az első amit látok.
Nem konkrétan ez a darab került hozzám, de tök ugyanilyen. Egy dolog lett elcseszve: a black-chrome bevonat a szerelékeken. Nagyon gyorsan kopik. A TOM híd csavarjainak (vagy mik azok) fejéről, illetve arról a részről, ahová a szerszámot illeszted is nagyon könnyen kopik ez a bevonat sajnos, nagyon óvatosan szabad csak hozzányúlni. Ezt leszámítva tökéletes. Más kérdés, hogy az ESP-knek általában nagyobb a füstje mint a lángja. Az ár miatt nagy az elvárás, főleg, ha nem hangszerüzletben veszed, hanem rendeled. Mondjuk ez szerintem minden képeken csodált, majd rendelt gitárral így lehet.
21 bund? Vajon ez is 24-nek indult, mint az a 23 bundos Kelly? Amúgy semmi gond a 21 bundos gitárokkal, a nyaki szedő tényleg jobban szól abban a klasszikus pozícióban, de pont ezen a gitáron simán elfért volna egy kétoktávos nyak. Ezt leszámítva hibátlan. Persze így sem köpködném meg.
Süti. Amúgy ezek szerintem már mind megfordultak itt a fórumban. Ízlések és pofonok, szerintem egy gitár így az igazi. Nehéz ezt jól megfogalmazni. Természetesség, szépség, egyszerűség és a fával történő valódi kapcsolat, amikor megfogod. Én ilyen megfontolásból vettem natúr gitárt. Bár ma már nem Horizont vennék, de finish szempontjából ma is ilyet választanék (szinte) mindenből, ha lenne ilyen opció.
A ragasztott nyaknál nagyjából buktad, elég kevés ilyen Jackson van. Ha megfelel az átmenő nyak is, akkor Soloistokat lehet hasonló specifikációkkal találni.
Na de hogy ne csak offoljak, valahogy eddig sosem volt Jacksonom, éppen nem volt olyan ami kellett volna mikor venni akartam, de ami késik nem múlik. Valami ilyesmi kéne: ragasztott nyak, mahagóni/kőris test, valami pofás de nem túl csicsás top, see through festés (szeretem ha látszik is a top), fix híd, 24 bund, és a régebbi stílusú felfelé csapott fej. Létezik egyáltalán ilyen manapság? (az új fejforma nem jön be )
Szerintem ízlés, van ismerős akinek kifejezetten kicsi a keze aztán évekig egy 7-es sekteren nyomta, ami még nekem is kényelmetlen volt, pedig nincs kis kezem. A fix-floyd témának persze van gyakorlati része is.
Nem vitázni akarok, de a "bunkó nyak" speciel nem ízlés, hanem kézméret, illetve játékkényelem kérdése. (Azt most hagyjuk, hogy van, akinek a kényelemnél előbbre való egy adott márka.) A trem vs. hardtail sem ízlés, legalábbis nálam biztos nem.
Egyébként itt is látszik mennyire ízlés kérdése a dolog, nekem volt egy 2006-os Hellraiser FR-em, abalonenal, bunkó nyakkal, original floyddal, berakással, és kurvára szerettem
Ha megtehetném, én is begyűjteném a szívemnek kedves darabokat, lenne USA Jacksonom, Charvelem (több is), ESP Eclipse I-em (4 potis), USA Stratóm, Telém, de mivel nem engedhetem meg, marad az, hogy azt veszem meg, ami a lehető legtöbb szempont szerint bejön és megfizethető. Ha történetesen nem Jackson/Charvel/ESP van ráírva, na bumm, ez van.
Nagy igazság. A tetszik rész az én olvasatomban természetesen "all round" értendő, tehát: minőség (kézbevétel, játékérzet), játékkényelem, kialakítás és külcsín. Ennek szerintem nincs köze a márkahűséghez, mert lehetsz hűséges valamihez úgy, hogy van mellette más gitárod is.
Ilyesmi festéssel van most egy eladó 87 körüli dinky vagy soloist gityó. Most amúgy elég jó áron van egy pár régi hárfa Európában. Van egy kék jávor fogólapos strat floyddal, aminek a feje is színre fújt, egy lila kahlerrel szerelt strat, meg egy barack színű igazi koptató lapos klasszikus strat szintén kahlerral.
Itthon szerintem nincs a Jackson-ak kultúrája. Az öregek anno LP-n, SG-n és Startón játszottak, ez maradt meg a népben. Meg nem is "divat" márka. A helyi hangszerboltossal beszélgettem, ő mondta, hogy senki se keres Jackson-t nála, pedig nagyon jó gitárok, de alig ismerik.
Igen, elég régi RR1t-t használt. Nekem bőven elég lenne bármelyik Professional Rhoads, akár csavarozott, akár átmenő.
Friedman nálam is hatalmas kedvenc, a Kelly a legszekszibb gitárforma evör. Alakuló család mellett nem fogok bevásárolni gitárból, de egy Kelly és egy RR (meg egy vörös japán Charvel Model 1) rajta van a bakancslistán.
Érdekes dolog a márkahűség témája, nem hiába írtak róla tonnaszámra könyveket.
A "nem legendás (tehát nem Fender-Gibson)" márkáknak létfontosságú a fiatalabb közönség megszólítása. Akit tizenévesen elérsz, és jót tapasztal főleg az első gitárjánál, azt könnyebb hosszú távra megfogni. Ilyen szempontból elengedhetetlen bármelyik márkának a piaci trendek kielégítése (7-8-9 húros gitárok, formák stb.), mert ha ezt kihagyja, akkor szépen lassan kihal. Nem 1-2 éven belül, lehet hogy csak 10 éves távlatban lesz feltűnő, de akkor már nehéz lesz változtatni.
Én személy szerint úgy vagyok ezzel, hogy már nem igazán érdekel a gitár márkája. Kipróbálom, aztán vagy tetszik vagy nem. Szerencsére ha nem is volt mindenből, de elég sok gitárt ki tudtam próbálni hosszabb-rövidebb időre, tudom általánosságban mit szeretek, a többi részletkérdés. Például én nem szeretem a kocka nyakillesztést, vagy a 22 bundot. Nem mintha sokat szólóznék arrafelé (meg úgy egyáltalán se ), egyszerűen a megszokás, és a tudat hogy "hiányzik" 2 bund.
A lentebbi Mansoor gitárt simán venném egyébként ha bejön a nyaka/hangja, külsőre és specifikációk alapján nagyon rendben van, hátha lesz egyszer nem CS kiadásban is.
Ez egyébként valami elég korai RR. Illetve hallottam olyat is hogy Kirk begyűjtött többet is ezekből. Nyilván az Esp támogatás miatt nem nagyon reklámozhatja őket. Én egyébként Esp/Ltd párti voltam mikor gitározni kezdtem, pont a Metallica miatt. Első elektromos gitárom is egy LTD volt. Aztán kézbe fogtam egy JS 30-at és onnantól tudtam mi kell nekem. :D Plusz jött a Megadeth és a Marty Friedman korszak.
Parasztnyelvre lefordítva:
Én leszarom hogy melyik gitár a divatossabb, JAcksont veszek, mert azt tetszik azt szeretem.
Az hogy mi "vonzza be" az új vásárlókat, legyen a Jackson tulajdonosainak a fő problémája :)
Engem nem zavar, ha egy cég nem újít, nem megy el teljesen más irányokba.
Csinálja azt amit tud, jól. Ennyi.
Az meg külön öröm, ha nem jön szembe minden sarkon egy olyan gitár, ami neked van.
I****z esetében ez gyakoribb :)
Valószínűleg én nem az új modelljei, a "forradalmi újításai", új formavilágai miatt fogok a jövőben (is) Jackson-t venni.
Ebben biztos vagyok :)
Ez pl. állat gitár, de nem fogja bevonzani a vásárlókat. Egyébként a kényelem teljesen szubjektív, és nekem sincs semmi bajom a kocka nyakakkal (szerintem a hangra kimondottan jó hatással vannak, a kedvenc csavarozott nyakú hathúrosaimon mindegyiken kocka nyak van), de ha egyszer nem ez kell a mai népnek, akkor lépni kell. Valamivel el kell rángatni a vásárlókat a többi márkától, aztán ha már portán belül van, az egy kezelhető helyzet.
Nekem a Jackson = Rhoads. Egész pontosan ez a Rhoads:
Hozzáteszem, sosem volt még Rhoadsom, sőt, a korábbi gitárjaim 99%-a superstrat. Viszont azzal, hogy tizenévesen láttam a RR-t Hammett kezében, bő 20 éve húzok a Jackson márka felé, amit csak erősített az azóta kipróbált/megvásárolt tucatnyi Jackson. Ilyen egyszerű kialakítani valami kötődést. Erre tökéletes a Mansoor-féle gitár is; a nyakamat teszem rá, hogy miután hivatalosan is bemutatják, az X-széria eladásain meglátszik majd az eredmény.
Nekem nincs bajom az újítással, amíg megy a régi vonal is. Én pl. a kockanyakat kifejezetten szeretem már nem a kényelem, hanem a hangulata miatt. Az én gitárom még pluszban 22 bundos is, de abszolút nem érzem kényelmetlennek, hogy ott van. Szerintem minden csak megszokás kérdése. Valószínűnek tartom viszont, hogy a hangra jótékony hatással van az erősebb nyakillesztés. + ezek a régi stílusú Jackson neckplatek szerintem baromi jól néznek ki. Nekem az egész hangszerhez hozzáad valami plusszot az a dolog, ha egy gitár a régi vonalat követi.
Itt van pl. ez a 2011-es NAmm gitár. Nekem ezek mozgatják meg a fantáziámat. Lehet, hogy nem olyan kényelmes mint egy modernkori Ibanez, de kit érdekel. A Gibsonokat sem azért veszik... Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mind a két vonalnak megvan a létjogosultsága. Be kell látni, hogy a piaci igényeket is ki kell elégíteni, hogy a gyártás fennmaradhasson.
Link
A legnagyobb gond a Jacksonnal, hogy nehezen szólítja meg a mostani publikumot. A Jackson nincs abban a szerencsés helyzetben, mint a Fender és a Gibson, akik érdemi innováció nélkül lubickolnak a klasszikus modelljeik kelendőségében.
Olvassatok bele bármilyen nem márkafan fórumba, mi az első reakció egy Jackson JS 7-es láttán: "háááát, ez a bunkó kockanyak, ez olyan '82, igazán nem kéne"...
Nézzétek meg a Schectert (illetve pardon, Sch....t, schtrt), nekik is annyi kellett, hogy a bunkó nyakakat vékonyabbakra cserélték, elhagyták a hülye berakásokat és az abalone bindingeket, felraktak egy Hipshot hidat, ami olcsó, jó, és DIVATOS, és viszik őket, mint a cukrot.
Egyébként ebben a gitárban kb. annyi Ibanez (pardon, i....z; ez az egyetlen topik a világon, ahol nem lehet kiírni más márkanevet) van, hogy az ívelt top hasonlít az RGA vonalra. Sem az elvékonyított szarvak nem ibanezesek (azok a Dean Cooley modellekről jönnek), sem a hardver nem ibanezes, sem a fej nem Ibanez. A natural binding sem Ibanez. Az Ibanez nem dolgozik ébennel (a több száz típust magába foglaló palettán mindössze 1-2 modellen érhető el), más az AANJ kialakítása, mint ennek, nem használnak Hipshot hardvert, ilyen jellegű topokat és színezést, máshol helyezkednek el a potik, stb.
Szerintem az utóbbi években ez az első signature gitár, amivel a Jackson tényleg a piac felé lépett. Kár, hogy csak USA modell lesz belőle, és vélhetően csak ebben a színben. Nálam a fej kapásból helyre teszi, a berakások is egyértelműen jacksonosak.
Valszinű gyártót tévesztett. Van egyáltalán ibz-nek olyan igazi customshopja? :
Maga színvilág inkább egy PRS-hez illik.
Amik vannak sima kékek még az oldalon, azok színre okésak.
Itt vannak a "munkapéldányok": hipshottal,floyddal. Tulajdonképp egy csavarozott nyakú SLSMG, szépen elvékonyított szarvakkal, 3+3-as fejjel, piranha berakásokkal, imádom.
Máig gyengéim ezek az új Stars dinkyk.
Két éve, mikor bedobták a szériát 50 000 yenért mentek, most mindenütt 70-72 000yen az áruk. :/
Csupa szép anyag: mahagány, juhar, ében...
Egész szép darab.
Amúgy semmi gond a 21 bundos gitárokkal, a nyaki szedő tényleg jobban szól abban a klasszikus pozícióban, de pont ezen a gitáron simán elfért volna egy kétoktávos nyak. Ezt leszámítva hibátlan. Persze így sem köpködném meg.
