Megértelek, mert én is innen jövök. Ateista voltam és elég cinikus, meg kritikus a keeszténység látható változatával szemben. Aztán valóság lett. (Hozzáteszem, Isten meglehetősen más, mint amit itt a földön többnyire megvalósítanak Rá hivatkozva....)
És igaz hogy rengeteg dologban fejlődtünk és hatalmas lépéseket tettünk de ugyanakkor vannak kérdések amelyek 2000 éve nem mozdulnak ki a holtpontról. A kézzel nem fogható dolgok
a szem az is, egy hótt eccerű primitív valami...
de miért jött létre?
ott úszkált valami féreg a létyóban, mert akkor legyen már élet...
de a semmiből hogyan alakult ki a szeme, no meg miért?
volt valahol egy sejt ami fényre érzékenyebb volt mint a többi... de ez hogyan növelte a túlélés esélyeit? hogyan örökítődött ez tovább ?
szóval nem hiszem el még a nagy számok mellett sem...
Igen de ezzel együtt felgyorsult a világ illetve kinőttük a földet, és most ott tartunk hogy még mielőtt megszülethetne a megoldás már késő lesz mert tökre tettük az élőhelyünket.
Isten nem fogható fel pusztán az értelem útján. Akkor nem kereshetnénk Őt egyenlő esélyekkel... ezért van, hogy arra a bizonyos, a szívben megszólaló hangra kell hallgatni. Ami kerget körbe-körbe.
Azért alakult ki egy szem a semmiből, mert az adott körülmények között szükség volt rá és adottak voltak a feltételek a kialakulásához. Iszonyat komplex dolog, de próbáld meg elmagyarázni pl. egy középkori parasztnak, hogy mi az a mútrágya meg a traktor. Az ő szemszögéből nézve ezek felfoghatatlanul komplex elképzelhetetlen dolgok, a te szemszögedből pedig teljesen hétköznapi dolgok.
Egy adott fejlődési ponton vagy. Az, hogy ebben a pilllanatban valamit nem tudsz magyarázni, nem jelenti azt hogy nem LEHET magyarázni. És ha megnézed, hogy a tudomány hova jutott el röpke 2000 év alatt, szerintem egyátalán nem ábránd azt feltételezni, hogy pár évszázadon belül a szem egy hó egyszerű, sőt primitív szerkezetű valaminek fog tűnni...
Olyan ez mintha belennénk zárva bizonyos dimenziók közé amiből nem tudunk kilépni így nem ismerhetjük meg a számunkra ismeretlen dimenziókat amivel megérthetnénk azokat a dolgokat amiket most képtelenek vagyunk befogadni. Számomra itt jön el egyébként a hit racionalitása
Nekem az a véleményem hogy a világunk úgy van berendezve hogy bennünket körülvevő tényszerü dolgokat a saját korlátaink miatt nem tudunk befogadni. Mint a világegyetem mérete határai. Benne vagyunk mégsem értjük. Ha "feltételezzük" hogy Isten létezik akkor az ő időnkivülisége amit mi örökkévalóságnak hívunk az számunkra ugyanúgy befogadhatatlan
azt nem tudom...
csak túl jól szervezett minden, meg túl ésszerű ahhoz, hogy véletlen legyen...
az agyunk működik és még a mai napig nem tudjuk, hogyan...
Ez is megeshet, akkor már csak az a kérdés, hogy a külső világban hogy alakult ki a dns... szóval a kérdésben szerintem ez nem oszt és nem szoroz.
Bumeráng: tegyük fel, hogy az életet és mindent Isten alkotta. Akkor Isten egy nagyon bonyolult valami, mert igen komoly dolgot alkotott. És a kérdés: egy ilyen bonyolult és mindenható dolog mint Isten csak úgy létezik? Ezt elfogadhatónak tartod? Vagy Istent is létrehozta egy feljebbvaló entitás? Akjkor pedig ugyebár....
De persze erre mondhatjuk azt is, hogy Isten maga a Világegyetem és a benne uralkodó szabályok... ez már nagyon közel áll a tudományos felfogáshoz, ebből viszont sehogy sem következik az, hogy befolyásolni tudja az életemet. Legalábbis az én ateista axiómarendszeremben. Ami az ÉN igazságom.
háát ha megnézel egy fényképezőgépet, meg az emberi szemet akkor észreveszed, hogy sík ugyanaz a működési alapelve
lencse, sötétkamra, fókuszálási lehetőség, fényérzékeny felület stb...
a mi direkt kereső módszerünkkel is időbe került megtalálni a megfelelő megoldást a megfelelő anyagokat meg ilyesmit, no meg nekünk volt célunk, történetesen a fényképezés...
nem hókuszpókusz...
én hiszem, hogy vannak olyan erők amik itt vannak csak nincs hozzá detektorunk...no ehhez már csak kutatás kell
de a darwin marhasága szerintem kicsit ócska...
nem rossz, de az alapvető dologra nem ad választ...
hááát én úgy látom, hogy valami külső meteoritból cuppant be ide a jóféle dns...
ahogy mi emberek is kitolunk az űrbe ezt-azt ugyanúgy máshol is meg tudják ezt tenni, az meg valószínű, hogy más galaxisokban is van élet...
végülis nem kell hozzá semmi, egy bolygó kis víz, napfény ez-az
500 éve azt hitték, hogy lapos a Föld. Húsz éve, ha azt mondták volna neked, hogy egy alig maroknyi telefon lesz minden ember zsebében és a Föld összes számítógépe képes lesz összekapcsolódni egy hálózatban, mit szóltál volna??? Az tuti, hogy nem hiszed el.
Csak mert nem tudod valamire a magyarázatot, mert még nem tart ott a tudomány, még nem kell isteni beavatkozásról meg mindenféle hókuszpókusz varázslatról beszélni.
Erre van egy magyarázat... valami olyasmi, hogy erős antropikus elv. Szóval ha nem alakult volna ki, akkor nem lennénk és nem tudnánk gondolkodni rajta. Igen, kicsi a valószínűsége, de ez a kis valószínűség számunkra a minden, mert ha nem jött volna be, nem gondolkodnánk rajta....
én is töröm a fejem, mi lenne jó,
de a hangosságtűrőbb helyeken nem biztos, hogy van csülök, bár a Jazz gardenben szerintem megfőzik nekem, ha odaszólok előre... no meg ha nem, eszünk mást "szűzérmék elpirulva rizságyon" vagy ilyesmi
vagy lehet még a Fat Mo"s is, ami viszonylag jól tűri az ilyesmit...
Annyi csodálatos megmagyarázhatalan dolog van a természetben, ha nem ismerném Istent akkor sem férne a fejembe hogyan alakulhatott ez ki csak úgy véletlenül évmilliárdok alatt...
a pszichológiai magyarázata az ingerdús környezet...
az agynak van egy aktivitási szintje amit szeret elérni...
és ez az új dolgoknál jelentkezik erősebben...
Igen ezen társadalmi rendszerben a halál az nem elfogadott, úgy mint a természeti népeknél
A Picasso kalandjaiban van mikor az apja hosszú idő után meglátogatja a fiát párizsban és meséli hogy az anyja meghalt. Azt mondja a Picasso ilyen az élet, mire az apja: Nem fiam ilyen a halál
Miki, ne haragudj rám, ha néha túl erősen fogalmazok és megbántalak a hitedben. Nem szándékosan csinálom és eszembe sincs poénkodni a hiteddel, mert tiszteletreméltónak tartom, ha valaki kapcsolatot keres a transzcendentálissal. Ráadásul rossz liberális lennék, ha nem fogadnám el a te szebad választásodat. Szeretek vitázni meg élesen fogalmazni, de ez csak vita meg éles fogalmazás. Semmi több.
Köszönöm, ha imádkozol értem. Hátha bejön. Egyátalán nem vagyok benne, hogy nincs Isten, hanem csak ott tartok, hogy szerintem nincs. Ha van, gondolom jól jön majd a segítséged. Úgyis egy pap ismerősöm egyszer azt mondta nekem, hogy nem vagyok reménytelen esett. Szerinte a Purgatóriumba fogok kerülni és Isten azért hamar ki fog onnan venni...
régebben már leírtam itt, talán Dórinak, hogy egyszer én is meg fogok térni...
valami mindig kerget itt belül körbe-körbe és erről persze kevés emberrel lehet beszélni mert mindig kiröhögnek...
van egy jóbarátom aki fogékony ilyesmire, de ő meg manapság átment valami full-aszkéta életmódba, vegetáriánus, nem iszik csak vizet, meg valami buggyant előadásokra jár...
birta, szerinted mindenki, aki nem hisz Istenben az egész életében félelemben él? Ez meg nekem nem logikus. Az, hogy tartunk a haláltól természetes ösztön. Láttam én már elég hívő embert, aki igenis FÉL a haláltól. A halálfélelem természetes ösztön. Ez készteti az életre a mégoly tudatos emberek többségét is...
Ha ez igaz akkor miért vállalja sok millió ember hogy félelmben éljen egész életében? Ez nem logikus. Én biztosan nem tudnék így élni. Parázni. Istennel való találkozás tesz szabaddá, de nem szabadossá, amit jelen szituban könnyen össze lehet téveszteni
van egy vicc:
két doki beszélget.
-ajjajajajaj elmentem nyaralni és az aszisztensemre bíztam a rendelőmet!
tudod mit csinált ez a barom a két leggazdagabb betegemmel ??
meggyógyította őket!!!!
Ez olyan sok gondolatot vetett fel amit le sem tudnék neked ide írni. Mindenestre sajnálom ha félsz és azt kívánom és imádkozom érted hogy megismerd Jézust személyesen aki egyedül tud megszabadítani a félelmeidtől. Ne felejtsd a halál nem "." hanem ":"
én a kereszténységet azért nem csípem mert kényszerít és fenyeget...
bár sok emberre ráfér mennyivel jobb egy olyan vallás ami tárt karokkal vár és csak jó dolgok vannak...
Amúgy a világképünk azonos. De megtapasztaltam, hogy ebben a kérdésben nem mindig jó viccelni, sok hívőnél ez már túllépi a poén határát, és ezt szerintem tiszteletben lehet (és érdemes) tartani.
Jajaja. Az egész nyugati orvostudomány hibás úton jár elvileg. Többnyire nem a betegség okát kezelik, hanem csak a tüneteket. És a tünetek szépen mindig visszajönnek, ha az ok nincs kezelve.
ha én kitalálnék egy "csodagyóccert" amit ha egyszer beveszünk, annyira feljavítja a fogaink anyagcseréjét meg az immunitását, hogy nem kell többet fogat mosni, no meg 70 éves korunkig még csak meg se kottyan neki semmi, akkor?
akkor a fogorvosaink akik "értünk vannak" mit csinálnának ?
a fogkrém ami "értünk van2 mit csinálna? mármint a gyártása ?
Nem, Miki, ez keserűség. Tudom, hogy van halál és félek is tőle, mert nem tudom mi lesz utánna, és ezért nyilván vigyázok magamra. De nem akarom úgy élni az életemet, hogy a haláltól való félelem töltse ki. Szerintem pontosan te vagy az aki nem bírja feldolgozni ezt a dolgot, és ezért menekülsz a vallásba. Ahelyett, hogy elfogadnád a megváltoztathatatlan és megtanulnál együtt élni vele...
fogy a gyóccer vazze! ez pedig bevétel a gyóccergyárnak...
szerinted egy üzleti alapokra helyezett termelőegységnek tényleg célja az, hogy minnél kevesebbet értékesítsen ?
Egyébként Fender59 igazad van mert ez csak poén volt és mennyi mindent megbocsátott már nekünk az Isten. És akárhogyan is gondoljuk, de oda mindnyájan egyedül megyünk majd. Sokfélék lehetünk de ez mindenkiben közös.
Aszpirin, elismerem, hogy szeretek kötözködni, de aki ezt az ártatlan csáknoriszos baromságot sem tudja poénnak felfogni, azzal szerintem tényleg nem stimmel valami. Még csak nem is kötözködésből írtam be, hanem hogy röhögjetek rajta...
Ja, és respect, az utolsó mondat kurvajó összefoglalója a szitunak. "Isten léte az ateista axiómákkal nem bizonyítható, istenhívő axiómákkal pedig nem szorul bizonyításra." Fasza mondat, nagyon tetszik!
Közhely: Magyarországon nem egészségügy, hanem betegségügy létezik.
Egy csomó megelőző programot/kezelést nem támogat a TB, viszont ha már jó beteg vagy, hajlandó támogatni. Én ezzel nemráég szembesültem. Nem támogatnak, mert nem vagyok elég beteg. Így aztán van esélyem elég beteg lenni... és akkor már támogatni fognak. Sokkal nagyobb összeggel. Hol itt a ráció? Na jó ez tényleg nem ide tartozik.
Én azt gondolom hogy azok akik a halál témát vagy a szenvedés témát lehhurogják azok igazából azért indulatosak mert nem tudták vmi okból lerendezni az életükben.
Igen jól érezted talán erős volt egy picit. Csak olyan gyorsan fordul a világ egyik percről a másikra. Fölszálsz a repülőre és egy ládikában szedik össze a fejed a karod....
Szóval aki viccnek gondolja az életet az gondoljon a poénra. illetve talán ez a viselkedésforma maga egy védekezés a téma ellen.
Én csak nem értettem, hogy egy kellemes (és szellemes) poént miért kellett egy morbid és keserű beszólással megkontráznod. Gondoltam, hasonló stílusban válaszolok... Végül is ez egy nyilvános Fórum, mindent lehet... Szóval abszolút nem értem mi volt a lényege a hozzászólásodnak...
b irta, egész biztos, hogy nem annak szántad, de a dolog picit fenyegetően hangzott szerintem.
Biztos hogy sok embert sért, amik itten leíródnak, ezért talán nem is annyira szerencsés ez a topik. Nem értem, egyesek miért éreznek folyton ingerenciát, hogy mikulásos meg csáknóriszos komolytalan beszólásokkal meg hasonlókkal bántsák azokat akik hísznek... na mindegy.
De hogy pörög a topik, az biztos. Örök téma, örök elbeszélés egymás mellett, korábban már kifejtettem: két különböző axiómarendszer, két különböző igazság, amely - bárhogy is hiszünk - nem áll szemben egymással, egyszerűen párhuzamosan létezik. Isten léte az ateista axiómákkal nem bizonyítható, istenhívő axiómákkal pedig nem szorul bizonyításra.
Greg, hidd el, nekem nem kell elmagyaráznod, hogy mi az a halál meg mi az a betegség. Majd egyszer egy sör mellett elmondom, hogy miért nem.
Szóval, nem azért van ekkora szám, mert nem tudom, hogy miről beszélek...
Köszönöm megvagyok elégedve az életemmel ha mégecce" kezdhetném valószinüleg ugyanígy döntenék, a családom és munkám terén mindenképp. 8 éves voltam mikor apám meghalt gyomorrákban. Én most 36 vagyok ő 38 volt mikor elment. A mennyben nem lesz sem betegség sem fájdalom és a szeretetközösségek megmaradnak. De van 3 fiam akiket nagyon szeretek és azt szeretném ha nekik lenne apjuk. Nem nem félek és nem ezzel telnek a napjaim de eszembe jut néha, márcsak a családi örökségem miatt is. Akik megelőzőrákszűrésre járnak azok sem félnek hanem elébe mennek a dolgoknak. Amerikában csak így tudták látványosan visszaszorítani a mellrákot. Azok akik minden évben elmennek szűrésre azok nem félnek de végiggondolják az életüket gondolva alegrosszabbra. Ez még nem depresszió és tehetetlen szomorkodás.
De nem is ez volt igazán a lényege a hozzászólásomnak de szerintem te ezt pontosan tudod
nem tudom, miért erőlteted magadra ezt az állandó ateizmust...
én se vagyok egy nagy hívő ember, de azért nem hirdetem, mennyire full ateista vagyok...
én racionalitást keresek, és ha a hitben van akkor meg lehet benne találni, a mai tudomány szintjére igazítva persze...
Jó szar életed lehet amúgy, ha azzal töltöd, hogy fosol a ráktól, amit amúgysem tudnál elkerülni, ha benne van a génjeiden... És Isten aztán rohadtul nem fog neked segíteni, meg különben is... Nem lesz jobb vele lenni???
