a rutinosabbak azért érzik ha jön a váltás, s ha nincs lövése arról, h mi lesz az, jöhet a jól bevált fél/egész skála, a kromatika, melodikus moll, stb...
egyébként van ez a műfaj az a neve hogy free jazz..
szerintem az akkord menetet amire játszunk mindig rohadtul
kell ismerni mikor már ott tart az ember hogy be vállal egy szólót,
tehát be kell memorizálni előre.mert nagyon fontos hogy tudd hogy éppen mire játszól..különben hang keresés van..
az egyik barátom szokta mondani az ilyenekre hogy
"a csávó keresőre állította a hangszerét"
na már most....ha nem tudod hogy milyen akkord jön majd ,akkor meg kell várnod a zenében azt a pillanatot hogy jön az akkordváltás ..igaz?és előszőr meghallgatnod..igaz?.. aztán felismerned a hangjait ..igaz?...és aztán eszedbejutnak a hangok és úgy játszól rá?
..de addigra már jöhet egy másik akkord pl. és ez nem csak a cigányzenében van így ..
azoknak a (több mint) fele szűkített.
abból meg bármelyik rámegy akármelyik hangnemre köszönhetően a a kisterces felépítésének jellegéből fakadőan.
alaphang + a kisterce + annak kisterce + annak a kisterce...
Nekem szerintem maga az akkordmenet adja meg a dallamot, nem kell feltétlenül tudnom milyen akkordnál járunk, de el tudom dönteni megyik hang passzol rá.
Persze az olyan cigány akkordmeneteknél, ahol ütemenként 4 akkord van, ott nincs esély.
"fülből játszani"ez szerintem kicsit félre értés ...attól függ mire?..ha egy harmónia vagy egy hangnem van akkor játszhatod a fejedből a hangokat de ha konkrét akkord menet van akkor tudnod kell hogy mire játszól éppen ,hiszen ha nem ismernéd a kisérő akkordokat nem tudnád hogy hol tartasz vagy max meghallanád és mire felfognád hogy mi volt az késési idővel játszanál rá..
de mi van ha egy ütemen belül hangnem váltások vannak?
esélyed nincs hogy rájátsz jókat úgy hogy ez nem működik csak a meditációs zenéknél
Még nem igazán. Valójában eddig én is ragaszkodtam a skálákhoz, mostanában izlelgetem azt, hogy milyen az amikor megtalálom a hangokat, és úgy jön ki a dallam, ahogy a fejemben szól, és abszolut elszakadok a begyakorolt dolgoktól.
Meghát igazából meg sosem muzsikáltam olyan zenésszel, aki tudott volna kottát olvasni. Általában hallás után játszottak, az elmélet afféle mankóként üzemelt.
a sok duma olyan mint amikor mindenki osztja az észt a pináról de nincs róla kép belinkelve ezért itt egy kis figura azaz csak egy arpeggió C13 akkordról, Greg howe úgy magyarázta egyszerm hogy ő ezt úgy jegyzi meg hogy játszik egy c dúr hármast majd folytatja egy Bb hármassal.
Lehet szórakozni vele.....
----------------13-h-17-t20-p-17-p-13-------------
-------------15----------------------15------------
-----12-h-15---------------------------15-p-12-----
---14------------------------------------------14--
-15-----------------------------------------------15
--------------------------------------------
Sajnos én nem jártam zeneiskolába, de mint azt Miki is leírta, fontosnak tarton a zeneelmélet azon részét amelyik a gyakorlatba való átültetéssel foglakozik.
Ez a C13 sztori valóban agymenés volt.
Tudom, hogy a zeneiskolát végzetteknek gyenge pontjuk, ha valaki pl. a kottaismeret fontosságát kétségbe vonja, de: alapvetően kétféle módszer van a hangszeres zene megismerésére, kotta, vagy fül alapján. Egyik sem rosszabb a másiknál, és eléggé személyhez kötődő, hogy kinek melyik testhezállóbb.
Én szerintem itt ezen a fórumon nem érdemes kiélezni ezt a kérdést ennyire hiszen a zenelmélet elsajátítása érdeklődéstől függ, minthogy van autódidakt és "tanult" zenész is. Köszönség szempontjából ez mindegy. A lénegy hogy nekünk muzsikusoknak van e igényünk arra hogy amivel foglalatoskodunk, mélyreássunk? Én valamennyire konyítok a zeneelmélethez minthogy főiskolán tanítom ezt a tárgyat jazzelmélet címmel. Én pl próbálom az egész elmélet kérdést elvinni a gyakorlat felé, amit improvizációban illetve hangszerelésben hasznosítani lehet, tehát megpróbálom a dolgok praktikus használható részét erősíteni, hiszen mire másra ne lenne jó az elmélet minthogy munkánkban mind jobban és jobban elmélyüljünk mindig az elérhetetlen tökéletes után vágyva. Na ezt jól megasszontam" ))))
Félreértettél. Zeneelméletre szükség van a zene megértéséhez. Csak egy bizonyos szint után már nem feltétlenül erre kell koncentrálni. De akiknek ez a kedvenc témájuk, azok életük végéig találnak új dolgokat benne.
Most nem egészen értem miben értesz egyet.
Abban, hogy nincs szükség zeneelméletre vagy abban, hogy a szükséges zeneelmélet megtanulása után az egész értelmét veszti?
Túl sok ráció nincs egyik állításban sem.
Gonda azt írja erről a C13-as akkordról, hogy a swing korában ez egy egységes jelölés volt, miszerint:
C13-ban egy domináns szeptimakkord, egy nagy nóna (9) és egy bővített undecima (11#!) szerepelt, valamint a 13-as hang.
Manapság viszont ésszerűbbnek tűnik az egyes színezőhangokat külön-külön jelezni, ha mindenáron pontos jelzést akarunk adni.
Például a fentit így:
C7 9 #11 13
Én a magam részéről csak külön az alterált színezőhangot jelölném (C7#11), aztán abba még azt tesz bele a hangszeres, amit akar (9, 13), mert ugye a lényegen (funkción, skálán) nem változtat...
Persze, ha mondjuk a nónát is alterálnám, azt is kiírnám külön: C7#9#11 - és itt még mindig megmarad a lehetőség, hogy beleteszi-e azt a 13-ast, vagy sem.
Még jobb a helyzet, ha törekszünk a pontos jelölésre, hogy a kottában az akkordjelzés mellett megadjuk a dallamhango(ka)t is (ha ez épp fontos)
Ez abból adódik, hogy a zeneelmélet hosszú évszázadok folyamán alakult ki úgy, hogy a zsenik játékának elemzésével törvényszerűségeket állítottak fel.
Magyarán előbb a zene volt, utána a zeneelmélet. :)
Az elmélet akkor válik másodlagossá, ha mindent megtanultál. Dehát jó pap...
Nem tudom, hi hogy vagytok vele, de nekem úgy tűnt, hogy amikor az ember eléri azt a szintet, hogy gondolkozás nélkü be tudja fogni azt a hangot, vagy hangzatot amit oda akar játszani, akkor eza az egész elmélet dolog értértelmét veszti.
UI: még mindíg keresem a Raul Midon State of mind akkordjait.
általában emelik fél hanggal innen lesz belőle a líd haangzás és ha ezt megspékeled azzal hogy mixolíd skálánál teszed akkor meg a dallamos moll móduszát kapod ami igencsak jazzes hatású.
PL c mix: c d e f g a b
míg ez lesz belőle: c d e fisz g a b
ez a G dallamos moll skála hangjai
Próbáld ki, aztán meglátod. Itt van lent egy C13 akkord, az alját nem változtatom, csak egyszer C-basszussal fogom meg, egyszer meg G-vel. Mégis először dúr7-nek hallod, másodszor meg egy atom mollnak...
Pedig, elvileg másodszor lehetne egy 7-es kvint basszussal, de mégis inkább mollnak hallatszik gitáron...
Akkor tegyünk már rendet. A C13 az lényegében egy domináns szeptimakkord add 9,11,13. Ha már domináns akkor az Fdúr hangjaiból építkezik, ahogy SB is pedzegette.
A G7 A Cdúr domináns szeptime.
Akkor tessék megmagyarázni a dógot. :)
majd csinálnak 30 év múlva egy új billentyűs hangszert
amin negyedhangok lesznek és gityószerűen nem lineárisan mint zongin, aztán lesünk, hogy mi ez a fos
de a cyber diszkóban ez lesz a menő mert az olyan ekszperimentál
El lehet szórakozni ezen rendesen.
Inkább az a kemény, hogy ez gyorsan menjen. Persze megint a saját nevemben beszélek. Mert azért az kemény, amikor ott van egy akkordmenet és akkor kapásból játszd már úgy, hogy ne csak a legegyszerűbb akkordokat fogod, hanem valami izgalmas is legyen benne.
Meg úgy általában szerintem állati jó móka forgatgatni az akkordokat, megfogni így, megfogni úgy, kihagyni ezt, kihagyni azt, alterálni, stb. Szóval, egy adott szituációban ezer féle formában befoghatod az adott akkordot, csak tud, hogy mi a funkciója...
Én tudok akusztikai és összhangzattani 11-esről. Előbbiben bővített undecima szerepel.
Az összhangzattaninál pedig ugyanúgy a nagyterc (E) mellé befogják az F-et (C-nél értve)
Ez egy hagyományosabb zenei környezetben nyilván így vagy, de amilyen zenéket manapság hallani, az a legkevesebb, hogy a terccel súrlódjon a 11-es. Amúgy ezek a jelölések pont azért jók, mert alakíthatók saját ízlés szerint. Persze ez csak az én véleményem.