én a tátikát nehezen képzelem el, mert akkor inkább előre jön SZT és eljátsza. sokkal inkább sanszos hogy szarul lett megvágva a kép és hang nem?
De hát fogadjuk el az omegát sem a gitár futamokért szereti a nép. :) (hanem a Bródy szövegekért) :)))))))))
Nem, nem, mert a 9# kisterc alatt van elvileg a 10b meg fölötte. Pont azért jelölik 10b-nek, hogy jelezzék, hogy ez egy leszállított nagyterc. Persze gitáron ez tök ugyanaz a hang, de elméletileg ez egy kisterc és nagyterc közötti hang, amit az old school bluesban használtak. Azt hiszem sehol máshol nem jelölik ezt 10b-nek, csak bluesban. De ez csak amolyan érdekesség. A 9# amúgy persze jó kis alterált-hang V-ik fokon...
Igen az 1999-ben volt. És így igaz, tehát az hogy egy harmóniát mi fejez ki illetve hogy mi annak a funkciója, azt az akkord törzshangjai döntik el. Tehát az alap, terc, kvint, és szeptim. Ezen belül is a terc és a szeptim az ami a legerőzteljesebb, de a legeslegeslegeslegerősebb a terc. És pont azt boncolgatjuk itt most mi mindnyájan hogy hogy a megveszekedett tőgybe tud még is jól szólni egyidejüleg a két terc.)))
Végülis mindegy, mert ahogy hallottam, a többfajta skála ellenére akkor is a pentaton dominál nálad (is, meg sztem mindenkinél, ha blues-ról van szó), de ez persze így jó, ahogy van.
Van egy duettlemeze Metheny-nek, és Scofield-nak, nemtom hallottad-e már. Abban van egy nóta, amiben szintén moll pentatonból építkezik a basszus, és erre a dallamban benyomnak egy dúr tercet. De úgy csinálták meg, hogy a tercek ne érintkezzenek, így abszolút nem is zavaró, főként, hogy nincs harmóniahangszer.
Ja ezt egyébként Miki tőled szettem még vagy 4-5 éve egy Medgyesi Tibi által szervezett blues jam bulin. Ott volt Tibusz is, Alapi is, meg egy jó pár gityós. Neked akkor még a rivera kombód volt....hú de jól szólt...
éN AZ ALAPRÓL BESZÉLTEM. Én sem csak mol-t játszom viszont, ha csak a blues pentatonból indulunk ki, az mol. Aztán, hogy ki mixolid bluest ki meg mindent csinál az már csak a zene fejlődése. Én is sokm indnt használok a blues-ra, csak a pentaton nekem kevés lenne.
A blues paradox mert amikor elindult anno akkor az egyik feka megfogta az E dúrt és simán ráénekelt egy La pentatont, és egyáltalán nem foglalkozott azzal hogy ez surlódik sőt ez adott egy ízt amit ma bluesosnak nevezünk. Mai "modern ztenékben lépten nyomon beleütközünk ebbe. Van egy remek Maceo Parker nóta ahol egy mástól nagyszekund távra lévő sus4 akkord oldódik a dúrtercre és közben a Maceo meg énekli rá végig a molltercet, pedig még csak nem is bluesról beszélgetünk sőt az nem is az és mégis gyönyörű
Én azt hiszem, hogy ez nem így van. Blues-ban effektive dúrt játszol és a 10b az csak díszítő hang, amit nem kistercnek kell értelmezni, hanem leeresztett nagytercnek. Gitáron persze ugyanaz a hang, de igazából ez nem moll, mert kisterc nincs benne.
A kíséret követi a szólistát címü megfejtést egyféleképpen tudom elkélpzelni: Amikor mondjuk egy jazz zenekarban a bőgős játsza az eredeti harmóniamenetet, de a zongorista követve a harmóniamenetet, figyeli a szólistát és lereagálja mit játszik, de ez nem harmóniai változtatás.
Illetve eltudok képzelni olyat is mint vmi kisérleti zene ahol kifejezett koncepció hogy van egy szólista és mögötte "megy" utána a zenekar. És talán még a free de annak nem ez a célja mert ott általában már más funkciót adnak a hangszereknek, de ez egy más téma.
Egy normális blues-ban nem moll-t játszol dúrra, hanem a kettőt vegyíted (lásd hajlítások); a 2 meghatározó hangközt (terc, szeptim) mindig a dúr-ill. moll közé intonálod.
Köszi, köszi, köszi!
Egyetértek. Talán a 70-es években még elment az Omega, de ma már röhej. Én csak azt nem értem, miért vállalja el Szekeres Tomi ezt a macska pusztító zenét. Én le nem járatnám magam.
Sorry az Omega fun-októl, de legyünk reálisak.
Szerintem mondjuk ki bátran, hogy a faszi egy rakás szar gitározás terén. Az egyik legmegszégyenítőbb dolog, amit életemben láttam, az egy Omega-koncert volt, amit leadtak a tévében. Az a szakállas muksi szépen előrejött a színpadon, hogy akkor ő most szólozik, járata a kezét a nyakon, mint a gép, csak közben teljesen más szólt. És a háttérben teljesen jól lehetett látni Szekeres Tomit, amint a szólót játsza, ez a majom meg elől tette az agyát, mintha ő játszaná.
Ennél nagyobb szégyent és gyalázatot el sem tudok képzelni. A faszi a szememben a rakás nulla, Omega ide vagy oda...
Illetve abba az esetben működhet(kívétel, ha free jazz-ről van szó), hogy aki az akkordokat alá teszi a kollégának, már ismeri a szóló dallamát. Ebben az esetben minden további nélkül, még talán nekem is működne.
A tradícionális blues-ban meg dúrra mol-t játszol. Nem a Molnár találta fel a spanyol viaszt. Egyébként meg tudtommal, nem egy(hogy is mondjam szépen)...nem járnék hozzá gitár leckékre.
Remélem nem volt sértő.
Egy Omega lemezem(bakelit) volt az is 8 éves koromban.
Nyilván amit lentebb írok nem azt jelenti, hogy csak így lehet és minden gitárosnak úgy kellene szólóznia, hogy meghy ahova akar és zenekar meg kövesse, ha tudja. Amit írtam inkább csak amolyan gondolatébresztő akart lenni (asszem az is lett), hogy nem feltétlenül úgy kell egy szólóhoz közelíteni, hogy van 3 akkordom, mit játszak rá. Nekem ez a gondolat iszonyatosan tetszik és igazából arra késztetett, hogy másként kezdjek el gondolkodni a zenéről, meg hogy ne csak azt akarjam benyalni elméleti szinten, hogy melyik akkordra melyik skálát lehet játszani, hanem a dallamra figyeljekj, hogy az legyen nagyon erős, a többit meg max hozzá alakítom. Persze iszonyat kutyaütő vagyok meg minden, meg nyilván az én szintemen mindez csak elmélet, de akkor is szerintem ez egy nagyon értékes gondolat...
hát elefántot én nem említeném ilyen téren. nincs vele bajom, de ahogy én tudom nem sok minden ragadt rá az elmúlt 30-40 évben gitározás zeneelmélet terén. de lehet tévedek és akkor elnézést tőle. azonban teljesen belefér az omegába.
Persze, hogy sokféleképpen meg lehet közelíteni, én csak azt mondom, hogy amikor írsz egy szólót, nem a szólód dallama vezet téged elsősorban, hanem az akkordkör, amire rájátszod. Ahelyett, hogy egy erős dallamot alkotnál a szólóban és ahhoz igazodna az akkordkör, az akkordkörhöz igazítod te a szólódat, ami a lenti gondolatmenet szerint logikailag hibás, mert tulajdonképpen a befőtt teszi el a nagymamát.
adott egy dal. pl a beatles help. van egy frankó ének dallama. Lennon megírta, de mondjuk gityó nélkül. majd leült a rikkenbastardjávalés kikeresgélte az akkordmenetet. kvázi lekísérte az ének dallamot. úgy dönt ad egy verse részt a szólónak. itt is az akkordsor kíséri a szólót de a szólónak is igazodnia kell az akkordmenetre. de nyelvtanilag is a kiséretben én érzek egyfajta alá rendelt értelmet.
de sok értelme nincs ezen filózni mert volt olyan melóm ahol kaptam egy akapella ének dallamot és meg kellet írnom rá a kíséretet és sok olyan is volt ahol kész zenére kellett szólóznom. mindíg abból indultam ki ami adott volt.
Ha dallamról beszélünk, (műfajtól függetlenül) akkor a kíséret követheti a dallamot de nem az élő zenében hanem még a zeneszerzés stádiumában. Sok ilyen un. füttyös zeneszerző van (és ezt nem feltétlenül pejoratíve értem) mint pl a Modern Talking volt, aki szó szerint amit aznap énekelt arra írta harmóniamenetet, és ebből születtek a dalok. De az improvzáció (megint csak műfajtól függetlenül) az egészen más dolog hiszen az aki a szinpadon áll és szólózik tudnia kell mire játszik, legalább a hangnemet...ettől persze a zenekar követheti a szólistát és ez már inkább műfaj függő, de nem harmóniai változásokal hanem dinamikailag.
Ez nem az én gondolatom, de nagyon tetszik. Szóval, pop/rockban amikor szólózol, van egy adott kíséret, amire játszol. A szólóval a kíséretet követed tulajdonképpen. Te alkalmazkodsz a kísérethez. Közben, pont azért, mert a szóló a kiemelt pont, a lényeg, a kíséretnek kéne követnie a szólót és nem fordítva. Maga a "kíséret" szónak pont az a jelentése, hogy arra mész, amerre az, akit kísérsz, és nem te mész valahova és ő jön veled.
Persze jazzben ez megvalósul, ráadásul real time-ban, de szerintem az átlag gitárodsnak ez a dolog eszébe sem jut. Legjobb bizonyíték erre, hogy van ez a topic, hogy "mire mit szólózzunk". A logikus az lenne, hogy "mire mit kísérjünk".
Az én tapasztalatom az, hogy ez oda vissza igaz. Habár legtöbbször a harmónia menet van meg, és erre jön a szóló. Amit meghatároz az adott dal akkordmenete, alterációi, ritmusa, dinamikai kilengései, és persze a "művészi" szabadság. Szerintem, (és ezzel szerintem nem egyedül vagyok)nagyon sokféle képpen lehet megközelíteni a szólózás mikéntjét, függetlenül a stílustól.
Ezt hogy is gondolod pontosan? Nem értem. Kifejtenéd mit értesz az alatt hogy "Közben ez logikailag hibás, mert pont a szólónak és a dallamnak kellene meghatároznia a kíséretet és nem fordítva."?
tyúk és tojás esete?
egy harmónia menetet is lehet improvizálni egy szólóra. számtalan variánsa lehet annak is.
Nem megyek messzire...alterált akkordok pl.
szóval errőlis, arról is igaz a dolog.
de egy skálából könnyebb akkordokat megállapítani mind egy akkordból skálákat nem?
pl c dúrbólmilyen 3-asok építhetők?
és milyen skálákból lehet pl a c dúrt származtatni?
Szerintem ő nem így gondolja. Mondott nekem egy érdekes dolgot, ami nagyon elgondolkodtatott. A pop/rock zenében és bizonyos fokig a jazz-ben a kíséret határozza meg a szólót, azaz a kíséret akkordjaiból kiindulva alkotsz dallamot. Közben ez logikailag hibás, mert pont a szólónak és a dallamnak kellene meghatároznia a kíséretet és nem fordítva. Még maga a szó "kíséret" is azt jelenti, hogy alkalmazkodsz valakihez, aki megy valahova, míg pop/rockban a szóló alkalmazkodik mindig a kísérethez. Szerintem ez kurva jó gondolat. Tök más megvilágításba helyezi, hogy hogyan is igazán közelíteni a zenéhez és a szólókhoz.
Azt meg úgy éred el legjobban, ha a funkciós hangokat domborítod ki (terc, szeptim, alap, stb), ezeket meg azzal színezed, amivel csak akarod. De ha pont a színezetet hangsúlyozod (akár dinamikailag, akár nem), ott lesz a kavarc.
MOndjuk el kell mellé mondani, hogy a zenélés kicsit olyan mint a főzés. Megvannak az alapanyagok ( 12 hang) amikből ha ügyesen válogat az ember bitang kajákat lehet főzni. Természetesen egy adott ételnek is megvannak az adott alapanyagai amik kellenek bele, de ettől el lehet térni ahogy minden szakács máshogy csinálja ugyanazt az ételt. De van azért egy fő irányelv amit célszerű követni a fogyasztható végtermék érdekében.
Pl túrógombócba nem teszünk erős pistát. De ha mégis akkor megkaphatjuk a "hát ezt elb@sztad vagy milyen különleges" kritikákat.
Nekem is ugyanezt mondta a tanárom, csak szerinte egyedül a dallamtól függ, hogy mikor mit játszunk. Szóval minden mehet mindenre, ha elég erős a dallam és arra akar menni...
sokszor az egyszerűbb a jobb, de ez izlés kérdése és stilisztikaáé mintsem zeneelméleté. lényeg hogy passzoljon és tetszen amit játszol.
Amúgy Peta is megírta h majdnem hogy bármit játszhatsz mert nevén lehet nevezni a gyereket.És meg lehet magyarázni miért azt a hangot tetted oda.
Nekem a kedvencem a legegyszerűbb: Kuss én így játszom, nekem így tetszik
igen, jó kiinduló pont sklálák kikeresésénél hogy milyen hangokból áll az a harmónia amire játszani kell. ezek alapján lehet megkeresni azon skálákat amelyek tartalmazzák a harmóniában szereplő hangokat.
zenei stilustól is függ ez. Mert egy ac/dc szerű alapra csontkemény pentaton megy. Legalábbis nekem.
csak azért írtam le ennyi mindent mert hátha, ezek segítségével ki tud mozdulni ezekkel a megszokott pentatonból. Nagyon jó dolog ezekkel kisérletezgetni. És az ember ilyenkor találja kia saját figuráit amitől is valszeg lesz majd egyénisége
Minél összetettebb akkordról van szó, annál kevesebb lesz a lehetséges variáció.
Egy Cmaj7-re pl mehet akár C-dúr, líd, dúr pentaton, sőt, G, és D-dúr pentaton is, de egy Cmaj/11#-re már csak a líd és a D-dúr pentaton illik...
kvintekre épp ezért bámi mehet, ott nincs megkötöttség.
Persze, de erre a 3kvintre nem hiszem, hogy agyonbonyolított futamokat akar, csak tudni akarta, hogy mik illenek ide, ami ugyebár szinte bármi lehet pentetonból:) Én csak kiragadtam a leegyszerűbbet amit ugyebár lehet folytatni/bővíteni.Én mindig a legegyszerűbbel kezdem és azt bővítem, ami nem biztos, hogy a legjobb.
amikor elkezdtem jazzes dolgokat tanulmányozni, megkérdeztem ex-tanáromat hogy mire mit szólózunk? Majd annyit válaszolt hogy ráfogok jönni, hogy mind a 12 hang játszható mindenre csak nem mindegy hogy hol és hogy. És télleg, elég volt csak például a Cmaj7 akkordot megnézni mi minden játszható rá. És benne volt a 12 hang csak különböző skálákban.
Nekem is ez a klasszikus Am-G-F kört juttatja eszembe (All Along The Watchtower, Stairway to Heaven, stb.) úgyhogy nagyon durván végig lehet tekerni a C-dúrral, ha valaki nem nagyon akar variálni...
Sajnos ez az "akkordmenet" semmit sem árul el...a zenei környezet bármi lehet, azt sem tudjuk, dúros a hangzása, vagy mollos, van-e mellette mondjuk egy szinti, ami hozza a harmóniákat, tehát előbb normális vázat kellene megállapítani.
Így inkább az a kérdés, mi nem mehet rá? (nem nagyon lesz ilyen)
a moll skála is jó. legkézenfekvőbb. okosok mondhatják hogy F líd skála és G mixolíd skála de az egy és ugyanazon hangokból áll. érdekesebbé tehet ha F dúr és G dúr skálákat használsz a megfelelő harmóniák alá. Illetve az
A harmónikus moll skála is belefér. ÉS mehetnek rá az a moll skálára építhető hármas hangzatok kibontásai is azaz arpeggói. Am Ho C Dm Em F G
oda csempészheted a kromatikus skálát is.
Hello!
Nagy kérésem lenne felétek.
Sosem volt teljesen tiszta ez a "mire mit szólózzunk" dolog, úgy hogy szeretném a segítségeteket kérni; valaki le tudná írni a tudnivalókat, hogy mire mi a jó, mi az ami belefér, mi az ami rossz, meg az ehhez kapcsolódó dolgokat? Nagyon megköszönném!
email címem kristofmarci@freemail.hu , oda is küldhetitek
Nagyon köszi!
üdv.
Örülök hogy azért jó véleménnyel vagytok Nugentrol.Már kezdtem azt hinni ,hogy hogy az egyik legjobb arc akit ezer éve ismerek enyire nem mozgatna meg senkit.Kössz hogy megnyugtattatok.
ööö én dirr-durrban játszom állandóan.
Én úgy szólózom, hogy behunyom a szemem, lemegyek alfa alá egy picivel, és átadom a terepet a szunnyadó Jimi-nek, de eddig mindig a Zámbó jött elő.