Zdrasztfújtye táváris
tanár vót apám is
meg anyám is ki úgyan nem Ica
de attól még ucsityelnyica
matekot tanítottak
bíz mind a ketten
mindig is jó voltam
1+1-ben
Hátrány az annyi vót ott tanulni hol tanítottak
hogy mindig úgy telt el minden év
hogy hamarabb tudtak minden csinytevésemről
aminthogy azt elkövettem volna én.
Hát, legyen. A napnak a szava.
Az értelme ugyanaz, meg a szaga.
Van ott még több is, honnan ez is,
Ilyen az írás, most meg a poézis.
Az enyémet Horváthnénak hívták,
Ez is tudós volt, mint a birkák.
Az orosz irodalom volt a búja,
A nyomatéknak volt ám ott súlya.
Ezt tolta a megátallott pára,
A szovjet, Lenin és a társa.
Utáltuk mind, egységesen lépve,
A kibaszások szép mezejére tépve.
Sok egyes szárad a könyvem lapján,
Melyeket Horváthné, egy-egy rossz napján
Szép sorban vésett az én nevemhez adva,
S még számos intőt is mellérakva.
Hej! Szerettem őt, a magam kis módján,
Rajzszöget tárolva a tanári lócán,
Heggyel csak felfelé, az irány mutatva,
Az ugrást mit bemutat, a seggéhez matatva.
A nap szava legyen akkor
az ammóniabüzet
Ha ezt a Ludmányné meglátta vóna
nem lenne elég egy füzet
hova büntetísbő le kellene írnom
a tárgyas ragozást
Hogy vén pofájára hozzam
el a ragyogást
Magyar tanár volt ő
Szerelmes vót Adyba
Tevékenységével kapcsolatban
ez vót a lekkissebb hiba
Nehezen találtuk meg
egymással a hangot
S ha rajta múlt vóna
Leteszem a lantot
De a múzsa közbeszólt!
"Hess innen te banya!"
S ifjú költőnk újra dalolt
A banyát meg kiverte a ragya
S miközben én itt
verseket ontok
Magányában kesergve lapul
nyugdíjban az undok
Magyar tanárnő
ki imádta Adyt
Nyalja ki a seggem
mint a csokifagyit
Ide kívánkozik Lackfi János remek műve
Megosztom veletek itt az ammónia bűzbe!
BALLADA A POPSIFOGÓ BAJNOKRÓL
Dél-Korea oly messze van,
Oly árván érzem magamat,
Az emberlélek meztelen,
Felvérzi minden pillanat...
Kozmosz-magányom közepén
A semmiben zuhantam én.
És kapaszkodó kelletett,
Hát megfogtam egy feneket.
Oly stresszben él, ki versenyez,
Ha bukik, jön helyére más,
Léte pörgő CD-lemez,
Mindene az országimázs.
Hát nem csoda, ha néhanap
Megszédül, s ekkor odakap,
Hol csalódás nem fenyeget,
És megmarkol egy feneket.
Ó, körök, gömbök, hengerek,
Az kövezzen meg engemet,
Kinek soha még a matek
Fejébe nem szállt, emberek!
Felizgattak a vektorok,
Az érintők, hiszen robog
A tudomány, ez így kerek:
Megfogtam azt a feneket.
Tapasztalatnak meglepő:
(Nem mentegetőzés ez itt)
Kiderült, hogy az illető
Popóhoz nő is tartozik.
Eszem megáll, ez egy helyi
Szokás lehet, oly emberi!
Hogy mik nem érnek, rettenet,
Ha megfogok egy feneket!
Herceg, fatális apropó
Versre e kétes alkalom!
Éppen akkor, ott, a popó
Meg a lendülő alkarom...
Annyi popó s tenyér kering
A nagyvilágban rendszerint,
Ám a sors úgy rendelkezett:
Én fogjam meg e feneket!
Köszönjük Urunk, hogy elfogadtad imánkat
Kegyelmet adtál az őshonos fajtáknak
Azért a félelem bennünk maradt
Ilyen folyamatos szárazságban élő kevés marad
Gyarló teremtményed, az ember ebből sem tanul
Két kézzel pusztítja a földet, mindent legyalul
Sír a szívem, lelkem, ahogy kertemre nézek
Felperzselt a nap vizet, fát, rétet
Tegnap este aztán jött egy kis porelverő
Reggelire viszont esőt adott a Teremtő
Sétálgattam az éltető égi áldásban, esőben
Minden cseppjét élvezte testem, lelkem!
Vizeldénk felszentelt Őrzője
Jöttöd azonnal becsalogat ide
Pozitív gondolatid átjárja elmémet
Jobb kedvet hoztál a lelkemnek
Abban azért ellentmondok néked
A tanuláshoz többségben ökrök a népek
Mikor a fejüket a szarba verik
Még akkor is szorgosan nyelik
De hogy optimizmusod kárba ne vesszen
Szarommal, hugyommal e falakat színezem
Még valami izgalmassal is kiegészítem
Sugárban a csempét is lehányom íziben
Azt viszont szívesen hallanám
Mikor soraim elemzik lazán
Egymástól kérdezik a népek
Mit szívhatott a vén fasz, Te sem érted????
Nem kell az Bátya, nem illik ide.
A szar sosem fogy el, pisás lesz a bide.
A kőttők meg ide fognak járni sokat,
Nézni a falon terjengő fosokat.
Sokat lehet abból tanulni a népnek,
Nagy keletje lesz majd a Vizeldének.
Aranyból fogják megformálni a foltot,
Amit heveny barna hasmenés okozott.
Festmények készülnek majd a falról,
Melyen ezernyi húgyfolt van balról.
Jobbról meg fos és sárga pisa egyben,
Hogy izgalmas formákra keveredjen.
Verseinket kutatják, nézik és elemzik,
Kiadják majd, s bőrkötésben leleddzik.
Értéke lesz, meg majd igencsak súlya,
Aranyköpés lesz mind, a Vizelde búja.
Lassan írhatjuk testámentumát a fórumnak
Kit valamikor jó muzsikusok laktak
Talán már két kéz sem kell ahhoz
Hogy összeszámoljuk ki, mit nyilatkoz
A máskor zajos billentyűs rovat
Napokig egy, egy írogatót mutat
A csöves is pang az ürességtől
Vizeldében sem tocsogunk húgylétől
Sok gondolat tolul még nyelvemre
De ebből egy sem lesz papírra vetve
E napon halt meg
ippég 467 éve
A gaz terek kezétől
Drégelyvár hős népe
Élükön a bátor Szondi
Ki a török pasának aszondi
Coki neked koma, nem pedig a várunk
Ha megtámadsz koma, kivont karddal várunk
Lűtte is ám űket, ágyúval a török
- Ha nem adod a várat, majd én falat török
Így szólott az Ali, akit kiheréltek
S Kappan Alinak nevezték őt a végvári népek
Dörögtek az ágyúk, a falak leomlottak
A jó Szondi lett gazdája egy törmelékhalomnak
Megindultak rája a kontyos janicsárok
Nem gátolta őket se fal, se várárok
Dúlt a harc egész nap, csattogtak a kardok
Több török roham is kudarcott vallot
De a nap végére, győzőtt a túlerő
S a várnépnek a sorsa lett bíz a temető
Szondi is ott fekszik,
meghótt tisztességgel
Nevét megőrízzük
Nyugoggyék békével
Lányos zavaromban én
Az off rovatba verseltem
Rájöttem, vétkeztem
Soraim gyorsan átmentettem
Délután pihenésképpen
Elmentem gombázni kérem
négy-öt litert összeszedtem
A mama most pucolja éppen
Bár rendesen felöltöztem
A vihar repesztett mellettem
Átfújta nem csekély testem
Forró zuhany alá állok menten
Szegény köttőtársak
Ebédidőben nem irkálnak
Gyula is hátat fordított a könyvtárnak
Teljes mellszélességgel utat engedett hasának
Én is megettem az ebédet
Gombapörkölt mennyei étek
Holnap viszont lesz diós pacó
Bár Lali hasába nem lenne való
Mára itt eleget hugyoztam
Cerkámat csőre töltve hordtam
Viszont most engedek a vízhajtónak
Törpevízmű csövem engedem szabadnak
Minden cseppje aranyat ér
Nem olyan, mint az aranyér
Azért, ha nézed az átlagot
Itten eshet még pár napot
Egy kis napsütés jól esne
A gomba jobban cseperedne
Gyula az udvari költő (vagy kerti)
Most látni mennyire óriás (nő?) Azért csak rávezettem a megfejtésekre
De könnyebb az4, kinek van notesze, na meg esze
Azért csak kitaláltad!
Gratulálok, jár a taps
Bizony Ő nem pesti
De nem számít, hisz melletti
Esze meg hiába van tenger sok
Ha memóriája ennyire megkopott
A szitában is sok a fém
Mégis elfolyik a krém
De azért még kicsit röhögök
Mert az autómárkát még így sem böfögöd
Most a műhelybe kimegyek
Neked két hangszórót félreteszek
Ám ha egy éven belül nem jelentkezel
A sorsolásról automatikusan kiesel
Ismét egy jót mosolyogtam
Mikor soraid olvastam
Nem kell ahhoz nagynak lenni
Sem a sógorokhoz járni
Sőt, még a nem sem számít
De költői vénád segít
Dúdold a megadott pár szót
Gondolj utána egy autót
Meglásd, ha meglesz az autó neve
Vered a fejed a falba
Hogy lehettél ennyire nyünyüke
Bár azt is elárulom
Az autó típusától sem tudod, ki a barátom.
Az biztos, hogy hülyíteni lehetne vele népet
Titánpálcás gitárt vegyél, ha akarsz jó és szépet!
Erre ugrana a sok nagy gitár megfejtő
S a készítőnek lenne jó pénzkeltető
Nem abba lesz a titán pálca
Valakinek ígérte a kérdés alanya
Elvittem Őt Lövőre
Egy kis hegesztési ismeretekre
De az ötletedet megfontolva
Minőségi gitárkészítőknek javasolva
A szabadalmi díjat ajándékba adva
Lehetne jutalmunk pár szép lapátka
Volt egyszer egy osztrák reklám
Harsogta minden médium dallamát
Boldog nyolcvanas évek
Minden üzletben szívesen láttak minket
A szöveg úgy kezdődött "only you"
Majd a kocsi nevével folytatódott mely a *****
Nemcsapom leja labdát, de mond meg nekem Lali
Tényleg érdemes tetánpácát egy gtárba belepásszintatni?
Mer gyó a titán, mivel ugyanolyan kemény
Mint a vas, csak sokkal könnyebb szegény
De 10 grammot se nyersz vele ellenben
a pénztárcádat apasztja erősen lefele.
Elsőként tán nem nehéz rájönni
Ki a Zolika, ki a telét állítja be, ki
Mivel írtam, hogy az enyém
Ki elvitte lehet fővárosi egyén
Így már Zsolti ki is esett
Mert Ő bíz vazsi gyerek
Barkácsoló kedvű lehet
Mert titán pálcája minek?
Az is tiszta, állatbarát
Mert egyébként minek tartana kutyát
A legfontosabb információ
Gyakran visz az útja erre, ez nekem jó
Legyen elég ennyi információ
A fiókomban nincs annyi hangszóró.....
Nem nyert hangszórót a Gyula
Lalinak van Mercedes kocsija
Ha elárulom a másik típusát
Az sok ember fejében adna megvilágítást
Gazz barátom biztosan tudja
De az eredményt levélben írja
Lenne még tippem pár emberre
Ki a gondolatokból ráismerne
De lelkesedésed jutalmazom
Ha erre jársz a hangszórót megkapod
Én bíz nem őrültem meg
Csak egy értő embernek üzengetek:
Tégy egy utat be Pestre
Zolikát kissé terheld le
Telécskémet beállítsa
Pénzecskémet elcsaklizza
Oszt, ha a stúdiódban keversz
Egy madzagot el ne felejts
A 11-es dáridó készlet
Kesztyűtartóban parkoljon egyet
Végül, de nem utoljára
Csomagtartódban landoljon pár titán pálca
Röviden összefoglalva
Kinek rövid az esze
Legyen notesza......
Itt lészen a viszont válasz
Erre kérem mit reagáljak?:
Tanácsodat fogadom,
de vajon hol a noteszom?
:)
Összeszedem gondolatom
Így felelek, megmutatom:
Ú bassza meg
Most jutott eszembe
A netoszod a kutyád elvitte
Minden lapot befalhatott
Majd elásta a spirál rugót
Sosem felejtem el
Mikor Alfonz a lámpám lopta el
Pár darabkája maradt csak
Hihetetlen, de elemet mégsem szart
Ránézek itt az asztalomra
Szembe les velem egy öngyújtócska
Ezt a versből kifelejtettem
Vajh hol lehet az én noteszem?
Nos, kivel leveleztem?
Ha megmondod ismersz engem!
Tudom én aztatat jó Gyulám
Paraszt embör vót nagyapám
Másik nagyszülém vendéglátós
Csak én lettem vót fuvaros
Szívlapáton edződött kezem
Félmázsás zsákokon edződött habtestem
De inkább emeltem sok ezer tonnákat
Mint kapanyél vásítsa a csigolyákat
Ismét megbántódtál ?
Pedig raktam sok gyelet
Csupa szeretetből
Évődtem kicsit veled
Gyomrom korog, nyálam csorog
Ha arra a szekfűgombára gondolok
Sajnos biza errefelé
Rét nem sok van mert nem legelé
Semmiféle lábasjószág
S így nincs efféle finomság.
Mondom este a mamának
Tegyél gumicsizmát lábadnak
Holnap reggel oviba viszem unokáim
Utána gombázunk úgy izzadunk, hogy megázunk
No tiltakozott is kicsit
Ám beadta derekit
Még cigaretta sem kellett neki
A rétről alig tudtam lecsalogatni
Szerencsére tudom a mondást
Télen kenyeret, nyáron kabátot
El ne hagyj pajtás
Így aztán egy pulóverem rajta
Nagy kabátnak beillett vóna
Holnap, ha hasonló lesz az idő
Ismét gombaszedő lesz a nő
Szegfű gomba a réten
Lali bácsi vedrében
Esik eső csepereg
Én biza nem kesergek
Lesz belőle gomba pörkölt
Leveskébe íze belefőtt
Maradékot lefagyasztom
A télen meg elfogyasztom
Hajdanában danában
A kutató intézettel az országot jártam
Egyik földterület, Martfű környékén
Hol kamionyommal szállást kaptam én
Ócska tanya, szétfoszlott kerítés
Budi tetején a hold benéz
Egyik éven a belvíz sújtotta
A következőben aszály letarolta.
A pár év alatt, ennyi ostrom után
Aszfaltozott udvar, hőszigetelt raktár hangár
Kisebb szociális épület, melynek hátsó részén
Egy géptároló ténfereg.Műhely lenne az árva
De akkor más engedély járja.
A városban a családi ház kibelezve
De már külhonból rendelt klíma beszerezve.
Épp negyven milla volt a belvíz kár
Mikor parasztunk a beruházás dandárjában járt
Amit akkor azért becsültem benne
Nem tartott igény szánakozó részvétünkre
Hetvenéves barátom édesapja
Ki a környék egyik falujának utolsó parasztja
Úgy lépett be akkor a tsz-be
A rendőrség hetente összeverte
Barátom a genszterváltáskor visszakért földeket
Melyeket a "nemzeti" földalapba újra visszatett
Mivel életében mindig őszinte ember volt
Mondta, parasztnak ebben az országban ilyen jó sosem volt.
Mikor mentek az útlezárásos tüntetések
Majd az összesnek számláján voltak a pénzek
Hosszú lenne ez a történet barátim
Gyula sorai juttatták eszembe belátom
Melós korom klozet versikéje
Tolult fel emlékeimbe
Szarjál zöldet, sárgát kéket
Le ne szard az árnyékszéket
Véletlenül, ha mégis leszartad
Ötletesen segítsd ki magad
Megfogyatkozott a vers, a léha
időnek hála, de mostanában néha
én is eltűnök egy pár hónapra,
Kerülök házba, vagy csónakba,
mit a jó szél hajt, s nem a tatár,
vele cél a horizont, s az ég a határ.
Köszöntlek mind, kik itt maradtak nekünk!
Bár vesztésre állunk, mindannyian nyerünk.
Társat, barátot, tárgyat, vagy csak egy rímet,
Miközben pirosló seggünkkel játsszuk a hímet.
