Nekem a The Game az utolsó Queen lemez. A Flash Gordont is szerettem, de az már ugye csak egy kísőrő lemez a film mellé. A többi radiogagástól, showmustgoonostól nekem már túl izés... De a Jazz, vagy a A Night at the Opera, nagyon-nagyon ott vannak!!!
ott egy maszkos bűvész mutat király trükköket, és utána szépen leleplezve megmutatja mit hogyan csinált. Iszonyat izgalmas volt látni, hogy mi van a "függöny mögött"
viszont azóta már nem kötnek le a bűvész trükkök, tényleg elszállt a varázs, kiábrándító volt némelyik trükk egyszerűsége,
vagy ilyen volt amikor youtubon felkerült egy videó, hogy a Star Warsban hogy csinálták a rohamosztagosok jelmezeit,......iszonyat gagyi műanyag jelmez, pedig gyermekként úú de nagyon szerettem volna olyat :)
Nuno interjúig sosem gondoltam bele ezekbe a dolgokba
persze, hogy jobban betörtek, de már a Kind of magic lemez előtt is számtalan slágert jegyeztek
és a már említett stadion turné, + előtte a Live Aid
ha engem kérdezel a legtöbb albumuk a nagyon jó
talán a disco korszak Hot Space lemez a kilógó, de hát németországban drogoztak és FM klubokban melegedve nyerte az ihletést a funky-ra, Deacon meg mint basszista örült a műfajnak :)
Azt nem tudom Taylor és May -nek mi volt ebben a jó:)
De nagyjából ők is azt gondolják, nem ez a legjobb oldlala a zenekar munkásságának
ismertek voltak, foglalkozott velük a sajtó, de nem elismerően,
a live adi után valamelyest változott, a Live Magic turné akkori mércével a legnagyobb hordeerjű volt a világon, persze hogy foglalkoztak velük, aztán eltüntek, jöttek a rémhírek és a sajtót megincs leginkább Freddie és betegsége érdekelte
szóval sokkal több hideget kaptak mint meleget, FM h alála után viszont a szapulás megszünt, és elkezdtek legendává avanzsálódni
a legszebb volt a 83'-as válogató ahol Saul Hudson fiatal ember bement egy táncstúdióba majd egy aranykeretes szemüveges manager mondta neki, hogy pörögjön....pörgött, kérdezte szopni tud -e? mondta nem....a manager csak csóválta a fejét elégedetlenül majd azt mondta, lenne most egy fiúbanda, tudod, olyan összerakott, new kids on the block lenne a neve, de nem tudom, nem tudsz táncolni, homo hajlmaid sincsenek........ most kikkel rakjalak össze? gitározni tudsz? akkor talán lenne esély egy rnr bandára, azokat is most válogatom, már találtam egy narkóst, dobosnak megteszi majd....érdekel öcsi?
:))))))
és ugyanez Hetfielddel, csak ott egy teniszezőt találtak mellé, aki ó lábú volt szar akcentussal, csak dobosnak lehetett beválogatni:)))
Amikor megírták a Hegylakó zenéjét, szerintem akkor lettek inkább ismertek, számomra pedig kb onnan váltak slágerzenekarrá. Egyértelműen a régi albumok a nagyon jók. :)
Na ezt azért határozottan cáfolom!
A 86-os budapesti koncert nagyjából az évtized könnyűzenei eseményének számított a magyar médiában is.
Ami a külföldit illeti, a Live AID-on a Queen egész egyszerűen ellopta a show-t a többi zenekar elöl, és onnan kezdve a csapból is ők folytak évekig.
"Nyílván a mai nyakunkba szakadt internettel már nincs meg a magic.
Érdekes dolog, Nuno B interjúzott erről amikor kérdezték az internet hatásairól, hogy okké a letöltés is rossz,
de hogy minden felvan véve, meg van mutatva, sok sok varázslat elvész....és tényleg igaza van
"
ebben az egészben az az izgalmas hogy mindig van egy alap,
Lennon-McCartneynak meg Elvis, Carl Perkins, Eddie Cohren volt az alap
aztán figyeltek később más bandák munkáira, Beach Boys, Stones, ....kreatív emberek voltak, ihletést merítettek mindenből
A Queen szmára meg a Beatles volt alap, a stúdióban eleinte a Beatles lemezeket bibliaként kezelték,
(bár ez első lemez nekem nagyon Led Zep hatást sejtet)
Amúgy rangsorolni szerintem is értelmetlen, ha valaki azt mondja A gombafejek az alfa-omega hát legyen,legalábbis neki biztos az.
Ez semmit nem von le a többiek értékéből, én továbbra sem egy jó és egy csomó nem rossz bandát látok, hanem egy csomó zseniálisat :)
és ha alap akkor Presley, Perkins Cohren Beatles Queen, Stones Metallica Pantera, JR Lewis, Who, Zep Sabbath, Bon Jovi Henrdix, Clapton, BB kIng G Moore, Kansas, .......stb mind mind alap és ez az alaps sor még iszonyat hosszasan sorolható más műfajokból is.....nekem legalábbis
van róla neten doku film, az ottani élménybeszámólókból lejön, hogy elsőként tudta megragadni és itthon színpadra vinni azt a fílinget amit Clapton, Hendrix lemezeken lehetett hallani
csodaszámba ment amikor elöször taposott rá egy koncerten a watchtower dal elején a wah pedálra, mindenki rohant a színpadhoz megnézni, hogy ez az a sound, de hogy csinálja.
Én elhiszem, hogy ott és akkor a figura egy varázsló volt.
Nyílván a mai nyakunkba szakadt internettel már nincs meg a magic.
Érdekes dolog, Nuno B interjúzott erről amikor kérdezték az internet hatásairól, hogy okké a letöltés is rossz,
de hogy minden felvan véve, meg van mutatva, sok sok varázslat elvész....és tényleg igaza van
Alma, körte esete?Imádok még rengeteg bandát, hosszú lenne felsorolni, köztük van a Queen, de eszembe nem jutna rangsorolni őket.Viszont a Beatles egy alap.
én viszont éppen arra próbálok célozni, hogy a Beatlest nem lehet relativizálni. Nem a saját korukhoz képest voltak zseniális jegyű dalaik, hanem abszolút értelemben. Ilyen töménységben együtt álló tehetség ma sem jellemző.
Ha valaki zenész, akkor tudnia kell, hogy rengeteg "ész-termék" kísérleti, "összerakott", bonyolultra vett zene lett később, ezeket nem szabad összekeverni a valódi intuitív tehetséggel, illetve nem szembeállítható vele.
Miért kéne a nyomába érnie- a Beatles talán nyomába ér Igor Stravinskynek?
A 60as évek második felében nem voltak akkora úttörők, hanem picsajó zeneszerzők, sokkal jobbak, mint adott korban a velvetes "baszakodók". Ellenben ők voltak az adott kor úttörői, egy rakás elbaszott bőrdzsekis drogos (nem pedig pár öltönyös gombafrizus csávó), mindenféle fura hangzásokkal, akiből azért lett egy John Cale, meg egy Lou Reed.
Mellesleg Lou Reed Transformere később számomra többet is ad, mint monjuk a Revolver, ha már itt tartunk.
Vagy a Soft Machine 1-2-t is simán bármi mellé odarakom, ahogy Zappa 60as évekbeli műveinek többségét, Hendrixet, vagy egy rakás izgibb cuccot.
Én most jöttem rá, hogy Te komolyan beszélsz! Szerinted pl: az az általad linkelt 66-os Velvet Underground-baszakodás zeneileg nyomába érhet az abban az évben megjelent Revolvernek?!? Vagy a Captain Beefheart által játszottMuddy Waters/tradícionális blues-copy előremutatóbb?!? Ha igen, akkor nagyon más malomban őrlünk... Szóval akkor valóban nem fogunk egyezni.
67-ben már dübörgött a pszichedélia.
Tök jó album a pepper, de nem úttörő, szépen haladt a fősodorral, mi ezzel a pobléma?
13th floor elevators, a freak out, a black monk time, a jefferson airplane, egy csomó psy cucc kint volt már akkor.
Az elsőségét nem vitatom. A magyarnótás kislányazongoránál korszakban nyilván úttörő volt az, amit meghonosítani próbált.
Kellett hozzá elszántság, valahogy mindig a Kopaszkutya nyitójelenete jut erről eszembe.
Csórikámnak az a tragédiája, hogy tele van a net a legszarabb felvételeivel. Viszont a magyar elsősége elvitathatatlan, először játszott itt torz riffeket, Hendrixet-stb. és a személyes szuggesztivitása nincs meg a netes anyagaiban. Akkor még nem volt összehasonlítási alapunk, kurva jónak tűnt akkor is, ha valószínűleg a lelkesedés felértékelte egy kicsit.
Mondjuk egy 1967-es Sgt. Peppers-albumot lemaradásnak értékelni...vagy egy '69-es Abbey Road-ot..előbbi volt az az album, ami előtt még Hendrix is tisztelgett..el is nyomta koncerten a Sgt. peppers reprise-t.
belerondítasz itt a szisztémámba Amúgy nekem sincs semmi bajom a beatlessel, sőt.
Azzal van bajom, ha a beatles az "alfa, meg az omega", és ha neked csak egy zenekar a 60as évekből, akkor hülye vagy.
Csak a pankok, a metálosok, meg a rockabilly arcok tudnak ilyen végletesek lenni a beatlesrajongókon kívül:)
Gondolom, akad, aki Bach-ról is képes ilyesmit állítani. Mármint, hogy "lemaradt"..
Nos, a zenei tálentum az nem korfüggő, mint pl. a technikai fejlettség. Már több száz éve megvoltak a a máig utolérhetetlen kiemelkedések benne.
A Beatlesről:
1.)Mindmáig utolérhetetlen képesség a komponálásra, merész, addig nem használt akkordvezetésekkel. (A melódiavezetés a legkomolyabb komolyzenében is a legfőbb lényeg, melyhez valakinek vagy van tehetsége, vagy nincs (többségében nincs). Minden más "csak" szakma, a gitárvirgázástól a "stúdiópontosságig")
2.) Az egyetlen (!), akinek sikerült az európai dúr-moll hétfokúságot úgy ötvözni az amerikai blues elemekkel, hogy önálló egységet alkot egyetlen dalban! (én szakmailag ezt tartom a legnagyobb bravúrnak)
3. Szövegvilágában valóban nem magasköltészet, de nem tudok arról nyilatkozni, hogy lehetséges lett volna bárhogyan másképpen. Ez már imázs, életkori és korszak- jelenség, gyanítom, hogy úgy volt kerek- ilyen tekintetben akkor és ott,- ahogy volt.
"A pop-rock-beat egy olyan műfaj, melyet- többnyire- dobbal és elektromos hangszerekkel adnak elő s melyben a Lennon-McCartney féle határvonalat sem átlépni, sem alulról megközelíteni nem lehetséges! :)"
(Csak "biztatásként" hívom fel-e meghatározásra a figyelmét az MR2 rádió előadógárdája nagyobbik részének figyelmét!..)
hát bocs, de szerintem max a túlproducálásban, illetve csomó rögzítési technikában úttörők, illetve egy csomó promóciós/menedzsment dologban az Epstein), zeneileg a korai korszak után nagyon lemaradtak, lásd az alanti kortársakat, amiket linkeltem.
Minden beatles rajongó valahogy túlgondolja az egészet, tök jó banda, meg minden, de nem tudom miért kell szentnégyesként tekinteni rájuk minden téren.
Az úttörés a "jóindulatú" jelző nélkül is érvényes rájuk. Nem egy zenész/zenekar hivatkozott rájuk így (nem Kozsóra gondolok, mielőtt..hanem pl. Hendrix)...és nem véletlenül ez az általánosan elfogadott róluk zenei berkekben.
Ja, 62ről kérem nincs zenei véleményem, én 65-66-tól hallgatok zenét kb.:)
Mindenesetre ők nekem kicsit beleragadtak a jófiú imidzsbe, amit aztán a változó idők szavára szépen persze le is vetkeztek.
Csak annyit jeleztem vizuálisan, hogy nem igaz, hogy kötelező volt a jófiú imidzs, és az úttörés is nagyon jóindulatúan értelmezhető max.
Az urak még mindig nyomták a cukrosvizet, mikor az avantgarde már rég virágzott körülöttük.
Persze nem vitatom el az érdemeiket.
mivel nem néhai mulatós tibiről van szó, így ez természetes a vendéglátó iparban.
az a szinti tulajdonos aki megtalálja az mp3 vagy midi lejátszó start és stop gombját, az élőzenésznek számít akkor is ha egész buli alatt lenémított billentyűket püföl amíg szól a midi file
Valahogy így gondolom én is, bár úgy érzem, klasszis különbségek lennének még így is a hajdani vándor-/népi zenészek, és a mai "tömegigényt kielégítők" között... persze elfogult vagyok, mert nálam a zene fogalma nem terjed ki a számítógépen leprogramozott, és egyből publikált dolgokra, mint ahogy a koncert sem koncert, ha programról/pb-ről megy... de hát sznob vagyok vagy mi.
Az meg már politikai-gazdasági messzeségekbe vezet, hogy hogyan is formálható a tömeg igénye.
De persze - magamból kiindulva - a zenész sem biztos, hogy tömegigényt akar kielégíteni, és nap mint nap teltházas stadionkoncerteket adni. (Jó, sarkított a példa, a ZENÉSZEK nem is teszik...)
Ha már szóba került a reneszánsz, és egyéb "klasszikus" korszakok, akik akkor ezeket hallgatták ugyanúgy az adott kor "sznobjai" voltak, akik ma is megvannak. A paraszt akkor sem nagy zeneszerzők műveit hallgatta élőben mulatozás közben, hanem ami épp volt, népi zene, vándor zenész stb. Ma is megvannak azok a zenék mit kisebb réteg ismer, csak keresgélni kell.
Én nem hiszek a zene fejlődésében, inkább azt mondanám változik, az adott kornak megfelően. Mindig meglesz az "elit", mindig lesz aki lázad, és olyan is ami a tömeg igényét elégíti ki. Nincs ezzel semmi baj.
Nos ebből a "reklámból" tisztán látszik és érthetővé válik a topic címében szereplő kérdés.....
Ki a fa..om az a mulatós Tibi???? Van pofájuk odaírni:"live musik"
Maga a zene tényleg nem. Bár itt - Bp-től kellő távolságban elhelyezkedő vidéki "nagy"városban - talán még markánsabban kirajzolódnak a véres torok szindróma jellegzetes tünetei. Persze a menedzselt, országos lefedettségű tévéből ismert produkciók sztárjaival bármikor meg tudnak tölteni egy sporit. (Ez köszön vissza pl fb-ről is, ha nézem az ismerőseim "lájk-preferenciáit".)
Az már sokkal jobban fáj - és ez az, ami valószínűleg országos szinten is így zajlik - hogy a választék elég szegényes. Bejelentve, hogy "szuperprodukció", meg nagy buli, meg "ismét a városban...", meg "végre valami igazán jó..." - és ugyanaz a három (talán öt) zenekar tűnik fel évről évre vetésforgóban. (Nem gondolnám, hogy a szervezők zenei látóköre ilyen szűk lenne.)
Persze ott az általad említett felvevőpiaci oldal: pl kaliforniai zenei életben nem gáz kocsmabulit tartani egy nem túl ismert együttesnek az év 120 napján; de ott a "nem túl ismert" mondjuk 150000 követőt jelent közösségi portálokon, nem pedig ezerötszázat... jellemző, hogy mondjuk egyébként igényes zenét egyébként jól játszó egyébként helyileg ismert zenészek egyébként jól meghirdetett kávéházi koncertjén két barátommal egy háromfős asztalnál ülve alkotom a nézősereg gerincét... (aztán el is halt a kezdeményezés)
Kérdés, vajon a tyúk volt-e előbb ugye... mindenesetre nekem kicsit fáj, hogy rendes élőzenét (kivétel mindig van, de akkor tuti éjszakás műszakban vagyok...) csak bp-n tudok hallgatni...
Nem beteg,csak a torka véres.
Persze történelem órán is 95+X%-ban arról van szó,ki,hogy nyírt ki kiket,hogyan,és mikor,azért a reneszánsztól a '80-as évekig - természetesen a tömegkultúra túlnyomása ellenére és mellett,de - létezett egyfajta fejlődés...és nem csak a zene,de a kultúra,és (néha) a közélet területén is.Folyamatosan létezett,és kitermelődött egy (többnyire) kisebbségben mocorgó réteg,akiknek igényük volt a szépirodalomra,az élet mélyebb rétegeit karistoló megnyilvánulásokra úgy általában + a sznobok,akik meg úgy tettek,mint ha.Ma a sznob újabb telefont,nagyobb kocsit,modernebb bútort konzumál.A zene globálisan eliparosodott,és elanyagiasodott ennek minden hátrányával.A fiatalok már nem is lázadnak,az idősebbek fásultak,fáradtak,inkább kikapcsolódni szeretnének a valóságnak becézett rabszolgatartó rendszerből,ahol a vagyoni különbségek csak az utóbbi pár évtizedben a többszörösére nőttek.A média erre rá is játszik,folyamatosan saját maga alá licitál,és igyekszik tutira menni,mert az hozza a reklám lóvét.A létbizonytalanság a döntési képtelenségben,a felelősség vállalástól való görcsös rettegésben is megnyilvánul - a társadalom atomizálása egyéni szintre érkezett : senki nem fogja vállalni a rizikót,hogy kiálljon egy zenész,egy banda,egy projekt mellett.Kivéve,ha jól megfizetik... Az a vicc,hogy mind e közben az emberek talán minden eddiginél jobban éhezik a katarzis élményt,az új soundokat. Ez az egész majd kulminál valahol,és vagy egészségesen kiforrja magát,vagy az emberiségből egy rettentő rosszul szervezett hangyaboly marad,mert kultúra nélkül az ember nem ember.Mindez nem hungarikum,csak hát kis hazánk mindig is "élen járt a sportban",tehát itt ez az egész szembe...azaz fülbe ötlőbb... Midőn vagy 100 éve a zene oktatásban külön választották az előadóművészt a komponistától,új stílusok vették fel a kesztyűt,betöltvén az űrt - hisz a zene több tíz ezer éve jórészt a spontaneitásról szólt = művészet volt.Aztán megjelent a kotta,majd a gramafon,a rádió,a magnó...ma a leg "szabadabb" irányzatokat (jazz,rock,blues) is elméletek,és patternek mentén tanítják,szisztematikusan kiölve minden egyéni,eredeti,őszinte megnyilatkozás lehetőségét.Márpedig a jó zene egyéni,eredeti,és legfőképp őszinte.Ma sok a jól képzett,ügyes,ám üres szaki,az epigon.Még több a média kedvence:a jól formálható,fél (vagy egészen) amatőr iparos,akiből profitot lehet csinálni.Hát remélem elmúlik ez is,és zenésznek lenni egyszer majd megint szakma,sőt,hivatás lesz.
Bár sok tekintetben egyetértek veled, úgy gondolom, hogy Epstein azt erősítette, amit a fiúk maguktól amúgy is csináltak, elértek. A frizura még Hamburgból jött, az öltöny abban az időben feltétel volt mindenkinél, még a Stones-nál is. 66-tól meg már semmilyen beleszólás nem volt a muzsikába. A Revolvertől már egy addig soha nem hallott hangszerelésű mások által még hírből sem ismert módon és zsenialitással dolgoztak. A dalok felvételébe csak George Martint hagyták beleszólni. Maguk a dalok elképesztőek és hogy mindezt ŐK írták, na ez az amit a fiúzenekarok nem tudnak csinálni... Shájgájzék tudod mit írtak? Számlát a hakni végén. Maximum, ha a Kozsó dobott nekik valamit... Na ezért mondom, hogy ez nagyon nem ugyanaz a műfaj!
Harrison csak 19 volt amikor elkezdték az első lemez felvételeit '62-ben, a mai napig nem értem hogyan tudott lelépni a konzervatív angolhonból 17 évesen Hamburga.( bár akkor már két éve, 15 éves kora óta Lennon-al és McCartney-vel muzsikált)... :)
Felhívtad a figyelmet valamelyik nap, a Dal című műsorra.Egy előadó kapcsán.Most még egy másodpercet sem láttam belőle, de tavaly, tavalyelőtt talán pár percet igen.Azt nem értem, a közszolgálati televízióban miért nem lehet élő zenészek kíséretében megszólaltatni az akár tehetséges, vagy tehetségtelen fellépőket?Amennyiben emlékeim nem csalnak, márpedig szerintem most nem, a "megaszarban" nagyra értékeltem, hogy hús, vér emberek muzsikáltak minden versenyzővel, vagy egy szál gitár, zongora!Van ez a falemelős tehetségkutató, mikor valami fülemnek tetsző előadót hallok, befutok a mamához, láss csodát, ott is van zenekar!
Mint már sokszor írtam, nem lenne itt tizede panasz, ha a pléjbek huszárok, konzumnők csak igazi zenészekkel léphetnének fel.A töltelék " tehetségek" meg elmennének dolgozni....
Tudom hogy fan vagy! Én is. Felvilágosult szüleimnek köszönhetően a 10. születésnapomra Beatles-bibliát és a Földes lászló féle Rolling Stones könyvet kaptam. :)
Nekem pl. mond az a név valamit hogy Billy Preston, illetve tudom hogy mi és hogyan működik a Mellotron...
Nekem ez a véleményem és ez a Beatles nagyságából szerintem nem vesz el semmit.
Én úgy vélem hogy az usából importálták a sztárcsináló metódust (pl. Elvis, jerry Lee Louis). Epstein bácsi értette a dolgát jól! :)
Gondolok itt arra, hogy van itt kitalált image, talán nem véletlen a szerelem mint központi téma a dalszövegekben és az sem hogy iszonyú feszített időrendben dolgoztak (dolgozik a pénzmalom?), celebeket csináltak belőlük, volt dal kapcsán botrány (LSD), aztán még pletyka is akadt konteóval (Paul)...
Továbbá semmikép sem állítható, hogy nem épült rájuk egy komoly merchandising birodalom. pl. Beatle Boot...
Na ezek miatt lehetnek ők (szerintem) akár egy "fiúzenekar"... Persze ez a fogalom még akkor nem létezett.
Mester! A Pyra ezt a megcsinált fiúzenekart úgy gondolta, hogy ezek a fiúk Hamburgban megcsináltak minden nőnemű egyedet, akit meglehetett.Mert lássuk be, akkor még igazán fiúk voltak, nem férfiak.Igaz, a zenéjük viszont FÉRFI munka volt!
Abban nagy igazságod van, hogy maga a zene nem beteg! Az, hogy üzleti alapú, az sajnos kortünet, de az igaz, hogy nálunk a produkciók nagyon nagy részét áthatja a biznisz, könnyűzenében "fejlettebb" országokban sokkal inkább érvényesülnek a független produkciók, és jobban elő tudnak lépni, mert a nagyobb piac értelemszerűen nagyobb felvevőréteget indukál.
szerintem a magyar zene nem beteg
sőt minden műfajban nagyon is egészséges
a társadalom a beteg, mert nem tudja a helyén kezelni a dolgokat
és erről az igénytelen média tehet leginkább, amit méginkább neveznék betegnek
volt egy kollégám aki ha nagyon álmos volt csak úgy tudott vezetés közben ébrenmaradni ha Dzsámbó Zimmy-t hallgattunk.
Mivel mindketten végigtoltuk a napi műszakot és télen tök átfagyva hullán ültünk be az autóba egy röpke 1200 km-re, nem mindíg erőltettem hogy én vezessek, vagy hogy váltsunk. :)
