Ha valaki szokott gitárt építeni előre megtervezi milyen hangot szeretne majd hallani. Némi tanulás után erre van kihegyezve a füle, tudja hova, milyen anyag mit eredményez majd és akár koncerten is ilyeneket figyel. Sokan játszanak egyedi hangszereken érdekes fejtegetni mitől van olyan hangja amilyen. Vannak akik a pedálokat ismerik fel.
Ha valaki meg tudta különböztetni a két fogólapot, fogja hallani a többit is.
Tudom, youtube-os video nem mérvadó, de itt a típusok jellegzetes hangja erősen megkülönböztethető.
A mélyek és a magasak az érdekesek, milyen konkrét hangja van a Studionak és ehhez képest a Standard milyen dobozból szóló, öblös.
Nekem volt LP Standard 2000-ből,egy 2009-es CS LPC,és most van egy 2014 Trad. és 2 explorer.Nekem mindegyik bombajó volt,más-más hanggal(PU-ok is).Nem hiszem meg tudnám mondani melyik jobb.MIndegyik más és ettől olyan szép.Ezért nem elég egy gitár a háznál
Őszinte leszek: Én meghallottam a különbséget, a vakteszten is átmentem. Hozzáteszem olyan szinten kicsi a különbség, hogy egy koncerten meg nem mondanám, hogy milyen fogólap van a gitáron.
Abban egyetértek, hogy a jó zene nem hangszer, hanem a gitáros függvénye. Egy jó gitáros egy (off) Squieren, vagy egy Epiphone-on is úgy gitározik, hogy az állad leesik. Egy rossznak meg adhatsz a kezébe akár egy Custom Shop-os Gibson is, nem lesz tőle jobb, amit csinál...
Annyit hozzátennék, hogy minden gitáros másképp játszik a hangszeren, másképp pengeti, stb. A különbségek már itt kezdődnek...
A fogólapban nem vagyok biztos... Gibson SG Special-om van 2001-bő, ében fogólappal. Annál dörmögősebb hangszert keveset hallottam. Ez pedig egy összehasonlítás rózsafa és jávor fogólapok közt:
Őszinte leszek: én nem tudtam megmondani a különbséget a vaktesztes részben. Nyilván az én hibám, de azért gondolkodjunk el: ha az emberek (még zenészek is!) kb. 50%-a nem hallja a különbséget, ha nem tudja, miről van szó, akkor mit várunk pl. koncertkörnyezetben? Világos, hogy a zenésznek nem mindegy min játszik, mert a jó játékhoz kell az, hogy jól is érezze magát a hangszerén és a hangzásával, de egyébként meg tökmindegy, nem? Egy jó zene éppen olyan jó lesz ébenfa, rózsafa vagy jávor fogólapos gitáron, de megkockáztatom, hogy még akár egy tele vs. LP felállásban is.
"Az eltérés nem annyira szignifikáns, de hallható"- Az összes között, kiviteltől függetlenül
Vaktesztben nemcsak hogy azt nem tudod megmondani melyik melyik, hanem azt se, hogy melyik közülük a studio, ezt garantálom. De nyitott vagyok egy vakteszt készítésére, ha van, aki felajánlja a hangszerét egy felvétel erejéig...
Azt nem állítottam, hogy a jávor nyak, vagy az ében fogólap nem számít hangban. Számít. Sokat. Itt az volt a kérdés, hogy egy ugyanakkor, ugyanazzal a faösszeállítással készült Studio illetve Standard között mennyi különbség van. Mert szerintem kb. annyi, mint Standard és Standard között...
Az eltérés nem annyira szignifikáns, de hallható.
Milyen a legjobb hangú gitár? Ami tetszik. Az illető is ezért választotta a konkrét, élesebb hangú ében fogólapost.
A fa válogatásához nincs mit hozzáfűznöm, tény. Ha bemegyek a Zatikba fáért én is kopogtatom, hallom a különbséget a deszkák között. Némelyik teljesen döglött, másik pedig mint a xilofon és én még csak szakértő sem vagyok, nem ez a munkám évtizedek óta.
Én a régi Gibsonokat nem látom ilyen kontrasztosan csíkosnak, leginkább ritka , hosszanti erezetet látok, mostanában meg a zömük tigriscsíkos.
Nem kell különösebben vájt fül, hogy a különböző Gibson modelek hangját felismerjük és ez következik a felhasznált anyagokból. Ott van például a jávor nyakas Custom. lehet hallani az eltérést a mahagóni nyakú Standardhoz képest és mégsem olyan mint a szintén jávor nyakú LPJ. Vagy Supreme, aminek a domború hátlapja is jávor, még élesebb hang. Az ében fogólaptól minden gitár hangja konkrétabb, az akkordokban jobban elkülönülnek az egyes hangok, míg a rózsafa összemossa azokat, egy olajosabb, lágyabb hangzást eredményez. Ezek hallhatóak. Ahogyan meg lehet különböztetni a honduraszi, mexikói, afrikai, meg egyéb mahagónikat, úgyanígy egy-egy köteg deszkából is ki lehet válogatni az adott típushoz megfelelőt is.
ez meg ugyan nem Gibson hanem Fenix, de hibátlan a hangja és az anyag ami benne van.
Randa fehér volt, ezen cseréltem a fogólapberakásokat, a logót és a bundokat is.
2016-12-20 21:43 |
#55449
Vagy jobbos, ezt sosem fogom megjegyezni, szóval Ő ballal penget.
Csupán volt a kezemben pár Les Paul... (jelenleg egy '87-es Black Beauty-m van, de ez most nem téma...)
Trad. modellt nem próbáltam, arról nem tudok nyilatkozni. A chambered standardekről annyit, hogy baromi jól rezonálnak, de nagyobb gainnel kb használhatatlanok... Szóval kinek mi a jó...
A classic és a standard között pont a top (egyszerű vs csicsás) a különbség. Hogy ez indokolja-e az árkülönbséget? Baromira nem! De egy tízszer annyiba kerülő gitár sem lesz tízszer jobb...
Egyszer egy kolléga lecsiszolt egy festett studiot, ami alatt konkrétan olyan minőségű fa figyelt, mint pl egy classicnál.
Vagy például ismerek olyat, aki több standard, custom modell után egy ében fogólapos studionál kötött ki, mert szerinte az volt a legjobb hangú Les Paul, ami valaha a kezében volt...
Az meg, hogy egy faanyagról ránézésre megmondja valaki, hogy "ettől biza jobb hangja lesz a citerának", számomra már ezoterikus mélységekbe megy... Még az anyag sűrűsége sem határozza meg feltétlenül a gitár hangját. Ez abszolút nem egzakt dolog.
"csak mostanában kezdtek divatba jönni a csíkos, esetleg kagylós mintájúak, régebben a Custom Shop modelleken is igen egyszerű volt a mintázat."- Ne haragudj, de ordas nagy hülyeség, nézz meg egy '60 előtti standardet...
Végezetül egy kérdés: Teszem azt, van 3 db LP standard. Egy '58-as (mindenféle könnyítés nélküli), egy '95-ös (traditional weight relief), valamint egy 2009-es (chambered). Emellé a 3 mellé beteszek egy '95-ös studio-t. Szerinted a studio hangja annyira szignifikánsan el fog térni a többitől?
Akkor még azt sem tudtam, hogy mi az az SG, de nagyon tetszett amit koncerten hallottam. A keverő ember egy üveg pálinkáért felvette vonalból kazettára a koncertet, ezt másoltuk. Nálunk már a B100, majd a B93 Tesla volt a divat és elég jól szólt a Videoton hangfallal. Vasárnaponként a Kossuth-on lejátszottak egy-egy rock lemezt, elég jól szólt. Ezeket a szalagokat még mindíg őrzöm a garázsban, bár hallgatni már nincs min, valószínűleg már élvezhetetlenek.
Akkor már nálam ki is derült, hol a bibi!Számos bandát tudnék felsorolni, kiket az első hangokból már felismerek.Mindet imádom!De így nem tudnék egyetlen egyet sem, mint Te!Azt észreveszem, meghallom látatlanban koncerten, ha a gitáros hangszert vált.De például az AC/DC-t nem az SG miatt szeretem.......Ahogy Jimmy Page sem az LP miatt a szívem csücske, de említhetném Santana-t is, aki egy másik rovat gitárját énekelteti.Nekem fiatalon a Sokol, a VEF, vagy a Budapest, Telefongyár rádiók nem nagyon tudták volna átadni a gitárhangokat.Sem a rédió lakszembörg, sem a szabad európa, de még a "csak fiataloknak" hazai adásai sem adtak minőségi zenehallgatást.Sem a Tesla B42 négysávos szalagos magnó másolt felvételei, de említhetném még a Philips mono egykazettás magnetofonját is, melyről igyekeztünk "leszedni" a nótákat, szövegeket......
Vannak dolgok amibe beleszeret az ember látatlanul is. Meg az ellenkezője is igaz. Egyedi rendelésre készült hangszedő, ami olyan ergya volt, hogy le sem tudom írni, kijavította a készítője, de addigra kiábrándultam belőle és már lehetett akármilyen jó. Ellenkező példa, mikor az ízlésem nem volt elég kifinomult.
Az én kedvenc gitárhangom az, amin felnőttem, Lugó SG-jének a hangja, nem tudom megunni, pedig elég sokszor hallottam már, evvel sokan vannak így, fiatalon bevésődött etalon.
Nekem meg mindig Misi55 fórumos testvérünk szavai jutnak eszembe.Pedig neki "csak" egy Studio jutott.Előtte egy a végletekig feltuningolt Epije volt.Nagyon egyszerű gondolatokkal fogalmazta meg a különbséget.De már párszor Ati mester is kifejtette ebben a tárgyban gondolatait.Az, hogy velem együtt még sokaknak ez nem annyira fülbeötlő, személyes probléma.De elég csak megnézni pár ilyen témájú filmet a gyártásról, máris "hallható" a dolog.Számomra ebben a témakörben igazán lehengerlően meggyőző, a Harry által alkotott hangszerek hangja, melyek a legegyszerűbb felvételeken is lehengerlőek.
Hirtelen ő jutott eszembe, aki többféle Gibson-on játszik, koncerten is.
Zsoltinak nagyon igaza van, az Omegát mindíg lagzi-rocknak csúfolták, mióta Szekeres is játszik velük azóta van komoly gitár is.
Úgy érzem Studio-t árulsz.
A fadarabokat már ragasztás előtt feliratozzák melyik modell lesz belőle.
A Classic és a Standard között mivel indokolnád az árkülönbséget, gyakorlatilag úgyanúgy néznek ki, kivéve a berakás színe? A Traditional miért nem szól olyan jól mint egy Standard, a modern üregelt?
Néhány régi Studio leírásban olvastam én is, hogy azoknak készül, akiket nem érdekel a csicsa, vagy nem akarják kifizetni a többletet.
Akinek volt már mind a két modell, esetleg több is, vagy csak kicsit hegyesebb a füle felismeri a klasszikus Standard hangot függetlenül a youtube-tól. Az természetes, hogy nincs két egyforma hangú gitár, de jellegzetes Standard hang van, ezt nem tudják a Stúdiók, de a Traditional-ek sem. Utóbbiaknak a hangja közelebb áll a Studio-kéhoz, holott úgy hirdetik őket, amit a nevük is sugallna, a hagyományos specifikációk szerint készül. Vannak itt csalódott fórumtársak, akik megrémültek az üreges Standard-tól és nagy örömmel vettek Traditional-t, majd gyorsan meg is szabadultak tőle, pedig ugyanaz a csicsa van rajta. Ha megnézzük a topokat, csak mostanában kezdtek divatba jönni a csíkos, esetleg kagylós mintájúak, régebben a Custom Shop modelleken is igen egyszerű volt a mintázat.
Egyenlőre ennyi, kíváncsi vagyok a további érvekre.
Már megbocsáss!
De pont az Elefánt rossz példa.Találni fogsz olyan felvételt(volt is ide valamelyik rovatba betéve)ahol hatalmasat "szólózik" a Gibson hangszerén, miközben fület bántóan megy a karozás......A többi okfejtéshez nincs hozzászólásom.
Abszolút nem marhaság...
A Standard, Studio, Classic közt csak a csicsa a különbség (bindingek, csicsás-egyszerűbb topok, stb). A "különbség", amit hallasz a jutyúbos videókon, az standard-standard között is ugyanúgy állhat. Minden gitár egyedi, mivel nincs két ugyanolyan erezet, s ez (egyébként nem egzakt módon) is meghatározza a hangszer hangját (meg még kb 100 dolog)
Abba már nem is megyek bele, hogy egyébként a jútyúb videók mennyire nem relevánsak az ilyesmire...
Szerintem marhaság.
Nem csak a bindingben különböznek egymástól. Még a youtube-on is jól hallható az azonos évjáratú és azonos hangszedőkkel szerelt Studio és Standard közti különbség, aminek az oka a különböző minőségű, milyenségű faanyag. Most hirtelen az Omega felvételek ugranak be, Elefánt játszik többféle Gibson-on. A Studio hangját elég könnyű felismerni, gyors hangindítás, élesebb tónus, míg a Standard lassabban induló , fűrészesebb hangú. Ez általában abból adódik, hogy a mahagóni fák igen különböznek. A tömörebb eredményezi a gyors hangindítást, nagy hangkitartást, a másik pedig egy ritkább szövetszerkezetű, kisebb fajsúlyú. A faanyagot válogatják, nem ugyan abból készülnek a különböző típusok, hiszen akkor a hangjuk egyforma lenne, csak néhány díszítésben különböznének, hülye lenne aki ennyi pénzt adna pár méter pvc csíkért.
Ebay-en ritkán nézelődök, eddig, akárhányszor kinéztem valamit, azt adta ki, hogy az eladó nem küldi a cuccot Magyarországra Az Európai cuccok meg tényleg drágák. Amúgy azért írtam, hogy "kb" erről szól, mert nem minden esetben ez a helyzet, de azért elég általános jelenség.
Az a baj, hogy egy gitárosnak soha nincs végállomás. Mindig muszáj valami újat, mást is kipróbálni Olyan ez, mintha összejönnél mondjuk az Emily Rajtakowsky-val, aztán félre lépsz a szobalánnyal. A génjeinkben van b@zzeg
Nem értem, most mit kötekedsz? Nem szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik mindenkinél mindent jobban tudnak, te sajnos közéjük tartozol. Nem akarok értelmetlen vitába bonyolódni veled, megkérlek ne kommenteld a hozzászólásaim.
Egyébként van értelme a felvetett középen is ugyanolyan vékony témának. Japán LP-k készültek rezonátor fedlappal, itt hézag van a test és a fedlap között, az sajtolással készül egy pár milliméteres lemezből.
Ja mondjuk ez igaz lehet. De akkor is 200 kiló alatt dzsibbzont venni ennek ellenére is érdekes. ami mondjuk sok gitárosnak a végállomás lehet tekintve hogy az egyik legnívósabb márkáról van szó. tizenx éve mi csk álmodoztunk mondjuk egy SG specialról. A árak meg szerintem inkább jónak mondhatóak inkább a használtpiac ( itthoni ) az ami enyhén szólva vicces. Sokan többet kérnek a használt Studiójukért mint amibe egy új kerül. Pl. egy osztrák oldalon láttam egy új gold top-ot €785-ért, egy faded studiót meg még olcsóbban. ( ezzel meg magam ellen beszélek mert ez is kicsivel van 200 kiló fölött )
Pár éve 220 Ft. körül volt a dollár árfolyama, most 300 körül mozog. Ami két éve (LPJ2014) 200 ezer HUF volt, az most kb. 270 ezer Ft. lenne. Amúgy a Studio-k ára is brutál felment az elmúlt két évben.
Ez az Epiphone-okra igaz. USA-ban különösen háklisak erre, biztos lehetsz benne, hogy ha "made in USA" felirat szerepel rajta, akkor az ott is készült. Erre annyira háklisak, hogy ha az alkatrészek egyébként Kínában készülnek, és az USA-ban csak összeszerelik, akkor meg az "assembled in USA" felirat lenne rajta.
Csak borzolni akartam a kedélyeket. Egyébként egy videó kommentjei közt olvastam ahol állította valaki hogy az LPJ SGJ széria kínában készül, az USA csak bevizsgálja meg beleüti a made in usa logót vagy mit. Egyébként meg lehet benne valami ha azt nézed, hogy ha jól emlékszem "pár" éve lehetett venni talán a muzi....-nél 200 alatt LPJ vagy SGJ-t nem tudom. Mert 200 alatt lehetett venni ilyen gittót, ami azért kicsit furcsa.
Mostanáig vártam, de miután a holnapi bulink előtt nem érkezett Gibson szponzori ajánlat, ezért leragasztottam a banda összes Gibson gitárján (3) a Gibson feliratot fekete szigszalaggal.
Igen ez egy Faded Studio LP egyenest a Gibson oldalarol. A videokat en is lattam anno es ott vastagabbnak tunt a javor top legalabb 1,5-2 cm-nek. Azert kerdeztem a standardra ra, mert a studio topja itt eleg vekonykanak tunik.
Dehogy. Képzelj bele, milyen nehéz volna az illesztést úgy megcsinálni.
A fedlap vastagodik, az alja töksima, meg a mahagóni teteje is, így aztán tök könnyen összeragasztható a kettő, és faragni is könnyebb, mert csak a fedlapot kell domborítani.
Én a helyedben 300-nál többért nem számítanám be. Az új ára ennyi Tavalyi hangszer, nem új, hiába van jó állapotban, használtan kb. a hangszer új árának 60-70 %-a a megszokott ár.
Sziasztok Srácok! Egy kis segítségre lenne szükségem.
Lehetőségem lenne hozzájutni egy 2015-ös Gibson Traditional-hoz, hangszerbeszámítás folytán... A kérdésem, hogy érdemes e egy ilyennel foglalkozni (400-ba számítanám be, gyakorlatilag új, nagyon szép állapotban), mert ez az automatic tuner engem némileg elriaszt... A hangszert nem tartanám meg, sajnos el kéne adnom, de nem szeretnék lukra sem futni vele. Mennyit ér egy ilyen gyakorlatilag új állapotban de mégis használtan, amennyiért meg is veszik?
Bocs a láma kérdésekért, nem vagy gibsonos (de még lehetek:D), elsősorban pro/kontra infó érdekelne. Köszi előre is! Ő lenne az személyesen:
Jobban jársz, ha lehozod őket. Ugye egyrészt van a mágikus szám egyezés - 17 vendég vs. december 17-e - másrészt nem nálatok törnek össze mindent, hanem a klubban. Gondold meg :)
Hahahaha! Ez jó.
Egyébként nem voltam én elkötelezett Fender párti, csak olyanom volt, nem futotta másra. Most, hogy a jó sors úgy hozta, baromira örülök annak, hogy megismerhettem a Gibsont, imádom őket, de nem tagadom meg a Fendert. Ha felvételen kell játszanom, itt áll mindegyik és azt használom, amelyik jobbnak tűnik az adott pillanatban. Bulin most jobban érzem magam a Gibsonokkal, de ez se biztos, hogy mindig így lesz.
A szerénység minimális jelét sem tanusítva jelentem, meglett a 2002-es honeyburst standardem tesója, a 2003-as cherry sunburst ( ? valami ilyesmi ) classic, amit hirdetett a múlt héten az adok-veszekben egy kolléga és a Selectguitars is.
Az Európai cuccok meg tényleg drágák. Amúgy azért írtam, hogy "kb" erről szól, mert nem minden esetben ez a helyzet, de azért elég általános jelenség.
