Szia!
Úgy tedd le a hangszert, hogy a kapcsoló mindig középállásban van. Az sem baj, ha előtte megjáratod kicsit. Bármelyik képes leoxidálódni, és akkor ez történik.
H
Sziasztok!
Sajnos szombaton másodszor hagyott cserben a Les Paul három állású kapcsolója, múltkor a Gibsonomé, egyik pillanatról a másikra csak a híd hangszedő szólt, majd most az Epimen ugyanez a hiba, próbán semmi gond, koncerten meg semmi, a fendereken legalább kontakthibás lesz először, kis zajjal azért megszólal.
Volt valakinek ilyen godja, illetve mit lehet csinálni ilyenkor?
Most kicserélném ezt is, van -e valami jófajta kapcsoló, mert az eredetiek nem bizonyúltak elég tartósnak.
Sziasztok! Még csak most keveredtem ide...
Ez egy egészen jó kis gitár, érezni, hogy jobb darab, ezért a tuning, meg talán a tuningolást is élvezem kicsit.
Azt hiszem én a legtöbb jót az alumínium hardverekről hallottam, csontnál meg akkor szinte mindegy lesz... akár még a grafit nyerget is szemügyre veszem.
Köszi szépen mindenkinek!
Itt van ez a két példa:
http://gsfanatic.com/hu/hirdetes/351062/elado-gibson-elektromos-gitar
http://gsfanatic.com/hu/hirdetes/347687/elado-epiphone-elektromos-gitar
Ezt kicsit félreérthetően írtam.
Más, átlagos gitárokon lévő hardverekre gondoltam. Az Epik húrlába, vagy hangolókulcsa sem sokkal gyengébb. A potik igen, de azt már Attila kicserélte, ha jól értelmeztem.
Teljesen egyet értek a hangszedőig. Az én fülemnek a SD hangszedők testetlenek, de ez legyen egyéni ízlés dolga.
A Gibson hardverek semmivel nem jobbak más átlagos gitárokon.
Aki Gibson cuccokkal tuningolja az Epijét, az gazdag. Mert feleslegesen szór el csomó pénzt. Itt is többen leírták, akik belementek ebbe, hogy sok sok tuning után inkább megvették az általuk elérhető legolcsóbb Gibsont, és mindig jobb volt mint a rommá tuningolt Epiphone. Egyszerű a képlet, kicserélhetsz mindent, de a fa attól fa marad, márpedig a spórolás azon is megy.
Ezzel nem azt mondom, hogy értelmetlen bármennyit is rákölteni egy Epire, de mondjuk 20-30e-nél többet nem érdemes. 2 jó pickup használtan (mondjuk sh1-4 vagy ilyesmi) és kb ennyi.
Igen, a legtöbbnek csak ennyi baja van. Én a G és H húr zörgésével találkozok sűrűn. Rosszul fekszenek fel, idővel a sodrott húr belevágódik és akad. Új gitárra jellemző, hogy szakad a húr rajta, ezt is egy kis reszelgetéssel meg lehet oldani. Nem beszélve az új szemöldökről, az első bundnál két milliméteres húrmagasság. És Gibsonról beszélek.
A másik pedig, hogy a baba nem a talpán fekszik fel, hanem a csavarra feszül, evvel nincs mit kezdeni. Drága, jó minőségünek mondott gitárok, amerikai minőségellenőrzés és ilyen bosszantó apróságokkal lehet megvenni. Új gitárra ráragasztva a vonalkódos cimke és nem jön le nyom nélkül.
Gondolom pontatlan az a nyereg. (amelyik zörög) A húr nem pontosan a híd felőli oldalán fekszik fel hanem hátrébb, aztán pengetéskor zörög. Vagy megszorul a vájatban úgy hogy a vájat alján nem fekszik fel. (sodrott húroknál)
Már vagy hármat reszeltem, kitapasztaltam minden hibát. (néhány húrkészletet tönkre is vágtam mire jók lettek, de most remekül működnek)
A tevecsontot én is csak az érdekessége miatt vettem.
Azt hittem a nyereg témából jó kis vita fog kiindulni, mert eléggé összetett kérdés. Sokkal találkozok amelyik zörög, zizeg pengetéskor, még Gibson is. Anyag, súly és sok egyéb meghatározója van ami befolyásolja a hangzást, hangolhatóságot, húrok élettartamát.
Persze a hajnali részegnek ez is teljesen mindegy, de aki az Epi-jét tuningolja Gibson motyókkal, neki minden információ érdekes.
Én vasból reszeltem magamnak. Gondolom macerásabb mint csontból, de hát ez volt itthon. Amúgy teljesen elégedett vagyok vele. (És a tevénket sem kellett levágni.)
Persze jó téma és érdekes, de szerintem annyira picike különbségekről beszélünk hogy ihaj
: ) Van csont nyerges és műanyag nyerges gityóm. Meg mondom őszintén nagyon figyelek a hangzásomra és hamar észreveszek dolgokat de a kettő között semmi különbséget nem hallok. Aztán ugye ott van a "hajnalban 30 bebaszott hullarészegnek tök mind1 mi szól csak szóljon" effektus :) Vegyen a kollega csontot amit pl a hangszerdiszkontban is lehet kapni, reszeltesse be vagy ő maga és csumi :) Szerintem így amatőr gitárosként teljesen fölösleges ezeken az apróságokon rágódni. Lehet egy profi stúdiómunkánál meghallja az ember egy komoly hangcuccon. Szerintem :))) A görgős babás cuccra viszont én is bólintok azt elég sokan fikázzák.
Persze az sem mindegy milyen tevének a csontja. Ha ausztrálé akkor egy kicsit a didzseridura fog hasonlítani a gitár hangja, ha afrikaié akkor a kawalára.
Jó téma ismét
Szerintem csontból mindegy melyiket használod szemöldöknek. Láttam a multkorában fosszilis mamut csontot, ez biztos nem igaz, mert a fosszilizálódott csont gyakorlatilag kő. Én tevecsontot vettem, szerintem ugyan az mint a marha, hányingert kap a szagától az ember reszelés, csiszolás közben. A célnak tökéletesen megfelelő anyag, jól polírozható, így könnyen csúszik a húr a nútban és elég nehezen kopik. Az üresen pengetett gitárhúrnak kicsit nyitottabb és konkrétabb hangja van mint a műanyaggal, ráadásul könnyen beszerezhető egy lábszárcsont.
A hidak közül a gyárit kedvelem, de ezek is csak zamakból vannak. Cserénél nem javasolnám a görgőset. Valóban nem kell a babák nútjára odafigyelni, de nagyon ergya hangja lesz a gitárnak, legalábbis amit én próbáltam az nem tetszett.
A stopbar kérdés is megér egy jó eszmecserét. Sokan esküsznek rá, hogy minél nehezebb annál jobb, de az anyaga is változtat a hangzáson. Customshop Gibsonokon aluból van, míg a széria modelleken zamak. Nem hiszem, hogy az Epiké rosszabb lenne, a furatára kell figyelni.
Sziasztok! Boldog új évet mindenkinek!
Egy egész ritka cseh Epiphone-t szeretnék teljesen upgrade-elni. Elektronika kész, jönne a híd és a stopbar, illetve a felső szemöldök. Ezek anyagukban jelenleg visszamaradottak.
Kellene pár konkrét típus, amit a legjobbnak tartotok a Gibsonjaitokhoz.
A szemöldökhöz csontot gondoltam, de nem tudom melyiket érdemes. Köszi szépen!
Lehet hogy nem vagyok képben mert már 12 éve külföldön élek, de annyit nem hiszem hogy változott volna a helyzet. A zenész ismerőseimet nagyon sajnálom, méltóságromboló ez a gázsiharácsolás és kiszámíthatatlan. Ezért lettem hobbigitáros és hagytam abba huszonakárhány éve a zenekarozást. Jobban tisztelem a zenét annál hogy egy szar alak legyek hírnévért folytatott küzdelemben egy miniatűr piacon ahol mindenki celeb akar lenni. Vagy csak megöregedtem..
Lehet, hogy nem tudod némelyik zenésznek mennyi a gázsija? Nem a felkapott volt tehetségekre gondolok.
A menő gitárosoknak komoly szerszámkészletük van.
Ez is igaz. Én is játszottam ilyen zenekarban, minden ami nem stimmelt a cucra volt fogva, így csak az volt cserélgetve, nem zene, vagy a zenész.
Sokszor az is gond, hogy a zenész nem tudja kezelni a felszerelését. Minél nagyobb tudású, sokrétűbb annál nehezebb. Nem csak a pengetést kell gyakorolni, hanem a motyó beállítását és hegyezni a fület, hogy az úgy szóljon amit elképzelünk. Sok példát tudnék mondani, olyan gitárosok, akik egyébkén tudásuk alapján elismertek, tiszteletre méltóak, de nekem nagyon nem jön be, ha kicsit másként szólnának leborulnék előttük Csak nagyon csendben mondom pl. Alapi István).
Plusz az esetek 90 százalékában az adott személy 2 akkordot nem tud rendesen összefűzni ritmusra, de Gibson az van... S akkor mondja, hogy ez aztán szól rendesen.
Bizony szól, csak nem az ő kezében...
Ez egy nagyon igaz és ide vágó megállapítás.
Ez a dzsentriség valóban benne van és régen is benne volt a magyarok vérében. Ha belegondolunk hány ilyen döntés veti vissza a családokat, az országot. Hány olyan embert ismerünk aki galambdúcban szorong, de parkolóban olyan autója van, hogy az árából sokkal jobb körülmények között élhetne a családjával. Kicsit nyugatabbra a státusszimbólum hajhászása nem ennyire jellemző. Sok hatalmas ház előtt láttam 20-30 éves autót, ami új korában sem volt nagy durranás. Igaz nem rozsdás ócskavas, arra van, hogy a gazdáját szállítsa, nem dicsekedni a haverok előtt a 740i-vel, autópályán meg százzal repeszteni, mert drága a benzin.
Ez van a hangszerekkel is. Egy otthoni, vagy amatőr zenésznek sincs szüksége a milliós eszközökre.
De jó ránézni, jó tudni, hogy van.
Sok esetben olyan mint egy ronda, de drága festmény, nem tudjuk értékelni, de jó befektetés.
Én úgy látom ezt, hogy az a zenész aki aki abból és és legfőképp lemezeket ad ki amiket professzionális körülmények közt vesz fel okkal vesz csúcs hangszereket, mert ott bizony valóban hallani a különbséget. Otthoni felvételnél vagy még inkább koncerten nem releváns, hogy egy studion vagy egy standarden tolja-e valaki.
Utóbbiak hiába is keresik a a "nagy" különbségeket, pont az a technika hiányzik onnét, amin ezt hallani is lehet.
Igazad van, kicsit sarkosan fogalmaztam, bocsánat. A baj csak az, hogy M.O.-on státuszszimbólumként kezelik a használati tárgyakat (autó, hangszer, szőke nő stb) és ezzel belekényszerítenek mindenkit egy végeláthatatlan presztízsharcba mert dzsentrimentalitás van. Ennek nagy múltja van hazánkban, a nyomor és a hiúság szüli. Mindenkinek ki kellene menni egy kis időre Nyugat-Európába életvitelszerűen élni, hogy a spektrumunk táguljon egy kicsit és rájöjjünk nem csak előnye van a nyelvi-kulturális elhatárolódásunknak.
Szerintem ezt nagyon rosszul látod, mondjuk ez az egész vita egy nagy baromság, mert mindenki azt vesz amit akar.
De ha már szóba került, ki az igazi zenész? Akiket én ismerek, és főképp zenélésből élnek, egytől egyig igencsak drága hangszerparkot tartanak. Ugyanis nekik a hangszer "munkaeszköz" is. Mint az élet minden területén, hangszernél is az utolsó 1% minőséget kell a legjobban megfizetni. Ergo gyorsabban nő az ára mint ahogy az abszolult értékben vett minősége. Ez mindennel így van, lásd telefonok, számítógépek, kocsik vagy akármi más. Persze bele lehet futni egy olcsó, a szériája átlagánál jobban szóló gitárba, és drága, rosszabbul szólóba is. Ettől függetlenül egy drágább széria mondjuk az esetek 99,9%-ban jobban szól.
Az hogy a közönség ebből mit hall, teljesen mindegy, ugyanis az ember általában MAGÁNAK vesz hangszert, mert ő játszik rajta.
Annyira igazad van! A hobbizenészek korát éljük, ők meg elvesznek a részletekben. De nincs is ezzel semmi baj, erről szól a hobbi.Az igazi zenészt csak azért érdekli milyen baltán nyomul, mert nem veszik komolyan ha jolána-val riffelget. Amúgy tényleg nagy a különbség, bármelyik kategóriát vetjük össze, nem csak a "binding" és a "flame" különbözteti meg őket. Amikor megvettem a Classic-ot azt hittem ez a csúcs aztán beesett mellé egy "Slash-Vermillion" is ami übermagasan üti, ettől még a Classic nagyon atom marad. Minden relatív, ugye..
Akkoriban egy ében fogólapos studiora vadásztam (szigorúan a 90-es évekből), és adódott egy lehetőség, hogy viszonylag jó áron (nyilván nem studio ár) jussak hozzá egy még régebbi Custom-höz. Szerencsére akkor úgy álltam, hogy megtehettem. Kicsit zsákbacica volt, mert ebay-ről volt, mindenféle kipróbálás nélkül (senkinek nem ajánlom egyébként az ilyesmit), de jól sült el :)
Szerintem (ez most sokaknak nem fog tetszeni) az igazság az az , hogy mindenki valami régi standardot venne ha megtehetné anyagilag, és senki nem szarakodna a többi "szarral".
Max a szinén meg a pu-on variálna és kész.
Visszatérve az elejére, ha szerinted csak a csicsában térnek el egymástól, miért is adtál háromszor annyit a hasított gyémántosért? Mert jól mutat rajta?
Sántít itt valami
Egyet értek veled, szerintem is van jelentősége a faanyagnak, sőt ! Szerintem az adja a gitár "lelkét". Ezen kívül is van még tengernyi tényező, ahogy írtad is. Kiegészítve két még fontosabb tényezővel: PU-k és az erősítő. Azért egy Silver Jubilee+LP Studio oda tud b@szni hangban rendesen. És akkor itt jön még egy tényező, az ízlés. Kinek ez a hang tetszik, kinek az. Nekem egy LPJ-m van és szerintem hozza az LP feelinget. Ha jól emlékszem a wildwoodguitars honlapján van egy video az LP 50's Tribute Goldtop-ról. Szerintem az a sound is nagyon ott van. Persze a Standard az Standard, ezzel nem lehet vitatkozni
Hát nekem kb. 20 év zenélés után lett Gibsonom, igaz "csak" egy studio tribute LP. Senkit, de senkit nem érdekelt rajtam meg esetleg egy ideig a zenésztársaimon kívül, hogy hú ez egy Gibson, a hangja meg még kevésbé.
Talán a játékom miatt is, de azt hiszem ez általános dolog. A közönség 90 százalékát max. a színe érdekli, a további 8 százalékát a formája, a többi zenész :)
Koncerten (ha van ilyen néha..) pedig senki nem hallja a különbséget.
Szóval szerintem csak számunkra van jelentősége.
Én azt mondom, jó kis hangszerek ezek a Studio-k is (főleg a 90-es évekből)...
Egy hangszert meg nyilván mindig személyes referencia alapján lehet csak megítélni, kézbe venni, megpengetni, játszani rajta. Akinek bejön a kérdéses hangszer, úgyis amellett fog kikötni (függetlenül attól, mi van a TRC-re írva).
Meg persze lehet mondani, hogy én is bort iszok, mellette vizet prédikálok (egy LPC-vel), de a fenébe is... azért jól néz ki az a hasított gyémánt a fejen, nem?
A Gibson honlapján az is fenn van, hogy a mahagónit is válogatják, nyilván a Standard javára. Nemcsak a sűrűség számít, hanem az erezet is, nem mindegy hogy a rönk széléből van a gitár, vagy inkább a közepéből. Ami még a Standard mellett szól, hogy ott maximum 2 darabból van a test, az illesztés is középen van, míg ez a Studio-ra nem áll. Simán illesztik máshol, illetve akár állhat kettőnél több darabból is. Persze nem mondom hogy nem lehet kifogni egy darabból álló Studiót, de sokkal kisebb az esélye.
Van egy 2015-ös Classicom, az például 1 darabból van, míg a 2014-es Standardem 2 darabból. A fa minősége a Standarden láthatóan jobb (az erezet egyenletesebb, sűrűbb).
Az én véleményem az, hogy igenis van jelentősége ezeknek, illetve a Gibson sem véletlenül szelektál. A jobbat drágábban akarja eladni, profitmaximalizálás... Szórás persze van mindkét irányban, de ha a külső tényezőket minimalizáljuk (hangszerek kora, a húrok állapota, beállítások, akkor ki fog jönni a különbség és nem a Studio javára). Az lehet, hogy egy hangmintában nem fogsz egetverő különbséget észrevenni, de ha kezedbe veszed a két hangszert ezek a különbségek sokkal érezhetőbbek lesznek. Az pedig a egy zenésznek sokkal fontosabb, mint egy hangminta...
Amúgy a Gibson honlapján fent van az egyes gitárok testének súlya is. Ugyanazzal a modern könnyítéssel a Standard cca. 14 dekával nehezebb, mint a Studio.
Valahol azt olvastam, hogy a 2016-os Studio és Std. modellek test vastagsága közt 1/8 inch a különbség a Standard javára természetesen. Az picit több, mint 3 mm. Szerintem ebből kifolyólag is muszáj másképp szólniuk. Elvileg a mahagóni minősége ugyanaz, a juhar top gyengébb minőségű a Studio-n. Ezt is olvastam valahol, nem saját vélemény vagy tapasztalat.
De Te mester sokat jársz a fővárosba.Kapuváron én is tudok.Azt viszont nem tudjuk, a kérdést feltevő mely táján lakik kis hazánknak?
(Azt csodálom, hogy Dobó városában nincs?!)
Valaki tudna nekem segíteni abban, hogy hol tudnám megjavíttatni a keménytokomat?
Sajnos az egyik csat letört róla, bár megvan. Illetve rendeltem hozzá fogantyút, viszont rá kéne tenni.
Fontos, hogy olyan vkit keresek, aki tudja, hogy mit csinál és profi munkát végez. Próbálkozni én is tudok...
Aki esetleg tud vkit, vagy ő maga tudna segíteni, az a kornel.kocsis@gmail.com-ra írjon pls!
Nekem volt 96-os LP STD, 2001-es LP Custom, volt egy p90-es LP Tribute, most van egy LP Classic, mindegyik kurvajó :)
Aki szerint a Studio ugyanaz mint pl. a STD vagy a Classic, csak kevesebb a csicsa, az vegyen Studiot
Igazad van, egy gitár csak buzdítja az embert, több kell, lehetőleg minél különbözőbbek.
A vitaindító az volt, hogy a Gibson lp Studio csak csíkjaiban különbözik-e a Standardtól.
Ha valaki szokott gitárt építeni előre megtervezi milyen hangot szeretne majd hallani. Némi tanulás után erre van kihegyezve a füle, tudja hova, milyen anyag mit eredményez majd és akár koncerten is ilyeneket figyel. Sokan játszanak egyedi hangszereken érdekes fejtegetni mitől van olyan hangja amilyen. Vannak akik a pedálokat ismerik fel.
Ha valaki meg tudta különböztetni a két fogólapot, fogja hallani a többit is.
Tudom, youtube-os video nem mérvadó, de itt a típusok jellegzetes hangja erősen megkülönböztethető.
A mélyek és a magasak az érdekesek, milyen konkrét hangja van a Studionak és ehhez képest a Standard milyen dobozból szóló, öblös.
Nekem volt LP Standard 2000-ből,egy 2009-es CS LPC,és most van egy 2014 Trad. és 2 explorer.Nekem mindegyik bombajó volt,más-más hanggal(PU-ok is).Nem hiszem meg tudnám mondani melyik jobb.MIndegyik más és ettől olyan szép.Ezért nem elég egy gitár a háznál
Őszinte leszek: Én meghallottam a különbséget, a vakteszten is átmentem. Hozzáteszem olyan szinten kicsi a különbség, hogy egy koncerten meg nem mondanám, hogy milyen fogólap van a gitáron.
Abban egyetértek, hogy a jó zene nem hangszer, hanem a gitáros függvénye. Egy jó gitáros egy (off) Squieren, vagy egy Epiphone-on is úgy gitározik, hogy az állad leesik. Egy rossznak meg adhatsz a kezébe akár egy Custom Shop-os Gibson is, nem lesz tőle jobb, amit csinál...
Annyit hozzátennék, hogy minden gitáros másképp játszik a hangszeren, másképp pengeti, stb. A különbségek már itt kezdődnek...
A fogólapban nem vagyok biztos... Gibson SG Special-om van 2001-bő, ében fogólappal. Annál dörmögősebb hangszert keveset hallottam. Ez pedig egy összehasonlítás rózsafa és jávor fogólapok közt:
Őszinte leszek: én nem tudtam megmondani a különbséget a vaktesztes részben. Nyilván az én hibám, de azért gondolkodjunk el: ha az emberek (még zenészek is!) kb. 50%-a nem hallja a különbséget, ha nem tudja, miről van szó, akkor mit várunk pl. koncertkörnyezetben? Világos, hogy a zenésznek nem mindegy min játszik, mert a jó játékhoz kell az, hogy jól is érezze magát a hangszerén és a hangzásával, de egyébként meg tökmindegy, nem? Egy jó zene éppen olyan jó lesz ébenfa, rózsafa vagy jávor fogólapos gitáron, de megkockáztatom, hogy még akár egy tele vs. LP felállásban is.
"Az eltérés nem annyira szignifikáns, de hallható"- Az összes között, kiviteltől függetlenül
Vaktesztben nemcsak hogy azt nem tudod megmondani melyik melyik, hanem azt se, hogy melyik közülük a studio, ezt garantálom. De nyitott vagyok egy vakteszt készítésére, ha van, aki felajánlja a hangszerét egy felvétel erejéig...
Azt nem állítottam, hogy a jávor nyak, vagy az ében fogólap nem számít hangban. Számít. Sokat. Itt az volt a kérdés, hogy egy ugyanakkor, ugyanazzal a faösszeállítással készült Studio illetve Standard között mennyi különbség van. Mert szerintem kb. annyi, mint Standard és Standard között...
Az eltérés nem annyira szignifikáns, de hallható.
Milyen a legjobb hangú gitár? Ami tetszik. Az illető is ezért választotta a konkrét, élesebb hangú ében fogólapost.
A fa válogatásához nincs mit hozzáfűznöm, tény. Ha bemegyek a Zatikba fáért én is kopogtatom, hallom a különbséget a deszkák között. Némelyik teljesen döglött, másik pedig mint a xilofon és én még csak szakértő sem vagyok, nem ez a munkám évtizedek óta.
Én a régi Gibsonokat nem látom ilyen kontrasztosan csíkosnak, leginkább ritka , hosszanti erezetet látok, mostanában meg a zömük tigriscsíkos.
Nem kell különösebben vájt fül, hogy a különböző Gibson modelek hangját felismerjük és ez következik a felhasznált anyagokból. Ott van például a jávor nyakas Custom. lehet hallani az eltérést a mahagóni nyakú Standardhoz képest és mégsem olyan mint a szintén jávor nyakú LPJ. Vagy Supreme, aminek a domború hátlapja is jávor, még élesebb hang. Az ében fogólaptól minden gitár hangja konkrétabb, az akkordokban jobban elkülönülnek az egyes hangok, míg a rózsafa összemossa azokat, egy olajosabb, lágyabb hangzást eredményez. Ezek hallhatóak. Ahogyan meg lehet különböztetni a honduraszi, mexikói, afrikai, meg egyéb mahagónikat, úgyanígy egy-egy köteg deszkából is ki lehet válogatni az adott típushoz megfelelőt is.
ez meg ugyan nem Gibson hanem Fenix, de hibátlan a hangja és az anyag ami benne van.
Randa fehér volt, ezen cseréltem a fogólapberakásokat, a logót és a bundokat is.
2016-12-20 21:43 |
#55449
Vagy jobbos, ezt sosem fogom megjegyezni, szóval Ő ballal penget.
Csupán volt a kezemben pár Les Paul... (jelenleg egy '87-es Black Beauty-m van, de ez most nem téma...)
Trad. modellt nem próbáltam, arról nem tudok nyilatkozni. A chambered standardekről annyit, hogy baromi jól rezonálnak, de nagyobb gainnel kb használhatatlanok... Szóval kinek mi a jó...
A classic és a standard között pont a top (egyszerű vs csicsás) a különbség. Hogy ez indokolja-e az árkülönbséget? Baromira nem! De egy tízszer annyiba kerülő gitár sem lesz tízszer jobb...
Egyszer egy kolléga lecsiszolt egy festett studiot, ami alatt konkrétan olyan minőségű fa figyelt, mint pl egy classicnál.
Vagy például ismerek olyat, aki több standard, custom modell után egy ében fogólapos studionál kötött ki, mert szerinte az volt a legjobb hangú Les Paul, ami valaha a kezében volt...
Az meg, hogy egy faanyagról ránézésre megmondja valaki, hogy "ettől biza jobb hangja lesz a citerának", számomra már ezoterikus mélységekbe megy... Még az anyag sűrűsége sem határozza meg feltétlenül a gitár hangját. Ez abszolút nem egzakt dolog.
"csak mostanában kezdtek divatba jönni a csíkos, esetleg kagylós mintájúak, régebben a Custom Shop modelleken is igen egyszerű volt a mintázat."- Ne haragudj, de ordas nagy hülyeség, nézz meg egy '60 előtti standardet...
Végezetül egy kérdés: Teszem azt, van 3 db LP standard. Egy '58-as (mindenféle könnyítés nélküli), egy '95-ös (traditional weight relief), valamint egy 2009-es (chambered). Emellé a 3 mellé beteszek egy '95-ös studio-t. Szerinted a studio hangja annyira szignifikánsan el fog térni a többitől?
Akkor még azt sem tudtam, hogy mi az az SG, de nagyon tetszett amit koncerten hallottam. A keverő ember egy üveg pálinkáért felvette vonalból kazettára a koncertet, ezt másoltuk. Nálunk már a B100, majd a B93 Tesla volt a divat és elég jól szólt a Videoton hangfallal. Vasárnaponként a Kossuth-on lejátszottak egy-egy rock lemezt, elég jól szólt. Ezeket a szalagokat még mindíg őrzöm a garázsban, bár hallgatni már nincs min, valószínűleg már élvezhetetlenek.
Akkor már nálam ki is derült, hol a bibi!Számos bandát tudnék felsorolni, kiket az első hangokból már felismerek.Mindet imádom!De így nem tudnék egyetlen egyet sem, mint Te!Azt észreveszem, meghallom látatlanban koncerten, ha a gitáros hangszert vált.De például az AC/DC-t nem az SG miatt szeretem.......Ahogy Jimmy Page sem az LP miatt a szívem csücske, de említhetném Santana-t is, aki egy másik rovat gitárját énekelteti.Nekem fiatalon a Sokol, a VEF, vagy a Budapest, Telefongyár rádiók nem nagyon tudták volna átadni a gitárhangokat.Sem a rédió lakszembörg, sem a szabad európa, de még a "csak fiataloknak" hazai adásai sem adtak minőségi zenehallgatást.Sem a Tesla B42 négysávos szalagos magnó másolt felvételei, de említhetném még a Philips mono egykazettás magnetofonját is, melyről igyekeztünk "leszedni" a nótákat, szövegeket......
Vannak dolgok amibe beleszeret az ember látatlanul is. Meg az ellenkezője is igaz. Egyedi rendelésre készült hangszedő, ami olyan ergya volt, hogy le sem tudom írni, kijavította a készítője, de addigra kiábrándultam belőle és már lehetett akármilyen jó. Ellenkező példa, mikor az ízlésem nem volt elég kifinomult.
Az én kedvenc gitárhangom az, amin felnőttem, Lugó SG-jének a hangja, nem tudom megunni, pedig elég sokszor hallottam már, evvel sokan vannak így, fiatalon bevésődött etalon.
Nekem meg mindig Misi55 fórumos testvérünk szavai jutnak eszembe.Pedig neki "csak" egy Studio jutott.Előtte egy a végletekig feltuningolt Epije volt.Nagyon egyszerű gondolatokkal fogalmazta meg a különbséget.De már párszor Ati mester is kifejtette ebben a tárgyban gondolatait.Az, hogy velem együtt még sokaknak ez nem annyira fülbeötlő, személyes probléma.De elég csak megnézni pár ilyen témájú filmet a gyártásról, máris "hallható" a dolog.Számomra ebben a témakörben igazán lehengerlően meggyőző, a Harry által alkotott hangszerek hangja, melyek a legegyszerűbb felvételeken is lehengerlőek.
Hirtelen ő jutott eszembe, aki többféle Gibson-on játszik, koncerten is.
Zsoltinak nagyon igaza van, az Omegát mindíg lagzi-rocknak csúfolták, mióta Szekeres is játszik velük azóta van komoly gitár is.
Úgy érzem Studio-t árulsz.
A fadarabokat már ragasztás előtt feliratozzák melyik modell lesz belőle.
A Classic és a Standard között mivel indokolnád az árkülönbséget, gyakorlatilag úgyanúgy néznek ki, kivéve a berakás színe? A Traditional miért nem szól olyan jól mint egy Standard, a modern üregelt?
Néhány régi Studio leírásban olvastam én is, hogy azoknak készül, akiket nem érdekel a csicsa, vagy nem akarják kifizetni a többletet.
Akinek volt már mind a két modell, esetleg több is, vagy csak kicsit hegyesebb a füle felismeri a klasszikus Standard hangot függetlenül a youtube-tól. Az természetes, hogy nincs két egyforma hangú gitár, de jellegzetes Standard hang van, ezt nem tudják a Stúdiók, de a Traditional-ek sem. Utóbbiaknak a hangja közelebb áll a Studio-kéhoz, holott úgy hirdetik őket, amit a nevük is sugallna, a hagyományos specifikációk szerint készül. Vannak itt csalódott fórumtársak, akik megrémültek az üreges Standard-tól és nagy örömmel vettek Traditional-t, majd gyorsan meg is szabadultak tőle, pedig ugyanaz a csicsa van rajta. Ha megnézzük a topokat, csak mostanában kezdtek divatba jönni a csíkos, esetleg kagylós mintájúak, régebben a Custom Shop modelleken is igen egyszerű volt a mintázat.
Egyenlőre ennyi, kíváncsi vagyok a további érvekre.
Már megbocsáss!
De pont az Elefánt rossz példa.Találni fogsz olyan felvételt(volt is ide valamelyik rovatba betéve)ahol hatalmasat "szólózik" a Gibson hangszerén, miközben fület bántóan megy a karozás......A többi okfejtéshez nincs hozzászólásom.
Abszolút nem marhaság...
A Standard, Studio, Classic közt csak a csicsa a különbség (bindingek, csicsás-egyszerűbb topok, stb). A "különbség", amit hallasz a jutyúbos videókon, az standard-standard között is ugyanúgy állhat. Minden gitár egyedi, mivel nincs két ugyanolyan erezet, s ez (egyébként nem egzakt módon) is meghatározza a hangszer hangját (meg még kb 100 dolog)
Abba már nem is megyek bele, hogy egyébként a jútyúb videók mennyire nem relevánsak az ilyesmire...
Szerintem marhaság.
Nem csak a bindingben különböznek egymástól. Még a youtube-on is jól hallható az azonos évjáratú és azonos hangszedőkkel szerelt Studio és Standard közti különbség, aminek az oka a különböző minőségű, milyenségű faanyag. Most hirtelen az Omega felvételek ugranak be, Elefánt játszik többféle Gibson-on. A Studio hangját elég könnyű felismerni, gyors hangindítás, élesebb tónus, míg a Standard lassabban induló , fűrészesebb hangú. Ez általában abból adódik, hogy a mahagóni fák igen különböznek. A tömörebb eredményezi a gyors hangindítást, nagy hangkitartást, a másik pedig egy ritkább szövetszerkezetű, kisebb fajsúlyú. A faanyagot válogatják, nem ugyan abból készülnek a különböző típusok, hiszen akkor a hangjuk egyforma lenne, csak néhány díszítésben különböznének, hülye lenne aki ennyi pénzt adna pár méter pvc csíkért.
Ebay-en ritkán nézelődök, eddig, akárhányszor kinéztem valamit, azt adta ki, hogy az eladó nem küldi a cuccot Magyarországra Az Európai cuccok meg tényleg drágák. Amúgy azért írtam, hogy "kb" erről szól, mert nem minden esetben ez a helyzet, de azért elég általános jelenség.
Az a baj, hogy egy gitárosnak soha nincs végállomás. Mindig muszáj valami újat, mást is kipróbálni Olyan ez, mintha összejönnél mondjuk az Emily Rajtakowsky-val, aztán félre lépsz a szobalánnyal. A génjeinkben van b@zzeg
Nem értem, most mit kötekedsz? Nem szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik mindenkinél mindent jobban tudnak, te sajnos közéjük tartozol. Nem akarok értelmetlen vitába bonyolódni veled, megkérlek ne kommenteld a hozzászólásaim.
Egyébként van értelme a felvetett középen is ugyanolyan vékony témának. Japán LP-k készültek rezonátor fedlappal, itt hézag van a test és a fedlap között, az sajtolással készül egy pár milliméteres lemezből.
Ja mondjuk ez igaz lehet. De akkor is 200 kiló alatt dzsibbzont venni ennek ellenére is érdekes. ami mondjuk sok gitárosnak a végállomás lehet tekintve hogy az egyik legnívósabb márkáról van szó. tizenx éve mi csk álmodoztunk mondjuk egy SG specialról. A árak meg szerintem inkább jónak mondhatóak inkább a használtpiac ( itthoni ) az ami enyhén szólva vicces. Sokan többet kérnek a használt Studiójukért mint amibe egy új kerül. Pl. egy osztrák oldalon láttam egy új gold top-ot €785-ért, egy faded studiót meg még olcsóbban. ( ezzel meg magam ellen beszélek mert ez is kicsivel van 200 kiló fölött )
Pár éve 220 Ft. körül volt a dollár árfolyama, most 300 körül mozog. Ami két éve (LPJ2014) 200 ezer HUF volt, az most kb. 270 ezer Ft. lenne. Amúgy a Studio-k ára is brutál felment az elmúlt két évben.
Pedig készültem, hogy meghívsz tevepörköltre......
Az Európai cuccok meg tényleg drágák. Amúgy azért írtam, hogy "kb" erről szól, mert nem minden esetben ez a helyzet, de azért elég általános jelenség.
