Félretéve a komolyságot, a hangszer szétfaragott állapotban 210-ért érkezett meg. Ebben már benne van az áfa is (ebay global shipping program).
Aztán kell még picit költeni rá, hogy csatarendbe álhasson. Ennél a gitárnál maradva, úgy hogy magam végeztem a modifokációt, ez további 70ezer. Jelenleg kb 280-ban van. De nem fogom megúszni a bundozást, szóval még az is lesz, és egy ilyen korú Gibsonnál nem fogom szerintem azt magam bevállalni. Persze, meglehet :D
Az előző (1961-es) MM kb ugyanennyiben volt, valamivel jobb állapotban, de totál lecsupaszítva, csak a fadarab. Se kulcsok, se bridge, se hangszedő.
Jó állapotú hatvanas évekbeli Melody Makert lehet találni az ebayen, azok 400ezer HUFtól szoktak indulni (plusz szállítás és áfa persze). A single cut-ok drágábbak.
Picivel több, mint egy LP Studio, sokkal kevesebb, mint egy LP Standard - de ekkor még nem használható hangszer. ;)
Még ha a végeredményt is nézem a '57-ekkel, egyebekkel, még az is olcsóbb egy Standard-nél. Csak kistesó, de mégis vintage.
Szállítás 18-25ezer HUF körül szokott realizálódni, a vám-áfát sosem úsztam még meg... (További para egy ilyen korú Gibsonnál a brazil rózsafa a CITES egyezmény miatt, korábban volt itt szó róla)
És kétszer is rátaláltam ;) Évek óta kifejezetten emiatt böngészem az ebay-t. Ezidő alatt 3db került a szemem elé, az elsőt megvettem az egy 1961-es D model, abból csináltam P90-es minimált, a másodikat elszalasztottam (10 USD-vel túllicitáltak...), a harmadikat meg megint megvettem, erről beszélgetünk most.
Pont a fa miatt részben, hiszen ezek hiába a legolcsóbb modellek voltak anno is, mégis ugyanaz a hondurasi mahagóni mint amiből nagyok készültek, és egyetlen darabból van. Plusz a brazil rózsafa fogólap, ami ugyancsak etalonnak tekinthető... Másik részben meg az egész dolog szexisége, hogy mégiscsak egy vintage Gibson, egy kis rocktörténelem :)
A súlykérdés is elő szokott kerülni, az 1961-es 2,8 Kg, az 1963-as 2,9kg ;)
Igen, egy 1963-as Melody Maker DC (ezek a kis csumpik a gyengéim). Kiindulási állapot a #55131-as hozzászólásban. Egy Seymour Duncan "The JB Model" hangszedővel érkezett, bele volt barmolva még egy megfejthetetlen aktív elektronika, hangszin kör nélkül. Dzsuvásan, szétállított nyakkal és oktávval, amatőr módon két különböző műanyagból összehozott koptatóval. Ex tulaj elmondása alapján valódi padláscucc, 20-30 éve rostokolt egy amerikai padláson ebben az állapotában.
A feje javított, ütött-kopott, de más hibája nincs a cuccnak. Megkapta az elektronikát, beállítottam nagyjából (nem volt épp új húrkészletem) és készítettem egy új koptatót. Sajnos a koptató formájában meg volt kötve a kezem, az előző alatt teljesen elbarmolták a felszínt, tele van csavarlyukakkal, stb., így nem tudtam más, kisebb-formásabb koptatót alkalmazni. Az eredeti kulcsok és a vibrola már cserélve volt rajta, két humbinak eleve meg volt marva a test, így nekem barmolnom rajta már nem kellett.
Kellett egy kéthangszedős-négypotis Gibson, így ezáltal meglett ez is :)
Elkészült :) Egy újabb öreg (1963) Gibson megmentése az enyészettől. Az érintőkkel lesz még dolgom, de a két '57 Classic hangszedő a helyén, CTS "TVT" (True Vintage Taper) potik és Mojo Tone Vitamin T olajpapír kondik.
Szólhattál volna.A környéken alapásásban, betonozásban,helyszíni keveréssel, olcsó téglában, térburkolóban tudok hasznos ötletekkel szolgálni.Megvannak a kapcsolatok.De belső burkolatban is van Sopronnál olcsóbb tanácsom. Gibson meg az én kezembe nem való!
Pont emiatt adtam el valamikor tavaly a LPC-t,januárban pedig már pótoltam egy traditionallal.Nem bírtam Gibson nélkül,pedig még a ház alapjai se voltak meg !
Házépítés lesz, és lehet hogy be kell vonnom ilyen forrásokat. Nem sürgős, és kicsit félek hogy megbánom. Ha az egyik Gibson elmegy, a másik marad, onnantól az már nem eladó. A PRS SE az max egy beltéri ajtó a kék ládákra meg nem fogok találni kék fejet, azt feladtam, de anélkül is tutajos hangot adnak. Ha nincs kapás, maradnak és jövőre beteszem a félkész nappalimba
Húúúú ... tényleg így lehet, ahogy írod! A gitár folyamatosan hangolódott (kicsit), aztán egy blues-os nyújtásnál adta meg magát a húr.
Tegnap - mielőtt még olvastam volna a post-odat - guitar.clinic-ben megmutattam. Ott annyit észleltünk, hogy a tailpiece-en volt a húrtól egy bevágódás, valamint sorjás volt a járat. Ott azt gondoltam, hogy ez vághatta le, de inkább az a valószínű, hogy ebbe akadt meg a húr, ezért nem került a húrrögzítő rendesen a helyére. Aztán minden úgy történt, ahogy leírtad. Mindenesetre a sorját kipolíroztunk, legközelebb pedig majd direkt figyelem!
Szia!
Ez azért van, mert nincs a helyén a húr a tailpiceban, amikor elkezded megfeszíteni, hanem felakad a visszatekert vége. Megfeszítéskor letolod a karikáig a "kötést", meglazul és kibomlik. Én is jártam már így.
Szerintem 2 megoldás van:
1. odafigyelsz, hogy a helyén legyen
2. megigazítod a furatokat egy normál csigafúróval. Esetleg bővíthetsz is a vékonyabbon.
Üdv.: H
Esetleg van kapás bármelyik hangszerre?
2001-es Gibson Les Paul Custom
2003-as Gibson Les Paul Classic
PRS SE Singlecut
A képen szereplő gitárokon kívül akad még Marshall 30. Anniversary kék ládapár, tehát 6960A-B ládák, ezek a rézlogós, kék színű, 800 darabos szériából valók.
Részletekért írjatok.
az "új" les paul-om a tailpiece valahogy kicsinálja az E1-es húrjaimat. Nem elszakítja, hanem lebontja húr végén a kis rögzítő karikát. Ez a teilpiece nem eredeti, hanem hiperszuper alumínium Duesenberg tailpiece. Hát mégse annyira hiperszuper
Az epiphone LP-m ezt nem csinálja . Viszont a régi 20 ezer HUF-os SX telecasterem csinálta, amíg át nem alakítottam testen átmenőre.
Ne gonoszkodj :D
Ez a hangszedő csak bónusz, ezzel érkezett a gitár. Ott a fiókban az '57 Classic szett, arra vár, hogy beépítsem.Ahhoz vettem a gitárt kb., mert a P90-es mellé akartam egy másik 60-as évekbeli MM-et, csak duplahumbisban. Ez meg már ki is volt marva, még azzal sem kell foglalkoznom. Annek meg csak örülök most, hogy nem egy hulladék hangszedővel érkezett,na :D
Ha a régi PAF hangzást szeretném az öreg MM-be (tudom, hogy nem LP felépítés) Akkor egy ilyen öreg JB-vel, vagy az '57 Classic-al közelítem meg jobban?
Ebben a ha jól emlékszem 93-as Goldtopomban viszont EMG voltak, sőt a tremolós Standardomat is teszteltem EMG szettet. Nagyon jól szólt mindkettő vele, de a legjobban a most is benne lévő gyári nyaki Tim Shaw és a hínál egy régi 498 szettel tetszik a hangja.
Volt jó pár Gibsonja már, de én egyikben sem láttam EMG-t, bár attól még lehetett valamikor.
Jelenleg a 81-es fekete Standardja van BB pickupokkal és egy Custom amiben, ha jól emlékszem a Standardból kivett nyaki hangszedő van és talán Classic 57 vagy BB hídnál.
A háttérben ott figyel a fehér JCM-800 4210 kombóm.. :D
Javaslom ne csak virtuálisan tedd , hanem tedd meg valóban, ha ez neked megkönnyebbülést okoz. :D Mindenesetre csodálkozom rajta, hogy pont te írsz ílyeneket, amikor eddig úgy tűnt, hogy te zenészként állsz a dolgokhoz, nem vagy sznob sem, szemben sok fórumon jelenlévő illetővel szemben.
Úgy látom szövegértési problémáid lehetnek, úgyhogy légyszíves olvasd el amit írtam.
Nem azt írtam, hogy nekem tetszik ez, hanem azt, hogy valójában nincs nagy jelentősége számomra , meg jópár zenész számára sem volt, mert a hangja a lényeg, és arra koncentráltunk!
Mint ahogy a te JMP fejed sem eredeti, abba is bele lett nyúlva,masteresítés, a trafó sem eredeti, mégis tetszik neked! :D Vagy már az sem tetszik?? :P Ráadásul az erősítőd is még azelőtt lett olyan amilyen, mielőtt hozzád került, akár nálam is.
Azt gondoltam neked is az a lényeg, hogy tetszik-e a hangja vagy sem, akár nekem a gitáromé.
Volt jópár sztratóm és Gibsonom, mind eredeti minőségben, de mégis ezt hagytam meg mert ennek volt a legjobb hangja, és ez nem csak nekem a véleményem.
A valódi zenészek nem igazán a szépségre mennek, inkább a hangra, legalábbis eddig ezt tapasztaltam és sokszor az új hang keresése fontosabb a konzervatív hozzáállásnál.
De lehet felesleges bármit írnom, mert aki érti amit írtam, az érti, aki meg nem, az nem.
Erős is rakatott bele tremolót?
Egyébiránt vagy a Kahler, vagy a Wilkinson gyárt olyat is, amihez nem kell a testet faragni, csak néhány plusz csavart kell belehajtani.
Aki előttem kiejti M.T. nevét, azt virtuálisan felpofozom. Ez pedig irgalmatlan tákolás, még ha neked tetszik is. Ennél persze csinált vadabb dolgokat (floyd telecasterbe, meg ilyenek), de ez se szép.
Ez a "tákolást" Medgyesi Tibor készítette Kukovecz Gabinak még régen. Beépített egy Kahler 2700 tremolót. 1981-es Herritage Standard.
Hangilag az egyik legjobb Standard amit hallotam, pedig már vagy 20 régi Standarddal és Custommal is teszteltük együtt. Nem sznoboknak való, hanem zenészeknek, akiknek a hang a lényeg nem pedig a külsőség. Nekik egytől egyig tetszett, mindegyikőjük szivesen használná. A Lordos Erős Attila pedig, akinek szerintem az egyik legjobb gitársoundja van a magyar gitárosok közül és elég fanatikus is, kb 10 évig kereste ennek a hangját, mig végül egy ugyanilyen 81-es Standardot vett, azt az enyémmel összehasonlította, és ezután megnyugodott. :D
Sokan azt hiszik kisebb lett a sustain és szegényesebb a hang a tremoló berakása után, de ezt senki sem érzékelte, aki játszott rajta..
Régebben volt már itt ez a video, de most újra belefutottam. Gyönyörű, ahogy Landau bácsi a manager-Gibson-jával(goldtop ) széttúrja a kislányok játszóterét.
Nem szántam ironikusnak a választ. Ennek nincs marva a teste, "csak" van rajta plusz pár lyuk.Ha ez nem lenne nem gondolkodnék rajta.
Mindegy majd adok az embernek egy ajánlatot aztán majd meglátom mit reagál.
Arra céloztam ezzel hogy a 55065-ös hozzászólásban már említettem a gityót. Hidd el a kép ami lenne róla az nagyon rossz semmit sem lehet róla megállapítani, ezért linkeltem egyet mert dettó ez a modell az csak nem nyakatörött szóval talán tudtok véleményt mondani róla.
Helló
Megnéztem ma ezt a gitárt. Most úgy néz ki egy 83-as standard habár a tag azt állítja hogy Deluxe. Olya mint ez viszont annyi szépséghibája van a dolognak hogy eléggé le van lakva, ez a kisebbik gond viszont rá van csavarozva egy baszom nagy tremolo. ( nem bigsby ) tehát 4 csavarnak van 4 plusz lyuk plusz a felső nyeregnél is kettő a satuhoz. ezeket én dobnám le róla. Kérdés,hány forintot érdemes ezért adni, egyáltalán érdemes e foglalkozni vele. Ja az eredeti húrláb nincs meg.
Köszi a válaszokat.
eladó egy tökéletes műszaki állapotú, kozmetikailag a hátulján pár helyen kifogásolható, usa Gibson SG Z típusú gitár eredeti barna-rózsaszín keménytokjával. 220e forintos irányáron Budapesten.
Meg azért ne felejtsük el, hogy ezek a deszkák már ötven, hatvan éve gitárként vannak használva. Milyen jó lenne megtudni hogyan is szóltak új korukban?
Lehet olvasni mindenfélét erről a gitár bejárató herkentyűkről, vajon tényleg használ?
Hehe, a súlymumus megint. Még azt is tegyük hozzá a teljesség kedvéért (nem neked Bajkeverő ;) ) hogy nemcsak az a gond, hogy nem száradnak annyi ideig, vagy hogy már nem abból a fajból van a mahagóni (ne felejtsük, hogy a legendás nagy öregek hondurasi mahából voltak...) Hanem hogy nincsenek már olyan rengeteg éves nagy átmérőjű fák. A tömörség és ezzel együtt a súly, valamint rezonálási képesség nagyban függ attól, hogy a fa melyik részéből származik: az aljából, vagy a tetejéből. Sajnos felfelé vékonyodik, akkor meg több darabból kellene összeregasztani. Akkor meg az lenne a baj :)
Ha már súly, és hondurasi mahagóni, hajókázik felém egy új projekt alapanyag :) Melody Maker (mi más :D ) 1963-ból. Ez most nem P90, hanem két humbis cucc lesz, '57 Classic-okkal :) (Már ki van marva, nem én fogok szentségtörni) Várom!
és mivel "méred ki" mert a hallható hang indítása is függ az erősítőtől... oké elnézést... ugye mindenki csak csövesre dugja a cuccát, senki életében nem használt tranzisztoros, ne adj isten digitális modellezős erősítőt.....
Bocsánat, okosodni szeretnék. Ki mit ért gyors, vagy lassú hangindítású gitáron ? Az első tranziens felépülési idejére gondoltok ? Számszerűen van valami adat arra, hogy mi számít gitárnál lassúnak, vagy gyorsnak ? Valahogy úgy gondolom, hogy a hang indulási meredeksége elsősorban elektronikai - pickup kérdés. A fa inkább a sustainbe és a felharmonikus tartalomba szól bele nem ? Nem lehet, hogy sokan azt hívják gyorsabb gitárnak, ahol az attack után a sustain szintje alacsonyabb, azaz perkusszívabbnak tűnik a hang ? na mindegy, ezt csak vitaindítónak szántam, mert sosem értettem tisztán, hogy milyen a gyors és a lassú gitár, pedig van egy pár.
Ez a hatás erősen hangszedő-függő dolog.A 2012-es Studo-m üregesített, kemény, tömör szerkezetű mahagóniból. Az is egy nagyon lassú hangindítású gitár, 498-as szedővel szétrúgta a ládát, viszont Slash-el, vagy Classic-kal nagyon nem.
Nekem volt ilyen is, olyan is. Studio, de egyik sem mai darab. Az üreges az Limitált volt ében fogóval és EMG-vel (2007), így kicsit nehezebb összehasonlítani. Én azt vettem észre, hogy az üreges tompításnál nem "döngött" annyira. (mint mikor 2 láda szól). És picit vékonyabb volt a hangja, de dögös és paraszt volt, igen is megvolt benne a Gibson karakter, sőt..... A másik kettő (1996 és 2008as modellek), lobogtatták a gatyaszárat, úgy dübörögtek viszont lassúbbnak éreztem. Próbáltam nemrég egy 2013-as üregesítettet is, de ég és föld, az nekem nagyon nem tetszett, gőzöm nincs mit csináltak rajta másképp. Én személy szerint könnyítést tennék bele (azt a 9db lyuk-as megoldást), de nem üregesíteném. Így kb 4 kg lesz és megtartja a dübörgést/"döngést". Persze, csak ha ez a tulajdonság neked bejön. :)
A faanyag témába nem kívántam volna belemenni. Ez áll hozzám a legközelebb. Bútorasztalos vagyok, és dolgoztam már vele sokszor, meg ismerek is sokféle fát. Nem is hasonlítvatnám őket egymáshoz, meg kb nem is lehet...még egy fafajon belül is hatalmas eltérések lehetnek.
Tényleg csak a könnyítés fajtáira voltam kíváncsi. Meg is kaptam a választ. Köszönet a segítségért!
2016-03-16 13:28 |
#55082
Ezt azért cáfolnám, a hárs kb a fenyővel egyenértékű puha sz@r.
A dió, főképp e fekete dió nagyon kemény fa, elég nehéz megmunkálni, sűrű anyag.
Ha a mahához akarok itthon is termő fát hasonlítani, az talán a tölgy.
De a lényeg, hogy a hárs és a dió olyan messze vannak egymástól amennyire csak lehet.
nekem volt Chambered gibson, amiben egész nagy üreg van, nem csak lyukak, pillekönnyű és olyan rezonanciával, hogy tömör nem tart ki addig hangot.... a könnyítés oka, hogy más területen nőtt fából készítik a gitárok, ennek anyaga sűrűbb, nehezebb... és pont azért van benne a könnyítés, hogy ne legyen x kilós az egész hangszer.... meg egy youtube videóban azt is hallottam, hogy az az állítás, hogy egy LES PAUL nehéz csak egy bizonyos időszakra igaz, a korai gitárok nem voltak annyira nehezek... ez beült a "köztudatba" és mint sok egyéb gitáros tévhit kitartóan tartja magát... az könnyítést is már jó 30 éve csinálja a Gibson, valószínűleg ennyi idő alatt csak rájöttek volna, hogy ha nem jó, akkor nem kéne :D .... nem újkeletű hülyeség a furkálás...
egyébként ha tömör LP-t keresel, akkor utoljára a '13as év Traditionalja az volt... előtte jóval korábbra kell visszanyúlnod, ha tömört keresnél
Még annyit. A dió nem hasonlít a mahagónihoz. A maha egy szálas, sőt, mintha csövekből álló szerkezetű, hasadékony, a diót talán a hárshoz hasonlítanám, olyan gyurmaszerű, törik mindenfelé.
A gond ott kezdődik, hogy az ember akar csinálni egy gitárt, többféle elvárás alapján. El kéne érni egy kitalált, fejben lévő hangzást, a forma mellett a súly is szempont.
Én pár éve elkezdtem csinálni egy wenge, dió és némi tölgy, bükk basszusgitárt, átmenő nyak, hat és fél centi test vastagság. Alapból mindenki le akart beszélni róla, mert nincs mindenhol targonca, amivel a nyakamba akaszthatnák. Viszont a turpisság a dologban nem az üregesítés a súly csökkentésére, hanem a test ívelése volt. Így lett nagyon kényelmes, egyedi és szuper hangú gitár (azért még nincs teljesen kész).
Tehát érdemes elgondolkodni ezen az üregesítésen is. Nem biztos, hogy LP fog itt dióból és kőrisből készülni és nem feltétlenül kel a trendi formákat követni.
A CNCnek ami csinálja, szerintem kevesebb mint 1 perc munka a teljes test "kikönnyítése", de persze ez is pont 1 perccel több mint ha nem kéne csinálni.
Abban szerintem is igazad van, hogy túl van lihegve.
A mahagóni minősége jó kérdés, de azt sem szabad elfelejteni, hogy régen akár évtizedekig is száradt a fa, ma gyorsszárítja mindenki, ez sem feltétlenül javít a hangon a régihez képest.
Lényeg a lényeg, a súly önmagában semmit nem jelent, meg kell hallgatni rendes cuccon, és kész.
Amennyire én tudom a könnyítés típusa a faanyag minőségétől és a gitár típusától függ. Ma már nem gyártanak könnyítésmentes széria Gibson LP-t. A Standard Traditional-t mondják annak, de nem az, hanem fúrva van. A normál Standard készül kisebb és nagyobb üregekkel is, függ attól melyik mahagóniból van. A fényes hangúak, hosszú hangkitartással a nehézből vannak, viszont a gyors hangindításúak, aminek a hangjától lefossa az ember a bokáját olyan recsegős, torkos, dögös, az készül a könnyűből. Példa erre az SG típus. Egy Standard pille könnyű az olcsóbbakhoz képest.
Egyébként ezt a könnyítést sokan túllihegik. Egy cég biztosan hatalmas munkát öl a termékeibe, hogy elrontsa azokat. Biztos, hogy gyengébb a ma fellelhető mahagoni minősége, vagy inkább más hangkarakterű, ezt némileg korrigálni lehet az üregesítéssel de oka van annak, hogy minden gitárt agyon marnak. Ez a többlet munka akár több is lehet darabonként mint a test kontúrjának kialakítása és nem lehet véletlen. Nem lehet csak az az oka, hogy megvénültek a gyár nagynevű gitárosai és nem bírják el a hangszerüket.
Igen. Az előző Les Paulom sapelliből készűlt, és nagyon jó hangja van, csak leszakad tőle a vállam.
A dió szerkezetileg kissé hasonlít a könnyebb fajta mahagónikhoz, ezést is esett rá a választásom.
Kivitelezés szempontjából mindegy lenne, mert bármelyik könnyítést meg tudom oldani.
Csak arra lettem volna kiváncsi, hogy van-e esetleg elfogadottabb ( beváltabb ) megoldás a könnyítésre.
Nyílván ez is ízlés dolga, na meg attól is függ mennyit akarsz csökkenteni a súlyán. A leg drasztikusabb üregesítés erősen hallatszik a hangon is, a dzsesszgitárokra kezd hajazni. A legegyszerűbb kivitelezni a furatos megoldást, kisebb súly csökkenés, kevesebb beleszólás a hangba. Aztán érdemes az anyagok közt is válogatni. Azonos fafajok különböző deszkái is más fajsúlyúak, más-más hangzással. Nem minden hanghoz a csontkemény, kemény hangzást adó deszka kell. Így van ez a régi nehéz Gibsonokkal is, de készültek könnyebb darabok is és szerintem ezek a keresettebbek, drágábbak. Itt a ritkább szerkezetű, könnyebb mahagónit használták.
Bajkeverő: általánosan azt szokták mondani hogy a manapság kapható könnyített gibbókat kerülni érdemes, valószínűnek tartom ha te is megfúrod a testet akkor hangzásbeli különbség fellelhető majd. (már ha fúrni akarod, írásodból ez esett le :))
Tisztelt Gibsonosok!
Mostanában. Csak ritkán fórumozok, de lenne felétek egy kérdésem.
Az a fajta zenész vagyok, aki maga készítí a hangszereit.
Évekkel ezelőtt csinaltam magamnak egy Les Pault, ami szerintem eléggé rendben is van, csak brutál nehéz lett. 4,9Kg...
Most csinálok magamnak egy másikat, de okulva a hibámból, ezt már kikönnyítem.
A neten három féle megoldást is találtam.
Tudnátok esetleg segíteni abban, melyiket érdemes választanom?
A test meg a nyak amerikai dió lesz, kőris toppal, és rózsa fogólappal, pozíciójelölők nélkül.
Minden segítséget köszönök előre is.
Ja... Angolul még csak most tanulok, és angol nyelvű oldalakkal ezért még nem boldogulok sajnos.
Volt a kezemben most pár alkalommal egy Gibson SG, ami szegény Lugosié volt sokáig.
Ez már eleve számomra nagy dolog, viszont észrevettem, hogy 3 darabból van a nyak!!??
Lehetséges ez, hogy eredetileg is így volt vagy ezt már ő alakíthatta át, mert ahogy tudom sokat fabrikált?
1970-1975: From 1970 to 1975 the method of serializing instruments at
Gibson became even more random. All numbers were impressed into the
wood and a six-digit number was assigned, though no particular order was
given and some instruments had a letter prefix. The orange labels inside
hollow bodied instruments were discontinued in 1970 and were replaced
by white and orange rectangular labels on the acoustics, and small black,
purple, and white rectangular labels were placed on electric models.
In 1970, the words MADE IN USA were impressed into the back of
instrument headstocks (though a few instruments from the 1950s also had
this. The difference between a 1960s and a 1970s Gibson model is the
"MADE IN USA" stamp on the back of the headstock.
NUMBER YEAR
000000S 1973
100000S 1970-1975
200000S 1973-1975
300000S 1974-1975
400000S 1974-1975
500000S 1974-1975
600000S 1970, 1971, 1972, 1974, 1975
700000S 1970, 1971, 1972
800000S 1973, 1974, 1975
900000S 1970, 1971, 1972
6 DIGITS + A 1970
A + 6 DIGITS 1973, 1974, 1975
B + 6 DIGITS 1974, 1975
C + 6 DIGITS 1974, 1975
D + 6 DIGITS 1974, 1975
E + 6 DIGITS 1974, 1975
F + 6 DIGITS 1974, 1975
When the Nashville Gibson plant was opened in 1974, it was decided that
the bulk of the production of products would be run in the South; the
Kalamazoo plant would produce the higher end (fancier) models in the
North. Of course, many of the older guitar builders and craftsmen were
still in Kalamazoo, and if they weren’t ready to change how they built guitars,
then they may not have been ready to change how they numbered
them! Certain guitar models built in the late 1970s can be used to demonstrate
the old-style, six-digit serial numbers. It is estimated that Gibson’s
Kalamazoo plant continued to use the six-digit serial numbers through
1978 and 1979. So double check the serial numbers on those 1970s L-5s,
Super 400s, and Super 5 BJBs!
1975-1977: During the period from 1975 to 1977, Gibson used a transfer
that had eight-digit numbers. The first two indicate the year (99=1975,
00=1976 and 06=1977), the following six digits are in the 100000 to
200000 range. MADE IN USA was also included on the transfer and some
models had LIMITED EDITION also applied. A few bolt-on neck instruments
had a date ink stamped on the heel area.
NUMBER YEAR
99XXXXXX 1975
00XXXXXX 1976
06XXXXXX 1977
