Javaslom ne csak virtuálisan tedd , hanem tedd meg valóban, ha ez neked megkönnyebbülést okoz. :D Mindenesetre csodálkozom rajta, hogy pont te írsz ílyeneket, amikor eddig úgy tűnt, hogy te zenészként állsz a dolgokhoz, nem vagy sznob sem, szemben sok fórumon jelenlévő illetővel szemben.
Úgy látom szövegértési problémáid lehetnek, úgyhogy légyszíves olvasd el amit írtam.
Nem azt írtam, hogy nekem tetszik ez, hanem azt, hogy valójában nincs nagy jelentősége számomra , meg jópár zenész számára sem volt, mert a hangja a lényeg, és arra koncentráltunk!
Mint ahogy a te JMP fejed sem eredeti, abba is bele lett nyúlva,masteresítés, a trafó sem eredeti, mégis tetszik neked! :D Vagy már az sem tetszik?? :P Ráadásul az erősítőd is még azelőtt lett olyan amilyen, mielőtt hozzád került, akár nálam is.
Azt gondoltam neked is az a lényeg, hogy tetszik-e a hangja vagy sem, akár nekem a gitáromé.
Volt jópár sztratóm és Gibsonom, mind eredeti minőségben, de mégis ezt hagytam meg mert ennek volt a legjobb hangja, és ez nem csak nekem a véleményem.
A valódi zenészek nem igazán a szépségre mennek, inkább a hangra, legalábbis eddig ezt tapasztaltam és sokszor az új hang keresése fontosabb a konzervatív hozzáállásnál.
De lehet felesleges bármit írnom, mert aki érti amit írtam, az érti, aki meg nem, az nem.
Erős is rakatott bele tremolót?
Egyébiránt vagy a Kahler, vagy a Wilkinson gyárt olyat is, amihez nem kell a testet faragni, csak néhány plusz csavart kell belehajtani.
Aki előttem kiejti M.T. nevét, azt virtuálisan felpofozom. Ez pedig irgalmatlan tákolás, még ha neked tetszik is. Ennél persze csinált vadabb dolgokat (floyd telecasterbe, meg ilyenek), de ez se szép.
Ez a "tákolást" Medgyesi Tibor készítette Kukovecz Gabinak még régen. Beépített egy Kahler 2700 tremolót. 1981-es Herritage Standard.
Hangilag az egyik legjobb Standard amit hallotam, pedig már vagy 20 régi Standarddal és Custommal is teszteltük együtt. Nem sznoboknak való, hanem zenészeknek, akiknek a hang a lényeg nem pedig a külsőség. Nekik egytől egyig tetszett, mindegyikőjük szivesen használná. A Lordos Erős Attila pedig, akinek szerintem az egyik legjobb gitársoundja van a magyar gitárosok közül és elég fanatikus is, kb 10 évig kereste ennek a hangját, mig végül egy ugyanilyen 81-es Standardot vett, azt az enyémmel összehasonlította, és ezután megnyugodott. :D
Sokan azt hiszik kisebb lett a sustain és szegényesebb a hang a tremoló berakása után, de ezt senki sem érzékelte, aki játszott rajta..
Régebben volt már itt ez a video, de most újra belefutottam. Gyönyörű, ahogy Landau bácsi a manager-Gibson-jával(goldtop ) széttúrja a kislányok játszóterét.
Nem szántam ironikusnak a választ. Ennek nincs marva a teste, "csak" van rajta plusz pár lyuk.Ha ez nem lenne nem gondolkodnék rajta.
Mindegy majd adok az embernek egy ajánlatot aztán majd meglátom mit reagál.
Arra céloztam ezzel hogy a 55065-ös hozzászólásban már említettem a gityót. Hidd el a kép ami lenne róla az nagyon rossz semmit sem lehet róla megállapítani, ezért linkeltem egyet mert dettó ez a modell az csak nem nyakatörött szóval talán tudtok véleményt mondani róla.
Helló
Megnéztem ma ezt a gitárt. Most úgy néz ki egy 83-as standard habár a tag azt állítja hogy Deluxe. Olya mint ez viszont annyi szépséghibája van a dolognak hogy eléggé le van lakva, ez a kisebbik gond viszont rá van csavarozva egy baszom nagy tremolo. ( nem bigsby ) tehát 4 csavarnak van 4 plusz lyuk plusz a felső nyeregnél is kettő a satuhoz. ezeket én dobnám le róla. Kérdés,hány forintot érdemes ezért adni, egyáltalán érdemes e foglalkozni vele. Ja az eredeti húrláb nincs meg.
Köszi a válaszokat.
eladó egy tökéletes műszaki állapotú, kozmetikailag a hátulján pár helyen kifogásolható, usa Gibson SG Z típusú gitár eredeti barna-rózsaszín keménytokjával. 220e forintos irányáron Budapesten.
Meg azért ne felejtsük el, hogy ezek a deszkák már ötven, hatvan éve gitárként vannak használva. Milyen jó lenne megtudni hogyan is szóltak új korukban?
Lehet olvasni mindenfélét erről a gitár bejárató herkentyűkről, vajon tényleg használ?
Hehe, a súlymumus megint. Még azt is tegyük hozzá a teljesség kedvéért (nem neked Bajkeverő ;) ) hogy nemcsak az a gond, hogy nem száradnak annyi ideig, vagy hogy már nem abból a fajból van a mahagóni (ne felejtsük, hogy a legendás nagy öregek hondurasi mahából voltak...) Hanem hogy nincsenek már olyan rengeteg éves nagy átmérőjű fák. A tömörség és ezzel együtt a súly, valamint rezonálási képesség nagyban függ attól, hogy a fa melyik részéből származik: az aljából, vagy a tetejéből. Sajnos felfelé vékonyodik, akkor meg több darabból kellene összeregasztani. Akkor meg az lenne a baj :)
Ha már súly, és hondurasi mahagóni, hajókázik felém egy új projekt alapanyag :) Melody Maker (mi más :D ) 1963-ból. Ez most nem P90, hanem két humbis cucc lesz, '57 Classic-okkal :) (Már ki van marva, nem én fogok szentségtörni) Várom!
és mivel "méred ki" mert a hallható hang indítása is függ az erősítőtől... oké elnézést... ugye mindenki csak csövesre dugja a cuccát, senki életében nem használt tranzisztoros, ne adj isten digitális modellezős erősítőt.....
Bocsánat, okosodni szeretnék. Ki mit ért gyors, vagy lassú hangindítású gitáron ? Az első tranziens felépülési idejére gondoltok ? Számszerűen van valami adat arra, hogy mi számít gitárnál lassúnak, vagy gyorsnak ? Valahogy úgy gondolom, hogy a hang indulási meredeksége elsősorban elektronikai - pickup kérdés. A fa inkább a sustainbe és a felharmonikus tartalomba szól bele nem ? Nem lehet, hogy sokan azt hívják gyorsabb gitárnak, ahol az attack után a sustain szintje alacsonyabb, azaz perkusszívabbnak tűnik a hang ? na mindegy, ezt csak vitaindítónak szántam, mert sosem értettem tisztán, hogy milyen a gyors és a lassú gitár, pedig van egy pár.
Ez a hatás erősen hangszedő-függő dolog.A 2012-es Studo-m üregesített, kemény, tömör szerkezetű mahagóniból. Az is egy nagyon lassú hangindítású gitár, 498-as szedővel szétrúgta a ládát, viszont Slash-el, vagy Classic-kal nagyon nem.
Nekem volt ilyen is, olyan is. Studio, de egyik sem mai darab. Az üreges az Limitált volt ében fogóval és EMG-vel (2007), így kicsit nehezebb összehasonlítani. Én azt vettem észre, hogy az üreges tompításnál nem "döngött" annyira. (mint mikor 2 láda szól). És picit vékonyabb volt a hangja, de dögös és paraszt volt, igen is megvolt benne a Gibson karakter, sőt..... A másik kettő (1996 és 2008as modellek), lobogtatták a gatyaszárat, úgy dübörögtek viszont lassúbbnak éreztem. Próbáltam nemrég egy 2013-as üregesítettet is, de ég és föld, az nekem nagyon nem tetszett, gőzöm nincs mit csináltak rajta másképp. Én személy szerint könnyítést tennék bele (azt a 9db lyuk-as megoldást), de nem üregesíteném. Így kb 4 kg lesz és megtartja a dübörgést/"döngést". Persze, csak ha ez a tulajdonság neked bejön. :)
A faanyag témába nem kívántam volna belemenni. Ez áll hozzám a legközelebb. Bútorasztalos vagyok, és dolgoztam már vele sokszor, meg ismerek is sokféle fát. Nem is hasonlítvatnám őket egymáshoz, meg kb nem is lehet...még egy fafajon belül is hatalmas eltérések lehetnek.
Tényleg csak a könnyítés fajtáira voltam kíváncsi. Meg is kaptam a választ. Köszönet a segítségért!
2016-03-16 13:28 |
#55082
Ezt azért cáfolnám, a hárs kb a fenyővel egyenértékű puha sz@r.
A dió, főképp e fekete dió nagyon kemény fa, elég nehéz megmunkálni, sűrű anyag.
Ha a mahához akarok itthon is termő fát hasonlítani, az talán a tölgy.
De a lényeg, hogy a hárs és a dió olyan messze vannak egymástól amennyire csak lehet.
nekem volt Chambered gibson, amiben egész nagy üreg van, nem csak lyukak, pillekönnyű és olyan rezonanciával, hogy tömör nem tart ki addig hangot.... a könnyítés oka, hogy más területen nőtt fából készítik a gitárok, ennek anyaga sűrűbb, nehezebb... és pont azért van benne a könnyítés, hogy ne legyen x kilós az egész hangszer.... meg egy youtube videóban azt is hallottam, hogy az az állítás, hogy egy LES PAUL nehéz csak egy bizonyos időszakra igaz, a korai gitárok nem voltak annyira nehezek... ez beült a "köztudatba" és mint sok egyéb gitáros tévhit kitartóan tartja magát... az könnyítést is már jó 30 éve csinálja a Gibson, valószínűleg ennyi idő alatt csak rájöttek volna, hogy ha nem jó, akkor nem kéne :D .... nem újkeletű hülyeség a furkálás...
egyébként ha tömör LP-t keresel, akkor utoljára a '13as év Traditionalja az volt... előtte jóval korábbra kell visszanyúlnod, ha tömört keresnél
Még annyit. A dió nem hasonlít a mahagónihoz. A maha egy szálas, sőt, mintha csövekből álló szerkezetű, hasadékony, a diót talán a hárshoz hasonlítanám, olyan gyurmaszerű, törik mindenfelé.
A gond ott kezdődik, hogy az ember akar csinálni egy gitárt, többféle elvárás alapján. El kéne érni egy kitalált, fejben lévő hangzást, a forma mellett a súly is szempont.
Én pár éve elkezdtem csinálni egy wenge, dió és némi tölgy, bükk basszusgitárt, átmenő nyak, hat és fél centi test vastagság. Alapból mindenki le akart beszélni róla, mert nincs mindenhol targonca, amivel a nyakamba akaszthatnák. Viszont a turpisság a dologban nem az üregesítés a súly csökkentésére, hanem a test ívelése volt. Így lett nagyon kényelmes, egyedi és szuper hangú gitár (azért még nincs teljesen kész).
Tehát érdemes elgondolkodni ezen az üregesítésen is. Nem biztos, hogy LP fog itt dióból és kőrisből készülni és nem feltétlenül kel a trendi formákat követni.
A CNCnek ami csinálja, szerintem kevesebb mint 1 perc munka a teljes test "kikönnyítése", de persze ez is pont 1 perccel több mint ha nem kéne csinálni.
Abban szerintem is igazad van, hogy túl van lihegve.
A mahagóni minősége jó kérdés, de azt sem szabad elfelejteni, hogy régen akár évtizedekig is száradt a fa, ma gyorsszárítja mindenki, ez sem feltétlenül javít a hangon a régihez képest.
Lényeg a lényeg, a súly önmagában semmit nem jelent, meg kell hallgatni rendes cuccon, és kész.
Amennyire én tudom a könnyítés típusa a faanyag minőségétől és a gitár típusától függ. Ma már nem gyártanak könnyítésmentes széria Gibson LP-t. A Standard Traditional-t mondják annak, de nem az, hanem fúrva van. A normál Standard készül kisebb és nagyobb üregekkel is, függ attól melyik mahagóniból van. A fényes hangúak, hosszú hangkitartással a nehézből vannak, viszont a gyors hangindításúak, aminek a hangjától lefossa az ember a bokáját olyan recsegős, torkos, dögös, az készül a könnyűből. Példa erre az SG típus. Egy Standard pille könnyű az olcsóbbakhoz képest.
Egyébként ezt a könnyítést sokan túllihegik. Egy cég biztosan hatalmas munkát öl a termékeibe, hogy elrontsa azokat. Biztos, hogy gyengébb a ma fellelhető mahagoni minősége, vagy inkább más hangkarakterű, ezt némileg korrigálni lehet az üregesítéssel de oka van annak, hogy minden gitárt agyon marnak. Ez a többlet munka akár több is lehet darabonként mint a test kontúrjának kialakítása és nem lehet véletlen. Nem lehet csak az az oka, hogy megvénültek a gyár nagynevű gitárosai és nem bírják el a hangszerüket.
Igen. Az előző Les Paulom sapelliből készűlt, és nagyon jó hangja van, csak leszakad tőle a vállam.
A dió szerkezetileg kissé hasonlít a könnyebb fajta mahagónikhoz, ezést is esett rá a választásom.
Kivitelezés szempontjából mindegy lenne, mert bármelyik könnyítést meg tudom oldani.
Csak arra lettem volna kiváncsi, hogy van-e esetleg elfogadottabb ( beváltabb ) megoldás a könnyítésre.
Nyílván ez is ízlés dolga, na meg attól is függ mennyit akarsz csökkenteni a súlyán. A leg drasztikusabb üregesítés erősen hallatszik a hangon is, a dzsesszgitárokra kezd hajazni. A legegyszerűbb kivitelezni a furatos megoldást, kisebb súly csökkenés, kevesebb beleszólás a hangba. Aztán érdemes az anyagok közt is válogatni. Azonos fafajok különböző deszkái is más fajsúlyúak, más-más hangzással. Nem minden hanghoz a csontkemény, kemény hangzást adó deszka kell. Így van ez a régi nehéz Gibsonokkal is, de készültek könnyebb darabok is és szerintem ezek a keresettebbek, drágábbak. Itt a ritkább szerkezetű, könnyebb mahagónit használták.
Bajkeverő: általánosan azt szokták mondani hogy a manapság kapható könnyített gibbókat kerülni érdemes, valószínűnek tartom ha te is megfúrod a testet akkor hangzásbeli különbség fellelhető majd. (már ha fúrni akarod, írásodból ez esett le :))
Tisztelt Gibsonosok!
Mostanában. Csak ritkán fórumozok, de lenne felétek egy kérdésem.
Az a fajta zenész vagyok, aki maga készítí a hangszereit.
Évekkel ezelőtt csinaltam magamnak egy Les Pault, ami szerintem eléggé rendben is van, csak brutál nehéz lett. 4,9Kg...
Most csinálok magamnak egy másikat, de okulva a hibámból, ezt már kikönnyítem.
A neten három féle megoldást is találtam.
Tudnátok esetleg segíteni abban, melyiket érdemes választanom?
A test meg a nyak amerikai dió lesz, kőris toppal, és rózsa fogólappal, pozíciójelölők nélkül.
Minden segítséget köszönök előre is.
Ja... Angolul még csak most tanulok, és angol nyelvű oldalakkal ezért még nem boldogulok sajnos.
Volt a kezemben most pár alkalommal egy Gibson SG, ami szegény Lugosié volt sokáig.
Ez már eleve számomra nagy dolog, viszont észrevettem, hogy 3 darabból van a nyak!!??
Lehetséges ez, hogy eredetileg is így volt vagy ezt már ő alakíthatta át, mert ahogy tudom sokat fabrikált?
1970-1975: From 1970 to 1975 the method of serializing instruments at
Gibson became even more random. All numbers were impressed into the
wood and a six-digit number was assigned, though no particular order was
given and some instruments had a letter prefix. The orange labels inside
hollow bodied instruments were discontinued in 1970 and were replaced
by white and orange rectangular labels on the acoustics, and small black,
purple, and white rectangular labels were placed on electric models.
In 1970, the words MADE IN USA were impressed into the back of
instrument headstocks (though a few instruments from the 1950s also had
this. The difference between a 1960s and a 1970s Gibson model is the
"MADE IN USA" stamp on the back of the headstock.
NUMBER YEAR
000000S 1973
100000S 1970-1975
200000S 1973-1975
300000S 1974-1975
400000S 1974-1975
500000S 1974-1975
600000S 1970, 1971, 1972, 1974, 1975
700000S 1970, 1971, 1972
800000S 1973, 1974, 1975
900000S 1970, 1971, 1972
6 DIGITS + A 1970
A + 6 DIGITS 1973, 1974, 1975
B + 6 DIGITS 1974, 1975
C + 6 DIGITS 1974, 1975
D + 6 DIGITS 1974, 1975
E + 6 DIGITS 1974, 1975
F + 6 DIGITS 1974, 1975
When the Nashville Gibson plant was opened in 1974, it was decided that
the bulk of the production of products would be run in the South; the
Kalamazoo plant would produce the higher end (fancier) models in the
North. Of course, many of the older guitar builders and craftsmen were
still in Kalamazoo, and if they weren’t ready to change how they built guitars,
then they may not have been ready to change how they numbered
them! Certain guitar models built in the late 1970s can be used to demonstrate
the old-style, six-digit serial numbers. It is estimated that Gibson’s
Kalamazoo plant continued to use the six-digit serial numbers through
1978 and 1979. So double check the serial numbers on those 1970s L-5s,
Super 400s, and Super 5 BJBs!
1975-1977: During the period from 1975 to 1977, Gibson used a transfer
that had eight-digit numbers. The first two indicate the year (99=1975,
00=1976 and 06=1977), the following six digits are in the 100000 to
200000 range. MADE IN USA was also included on the transfer and some
models had LIMITED EDITION also applied. A few bolt-on neck instruments
had a date ink stamped on the heel area.
NUMBER YEAR
99XXXXXX 1975
00XXXXXX 1976
06XXXXXX 1977
Tisztelt hozzáértők
Holnap ha minden igaz megnézek egy SG-t. Állítólag a 70-es évek elején készült Deluxe. Van valami ötlet arról hogy a sorozatszámon mit sasoljak? Találtam egy ilyet : YDDDYRRR . Lehet ez után menni ?
köszi
Van egy olyan "saját signature" gitárom, amit kizárólag színpadon használok. Tavaly a dec. 30-i évzáró koncert előtt egy nappal feltettem rá az új húrokat, rendesen megrángattam őket (én is ugyanúgy csinálom sok éve, mint Te) aztán lejátszottam rajta a koncertet, majd be a tokba, hazahoztam, letettem a többi hangszer közé és hozzá sem nyúltam egészen ma délutánig. Idén ma volt az első koncertünk, hangbeállás előtt elővettem a tokból, bedugtam, megpengettem és csodák-csodája, kristálytiszta volt, 441-en, ahogy behangoltam dec 30-án. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, tavaly nyár elején vettem a hangszert, még nem volt ekkora leállásban része. Szóval több mint 2 hónap és meg se moccant.
Egyébként, hamár a hangolásról van szó, én mániákusan hangolok, akár két szám között is, még élőben is.
Egyszer történt egy olyan velem, hogy nem hallottam magmat rendesen koncert közben, és szépen elmásztak a húrok. Én nem hallottam, a kollégák nem hallották, ellenben a közönség igen, sőt, a mango fel is vette.
Kriminális cucc, na.
Én is be tudom hangolni a gityómat rendesen, és miután bűvészkedem vele kicsit húrcserénél, utánna már nem is nagyon mászik el, de én annyira parázom egy hasonló szitutól, hogy mániákusan nézem a hangolóval is állandóan.
Ugye valamikor hangolni kell. Olyan gitár nemigen van, ahol az új húrkészlet felhangolása után húrszakadásig ahhoz nem kéne nyúlni. Namost zárjuk ki az elemi hibákat. Márkás, drága, jó gitárjaim vannak. Én úgy vélem, jól fel tudom őket húrozni. Kevés menettel, előírásszerűen csinálom. Nagyon keményem megrángatom őket többször is az első órában (elmegyek a szakadási hatáig, volt amikor el is szakítottam húrt hangoláskor), brutálisan nyújtogatok kvartot, kvintet, szépen beállnak. 4-5 óra intenzív gitározás után sokszor 100%-os pontosságot mutat a gép. Koncert közben 2-3-szor ránézek a hangológépre a biztonság kedvéért, többnyire semmihez sem kell nyúlnom. Eltelik 3 nap, minden esetben vagy marad a 100%-os pontosság, vagy néhány centet felmennek a hangolások. Ez nem baj, mert 2-3 centet szabad hangolódni 3 naponként, de miért mindig, kivétel nélkül felfelé megy el, ez itt a kérdés. ( Kivétel a puha tokos sg, ahol összevissza tekerednek a kulcsok a hurcolás, pakolgatás közben.)
Erre van nekem az az elméletem, hogy az intenzív húrhasználat, a sok nyújtogatás, erős pengetés olyan atomszerkezeti lazulást és melegedést okoz a húr anyagában, amitől az tágul. Az igénybevétel után meg vissza merevedik.
Ha a kulcson egy jó nagy bog van, az előbb-utóbb enged, azon kívül nehézkes pontosan hangolni a nagy átmérő miatt.
Láttam én már olyan gitárt, amire a húr teljes gyári hossza fel volt tekerve. A vastagok is.
Elvileg mozoghat ott is a húr, erre találták ki a satus kulcsokat amin csak bő fél fordulatnyi húr van "feltekerve". Fix húrlábas gitárnál ez nem nagyon számít.
Igaz! Még egy gondolat - bocsánat az offért:
amikor megfogok egy hangot a gitáron, és felnyújtok egy egész hangot majd visszaengedem, akkor a nyújtás/visszaengedés során a kulcsra feltekert rész nem fog még jobban rászorulni, majd visszalazulni, nem? Szerintem a feltekert rész marad, ahol van.
Mindenki behangolt gitáron játszik, csak ugye vannak gondok vele, kinek milyen és én szeretem tudni az ok-okozat összefüggéseket, na meg a megfejtéseket. A felfelé hangolódás meg egy érdekes jelenség. Akinek meg lefelé csúszik tanuljon meg normálisan húrozni.
Sajnálom, rossz az elméleted, tökmindegy mit csinálsz, a hőtágulás a gitár anyagaival
mindenképp működik. Sőt nem csak a hossz, hanem a vastagság is és minden dimenzió változik. Sokat lehet segíteni a hangolódáson apró trükkökkel, de a hőtágulással nem lehet mit kezdeni, ez ilyen! :)
Próbáld ki, szerintem mondjuk a 2-3 kör is feleslegesen sok, nálam főleg a vastagabb húrokon 1 van. Ha valaki nem hangogat mondjuk E és H között, bőven elég.
Véggigondoltam, és az alábbira jutottam:
mivel a húr és a kulcstekerentyű-henger között nagyon nagy súrlódás van (szorosan rá van tekerve a húr, feszes mint a veszedelem), ezért szerintem a hőtágulás/zsugorodás nincs hatással a feltekercselt részre. Vagyis a nyúlással nem fog letekeredeni a húr, és fordítva.
Véleményem szerint a húr hőváltozás miatti zsugorodása vagy nyúlása effektíven a csak kulcs és híd között van, a feltekert részen nem változik a húr hossza (a vastagsága már változhat minimálisan).
Elméletemet megintcsak csupán a saját tapasztalatom támasztja alá: nekem a soktekercses húrozás ellenére nem hangolódik a gitárom drasztikusan. Persze az is lehet, hogy a Les Paul és Strató kulcsok egyszerűen csak elhangolódásgátló szuperkulcsok :)
Mindenesetre érdekes az elméletetek - legközelebb csak két- háromszor fogom megtekerni a húrt. Ha az is ilyen jó, vagy mégjobb stabilitást ad, akkor azzal csak nyerek, mert őszintén megvallva baromira utálom kurblizgatni a kulcsot húrozásnál.
Nekem nem hangolódik egyik gitárom se (magától). Jól kell húrozni, pár menetet 2-3 kell csak feltekerni, jól meg kell húzgálni a húrokat, hogy beálljanak, minden feszültséget kiadják magukból. a felső nyeregben is szépen csússzon, pl ÍGY is lehet tremolózni, hangolódás nélkül, jól beállított gagyi gitárokon is működik a történet. Nem kell satus kulcs sem. Hőmérsékletkülönbség meg olyan 15fok már számít. A páratartalom akusztikusnál vettem észre de ott az egész nyitott fa lélegzik, változik.
Csak gondold végig, fizika. Bizonyos hőmérsékleten/erőhatásra 1 cm húr nyúlik mondjuk 0,01mmt. Minél rövidebb a húrod a minimálisan szükséges hosszon felül, annál kevesebbet tud hangolódni. (a mérte csak példa, nem tudom mennyi lehet a nyúlása)
Szia, furcsa amit írsz - én eddig mindig arra törekedtem, hogy minél többször rátekerjem a húrt a kulcsra, mert akkor kevésbé hangolódik.
És valóban nem is hangolódik, sem a Gibsonom, sem a Fenderem.
Te azt tapasztaltad, hogy minimális körbetekeréssel stabilabb?
Szerintem egyértelmű a dolog, nem jól volt felhúrozva a hangszer. A húroknak nem szabad egymást keresztezniük amikor felcsévéled, valamint a lehető legkevesebbet kell feltekerni. Különben minden lehet.
Egyik havert elkezdtem tanítani gitározni, vett egy olcsó fix hidas fordított fejes Ibanezt (Kirk Hammett sig. ESP utánzat), elhozta hozzám, behangoltam neki, majd játszottam rajta egy csomó mindent, meg ő is pötyögött rajta egy kicsit, majd letettük a gitárt, dumáltunk, söröztünk egy kicsit. Később felvettem a gitárt, megnéztem, és 4 húr felfelé volt elhangolódva, 1 (majdnem)jó volt, 1 meg le volt hangolódva picit! Mondjuk én sem értem ennek a fizikáját.
A puhatokos hangolódás természetes, arra nem is érdemes szót pazarolni. A kemény tokos gitárjaim, bármilyen márka, egyértelműen felfelé hangolódnak egy aktív próba után. Csodálkozom, hogy nem tapasztaltad.
Ez a zörgés bizonyos bundok lefogásakor jön csak elő 1-1 pillanatra, s nem is mindig. A nyújtásokat nem zavarja, szóval nem hiszem, h vmi egészségtelen dolog lenne. Jelenleg a világ legkényelmesebb gitárja számomra - s mondom ezt úgy, hogy mellettem lapul egy RG550 is. :)
Persze ez a jelenség nem egy órás használatnál jön elő, hanem a hosszú, felkészülős próbákon. Ha az így lehangolódott gitárt helyesre húzom, a másnapi kézbevételkor már túlhúzott.
Én Gibsonoknál vettem észre, hogy használat közben lefelé hangolódik, megnő a húrmagasság, ha pihentetem visszaáll. Tehát homorodik a kezem melegétől a nyak.
Az biztos, hogy hőre tágul, hidegre meg összemegy a fém, de azt nem tudom elképzelni, hogy ezt pár Celsius-nyi intervallumban ki tudnád hallani.
Nekem az összes valaha volt gitárom elhangolódott puhatokban. Keménytokban a Fenderek sosem, de a Gibsonok mindig. Gyanítom a ferde fej miatt a kulcsok hozzáérnek a tokhoz, amikor cipelem a gityót, és rázkódik a tok. A Fender kulcsok meg tök egyenesek, és még komoly rázkódásnál sem érnek a tokhoz.
Amúgy meg ahogy kopnak a húrok, nyúlnak, de az is lefelé hangolódik.
el nem tudom képelni fizikailag hogy tudnának a húrok felfelé elhangolódni, ha a kulcsokhoz nem érsz hozzá.
Minden gitárom mindig felfelé hangolódott. De sose buli, vagy próba közben. Az elején jól meg kell rángatni őket, szakadás határig, akkor befeszülnek a menetek és 2-3 órán át jók. Közben jól meg lesznek rángatva, melegszenek, talán lágyulnak az igénybevételtől. Aztán másnapra kihülnek, vissza merevednek és picit felmennek, vagy maradnak pontosak, de lefelé sose hangolódnak. Nekem ez az elméletem.
Egyébként való igaz, hogy olyan húrt kell venni, ami nekem tetszik. A Gibson tetszik, de folyamatosan elhangolódik, és ami meglepő (legalábbis nekem meglepő), hogy felfelé hangolódik el. Nagyon zavaró és idegesítő tud lenni.