Felhívnám becses figyelmedet a "kb." szócskára, amit nem véletlenül használtam az eredeti hozzászólásban, és egy figyelmes olvasónak bizonyára nem is kerülte volna el a kognitív folyamatait.
Ez a mahagoni dolog tényleg így van, bár szerintem, ha kevesebb van belőle 8Véknyabb a test) dinamikusabb, gyorsabban induló hang, de nem azt szeretjük, hanem a lassan indulót.
Nekem még két kedvenc fám van. A wenge és az éger. Gitárnál szeretem a nyak közepét ebből a csoki fából csinálni, kicsit talán harsány és szőrös tud lenni, nagyon jó tartást ad a nyaknak. Azért csak a közepét csinálom ebből, mert baromi nehéz reszelgetni, könnyen hasad és szálkás.
Az égernek a sikítozó és testes hangját imádom.
A mahagóni jellege ennek a vékonyabbnak is megvolt, csak a dinamika volt gyengébb, mint a 2001-esnek.
A mahagóninak szerintem baromi erős karaktere van, még az ES335 klónoknál is ki lehet fülelni, hogy melyiknek jávor a toneblockja, és melyiknek mahagóni (én Edwards / Burny viszonylatban tapasztaltam ezt.)
Most csinálok éppen egy tömör testű gitárt. 35mm tömör mahagoni, 20mm juhar top, magoni, wenge nyak, ében fogólap. Átlagos vastagságok, de akusztikusan igen jól szól. Nincs olyan hangos, mint az üregelt LP Standard, nem is LP formájú, de már nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lesz kihangosítva.
Nem minden a fa vastagság, de szeretjük a nehéz gitárok hangját. Az Ibanez topikban pont most volt téma a pille könnyű mahagoni test.
Azért az tetemes vékonyítás. Nem valami Lite vagy ilyesmi típus volt?
Évről évre változnak a vastagságok, de azért ez a teljes vastagság negyede, nem 1-2milli.
Vékonyabb volt a test.
A 97-es egy ruby red studió volt arany szerelékekkel, a másik meg wine red ugyancsak arany cuccokkal.
És frankón vékonyabb volt a 97-es.
Hogy lehet egy gitárból kispórolni az anyagot?
Rövidebb nyakat tesznek rá?
Viccet félre téve, ez is egy bizonyíték rá, hogy nem feltétlenül a régebbi a jobb.
Kaptam a feleségemtől ajándékba egy magazint, ami a Fender cég legjobb termékeit sorolja fel, csodálatos képekkel a Black Start-ról, Jimi Hendrix strat-járól, amivel a Montrey Pop fesztiválon játszott, az az Jaguar (vagy jazzmaster), amit maga Cobain modoltatott, stb.
Miért ide írom ezt? Mert bizony szó esik benne a nehéz nyolvanas évek első feléről, aztán amikor megérkeztt Dan Smiths és ami aztán úgy végződött, hogy a CBS kiszállt és azóta ahhoz képest egészen jól van a márka.
Szóval sok cikket írnak arról, hogy mennyi gond van a Gibsonnal, dehát ott a példa (Fender): lehet, hogy ez az időszak, csak valami sokkal jobbnak a kezdete.
Köszi az ingyen reklámot, cuki vagy.
Kevesen tudják, ha tőlem vesznek gitárt, akkor az biztosan megéri az árát, nem fognak bosszankodni vele.
De egyesek a szent grált keresik háromszázötvenért.
Sziasztok,
véleményeteket szeretném kérni az alábbi hangszerről.
Mit érdemes tudni erről a szériáról? Árban mennyire reális?
https://gsfanatic.com/hu/hirdetes/404320/elado-gibson-elektromos-gitar
Köszi előre is!
Ezt kérem konkretizálni.Nálunk, mivel nem klimatizált a ház, és hol gázzal, hol fával fűtök ezért rohadtul nem egyenletes a hőmérséklet.Viszont a pincémben igen, ráadásul mikor van változás, az lassú.Egyetlen probléma, nagyon száraz, így kénytelen vagyok sokszor korrigálni a páratartalmat.Még van egy előnye, fel lehet tekerni a kraftot......
Egyébként arra is rájöttem, hogy nagyon fontos a hangszereknek a temperált hőmérséklet. Tapasztalatom szerint legjobb a kicsivel szobahőmérséklet feletti tárolás.
Ezért én a gitárt, már csak előmelegített tokba rakom.
Egyébként arra is rájöttem, hogy nagyon fontos a hangszereknek a temperált hőmérséklet. Tapasztalatom szerint legjobb a kicsivel szobahőmérséklet feletti tárolás.
Ezért én a gitárt, már csak előmelegített tokba rakom.
Egyébként arra is rájöttem, hogy nagyon fontos a hangszereknek a temperált hőmérséklet. Tapasztalatom szerint legjobb a szobahőmérséklet feletti tárolás.
Ezért én a gitárt, már csak előmelegített tokba rakom.
Egyébként arra is rájöttem, hogy nagyon fontos a hangszereknek a temperált hőmérséklet. Tapasztalatom szerint legjobb a szobahőmérséklet feletti tárolás.
Ezért én a gitárt, már csak előmelegített tokba rakom.
Csak megerősíteni tudom, amit a kollégák előttem mondtak.
Nekem ebből a legfontosabb, amit hangsúlyoznék, hogy a Gibson Les Paul-ok, hiába ugyanarról a sorról jönnek le, néha nem is kicsit különböznek. Nem jobbak vagy rosszabbak, de más.
Én jó ideig keresgéltem, amikor egyszer csak szembe jött a jelenlegi gitár (2009 Traditional plus). Korábban mindig csalódva tettem le a Les Paul-okat, mert ha azt is hallottam, valahogy nem úgy reagált a hangszer, ahogy szerettem volna. Ez viszont az első pillanattól kezdve, olyan, hogy nem akarom letenni. Nem az a nagyon tipikus orr-tolós Les Paul hang (a 90-es évekből), de nekem ez jön be.
Szóval keresgél, próbálgass!
Korábban pl. a select guitar-nak voltak rendezvényei, ahol ki lehetett próbálni egy csom hangszert. De nagyon tudom javasolni Neked, Bécsben a Klangfarbe-t a Gasometer-ben. Ott is minden van. Vagy Berlinben a Just Music-ot -na az tényleg maga gitáros mennyország ( manapság már fillérekért lehet repjegyet venni Berlinbe)
Nyugodtan megfogadhatod István tanácsait, garantáltan nincs irigység gondolataiban, inkább jó tanács.Széljegyzetként, épp az elmúltban lett linkelve egy cikk a Gibson gyár gazdasági gondjairól.Ennek kapcsán nem kevés okos gondolat lett itt leírva a napokban.Elég csak legörgetni, lapozni sem kell, de érdemes.Mostanság nem tudom, de régebben a Thomann 30 nap pénz visszafizetést garantált.Amennyiben ez még működik, csak a szállítási díj a rizikód, ha mégsem tetszene a hangszer.Mindezek ellenére én is azt javasolnám előtte, ha lehetőség lenne rá egy próbát megérne, hogy kézbe fogj egyet.
Ami még kimaradt
A gitáron vannak újítások amiket folyamatosan vezettek be. Robot hangoló, állítható magasságú bronz nút, a bundok végei nem bindinggel kezdődnek, a híd magassága kulccsal állítható, modernizált elektronika és a tíz éves átok, üregelt test. Apróság a fejen a Les Paul 100 felirat, jack aljzat biztosítós.
Nem az irégység sarkall, nyugodt lehetsz, most is több Gibson boldogít és volt már jónéhány, de butaságokat is kérdezel az alapokon kívül.
Egyébként szívesen elmondom, ami hirtelen jön.
Forma- LP formája van.
Pickupok- jó sokféle hangszedője van a cégnek, széles skálán mozog a hangzás és jelszint, a választott gitárban Burstbucker Pro-k vannak, nekem nem igazán jönnek be, olyan arany középútnak érzem.
Asszimetrikus nyakprofil- asszimetrikus keresztmetszet, képzelj el egy kettévágott tojást, szerintem nagyon kényelmes, nem véletlenül.
Valószínűleg eleinte nagyon furcsának fogod érezni a kis deszka után. Olyan, mintha akusztikus gitár lenne a kezedbe, vastag a test, át kell nyúlni rajta. Rövidebb a menzúrája és puhábbak a húrok, könnyebb nyújtani a teléhez képest.
Sokan vesznek ilyen csiribiri toppos LP-t, mert szép, viszont az egyszerűbb erezetű juharnak jobb hangja van.
LP és LP között hatalmas kulönbségek vannak, még azonos típusú és évjáratú Gibson-ok között is. Kézbevétel nélkül rendelni egy ilyen gitárt elég nagy lutri, pláne úgy, hogy nem ismered a márkát. Sok embert ismerek, akik fikázzák és nem tudják megszokni, vagy kicsikarni a kívánt hangot belőle és gyorsan el is adják.
De csak bátran. Ezeket az erősen modernizál gitárokat sokan fikázzák, de jok a maguk módján. Rengeteg hangzás tekerhető ki belőlük egy normális cájgon.
A vendégek szava nagymértékben segít a döntésben, mert ha valakin érzem a hozzáértést, és a segítőkézséget, akkor megfontolom a véleményét. Egyébként számomra fontos, hogy egy gitár jól nézzen ki, és igazából csak ez az egy tettszik, pont a színe miatt. Mindenesetre ha valaki megosztaná velem a véleményét szívesen meghallgatom és meg is köszönöm, de ha nem tud ilyet venni magának és csak az irígység beszél belőle azt elutasítom.
Vadidegenek szava alapján költenél el ennyi pénzt?
Ha még nem volt LP-d legalább próbálj ki néhényat, lehet, hogy a tele után nem is akarsz ilyet.
Egy normális Les Pault kezelni is tudni kell. Az igazán jó hangok nem jönnek csak úgy.
Sziasztok! Eddig csak stratocasterem volt, de most szeretnég venni egy Les Pault is. Nem igazán tudom, hogy milyen külömbségek vannak a les paulok között, és a kiszemelt gitárra azt írják hogy asszimetrikus a nyakprofilja. Ez mit is jelent valójában? Szeretném továbbá, ha leírnátok mi a véleményetek az alábbi gitárról, forma, pickupok és minden amit tudtok, mert ahhoz kicsit sokba kerül hogy utólag lepődjek meg valamin. Egyébként főként rockot és bluest játszanák rajta. Köszönöm a segítséget előre is!
Húrkészlet és egy bélelt puhatok jár hozzá. Mind műszakilag és esztétikailag is tökéletes állapotban van. Az elektronika tartalmaz hangológépet.
A test nem bumszli nagy, hanem kisebb, kényelmes méret.
Budapest 16., személyes átvétel, vagy előre utalás esetén utiköltség ellenében valameddig el tudom vinni.
ananaszy@gmail.com , 0620/597-0664 59.000 Ft
ENGL E212 VHB 2×12″ PRO HORIZONTAL STRAIGHT Gitárláda Fa: 14mm-es rétegelt Szibériai Birsfa
1*8 Ohm mono vagy 2*16 Ohm sztereo. 2 db Celestion V30, 1*120w, vagy 2*60w teljesítmény. Jár hozzá egy vastag puhatok.
Illatos, lakásban tárolt, tiszta, méregzsák. 74 x 48 x 36 cm, 33 kg
Az ár fix, kp-ra vonatkozik. Beszámítás esetleg van, ebben az esetben az értéke +15%-al magasabb.
ananaszy@gmail.com , 0620/597-0664 Budapest 16.
130.000 Ft
A fali gitártartó a Les Paulom nyakán, közvetlenül a fej alatt "felgyűrte" a lakkot. A gitár már nincs nálam, de fényképem még mindig van róla, úgyhogy sajnos nem kamu a dolog...
Sziasztok!
Tapasztalatok érdekelnének: fel szeretném akasztani Gibsonjaimat a falra, viszont az összes fali akasztónál azt írják, hogy nitros gitárokhoz nem ajánlott hosszú távon. Tényleg nyomot tud hagyni, vagy túltolják ezt? Köszi
Nem azt kérdeztem, hogy ki látja értelmét a kérdésemnek, sem azt, hogy van-e különbség a P90 és egy humbucker között, hanem azt, hogy "Valaki cserélt-e már 496-500-at ilyesmire és tud róla mondani valamit ?" Tudod, a kérdőjel a mondat végén...:)
A Thomann link se válasz semmire, tudom, hol lehet vásárolni.
Szerintem elég nagy különbség van egy humbucker meg egy p90 között. Sőt, még egy single coil és egy p90 között is.
Őszintén szólva, én nem igazán látom be annak az értelmét, hogy egy fórumon beszélgetsz róla. Ha csak a Thomann-ról rendelsz újonnan, már akkor van vagy 30 különféle p90-ed a legdrágább, 70e Ft-os Lollar szettől a 7,000 Ft-os Göldo összeszerelhető pickupig. Én a helyedben lőnék valamit használtan, és kipróbálnám, és kész.
Amúgy nekem van egy p90-es Gibsonom, és a gitárt imádom is, mint az állat. Viszont a p90-ekkel eddig mindig bebuktam, de nagyon. Akármennyit tolom, nem tetszik. Ostoba tufa jellegtelen hangja van, mint egy olcsó pickupnek.
Persze nem akarom leírni őket, de nálam még nem ért fel a cucc...
Első körben azt mondaná az ember, hogy persze, van különbség, hisz a Gibson nagy(obb) jelű keramikus, míg a SD-k AlNiCo II mágnessel rendelkeznek. De ott van Bonamassa Józsi korai koncert DVD-je a "A new day yesterday" amin egy classicon tolja, ha nincs a koptatón jól láthatóan az 1960-as felirat, meg nem mondtam volna hogy milyen mágnesű hangszedő van benne. Más egyéb gyakorlati tapasztalatom nincs...
Még egy kicsit feszegetem ezt a P90-es kérdést. 496-500 van egy Classicomban, amit nem nagyon szerettem az elején, de már kezdem szokni. Nem tudom, mekkora változást hozna a P90, vagy valamelyik humbi (Antiquity, Seth Lover, Pearly gate ), mert nincs velük tapasztalatom. Ha csak éppen valami sejthető a különbség, akkor nem szarozok vele, marad a 496-500. Valaki cserélt már 496-500-at ilyesmire és tud róla mondani valamit ?
Nem csoda. A rockzene kezdetén csak ezek a klasszikusok léteztek, a blues-ból nőtt ki a rockzene. Aztán ahogy egyre jobban szétvált, sokfélébb kett, úgy lett egyre több(féle) zenekar. Ettől sztem azért még aki rockzenével foglalkozik, az mindenképp ismeri valamelyest a "klasszikusokat". Én azt érzem, hogy sokszor van egy ilyen kis "azért kár, hogy azok a régi jó dolgok mind elmúltak" érzés is az emberekben. Pl. a minap olvastam, hogy Angliában megünnepelték a punk 40. évforulóját. Én is épp a minap lettem 40, belegondolni is sok. Persze, hogy nosztalgiázok, siratom az ifjú éveket, és büszkén vállalom a kapuzárási pánikot :D De az élet megy tovább, nekem rockzenével (olyan stílusban, amilyenben), de el kell fogadni, hogy az ifjabb generációnak anélkül. Bármennyire is maradandó mondjuk Jimi Hendrix munkássága ezen az időtávon, azért az, hogy mennyire fog a világ általános kultúrájává válni a rockzene, azt száz-kétszáz év múlva lehet majd csak tudni. És lehet, hogy egy rövid lábjegyzet lesz csak a zenetörténeti szakkönyvekben.
Én inkább amondó vagyok, hogy a rockzene alapvetően hedonista, "carpe diem" szemléletét érdemes követni: élvezzük, amíg van, mint egy jó bulit, aztán egyszer majd elmúlik, és lesz belőle egy klassz emlék. Hosszabb távon még az azutáni "másnap" emléke is megfakul majd ;)
Na, én 2018-ban is ezt gondolom :D Lehet a hangja jó, de ennél fapadosabb, kényelmetlenebb, ergonómiailag átgondolatlanabb gitár nincs. Még a tele is jobb nála ezekből a szempontokból. Na jó, talán a Flying V meg a mindenféle össze-vissza hegyes metálgitárok még butábbak, mert azokon ülve sem lehet értelmesen játszani :D
Igen, ez így van. Én azt látom hogy a nagy klasszikusok már egyre kevésbé meghatározóak a gitárosok számára, persze itt elsősorban a mostani fiatalokról van szó ahogy írtam is. Lehet én kicsit pesszimista vagyok de szerintem eléggé kihalóban van a jóöreg blues-rock műfaj.
Egy személyes történet tavalyról. A zenekarommal indultunk egy tehetségkutatón. Én korábban még nem játszottam ilyenen. Amit mi képviseltünk zeneileg azt kb úgy tudnám megfogalmazni mint ha a Doors-t és a Cream-et összegyúrnánk. Saját dalt vittünk természetesen (ez kikötés is volt). A lényeg a lényeg, hogy a "zsűri" "finomam" megkérdezte mit is keresünk mi ott az őskövület 60-as 70-es évek blues-os rock-os stílusunkkal? Amúgy a résztvevő több mint tíz zenekarból egyedül mi játszottunk nem zúzdametált! Nah de ez már egy másik téma .
Megosztanám inkább egy pozitív tapasztalatom. Kb 1 hónapja sikerült kipróbálnom egy Les Paul Tribute gitárt, és nagyon meglepett mennyire egyben van a gitár minden szempontból. Igazából egy erősítőt teszteltem és ezt kaptam hozzá próbaképpen . Olyan dinamika volt benne hogy majdnem elindult a kezemben.
Lásd a mai gyerekek mind Fender Jaguar, Jazzmaster és/vagy Mustang-on tolja. Mert csak.
Vagy Jack White kezében a Airline gitárok, amik egyébként elég nemjó hangszerek, de 1959 és 1960-ban ugyanezt gondolták a Les Paul-ról is
A üregeket pedig azért csinálják, mert a könnyű mahagóni már nagyon ritka és azt már csak custom shop hangszerekbe rakják. Ha nem könnyítenék, egyszerűen túl nehéz lenne a gitár. Az én Traditional-om elvileg nem könnyített, (állítólag a swiss cheese sincs benne) és 4.2 kg. Az azért nem olyan kevés.
A hang pedig egyébként se a súlyból jön, az '59-es, '60-as gitárok rendre 4 kg alatt vannak...
Hát igen. A mi gyerekkorunkban még nagy vagányság volt egy gitár, minden zenében ott volt. Ma meg ahány fiatal annyifélére gerjed, még ha gitár is. Az öcsémnek pl. az Ibanez a gitárok megtestesülése, a fiamnak a Fender, de fiatalabbaknak semmit nem jelent egy fadarab.
Amúgy abban szerintem nagy igazság van, hogy szép lassan de felnőtt az új generáció, akik már nem feltétlen (vagy egyáltalán nem )a régi zenéken (Jimmy Page, Clapton, ZZ top stb) nőttek/nőnek fel, és már nem úgy van ez mint régen annó x évvel ezelőtt mikor megnézett az ember egy nagyobb bandát akkor nagy valószínűséggel Gibson vagy Fender volt a kézben. Persze nem gondolom hogy ez az oka a mostani helyzetnek, de talán a mai fiataloknak már nem olyan kultusz ez mint az idősebb generációnak. Én nehezen tudnám elképzelni az életet Gibson nélkül, nekem alaplapra égett
Olcsóbb? Melyik nem üregesítetthez képest?
A régi jól bevált mahagóni már nincs. Az üregeltet nem igazán kedveli a többség. Olyan hatalmas nem lehetett a nyomás a nehéz gitárok miatt, hogy nekiálljanak kimarni a fát és evvel vásárlókat veszteni hosszú évek óta.
Ettől a mai vezetéstől bármi eszetlenség kitellik.
Az üregesített LP miért olcsóbb? Ugyanannyi fa kell hozzá, amiből utána kimarnak darabokat CNC-vel. Azt a faforgácsot talán még el lehet adni fűtőanyagnak, cserébe a marás plusz költség. Ha már, akkor inkább drágább, mint olcsóbb az üregesített LP.
Sztem a Gibson márka mint olyan túl értékes ahhoz, hogy ne legyen valaki, aki felvásárolja. Legfeljebb az az igen furi állapot fog előállni, hogy a Fender és a Gibson márkanév mögött valójában ugyanaz a tulaj áll majd. Hacsak persze a mostani tulaj nem lesz elég hülye ahhoz, hogy inkább beszüntesse a márkát anélkül, hogy eladná a legtöbbet kínálónak. Hosszú távon persze nem lehetetlen, hogy az elektromos gitár a rockzenével együtt annyira kimegy a divatból, hogy nem lesz nyereséges ilyesmit gyártani, vagy legalábbis nem lesz ekkora biznisz, mint manapság. A tendencia sajnos efelé mutat, de azért ez még messze van, és ki tudja, hol fog megállni a folyamat.
Nem csak a hangszeriparra gondoltam. Az üzletben a szimpátia nem szokott nagy jelentőséggel bírni. Ha nem hajt elég hasznot, akkor életképtelen. Ha látnak még benne fantáziát felvásárolják, de biztosan sok gitárgyártó örülne a Gibson megszűnésének.
Szerintem az árak emelésével átesnek a ló túloldalára és tovább fog csökkenni a forgalmuk. Úgy viselkednek, mintha minden gazdasági szabály fölött állnának. Mikor a Vox-ot elérte a baj, a leginkább kelendő erősítőiket gyártották, átgondolták, hogy milyen változtatásokkal tudnák olcsóbban előállítani pl. az AC30-at a hangzás megtartása mellett. Valami ilyesmi hozta a Gibson-ok üregesítését, a Vox-nál meg a Greenback-et.
Ha nagy lesz a baj, gondolom a Gibsont is felvásárolja valaki és a legkelendőbb gitárokat fogják nyomatni, aztán elkezdenek filléres bóvlikal akárhol gyárttatva nyomulni, kihasználva a név erejét.
De remélem csak túl sötéten látom, nekem is a kedvenc márkám. A régebbi darabok értéke jól megnő majd, szerintem a kínálat is ezekből egy ideig visszaesik, ha komolyabbra fordul a dolog.
A tradícionális nagy márkák szerintem közül mindegyik él. Van, hogy már átalakult, de én nem tudok olyanról amelyik végleg lehúzta a rolót. A Gretsch-et is átvitték Japánba, csak a Custom Shop maradt az USA-ban, de működik. Mellesleg ők gyártják a legdrágább japán gitárokat. Melyikre gondolsz?
A kísérletezőket azért szeretjük, amiket kitalálnak, de a Gibsont tényleg azért, ami volt, de kirántották a talajt alóluk a megfelelő faanyagok tiltásával. Ezek nélkül már nem tudják a megfelelő hangot produkálni, ezért ki kellett valamit találni, ez pedig már nem az amit keres a jónép és sok pénzt hajlandó adni. Ráadásul az amcsi dolgozók bére sem kevés, halmozottan nehéz a helyzete a cégnek. Ha tudnának, biztosan gyártanának hagyományos gitárokat, meg ezek mellett kuriózumnak számító robotgitárt, meg fakanalat. Sok céget tett már tönkre a tradícióktól való elszakadás, de a megújulásra való hajlam hiánya is. Láttunk már eltűnni nagy márkákat, könnyen megesik.
Kiváncsi vagyok milyen változásokra lehet számítani majd (azon kívül hogy az árak már most felmenőben vannak). Sajnálom hogy idáig jutott a cég. Jó lenne ha rendeződne a helyzet és megtalálná önmagát a Gibson. Szerintem a tradícionális vonalra kéne ráfeküdni, és azt csinálni amiben jók. A Fender sem kísérletezik mindenféle szuperszónikus gitárcsodával , meg űrtechnikával. Azt csinálják amiért a vásárlók/tulajdonosok szeretik.
Gibson Forever!
Volt 2015-ös LP Junior-om, de az előző tulaja már lecserélte rajta a G-Force-ot. Kár, kipróbáltam volna. Egyébként nagyon fasza hangszer volt az, csak rájöttem, hogy nekem az SG áll igazán kézre. Sztem a legtöbben drop és standard hangolás közti váltásra használják, de anno láttam pár videót, ahol csak simán az adott hangolás korrigálására használták, és azzal sem volt gond. Ahogy láttam a videókon elég pontos és gyors bármilyen célra is, ami a nagy macera vele az a húrcsere. Ez ugye a saját road-dal és/vagy cseregitárral nem rendelkező gitárosokat tartja vissza - koncert közben egy ilyenen húrt cserélni rémálom lehet, különösen mondjuk egy Planet Waves Auto Trim-es kulccsal rendelkező gitárhoz képest.
Egyébként egy ilyen g-force-ra kíváncsi lennék, mert úgy tűnik, inkább azok szidják, akik nem ismerik. Olvastam sok jót is róla, miközben én sem ismerem. Na nem a normál hangolásnál éredekes, mert azt én se tudom elképzelni, hogy azokat a mikrohangolásokat, amik hangszertől, izléstől függenek, azt megcsinálná, de az viszont izgalmas lehet, hogy más-más hangolásra ( tiszta D-dúr, G-dúr, stb)egy pillanat alatt átállítja a hangszert - p
l. buli közben.
Hááát... Azért ezzel óvatosan: pont a Gibsonnál bármiféle újítással próbálnak előjönni, azt nagyon elutasítóan fogadja a gitáros társadalom. Lásd pl. a G-Force hangolókat. Igaz, hogy marhaság volt a teljes 2015-ös szériára rátenni, de akkor sem fogadták tárt karokkal. Ugyanígy komoly vitát okozott és okoz a mai napig a chambering vagy a hagyományostól akár anyagban, akár formában eltérő gitárjaik. Szóval nemcsak ők a hunyók azért ebben.
Bakkker.... pedig végig ott volt az az érzés, hogy valamit otthon felejtettem... De most már legalább tudom! Legközelebb nem felejtem el, elviszem, aztán kigördítem a teraszra, aszt cseszhetik az Apreski-ben az "Anton aus Tirol"-jukat a sógorok!
Az első dal nyilván a Snowblind lesz ... De mi legyen a második? Mondjuk a "Smoke on the Water" is meg lehet magyarázni.
Eddig ez oszcillált. Gitáros évek után jöttek a szintis évek, aztán megint jöttek a gitárok. Én még bízom benne, hogy jönnek megint gitáros évek, bár ez az oszcilláció jó eséllyel a youtube megerősödésével leállt.
Mire elég olcsó lesz, minden bizonnyal lesz rá vevő. Kérdés, hogy az mennyire fog "jót" tenni a minőségnek. De a Fender is kilábalt már egy ilyesmiből. Sokkal riasztóbb, hogy az elektromos gitárok eladása milyen mértékben csökkent az USA-ban. A 2008-as nagy esést megértem, az nagyjából egybeesik a válsággal. De azóta sem nőtt, sőt, folyamatsan enyhe csökkenést mutat a tendencia. És ez nagyjából egybevág a rockzene állapotával. Engem mondjuk nem mozgatnak meg az arénarock bandák, pár kivételtől eltekintve az underground-ban találtam meg a nekem tetsző zenéket, de úgy tűnik a rockzene mint olyan underground-dá fog válni, vagy legalábbis erősen marginalizálódik. Mondom: ha így is lesz, engem nem fog zavarni, csak a zeneipar, illetve ezen belül a hangszeriparnak ez a szegmense erősen meg fogja érezni, ha így lesz.
Érdekes ez a Gibson-mizéria. Szerintem teljességgel kizárt, hogy megszűnjön a Gibson brand. Mégha csülökre szétbaszódnak is a mostani tulajok, akkor is telejsen biztosan lesz valaki, aki megveszi a márkát, és viszi tovább. Szóval, Gibson gitárok mindig lesznek.
Nehéz megítélni a mostani CEO/tulaj munkáját. Szerintem valami egészen elképesztőt alkottak a Custom Shop vonalon az elmúlt 20 évben, és még mai is olyan gitárokat tesznek ki, hogy megáll tőle az agya minden rendes gitárosnak. Persze kurva drágán, de ez az, amit egy legendáért fizetsz - sajnos ez van.
Ugyanakkor a többi gitár vonalon meg ontják kifelé a szarabbnál szarabb ötleteket, és basszák szét a Gibson renoméját. Nyilván próbálnak előre menekülni a sokféle cégek felvásárlásával is, de sem az "új" Gibsonok, sem az egyéb bizniszek nem jöttek be annyira.
Nem tudom, mi a megoldás, de én nagyon reménykedem benne, hogy a Gibson Custom Shop szolgáltatásai és minősége örökre megmaradnak, még akkor is, ha durva hisztéria lesz a Gibson körül.
