Ez így van! epiphone gyárában "maszekolt" hogy összehozza a "the LOG" becenévre hallgató gitárját, ami egy semi acoustic, hollow body gitár volt! Gibson gyár igazgatója tervezte a les paul formát, és hozzárakták les paul nevét, meg jó menedzselés és kész a világ legismertebb gitárja! ha jól tudom... vagyis a könyvek valami ilyesmit írnak
Ma lenne 96 éves Mr Les Paul, akiről elnevezték és aki tervezte a rock és gitártörténelem legfontosabb hangszerét! Az Ő tiszteletére egy kis "Boldog Szülinapot Mr Les Paul" improvizáció ezen a fantasztikus Les Paul gitáron
A fogólap legyen tiszta és ápolt (citromolajos kondicionáló), ha még mindig sárga akkor örülj neki, mert eszerint a hangszered már patinás és egyedi. Persze ez szubjektív, nem mindenkinek tetszik, ahogy korábban írták egy jó hangszerész szépen ki tudja cserélni.
Ugyan, ez nem egy nagy megfejtés,csak szerintem ez ennyi. Ha arra gonodltál, hogy a gyári sárgultat helyrehozni, azt nem hiszem,hogy lehet. Régen a műanyaggyártás is elég random volt:
Üdv! Azt lenne a kérdésem, hogy használt Gibsonoknál előfordul, hogy elsárgulnak a berakások, ezt lehet valahogyan orvosolni? (elnézést az üres üzenetért)
A gyári nekem is óriási volt, bár egyedi igény ez is, szerintem indokolatlanul nagyra hagyják ott a gyárban. Viszont a lenti képen nagyon csalóka, mintha nem is egy sík lenne a nyereg, hanem kis ,,kompenzálásokkal" ilyen kis bizbazsokat látok.
Ez a gyári nyereg, kicsit fehérebb mint a nyaki binding. A gyári húrmagasság egyébként túl magas volt (a fenomenális Gibson Plek gépen kapta a beállítást), --> Vintage52 --> tökéletes beállítás.
szívem szerint én is megvenném, SŐT jobban szeretek könyvet olvasni ha fogom a kezemben, de azért ez már tetemes összeg, főleg úgy hogy diák vagyok és nincs önálló keresetem :D na majd egyszer megveszem vagy ha lesz valami scannelt téma akkor download :D
Én ebay-ről vettem újonnan. A szállítási költség kb megduplázza az árat , de még így is megéri megvenni. Főleg ha jártok könyvesboltban és látjátok milyen árai vannak a képeskönyveknek. Scannelt verzió sztem azért se nagyon van mert puha borítású és a könyv gerince nem biztos hogy kibírná a sok hajtogatást. Arról nem is beszélve, hogy se fotó se scannelés nem adja vissza azt amiről itt szó van...
Az van, hogy hamar volt öröm, mert lejött egy 13+ megás PDF, de megnyitáskor egy amazonos oldal jelent meg helyette böngészőben, ahol hard copy-t lehet megvásárolni :-/ A Google letiltotta pár perccel azután, hogy drive-ra felraktam, utána elég alaposan feltúrtam a netet, de scannelt változatot nem találtam :(
Elkészült két újabb nekifutás a Custommal, imádom a hangszert, egyszerűen nem tudok betelni vele. Nagyon inspiráló hang, veszélyes dolog leülni vele gitározni, mert onnantól kezdve biztosra vehető, hogy a napirendet újra kell gondolni. Az egyik cucc egy progrock lemezre készülő vendégszereplősdi, a másik pedig szintén más tollával ékeskedés, egy zenészcimbora trombitált össze pár gitáros haverját, hogy csapjunk egy össznépi jammelést úgy, hogy mindenki játszik egy rövid szólót ugyanarra a körre, ide is spamelem őket jól.
Meg kell hogy védjem őket. 94-ben elindultam megvenni életem első komolyabb hangszerét. Először a Rákóczi úton tértem be egy boltba, ahol megtetszett egy tele. Fent lógott vagy 4m magasan. Mondom az eladónak, ki szeretném próbálni. A válasz: Ahoz be kellene hozni a létrát. Ha nem akarom megvenni, akkor nem hozza be fölöslegesen. Pénz a zsebben, de nem igérhetem hogy megveszem, amíg ki nem próbáltam. 80eFt-os hangszer, akkoriban ez félévi keresetem volt... Hosszas magyarázat következett, hogy ez profi hangszer, és hogy semmi baj sincs vele, ha megveszem, leveszi onnan. Átballagtam Oroszlánékhoz, és megvettem egy Washburn-t. Kezembeadták, kipróbálhattam, és még engedtek is az árból egy keveset. A keménytokra már nem futotta volna, de végül odaadták. És amikor garanciális problémák voltak, (eltört a Wilkinson tremoló) rögtön korrektül megoldották. Nem kellett megvárni míg küldenek egy másikat, hanem kivették egy készeleten lévő gitárból. Aztán hogy azóta mennyit változtak azt nem tudom, vagy 15 éve nem jártam náluk.
Eladó sorba került szeretett Les Paulom. Gyönyörű a hangszer, a hangja elképesztő, sok bulin bizonyított már! De hát felesleges is minden szó, ez egy Gibson Les Paul Classic, a név magáért beszél. Elixír húrokkal standard E hangolásban beállítva a Les Paul fellegvár, Gitárcentrum által. Keménytok jár hozzá, nem gyári, van rajta egy-két esztétikai prücök, de nem vészes. A gitár az USA-ból lett behozva, adás-vételim van a vásárlásról. Az előző tulaj sajnos fali villás tartón tartotta, ennek nyoma enyhén látható a fej két oldalán, de alig észrevehető, ezért az átlagosnál alacsonyabb ár. A gitár ezt leszámítva makulátlan állapotban van, hangolást tartja, nyaka nyíl egyenes, bundok hibátlanok. Gibson SG-t vagy ESP Eclipse-t esetleg beszámítok.
Lehet, hogy nem jól fejeztem ki magam. Mindenki egyre jobb hangszert akar, ez normális igény. De azt nem értem miért csodálkozunk azon hogy nem él meg egy vagy több nívós hangszerbolt az országban, amikor az élet egyéb területein is látszik a nyakig sz@r. Sztem mindenki próbálja ugyanazt a cuccot a legjobb áron megvenni. Ha ezt a világ túlsó végéről sikerül megoldani, akkor onnan.
"De azért ha nem gyűjtőről van szó, akkor nehogy már azt állítsuk, hogy csak azok a hangszerek, amik többmillió forintba kerülnek"
Ilyet itt senki nem mondott.
Ha rendesen ki lennék tömve, akkor biztos nálam is figyelne 1-1 darabka történelem LesPaul, Telecaster és Marshall formájában. De azért ha nem gyűjtőről van szó, akkor nehogy már azt állítsuk, hogy csak azok a hangszerek, amik többmillió forintba kerülnek! Elég sok zenét játszanak/írnak olyan cuccokon, amik minden "kellékkel" együtt is 1misi alatt vannak. Persze én is ácsingózom még egy-két dolog után... Egyébként meg egy rövidke történet a hangszerboltok hozzáállásáról: 13-14 évesen jártam párszor vidékről felvonatozva az Oroszlánbarlangba nyálat csorgatni. Le se szartak persze. Később (16-17 évesen) venni akartam ott hangszert, ki akartam próbálni. A faszi játszott nekem rajta (!!!), kezembe nem adta. Szerintetek azóta bementem hozzájuk? Máshol hagytam az (átlag embernek) iszonyat mennyiségű pénzeket.
Szerintem csak a fotó miatt látszik így! Minden méret egyezik, berakás mérete, a fej mérete, potik elhelyezkedése, stb, Annyi a különbség, hogy a Greco-n a berakások műanyagból vannak, nem gyöngyházból mint a Gibsonon. A Greco-felirat viszont gyöngyház. Mondom: talán a fotó megtévesztő, de tényleg ugyanaz a méretezés! Ja és a Greco világosabb arany színű. Ami nem látszik: A Greco nyaka egy kissé laposabb ívű, mint a Gibsoné, illetve a Gibsonnak juhar nyaka van, a Greconak mahagóni.
hát azért így első ránézésre elég sok a különbség : ) a másolaton a berakás túl nagy, a nyak túl széles, a feje kicsit duci, a kulcsok kicsit lejjebb vannak, a bevágás leheletnyit téved, a potik szintén. amúgy elég szép replika az a Greco : )
Persze sajnos. :( Aggyal ezekkel tisztában vagyok, a szivemmel meg csinálnék ilyen boltot. De hobbiból, tudva, hogy bevétel az nem lesz :D - Itt meg még sajna anyagilag nem tartok...
Pont az a baj ezzel, hogy Magyarországon nincs piaca ennek. Kis ország kevés emberrel. Tudom, hogy ki az a kb. 20-30 ember aki rendszeresen adja-veszi a 2000-3000 euró fölötti hangszereket. Meg azt is tudom, hogy ki az aki milliós értékekkel bizniszel. De, hogy egy boltot is eltartson ez a kör, na erre azért nem vennék mérget...
Szerintem lehetne egy olyan boltot csinálni, ami csak az ilyen nagyon extra dolgokra állna rá, és ahol mindent ki lehetne próbálni. Persze nem ilyen hagyományos bolt lenne, ahova bárki betévedhet, hanem ilyen exkluzív klubszerű valami.
Szerintem lenne piaca otthon az ilyen extrémebb dolgoknakm is a tucatáruk mellett, csak nem egy boltban kell árulni ezeket.
Az a baj, hogy egy normálisan működő társadalomban az ilyen boltok megélnek a forgalomból. A kutyát nem érdekli, hogy órákig reszeled az enter sandmant a 10 ezer dolcsis gitárokon. Itthon ez nem igaz, egy csóró hangszerboltot is nehezen tart el a közösség, ahol noname szarok lógnak a falon.. Én megbecsülném azokat a boltokat, akik ennek ellenére tesznek a nihil ellen és csak szerelemből pénzt áldoznak arra, hogy azt is ki lehessen próbálni, amire nem lenne racionális magyarázat ebben a gazdasági közegben..
Érzed a közgazdasági ellentmondást? Jó lenne, ha lenne egy olyan kupi, ahol a legjobb csajok nuniját és cickóját addig próbálgatod és annyiszor, ahányszor akarod. Azután otthon rámégy a gyíkra..
De hát a dícsért hangszerbolt típusnak ez lenne a lényege, hogy mosolyogva hagyják a próbálgatást akkor is, ha aztán nem vásárol a csóka.
Az a Te eladói szempontod, hogy vesznek-e, a kölyköké meg az, hogy van-e egy ilyen bolt.
Egyébként a mostani gazdasági helyzetben valószínűleg tényleg csak hobbiként lehetne egy ilyen boltot fenntartani. ( Vagy, ha bögrecsárdát is működtetsz mellette.)
Én megcsináltam és nem sok értelme volt gazdaságilag. Teljesen mindegy, hogy kipróbálhatsz 70-es Lp-ket, meg régi plexiket, Silvereket a boltban. Hozhattam én oda bármit, hagyhattam mindent tapizni, próbálni.. A végén lerendelte a "múzikertől" online 2 Ft-al olcsóbban.. Utána jött, hogy nincs beállítva, nem úgy szól, ahogy gondolta.. Teljes zsákutca.
Köszi!
Igyekszem szétnézni mindkét helyen. Viszont sokféle LP-t láttam, különböző elektronikákkal. Annak érdekében, hogy jófelé induljak, tudna valaki tanácsot adni a tekintetben, hogy a hangszedők közül melyik a legkisebb és legnagyobb jelű? Én a vintage hangzást szeretem, kis jelű hangszedőt szeretnék, ami tisztán is érthetően, ütősen, részletgazdagon szól.
Ilyenekkel találkoztam eddig a neten, nálam teljes a káosz
Classic 57, Classic 57 plus, Burstbucker, Dirty fingers, Alnico 498T / Alnico 490R, 1961 humbucker. (A P90-et kihagytam, mert most a humbik érdekelnének)
Ezek a szedők jelszint szerint hogyan állíthatók növekvő sorba?
Szerintem is a GS és a Fórum Gibson-"rovata" a legjobb ötlet.
Egyrészt csaknem mindig árul ismerős (vagy olyan, akit a Fórumtársak ismernek) és nem b@x át, másrészt igen jelentősen olcsóbb mint a bolti.Én már négy nagyértékű hangszert vettem így az utóbbi 8-10 évben, és egyszer sem bántam meg.
, de még így is megéri megvenni. Főleg ha jártok könyvesboltban és látjátok milyen árai vannak a képeskönyveknek. Scannelt verzió sztem azért se nagyon van mert puha borítású és a könyv gerince nem biztos hogy kibírná a sok hajtogatást. Arról nem is beszélve, hogy se fotó se scannelés nem adja vissza azt amiről itt szó van...
Az egyik cucc egy progrock lemezre készülő vendégszereplősdi, a másik pedig szintén más tollával ékeskedés, egy zenészcimbora trombitált össze pár gitáros haverját, hogy csapjunk egy össznépi jammelést úgy, hogy mindenki játszik egy rövid szólót ugyanarra a körre, ide is spamelem őket jól.
