Szerintem elég nagy különbség van egy humbucker meg egy p90 között. Sőt, még egy single coil és egy p90 között is.
Őszintén szólva, én nem igazán látom be annak az értelmét, hogy egy fórumon beszélgetsz róla. Ha csak a Thomann-ról rendelsz újonnan, már akkor van vagy 30 különféle p90-ed a legdrágább, 70e Ft-os Lollar szettől a 7,000 Ft-os Göldo összeszerelhető pickupig. Én a helyedben lőnék valamit használtan, és kipróbálnám, és kész.
Amúgy nekem van egy p90-es Gibsonom, és a gitárt imádom is, mint az állat. Viszont a p90-ekkel eddig mindig bebuktam, de nagyon. Akármennyit tolom, nem tetszik. Ostoba tufa jellegtelen hangja van, mint egy olcsó pickupnek.
Persze nem akarom leírni őket, de nálam még nem ért fel a cucc...
Első körben azt mondaná az ember, hogy persze, van különbség, hisz a Gibson nagy(obb) jelű keramikus, míg a SD-k AlNiCo II mágnessel rendelkeznek. De ott van Bonamassa Józsi korai koncert DVD-je a "A new day yesterday" amin egy classicon tolja, ha nincs a koptatón jól láthatóan az 1960-as felirat, meg nem mondtam volna hogy milyen mágnesű hangszedő van benne. Más egyéb gyakorlati tapasztalatom nincs...
Még egy kicsit feszegetem ezt a P90-es kérdést. 496-500 van egy Classicomban, amit nem nagyon szerettem az elején, de már kezdem szokni. Nem tudom, mekkora változást hozna a P90, vagy valamelyik humbi (Antiquity, Seth Lover, Pearly gate ), mert nincs velük tapasztalatom. Ha csak éppen valami sejthető a különbség, akkor nem szarozok vele, marad a 496-500. Valaki cserélt már 496-500-at ilyesmire és tud róla mondani valamit ?
Nem csoda. A rockzene kezdetén csak ezek a klasszikusok léteztek, a blues-ból nőtt ki a rockzene. Aztán ahogy egyre jobban szétvált, sokfélébb kett, úgy lett egyre több(féle) zenekar. Ettől sztem azért még aki rockzenével foglalkozik, az mindenképp ismeri valamelyest a "klasszikusokat". Én azt érzem, hogy sokszor van egy ilyen kis "azért kár, hogy azok a régi jó dolgok mind elmúltak" érzés is az emberekben. Pl. a minap olvastam, hogy Angliában megünnepelték a punk 40. évforulóját. Én is épp a minap lettem 40, belegondolni is sok. Persze, hogy nosztalgiázok, siratom az ifjú éveket, és büszkén vállalom a kapuzárási pánikot :D De az élet megy tovább, nekem rockzenével (olyan stílusban, amilyenben), de el kell fogadni, hogy az ifjabb generációnak anélkül. Bármennyire is maradandó mondjuk Jimi Hendrix munkássága ezen az időtávon, azért az, hogy mennyire fog a világ általános kultúrájává válni a rockzene, azt száz-kétszáz év múlva lehet majd csak tudni. És lehet, hogy egy rövid lábjegyzet lesz csak a zenetörténeti szakkönyvekben.
Én inkább amondó vagyok, hogy a rockzene alapvetően hedonista, "carpe diem" szemléletét érdemes követni: élvezzük, amíg van, mint egy jó bulit, aztán egyszer majd elmúlik, és lesz belőle egy klassz emlék. Hosszabb távon még az azutáni "másnap" emléke is megfakul majd ;)
Na, én 2018-ban is ezt gondolom :D Lehet a hangja jó, de ennél fapadosabb, kényelmetlenebb, ergonómiailag átgondolatlanabb gitár nincs. Még a tele is jobb nála ezekből a szempontokból. Na jó, talán a Flying V meg a mindenféle össze-vissza hegyes metálgitárok még butábbak, mert azokon ülve sem lehet értelmesen játszani :D
Igen, ez így van. Én azt látom hogy a nagy klasszikusok már egyre kevésbé meghatározóak a gitárosok számára, persze itt elsősorban a mostani fiatalokról van szó ahogy írtam is. Lehet én kicsit pesszimista vagyok de szerintem eléggé kihalóban van a jóöreg blues-rock műfaj.
Egy személyes történet tavalyról. A zenekarommal indultunk egy tehetségkutatón. Én korábban még nem játszottam ilyenen. Amit mi képviseltünk zeneileg azt kb úgy tudnám megfogalmazni mint ha a Doors-t és a Cream-et összegyúrnánk. Saját dalt vittünk természetesen (ez kikötés is volt). A lényeg a lényeg, hogy a "zsűri" "finomam" megkérdezte mit is keresünk mi ott az őskövület 60-as 70-es évek blues-os rock-os stílusunkkal? Amúgy a résztvevő több mint tíz zenekarból egyedül mi játszottunk nem zúzdametált! Nah de ez már egy másik téma .
Megosztanám inkább egy pozitív tapasztalatom. Kb 1 hónapja sikerült kipróbálnom egy Les Paul Tribute gitárt, és nagyon meglepett mennyire egyben van a gitár minden szempontból. Igazából egy erősítőt teszteltem és ezt kaptam hozzá próbaképpen . Olyan dinamika volt benne hogy majdnem elindult a kezemben.
Lásd a mai gyerekek mind Fender Jaguar, Jazzmaster és/vagy Mustang-on tolja. Mert csak.
Vagy Jack White kezében a Airline gitárok, amik egyébként elég nemjó hangszerek, de 1959 és 1960-ban ugyanezt gondolták a Les Paul-ról is
A üregeket pedig azért csinálják, mert a könnyű mahagóni már nagyon ritka és azt már csak custom shop hangszerekbe rakják. Ha nem könnyítenék, egyszerűen túl nehéz lenne a gitár. Az én Traditional-om elvileg nem könnyített, (állítólag a swiss cheese sincs benne) és 4.2 kg. Az azért nem olyan kevés.
A hang pedig egyébként se a súlyból jön, az '59-es, '60-as gitárok rendre 4 kg alatt vannak...
Hát igen. A mi gyerekkorunkban még nagy vagányság volt egy gitár, minden zenében ott volt. Ma meg ahány fiatal annyifélére gerjed, még ha gitár is. Az öcsémnek pl. az Ibanez a gitárok megtestesülése, a fiamnak a Fender, de fiatalabbaknak semmit nem jelent egy fadarab.
Amúgy abban szerintem nagy igazság van, hogy szép lassan de felnőtt az új generáció, akik már nem feltétlen (vagy egyáltalán nem )a régi zenéken (Jimmy Page, Clapton, ZZ top stb) nőttek/nőnek fel, és már nem úgy van ez mint régen annó x évvel ezelőtt mikor megnézett az ember egy nagyobb bandát akkor nagy valószínűséggel Gibson vagy Fender volt a kézben. Persze nem gondolom hogy ez az oka a mostani helyzetnek, de talán a mai fiataloknak már nem olyan kultusz ez mint az idősebb generációnak. Én nehezen tudnám elképzelni az életet Gibson nélkül, nekem alaplapra égett
Olcsóbb? Melyik nem üregesítetthez képest?
A régi jól bevált mahagóni már nincs. Az üregeltet nem igazán kedveli a többség. Olyan hatalmas nem lehetett a nyomás a nehéz gitárok miatt, hogy nekiálljanak kimarni a fát és evvel vásárlókat veszteni hosszú évek óta.
Ettől a mai vezetéstől bármi eszetlenség kitellik.
Az üregesített LP miért olcsóbb? Ugyanannyi fa kell hozzá, amiből utána kimarnak darabokat CNC-vel. Azt a faforgácsot talán még el lehet adni fűtőanyagnak, cserébe a marás plusz költség. Ha már, akkor inkább drágább, mint olcsóbb az üregesített LP.
Sztem a Gibson márka mint olyan túl értékes ahhoz, hogy ne legyen valaki, aki felvásárolja. Legfeljebb az az igen furi állapot fog előállni, hogy a Fender és a Gibson márkanév mögött valójában ugyanaz a tulaj áll majd. Hacsak persze a mostani tulaj nem lesz elég hülye ahhoz, hogy inkább beszüntesse a márkát anélkül, hogy eladná a legtöbbet kínálónak. Hosszú távon persze nem lehetetlen, hogy az elektromos gitár a rockzenével együtt annyira kimegy a divatból, hogy nem lesz nyereséges ilyesmit gyártani, vagy legalábbis nem lesz ekkora biznisz, mint manapság. A tendencia sajnos efelé mutat, de azért ez még messze van, és ki tudja, hol fog megállni a folyamat.
Nem csak a hangszeriparra gondoltam. Az üzletben a szimpátia nem szokott nagy jelentőséggel bírni. Ha nem hajt elég hasznot, akkor életképtelen. Ha látnak még benne fantáziát felvásárolják, de biztosan sok gitárgyártó örülne a Gibson megszűnésének.
Szerintem az árak emelésével átesnek a ló túloldalára és tovább fog csökkenni a forgalmuk. Úgy viselkednek, mintha minden gazdasági szabály fölött állnának. Mikor a Vox-ot elérte a baj, a leginkább kelendő erősítőiket gyártották, átgondolták, hogy milyen változtatásokkal tudnák olcsóbban előállítani pl. az AC30-at a hangzás megtartása mellett. Valami ilyesmi hozta a Gibson-ok üregesítését, a Vox-nál meg a Greenback-et.
Ha nagy lesz a baj, gondolom a Gibsont is felvásárolja valaki és a legkelendőbb gitárokat fogják nyomatni, aztán elkezdenek filléres bóvlikal akárhol gyárttatva nyomulni, kihasználva a név erejét.
De remélem csak túl sötéten látom, nekem is a kedvenc márkám. A régebbi darabok értéke jól megnő majd, szerintem a kínálat is ezekből egy ideig visszaesik, ha komolyabbra fordul a dolog.
A tradícionális nagy márkák szerintem közül mindegyik él. Van, hogy már átalakult, de én nem tudok olyanról amelyik végleg lehúzta a rolót. A Gretsch-et is átvitték Japánba, csak a Custom Shop maradt az USA-ban, de működik. Mellesleg ők gyártják a legdrágább japán gitárokat. Melyikre gondolsz?
A kísérletezőket azért szeretjük, amiket kitalálnak, de a Gibsont tényleg azért, ami volt, de kirántották a talajt alóluk a megfelelő faanyagok tiltásával. Ezek nélkül már nem tudják a megfelelő hangot produkálni, ezért ki kellett valamit találni, ez pedig már nem az amit keres a jónép és sok pénzt hajlandó adni. Ráadásul az amcsi dolgozók bére sem kevés, halmozottan nehéz a helyzete a cégnek. Ha tudnának, biztosan gyártanának hagyományos gitárokat, meg ezek mellett kuriózumnak számító robotgitárt, meg fakanalat. Sok céget tett már tönkre a tradícióktól való elszakadás, de a megújulásra való hajlam hiánya is. Láttunk már eltűnni nagy márkákat, könnyen megesik.
Kiváncsi vagyok milyen változásokra lehet számítani majd (azon kívül hogy az árak már most felmenőben vannak). Sajnálom hogy idáig jutott a cég. Jó lenne ha rendeződne a helyzet és megtalálná önmagát a Gibson. Szerintem a tradícionális vonalra kéne ráfeküdni, és azt csinálni amiben jók. A Fender sem kísérletezik mindenféle szuperszónikus gitárcsodával , meg űrtechnikával. Azt csinálják amiért a vásárlók/tulajdonosok szeretik.
Gibson Forever!
Volt 2015-ös LP Junior-om, de az előző tulaja már lecserélte rajta a G-Force-ot. Kár, kipróbáltam volna. Egyébként nagyon fasza hangszer volt az, csak rájöttem, hogy nekem az SG áll igazán kézre. Sztem a legtöbben drop és standard hangolás közti váltásra használják, de anno láttam pár videót, ahol csak simán az adott hangolás korrigálására használták, és azzal sem volt gond. Ahogy láttam a videókon elég pontos és gyors bármilyen célra is, ami a nagy macera vele az a húrcsere. Ez ugye a saját road-dal és/vagy cseregitárral nem rendelkező gitárosokat tartja vissza - koncert közben egy ilyenen húrt cserélni rémálom lehet, különösen mondjuk egy Planet Waves Auto Trim-es kulccsal rendelkező gitárhoz képest.
Egyébként egy ilyen g-force-ra kíváncsi lennék, mert úgy tűnik, inkább azok szidják, akik nem ismerik. Olvastam sok jót is róla, miközben én sem ismerem. Na nem a normál hangolásnál éredekes, mert azt én se tudom elképzelni, hogy azokat a mikrohangolásokat, amik hangszertől, izléstől függenek, azt megcsinálná, de az viszont izgalmas lehet, hogy más-más hangolásra ( tiszta D-dúr, G-dúr, stb)egy pillanat alatt átállítja a hangszert - p
l. buli közben.
Hááát... Azért ezzel óvatosan: pont a Gibsonnál bármiféle újítással próbálnak előjönni, azt nagyon elutasítóan fogadja a gitáros társadalom. Lásd pl. a G-Force hangolókat. Igaz, hogy marhaság volt a teljes 2015-ös szériára rátenni, de akkor sem fogadták tárt karokkal. Ugyanígy komoly vitát okozott és okoz a mai napig a chambering vagy a hagyományostól akár anyagban, akár formában eltérő gitárjaik. Szóval nemcsak ők a hunyók azért ebben.
Bakkker.... pedig végig ott volt az az érzés, hogy valamit otthon felejtettem... De most már legalább tudom! Legközelebb nem felejtem el, elviszem, aztán kigördítem a teraszra, aszt cseszhetik az Apreski-ben az "Anton aus Tirol"-jukat a sógorok!
Az első dal nyilván a Snowblind lesz ... De mi legyen a második? Mondjuk a "Smoke on the Water" is meg lehet magyarázni.
Eddig ez oszcillált. Gitáros évek után jöttek a szintis évek, aztán megint jöttek a gitárok. Én még bízom benne, hogy jönnek megint gitáros évek, bár ez az oszcilláció jó eséllyel a youtube megerősödésével leállt.
Mire elég olcsó lesz, minden bizonnyal lesz rá vevő. Kérdés, hogy az mennyire fog "jót" tenni a minőségnek. De a Fender is kilábalt már egy ilyesmiből. Sokkal riasztóbb, hogy az elektromos gitárok eladása milyen mértékben csökkent az USA-ban. A 2008-as nagy esést megértem, az nagyjából egybeesik a válsággal. De azóta sem nőtt, sőt, folyamatsan enyhe csökkenést mutat a tendencia. És ez nagyjából egybevág a rockzene állapotával. Engem mondjuk nem mozgatnak meg az arénarock bandák, pár kivételtől eltekintve az underground-ban találtam meg a nekem tetsző zenéket, de úgy tűnik a rockzene mint olyan underground-dá fog válni, vagy legalábbis erősen marginalizálódik. Mondom: ha így is lesz, engem nem fog zavarni, csak a zeneipar, illetve ezen belül a hangszeriparnak ez a szegmense erősen meg fogja érezni, ha így lesz.
Érdekes ez a Gibson-mizéria. Szerintem teljességgel kizárt, hogy megszűnjön a Gibson brand. Mégha csülökre szétbaszódnak is a mostani tulajok, akkor is telejsen biztosan lesz valaki, aki megveszi a márkát, és viszi tovább. Szóval, Gibson gitárok mindig lesznek.
Nehéz megítélni a mostani CEO/tulaj munkáját. Szerintem valami egészen elképesztőt alkottak a Custom Shop vonalon az elmúlt 20 évben, és még mai is olyan gitárokat tesznek ki, hogy megáll tőle az agya minden rendes gitárosnak. Persze kurva drágán, de ez az, amit egy legendáért fizetsz - sajnos ez van.
Ugyanakkor a többi gitár vonalon meg ontják kifelé a szarabbnál szarabb ötleteket, és basszák szét a Gibson renoméját. Nyilván próbálnak előre menekülni a sokféle cégek felvásárlásával is, de sem az "új" Gibsonok, sem az egyéb bizniszek nem jöttek be annyira.
Nem tudom, mi a megoldás, de én nagyon reménykedem benne, hogy a Gibson Custom Shop szolgáltatásai és minősége örökre megmaradnak, még akkor is, ha durva hisztéria lesz a Gibson körül.
Azért csinálnak mostanában fura döntéseket... itt van példának egy apróság: kihozzák végre megint a '60 SG juniort, ami személyes kedvencem, de valami egészen fura logo-t raknak rá. Miért ?!
Meg sem próbáltam saját gyártásút eladni soha, pont az említett okok miatt, na meg ezek hozzám vannak nőve. Már az anyagköltségük is jóval több, mint egy átlagos gitáré.
Nem is eladási szándékkal vág bele az ember gitárok fabrikálásába, hanem hobbiból, a hangszer miértjeinek jobb megértése okán. Mire az ember összeszedi a szükséges szerszámokat, gépeket, anyagokat, már nagy a költség, ilyet pedig csak önmagunk szórakoztatásáért teszünk.
Az elébb kifelejtettem F.Viktor hangszerkészítő nevét.Jó, amiket Te készítesz nem ismerem.Az viszont biztos 20, 30, 40 stb éve is voltak remek hangszerkészítők, ám azért próbáljunk meg eladni egy 30-40 éves Gibson, vagy Fender gitárt, vagy egy számunkra ismeretlen nevet, mely lehet a világ egyik legjobb hangszer készítője alkotott.Melyik fog előbb, drágábban elkelni.És ez így lesz még 30-50-100 év elteltével is.
Na ez az én véleményem is! Sokkal modernebb/jobb gyártók vannak manapság, akik rég túlszárnyalták a fender/gibson minőséget.../Gibsont lesz@rom, nem is igazán érdekel, de/ Sadowsky ezerszer jobb...
Nem feltétlenül szarok azok a kínai cuccok.
Tanulják csak meg a beképzelt, nagyképű amcsik, nem minden a név. Túlfizetett munkaerő, amerikai életszínvonal. Nem versenyképes.
Azért a Gibsont sajnálom, de maguknak ásták... Az a rengeteg újítás, ami nem tetszik a vásárlóknak, megbosszulja magát. Na meg a kényszer. Én sem dolgoznék kínai bérért és a jól bevált faanyag sem érhető el. Van konkurencia bőven, a mai fiatal gitárosok már nem azon a zenén nőttek fel, amit Gibsonnal játszottak.
Össze kellene gyűjteni a nyugdíjasoknak most kiosztásra kerülő vásárlási utalványokat és meg kéne menteni, vagy felvásárolni a céget. Harminc év múlva egyesével, mint vintage darab jó áron eladni.. Lehet, hogy a Lőrinc is beszállna egy kis zsével...
De nem ám ez az egy eset van. A napokban egy kétszáz éves patinás usa zongoragyártó dobta be a kulcsot, a sok szar kínai utánzat tönkretette.
Szomorú dolgok ezek, de mit tehetnénk ellene?Csak költői kérdés volt.Inkább az érdekelne, a szépasszony milyen technikát használt a vokálhoz ??? Mondjuk az is megérne egy misét, mennyi lehet az ára ma ennek a hangszernek?
Visszatettem a Classic 57-eseket.Tulajdonképpen már régóta használtam más más tipusú hangszedőket helyette főleg azért,mert ezek nem voltak annakidején viaszolva és gerjedékenyek,mikrofóniásak voltak torzított hang esetén.Közben megtörtént a viaszolás is és így teljesen rendben van.A hangjáról már -már meg is feledkeztem,de most,hogy újra kóstolgatom,nem kell ennél jobb hangszedő egy LP-be.(nekem)Egyébként én is próbáltam hídhoz Classic 57 plus-t,de gyorsan kivettem,kemény,karcos,hideg hang volt.Köszönöm a hozzászólásokat!
Jó zenélést mindenkinek!
Visszatettem a Classic 57-eseket.Tulajdonképpen már régóta használtam más más tipusú hangszedőket helyette főleg azért,mert ezek nem voltak annakidején viaszolva és gerjedékenyek,mikrofóniásak voltak torzított hang esetén.Közben megtörtént a viaszolás is és így teljesen rendben van.A hangjáról már -már meg is feledkeztem,de most,hogy újra kóstolgatom,nem kell ennél jobb hangszedő egy LP-be.(nekem)Egyébként én is próbáltam hídhoz Classic 57 plus-t,de gyorsan kivettem,kemény,karcos,hideg hang volt.Köszönöm a hozzászólásokat!
Jó zenélést mindenkinek!
Ha megnéznéd akkor látnád, hogy ez nem neked szólt!
Ami neked szólt az az előtte lévő amit neked címeztem.
Ez viszont azoknak akik panaszkodnak a kényelemre bundokra bindingre nem megfelelő kidolgozásra. Az hogy egy gitárban milyen pu van szerintem nem akkora gáz, azt lehet egyszerűen orvosolni. De ha fával - kidolgozással van baj az gáz. Egyébként csavarhúzó ??? Igen!! Ha nincs gond a hangszerrel nem fog nyafogni senki. Természetesen komoly vevőnél!!
Azért a látatlan kicsit erős mert nem postán rendeltem. Én nem tudom, hogy ki hogyan vásárol hangszert, de szerintem elég hülyén venné ki magát ha a vásárlás során rögtön csavarhúzóval esnék neki a cuccnak. Nem a saját rendszeremben tudtuk kipróbálni és igen lerohadt húrok voltak a hangszeren. Hidd el nagy nyafogás nincsen, csak biztosított róla az eladó, hogy a hangszer buhera mentes.
A Classic pukikat részben az eredeti állapota, részben pedig a hangjuk miatt tenném vissza. Azt viszont nem tudom, hogy bármilyen Classic hangszedőt meg szabad-e venni, vagy kell-e valamire figyelni a fizikai állagán kívül másra is.
Kb. egy hónapja vettem egy 2009-es Gibson Traditional Gold Top-ot. Nem a Pro verzio. Néhány napja kíváncsiságból megnéztem a hangszedőket és mglepődve láttam, hogy Burstbucker 2 és Pro van a hangszerben. Eddig úgy tudtam, hogy Classic 57-tel szerelték ezeket a modelleket.
A gitár tetszik meg minden, de nekem egy kicsit hűvös és nagyon karcos. Mi a véleményetek? Érdemes lenne beletenni a Classic hangszedőket? Azt olvasom ezekről, hogy melegebb, simább hangú és valamivel halkabb. Főként klasszikus rock zenét játszok és kevés hard rock-ot.
Kb. egy hónapja vettem egy 2009-es Gibson Traditional Gold Top-ot. Nem a Pro verzio. Néhány napja kíváncsiságból megnéztem a hangszedőket és mglepődve láttam, hogy Burstbucker 2 és Pro van a hangszerben. Eddig úgy tudtam, hogy Classic 57-tel szerelték ezeket a modelleket.
A gitár tetszik meg minden, de nekem egy kicsit hűvös és nagyon karcos. Mi a véleményetek? Érdemes lenne beletenni a Classic hangszedőket? Azt olvasom ezekről, hogy melegebb, simább hangú és valamivel halkabb. Főként klasszikus rock zenét játszok és kevés hard rock-ot.
Mindegyiknek kell utómonka, egyedül a V-m volt az, hogy dobozból kivéve csak a nyakat kellett állítani. De az érzést és a hangot semmi más nem adja csak a Gibson nekem is. Csak bosszantó azért, hogy mekkora random faktor van a vásárlásban. Bár ha azt nézzük, hogy a fa anyag milyen, és mindegyik más, akkor talán annyira nem is a Gibson hibája. Mindegy. a szerelem néha irracionális :D:D:D
Én egyszer vettem csak új Gibsont, de egy dlutánom ment rá, mire normális bund széleket, nyereg magasságot csináltam rajta. 2012-es volt a gitár, panelen a 300KOhm-os potik, ezt is gyorsan cseréltem horganyzott alaplemezre és 500KOhm-os potikra na meg vesszőparípám kondikra.
Több olyannal is találkoztam, hogy a fogólat nem volt rendesen összecsiszolva a nyakkal, meg a binding a test körül hézagos ragasztású, vagy elcsúszott. De ettől még a kedvenc márkám.
Az egyediségben maximálisan igazad van, de a mostani minőség mellett jobb ha elfelejtik. Nekem mákom van, mert az összes gibson ami járt nálam az jó volt. De amiket üzletekben próbáltam meg néztem az tragédia. Kipróbáltam egy 2017 és 2018-as standardeket és egy hatalmas nagy nulla volt mind. Én vakon rendeltem be egyet tavaly, hálistennek hangra hibátlan, de a bindignál sérült a lakk egy kicsit. Nem küldtem vissza, mert kopik az úgy is idővel, de valahol tény, hogy bosszantó. A hang mondjuk kárpótól annak ellenére, hogy BBPro.
Szerintem a Gibsonok sajátja ez a fajta megoldás, ez emelte ki a tömegből, mint ahogy a T keresztmetszetű binding is.
Ez a csiribiri kék is úgy néz ki, mint egy kínai másolat.
Csak gondolj bele, hány nagy nevű nem gyári hangszedőket és elektronikát használ és nem feltétlenül nekik kell krampácsolni, ezért vannak a hangszerészek, szakértő ródok.
Csatlakozom. Les Paulon rövidebb, van mellette V meg Explorer azon sokkal ritkábban fordul elő. A fogólap szélesítés is ezért volt. Most nem 2015-re meg a HP modellekre gondolok, hanem alapból mindegyiknek szélesebb kicsit a fogólapja.
Most ami furcsaság, hogy a 12 bundtól már laposabb a gitárok nyaka. Sok újat kipróbáltam, ritka az amit jól megcsinálnak kényelmesre.
hát én láttam már olyan gibsont aminél a bundok a binding alatt a nyak száradása/vetemedése miatt elváltak, így volt a rés a bind és "nibek" (ez mi magyarul, még zöld, internetes gitáros vagyok :D ), amibe a húrok becsusszantak. Szóval ezért mondom, hogy végeredményben lehet jobb is ha nincs :D
Azon meditálok, hogy ez a hosszabb bund nem jobb-e a hagyományos bindinges megoldásnál. Nekem "rendes" bindingesek vannak és bizony néha lerángatom a bundról a vékony E húrt. Lehet, hogy szándékos tervezés és nem spórolás ?
.
)a régi zenéken (Jimmy Page, Clapton, ZZ top stb) nőttek/nőnek fel, és már nem úgy van ez mint régen annó x évvel ezelőtt mikor megnézett az ember egy nagyobb bandát akkor nagy valószínűséggel Gibson vagy Fender volt a kézben. Persze nem gondolom hogy ez az oka a mostani helyzetnek, de talán a mai fiataloknak már nem olyan kultusz ez mint az idősebb generációnak. Én nehezen tudnám elképzelni az életet Gibson nélkül, nekem alaplapra égett 
Ám azért nagy többségben nem ez a jellemző? Végül is itt csak "szexuális" kisegítők vannak, nem komplett műcsöcsök.....
