Visszatettem a Classic 57-eseket.Tulajdonképpen már régóta használtam más más tipusú hangszedőket helyette főleg azért,mert ezek nem voltak annakidején viaszolva és gerjedékenyek,mikrofóniásak voltak torzított hang esetén.Közben megtörtént a viaszolás is és így teljesen rendben van.A hangjáról már -már meg is feledkeztem,de most,hogy újra kóstolgatom,nem kell ennél jobb hangszedő egy LP-be.(nekem)Egyébként én is próbáltam hídhoz Classic 57 plus-t,de gyorsan kivettem,kemény,karcos,hideg hang volt.Köszönöm a hozzászólásokat!
Jó zenélést mindenkinek!
Ha megnéznéd akkor látnád, hogy ez nem neked szólt!
Ami neked szólt az az előtte lévő amit neked címeztem.
Ez viszont azoknak akik panaszkodnak a kényelemre bundokra bindingre nem megfelelő kidolgozásra. Az hogy egy gitárban milyen pu van szerintem nem akkora gáz, azt lehet egyszerűen orvosolni. De ha fával - kidolgozással van baj az gáz. Egyébként csavarhúzó ??? Igen!! Ha nincs gond a hangszerrel nem fog nyafogni senki. Természetesen komoly vevőnél!!
Azért a látatlan kicsit erős mert nem postán rendeltem. Én nem tudom, hogy ki hogyan vásárol hangszert, de szerintem elég hülyén venné ki magát ha a vásárlás során rögtön csavarhúzóval esnék neki a cuccnak. Nem a saját rendszeremben tudtuk kipróbálni és igen lerohadt húrok voltak a hangszeren. Hidd el nagy nyafogás nincsen, csak biztosított róla az eladó, hogy a hangszer buhera mentes.
A Classic pukikat részben az eredeti állapota, részben pedig a hangjuk miatt tenném vissza. Azt viszont nem tudom, hogy bármilyen Classic hangszedőt meg szabad-e venni, vagy kell-e valamire figyelni a fizikai állagán kívül másra is.
Kb. egy hónapja vettem egy 2009-es Gibson Traditional Gold Top-ot. Nem a Pro verzio. Néhány napja kíváncsiságból megnéztem a hangszedőket és mglepődve láttam, hogy Burstbucker 2 és Pro van a hangszerben. Eddig úgy tudtam, hogy Classic 57-tel szerelték ezeket a modelleket.
A gitár tetszik meg minden, de nekem egy kicsit hűvös és nagyon karcos. Mi a véleményetek? Érdemes lenne beletenni a Classic hangszedőket? Azt olvasom ezekről, hogy melegebb, simább hangú és valamivel halkabb. Főként klasszikus rock zenét játszok és kevés hard rock-ot.
Kb. egy hónapja vettem egy 2009-es Gibson Traditional Gold Top-ot. Nem a Pro verzio. Néhány napja kíváncsiságból megnéztem a hangszedőket és mglepődve láttam, hogy Burstbucker 2 és Pro van a hangszerben. Eddig úgy tudtam, hogy Classic 57-tel szerelték ezeket a modelleket.
A gitár tetszik meg minden, de nekem egy kicsit hűvös és nagyon karcos. Mi a véleményetek? Érdemes lenne beletenni a Classic hangszedőket? Azt olvasom ezekről, hogy melegebb, simább hangú és valamivel halkabb. Főként klasszikus rock zenét játszok és kevés hard rock-ot.
Mindegyiknek kell utómonka, egyedül a V-m volt az, hogy dobozból kivéve csak a nyakat kellett állítani. De az érzést és a hangot semmi más nem adja csak a Gibson nekem is. Csak bosszantó azért, hogy mekkora random faktor van a vásárlásban. Bár ha azt nézzük, hogy a fa anyag milyen, és mindegyik más, akkor talán annyira nem is a Gibson hibája. Mindegy. a szerelem néha irracionális :D:D:D
Én egyszer vettem csak új Gibsont, de egy dlutánom ment rá, mire normális bund széleket, nyereg magasságot csináltam rajta. 2012-es volt a gitár, panelen a 300KOhm-os potik, ezt is gyorsan cseréltem horganyzott alaplemezre és 500KOhm-os potikra na meg vesszőparípám kondikra.
Több olyannal is találkoztam, hogy a fogólat nem volt rendesen összecsiszolva a nyakkal, meg a binding a test körül hézagos ragasztású, vagy elcsúszott. De ettől még a kedvenc márkám.
Az egyediségben maximálisan igazad van, de a mostani minőség mellett jobb ha elfelejtik. Nekem mákom van, mert az összes gibson ami járt nálam az jó volt. De amiket üzletekben próbáltam meg néztem az tragédia. Kipróbáltam egy 2017 és 2018-as standardeket és egy hatalmas nagy nulla volt mind. Én vakon rendeltem be egyet tavaly, hálistennek hangra hibátlan, de a bindignál sérült a lakk egy kicsit. Nem küldtem vissza, mert kopik az úgy is idővel, de valahol tény, hogy bosszantó. A hang mondjuk kárpótól annak ellenére, hogy BBPro.
Szerintem a Gibsonok sajátja ez a fajta megoldás, ez emelte ki a tömegből, mint ahogy a T keresztmetszetű binding is.
Ez a csiribiri kék is úgy néz ki, mint egy kínai másolat.
Csak gondolj bele, hány nagy nevű nem gyári hangszedőket és elektronikát használ és nem feltétlenül nekik kell krampácsolni, ezért vannak a hangszerészek, szakértő ródok.
Csatlakozom. Les Paulon rövidebb, van mellette V meg Explorer azon sokkal ritkábban fordul elő. A fogólap szélesítés is ezért volt. Most nem 2015-re meg a HP modellekre gondolok, hanem alapból mindegyiknek szélesebb kicsit a fogólapja.
Most ami furcsaság, hogy a 12 bundtól már laposabb a gitárok nyaka. Sok újat kipróbáltam, ritka az amit jól megcsinálnak kényelmesre.
hát én láttam már olyan gibsont aminél a bundok a binding alatt a nyak száradása/vetemedése miatt elváltak, így volt a rés a bind és "nibek" (ez mi magyarul, még zöld, internetes gitáros vagyok :D ), amibe a húrok becsusszantak. Szóval ezért mondom, hogy végeredményben lehet jobb is ha nincs :D
Azon meditálok, hogy ez a hosszabb bund nem jobb-e a hagyományos bindinges megoldásnál. Nekem "rendes" bindingesek vannak és bizony néha lerángatom a bundról a vékony E húrt. Lehet, hogy szándékos tervezés és nem spórolás ?
Fret over binging a hivatalos neve. 2014-15-ben tolták így, illetve a HP modelleknél. Én speciel jobban szeretem ezt a megoldást, egyszerűbb karbantartani, ha újra kell majd bundozni akkor is egyszerűbb.
Bocs, hogy tapasztalat nélkül belepofázok. Nincs LP-m, pláne nem 78-as, de szerintem a nagy többség ezt ugyanígy elmondhatja magáról... De ha lenne, eszem ágában se lenne hozzányúlni, pickupot cserélni, hacsak nem megy tönkre. Mivel a tiednél már túl vagy a szedőcserén, ebben az esetben, pláne ha nem is vagy vele megelégedve én visszatenném a régit.
Dárágíj táváris
Szerintem ez csak egy gitár, aminek az a feladata, hogy leginkább hasonlítson arra, amit elvárok tőle. Egy hangszedő meg aztán pont az az alkatrész, amit szinte hetente csereberélek, mert érdekel, melyikben hogy tud muzsikálni.
Persze vannak, akik kimondottan ellenzik az ilyen szentségtörést. Egyébként a signature modellek is épp így keletkeznek. Sok zenész változtat a széria modellen, mert nem pont olyan, ami neki kell.
Elvtársak!
Van egy '78-as LP Custom-om,amiben korábban kicseréltem az eredeti Classic 57-es Pu-kat Lukather Transition DiMarzióra.Úgy néz ki,bocsánatot kérek az Öregtől,és visszaállítom az eredeti állapotot.Jól teszem?Valahogy mindíg olyan érzésem volt,mintha műmelle volna az asszonynak.
Érdekes írás a pályája íve!Szülői "indíttatás" is hozzájárult a drogozásához.Szerencsénkre nem lett tragédia a vége.Számomra az énekhangja egy varázslatos, nagyon, nagyon buja, szinte már földöntúli gyönyört okoz.
De 9 évvel korábban csórikám szerintem olyan szinten cuccolt, hogy hetei voltak hátra, 30 kilósan. Szerencsére eszére tért. Most már picit visszafoghatná a szalonna-fehérkenyér kombót.
Van egy-két gyanúsan jó ár, amik még vám-áfa-szállítással is túl jónak tűnnek. Pl 700 dollár körül custom shop hangszerek. Szerintem kamu. Szerepel a nyitó lapon a Westwood Music cégnév, de semmi contact nincs. Közben ha a Westwood Musicra keresel rá közvetlenül, akkor másik honlap jön be, úgyhogy ez a legegyszerűbb csalásnak tűnik.
Sziasztok!
Ehhez mit szóltok? Egy gibson les paul classic 300 eur? 😱
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=409912366096263&id=389392024814964
Nem okoskodni akarok, de nem BRUSTBUCKER, hanem BURSTBUCKER!
Azt hittem csak elgépelted korábban.
Továbbra sem értem, hogy miért emeled ki mindig hogy ragasztott nyakú, hiszen minden Gibson az!
Nem érdemes nagyon belemenni a részletekbe mert akkor előbb-utóbb elveszlik benne az ember szerintem.Ha tudod mit szeretnél, és milyen vastag a pénztárca akkora kettő keresztmetszete már nem túl tág, a többi csak elhatározás kérdése.
Ha elfogadsz egy jó tanácsot akkor hallgass cukilali55 kollégára, és akkor most idézem Őt:"az árát tartja, így ha hallásra, küllemre minden rendben ki nem sz...a le mennyit sült a kemencében" Peace
Egyet értek hogy alapvetően az egyes gitár típusokat egységbe összepakolták.. Ám ha megfigyeljük, ott van az árkülönbség egy márkán belül, hogy milyen kombinációkba rakják bele az anyagokat. A legdrágább hangszerekbe igyekszenek mindent belepakolni. Pl ragsztott MACHAGÓNI nyak-test KIEGYENSÚLYÍOZOTTAN KISZÁRÍTVA, BRUSTBUCKER, vagy CLASSIC 57 N és B pickupok FÉMBORÍTÁSSAL, jó potik, jó bundok, népszerű szín stb.. Minél többet egyszerűsítenek az alapvető Gibson minőségből, annál olcsóbb. Így jön a kompromisszum, és/vagy a forrasztgatás..
Ahányan csak vagyunk annyi elképzelés, igény képesség, vágy. Én szeretek vásárolni, bütykörészni. Én vagyok az akinek ha megmutatják, hogy ez a vezeték ráz, én megfogom, hogy igaz-e?
Jó, jó de a bund is "bosszankodik".......Pedig oszt érintő. Bosszankodásnál maradva, a citált megfogalmazás, gondolati, nyelvtani kivitelezése ragadtatott a kritikára.Azt is gondolom, túlzás ennyit kihozni egy ilyen ikonikus hangszer vásárlásából.Ennyire nem kéne elaprózni a dolgokat.Mint Arion írta, az árát tartja, így ha hallásra, küllemre minden rendben ki nem sz...a le mennyit sült a kemencében.
Én magamból indultam ki.Sem forrasztani nem tudok, sem puki nincs a fiókomban.Meg aztán azt gondolom, hogy aki vesz 500 ezer felett gitárt az se forrasztgasson.Jó, jó én is ismerek remek embereket, akik még egy "álom" Marshall fejbe, ládába is bele bíbelődnek.A gitárosunk is évtizedekig "kereste" a hangot.Nagyon nem hiszem, hogy akár a Závodi Janó (pedig Ő aztán tud gitározni) akár az Elefánt forrasztgatna.Igaz Ő viszont egy Fix hidas Gibsonnal simán karozott..... Akkor ezt meg is jegyeztük eléggé csipkelődve.
Lalibá, angolul valóban kiln-nek, azaz égetőkemencének hívják az eszközt, amiben a vákuumszárítás történik :) Amúgy tényleg vicces kép: egyik oldalon egy gitártest, a másikon meg sül a csülök pékné módra :D
Nem is kell olyanoknak forrasztgatni, akik megelégszenek avval, amit a kezükbe adnak.
Eszembe jutott az első találkozásom a 498T pickuppal. Zenekarban egy Schecter Hellraiser C1 gitárt használtam, mint ritmusgitáros. Agresszív, vastag tónusra lett volna szükség, de nem igazán jött. Volt a garázsban egy említett hangszedő, kicseréltem az aktív EMG-ket és a gitár megtáltosodott, olyan lett a hangja, amilyet szerettem volna. Vastag, hosszú, agresszív. És csak egy kis forrasztás volt.
Ha szeretnénk másabb hangzást vegyünk másik gitárt? Vannak akik ódszkodnak a gitár tuningolásától, mert megszűnik az eredetisége, pedig jó szórakozás. Nyílván aki nem ért hozzá, vagy nem elég bátor az ne babrálja.
Másik példa. Volt egy Ibanez Steve Vai Junior gitárom, ami némi babrálgatás után elég jó lett, de a hangja vékonyka maradt. Egy darab hulladék bronz alkatrészből reszeltem bele egy tremoló blokkot és eljött a csoda. Semmibe nem került, de osztályokat lépett a hangja.
Ugyan ez vonatkozik az olcsó Floyd tremolókra. Ha az éleket, illeszkedő felületeket rendbe tesszük, jó minőségű rugókat és normális blokkot teszünk bele, az addig bosszantó szerkezet normálisan fog működni és még a hangja is javul a gitárnak.
Barkácsolni, tanulni, jó. Vannak akiknek az ilyesmi sikerélményt okoz.
És akkor egy csomó dolgot kihagytam.Mint híd, szemöldök, húr, húrmagasság, puki magasság, kulcsok,........... Most is voltam egy koncerten.Még a feleségem is észreveszi, mikor egy zenész az egész testével "játszik", annyi odaadással muzsikál!
Ezt én egy vadi új (mondhatni nyers) off japán Ibaneznél megtapasztaltam, akkoriban 5-6 órákat gitároztam naponta, és 1-1,5 év után jól hallhatóan sokkal teltebb, öblösebb, talán egy kicsit vastagabb hangja is lett a gitárnak. (mindig Daddario 9-es húr volt rajta, tehát nem raktam rá vastagabb húrt)
Ráadásul minden gitárra igaz, ha játszanak rajta sokkal rezonánsabb, vagyis jobb hangja lesz. Van is ilyen motoros bejátszó szerkentyű. A pihenő gitár hangja befullad. Ezért is dícsérgetnek minden öreg hangszert, még tapintásra is érezni a korát és könnyűnek tűnnek. Ha megfogunk egy száraz régi deszkát, akár tüzifa is lehet, azon is érezni, hogy más mint pár éves.
Szerintem nem.
Én úgy tudom hogy van a sejtek között és a sejtekben is víz a fában. A sejtek közöttit azt gyorsan ki lehet szedni (vákumszárító), de a sejtekben lévő akkor jön ki ha azok elpusztultak. (kb. öt év egy gitártestnél) Persze ha le van lakkozva/festve teljesen akkor nem tud kijönni vagy csak évtizedek alatt a csavarhelyeknél pl.
Ez igaz szerintetek?: " Általában a mahagónit tartják a legjobb fának, de ez nem igaz, a mahagóninak 10 évet kell száradni hogy ideális legyen, ezért az olcsóbb (félmillió alatti) gitártesteket kemencében szárítják, ami eleinte ugyanojan hangot ad, a különbség 10 év mulva fog megmutatkozni. Ezért képviselnek hatalmas értéket a 30-40 éves Gibsonok. Amugy kb 8-10 év után a gitár beérik."
Nem szeretnék a megmondó ember lenni, én is inkább mások véleményére vagyok kíváncsi. Nem arra mit olvastak, hallottak, hanem arra amit tapasztaltak. Nem az érdekel, hogy az egyetlen kezébe fogott gitár milyen jó, hanem összehasonlításokra.
Tudjuk, hogy egyesek elzárkóznak a gitár tuningolásától, én erről is szívesen olvasok, beszélgetek.
Erről is lehetne regényt írni. A nyolcvanas évek közepétől a Standard modellek nem tömör testűek, furatok könnyítik, majd üregek és bazi nagy kamrák. Ezeknél is lehet különböző minőségű a faanyag, ami nagyobb különbséget okoz mint a tömör, vagy üregelt test. Kár lenne ráfogni az üregeltre, hogy rossz. Kicsit másabb mint a tömör, de ott van ellenpéldának a Traditional modell, nem véletlenül adják el sokan, pedig tömör. Vannak fák amiknél a hangzáshoz kell a tömörség, a mahagóni pont nem az. A ritka szerkezetű, kis fajsúlyú aminek igazán mahagóni hangja van. Üregeléssel, könnyítéssel nem igazán változik a hangzás, de nem szakítja le a vállad a gitár.
Meg itt van a fedlap téma.. A hagyományos, egyszerű juhar, ami a legkeményebb, legfényesebb hangú és a csiribiri csíkos, kagylós, szép mintázatú. Utóbbiak lágyabbak, kevésbé fényes hangúak, nem a hangjuk miatt kerülnek a gitárra, csak a tetszetősség, jobb eladhatóság miatt.
Remélem a felvetett téma jó hosszúra fog nyúlni, szeretem olvasgatni.
Szerintem az egyik legfontosabb kérdés, olyan kell, vagy az? Lehet egy Opellel is gyorsan menni, de Ferrarival kicsit másabb. Mégha ócska, köhögős is, de más.
A Gibson egy ikonikus gitár, nem olyan mint..., hanem az. Lehet akár utálni is, biztosan vannak szempontok, ami szerint más gitárok jobban megfelelnek az igényeknek. Minden egyes darab különbözik a másiktól hangban, fogásban stb. Ne tévedjen el senki, a drágább modellek nem csak néhány műanyag csíkban térnek el. Az olcsóbbak jellemzően más mahagóniból vannak, elég, ha összehasonlitjuk a Gibson honlapján leírt fa sűrűségét, nem beszélve a fa koráról, származási helyéről, na és még szakértők válogatják is. A kóreai és más keleti cégek más, elsősorban keleti, vagy afrikai, mahagóninak nevezet hasonló fajokat használnak. A fa sűrűségétől függően más tónust és hangkaraktert kapunk, kinek mi jön be. A nehezebbek lassabban induló, de hosszabb lecsengésűek, a könnyebbek agresszívabb, akár pukkapó hangúak. Különböző fák keverésével még összetettebbé válik a gitárhang. Nyak, fogólap, anyaga, vastagsága, még a bund anyaga és mérete is hallható változást okoz. A hardverek anyaga, mérete. A szokványos Deluxe hangolókulcsok zártra való cseréje is hallható, vastagszik, hosszabbodik a hang. (basszgitárokhoz pl. lehet kapni egy jókora vasdarabot, amit ilyen céllal a fejre lehet csavarozni)
Na és a katyvasz másik fele az elektronika. Millió féle hangszedő, kondenzátor, potméter, kapcsoló és ezek bekötésének a variációi.
Egy eset, ami mostanában esett esett meg velem. LP fanként szereztem egy SG Specialt. Régebben volt már a kezemben SG Standard, tetszett, gondoltam ez sem lehet sokkal rosszabb. Hát, az első próbálgatások után el akartam adni. Citera hangú apró fadarab, semmi dög és élvezet. Azért csak belemásztam. 250KOhm-os hangerő potik, 490T hangszedő a hídnál. Gyári potik, gyári minden. Kicseréltem a potikat 500KOhm-osra, a hangszedőt a Standardban is használt 490T-re, kis bund síkolás, profilozás, nyereg reszelés és álom jó hardrock hang lett belőle, de akár metál, vagy bármi, igaz nem egy csilingelős tiszta, de arra ne ezt használjuk. Mostanában ezt veszem elő, nem az LP-ket.
Tehát egy gitárhang formálható, ne csak azt halljuk, hogy a hangszerboltban kézbevéve mit hallunk. Az említett csoda Epi is csak egy elektronikával telepakolt kínai Epi, jó sok pénzért. Lehet, hogy jól szól, de csak olyan mint... Használtan pedig elértéktelenedik, míg egy Gibson-ra nem jellemző.
Ha fél misit szánsz rá akkor menj be a Selectguitars-hoz. Van eladó pár Standardjuk most is. (asszem van egy 550-ér, meg 520-ér). De én továbbra is arra biztatlak hogy ne feltétlen Gibsonokat nézz, hangban jobbat találsz a japán hangszerek között és még spórolsz is. Persze ha neked mindenáron az álom hedstokkk kell akkor amit írtam, irány a Selectbe : )
Köszönöm a válaszokat. A hangszer kipróbálása szükséges, de becsapós lehet néha, ezért jó tisztába lenni a hangképzés hátterével, és ezért kérdeztelek titeket, h elérhető áron mi az amit jónak tartotok (fél milkóból szeretném kihozni ami belefér. Nyilván nagy hang, nagy pénz is a Gibson esetében). Reagálva a korábbiakra, nem zenei stílusra keresek Gibsont, hanem hangkarakterre és minőségre. Szóval mindössze a hangképzés technikai háttere érdekel. Lehet hogy szokatlan hozzáállás:), de sajnos nincs időm hangszerboltos körökhöz. Szűkítve a kört az elhanzottak alapján az Epiphont kizárnám, és továbbra is ragasztott nyakú mahagóni, brustbackeres pickup az irány. Ezek alapján az iránymutatással kapcsolatos tanácsaitokat továbbra is szívesen veszem.
Szerintem az új Tribute-ok és Studio-k túl vannak árazva. Van különbség a sokkal drágább hangszerek között, de ez egyrészt optikai, mint pl. a binding, másrészt a hangszedők közötti különbségből adódik. Esélyesnek gondolom azt is, hogy egy R9-nél azért a rendelkezésre álló faanyagból is a legjobbat használják fel. Nekem van egy eladó 2013-as Tribute-om Burstbuckerekkel, az elég jó hangszer LP Tribute Azért adom el, mert vettem egy 94-es Classic-ot 57Classic hangszedőkkel, és ez jobb hangszer, egy kicsivel alacsonyabbak a boundok, ezért a húrok is alacsonyabban vannak, így még kényelmesebb rajta játszani. A két hangszedő meg teljesen más, ezért hangban is van egy jól hallható különbség.
Ha már kópiák és minőség, akkor a Tokai-t se hagyjuk ki : ))))
Én is gibbót akartam de nem volt annyi pénzem, nagy álom volt hogy egyszer egy igazi tökös Gibsonom legyen, azt akasszam a vállamra, kutattam én is és a Káté által javasolt japán gitárokban kezdtem el keresni a nekem megfelelőt. Ezernyi hsz-t elolvasva, fórumok, videók, a Tokai stúdiós Tamással hosszas beszélgetések után aki prémium, válogatott Gibsonokat is árul, használ azt mondta nekem hogy jöjjek el lessem meg, nem fogom megbánni, mert ezek a japán manufaktúrás gityók brutál jól össze vannak rakva.
Vettem egy vadi új LS R9-et a debreceni Tokai stúdióból. Egyáltalán nem bántam meg, a gitárboltban is megcsekkolták a Gibsonosok, sőt egy 93-as Gibsonnal (standard) felváltva próbálgatták és a végeredmény az volt hogy az én kis japán gitárom bizony kerekebben szólt mint a Gibson :)
Nem hitték el ők sem, amikor meg az árát megmondtam leesett az álluk :) Mind kidolgozásban, mind hangban, kényelemben egy olyan hangszert kapsz ami örök életedre elkísérhet és nem 7-800 ezernél indul. Mert meg kell jegyezni hogy ugyanilyen hangot és gitárt a Gibsonnál 700 ezernél kezdik osztogatni. A Tokai feleannyi :))))
"combos hangzás" alatt gondolom valami Hard Rock féleségre gondolsz mint pl: Slash, ZZ Top, Joe Bonamassa stb.
Igazából ha megnézed ők pontosan milyen gitárt is használnak, akkor azért megtalálhatod ezek olcsóbb/hasonló változatát a Gibson kínálatában ami a te pénztárcádnak is megfelel, a többi pedig ízlés kérdése.
Az én véleményem az hogy ezek mind hozhatják az általad kívánt hangzást, a P90-es hangszedővel szerelt típusok ez esetben talán felejtősek, főleg ha már rendelkezel szimpla pick up-os gitárral.
Üdv!
Nem vitatom hogy vannak nagyon jó kópiák, főleg a régi Epi-k még a koreai gyártmányok. A másik kolléga által említett japán gépekről nem is szólva.
Nekem kevesebb a tapasztalatom ezekkel mert elég korán sikerült álmaim hangszereit beszerezni, és úgy érzem ezekkel hazatértem, nem vágyok másra. Azóta nem nagyon nézelődök.
Abban hogy ki kell próbálni egy gitárt, illetve nem a feliratot kell nézni egyetértünk. Szintén igaz ez arra is hogy nem feltétlenül a márkásabb a jobb.
Van még egy nagyon csúnya, anyagias szempont. A Gibson feliratú gitárt kb. annyiért el tudod adni szükség esetén, amennyiért vetted. A többit nagyon nehéz, olyan mennyiségű van szanaszét.
Köszönöm, hogy nem nekem kellett ezt leírnom. A gitár nem olyan, mint egy mobil. Nincs két egyforma, az azonos szériában sem. Épp ezért sztem vásárlásnál elég értelmetlen "Gibson"-t vásárolni. El kell menni egy boltba, kipróbálni minél több mahagóni testű, humbuckeres gitárt, aztán meglátod, melyik hangja tetszik. A kényelemről nem is szólva. Imádom a Les Paul Junior-om hangját, mégis árulom, mert alig játszom rajta, mivel nekem baromi kényelmetlen.
Ez a "Gibson hang" kérdés azért nem ilyen egyszerű. Ha szűkítjük a kört a Les Paulra és a P-90-es hangszedőktől, juhar nyakaktól, stb. eltekintünk akkor is jelentős különbség van az egyes példányok között. Egy utcával odébb lakó barátom szobájának falán lóg négy régi Les Paul (Custom, Standard, Classic és egy Custom Shop). Ég és föld a különbség . Persze mindegyik hozza a humbuckeres mahagóni hangot, de akkor melyik az igazi Gibson ? :)
De hisz ez nem piros.......
Ám azért nagy többségben nem ez a jellemző? Végül is itt csak "szexuális" kisegítők vannak, nem komplett műcsöcsök.....
