mondjuk legómalac legyek, ha rájövök hogy hívják fel a figyelmet az esőerdőkre azzal, ha a rockbuli közepén nekiállnak reszelni a színpad közepén
de emlékezetes buli lehetett :)
Ha nagy mell mániás lennék,akkor most azt mondanám,KÁR! :D
De nem vagyok az. A formásat szeretem,mindegy milyen méretű,lehet akár egész pici is,ha szép amúgy.
A "tacskófület",a "rókaorrot",és a csőmellet viszont nem szeretem,és a nagy parizerekért sem vagyok oda. :D
nem rossz, de ez csak kb 1 dal erejéig szórakoztató :)
Az kifejezetten zsenge performansz, ha mondjuk a csávó nem megy egy a dal-vége tus-ra, hanem még a kövi dal felkonfja alatt is nyomja még.
Egy kedves barátom évtizedes bölcsessége, hogy a nagy pocak azért jó, mert amikor az asszony a kertben térdelve szeret, akkor a pocak ad egy kis árnyékot, meg ne égjen a kis buksija! :)
Ő halottakból főzött, én élőkből.
Meg ugye a növényeknél ez azért nem ütközik erkölcsi korlátokba.
A haszna többek között a következő: Van egy rakás növény, ami különböző talajtípusokon él.
Szilva a vizes ártéri helyeket jól bírja, a mandula meg a meszes talajt. Se a kajszi, se az őszi nem marad meg ilyen talajokban. De ha a szilva vagy mandula törzsére ráoltják őket, akkor vígan elvannak ezeken a talajokon is.
Szőlővel hasonló a helyzet. Van a filoxéra nevű tetüfaj, ami az amerikai nem finom szőlők gyökerét nem szereti, mert azok már kifejlesztettek valami mérgező bevonatot ellene, hiszen régóta együttélnek vele.
Az európai szőlők ezt nem tudják, majdnem ki is pusztultak teljesen amikor ez a tetü megjelent és tönkrevágta a növények gyökereit. Csak a homokos helyeken maradtak meg a tőkék, mert a homokot a tetű nem bírja.
Namost a megoldás az lett, hogy a homokos vidéken megmaradt fajtákat ráoltották amerikai szőlők törzsére, és azt ültették aztán el a hegyvidékeken, így a tetű nem tudott mit kezdeni velük.
Sajnos a tetű ettől még nem pusztult ki, ha az ember nemes szőlő vesszőt ledug a földbe tavasszal, az könnyen meggyökeresedik és hajtani kezd, de ezek a rohadt tetvek pár éven belül megtalálják, és akkor elpusztul a növény.
Magyarán nem homokos talajon csakis oltványt érdemes ültetni, vagy amerikai szőlőt. Utóbbira példa az otelló, az ilyenre mondják, hogy rókaíze van, elég jellegzetes és a szokásostól eltérő, de én imádom.
Nem igazán befolyásolt semmit.
Páran azt jósolgatják, hogy egyszer csak váratlanul megadja majd magát a körte ág.
Nem tudom, eddig jól bírta.
Az oltásnak több módja van, én kettőt szoktam sikerrel művelni.
1. márciusi fás oltás. Ehhez a nemesről az oltóágakat már februárban meg kell szedni, s hűtőben, sötétben tárolni március második feléig. Ekkor az alany megfelelő méretű és elhelyezkedésű ágával össze kell párosítani. Többféle illesztési metódus van, én az úgynevezett angolnyelves párosítást kedvelem, ez egy nagyon elnyújtott Z alak. Ezután szigetelőszalaggal kötözzük, aztán reménykedünk, hogy összeforrad.
2. alvószemzés. Ezt augusztusban, meg szeptember elején csináljuk. Vágunk a nemesről egy ágat, ami tele van rügyekkel. Az alany héjába csinálunk egy T alakú bevágást, majd a nemes ágról egy rügyet a körülötte levő résszel együtt kivágunk és azt becsúsztatjuk a T széthajtott szárai alá. Szigszalaggal kötözzük, és reménykedünk.
Ősszel összeforrad, tavasszal kell kihajtania.
BTW: hogy ne legyek teljesen off, a belváros sűrűjéből visszaköltöztem Óbudára, a Vörösvári útra, éppen az SZTK mellé. Úgyhogy Peti bátyóval most már földik vagyunk, és a paprikák is szeretik a környezetet
Bocsánat, a munka miatt sajnos nincs mindig érkezésem válaszolni. Nem is sejtettem, hogy almára lehet körtét oltani. Az a projekt hogy sikerül? Mennyire befolyásolta a körte rügyeket az almafa (nem tudom szakszerűen hogy mondják ezt)? Gondolom a növények életciklusaihoz kell időzíteni az oltást, amikor hormonálisan is olyan passzban vannak.
Kösz a kérdést. Nem állok sehogy - lakás szétverve (gázcsőcsere), és a család meg "parancsba" adta, hogy - mivel ott laknak - Óbudára kell költöznöm, ahhoz meg kevés a zsé (lehet, hogy veszekl 1 lottót)
Az van, hogy a kert nagyon kicsi, és a sima mogyoró hajlamos bokrot képezni, ami egész egyszerűen nem fér el a kertben. Ezért törökmogyorót ültettem, ami egy díszfa, parkokban szokott lenni. Ennek viszont igencsak ergya termése van, se nem finom, se nem nagy. Viszont nem bokrosodik, szép szál fa lesz belőle.
A másik az, hogy a mogyoró idegen megporzású, magyarán egy mogyoró nem elég a kertbe, legalább egy másik fajta kell.
Na most ezen a fácskán most négyféle mogyi van, hagytam egy kisebb ágat az eredeti törökmogyoróból, egy vöröses levelűnek a rügyét (pontosabban egy ágat, amiről a rügyet levágtam) Zamárdiból anyósom szomszédjából. Egyet anyukámtól, ami egy nagyon jóízű fajta. Kettőt pedig a Newgarden kertészeti áruházból titokban hozott ágról ültettem át, ezt nem tudom milyen lesz, de ezek nőnek a legjobban, meg a levelük is olyan szabályos, mintha arisztokraták lennének.
Beporzással így nem lesz gond, jövőre szerintem már lesz termés is.
Nem adtam neki semmit, igazából az emeleten lévő fürdőszoba vizével szoktam locsolni, úgy néz ki bírják a habfürdőt.
Hozzátartozik a dologhoz, hogy már másfél éve próbálkoztam, mire rájöttem a technikájára a dolognak, amíg az almánál elsőre sikerülnek a dolgok (almára körtét oltottam), addig a mogyoró iszonyat háklis, nagyon nem mindegy, hogy magát az oltást mikor és hogyan csinálja az ember. De végül összejött.
Most foglalkozom először palántákkál, így nem tudom mi lesz a vége: a kurafi chili már két hete kivirágzott és megjelentek rajta a paprikák, a másik kettőn meg alig egy hete jelent meg az első.
Panelben nevelkedett chili-paprikáim (jó szarok a fotók, ha az asszony hazajön, elbugázom a gépét és csinálok rendeseket.) Bízom benne, hogy belőlük lesz a red hot chili peppers :D (Fúú, ezért most még én is pofán verném magamat...)