Én még díszlet gyártó koromból gyakran alkalmaztam kézi fűrészelésnél is ezt a vágó-fúró olajat,mert kevésvé akadt mrg a fűrészlap az anyagban. Szóval fűrészolaj,nah!
Egyébként láncfűrészolaj van, de ezek a mémek az iparosodás korából gyökereznek, akkor még nem nem kellett tanakodni azon, hogy van-e ilyen, vagy nincs.
Egyébként a kanyarfúró is tulajdonképpen akár létezhet is,hasonló elven,mint a csavarbehajtó gépekhez kapható flexibilis hajtószár.Egy részben merev,de hajlítható külső cső benne pedig egy hajtott sodrony,a végén meg rövid fúrószár.
Ha a külső cső kevésbé hajlékony,és ívre formálható,akkor lehet kanyart fúrni,egy bizonyos (elég nagy) rádiusszal persze.
Hát lehet, hogy egynem kellőképpen felkészült boltos kínjában azt adná.
Nálunk Kaposváron ilyenkor inkább kapásból a város tulsó végében levő üzletbe szokták a szakmunkástanulókat átirányítani, hogy ott még van raktáron.
Van amerikában egy darázsfajta, a keleti parton, amelyik úgy fúr lyukat a fába, hogy csinál bele egy derékszögű kanyart, hogy a harkály ne tudja kiszedni.
Szóval van kanyarfúró, csak nem a szerszámboltban.
A hangját meg sem lehet ítélni, mert a rangemaster, a vox, a keverés, az overdub, a tape flange meg a pléhkuka meg tököm tudja még mi szól azon a kellemetlen hangon :)
Hát szerintem ha el van baszva a nyakpálca, akkor a nyak tekeredik, meg hajlik meg ilyenek. Teszkós gitároknál ez tipikus probléma szokott lenni.
De ha két évig buzultak rajta, akkor abba belefért a kísérletezés.
Izé, azt ugye tudod, hogy ezek szívatások? A melósok szokták elküldeni az ifjú titánokat ilyenekért a boltba, hogy kiröhögtessék őket.
Nem okoskodni akarok, csak nem tudtam eldönteni, hogy viccelsz, vagy tényleg nem tudod.
Eljátszottak vele 2 évig, igazi sufnituning.A hangja viszont egész jó lett.A pálca helyét jótékonyan takarja a fogólap, ha esetleg nem sikerült tökéletesen kialakítani lényegtelen, nem látszik.Kéziszerszámokkal ennél azért sokkal komolyabb hangszereket készítettek/készítenek, egy ilyen sík fedlapos hangszer lelkes amatőröknek sem óriási kihívás.
Soha nem is hallottam azokról amiket felsoroltál, pedig 25 vagyok. Sőt a technikusin se tanították a reszelős órán... Gagyi az oktatás ezen része sajnos..
Nagy összegbe ne fogadj, mert bukod mint baba a tápszert. Ezt a kanyarfúrót, fűrészolajat, reszelőzsírt a normálisabb technikatanárok már általános iskolában oktatják.
Honnan tudod, hogy nem járt asztalos szakkörre, vagy az apjának nem volt hozzá készsége (mert ugye vele készítette a gitárt)? Volt egyáltalán pálca az eredeti red specialban?
(Azt hiszem, te beszoptad volna a kanyarfúrót, ha műszaki szakközépbe jársz :D)
Engedd el a fúrást, én meg cserébe elengedem a görbületet, és lépjünk arra a részre, hogy ezt a fater vésőjével vajon bármelyikünk normálisan meg tudná csinálni? Mondjuk Sabbatot leszámítva?
Nekem inkább az a fura a történetben, hogy elsőre készített egy jó hangú, használható gitárt asztalos előképzettség nélkül.
Van nekem egy csomó szarom otthon a műhelyben, de még egy tartósan egyenes nyakat se tudnék szerintem készíteni.
Pláne akkortájt azért nem lehetett építési leírásokat letölteni a netről, minden trükköt úgy kellett kikisérleteznie. Nyakpálcának pl. nem egyenes luk kell, hanem görbe. Na azt hogy a faszba fúr pld.?
Ebből azért kijön egy PU szett, hangolókulcsok meg egy-két alkatrész. Az pedig sehol sincs leírva, hogy hány órát töltött kukázással, míg összeszedte a faanyagokat, az acél késpengét, a motorról leszedett cuccokat, a biciklis izét meg az egyebeket, mennyi ideig faragták a nyakat, stb stb.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nekem olcsóbb, ha pld. 300e-ért veszek egy gitárt, mintha elkezdeném járni a sufnikat alkatrészért, aztán vennék reszelőket, fűrészt, festéket/lakkot, fúrót, szerszámot a bundozáshoz, ragasztót meg prést vagy szorító dolgot, meg egyéb millió dolgot, és közben azt találjam ki, hogy milyen anyaggal fessem be a gitárt úgy, hogy közben ne mérgezzem meg magam meg a környezetemet.
Szerintem félrevezető az, hogy csak 17.5 GBP-t költött az egész projektre. Dehát Brian May egy legendás gitáros, szóval elférnek ezek a dolgok mellette :)
Hát, kedves legenda-fan, elektromos gitárért 10 szeres idióta árakat fizető "Hívő" kollegák. Íme egy hangszer 1963-ból, 17 és fél fontnyi bekerülési költségből..
És kb. a bolygó legkellemesebb soundja ebben a profilban (természetesen a Gazda ujjait és a megfelelő Vox Ac30-at beleértve). A hangszer egyaránt tartalmaz bontott kandallókeretet, biciklialkatrészeket és konyhakés pengét.
No, nem igazán pontosan tudom, mire akartam kilyukadni.. de hogy valami nem oké ezzzel a termékkörrel, az már biztos. (ha egy tinédzser gyerek összekalapál egye ilyet csak úgy..)
No, akkor tisztelet neki:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Red_Special
Sziaszok.
Van egy pár hangszer amit átbundoztam. Most egy öreg hangszeremet bundoznám át. Az a bajom vele,hogy nagyon széles a bundvályat.Youtubot néztem 0.5mm müa lap a vályatba és rózsafapor+ ragasztóval kitölti. A ragasztó típusában nem vagyok biztos. Ferrobond üveges lesz más faragasztó meg sűrünek tűnik. Szóval ha van tapaszralatod meg ötleted azt megköszönöm.
Sziasztok! Van egy gitárom, aminek a bundjai kicsit vágják a kezemet. A bundozás ok, csak a tetején/alján, szóval a széleken kellene egy kicsit elsimítani. Ehhez mit vegyek, valami reszelőt, vagy csiszolópapírt, mivel tudnám szép simára alakítani a széleket?
Annó kb 15-20 éve vettem a Király utcában egy üzletben olyan 70cm x 70cm-es kurva nagy darab kétoldalas nyákot hugyér-szarér. Mára közeledek a végéhez.
Kérdezném a pesti kollégákat hogy tudnak-e valami óccsó beszerzési forrást hasonló tételhez?
Ami a nyák szeletelést illeti, pont itt tanultam Robitól meg Kócostól a lemezvágós technikát. Sokkal gyorsabb mint a fűrészes, vagy mini gyémánttárcsás módszer, és teljesen pormentes. Ma már csak így intézem a dolgot.
Egyetértek, a pepecselés jó dolog, csak pont a nyákkészítés olyan része, amit viszont nem különösebben szeretek. Ocsmány dolog a nyáklemezt szeletelni, mert porol. A maratással még nincs is gondom, de a furkálását megintcsak utálom. Szóval ami ilyen bevált dizájn, és sokan keresik, abból inkább csináltatok Kínában egy csomót.
Én szeretek pepecselni, igazából jobban élvezem az egész áramkör összerakási folyamatot, mint magát a végeredményt, amit pár hónap alatt szokásom megunni, és szedem szét.
De hát nem vagyunk egyformák, szerencsére elférünk a nap alatt.
A célom az volt, hogy olyan szert használjak, amiért nem kell vegyszerboltba menni. A rézklorid önfenntartó, csak sósav kell hozzá, azt minden kisboltban meg lehet venni.
Eddig én is vaskloriddal dolgoztam, de bármennyire is vigyáztam, eléggé összefogta a környezetét, egész konkrétan ki lettem tiltva a lakásból, mert télen behoztam a magasabb hőmérséklet miatt, és a csap fémrészeit is megfogta, amikor öblítettem le a nyákot.
Amúgy nem tapasztaltam kimerülést a vaskloridnál sem. Működés közben rézklorid keletkezik a vaskloridos cuccban is, és szépen eldolgozgatnak egymás mellett, ez vitt el odáig, hogy akkor a mindent összefogó komponenstől megszabaduljak.
Ha a melegítéses cuccot is megveszem, szerintem simán hozom én is a tízperces átlagot a melegítős/buborékoltatós módszerrel.
Ja, hát nem kell pancsolni a vaskloriddal... Én átlag egy-két havonta maratok, olyankor 5-10 panelt. Ennyinél simán oda lehet figyelni. Ha meg nagy mennyiség kell azonos panelből, vagy olyan panel kell, amit már kipróbáltam, és nem rizikó, akkor inkább a JLCPCB-től rendelek. 10db nyákot megcsinálnak 5USD-ért, kétoldalas, furatgalvanizált, lötstoppos, szitázott kivitelben. Egyszerre 3-4 dizájnból szoktam egy-egy sorozatot rendelni, úgy egészen megérős, még ha nem is panelenként, hanem dizájnonként számolom.
Fél óra? Az rengeteg!
A friss vaskloriddal 8-10 perc egy átlag vastagságú réz maratása.
Ha meg kipróbálod a sósav+hidrogén peroxid keveréket, egy percen belül kész vagy.
Utóbbi mondjuk elég csúnya gázképződéssel jár, nem árt nyitott ablaknál vagy szabadtérben alkalmazni.
Egyik kisiparos haveromnál, aki rendszeresen nyákokat sorozatgyártott ezzel a maratási módszerrel, egy idő után
minden fém felületre kiült valami fehér só (vagy klór?) - szóval oda kell figyelni.
De ha csak egy-egy darabot csinálsz, egyik leghatékonyabb megoldás.
A sósavat meg az oxidálószert mindig csak felhasználás előtt szabad összekeverni, mert megdöglik állásában.
Ha a részletek érdekelnek sok leírást kidob a gugli.
Engem régebben a vaskloriddal rendszeresen kivágott az asszony. Mikor átálltam erre akkor még durvábban :D
Utóbb vissza álltam a vaskloridra, ha nagyon odafigyel az ember, nem marad nyoma a környezetében.
Kipróbáltam az ammóniás lötyit. Hogy klasszikust idézzek, nem rossz, de a jó nem ilyen.
A második próba a sósavas rézkloriddal történt a frissen beszerzett buborékoltatóval.
Szobahőmérsékletű oldattal csináltam, kb 30-40 perc alatt tökéletesen lemarta a rezet. Nagyon sokat dob rajta a buborék. Ez a rézklorid egyébként nem fog annyira brutálisan be mindent, mint a vasklorid.
Gyakorlatilag az alsó 4/5 melegít, a felső vége kilóghat ahol a szabályzó van.
Amúgy akváriumokban sokszor az alján van teljesen, meg szükség esetén a kerti tóban is.
Elvileg a gumigyűrűk jól szigetelnek, persze az óvatosság nem árt.
Akvárium fűtő 25-300W teljesítmény közt pár ezerért kapható. Üveg/műanyag, bírja a maró anyagot, és beállítható a hőmérséklet.
Buborékoltatáshoz is elég egy akváriumi bubiztató :5W elég, 1500 pénz.
Én olyanban gondolkodtam, hogy egy vizestálat melegíteni, és abba menne a maratótál. Hasonló elven, ahogy a csokit olvasztják (már ha akad itt olyan, aki szokott főzni/cukrászkodni). Eddig én is csak a rezsóig jutottam, de a fűtőfólia jobb ötlet, a Conrad-ban láttam is nemrég. Bár valszeg jóval olcsóbb bárhol máshol :D
Én is a melegvízbe tett flakon megoldást használom,de egyébként a legegyszerűbb szerintem valami olyan megoldás lenne,hogy a maratótál alá egy fűtőfóliát tenni,vagy egy villanyrezsót úgy megmókolni,hogy ne többszáz fokot,csak mondjuk 60-70-et tudjon,erre még rá lehet tenni akár a műanyag maratótálat is.
Gondolkodtam már azon,hogy kéne szerezni egy olyan kütyüt,ami vérvételnél a vértartó tasakban lötyögteti a vérplazmát,aztán egy olyanra tenni rá a maratótálat,alá meg egy fűtőfóliát tenni fűtésnek.
Némileg könnyítené az unalmas maratást.
És persze kérdés az is, ki milyen vezetősáv szélességekkel dolgozik... Én nem megyek 0,5mm alá, de alapból 0,75-öt használok, a forrpontjaim 1,5mm-esek, 0,7mm-es lyukkal és 0,5mm a legkisebb távolság a rezek közt. Ez ugye elég nagy méret, el tudom képzelni, hogy finomabb mintáknál másfajta technológia (is) kellhet.
Még az se kell folyamatosan. Ha a tetején úsztatod, akkor a legtöbb lemez van annyira átlátszó, hogy látszik, mikor már a réz nagyja lejött. Apropó, úsztatás. Apósomtól tanultam a trükköt, nem tudom, ti használjátok-e: a nyáklemez hátuljára kis fület ragasztok szigszalagból, a nyákot magát meg a felületi feszültség gondjaira bízom. A leoldódott réz azonnal lesűlyed, a helyére friss oldat érkezik. Hasonló az áramlás, mint a konvekciónál, csak itt nem a hő, hanem az oldatok telítettsége miatt alakul ki. Persze nagy lemezeknél em használható, de a pedálokba való méreteknél simán jó.
A vaskloridot meg úgyanúgy melegítem, mint Kócos: vödörbe kiengedem a legmelegebb vizet a csapból, abba berakom a vaskloridos flakont, tíz perc múlva meg fasza a hőmérséklet. Nem mértem meg, sztem olyan 30-35 fok közt lehetett. Még a kimerültebb oldat is simán kimarja a cuccot így 15 perc alatt, a frissnek meg 6-8 perc is elég.
A maszkoláshoz press'n'peel fóliát használok, ami nem túl olcsó, de annyival jobb, mint bármi más, amit próbáltam, hogy ezen nem spórolok. Egy A4-es lap kb. egy ezres, de abból pedálméretű nyákokban gondolkodva vagy 15-20 darab biztosan kijön. Az ugye cirka 50-80 HUF-al növeli a nyáklap árát darabonként - ennyit nem éri meg nekem spórolni a sütőpapírral, magazinlappal, miegyébbel. Én is kivágom, és papír maszkolószalaggal ragasztom fel a sima A4-es nyomtatólapra. Már nem emlékszem, milyen HP nyomtatóm volt, most egy Samsung M2020 van, egyikkel sem volt bajom. Sőt... Egyszer volt kölcsönben nálam egy HP 1020-as is, azzal is simán működött ez a technológia.
Egy vödör melegvízbe teszem a műanyag edényt, és cserélem a melegvizet. Vaskloridom egy 5 literes, fedeles savanyúságos vödörben van. De a perszulfátot, mivel kisebb ételhordó edényben tartom, mikrózni szoktam újabban. Gondolkodtam már egy fűtős (tál aljába fűtőszál és műganytával kiöntve) áramoltatós cuccon, de ez is működik :) Igazából a folyadék mozgása is nagyon fontos lenne, de hát a tökömnek van türelme ott ülni vele és lötybölni (meg addig csinálok mást)
Nyáron meg kiteszem a plázsra :)
Mondjuk nem hátrány, ha némileg átlátszó az oldat, hogy lássa az ember mikor kész. Ez vaskloridnál, meg rézkloridnál bukó, de a perszulfátnál meg feltételezésem szerint nem, mert a rézszulfát kellemesen áttetszően kékes.
Hogyan melegíted?
Mert konyhai edény a jénain kívül nem nagyon jön számításba, mármint a fém. A műanyag cucc meg csak mikróban jó, de ott meg maratás előtt kell melegíteni, mert a rézfólia ugye nem jó a mikróban.
Kíváncsi vagyok mi a módszered. Esetleg akvárium fűtő cucc? vagy melegvizes fürdő?
Minden alámar a lézergravíron kívül. Időzítésen műlik az egész, és a maratási folyamat gyorsító eljárásoktól (marató folyadék melegítése, áramoltatása vagy buborékoltatás). A vaskloriddal ellentétben én úgy tapasztaltam, ez szoba hőmérsékleten el sem kezd marni, vagy csak nagyon lassan. Viszont az alkoholos filceket feloldja. Ha legalább 40-45 fokos, és lötyögteted, a vas-klorid se mar alá, ha kiveszed a nyákot, mikor kész :)
Hát volt egy kínos élményem még 1997 körül, amikor szintén sütőpapírra nyomtattam, de akkor kivágtam A4-re. Ez az akkori munkahelyemen történt, egy iskolában. A sütőpapír ugye nagyon vékony, meg csúszik, ezt az a nyomtató nem szerette, és begyűrte a kaziba. Akkortájt fingom se volt a nyomtatók működéséről, csak néztem, mint egy szatyor hal, jól lebuktam. Senki sem mert hozzányúlni, szerelőt hívtak. Az igazgató meg jól lebaszott.
A ragasztós módszernél a ragasztócsíkot a beszívás felőli oldalon kell csak felrakni, tehát a sütőpapír tulajdonképpen leffeg, de amikor behúzza, akkor szépen rásimul a normál A4-es papírra. A sütőpapír is vékony, a ragasztószalag is ilyen tökolcsó hajszálvékony takarófóliát leragasztó OBI-s cucc, ezt simán megette a nyomtató.
Nem tudom, milyen nyomtatód van, enyém pl. nem szereti az összeragasztott cuccokat (laserjet 1020), de még a céges Konica-Minolta Bizhub C220 is begyűrögeti, ezért gondoltam, hogy egyszerűbb méretre vágni (vonalzó+sniccer azért csak akad)
Lószart. Eddig simán ezer alatt vagyok. A magazinok címlapját azért ne számoljuk már be a költségekbe, meg a két köbcentit se az asszony körömlakklemosójából.
Azacetonos lemosó 310 forint volt, a sütőpapír meg ott volt a konyhában, kb 1%-át kellett elhasználnom.
Ami a maratást illeti, a szalmiákszeszes cuccban pont réz tetrammin komplex képződik, a peroxid csak a folyamat felgyorsításához kell.
Ma is tanultál valamit.
Annyi szarral kísérleteztél, hogy drágábbra jött ki, mint az 1300 Ft-os aceton, ami rögtön jó lett volna :D
Maratás:
Szinte minden ismert cucc jó, de minden csak akkor jó, ha legalább 40 fokra van melegítve és buborékoltatod. A különbség a kényelemben, foltokban és szagokban van. Ha bírod a lovakat, tőlem nyomhatod a szalmiákszeszt is, de akkor próbáld ki a réztetramint, az rohadt gyors, és az sem merül ki soha, ha az ammóniát pótolod.
Natrium-perszulfát granulátum mindenhol kapható és olcsó. Nem fog be mindent, mint a vasklorid, csak arra kell figyelni, hogy nagyon erős fehérítő (szóval ugyanúgy nem szmokingban kell maratni)
Nemtom hogy szilikonos-e, ez olyan kurva átlagos, nem nedvszívó sütőpapír.
Én inkább bográcsban meg grillben utazok, az ilyen konyhai dolgokat bölcsen meghagyom életem párjának.
Jut eszembe, ez a sütőpapír esélyes, hogy trafóba is tök jó lenne réteg elválasztásra. Bírja a hőt, szigetel, szóval faja.
Na skacok, gondoltam szólok, hogy tökéletesítettem az acetonos módszert. Működik.
1. Tényleg csak az acetonos körömlakklemosó a jó, szóval erre figyelni kell.
2. Sütőpapír. Ez a tuti átvivő anyag. Olcsó, hozzáférhető, és működik.
Az lejárás pedig az, hogy az ember kinyomtatja sima papírra a nyáktervet, odaragaszt fölé egy megfelelő méretű sütőpapír darabot, arra nyomtat mégegyet, a sütőpapírt ráborítja a nyáklemezre, aztán meglocsolja körömlakklemosóval, nyomkodja, megvárja míg felszárad az aceton, aztán lehúzza, és voálá.
Holnap egy saját fejlesztésű maratócucc főpróbája következik. Szalmiákszesz (obi) és folteltávolító (nátrium peroxokarbonát a hatóanyag, gombokért adják a zöld boltokban, de a drága DM-e is valszleg jó). Majd beszámolok, hogy működik-e.
Szintén ki fogom próbálni a rézkloridot, amiben az a buli, hogy minél többet maratsz vele, annál jobb lesz, csak buborékoltatni kell közben, de az legalább keveri a vizet. Az induló lötyi sima rézgálic plusz sósav. Ez tuti működik, mert levegőztetés nélkül kipróbáltam, csak nagyon lassú.
A trichós-gombás cunaváladék az leviszi. Pl. IV ker, XIII ker.... De ha kell adok telszámot, vannak strici ismerősök a környéken, vagy egy-két teló és házhoz küldöm neki!! :))
És nincs sértődés sem! "Rébuszkirály" :)
skacok, ti mivel szeditek le a nyomtatófestéket maratás után?
Mert azért nem mondanám, hogy a nitrohigító nekem de mennyire kurvára jól működik.
Bár abból is van többféle, lehet ezzel is úgy jártam, mint a körömlakklemosóval?