- És szólt az Úr, mondván: "Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen, amedig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig - hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki - mivel nem kedves nekem - megdöglend."
- s a magasba emelé Szent Attila a kézigránátot és mondá:
"Ó Uram, add áldásodat a te kézigránátodra, mellyel ellenségeidet ficlikké tépheted nagy kegyelmedben."
Mivé lesz a világ, ha minden jöttment kóbor lovag csak úgy NI-t mondhat az öregeknek? Átok ül ezen a földön, ma már semmi se szent; még a rekettye-tervezők és -készítők is súlyos gazdasági válságban élnek a történelem eme szakaszában.
és elégedett lészen az Úr, és ők lakmározának bárányt, lajhárt, és málét, és sós ringlit babbal, és orángutánt, és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket
OK, nem szóltam semmit, csak már néha tulzásba viszik aitt az embereke! Elvégre nem azt akartam kifejezni hogy netán felsöbbrendü lény lennék, vagy ilyesmi, de azért már elégrégota civilizált társadalomban élünk... csak ennyit akartam!
Miért, nem ügy én is szoktam zuhanyzáskor a mosdókagylóba pisálni... De azért a WC tartályába! Huhh, ahhoz már létra kell! De a WC-be amugy sem potoltam, amikor anyuciék felépitették a házat...
Aha.
Én nem akarom kivenni a táskából, azért ez a kavarás. Van olyan is, hogy betonon kell játszanunk. Ilyenkor megsajnálom és aláteszem a kocsiból a szőnyeget...:D
Nagyon háklis vagyok a cuccaimra. Vigyázok rájuk meg dédelgetem őket. :)
A 10 éves Zoom 1010-esemet karcmentesen adtam el pl.
Éppen beszereznek dógókat Pesten. Estére táncsak hazaérnek. Majd akkor leadom a rendelést.
Kösz a képeket!
Én még akarok a hátsó oldalfalra rakatni egy cipzárt, hogy a tápvezetéket meg a jack dugókat frankón be tudjam dugdosni. Az első oldalfalat meg lenyithatósra szeretném, hogy könnyebben tudjam nyomkodni a pedálokat.
pedig fel kéne nekik venni szerintem, vidéki emberek nem délben kezdik a munkát.
próbált kicsit később
mobilt se veszik fel? lehet hogy szabin vannak? nem tudom
Dedede... Megtörtént. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de igaz. Jöttek a csúnya UFO-k és rámerőszakolták, hogy beszarjak. Igaz, belepotoltak az UFO-k is, de nagyrészt én áldoztam bele a WC-tartályba...
Na, nehogy elkezdj mentegetőzni, mert vettél egy kocsit:D
Örülj neki inkább, részemről használd egészséggel, és balesetmentes vezetést, jó csajozást kívánok!
Köszönöm, hogy anyukámra fogtad az egészet! Én nem akartam, hogy ezt a csunbya autot megegye, de rámeröszakolta! Igaz, belepotoltak a szüleim is, de nagyrészt én áldoztam bele a kocsiba! A 316i motorhoz képest feltünöen jol megyen! 200 kmh simán megvolt a sztrádán vele! 150-nél 7 litert fogyaszt, szerintem okés! Nekem nem kell több ezekre a szuper középeuropai csucsminöségü utakra!
Kunhegyesen az "..... Old Bolys" nevű zenekar dobosa koncert előtt felszedett egy nőt, (kifejezetten randa, középkorú, nem túl fess, kissé molett hölgyről van szó) és keresett egy sötét zugot, ahol egymásnak estek.
Ezt a helyet az elfüggönyzött, elsötétített színpadon találták meg, ahova már felpakolták a cuccot, a közönség pedig a kezdésre várva gyülekezett a nézőtéren.
Dobosról lévén szó, felültette a nőt a pergőre, és úgy adta neki az ívet. (A dobszerkó természetesen a színpad közepén helyezkedik el.)
Közben a zenekar gitárosa, gondolván, feldobja a buli hangulatát, a színpad szélénél elkezdte cibálni a függöny kötelét, és hát... Dobos barátunknak esélye sem volt, letolt nadrággal, félreérthetetlen pozícióban virítottak a színpad közepén, miközben cirka 3-400 ember hangosan röhögött:) a teltházas bál hangulatát valóban feldobta az akció, de nem lettem volna a dobos helyében:D
hasonló ciki eset, ez meg velem történt meg vagy tíz éve:
falusi kultúrházba mentünk zenélni, cucc összerakva, népek gyülekeznek, bent voltak már vagy ötvenen, mi meg összevissza téblábolunk a szinpadon. a bőgős beült a dobok közé, és dobverővel elkezdett összevissza kopácsolni a dobkarámon. én meg éreztem hogy valami heves gázkitörés készülődik a hátsó fertájamból, ezért szép óvatosan elindultam a mosdó irányába. a dobok mellett kellett elhaladnom, mikor odaértem az idióta bőgős a dobverővel hasbaszúrt, én hirtelen mozdulattal hasfal befeszít és ettől akaratlanul egy akkorát fingottam hogy belezengett a terem
Elmesélek én is egy sztorit, ami 100%-ik igaz, tekintettel, hogy egy ismerősömel történt meg. NAGYON JÓ ismerősömmel. Egyes szám kettes személyben fogom írni a történteket, nehogy azt higgggyétek, velem történt meg! :)
Barátom(!) hétfőn kora reggel érkezezik be a munkahelyére, gondolja, hgoy egy kicsit kipiheni a hétvégét, nyújtózik egy jót. De nem. Nem túl kedves kollégája már az irodában várja, mert egy, a barátom(!) által rendelt speciális vb oszlop görbe. Ráadásul anyagában barnára színezett, kiba*** magas oszlop, nem hétköznapi eset. Irány az uató, Villány, szoborpark. Méricskélés, fotózás, valóban görbe. Picsába. Hazafelé Villányban barátomat meghívják egy kapuccsínóra, aki elfelejtette, hogy éhgyororra a kapuccsínó az kb. 4,756s alatt kilökődik! Alig szállnak vissza az autóba, amikor "megmoccan benne valami"... Szól a kollégának (maradjunk a néntelenségnél: Schmidt Balázs, márocki lakos), hogy
-Te, bazmeg, fosnom kell!
-Jó, akkor majd nálunk elintézed, mert be kell ugranom valamiért...
Kínok közepette érnek a házhoz, ahol a "barátom" 6.7s alatt futja a 100m-t, fajanszra rá, megkönnyebbülés, perem alá, ill. mindenhova. Dolog végeztével öblítés. De csak csordogál a vásszer, 3/4"-os szelepen jóóó nagy kattanás után még egy fordulat, vízhozam elegendő, barnamackó örökre (hitte akkor) eltűnik. Ekkor üt be a baj. Víz nem folyik el, vízszint emelkedik, már hajóvonták is simán találkozhatnak, pumpálás ezerrel, semmi! Szelep vissza már nem tekerhető, kiabálás a tulajnak, beront a budiba, ő is pumpál(!!!), mackó kijön (visszajön) a barlangból (nem február 2. volt pedig!), víz kiönt a fajanszból, medvedarabok némelyike a porcelánbusz kormányán pihen, de jónéhány lebándzsidzsámpingol a mélybe... Egyszercsak hőőőőőőőőőőőőőőőőőő hang, és eltűnik minden. Az öngyilkos mackódarabokat időközben cipővel a szuez lefolyóba irányítottam... Égtem, mint a Reichstag. Hazáig kuss volt az autóban.
Senkinek nem kívánok hasonlókat. Iszonyat.
2006-07-20 08:12 |
#14247
Tompi, légyszi informálj, hogy áll a d-tuna ügy, mert már rohadt kellemetlen a barátom előtt magyarázkodni miatta!!!
A számomat kétszer is elküldtem a mail-edre!
Kösz!
Mostantól én is BMW tulajdonos vagyok... Azért a hajamat nem vágom le hozzá! Na mentem csajozni... http://195.228.156.180/getpic.php?cid=0&uid=462956&folder=BMW&img=BMWback.JPG%7CSz%E9ps%E9g
Meglepetéspartik, amelyek nem várt meglepetést hoznak. Lebukott férj, magányos menedzserlány és esküvőre készülő ifjú pár. Kényelmetlen szituációk, hatalmas lebukások. Keressük e történetek közös pontjait.
2006. április 12. | RSS
szulinap„Egy középkorú cégvezetőről mesélték, hogy nehezen viselte az évek múlását. Nem örült a gondolatnak, hogy megint közeledik a születésnapja. Igyekezett nem tudomásul venni, hogy hamarosan félévszázados lesz. Családja - úgy tűnt - készségesen asszisztál neki mindehhez, nem erőlteti a szülinapi hangulatot. Nem történt említés róla a reggelinél, sőt a felesége bejelentette, hogy este színházba megy. Szóval, úgy állt a dolog, hogy este egyedül tévézgetve töltheti a nagy napot. Még jobban megörült, amikor bájos titkárnője felvetette, hogy esetleg munkaidő után igyanak meg együtt valamit. Még az is felmerült benne, hátha nemcsak ivásról lehet szó. Kellemesen telt az idő, és két-három koktél után egyre inkább szerette volna, ha tényleg többről szól ez az este. A titkárnő felajánlotta, hogy hazaviszi a főnököt. Amikor a házhoz érkeztek, a főnök átkarolta a titkárnőt, és megkérdezte, mit szólna egy kávéhoz. Az készségesen beleegyezett. A lakásba érve a nő előreszaladt, leoltotta a villanyokat, bevezette a férfit a nappaliba, és rászólt, hogy maradjon ott, amíg ő “előkészíti az ő kis szülinapi meglepijét”. A főnöknek nem voltak kétségei a “meglepi” szexuális természete felől, ezért hát gyorsan nekikezdett levetkőzni. Ott állt a nagyszoba közepén pucéran és izgatottan. És amikor alig pár perc múlva hirtelen felgyulladtak a villanyok, ott állt vele szemben a családja, a barátai, a munkatársai, és kórusban kiáltották: “Happy birthday!”
A balul elsült meglepetés-partik visszatérő elemei a városi legendáknak. A fent idézett történet megjelenik Jan Harold Brunvand Encyclopedia of Urban Legends című könyvében is, két további példa mellett. A második verzióban egy szülői kirándulást próbál előzetes nászéjszakára váltani egy fiatal pár. Már levetkőztek, és fel is vették a pozíciókat a szülői ágyban, amikor megcsörren a telefon. Az anyuka az, teljes pánikban, síró hangon ecseteli, hogy a pincében hagyta a bekapcsolt vasalót. A fiatal pár pucéran szalad az alagsorba, ahol a nagylétszámú család várja őket egy meglepetés eljegyzési partival. Teljes összeomlás, a meglepett lány lábát töri. A harmadik változatban egy magának babot főző, majd azt elfogyasztó férfihoz érkezik egy kedves ismerős, aki születésnapi ajándékát szeretné átadni. A nagyobb hatás kedvéért beköti a férfi szemét, és kimegy a szobából. A babfogyasztó türelmesen várakozik, de már nagyon feszítik őt a gázok, így aztán könnyít magán. Többször, hangosan. Ekkor tér vissza az ajándékot előkészítő ismerős, leveszi a születésnapos szeméről a kendőt, aki körbenézve azt látja, a szoba időközben megtöltődött barátaival.
Brunvand leírja: a cégvezetős sztorinak – melyet néha 49. születésnapi történetként emlegetnek – ismert egyes szám első személyben írott, az esetet igaz történetként előadó változata is, de inkább humorként, mint legendaként köröz Amerika-szerte. Too Good To Be True című könyvében viszont említést tesz arról, hogy a sztori több lapban is megjelent igaz történetként. Egy 1997-es Reader’s Digestben például egy San Diego-i olvasó azt állította, volt főnökével történt meg az affér. A pincébe csalt fiatal pár esetét már az 1920-as években is mesélték – ennek a kornak az erkölcséhez, tesszük hozzá, jobban is illik.
Brunvand idézi William Hugh Jansen tanulmányát is, melyben a szerző 28 különféle verziót hoz a meztelen születésnapi partis szóbeszédekre, 45 év legendáiból szemlézve. Jansen megállapítja, hogy ugyan minden változat torzul egy kicsit a mesélések során, három közös pont azonban felfedezhető e történetekben: a sokkoló szituációkhoz való viszony, a parti eseménye és a meztelen szereplők lebukása.
Magyarországon a legtöbbet mesélt hasonló történet a menedzser lány születésnapi partija; e történetben a karrierista, jól megfizetett, ám magányos fiatal lány figurája kerül célkeresztbe. Az alábbi sztori a fent bemutatott alaptörténetek kései mutációja - az idők során ahogy kopott a szexuális rajtakapások hatása, úgy kerültek elő egyre vadabb és perverzebb verziók. Így jött be a képbe Fifike is, angol változatokban: Lucky, Chief, Kippy illetve Skippy.
„Egyik multinacionális vállalatunk nagyreményű fiatal (24 éves) manager csajának születésnapja közelgett. Édesanyjával élt együtt, ezért a kollégák a mama bevonásával megrendeztek egy meglepetés partit. Mindenki bement a lány szobájába, ajándékok, lufik, torta stb. kikészítve. Lakás bezárva, villany leoltva. Érkezik az ünnepelt. Már az előszobából hívogatja Fifi nevű kis ölebét. Fifike nem kerülhet elő, mert őt a társaság “foglyul ejtette” a leány szobájában. Managerünk csak hívogatja: Fifike, Fifike! A szobában hallani, hogy a csajszi járkál a lakásban. Konyhából a fürdőbe, majd csobogás, ismét konyha, és újra keresi kutyusát. Fifike, Fifike! Egyszer csak benyit a sötét szobájába - közben folyamatos Fifikézés -, felkapcsolja a villanyt. Megdöbbenés. Managerünk ott áll az ajtóban anyaszült meztelenül és combja, szemérem tájéka jó vastagon Nutella-krémmel van bekenve. Na, ja. Én a mobilomat hagytam a kocsiban. Másnak is akadt sürgős dolga, csak a mama és Fifike maradt a bulin. A lány másnap kilépett.”
A Snopes szerint a történet a 80-as évek elején tűnt fel először, és 1994 óta terjed az interneten.
Nekem van néhány olyan ismerősöm, aki civilben nyelveket beszélő diplomás arc, de ha lerészegedik, akkor lemegy nagyon "alattomosba", és néha még köröket is ver az ilyen sztorikra.
A gond ezzel is csak az, hogy mivel nem lógtam sosem ilyen emberekkel, a másnap mesélt történeteket hallva is óhatatlanul felmerült bennem a kérdés, vajon mennyi az igazságtartalma ezen pletykáknak, még akkor is, ha többen ugyanazt állítják, és hozzám közelálló személyek?
Nasszóval. Elvileg mindnekinek a haverjával vagy annak a haverjával megtörtént...
Na, csávókám berúgott, a többiek meg féltek, hogy összehányja a sátort. Ezért inkább kitették a sátor elé az öntudatlankámat, hogy ott pihenjen. Egyszercsak a delikvens arra riadt, hogy jönne a megivott cucc kifelé...Mivel jólelkű volt a fazon és azt hitte, hogy még mindig a sátorban van, sietve a sátor nyílása felé bukdácsolt - mondván ott a kijárat - és annak rendje s módja szerint behányt a sátorba a többiek fejére. Vót ám ku*vaannyázás...
Én ismertem olyat aki többek elmondása szerint Mezőtúron befosott a sátorba. Aztán másnap reggel pucéron rohangált a szaros lepedőt lobogtatva: "- Én vagyok a Szarember!!" Ismerem a srácot és simán kinézem belőle
Ez érdekes, pedig láttam a reality tv-n, hogy megtörtént, de ezek szerint az az adó is kamukból él...
A szakmámat illetően kőműves vagyok.
A baleset napján egyedül dolgoztam egy új hatemeletes épület tetején. A munkát befejezve észrevettem, hogy maradt még pár tégla, amelynek a súlya a későbbi mérés szerint száztíz kiló volt. Mivel nem akartam lecipelni, elhatároztam, hogy az épület oldalához erősített hatodik emeleti csigán egy hordóban leengedem őket.
Lent, a földszinten rögzítettem a kötelet, visszamentem a tetőre, behúztam a hordót és beraktam a téglát. Ezután lementem, kioldoztam a kötelet és erősen megmarkoltam, hogy szép lassan leengedjem a száztíz kilónyi téglát. Mint a baleseti jegyzőkönyvből kiderül, én csak hatvanhárom kiló vagyok. Meglepetésemben, hogy ilyen gyorsan felránt a súly, elfelejtettem elengedni a kötelet és gyorsan repültem fölfelé a fal mentén.
A harmadik emelet táján találkoztam az ugyanolyan sebességgel lefelé tartó hordóval. Ez magyarázza a baleseti formanyomtatvány 3. részében szerepeltetett koponyatörést, kulcscsonttörést és kisebb zúzódásokat. Az ütközéstől nem igen lassultam le és csak akkor álltam meg, amikor a jobb kezem ujjai kétizületnyi mélységben beszorultak a csigába, ahogy az említett jegyzőkönyv 2. bekezdésében leírtam. Szerencsére ekkor már visszanyertem a lélekjelenlétemet és a rendkívüli erős fájdalom ellenére is képes voltam kapaszkodni a kötélbe.
Nagyjából ugyanakkor ért földet a téglákkal teli hordó, és kiszakadt a feneke. Maga a hordó téglák nélkül körülbelül 22 kiló, és itt újra felhívnám szíves figyelmét a testsúlyomra. Mint bizonyára sejti, gyors ütemben elindultam a fal mentén.
A harmadik emelet magasságában találkoztam a fölfelé tartó hordóval. Ez magyarázza a két törött bokát, a kitört fogakat, valamint a lábamon és az altestemen található horzsolásokat.
Ezzel egyébként egy kissé jobbra fordult a helyzetem, mert a hordóval történt találkozás némiképp lelassított, ezért a téglákra zuhanva nem szenvedtem olyan súlyos sérüléseket és csak három csigolyám törött el.
Sajnálattal jelentem, hogy ahogy a fájdalomtól mozdulni sem tudva hevertem ott a téglákon, és észrevettem a fejem fölött hat emelet magasan függő hordót, megint elvesztettem az önuralmamat és a hidegvéremet, és elengedtem a kötelet…
humanyoyoÚjfent egy történet, melynél nagy örömmel konstatáltuk, hogy nincs szükség átnyálazni az elmúlt évtizedek bulvárlapjait, elegendő valamelyik Brunvand-féle nagy legendagyűjteményt fellapozni. Olyannyira az Amerika-szerte terjesztett klasszikus városi legenda magyar változatáról van szó, hogy a fordító még az olyan részletek átírásával sem bajlódott, mint a szerencsétlenség helyszínéül szolgáló hatemeletes épület.
Too Good To Be True című könyvében a szerző leírja: a főként fénymásolatok, de még emailen keresztül is főként beszkennelt gépelt papír formájában terjedő (mi is így kaptuk, lásd felül) történet az elmúlt évszázadban több komédiában (Fred Allen 1930, Gerard Hoffnung 1950), dalszövegben (Dear Boss, Why Paddy’s Not at Work Today), költeményben megjelent. Magát a sztorit már 1918-ban lejegyezték egy viccgyűjteményben, Pittsburgh-ben, ír dialektusban, de a történet alapja az a mese, melyben a róka lecsalja a kútba a sajt után áhítozó farkast (A róka meg a sajt). Egyik legfrissebb megjelenése a Babe – kismalac a nagyvárosban című filmben.
A hordós történet főszereplője gyakran bevándorló, vagy éppen a Vietnamban állomásozó amerikai hadsereg helyi alkalmazottja, de néha egyszerű, képzetlen szakmunkás (a magyar változat kicsit régies, mesterkélten hivatalos hangvételű „Szakmámat illetően kőműves vagyok” formulája is ez utóbbit sejteti).
Encyclopedia of Urban Legends című könyvében Brunvand felhívja a figyelmet a National Enquirer című lap egy 1992-es cikkére, melyben egy fényképen Robert Ranahan lakeville-i lakos látható, amint a fenti legendához kísértetiesen hasonlító balesetét illusztrálja - begipszelt jobb kéz és láb, miközben bal kezével egy téglákkal megrakott hordóhoz erősített kötelet szorongat. A cikket és fotót nem leltük az interneten, csupán ezt találtuk Mr. Ranahanról.
És hánynia kell, aztán azt hiszi, hogy a sátorban van és ezért ki akar hajolnil, miközben tképpen behajol és jól berókázik a többiek közé..?? Ezt úgy mesélték haverjaim, hogy a Szigeten történt...
na persze..
ezt a sztorit sosem értettem.
egy disznónak kb akkora tüdeje van mint egy embernek, nem fér bele annyi gáz (5-6 liter) hogy szétbasszon egy akkora testet. ahhoz minimum nitroglicerinnel kellett volna felönteni a disznó tüdejét
Ajánlom a Mythbusters c. műsort a Discovery Channel-en.
Pont ilyen legendákat vizsgálnak, többnyire minden ilyesmi megbukik... (robbanó vécé, zenére növő bab, vajaskenyér mindig a vajas felével lefelé esik, jégből készült puskagolyó...stb)
Keresztapám mesélte, hogy neki meg egyszer ha jól emlékszem szintén valami egy irányú utcából, rossz irányból érkező kopasszal volt dolga, az kiszállt a kocsiból, és megindult a keresztapám kocsija felé nagy bőszen, mire keresztapám előhalászta maga mellől a - már direkt ilyen esetekre tartogatott - keménygumi dorongját, kb, mint egy rendes gumibot, mire a csávókám hirtelen visszafordult, és elhúzott inkább :D
ezt viszont egy olyan cimborám mesélte akinek nincs benedekelekkomplexusa:
zenészek mentek hazafelé hajnalban mikrobusszal, valahol borsod közepén jártak, egyszercsak megláttak egy részeg faszit biciklistűl feküdt az árokban és aludt.
megálltak, beeemelték a fószert meg a biciklit a kocsiba és hatvannál kirakták a még mindig alvó manustegy árokba.
szerintetek mire gondolt a részeg faszi mikor másnaposan felébredt az árokban 100km-rel arrébb mint ahol bebaszott? vajon az ufók lehettek?
. Ez kb. olyan, mint az a betonkeverős, azt hiszi, hogy áram rázós, miközben csak a cipőjéből kavicsot kirázós, lapáttal az ujjait eltörős sztori. Fazekasbodától Pécsen Komlón keresztül Egeren át mindenhol hallottam, hogy vkinek a vkije ott volt, mikor ez történt..
Én kamionnal olvastam ezt a sztorit, de abban a merdzsó összetört a kopasz és a haverjai szintén, ugyanis a kamionon 2 méteres szétdobott dokkmunkások utaztak...
Egyik ismerősöm munkatársa hétfői elmenyei, sajat szemevel latta:
Munka utan megy haza busszal, valahol az Astoria kornyeke. Buszsav, amibe
felig lelog a jardarol egy egyebkent tok szabalytalanul parkolo BMW. A
vezeto benne, dagadt, tetkos, kopasz, ki-ha-en-nem "csog. Szerencsetlen
buszos osszevissza centiz, hogy a balra levo forgalom, es a BMW kozt
elferjen, "csog emberunk persze csak figyel a tukorbol, nem mozdulna semmi
penzert. Buszoa valahogy elvesi a resen a jarganyt, es amikor a kipufogo a
BMW melle ert, ures+nagygaz= embertelen fustfelleg, be a nyitot ablakon a
parej arcaba. Na tobb se kell az idiotanak: letolatas, busz ele vagas,
kiszallas, ajtot kinyitja a busz lokharitoja alatt levo "rejtett" gombbal.
Felszall, elkezdi a "hulye koccsooog,... stb" dumat, a sofor mondjuk magara
zarta az ajtot. Ebben a pillanatban a nyitott elso ajton 2 cigo lepattan a
buszrol , be a BMWbe, es papa! Elvittek a f..szkalap autojat! A f..kalap
csak hapogott, telefonjat kezdte remulten nyomkodni, mire a buszos megadta a
kegyelemdofest: "Most akkor marad, vagy leszall?"
Senki nem mert rohogni, de allitolag minden ember arcanorol foldontuli orom
sugarzott."
