Azért is szurkolok, mert átéltem egy költészeti bandámmal azt, hogy a 20 emberből 10 azonnal kiment, amikor rákezdtük, hogy:
" A tettesek megállnak fülelni sűrűn.Nincs hajuk.
A biztonsági berendezés miatt nincs hajuk.
Csúnya eset, nincs benne semmi méltóság.
levetett cipőikből kilötykölik a vért.........."
stb
Tök jól szól. ( A szöveg sajnos garantálja a 100%-os népszerűtlenséget, de ez nem lenne baj, mert általában az, ami értékes az nem kell a tömegnek, viszont ez a vers elég gyenge és képzavaros is poézis szempontjából. )
A lényeg, hogy nagyon jó a megszólalás, többet kéne dolgozni a szövegen, a prozódián.
Én is nagyon sokat és sokszor gondolok rá. És közben példamutató, ahogyan él és kommunikál. Nem keseredett meg, pozitív energiát sugároz, igazi class act. Arra is sokat gondolok, hogy hátha hamarosan felfedezik a gyógymódot, és akkor újra tudna mozogni, hangszeren játszani.
Minden egyes alkalommal, mikor találkozom Beckerrel valamilyen cikkben, belesajdul a szívem. Egyszerűen nem értem miért. Bele sem merek gondolni, milyen szinteket ostromolna, lába előtt heverne a világ.
Marty Friedman szólórészleteiből készít a Riff Axelerator egy oktatócsomagot, számos gitáros közreműködésével (Jamie Humphries, David Kilminster, Ewan Dobson, Ben Higgins, Jon Beckx, Chris Buono).
A csomag bevételét, akárcsak a tavalyi évben készült Jason Becker csomag esetén, ezúttal is 100%-ban Jason Becker kapja.
@cukilali55: Várjuk szeretettel, illetve magyar szövegű dal is érkezni fog hamarosan. :)
@pandolin: Örülök, hogy összességében tetszik, igazából a célunk a könnyedebb rádiózene volt (személy szerint én prog-rock vonal felől érkeztem, de jól esik ilyen zenét játszani). :)
Nagyon jó. a gitár is nagyon tetszik. Viszont, hogy számomra igazán olyan zene legyen amit meg is veszek, több egyéniség, mélység hiányyik. Nekem túl direkt, rádiózene. Annak viszont tökéletes
Nekem ez már rock and roll!El is küldöm a vőmnek, ki ne hagyjon bennetek Sopronban!
Remek az egész így egyben!Szívesen hallgatnám nap mint nap a rádiókban.Amit nagyon, nagyon szeretnék, magyar szöveget is!De én már egy lejárt korszak bakelitje vagyok, így ez nem számít!
Tiszta szívből gratulálok!
Tavaly elkészült zenekarunk első klipje (lightos pop-rock). Pár nap és jönnek a lemezbemutatók, ha valaki esetleg érdeklődik és rá is ér (Mosonmagyaróvár, Szombathely és Sopron). A masterelést Cserfalvy "Töfi" Zoltán végezte, köszönjük. Szívesen fogadjuk az építő jellegű kritikákat. :)
Viszont látom, hogy egy komolyabb méretű gitár erősítő szaküzletet üzemeltetsz, ahol én még nem jártam. Ha egyszer ráérsz, kinéznék. Én elég jól ráérek mostanában, gyakorlatilag bármikor jó nekem. De folytathatjuk ezt a vonalat privátban is.
Mester! A szégyenkezés forró hullámai öntenek el, hogy drága idődet méltatlan vinnyogásunkra pazarolod. Tartozol a Nemzetnek és az Univerzumnak azzal, hogy nem herdálod értékes idődet és szellemi energiádat a tehetség törpéire.
Még lakkozás, illetve teaburst szín, de már összeraktam az elkészült archtop jazz 15"-os jazz gityót. Akusztikusan. Ebből már tudni lehet, hogy fog elektromosan szólni. Itt még beállítás előtt. A játék most lényegtelen:)
Na, kellett az ördögöt a falra festenem,
már nyávog is az említett a teveműsör...
Amit láttam belőle, hát, az értékelhetetlenség határán...
Vagy csak én nem értek hozzá.
(Ja, és Frenreisz lett a közmédia Nagy Ferója.)
magára a dalra értem. A teljesítmény nyilván lehet mindig jobb. De a dalt az ember olyannak írja, amilyennek akarja, ami az ő ízlése. Nem a profizmus a legfontosabb számomra. Hanem hogy dalt hallok, vagy előregyártott elemekből összerakott semmit.
Igazatok van, Lalinak is, bár az orrba kicsit erős…
Szóval az én olvasatomban gond van pl. nagy költőnkről elnevezett rádióadó műsorpolitikájával, nevezetesen:
- ha lead egy (bármilyen hazai) dalt egyszer, az teljesen rendben van, még ha egy szar is az egész. Ez a demokrácia, mindent láttatni (abból tanulsz fiam….)
- ha a jót sokszor leadja az is rendben, azért tartjuk
- ha a szart sokszor leadja és sulykolja a fejedbe, na az már nem a demokrácia, hanem a manipuláció, népbutítás.
És sztem igen is lehet tudni, melyik nóta hova sorolható
Mit ad isten, most kapcsoltam a Mezzo csatornára, ahol Bowie emlékkoncert szól. A zene teljesen rendben, de az énekhangok, egy csomó Bowie imitátor, jaj de fájdalmas – a külcsín megvan, de hol a belbecs…
Ugyan az amiről itt tépjük a szánkat…olyan, mintha, de nagyon nem!!!! A személyiség nem pótolható, nem helyettesíthető - nagy szerencsénkre!!!
Komplikált dolog ez. Az őszinteség feltétel, de nem elégséges. Minden dilettáns őszinte és általában nagyon elégedett a teljesítményével, de csak kevés őszinte lesz igazi költő, vagy zeneszerző.
Más dimmenzió a népszerűség, egy csilivili dilettáns mű - bármely műfajban - viszonylag könnyen eléri a népszerűséget a megfelelő közegben.
Szerintem kifejezetten jó, ha a saját munkájával elégedetlen az alkotó, más szóval kritikus. Nekem az elég fura helyzetnek tűnik, hogy bármi tetszik csak azért mert én cincogtam fel, vagy őszintének gondolom.
Na, ennyi filozófia után jőjjön egy kis paprikáscsirek és borocska. :)
Ricsike fogalmazta meg legjobban. Őszintének kell lenni, a lelkedből fakadjon, és ne a fejedből. Én például saját dalomról nem tudnék rosszat mondani, mert belőlem jött, és akikkel készítettem mély tiszteletet érzek irántuk. Hogy nem annyira színvonalas másoknak az egy dolog, de ha neked se tetszik amit alkotsz az nem jó. Ugyanis csak az számít.
Egy jó dal nem attól lesz az, hogy az énekes leénekli a csillagokat. Legkedvencebb zenéimben(Rush,régi PUF, East ...) egyáltalán nincsenek kimagasló énekesek, mégis olyan dalokat írtak, amik örökre belém ivódtak. Engem kifejezetten idegesít, és hidegen is hagy ha egy zene az énekről szól.
Az ízlések nem kihagyhatók!Lásd bájolgó Alex(ekkora szarból hogy lehet rádiós siker?), vagy függvénytáblázat Tomi.....Ne tudd meg, hogy viszket az öklöm a hazai rádióadók zene összeállításai kapcsán.(zene, összeállítás?)Vulgáris és paraszt leszek(vagyok?)!Úgy basznám orrba a szerkesztőket, hogy egy darabig nem butítanák a népet.Nagyon, nagyon haragszom rájuk.Sokszor felteszem a kérdést, nem kell jogdíjat fizetni a sok fos után?Vagy itt is az igénytelenség, butítás a cél?Na látod, ezekhez képest inkább hallgatnám(még a pici énekhang kifogásolásom szem számít)a Pöttyös féle muzsikát!!!
Zenetörténeti szempontból igazad van, nincs vita.
De:
- szerintem nem kifejezetten zenetörténeti ambíciókkal készült a lemez, illetve nem ez lehetett a napi prioritás, hanem az együtt és másoknak zenélés öröme, ami szintén nem értéktelen motiváció,
- a zenetörténetet én fogom megírni! Vagy ha más, az is csak ember lesz. (Tudom, mert irodalomtörténettel és -elmélettel foglalkoztam az utóbbi 13 évben, a zenében is így megy ez: itt a szelekció szempontrendszereinek képlékenységére gondolok.)
Ja, szerintem nem volt marhaság hozzászólni. Az, hogy úgy értünk egyet, hogy (részben) eltérő tanulságokat vonunk le a dologból csak azt bizonyítja:
- ez nem egy mellőzendő zene,
- működik pár dolog a recepcióelméletből (de ezek elemzése akár külön monográfia lehetne).
Eleve marhaság volt beleszólni ebbe a Smink dologba a részemről, mert mint mondám hasonló cipőben járunk mi is - már abból a szempontból, hogy 80%ban kiscsaj a főhősünk.
Köszönöm mindenkinek, akinek tetszik a tevékenysége, nyilván nekem is tetszik, vagy látok benne még kifutást, ezért dolgozunk együtt. Érdekes, nekem is a civil, képzetlen nótázgatása tetszik, agyvérzést kapnék egy állandóan vibrátózó szoprántól.
Sajnos én a hozzánk hasonló hozzáállást - munka mellett zenélni - kb. kizáró oknak tartom a sikeres produkció szempontjából. ( Siker alatt nem a Wembleyt értem, hanem azt, ha a szerzők tagok maradéktalanul azt érzik hogy ennél többre nem képesek.) Egy fajta konok elszántság,rengeteg munka, stabil hangszertudás, zenei és vers ötletek, erős közlésvágy, exhibicionizmus - ha ezek megvannak, akkor néhány évi munka után kialakul egy ezrelék nagyságrendű esély valamilyen sikerre. Ezt az utat meg lehet próbálni lerövidíteni azzal, ha az éppen futó sikeres stílusok elemeit készen átveszi egy zenekar és megpróbál rövidebb úton felülni a hullámvasútra, de ezt hosszú távon kiszúrja a zsüri - bár vannak kivételek, mert mindig lesznek rövid távon sikeres produkciók az epigonok között is.
A zenetörténetben azonban csak azok a szuverén alkotók maradnak fenn, akik a belső kényszerüknek megfelelőt alkottak zenében, hangszerkezelésben, szövegben. Illetve ezeknek az elenyésző kis hányada, mert bejátszik még a véletlen faktor, a szerencse is.
1. Nem mondanám , hogy nincs közlendője, csak ahogyan írtam, nem akarja megváltani a világot, könnyed, populáris-szórakoztató, s néhol több is. Tudom, hogy nem normális mérce, de majd lemérhető lesz nemsokára a különbség a jurovizsnnel összevetésben, ami azért a mai "létező / látható" agymosó mainstream pop megtestesítője - na azokat a szövegeket figyeld!
2. Képzeld el a D. Nagy-féle Bikinit Rudán Joe hangjával - nem néha, hanem évtizedek óta folyamatosan. Pedig az is rock-pop.
3. Engem sokszor izélgettek azért, mert higain hangszínnel nyomtam bluest: hogy minek az oda. Stílusidegen. És hogy mindenféle műfajt, stílust, zenei formát összezagyváltunk: stílusidegenné. Mi így szerettük. Legyen valami meglepő, valami más, valami nem elvárt. Nekem pl. azért tetszik a ti énekesnői teljesítményetek is, mert elég privát, "földközeli", nem sztáros, nem kiszámítható - csak bízz benne. Lehet, hogy pl. Rúzsa Magdival eladhatóbb lenne, és összeállna a nagy összkép, de engem meg már az nem izgatna.
4. Én pl. a Sminknél is elviselnék torzabb gitárokat és kompresszáltabb dobokat, viszont zavarni meg nem zavar, elfogadom, hogy lájtosabb. Mert a gitározás meg jó, és ez a hangszín láthatóan tudatos választás volt.
5. Tudom, a pofonok. Az ízléseket hagyjuk...
Őszintén kell zenélni.
Ha ez társul egyfajta minőséggel,az garantált siker.
Az őszinteség a lélek.
Lélek nélkül nincs zene,csak technika,azt pedig bárki elsajátíthatja.
Ezért nem lesz mindenki rocksztár.
Szerintem van zenében ahol fontos a szöveg, van ahol nem. Számomra inkább az a fontos, hogy a szöveg és zene szintézisben legyen. A mondanivaló szinte teljesen lényegtelen. Amúgy is egy kezemen meg tudnám számolni, hány zenekar szövegeiért rajongok. Fontosabb, hogy a zene érdekes, játékos legyen. Az ének sem fontosabb számomra semmivel a többi hangszernél. Az egész hangulata ami fontos. Az vagy megfog, vagy nem.
Én is drukkolok, csak lehet, hogy többre értékelném, ha nem ennyire profin, de több egyéni ízzel nyomnák. Ide értem a szöveget is, mert az tragikus. Nincs közlendőjük, csak szövegeket írnak. A rímekkel nincs baj, de ebben kimerül a poézis. Az én értelmezésemben a rock zene és költészet együtt - mégpedig függetlenül és szabadon a konvencionális kötött mainstream műfajoktól. Én pont a tüzet nem hallom. De bocs, hogy ennyit pofázok erről. De ha már én se tudom megvalósítani a saját zenei eszményeimet, legalább ugatok róla :)
Nem is kell. Viszont, ha nekem valami nem tetszik, attól még nem mondom le, mert lehet jó. Szerintem egy fiatal, tehetséges bandának nem kell elsőre tökéletest alkotni.Bennük ott a tüz. Az idő eldönti. Én drukkolok nekik.
Lehet mert én PUF -on szocializálódtam. Anikó is mindig visszafogottan énekelt, soha nem volt dögös. Mégis valami hihetetlen hatással volt az emberre, mind élőben, mind lemezen. Vagy Annie lennox szólólemezei. Csodásan énekeltek, egyikük sem volt az a fajta dögös énekesnő.
Ez az. Nem akartam beleszólni, mert hasonló hibák miatt - van énekes gyereklány nálunk is - nem lenyűgöző a mi produkciónk sem.
Minden jó a nótákban, szabványosan, faszán szól, csak nem hiszem el a főhősnőnek, hogy a saját életét akarja nekem őszintén elmesélni. Pop-rock kamu.
Én meg csak az őszinte véleményem írtam!Sőt, elképzelhető élőben semmi kifogásom nem lenne!De még világosabbá téve hiányérzetem pár számnál, pici Tina Turner dögöt hiányolok!A lányom lakodalmában két gitár, és egy szinti volt a felállás.Jól van mondom magamban, lakodalmasnak elmegy.Aztán egy rövid idő múlva megjelent a dobogón egy kis hölgy,Húsz kiló vaságyastól.Majdnem levitte a fejem, akkora hangja volt.Ahol kellett simogatott, amikor arra volt szükség kibelezett.Utolsó mondat a témához, a jó zenéhez bizony már egy még jobb énekhangra van szükség.
Amúgy a zenében rengeteg olyan dolog van,amit nem lehet egzakt megfogalmazni...ilyenkor pedig kitalálunk olyan szavakat,mint "műdög".:D
Aki érti,érti...^^
Nem tudom, hogy nekem miért pont a Huligán zenekarral példálózol, soha nem mondtam, írtam hogy szeretem.Sőt, nagyon nem az én ízlésem!Ezzel a lemez dologgal kissé elkanyarodtunk.Egy szóval nem említettem, hogy a hölgy hangját rossznak tartanám.Pár számban érzem "kevésnek".Mindegy is.A zene nagyon, nagyon jó.
hát amikor bekeményít, rekeszt de mégis folyik a nyáltól. manapság még a torz gitár is csak annyira torz, hogy nehogy felsértse a fület. Számomra a már említett Hooligans a legjobb példa erre, de sajnos Ruzsa Magdi lemezein ugyanezt érzem.