Nagyon jól teszed hogy zenélsz a szeretteid örömére. Maga a zeneiskolai oktatás is reformra szorul mint ahogy ezt korábban említettem volt, illetve nem mondtam hogy kizárólagosan a zeneiskola lenne záloga az új generációk zeneszeretetének, de az tény hogy a társadalom, művészet iránti fogékonysága (és még egy csomó más dolog is egyébként) az oktatásban van , persze nem biztos hogy az a zene oktatás amit könnyűzenei oktatásnak hívunk az annyira működött volna az elmúlt időszakban. Sok bepótolni való van ezen a területen. Mi egyidősek vagyunk, nekem 3 gyermekem van, és nekem meghatározó élmény volt a zeneiskola ahova jártam. Az hogy egy gyermeket mi érdekel az döntően a családi háttérben dől el. Egy biztos változtatásokra van szükség.
A Maiden a legtöbbet az első két lemezből adta el, szóval DiAnnoval rendesen sikeresek voltak... A Killers szerintem is az egyik legjobb albumuk.
Én is vele szerettem meg a Maident, és nagyon nehéz volt Dickinson fakó fulladt hangját hallgatni utána... sokáig nem is hallgattam a Dickinsonos lemezeket... aztán megszerettem, és ma én is jobban csípem a dickinsonos lemezeket. Ez van.
Ezt mondják azok, akik vele szerették meg a Maident. Én pl.nem csípom. De ez olyan téma, hogy nekem a kedvenc lemezem tőlük a Fear of the Dark, és nem a Number of the beast, mint oly sokaknak..
Hát az lehet, hogy Dickinson után volt a Blaze, de azért nem is ment úgy a szekér, és szépen lassan volt nagy egymásra találás. Egyébként az emberek sokszor nem az alapján döntenek, hogy ki a jobb adott poszton, hanem sokkal inkább a nosztalgia, emlékek miatt. Pl Judas Priest.
Hát bazze, a Ripper csávónak olyan hangja van, hogy hihetetlen, Halford bújdokolhatna, de az emberek mégis őt akarták vissza, mert vele lett népszerű a banda, ő vált sokak számára legendává, példaképpé. Ez van.
ACDC-t Dickinsonnal nem tudnám elképzelni.
A Maiden-t viszont Johnsonnal igen.
Ez talán azért van, mert míg az ACDC-t elsősorban az ének és a gitárjáték határozza meg, addig a Maiden-t elsősorban a basszus, aztán a gitár, és csak ezután a hang.
Nem véletlen, hogy a Maidenben annyi különböző hang volt már, míg az ACDC Bon Scott halála után nem tudta volna újrakezdeni Brian Johnson nélkül, akinek annyira meghökkentő módon Bon Scott-hangja volt.
Nalátod. Most pont azt bizonyítod, mennyire szubjektív a dolog. Technikai szempontból nem hiszem, hogy sok különbség van Cobain és Hetfield között... Neked viszont Hetfield tetzik, és ettől értéke lesz, míg másoknak Cobain tetszett, ettül van neki is értéke. Szubjektív az egész.
Látod ez az alapvető különbség közöttünk... :D
attól hogy az adottságai megvannak még szart se ér...
..ha nem él vele nem alkot attól ő csak egy előadó marad, csinálja amit a szájába adnak, de önmaga semmit sem alkot.
sablonos és kielégítetlen
Egyébként az egyik kedvenc énekesem se tenor, sőt még énekes berkekben sokan azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán énekesnek lehet-e nevezni, mivel technikai szempontból elég sokat ordibál, de vhogy olyan dög van a hangjában, ami nagyon bejövős. Ő egyébként James Hetfield
kit érdekel mit tud még azon kívül... lehet hogy még integrált is tud számolni de ez senkit nem izgat... :)
nem csak előadni megycsinálni is meg kell...
Ja, igen, ez az érték dolog eléggé ízlés kérdése..Kinek mi jelent értéket..Hát nekem kb. az, ha vmi mögött tudás, tehetség és munka áll, és viszonylag ritka.
Mondjuk ott van Mariah Carey. Utálom, amiket az utóbbi években zene címén csinál, de a hangi adottságai annyira egyediek, hogy 6 milliárd emberből talán van ilyen 60-nak, azokból is ismer a nagyvilág mondjuk 30-at, ez számomra értéket képvisel.
A zenéje tehát bírálható, a tehetsége és tudása egyértelműen nem.
Most komolyan gondolog, hogy az az énekes mércéje, hogy ki tudja-e énekelni Brian Johnsont vagy Bruce Dickinsont (esetleg Rob Halfordot, Dio-t, Ozzyt stb.)
Akkor Tom Waits, Leonard Cohen, stb. szarok? Ők tuti nem tudnának Dickinsoni magasságokban énekelni...
Persze, csak az a fő különbség, hogy ők azért tudnák, ha akarnák. Mások meg ha akarnák se tudnák. Picasso is olyan dolgokat festett, amit a legtöbb ember nem nagyon talál szépnek, ugyanakkor ő egy az egyben lerajzolt volna téged is egy kép alapján, és ez a lényeg. Az ilyen emberek úgy nyúlnak a tehetségüknél fogva új, egyszerűbbnek tűnő dolgokhoz, hogy abból valahogy mégis értékelhető születik.
Ez sem igaz. Abban az esetben legalábbis nem, ha arról van szó, hogy nem utánozni kell. ugyanis Dickinson a maga stílusában el tudná énekelni az ACDC nótákat, és fordítva, míg pl. kóbián hiába is erökődne, mert azon kívül, hogy borzalmasan sípolna a torka a nagy erőlködésben, sok egyéb nem történne Értékelhető legalábbis biztos nem.
Azt, hogy mi az érték, nagyon nehéz megfogni.
Én két definícióval prübálkoznék:
1. érték az, amiért az emberek hajlandók sok pénzt fizetni (ez talán a legjobb megközelítése, bár valószínűleg neked nem tetszik...)
2. érték az, amit a magukat képzettnek tartó sznob kritikusok annak kiáltanak ki.
Tessék. Lehet választani!
Nem egyszerű, ugye? Na épp ezért én nem mondok ilyeneket, hogy értékes ilyen meg olyan... inkább csak annyit, hogy nekem tetszik meg hogy nekem nem tetszik
De az más, azért Brian Johnson képességei és tehetsége simán Dickinson szintű, ugyanez Lemmyről már nem mondható el. Sosem tudtam megérteni mi jó a Motörhead-ben, de hát ez az én bajom. mondjuk sosem szerettem az egy hangon ordibáló "énekeseket".
Erre azt is mondhatnám, hogy biztos te is alkotsz vmit reggel a fehéren üldögélve, akárcsak sok milliárdan, attól még nem lesz műalkotás, és nem fognak mások leborulni előtte Ezt poénnak szántam, remélem nem veszed sértésnek.
Nézd, milliók alkotnak és fognak is, attól az még feltétlen képvisel értéket. Az, hogy anno, mikor belőle tinibálványt faragott az eMpTyV, ezzel lehetett újat mondani a hajbandáktól becsömörlött népeknek, hát elég nagy szégyen, és nem pedig dicsőség. Azóta van mélyrepülés a divatzenék minőségének körében. Emlékszem, hogy a nirvana a 15-16 éves tinik kedvence volt, akik akkor találkoztak először a "lázadó" alter stílussal, netán akkor kezdtek gitározgatni, és sikerélményük volt, hogy el tudták pengetni vmelyik dalukat. Amikor én kezdtem, a Metallica volt a kedvenc, de egy Jönnek a férgek-legjobb méreg-lopott könyvek hármas elsajátítása könnyebb feladatnak bizonyult, mint megtanulni mondjuk a One-t
Ebben sem értünk egyet. Az énekes kvalitása nem stílusfüggő, hanem egyénfüggő, az más kérdés, hogy bizonyos stílusok ismertetőjegye az amatőr, képzetlen, magukat zenészeknek kikiáltó népek hada, de ez sajnálatos dolog..Nézd, azért lehet hasonlítgatni stílusokon kívül is. Nálam pl egy Dickinson orgánuma egyenlő értékű a Bocelli hangjának az opera műfajában betöltött nagyságával, pedig ég és föld a kettő. Kóbián azért azt csinálta amit, mert arra volt képes, és nem többre, nem pedig azért, mert ezt szerette volna. Ha olyan hangja lett volna, mint Sinatranak, vagy úgy gitározott volna, mint Guthrie Govan, nyilván minőségi muzsikát játszott volna. De ez nem így történt, ezért hát megszületett a Nirvana
Kurt Cobain nem volt sem nagy gitáros, sem nagy énekes. Amit művelt, mégis eredeti volt, a Nirvana engem (is) levett a lábamról kis ideig... lehengerelt a belőle brutálisan áradó elemi erő és a stílus újdonsága (legalábbis akkor).
Kár tagadni, hogy Cobain azért alkotott geyet s mást... ami vagy tetszik, vagy nem.
na ez voltam én kb. 15 évvel ezelőtt aki ismert anno, erről felismer...
szájkarate nem játszik!
leszögezném, hogy nem mi játszottunk Malmsteen előtt (a mi kis ámátőr projectünk egyébként is rég kimúlt már...), ott max. a dobosunk tette tiszteletét egy autogram erejéig és átnyujtotta a Mesternek a mi gyalázatos demo CD-nket (egy poháralátéttel több)
Nem tudom miért kéne tisztelnem? Mert azt, hogy nem képes zenélni, azzal próbálta feledtetni a publikumával, hogy hangszereket zúzott a színpadon, és a reá nehezedő sztárság nyomásának hatására drogos lett, majd kinyírta magát..? Valahogy nem tartom tisztelendőnek az előbb felsoroltakat..remélem megérted. Az "éneklését" meg leginkább egy volt ismerősömhöz tudnám hasonlítani, aki kóbián fan volt, és ugyanúgy nyekergett, mint egy fába szorult féreg, a kis mutálós, képzetlen hangján. Nem nagy művészet, kb. minden 10. ember így nyivákol..sorry..
Hát, ha szerinted éneklésnek lehet nevezni, amit kóbián művelt, akkor egy, nem hallottál még énekeseket, kettő, vajmi keveset értesz a dologhoz, úgyhogy nincs miről vitázzam veled.
Na ehhez hozzá is tudok szólni... Nem hiszem, hogy az az informatika csócsa, ha valaki fel töd törni egy bármilyen szervezet cuccát...
Bár zenélni sajnos csak nagyon amatőr szinten tudok, de informatikával már 22 éve foglalkozom, és van némi tapasztalatom, és szerintem az informatikában ugyanúgy van, mint a gitározásban. Vannak azok a guruk, akik eszméletlen jól elvannak a bitjeikkel, de nem jutott el a tudatukig, hogy a jó informatikus nem egyenlő a virtuóz kódolóval. Komplex informatikai problémák megoldása nagyon sok egyebet igényel, elsősorban nem szabad elveszni a részletekben, kell tudni a dolgokat madártávlatból látni, absztrahálni, kommunikálni, emberekkel dolgozni, vitában engedni, saját magad nem isteninek tartani, satöbbi satöbbi... Az igazán jó informatikusok azt is tudják, hogy egy informatikai probléma megoldásában sokkal több szempont van, mint pusztán a program minősége. Az idő, amialatt elkészül, a pénz, amibe kerül, és az emberi tényezők, amelyek a megoldás elfogadtatásában szerepet játszanak, legalább ugyanolyan fontosak, mint a szakmailag hiperszuper program vagy rendszer.
Ha erre már rájött egy informatikus, akkor van esélye, hogy jó informatikus legyen. Általában viszont ehhez elég sok idót el kell tölteni a szakmában.
Szért írtam mindezt le, mert szerintem párhuzam vonható a zenével.
Vannak a gitározásban is guruk, akik 200-as tempóban harminckettedeket nyomnak tíz percig, és közben nem veszik észre, hogy a jó zenéhez ez nem elégséges, és, mea culpa, talán nem is szükséges. És habár virtuózok, csodálkoznak, hogy a lemezeik miért nem fogynak, és végképp nem értik, hogy miért nem őket tartják a legjobb zenésznek...
Úgy gondolom, hogy nem tudunk közös nevezőre jutni ebben a tárgyban, de sebaj, ettől szép ez a dolog...Ha mindenki ugyanazt gondolná milyen unalmas lenne...
no para! valóban, ha valaki stílust teremt, és legenda lesz stb. el kell ismerni (még ha nem is tetszik), DE ettől még nem válik óriási gitárossá. Tehát NEM ÍGY kell elismerni
Leszögezem, hogy egyáltalán nem vagyok Nirvana rajongó, csak úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy azt szerintem el kell ismerni, ha valaki stílust teremt( akkor is ha csak riffelget) És erre még egy csomó példát feltudnék hozni.
No, de tegyük fel, van egy szavazás, ahol kiválasztják a világ 200 legjobb informatikusát -látom, te is az vagy, tehát el tudod képzelni a szitut, hogy mondjuk olyan emberek kerülnek az élre, aki épp hogy meg tudnak nyitni egy excel file-t, szemben olyanokkal, akik feltörik a NASA cuccait ?
Sztem te is méltatlankodnál egy picit
Ém minden nagyzás nélkül mondom, hogy fésűn állat jó vagyok, pláne mikor a feleségemtől kapok vadi új selyempapírt...csak úgy tekerek rajta...legyen az metallica, dream theater, guthrie govan, de még a nox-ot is eldudorálom rajta, persze ahhoz be kell melegítsek...tudjátok magyar vírtus kell oda.
csak hogy értsd, hogy nem akarok agresszorkodni: annyit akartam mondani, hogy elég nevetséges volt az a tény, amiről írtam. Ha már sebességről van szó, én általában inkább a zenével vagyok elfoglalva, és ahová köll, ott gyorsan játszok, de van, hogy leülök egy akusztikus gitárral, egy sörrel meg egy slide-dal, és semmi extrát nem csinálok (már ami a sebességet illeti)
igazából nekem a 3 kvint meg néhány üresen pengetett húr + a kizárólag szinte a felső 3 bundtartományban kifejtett gitározás (és most egy életműre gondolok, nem egy-két számra) nem tesz be senkit a legjobb gitárosok közé - még akkor sem, ha ilyen kategória nagyon nem létezik
De gondolom te se haragudnál érte, ha nem csak akkor jutna időd a pengetésre, mikor a melóból hulla fáradtan hazaértél, és a családdal is töltöttél némi időt, hanem jól megfizetnék, hogy azt csinálod, amit a legjobban szeretsz.
