Eladó az alábbi porfogó:
LTD EC2005, jubileumi 30 éves széria.
Nagyon aktív nagyon rock......
Válságra való tekintettel FIX. 170eFt, vagy valami jó kis csöves fej ÉS V30 as láda variáció...
Természetesen keménytok jár hozzá, első képen a bal oldali formatok.
A 400-as széria jelenlegi ára tok nélkül 199.000 Ft. körül van, ez pedig azoknál nem kevéssel jobb....
Érdeklődni itt: bg21@freemail.hu v. 70/372 29 51
Sziasztok, eladó LTD EC-2005-ös jubileumi széria, mattfeke színben, aktív EMG-k, keménytok, minősége veri a 400-500-as szériát, alku nélkül 150.000 Ft. Csere nincs max valami király csöves fej V30 as ládás megoldásra, de elsősorban KP.
Képet kérésre küldök, vagy ESP topicban találsz róla.
Eladó LTD EX-50 BLK Explorer szólógitár.
Újszerű állapotban 100% állapotú nyakkal és bundokkal.
Fekete színű nem sokat használtam a fej felső sarkán van egy pici festék lepattanás de nem vészes.
Nagyon erőteljes hangja van kifejezetten metál stílusra.
Budapesten kipróbálható átvehető.
Minimális ésszerű alku belefér. Bolti új ára 87.000 ft.
60 000,- 06 30 517 83 11
Sziasztok.
Lenne egy kérdésem.Kerry King(SLAYER)használt a 90-es évek elelyén-közepén egy ESP-t Flying V formályú volt forditott fejjel,kék-piros csíkok voltak rajt.Milyen néven futhatott ez?
Köszi.
Az nem kizárt, hogy saját csatornán keresztül hozatja be Szász úr az ESP és LTD hangszereket, viszont a hivatalos magyar forgalmazó a Fejesker Kft., azaz Fejes Tamás.
Kutakodtam a neten mindenfelé, mióta megvan ez a szépség, hogy mégis melyik bolygóról származik és így találtam rá az E-bayes linkre. Én linkeltem azt is ide anno. Érdekes egy jószág, az biztos.
Igen, valószínűleg az E-bayen található ennek az ikertesója. A gyári számnál érdekes módon több szám (is) eltér, nem csak egy.
De természetesen AZ ott van, EZ meg itt. Nézd meg: annak más a Pinckupja pl.
Urak,
Az ESP M-II szériánál a Neck-Thru nyaknál a "Extra Thin U Neck Contour" és a Bolt-On nyaknál a "Extra Thin Flat Neck Contour" nyakprofilok között mi a különbség?
kicsit akkor már beleszólok énis, mégiscsak ilyesmi témában dolgozom/tanulok.
én sem hiszek a hangszer készíttetésben ezen a szinten - annak ellenére, hogy ez a szakmám (de azért mégsem ez amúgy)
nem hiszek ebben a nagy kézreigazított nyakprofil, anyagválasztás, felszereltség dologban sem. ha valaki jól gitározik, sokat gyakorol, annak egy idő után megszólal a kezében a hangszer, szinte mindegy mit fog meg. ha valaki jól gitározik egy RG-n, az jól fog egy Stratón is de egy MM-en is vagy egy Jacksonon vagy egy Krameren vagy bármin mondjuk. kell annyira toleránsnak lenni a hangszer felé (de ez talán nem is tolerancia kérdése) hogy hellyel-közzel bármilyen nyakon el tudjon játszani az ember. az 560-as RGm és a PGM nyaka között kb ég és föld különbség van, mégis mind a kettőn tök jól elvagyok.
ma már annyiféle szériagitár létezik, h NEM HISZEM EL, hogy ne tudná mindenki megtalálni magának a leginkább megfelelőt kényelem, esztétika, hang és felszereltség tekintetében.
szerintem a hangszer egyedi igények alapján történő készíttetése egészen más történet, de itt nagyon nem arról van szó ahogy nézem.
Akkor te ne csináltass magadnak hangszert ilyen egyszerű:)
Csak az a furcsa,hogy itt egyeseknek már egyből sznob,meg finnyás,meg gyakorolni nem hajlandó kis kakamatyi lesz az,aki viszont csináltat.Én nem szólok le senkik ,aki elégedett a teljesen tucat hangszerével,mert tudom,hogy nem vagyunk egyformák.Engem az én építtetett,eladhatatlan gitárom tesz boldoggá,mást meg más,ilyen egyszerű.Peace:)
Az utolsó mondatoddal egyetértek. Bár én még kiegészíteném azzal, hogy "csak az csináltasson magának hangszert, aki olyan finnyás, hogy nem talál számára tökéletes szériát"... A többivel viszont nem tudok azonosulni, annak ellenére, hogy nem érzem magam rosszul, mert beálltam a szürke tömegbe a 3 db. tucatgitárnak mondható szériahangszeremmel, és nem vágyom semmi egyedire, nekem tökéletesen megfelelnek a jelenlegi gitrájaim. Nem vagyunk egyformák.
Abban szerintem mindenki egyet ért,hogy egy mestergitártól nyilván nem lesz jobb player senkiből,és ha csak azért csináltat valaki gitárt,hogy majd attól biztos megtáltosodik,akkor tényleg bajok vannak a fejben.Viszont,hogy a saját példámmal éljek,nem vagyok nagy játékos,nem is célom ebből megélni,sem a profi zenésszé válás álma nem kísért,és illúzióim sincsenek.Viszont szerelmes vagyok a gitárba,mint hangszerbe és számomra nagyon fontos,hogy minden tekintetben elégedett legyek a hangszeremmel.Legyen az hang,kényelem,dizájn,minden.És széria hangszerek között nem találtam olyat,ami egyrészt számomra tökéletes nyakú,olyan pickupok vannak benne,amilyet én szeretnék,faanyagra minden igényemet kielégíti(hangban és megjelenésben is),azokat a szolgáltatásokat hozza ami nekem fontos (nem sok,felezhető humbik,hosszú menzúra,floyd),a kezelőszervei jó helyen vannak elrendezve(ez megintcsak sokaknál mást és mást jelent),és még úgy is néz ki,ahogy én szeretném,hogy kinézzen.Ezt egyetlen szériagitár se produkálta.
Arról nem is beszélve,hogy sokkal nagyobb inspiráció számomra egy olyan gitáron játszani,ami úgymond az én kutyám kölke,mint egy szériahangszeren.
Ettő függetlenül tényleg csak az csináltasson magának hangszert,aki nem talál számára tökéletes szériát,konkrét elképzelései vannak,és biztos benne,hogy az életben nem adja el.
Szerintem azt senki nem is vitatja, én is láttam, ahogy az igen termetes hangszerész feltette a gitár nyakát egy magasabb vmire, és ráállt, majd úgy rugózott rajta a több, mint 100 kilójával, és a nyak nem törött el!!!
A tremolók is harangbronzból készülnek, szóltak, mint egy triangulum, ha ráütöttél, míg a Schaller Floyd meg csak koppant egyet..sustainnél tehát óriási előny a harangbronz javára!
Tehát minden tök szimpi volt, csak a végeredmény nem. Szerintem is a pu-okon vérzik el a történet, de akkor meg túl kéne lépni azon, hogy dacból is mindenbe sajátot szerelnek, és be kéne látni, hogy ezt az üzleti érdekek miatt jobb lenne olyan cégektől beszerezni, akiknek már több évtizednyi tapasztalatuk van benne, és nem mellesleg világhírűek..
Bár ez itt OFF egy kicsit, de hát nem rajtam múlik, mer reggel óta folyamatosan offoltok.......... Nekem három tök széria hangszerem van, az egyik egy kicsit drágább, kb. annyit ér, mint a másik kettő együtt, és tök különbözők mindenben.
Faanyag, nyakprofil, súly, szín, szag, forma... Mindenben.
De mindegyiket szeretem valamiért, és mindegyiket jó kézbe venni.
Mondjuk a Stratom után aZ SZ520-as Ibi nyaka furcsa, mert ahhoz képest elég durung, de nem több, mint 5-10 másodperc alatt átáll rá a kezem.
Lehet, hogy igénytelen vagyok, de nekem tökmindegy, milyen profil a nyak, csak ne legyen Jolana Vikomt. Az is igaz, hogy még nem fogtam a kezemben egyedi mesterhangszert, pláne nem, amit az én kezemhez készítettek, mert lehet, hogy soha többé nem akarnék más gitárt. Nem tudom... De amíg nekem ez csak egy hobbi, és nem is vágyom rá, hogy több legyen, én nem vagyok hajlandó fél millió forintot kifizetni egy hangszerért.
Könyörgöm... Fa, meg fém... Befestve... Ezért is gondolom úgy, hogy olyan, mint "sohanemadomel" hangszer nem létezik. Ez is csak egy tárgy. Egyikhez sem ragaszkodom annyira, hogy ne válnék meg tőle.
Lehet, hogy ha csináltatnék egyet a saját igényeim szerint, attól nem válnék meg, de azt sem hiszem.
Az utóbbi 2-3 évben eladtam-vettem pár gitárt, mindegyik jó volt a maga módján, de menniük kellett, mer kinéztem helyette valami mást.
Nem is tudnám, hogy milyen gitár kéne, mer többféle is lenne:
Flying-V, Les Paul, PRS-forma, de tetszik a Mockingbird is, alapvetően a Strat az etalon, de azért egy Explorer még beleférne......
sarkítok, természetesen nincs abszolut igazság, nem könnyű örökérvényüen megfogalmazni általánosan igaznak dolgokat.
valahol a jelenséget úgy fognám meg, hogy bár nyilvánvalóan nagy különbség van gitár és gitár között kár ezt felnagyítani legfontosabb peremfeltétellé. pláne egy olyan ember esetében, akinek szinte a "seprűnyélről" is lejön az eszenciális "libabőr".
nem egy egyedi gitár a lényeg, hanem a személyiség kisugárzása, a "kéz", a sok gyakorlás, a belefektetett munka!! ezt nem lehet egy "építettekegysajátgitárt" hugyagylágyulással áthidalni!! nem ettől "indulamandula".
Ez egy teljesen értelmetlen vita. Szerintem mindenki használjon olyan hangszert, amilyet szeretne, vagy éppen amilyet megengedhet magának. Akinek mestehangszer tetszikk, vegyen azt, akinek széria, az meg azt. Nekem egyedül azzal a sznob kijelentéssel van bajom, mely szerint egy széria gitár sosem lehet olyan jó, mint egy mesterhangszer. Na ez hatalmas baromság...
Szerintem rossz oldalról nézed. Vagy inkább túl kritikusan. Mi van azzal aki csak szimplán szereti ha van benne egy kis egyediség amit Ő mondott meg, hogy úgy nézzen ki.
Vagy aki azt mondta, hogy persze jók a fender telecasterek de én inkább épittetek egyet amin van stratos comfort cut és mégsem Kotzen signature amin van jávor is?!
az aktív, "megélhetési zenész" az más tészta.
de ott se sok értelme van, illetve igen: a SIGNATURE változatnak. de az meg biznisz és nem más.
nyilván jó egy egyedi hangszert birtokolni, de ennek SEMMI köze annak zeneszerszám mivoltához. az egy másik dimenzió.
előzőleg én elsősorban "futottakmég" kategóriás "versenyzők" ámokfutására gondoltam, aki "mestergitárba" vetítik ki boldogulásuk eszenciális megvalósításának szentgrálját. ami lássuk be egy nagy téveszme.
Hadd mondjam el az én meglátásom: aktív zenészek közt, akik már nem igazán keresnek hangot-utat, mert bármit a kezükbe adsz úgy fogs szólni ahogy azt Ők akarják, azoknál igenis marha sokan készitettnek egyedi gitárt vagy ha van számukra tökéletes gyári akkor azt már nem annyira cserélgetik. Szóval Vudu nem millióbol az 1. Sokan vannak még így csak nem ugatnak bele az ilyen vitákba.
Hogy anyagilag megéri-e? Aktív zenésznek munka eszköz így eladni nem nagyon fogja. Innentől, hogy mennyit bukik rajta már csak a seftereket érdekli.
én azt gondolom, hogy aki egyedi gitárt csináltat annak össze vannak kavarodva a dologok a fejében vagy kőgazdag.
NEM hiszek az "ezagitárúgyszól" meg a pontolyanmintaminekemkell" dolgokban. a téveszmét ott látom a dologban, hogy ettől NEM lesz jobb a mjúzik lényegét tekintve. aki ráadásul kölcsönből meg kuporgatva vezeti elő az nem normális!!!!
ez kéremszépen egy BASZOTTNAGY PÓTCSELEKVÉS, a boldogulás víziójának egy materiális tárgyba kivetítése, önámítás, a tehetetlenség holpontjának virtuális elmozdításának reménye egy gitárba kivetítve.
SZÁNALMAS!! szerintem.
Én nem akarok oltogatni már senkit és semmit,nem véletlenül nem írok már erre a fórumra,nagyon gáz ami itt megy. Csak vannak dolgok,amiket tapasztalat nélkül oltani elég káros tud lenni...pl. Ádám bizniszére,ha el akarja adni a Burning Jimmy-t. Gondolj bele,milyen lenne,ha elkezdeném lehúzni a MMJP-ket az alapján,hogy párat végigpróbáltam,és nem jött be,mikor egy sem volt még rövidebb ideig sem a tulajdonomban...
" Ami a jelen helyzetet illeti, azért nem foglalkoztat ez a saját gitárt csináltatnék sztori, mert ha csináltatnék, akkor az kb. ugyanaz lenne, mint a JP MM. Azon nekem minden tetszik, a mai napig, sőt, továbbmegyek, már mást nem is igazán bírok elviselni, annyira megszoktam és megszerettem.-ezért is árulom a JPM P3-at .. Tehát egy olyan gitárt csináltatni, ami már létezik, tök nagy butaság lenne, főleg, hogy míg a MM tartja az értékét, addig a saját hangszer meg az ötödét ha érné.. "
Ezért mondtam,hogy erőteljes fikció,mert ezt én is nagyon jól tudom.
A Fibenare sztori meg nem releváns,a "majdnem csináltattam" nagyon nem egyenlő a "csináltattam"-mal. Mondjuk más kérdés,hogy annak a műhelynek a gitárjairól nekem sem épp jó a véleményem,hozzájuk pl. nem mennék.És egyébként tényleg paradox,hogy alapvetően én is kb lebeszélném az embereket az egyedi gitár dologról,ha nem tudják nagyon pontosan,hogy mit szeretnének,és hogy fix,hogy azt szériában semmilyen neves gyártó nem produkálja.Egyébként én is kölcsönből+seftekből szedtem össze a hangszereimre valót,szóval nem az a helyzet,hogy apuci kifizette a kisfiának a drágagitárt.
Ezt a leoltás feelinget egy picit a te oldaladról érzem..
Mint mondtam, te egy vagy a millióból. Nem várhatod el mindenkitől, hogy átmenjen azokon, amin te, úgyhogy jelen esetben nem célszerű magadból kiindulni. Nagy általánosságban a saját hangszer készíttetés egy óriási bukta minden értelemben, így hát semmiképp sem ajánlanám senkinek.
Persze, mint mondtam, engem nem érdekel ki mire bassza el a pénzét..csak jó tanács akart lenni..
Akkor elmesélem, hogy a JPM megvétele előtt már tudtam, hogy eljött az idő, hogy egy nagyon jó hangszert vegyek, elhatároztam hát, hogy kölcsönt veszek fel, tehát végül én is elmentem egy céghez, hogy építtetek magamnak egy gitárt.
Akkoriban még megvolt a Hamer Californian, tehát a 27 bundot eléggé csíptem, és megvolt a JS 100 is, annak meg a rádiuszát szerettem nagyon.
Végül ez utóbbi gitárral a kezemben érkeztem meg a műhelybe, ahol elmondtam, hogy egy 25 bundos gitárt szeretnék, JS rádiusszal, Floyd-al, 2 humbucker, piezó, és fázisfordítási lehetőségek szerepelek még a kéréseim között.
Végigpróbáltam vagy 20 gitárt a cég termékei közül, és hasonlítgattam őket egymáshoz és a JS-hez képest is.
Minden tök meggyőző volt, csak épp az baszta a csőröm, hogy a koreai JS, fos Ibanez pu-okkal jobban szólt a milliós csodáknál, így hát némi rágódás után úgy döntöttem, hogy erre nekem nincs szükségem, és inkább veszek egy normális gitárt.
Amúgy a hangszerem akkor 450 rongyba állt volna meg, a JPM-et meg jóval olcsóbban sikerült beszerezni, így a kölcsönből a gitár mellett másra is maradt!
Ami a jelen helyzetet illeti, azért nem foglalkoztat ez a saját gitárt csináltatnék sztori, mert ha csináltatnék, akkor az kb. ugyanaz lenne, mint a JP MM.
Azon nekem minden tetszik, a mai napig, sőt, továbbmegyek, már mást nem is igazán bírok elviselni, annyira megszoktam és megszerettem.-ezért is árulom a JPM P3-at ..
Tehát egy olyan gitárt csináltatni, ami már létezik, tök nagy butaság lenne, főleg, hogy míg a MM tartja az értékét, addig a saját hangszer meg az ötödét ha érné..
Az enyémben egyrészt van "piezo" (olvasd el pontosan,amit írtam!),másrészt a hang szubjektív dolog,én tuti biztos vagyok benne,hogy ennek a gitárnak a hangja arra a stílusra,amire én használom,jobb,mint a MMJP.(Amellett,hogy az is biztosan egy fasza hangszer.)Itt most nem arról van szó,hogy bárkit buzdítanék az építtetésre (mondjuk megtenném,ha olyan utat járt volna be a hangszerekkel,mint én az építtetés előtt,és még mindig nem találná a megfelelő hangszert),hanem arról,hogy releváns tapasztalat nélkül ne oltsatok már le valamit,amiről gyakorlatilag fogalmatok sincs. Ha valaki arra tervez,hogy előbb-utóbb úgyis eladja a gitárját,akkor vegyen csak ismert márkás cuccot,biztos nagyjából elégedett is lesz vele.De itt most nem ez a lényeg elsősorban.
A 2-es pontra reagálnék csak,asszem hirtelen itt eszmecserélő körünkben egyetlen igazán releváns véleményként,mivel tudtommal én vagyok itt az egyetlen,aki valaha építtetett egyedi hangszert (nem arcolás akar ez lenni,csak nekem van ezzel kapcsolatban tapasztalatom,neked/nektek nincs). A hathúros gitáromat 2003 végén kezdtük el tervezgetni a hangszerésszel,s bár nagyon sok ideig tartott,mire elkészült (különféle okok miatt,amiben az is benne van,hogy menetközben sokminden változott a koncepcióban,éppen amiatt,amit mondasz - közben rengeteg top kategóriás,jó és kevésbé jó hangszer átment a kezeim közt),de 2006 májusa óta valahogy a "pillanatnyi ízlésem" nem változott,és még mindig a nekem leginkább megfelelő fixlábas hathúros hangszer. A hetes is már egy éve (most a héten volt az első szülinapja) használódik,és ugyanolyan élmény kézbevenni,mint először,és ugyanúgy elégedett mosoly az eredmény,ha egy másik héthúrost kézbeveszek - amit a következő gondolat okoz:"na igen,megérte megcsináltatni". Gondolj bele: te,miután ennyi és ennyiféle gitárt végigpróbáltál,nem tudnád pontosan - ha építtetni szeretnél,ami tudom,hogy erőteljes fikció,de játsszunk el egy kicsit a gondolattal... -,hogy mit is szeretnél? Kötve hiszem...
5 kiló felett már kapsz használt JP7-est -bár nem a mostani fasza forintnál-, és nem hinném, hogy elverné a gitárod, persze ez megint ízlés dolga..A JP-ben van piezo is, ami nem gyengén nagy előny, ha még azt is akarsz a tiédbe, akkor már jóval a MM felett jársz árban, és ez a hangszer neked ért ennyit, másnak, ha megszorulnál, garantáltan nem fog..
Te egy vagy a millióból, aki a szabályt cáfolja, de kirívó esetek mindenütt előfordulnak, a többségnek én nem ajánlanám, hogy ebbe fogjon, főként, hogy iszonyat ritka az olyan ember, aki maradéktalan elégedett éveken keresztül..a jelen gazdasági helyzetben pedig triplán meggondolandó mibe fekteted a pénzed..
1. Ha nincs pénzed, és nem is vagy hajlandó tenni érte, hogy legyen ( nincs türelmed gyűjteni, nem akarsz kölcsönt felvenni, inkább veszel drága ruhákat, mész el nyaralni, baszod bele a játékgépbe, eliszod, sorolhatnám ) akkor megveszed az olcsó, rosszabb minőségű cuccot, és beletörődsz, hogy ez jutott..
2. Csináltatsz egy saját hangszert, ami az épp akkori ízlésednek megfelelő, és ami vagy olyan lesz, mint szeretnéd, vagy nem.. az ízlésed 95%, hogy változni fog pár hónapon belül, amikor már nem fog annyira tetszeni..
Ha megszorulsz, vagy már nem tetszik annyira, garantáltan kb. az ötödéért kell eladnod, és ha ennyit kapsz majd érte, már örülhetsz..
tehát azt a pénzedet is elbuktad, amit addig összekuporgattál.
3. Hajlandó vagy beáldozni az életedben pár dolgot, hogy több pénzhez juss, és megveszed azt a hangszert, ami tartja az értékét, olyan, mint amilyet szeretnél, és maradéktalanul boldog vagy. Ha ráunsz, akkor biztos lesz rá vevőd, és bukni sem fogsz rajta.
4. Utánamész a dolgoknak, bújod az e-bay-t, külföldi fórumokat, és vársz a lehetőségre, mikor akár féláron is hozzájuthatsz az adott holmihoz. Vannak nagyon jó deal-ek, sokszor egy ilyet levadászni azt jelenti, hogy hetekig éjjel-nappal a gép előtt kell ülnöd, de hát a sült galamb nem repül senki szájába..( a jelenleg kotasznál lévő JPM-et 4-5 hét, napi tizensokórás internetezős kutatómunkának köszönhetően sikerült beszereznem. Hirdetéseket adtam fel, hogy milyen gitárt keresek, megírtam több tucat e-mailt, a címeket innen-onnan fórumokról vadásztam, mindenkinél rákérdeztem, hogy nem adja-e el a gitárját stb-stb, és elég sok embertől jött az a válasz, hogy beszélhetünk róla, netán már el is adta..)
Minden fejben dől el, hogy mit vagy hajlandó megtenni az ügyed érdekében. Én ha vmit akarok, azt mindig el is érem. Addig nem nyugszom, míg nem! Nem mindenki ilyen, nem vagyunk egyformák.
Na ez a lényeg.400k volt a hetesem hangszedők nélkül (a Schertler Bluestick benne volt mondjuk ebben),60k a Lundgren+20k a nyaki Seymour SH1/7,ill. 30k a keménytok.Ennyiből nem kapok olyan hangszert,ami ennél jobb lenne,de egyébként abban is biztos vagyok,hogy hangra leveri a hárs JP7-est.Ragasztott nyak,a "piezo" (kvázi piezo,mert a Bluestick gyakorlatilag egy kis kondimikrofon a húrlábnál,ráadásul kifejezetten ehhez a gitárhoz gyártották a svájciak) gyönyörűen szól,nyak a kezemre "öntve" megintcsak.Nem mondom,hogy másnak nem lehet jó a JP,talán sokkal többe nem is kerül,mint amennyibe nekem került ez a hangszer,de hogy minőségileg a kettő között nincs különbség,azt borítékolom. Ráadásul nálam már elmúlt az,hogy azért vegyek gitárt,h eladjam,szóval a cél inkább egy jól használható hangszer,ami így pláne megéri a pénzét.És mondom:ettől függetlenül biztos kurvasokaknak bejön az MMJP,egészségükre,használják. (Az már mellékes,hogy kinézetre sem tetszik,illetve én a vaskosabb nyakakat részesítem előnyben,nem a papírvékonyságút - mondom ezt a hathúros MMJP nyakára alapozva,hetes még nem volt a kezemben.)
ESP-t kipróbálnék egyébként,csak az meg nem olyan,hogy minden bokorban terem. Szóval zsákbamacskaként megrendelni elég rizikós,mert simán lehet,hogy nem jön be. Schecterek korrektek voltak,de iszonyat áruk lett 2009-re,az Ibanez meg nálam nem opció.Ezt az Agile dolgot lehet még megfontolni,a sevenstring.org fórumán tényleg az egekbe magasztalják,csakhát az is olyan,hogy nem tudok elmenni sehová kipróbálni.
Egy szónak is száz a vége,sztem elég korlátolt dolog kijelenteni,hogy az emberek úri passzióból meg sznobságból építtetnek,mert talán esetleg lehet olyan oka,hogy a szériacuccok között nem találnak olyat,ami az igényeiket teljesen kielégítené. És akkor érdemesebb építtetni egy 100%-ig saját szájíz szerint tervezett cuccot,mint 3 havonta eladni az aktuális gitárt,mert nincs elégedettség.(Én anno szentül meg voltam győződve arról,hogy a Hellraiserrel révbe értem,de olyan bosszantó hibái voltak - nem nagy dolgok,hanem az idegesítő apróságok -,hogy azt mondtam: francot fogok én abba pénzt ölni,hogy rendes gitárt csináljak belőle,inkább építtetek,az már egyszer bejött.)
van egy márka, igaz se nem japán, se nem usa, és leginkább korea, de a 7 húros forumokon egekbe magasztalják a cuccot, plusz lehet rendelni custom-ot is és nem kerül 5kilóba.
Agile végig kell nézegetni az oldalakat, van több féle opcióban.
Igen, a 7 húros, az pont az a kategória, hogy nincs olyan szériában, amire ne kellene költeni, meg tényleg jó minőségű lenne, és mondjuk 400 alatt van...
A Loomis kurvára elszállt az árral, én akartam venni, amíg jobb volt az árfolyam, de 300 fölött nem fogok koreai gitárt venni (nekem bejön az EMG mondjuk...), aztán van az ESP, aminek a japó 7húrosai 500 körül járnak már, az LTD olyan, amilyen (mondjuk az még árban ok-sabb), az Ibanez egy laza 2-300 euroval rádobott úgy kb minden árára, és nekem ugyan van 1527esem, és szeretem, de azét, mert jó áron vettem anno, és olcsón tudtam upgradelni, de azért 300at az sem ér, gyári felszereltséggel...
6 húrosban tényeg van rendes választék, akár emberi áron is, de a 7-es az probléma... Ott szerintem az ember nem merő sznobizmusból csináltat, hanem mert használni szeretné, és nincs.
Általában igen (régebben e témában asszem volt már,hogy vitáztunk :)),igazad van,DE. Én nem mondom,hogy minden gyári gitár inferior jószág az egyedi készítésűhöz képest. Nekem is rengeteg gitár megfordult a kezemben az olcsó távol-keletitől a csúcskategóriás USA hangszerig,és nem véletlenül döntöttem úgy,hogy építtetek. Árban nem érte meg kevésbé,mint venni egy nagy gyártótól jó minőségben elkészített hangszert,mert a drágasága ellenére is kb Gibson Standard vagy ESP árban volt mindkét hangszerem. Viszont amivel "több" számomra mindkettő,mint bármilyen gyári darab,az egyrészt a saját kézre alakított nyakprofil,amitől sokkal komfortosabbnak érzem a hangszereimet,mint bármit,amit eddig próbáltam,másrészt az egyéni hang (a héthúrossal stúdióztam tavaly augusztusban az Audioplanetben,a végeredményre a hangmérnök Jaya Hari das azt mondta,hogy egyike lett a demonk azon kevés anyagoknak,amik nála készültek és nem "magyarul" szólnak - és ebben nagy szerepe volt annak,hogy nem szokványos hangú gitárral lettek feljátszva a ritmusok),illetve az a kis plusz,amit az jelent,hogy én is részt vettem a tervezésben. Nálam ez a két hangszer tökéletesen eloszlatta a G.A.S.-t,illetve csak majdnem: a barátnőm ESP Horizonja (FR-I-es kőris) révén majd ha rendbejövök anyagilag,akkor megcélzok egy olyan hangszert,mert az maga az álom :)
Ha meg héthúrosról beszélünk,akkor meg siralmas a helyzet,ugyanis egyszerűen nincs szériában olyan héthúros,ami az igényeimnek megfelelne. A Schecter Loomis modell közelít leginkább,de az a maga 332.000 forintos árával jóval horrorabb,mint amit én hajlandó lennék egy olyan szériagitárért kifizetni,amin helyből egy 120.000-es hangszedőcserével kell kezdeni a mókolást,majd pedig a kidolgozásbeli hibákkal küzdeni még egy sort.
, de ha nem találod meg, akkor beszarok. 
.jpg)