ezt jól megaszontad :))
magam is így gondolom.
Gambale egy állat, de én úgy mondanám, hogy nem vagyok még azon a zenei képzettségi szinten, hogy főleg a jazzes elvontabb dolgait élvezni is tudjam.
mit gondoltok miért van ma olyan nagy tábora a Lakodalmaslajosos lószarzenének? mert képzetlenek az emberek és az az ő szinvonaluk.
na ezt az előző mondatot nem párhuzambaállításnak akarnám, hanem pusztán azt szeretném hangsúlyozni, hogy az a zene, amit nem tudunk élvezuni, az vagy kevesebb, mint a jelenlegi "zenei állapotunk", vagy jelentősen MEGHALADJA azt.
A SZNOB JAZZFALÓK SZŰK, DE NEM ELHANYAGOLANDÓ TÁBORÁT NEM VENNÉM IDE, MERT AZ NEM ŐSZINTE DOLOG, NEM VALÓS ZENEI MŰVELTSÉGEN ALAPUL. AZ CSAK EGY MAJOMKODÁS, JÓFEJKEDÉS, HAZUG CSELEKVÉSFORMA....
Ha tudod szerezd be a Scenes albumát,amit Kitaroval csinált kiváncsi vagyok mi lesz a véleményed.De érdekes a legelső szólóalbuma a Dragon"s Kiss ami a maga idejében (80-as évek vége)egy meglehetősen újító,teljesen egyéni stílussal bíró instrumentális metal lemez volt,tele olyan egxotikus skálákkal amit azelőtt még senki nem alkalmazott metal közegben.A Rust in Peace Megadeath szólókban is lehet még ezekből jócskán hallani,de azt ne felejtsük hogy a Megadeath az a Dave Mustane bandája ahol azért nem azt csinált amit csak akart.
Erre én meg annyit mondanék, hogy míg a MacAlpine, Dave Martone zenéje és gitárjátéka is minden percében gyönyörködtet, addig egy Gambale, Shawn Lane koncert, vagy lemez az első pár perc ámulata és tisztelete után untatni kezd..
Szóval, felesleges ezen vitatkozni, mert az emberek nem az alapján választanak maguknak kedvenceket, hogy ki eredeti igazán, és ki nem, hanem azon egyszerű tény alapján, hogy tetszik-e vagy sem.
Satriani egy csomó újítást, technikai elemet hozott a rock gitározásba, de -bár nem ismerem a folyton istenített jazz arcok munkásságát- uez elmondható pl. a legtöbb jazzistára is?
Igaz, hogy a Satriani sem csinál semmi újat évek óta, kicsit uncsi is már nekem is, de ettől én még ugyanúgy, sőt jobban fogom tisztelni, mint egy jazz gitárost. Tudom, hogy a Shawn Lane pl. mindenkit leiskolázna technikailag, de akkor sem fogom hallgatni a lemezeit, mert eléggé öncélúnak tűnik a játéka, bmennyire is zseniális.
Pedig van a játékában rendesen.(leginkább a nyújtások jellegzetesek,a rockban főleg ő használja így)Sokat merített a japán zenékből is.Mint ahogy Malmsteen a klasszikusokból.
Mondok 2-t, amirol rogton felismered az o jatekat akar a Megadeth lemezeken is: exotikus skalak, hajlitasok. Mondj 1 gitarost, aki eljatsza azt, amit o es mondj 10000-et, aki eljatsza, amit Petrucci...
Az meg hogy az Introduction impr. otletek sokasaga, ezzel tullottel minden korabbi kritikadon. Persze nem vitatkozom, ugyis szepen megmagyarazod a dolgokat.
Mielőtt eltévednénk, az Introduction az egyik kedvenc lemezem!!
De amit ott hallasz, nem metal gitározás, hanem egyszerű improvizatív ötletek sokasága. Innentől felesleges erről mit beszélni. Friedman jó gityós, de amit metal műfajban művel, abban nincs semmi újdonság. Mondj egyet is, ha te véltél felfedezni!
Az egy dolog, hogy játszik metált is meg mást is. Ő sem tartja magát metal gitárosnak (különben még a megadethben nyomná), hanem gitárosnak.
Amúgy a Marty Friedman az egyik legjobb példa hogy egy metal gitáros mennyire sokoldalú is lehet.Van egy lemeze aminek a Kitaro volt a producere,az egész lemezen szinte nincs is torzított gitár,natúr hangszínen játszik végig ,alig van egy két bonyolúltabb szóló .Nem is gondolná senki hogy azt a lemezt a Megadeath gitárosa készítette.Nagyon szép lemez. Most meg egy japán pop énekesnő túrnégitárosa.Jó nagy baklövés pont a Marty Friedman negatív felhanggal emlegetni.
a lejátszhatatlan/"ugyan ugy senki nem adja elő" témára jobarátom adott egy "jo" hasonlatot: ha egy filmrészletet, filmet ugy csinálnának hogy összevissza rángatnák a kamerát az is megismételhetetlen, utánozhatatlan lenne, mégse élvezné senki...
lehet ölni érte!
ha épkézláb a gitár, akkor a minnél vastagabb húr,líneárisan vastagabb testhangot okoz, pölö strat, jazz gityók..illesmi. Viszont minnél vastagabb, annál több kilóval kell az ujjaidnak szembeszálni, persze ez függ attól is, hogy milyen a gitár nyaka , milyen a húrtávolság, illetve maga a gitár milyen tipusú. A 8-9 szettek, inkább szólisztikus játékot segítik, mert annyira puhák, hogy egy c dúrt is simán lehet hamisan fogni, hacsak nem merőlegesek pontosan az ujjaid a nyakra.
Sziasztok! A kérdésem az, hogy miben mutatkozik meg a különbség, ha .10, vagy ha .9-es húrkészletet használok. Hangban... stb. Másrészről igaz-e, hogy pl. .9-es húrokkal könyebb legatozni, nyújtani... stb?
Azért nem úgy van az, hogy mondjuk elhívnak 1 zenekarba játszani, és vinned kell magaddal a papírjaid, mert ha nem....:)))
Szerintem a zenélésben az a csodálatos, hogy mindenki úgy teheti azt ahogy neki tetszik, ha az csak neki tetszik akkor csak magának fogja csinálni, ha meg másoknak is akkor több embernek. És ez a tanult, nem tanult ... meglátásom szerint meddő vita. Mindenki eldöntheti, hogy akar e, kell e, szükséges e..etc etc. kétszázmilliókettő oka van annak, hogy egy ember mit miért merre tesz. Nincs recept, nincs példa, mindenki csak magában van a zenéjével és saját sorsának a pogácsa.
Én pölö hybrid vagyok, 6-éves koromtól 21-ig folyamatosan tanultam zenét , zenei ált, zenei gim, zeneoskola, gordonka, hegedű, zongora, majd késöbb klasszikus gitár. Azt mégis arra jöttem rá, hogy nekem má ne mondja meg senki, hogy mit hogyan, amire csak lehet magamtól szeretnék rájönni, úgyhogy a gitár tanulást már csak és kizárólag önnállóan műveltem. Ez szerény meglátásom szerint azért jó, mert az a kevéske amit tudsz az nem egy átvett valami, nem egy futam , egy bindzsi, egy x, hanem te magad amit bárhol bármire rá tudsz húzni, mert nincs benne görcs.
Azzal viszont 1et értek, hogy zenét tanulni (ez főleg kiskorban előnyös) naon jó dolog, mivel az ember lelkét szépíti, ízlésvilágát pallérozza. Mondom ezt úgy, hogy kölyökkoromban kevés dolgot utáltam úgy mint a zeneórák, és 5. es koromba hálát adtam az égnek, hogy mutálok, és nincs kötelező énekkar.
összefoglalva: a zene mindenkié, és a lelkek vagy összeérnek vagy nem, ez legkevésbé technikai tudás kérdése.
Bírom ezt a "meg lehet ismerni" témát...
Az én stílusom is biztos felismerné mindenki, ha agyba-főbe hallgatnák.
Az ugye más kérdés, gogy odáig el kell jutni valahogy, ugye... :)
Miért? Nem elég, ha valakinek a játékát két hang után felismered?
Mert pl. Nuno az egyik legnagyobb...és nem gyorsabb, mint az elődei, viszont olyan szinten ötvözi a technikát, a funk-ot, a dallamokat, stbstb., hogy hihetetlen.
"De ha mindenképpen, kell és megnézzük hogy melyik az a műfaj ahol az elektromos gitározás a legmagasabb fokát érte el, az a jazz után szerintem a metal gitározás.Erre példák tucatjait lehetne soroln."
Háát szerintem a country gitárosok most itt ezen mosolyognak titkon a bajszuk alatt. pl Albert Lee sem a legeccerűbb megfejtések közé tartozik. De minden műfajban lehet olyat alkotni amire azt mondanánk, baszki ez már lejátszhatatlan
Szerintem egy Malmsteen féle gitártémát könnyebb megfejteni mint a Tibuszét! De ha tévednék akkor küldehettek nekem Tibusz kottákat!
Egyébként szerintem sokaknak tévhite hogy egy zene akkor igényes ha nehéz eljátszani! ILyen alapon való minősítés szerintem a zenéhez való éretlenségre vall! És egy gitáros sem attól lesz jó gitáros ,mert gyorsan tud játszani!
Jajaja! Kibaszott jó az a könyv. Én kint vettem meg a hosszú és unalmas repülőútra gondolva, és angolul szerintem még zseniálisabb, mint fordításban. Iszonyat laza csóka lehetett, csak kicsit sokat fényezi magát...
Na, Ők mind gyors gitáros. Azért mondják rájuk, hogy technikásak.
Sztem sok újdonságot nem tettek hozzá a régi gitárosok játékához, legfeljebb gyorsabb szintre fejlesztették.
Na mindegy, végülis ki hogy gondolja. Nem annyira fontos (legalábbis nekem):)
Szerintem félreértelmezted az írásomat,mást vettél ki belőle mint amire gondoltam.Viszont bármennyire is jobban szeretem Tibuszt mint a Nevermore gitárosát nem állítanám azt amit róluk összefüggésben állítottál,nagyon rossz példa volt ráadásúl nem is igaz.
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a metal szólógitározás a gyorsaságtól lesz "technikás", ennek oka egyértelmű: akikre metal műfajban azt mondjuk, hogy technikás, az mind gyors gitáros.
Ugyanis ott nincsenek hatalmas megfejtések, letekerik a dúr modálisokat, esetleg a kiegészítik kromatikákkal, pentatóniákkal, aztán kész (nem mintha ez rossz lenne!)
A riffelés szintén gyakorlás kérdése. Ha vki akarja, megtanulja. Mivel jazz gitárosok nem riffelnek, ők nem tudnak ilyet, de attól még meg tudnák tanulni, ha gyakorolnák:)
"Bach vagy egy Beethoven zenéjéhez képest és lehetne itt még rengeteg példát hozni egyik "könnyűnek" tartott műfaj(pop,rock,jazz stb)sem tekinthető zenének"
Ez sztem kissé könnyelmű kijelentés, és értelmetlen is összehasonlítani ilyen műfajokat. Bach és Beethoven után is tovább tudott lépni a kortárs klasszikus zene, annak ellenére, hogy Ők a klasszikus kor legnagyobbjai, és korunk zenéjére kétségkívül meghatározó volt a munkásságuk, hisz" nélkülük egyik műfaj sem létezne olyan formában, mint amilyenben létezik. (a többi, amit említettél, mint szintézis-műfajok)
"De ha mindenképpen, kell és megnézzük hogy melyik az a műfaj ahol az elektromos gitározás a legmagasabb fokát érte el, az a jazz után szerintem a metal gitározás.Erre példák tucatjait lehetne soroln."
Én kíváncsi lennék a példáidra! Most nem kötözködés miatt!!! Tényleg érdekelne, mert lehet, hogy rossz metal bendeket hallgattam régebben.
Persze az is kérdés, kinek mit jelent a "magas fok". Ha technikailag nézem, pl. Tátrai sokkal technikásabb, mint a mai metalgitározás legnagyobbjának kikiáltott Jeff Loomis, és Ő ugye nem épp metal gitáros. De nem is jazz.
Másrészt egy technikás gitáros nem biztos(sőt, valószínű, hogy nem), hogy könnyen mozogna pl. egy funk-rock bandában, vagy mittomén.
Had védjem meg egy kicsit a metal zenét az igényesebbnek,érettebbnek titulált műfajokkal szemben.Először is ha már a zenénél tartunk,szerintem mondjuk egy Bach vagy egy Beethoven zenéjéhez képest és lehetne itt még rengeteg példát hozni egyik "könnyűnek" tartott műfaj(pop,rock,jazz stb)sem tekinthető zenének.Ezért talán nincs is értelme ezen műfajok között differenciálni .De ha mindenképpen, kell és megnézzük hogy melyik az a műfaj ahol az elektromos gitározás a legmagasabb fokát érte el, az a jazz után szerintem a metal gitározás.Erre példák tucatjait lehetne soroln.Egy komoly teknikával rendelkező gitáros bármit eljátszhat,még a kevesebb teknikát igénylő műfajokban is mozoghat ha akar,de fordítva ez nem működik.Aztán az hogy ki milyen nótákat tud írni,az már a tehetség kérdése.
Egyébként ha valakit érdekel a M.D. önéletrajzában hosszasan ír a hendrixel való kapcsolatáról, ott el lehet olvasni, sok érdekes dolgot ír a hendrixről
kicsit unalmas,hogy már megint Adam Jones-al jövök de nekem pl ő az atyaúristen,úgy,hogy egész Tool-os munkássága alatt egy tekerés ,gitárszóló,vagy egyáltalán teknikailag megsüvegelendő rész kijött volna a kezei közül.viszont mocsok nagy zenét ír
Hendrix állítólag Coreától szeretett volna tanulni, mikor ráeszmélt, hogy ez jól jöhet még neki. Csak sajna...legalábbis így ismertem eddig a sztorit. Máshogy van?
Eredetileg a Szekeres T. tanítani ajánlott be az Egonéknak, de -teljesen jogosan- azt javasolták, hogy előbb végezzem el a sulit (túl fiatal is voltam). Így "viszonylag simán" felvettek.
Nagyon fontos a tanulás ahhoz, hogy be ne szűküljön az ember. Egy darabig jó az ösztönzenészet, de egy idő után bezárulnak a lehetőségek és akkor muszáj némi elméletbe is belemászni. Színesebbé teheti a játékot.
Sztem abszolút nem helyénvaló lenézni azokat,akik ösztönből nyomják.A tanulás mindenképp hasznos,mert így könnyebben elkerülhetők olyan buktatók,amilyenekbe tanulás nélkül beletörhet az ember bicskája.
Tátrai Tibusz is ösztönzenész, mégis zenész, azt hiszem... Bár én is annak a híve vagyok, hogy aki teheti -műfajtól függetlenül- tanuljon, amennyit csak bír, de azért tényleg nem csak ezen múlik. Én 9-10éves korom óta gitározom, és kb. 18évesen kerültem először tanárhoz. És mielőtt tanártól tanultam volna -bár azért némi zenei előképzettségem azért volt- elég sok elismerést kaptam. (Jónéhány gitárverseny, hangszeres különdíj fesztiválokon, Ki Mit Tud? stb...)
Ne már, Xanax! Szerintem csak félreérted, amit írtam (ha az én beírásomra reagáltál). Szó sincs arról, hogy ki a zenész meg ki nem, meghogy a tanult zenész felsőbrendű lenne az ösztönzenészhez képest, meg semmi ilyesmi. Nyilván nem is lehet ezt általánosítani, mert csak mert valaki tanult még nem feltétlenül jobb, mint aki nem tanult, és erre millió példa van is világon.
Itt most pusztán a metálról volt szó. Szerintem az, aki komolyan foglalkozik a zenével, függetlenül attól, hogy tanulja vagy csak önképzőkörös, egy idő után hátrahagyja, mert - használjunk hülye szavakat: - "komolyabb", "érettebb" zenét keres magának, a metál meg nem az.
Szerintem. Ez az én szigorúan privát véleményem a dologgal kapcsolatban. Tanulás/önképzés dologról meg vitáról szó sem volt. Viszont arról, hogy a metál milyen zene szerintem lehet beszélgetni...
viszont itt baromi kevés a zenész...:) alig van egy pár, gondolom tudjátok úgyis kikre gondolok, aki meg hobbiból játszik egy bandában, meg otthon elvan a gitárral az szerintem nem zenész, legalábbis én nagyképűségnek tartanám azt, ha valaki ilyesmit jelentene ki...:)
Szóval én szívesen beszélek veled zenéről Xanax bácsi!!! Úgy mint hobbista, aki kedvtelésből gitározgat...:)
én nem tanultam zenét.és szerintem már nem is fogok.viszont 36 éves fejjel még mindig lelkesen amatörködöm a gitárommal,mert örömet okoz.tudom hogy nem lesz belőlem zenész,de kicsit bánt,hogy a tanult "kollegák" a sárba tiporják egy ösztönzenész (vagy barbár)mivoltát.egyszerűen a kasztrendszer mindig és mindenhol érvényes,bánatomra.
képes lenne egy tanult zenész egyenrangú partnerként elfogadni egy ösztönzenészt?
soha a büdös életbe.a leírt soraim után képes lenne zenéről elbeszélgetni velem egy tanult zenész?
a nagy lószart.nem is tudom mit keresek itt.végül is ez egy zenész fórum......vagy mi a fene.
Ez az,amit most még így előre nem tudok megmondani.Változik ilyenkor még az ember elég sokat,pl. én még 5-6 éve sokkal kevésbé brutál zenéket hallgattam/játszottam,mint most.De ki tudja,hogy mi lesz 10 év múlva?A gitártanárom pl. klasszikus gitártanár végzettsége szerint,mégis legközelebb a dallamos hard rock áll a szívéhez,de gyakorlatilag mindenféle igényes zenét hallgat és játszik.Nekem ő emberileg nagy példakép,és ha sikerül hasonló szellemiséggel tanulni a zenét,ahogyan azt ő tette,akkor simán el tudom képzelni,hogy 10 év múlva is fogok metalt játszani.Ugyanúgy,ahogy most is nagyon szívesen belekóstolnék a késői Cynic-féle experimentális jazzrockba,vagy ahogy szívesen játszom örökzöld rockslágereket nyomó feldolgozászenekarban,vagy ahogy nagyon szívesen játszom melankolikus akusztikus zenét.Tulajdonképpen az ilyen nem mainstream irányzatok közül egyedül a blues az,amit annyira távolinak érzek az én ízlésemtől,hogy meg sem fordul a fejemben,hogy olyasmit valaha is fogok nyomni.
Voodoo, te tanulsz zenélni és komolyan foglalkozol vele, nem? Szerinted ezt a zenét fogod nyomatni 10 év múlva is? Fogadok akármiben, hogy nem. Ezért mondom, hogy ez ilyen korosztályos dolog.
Nekem hótmindegy hogy írod :)))))
De alapjában véve egy zenekernak (amit nem szeretek) akárhanyadik lemezét veszem elő úgyanúgy nem fog mondani a számomra semmit, mint az előző vagy a következő. Ugyanúgy azok a zenekarok amiket te szeretsz (és nem azért mert te szereted)lehet hogy nekem nem mondanak semmit sem, számomra értelmetlen a szövegvilág, számomra igénytelen idegen a zenei világ. Csak én ennek nem adok hangot fölöslegesen mert inkább a saját dolgommal foglalkozom, és inkább jót vagy semmit. De ez én vagyok :)
Sztem abszolút nem minden metal zene szól az izmolásról,tekerésről.Ott van pl. régi nagy kedvencem,a Psychotic Waltz.A progresszív skatulyába sorolták őket,holott az első lemezt leszámítva nem törekedtek arra sosem,hogy minél virgább és hosszabb szólók legyenek a dalokban,hanem a hangulat volt a lényeg.És még van egy nagy rakás zene,amit ilyen szemszögből tudnék mondani.Jelenlegi abszolút kedvencem,a Nevermore pl. tele van virtuóz részekkel,de abban a zenében is a legfontosabb az energia,ami árad a hallgató felé.Én pont azért szeretem a metált,mert energikus,és a saját érzésvilágomat olyan zenében tudom leginkább kifejezni,ami ilyen energikus.
Ja,mert vmilyen szinten gerjeszti a folyamatot.De a zenésznek sztem lételeme a fejlődés,aminek még csak szikrája sem látszik ezekben az öreg motorosokban.
Lehet a metált is jól csinálni persze, nekem is tetszik a Stereo például, meg van egy csomó kurva nagy zenész köztük biztosan, csak szerintem az egész műfaj egy bizonyos kor után már dögunalmas. Ha komolyan foglalkozol a zenével, akkor hamar túllépsz rajta. Valahogy ez az egész izmolás meg pózőrködés meg tekerés baromi unalmassá és egyhangúvá válik és zeneileg is elég semmitmondó tudd lenni (a tekerés nem zene). Az Ossian féle dolgokról meg szerintem ne is beszéljünk... Az egy vicc.
Még ha nem is érdekel azért mostmár elmondom :))Nem divatból fikáztam őket, csak megjegyeztem, hogy a képzett, technikás zenészek általában egy (szerintem) műmájer frontember mögött állnak. A szövegviláguk meg hmmm... nem az én ízlésemet tükrözik.
Így jó?
Sajnos olyan szinten miattuk van,hogy amíg az egyetlen metal zenével foglalkozó kiadó itthon úgy gondolja,hogy ez a zene adható el a szélesebb közönségnek,addig nem fog igényesebb/komplexebb/modernebb zenéket kiadni,ezért van az,hogy majdnem minden itthon korszakalkotónak számító metal anyag szerzői kiadásban jön ki.Csak ezt sajnos nagyon kevesen engedhetik meg maguknak.
Nem is azért mondtam,hogy.Csak a saját véleményem írtam a bandáról.A Dalriadát elég sokan szeretik egyébként,főleg az utóbbi 1-1,5 évben lettek undergrund szinten felkapottak.
Szerintem más zenekarok "sikertelensége" miatt nem ezeket a zenekarokat kellene okolni. Szerintem a célközönség sem ugynaz, viszont nem szép dolog ez az ujjal mutogatás: hogy márpedig miattuk van az egész.
Bloovoodoo:
A dalriadától csak a honlapjukon lévő számokat hallgattam, tetszettek. Tök véletlen akadtam rájuk, nem tudtam, hogy már sokan ismerik őket, koncertjüket nem láttam
Bandi:
Nem tartom magam felületes hallgatónak. Arról beszélek, amit látok/hallok. Egyébként ízlés kérdése persze, de azé bocsánat, az ízlésekről nem lehet beszélni?
Másrészt aki személyes sértésnek veszi, hogy a kedvenc bandájáról nem feltétlen pozitív hangnemben szólnak, az.. öööööö... gáz.
Egyébként meg hozzászólásaimmal én nem akarok semmi viharokat kavarni itt, én nem a "nagy megfejtés" miatt ülök a fórumon, hanem azért, mert unatkozom. Ennyi.
Szerintem te elég felületes hallgató lehetsz... arról beszélsz amit igazán csak felületesen "ismersz".
Egyébként visszajutottunk oda hogy az egész ízlés kérdése. Innentől kezdve meg nincs értelme az egésznek. Kár ezért magas lóra ülni...
Sajnos az van,hogy a 80-as évek derekán leragadt metálmatuzsálemek uralják a piacot,ezeket nyomatja orrba-szájba a "szaksajtó" is,és a valóban újító,fiatal generációnak alig van platformja.Egyszerűen szánalmas az Ossian-Pokolgép-Kalapács féle vonal,és sajnos a fiatal bandák közül is azoknak biztosítanak inkább lehetőséget,akik ezt a mind zeneileg,mind pedig szövegileg idejétmúlt szart nyomják.
A Dalriadát nagyon sokan istenítik,én elismerem,hogy vannak jó ötleteik,de értetlenül állok a nagy sztárolás előtt.A csaj veszett hamis koncerten,a nóták pedig unalmasak nekem.
Ami viszont metálban itthon nagyon nagy,és előbb vagy utóbb úgyis utat talál a szélesebb körű ismertséghez,az sztem a Watch My Dying,az Isten Háta Mögött és én nagyon bízom benne,hogy a Sin Of Kain.Ők megérdemelnék.Nagyon.
Szerintem meg a hazai metálélet egyszerűen szánalmas ideológiákkal van átitatva, (Acélszív, rockváros, pokoli színjáték, Ugass kutya, stb...) Technikás zenészek egyetlen önálló hang nélkül, és az egész valahogy leragadt úgy "85-"95 között.
Viszont nagyon megtetszett nekem az Echo of dalriada nevű társaság.
Nem csak a szokásos klisé-témákkal dolgoznak, hanem ötleteik is vannak.
F59-nek szerintem ettől tűnik viccesnek, (szövegek, előadásmód, műmájerkedés)
Egyébként szerintem egy Symphony&Metallicán nem röhögi halálra magát senki
