Helló!
Segítséget kérek. Gitárt akarok venni és nem tudok dönteni. A kiválasztott egy rg350dx eredetileg őt akartam volna venni, de időközben megtetszettek az S gitárok (S470). Egyedül az az egyetlen érv szól az rg mellett, hogy 2 oktávos a nyak. Igazából sok metált játszok, de olyan gitárt szeretnék ami máshol is megálja a hejét. Pl mostanában Joe Satriani, Steve Vai.
Viszonylag az elején van. FX Edge,ez a neve a fix Edge-nek.Egyébként én nem sok értelmét látom,akkor már inkább egy fasza testen átmenő húrozású fixláb.Ez a bazi nagy fémdarab öli a sustaint jól.
Hmm, mondjuk Gilbert meg Petrucci nem kimondottan a tiszta hangszinéről lett híres, Timmons meg ha jól tudom nem RG-t használ, sőt single pickupokat használ (persze lehet, hogy régen azon játszott, azt nem tudom).
Nekem egy kb 40 éves elekroakkusztikus sárgával volt dolgom. Attól volt elakk hogy rá volt fabrikálva egy 1000 éves pickup. Olyan húrmagasság volt rajta hogy azthittem lerohadnak az ujjaim, ráadásul 11-es húrral játszottam.
Szerintem sincs baj az rg-kkel de az biztos hogy nem jazzre tervezték őket, egy jókis erősítővel és egy jó überdriveval csodákat tudnak művelni.
Szerintem.
Áhh, szóval nem vagyok egyedül ezzel a dologgal, ez megnyugtató valamilyen szinten. Lehet, hogy ez az RG forma sajátossága, sajnos más Ibanezt nem is próbáltam.
Bár volt egy nylonhúros elektroakusztikus Ibanezem, de valahogy az sem nyűgözött le, ja meg volt egy fémhúros elektroakusztikus is, na az meg egészen jó volt... Torzításnál meg már szerintem több múlik az erősítőn mint a gitáron, persze ha normális pickup van benne.
ez a hang dolog eléggé fogós kérdés.
valahogy az Ibanezeknek a natur hangja nem olyan szép (?).
legalábbis annak a pár gitárnak nem volt az, amik nálam megfordultak.
viszont ezek rockgitárok, rányomva egy jó adag torzítást meg tökély. viszont így már egy jellegtelenebb hang van, mert a torzító az nagyon elnyomja a karaktert. viszont nem zajos, nem sípol, jól visít...
Én megmondom őszintén, amikor hazahoztam a 3120-at, akkor egyszerűen nem bírtam kivárni, hogy végre pengethessek rajta és végre hallhassam a hangját... Aztán egy picit csalódtam. Na persze nem a minőségben, egyszerűen csak annyira más volt, mint amit addig megszoktam (N2), hogy hirtelen játszani sem tudtam rajta rendesen (már amennyire tőlem telik ). Aztán persze megszoktam, nem volt vele gond már kényelmi szempontból, bár ez a nagyon vékony, ám kicsit szélesebb nyak az én rövid ujjaimnak valahogy nem feküdt. Viszont a hangját nem tudtam megszokni, a kis szaros N2-nek a hangja jobban tetszett, valószínűleg azért, mert nálam a tiszta hangszínek sokkal fontosabbak és az 3120 esetében ez nem volt annyira meggyőző. Persze próbálgathattam volna mindenféle pickupot cserélgetni, de végül eladtam a hangszert. Nem érhet bírálat ezügyben, mert egy évet nálam volt a hangszer, szóval nem hirtelen felindulásból adtam el. Parkernek meg szerencsére hasonló a nyakprofilja mint az N2-nek, úgyhogy most ez a két hangszer eléggé kielégíti az igényeimet (csak az a hülye floyd lenne már rendbetéve az N2-n ).
Na bocsi a litániáért.
magamra értettem persze a dolgot.
lehet azért is irogatok ilyeneket, mert felmerül bennem, hogy mégse kéne 6 hangszer de én is örülök, hogy vannak és szoktam őket használni is.
igaz mindig van egy, amit jobban nyüstölök. ez most éppen a strat. meg sem közelíti az Ibanezt kényelemben, játszhatóságban. viszont a hangja (single coil) most jobban motivál.
Nem tudom, szerintem nem így kell nézni. Ha szeretem csinálni (még akkor is, ha nem művelem valami magas szinten) és nem sajnálom rá a pénzt, akkor miért ne tarthatnék drága gitárokat.
Ha úgy vesszük, nekem sincs szükségem több gitárra, de mégis élvezem, hogy vannak és elő is veszem mindegyiket.
teccett az a gitár.
persze lett más, de annyit mindenképpen köszönhetek neki, hogy megindított a lejtőn. mármint, hogy gitárt cseréltem. visszagondolva nem is lett volna annyira fontos az a csere. jó gitár volt az előző is.
lássuk be egy nem "praktizáló" gitárosnak eléggé felesleges top gitárokat tartani, hobbynak elég húzós...
Ejj, hát ha megtehettem volna, hogy simán megtartom és mellé veszem a Parkert, megtettem volna, az biztos!
No de nem bánkódom miatta, majd veszek még egyszer egy felsőkategóriás Ibanezt, hogy legyen, még ha nem is az én stílusom.
Neked meg van egy nagyon fasza Ibanezed (igaz, még nem próbáltam, de megelőlegezem ), úgyhogy ne bánkódj a 3120 miatt, én sem teszem, főleg, hogy eléggé szimpatikus gyerekhez került (már ha még nála van ).
Ejha! Ez pont az a gitár, ami nálam is tanyázott 1 évet... Legalább is gyanúsan ugyanott vannak sérülések rajta és ugye le van csiszolva az oldala, hátulja...
Akkor viszont nem valami friss a kollekció, vagy legalább is fennhagyta a srác azokat is, amiket már eladott.
Mellesleg meg szerintem a Nuno után tetszene neked a JS.
Amikor a vintage-ben voltam vele, épp egy usa N4-et szereltek, és amikor a gazdája a kezébe vette, egyből beleszeretett. Hasonló karakterű a nyaka, bár a JS kövérebb picit.
A színekről meg annyit, hogy ahogy látom az USA-ban csak az enyémet kapni, itt Európában meg csak a kéket- legalábbis jelenleg..
Hehe, hát ott van a kezedben, tehát lehetőség volt rá. Még a tulajnak sem kell túlságosan akarnia. Nekem annyira nem jönnek be a teljesen fekete gitárok, mondjuk JS gitárt sem vennék, szóval ez nem mérvadó.
Mintha annyi választása lenne itthon az embernek, hogy milyen színű JS-t vegyen magának ( Mellesleg azért nekem az enyém jobban tetszik, bár a kék is nagyon szép!!! )