Az a korszak rég elmúlt.Vidéken örülhetsz,ha találsz egyáltalán olyan helyet,ahol lehet játszani,ha van is ilyen,a kutya nem megy el a koncertekre,hacsak nem vagy tátogó "popsztár",az élőzene haldoklik,olvass bele kicsit a Birta Miki topikba (országunk egyik legjobb jazzgitárosa,most turnézott itthon Bill Andrews basszusgitárossal,és tanulságos történeteket lehet olvasni a topikban erről...).
Hát a Pecsa szintű helyeken biztos is. Én szerettem azokat a fellépéseket. Kettő és fél óra egy menetben, azután tűz haza.
Csaka vidéki haknikon háromszor ennyi játékidő az igény, fele annyi pénzért. Ott azért kellenek a szünetek.
Többnyire azokban a kis clubokban van meg ez a kísértés, ahol a rendező, vagy tulaj nem tud nyitni a zenekar számaára valami kis szobát, helységet székekkel, ahol át lehet öltözni és ahová szünetben vissza lehet vonulni a csendbe.
Én voltam,még 5 éve,és akkor megfogadtam,hogy többet nem adok ki pénzt DT koncertért.Nevermore-ra bármikor elmegyek (most mondjuk pont ki kell hagynom ),tisztán emlékszem,hogy az első Nevermore koncerten,amin voltam 2003-ban,az énekes már-már totál transzba esett,a buli végére a karja 2-3 helyen vérzett,annyira nem bírt magával a színpadon,talán életem legjobb klubbulija volt az.
Ja és a másik ciki, mikor a szünetben a zenészek elvegyülnek a közönség, barátok soraiban. Amint vége a menetnek, el kell tünni a színpadról. Az öltözőbe jöhetnek a slepből dumcsira.
A Bikini volt ilyen 2-3 évvel ezelőtt,siralmas volt őket látni.Asszem akkor a Csillag Endre gitározott benne,és egyedül rajta látszott,hogy élvezi a produkciót,nulla kommunikáció volt a közönséggel,Lojzi meg a D. Nagy olyan pillantásokat vetettek egymásra,mintha a következő pillanatban egymás torkának akarnának ugrani.5-6 szám után eljöttem,nem bírtam nézni.
Szerintem már az is gáz, ha egy élő koncerten CSAK a zene lenne a lényeg, akkor felesleges lenne élőben nyomatni. Pont azért mész el a koncertre, hogy valami többet kapj mintha meghallgatnád a CD-t, nem?
Dream Theater az ilyen mostanában.Semmi különleges megjelenés,fapofával végignyomják a szettet (főleg Petrucci gáz ebből a szempontból),mégis tömegek nézik meg.
Ezt, csak azért említettem, mert vannak olyan rutinból játszó zenészek, akik egyébként jónak tünnek, hogy miközben tekernek, azon jár az agyuk, hogy fogják bekötni otthon a konvektort és ezért ezek a tipusok szárazon jönnek le többnyire a színpadról. A szív lélek zenészek, már akkor gyöngyöznek, mikor elhúzzák a függönyt.
Kevered a szezont a fazonnal,Jeti!A cipőbolt teljesen általános kereskedelmi tevékenység,a szórakoztatóipar pedig tisztán szolgáltatószektor.Nem lehet szakmailag ily módon a kettőt öszevetni,irreleváns.
Egy mosoly a száj sarkában már sokat dob a produkción. A ruha meg le van szarva, tőlem aztán abban vannak, amiben akarnak, de hát én már csak ilyen beállítottságú vagyok.
Nem tudom, én még nem tudtam olyan koncertet igazán élvezni, amikor a zenészek csak úgy kiálltak és végignyomták a repertoárt és kész, semmi reakció az arcokon, semmi kontaktus a közönséggel... Pedig mondjuk a zenét tudtam volna élvezni, de amikor ránéztem a zenekarra, valahogy elment a kedvem az egésztől.
szerintem nem ez számít:)
az számít, hogy lejön-e a közönséghez az egész vagy nem, láttam már pár koncertet, ahol nagyon élvezték az előadók vagy nagy showt csináltak, de közönséghez mégse jutott el igazán és olyat is, hogy fapofával zenéltek, de a közönség egyből beindult rá(nem feldolgozást nyomtak)....
Ennek a példának semmi köze a zenéhez és a színpadi produkcióhoz.
Ha már párhuzamot akarsz vonni, inkább úgy írnám, hogy tegyük fel, hogy két zenekar ugyanolyan zenei produkciót nyújt, viszont az egyiken látszik, hogy élvezettel játszanak, a másik meg csak fapofával nyomja a zenét. Ez sokkal lényegesebb elem, mint az, hogy milyen ruha van rajtuk.
Tegyük fel márkás cipőket árulsz. Az is egyfajta szolgáltatás, mint a zene is. Nem mindegy, hogy egy rozsdás ajtajú, csupasz fehérre meszelt fralú légópincébe kell belépnie a vásárlónak, vagy tágas, sok fénnyel és látnivalóval, különlegesen szépen felültözött eladókkal létesíített boltba lépsz be és ugyanazt a terméket kínálják, ugyanazonaz áron. Szeretném látni a vásárlók megoszlási arányát! Asszem egyértelmű.
Mondjuk azért kíváncsi leszek, hogy 20-30 év múlva kire fognak inkább emlékezni. Például a Metallicára vagy a Slipknotra?
Jeti, öltözz be, aminek csak akarsz, de hidd el, nem azon múlik a produkció sikere.
Azért mi másként nézzük a produkciót, mint a közönség. A fülünk elveszi a figyelmet más dolgokról. Persze akik ma is nagyobb nevek maradtak, mindnek van valami megkülönböztetett színpadi megjelenése. És persze sokkal jobb érzés száraz ruhában hazamenni.
Egyik ismerősöm sem a színpadi viselet miatt jár koncertekre,ahogy én sem.A Metallica annak idején pont azzal (is) nyerte meg a rajongótábort,hogy a sok flitteres,tupírhajú glamsterrel szembemenve simán pólóban,farmerben léptek fel,ezzel a közönség úgy érezhette,ők is csak ugyanolyan srácok,mint a közönség bármely tagja.És a Metallica ma a világ egyik legkomolyabb pénztermelő gépezete.
Érdekes, nekem nincs szükségem arra, hogy a kedvenceim különböző "fellépőhacukákba" bújjon, hogy élvezni tudjam a koncertet, sőt elmenjek a következőre is... De én végül is a zene miatt megyek, nem az öltözködés miatt.
Még a farmer cucc is idesorolható, mert, az aztán a legáltalánosabb "szürke" utcai viselet. Adjuk meg a közönségnek a tiszteletet az előadás minden apró részletében, ami jár nekik, amiért fizettek nekünk, hogy láthassanak, hallhassanak minket!! Ezt el is várják, várnák minden produkciótól és otthon, barátok között kiértékelik majd és vagy elmennek, vagy nem a következő koncertre.
Most persze nem a zenei képesítésre gondoltam amit ki lehet tűzni!
Mondom, hogy a Gidófalviék ezt már eljátszották, hatalmas csőd közepette....de Te tudod!
Majd kitűzzük a bizonyítványunkat baloldalt mellmagasságban,a szívünk tályékán az olajos, malteros kezeslábasra, és minden szünetben egyszerre rámutatunk, miközben a fejgép arra fókuszál.
Nehogy összetévesszenek az ügyeletes tűzoltóval, vagy villanyszerelővel, meg, hogy emlékezzenek az élményekre és beszédtéma maradjon a köztudatban a csapat. Ha már nincs görögtűz és füst a színpadon, meg táncos lányok, malami megkülönböztetésnek, csak kell lenni a közönség és a színpadon lévők között.
Tehát KÖZHÍRRÉ TÉTETIK, HOGY KELL MAJD NEKEM EGY OLYAN KÖRNYÉKBELI GITYÓS, AKI ÚGY MEG TUDJA NÖVESZTENI A SZAKÁLLÁT, MINT, AMILYEN A ZZ TOP-OSOKNAK VAN. NEKEM JÖVŐRE PONT AKKORA LESZ.
Viszont a kégli adottságai lehetővé teszik, hogy a telken belüli külön kis házban, (36m2) szintén gázfűtéses helységben bármikor, bármennyit lehetne próbálni.
Azért az csábító lehet.
Akkor mér kell oda vízum...? Teljesen igazad van, kétmillió ember között arányosan több a "zenész", mint mondjuk egy ezerfős kis faluban.
Meg az egy főre eső próbaterem, szórakozóhely, klub, rajongó.
Jeti... Te összekeversz valamit. Épeszű igazi zenész nem keres fórumokon zenésztársakat, hanem remélhetőleg ismerős annyira a szakmában, hogy szakmai berkekben kutakodik, nem pedig fórumokon, ahova általában a hobbisták írnak (nyilván vannak kivételek).
Ugyanakkor rátapintottál a lényegre. Én sem írtam olyat, hogy Budapesten jobb zenészek lennének, de sokan vannak, akik valamilyen szinten zenélnek, szóval mégiscsak könnyebb társakat találni.
Ami az évek során kikristályosodott bennem, hogy Pesten sincsenek kiemelkedően jobb zenészek, mint bárhol az orágon belül, csak itt több a zenéz, és zenészkedő. Bár, itt hamarabb egymásra találnak zenészek egy bizonyos kategória alatt, de a jobbakat, a kizárólag zenéből élőket, sokkal nehezebb felkutatni, mert a többségük semmilyen fórumon nem regisztrálják magukat. És persze eléggé kautikus a helyzet a fórumok világában. Vegyessaláta az összes, stílusilag és egyéb szempontok szerint is. Célirányosan tehát nehéz, szinte lehetetlen keresgélni. A mostani csapatom 20 éve együtt van, pontosabban anno kezdtük el összerakni a sajátokat, de egy két arcnak el kellett mennie külfödre vendéglátózni a család fenntartása miatt. A baráti viszonyt folyamatosan tartottuk. Most ismét együtt építjük az akkor félbehagyott saját zenéket, de viszont most engem szólít a sors Heves megyébe lakni. Szóval bonyolult az élet.
Erről a kis vitáról, hogy mennyire kell a látvány egy zenekarba, a Bomber jut eszembe:
Mikor legelőször láttam őket (talán EFOTTon) egy állati feelinges csávó gitározott, olyan show-t csinált hogy nagyon. Egy pillanatra nem állt meg, ugrálás, headbang, fejmögött gitár, szájjalpengetés minden volt.
Akkor azt mondtam, ez hatalmas zenekar.
Később lecserélték a srácot a Viktorra aki most asszem a Ricsében nyomja, az is jó arc volt, jól át tudta ragasztani a közönségre a jókedvet, marha jó bulikat csináltak.
Aztán pár évvel később egy motorostalálkozón (Diósgyőrben, ha jól emlékszem) láttam őket:
Egy új gitáros volt, aki nem volt rossz, de messze nem csinált akkora hangulatot mint az előző kettő, nem látszott rajta akkora elmebeteg megszállottság és lelkesedés.
Viszont hívtak sztriptíztáncosokat.
Hát igen szomorú látvány volt, ahogy pár ember lézeng a színpad előtt, aztán mikor jöttek a lányok (zene közben) akkor tömeg amikor eltűntek a közönség is megritkult. Pedig a zene alapjában véve ugyan az volt mint régen, a látvány meg bizonyos szempontból jobb, másrészről nézve viszont szegényesebb.
Nem tudom, de ha valaki Budapesten nem talál maga mellé pár embert, akivel jól tudja érezni magát és közös nevezőre tudna jutni zeneileg is, az nem tudom, hogy hol tudna máshol zenésztársakat találni. Persze Magyarországon belül.
Én nem vagyok benne a sűrűjében,de azért vannak errefelé is jó zenészek.
Én Heves megyei vagyok.Konkrétan Verpelét,ahol 18-19.én rockfesztivál lesz.Néhány éve hagyomány.A házuntol kb 150 m-re lesz majd.P.MOBIL,TANKCSAPDA,ROAD,RÓMEÓ VÉRZIK,és néhány helyi érdekű csapat.Tessék eljönni és mazsolázni.
Jeti:hevesbe akarsz költözni?
De a Billi Cobham vörös báró számát szerettema a legjobban játszni, meg hasonlókat, amikben + megtoldva lehetett improvizálgatni álló, vagy pár akkordos körökre.
Az első tíz évemben Deep Purplet, Freet, Lead Zeppelint, Chuck Berrit, Bill Harryt, Whut, Tastet, stb. játszottam, a második tíz évben Stanley Clarket, Chicagot, Mody Waterst, B.B Kinget, Chick Coreat, Blues Brotherst, Erick Claptont, Miles Dawist, Billy Cobhamot, Pat Mathanyt, játszottam stb., a mostani 15 évemben Red Hot Chilet, Level42-tőt, Ramsteint, Statuscot, ZZ top-ot, Mezzoforte-t, Princet, White Snaket, és sok rockos-funkys zenekari sajátot. Dédelgetett álmom, hogy ZZ Top-os hangvételben, csípős, nagyon ülős mondanivalójú magyar szöveggel, valami iszonyatosan kemény, lüktetős, húzós, csápolható muzsikára cserkésszek be zenésztársakat, akik szintén képesek, mint én, három törölközőt is teleizzadni a színpadon.
Akkor hogy fogok csapatot összehozni? Bár én mostanában dolgozom olyan kemény sajátokon, amiben én fogok énekelni és csak egy gityós meg egy dobos kell mellém.
),tisztán emlékszem,hogy az első Nevermore koncerten,amin voltam 2003-ban,az énekes már-már totál transzba esett,a buli végére a karja 2-3 helyen vérzett,annyira nem bírt magával a színpadon,talán életem legjobb klubbulija volt az. 
