Jeje, északi zenéket mindig is csíptem: régen még tombolt nálam a black láz, manapság meg ezek mennek eme térségről: The Haunted, Carcass, Spiritual Beggars, Sahg, Candlemass, Backyard Babies...
Nem elszállós, hard rock-nak mondják a hozzáértők, kicsit borult hangulatú, de mit vár az ember egy norvég zenekartól??
Még valami norvég Grammy-t is nyertek asszem.
Én egy DC nevű klubban találtam rá, és mivel Twin Peaks rajongó vagyok érdekelt hogy mi is lehet ez, tehát kölcsönkértem megtetszett
Tony Iommi-Glen Hughes: Dopamine, Resolution Song, Grace
Iommi gitárja maga a DÖG, Hughes hangja meg...az is!:D
Valamint:
Sahg: II
utóbbi egy néhány norvég black metal zenész doom/rock/metal csapata, kb mintha a Spiritual Beggars és a Krux keresztezése lenne; és mondanom sem kell, kibaszott feelinges zene...
Nálam meg a Death Angel Killing Seasonját.Hatalmas lett az a lemez,igazi retrothrash,Mark Osegueda meg az egyik kedvenc énekesemmé avanzsált ezzel a lemezzel.
Testamentből ami mostanában legtöbbet pörög az a Demonic mellett a New Order,az első két lemezt nagyon elkapták,a Practice meg a Souls nekem kicsit gyengébb a többinél,főleg a Souls,sztem az volt a klasszikus korszak mélypontja.Hülyén fog hangzani,de az új éra leggyengébbjének meg a Low-t tartom. Túlértékelt sztem,sok a töltelékdal,viszont jól előkészítette a terepet a Gatheringnek.
emlékszem, haver Kiss: Alive szarrárongyolódott kazettáját másoltam át magamnak, és egész nap azt döngettem...a B oldal üres részére meg rávett a gyerek 4 Metallica számot a S&M-ről; na asszem az volt a ludas a későbbi zenei ízlésemet illetően
Egyszer anyu a kocsiban valami Iron Maiden kazimat hallgatta, és egy tízfős rokkerbrigád fordult utána meg, és kedztek el sátánvillát mutatni!
Különben Testament diszkográfiából 5ös skálán max. 3as alát kapnék, de majd igyekszem pótolni eme hiányosságomat:D
Nekem a Gathering és a Souls Of Black és a Practice What You Preach volt az első találkozás,de a Souls Of Blacket és a Practice-t nem vettem át magamnak,mert nem volt annyi üres kazettám (ez még az őskorban volt ).Aztán Andorrán betértem egy CD boltba,ahol ilyen 1200 forintnak megfelelő valutáért lehetett CD-ket venni,rögtön be is vásároltam a Souls Of Blacket (mert jobban tetszett a borítója,mint a Ritualé ),a Ritualt meg végül nagy vacillálás után inkább leváltottam a DT Live At The Marquee lemezére.2 évre rá leszedtem a Ritualt,mint az addigra egyetlen hiányzó lemezt,és a fejemet vertem a falba,hogy de hülyeség volt a Souls-t megvenni helyette.Egyébként mostanában a Demonic megy sokat,az is kurvajó lemez,csak szokni kell a death/thrash megközelítést.
Egyébként amikor lassabb témákra kerül sor,meglepően jól énekel tisztán is.(Lásd Return To Serenity vagy The Legacy,és állítólag az új lemezen végre megint lesz ilyen lassabb dal)
"a mikrofonálvány meg kis gyufaszálnak tűnik a kezében."
nem csoda, jócskán felpakolt magára egy kis zsírréteget... vicces is lenne, ha ilyen termettel és külsővel valami kis szerény lányhangon énekelgetne, hehe
Didzsordzsó egy állat, jobb szó nincs is rá, Steve bátyó is beleillik a képbe...
Chuck Billy, meg mint valami sebzett bivaly, úgy okádja a szavakat, hihetetlen mekkora emergia van benne; a mikrofonálvány meg kis gyufaszálnak tűnik a kezében.
nekem meg az egész Seasons In The Abyss úgy ahogy van az elejétől a végéig baromira tetszik (zeneileg,a szöveget úgysem értem),megjelenése után nemsokkal (90-es évek első felében)szinte az összes riffet megtanultam a lemezről(a szólókat nem)
Eddig a tied háttérbe szorítota az enyémet,szóval ha az kész akkor kb ebben apillanatban kezdenek eldolgozni rajta.Szépen lassan megfontoltan,de haladunk:)
Az Art sztem nem volt az igazi,ez viszont konkrétan az Act III folytatása is lehetne...húzós,dögös,mégis laza és rakenroll egyben,jó kis dallamokkal,punkos lazasággal,mégis zúzós és ott vannak a szokatlan zenei megoldások+a fasza vokálok.Szeretem.
nem konkrétan a "25"-ből,hanem ha esetleg a szekvenciát kitaláltad volna(bár persze ez is baromi nehéz lett volna,mivel kevés volt az információ,viszont az is igaz,hogy te hangsúlyoztad a gyakorlásnál a szekvenciákat),akkor esetleg lehetett volna sejteni,hogy a sok szekvenciáról van szó,ha mindenfajta hangközzel(oktávig)akarunk több szekvenciát.
Persze ezt tényleg szinte lehetetlen lett volna kitalálni,annyi információbol amennyit megadtam.
megtetszett 
for
),a Ritualt meg végül nagy vacillálás után inkább leváltottam a DT Live At The Marquee lemezére.2 évre rá leszedtem a Ritualt,mint az addigra egyetlen hiányzó lemezt,és a fejemet vertem a falba,hogy de hülyeség volt a Souls-t megvenni helyette.Egyébként mostanában a Demonic megy sokat,az is kurvajó lemez,csak szokni kell a death/thrash megközelítést. 
) 
A DiGiorgio-Tempesta ritmusszekció félelemetesen jó volt. 
