Mármint, hogy léteznek skálák? Biztos. A görögök is, talán még Bud Spencer is. De az ő honlapját találtam meg a legkönnyebben és, ami a lényeg (fontossági sorrendben): 1. Volt a honlap a tartalommal. 2. Érthető volt számomra is. Ez érdem. Számomra legalább is az.
Köszi a tippet! Rákeresek mindenképpen. [Bakker, most tök boldog vagyok, végre vmi instrukció. :) Eddig abszolúte magam gyakoroltam úgy, hogy véletlenül fölfedeztem - nem mellékesen: Pénzes László honlapján -, hogy léteznek skálák. :D ]
Ebben vannak hasznos tanácsok, és végre belinkelhetek megint egy Zsibert videót:) Ami a legkeményebb, meg a lényeg az a vájdió uccsó 10mp-je!!!!!!!!
Egyébként ha van időd keresd meg a neten, van a Steve Vai-nak egy 30órás gyakorló izéje. Na azt érdemes szépen lassan elkezdeni kb 50-60as tempóban. Ha az első 3 napot túléled és nem unod meg, akkor marha hasznos
nagyon köszönöm! bár igazából egy mp3 is megteszi, felesleges videót csinálni, a metronóm és a gitár azon is hallatszik :)
hátha erre jobban tudsz időt szakítani
(...) sajnos egyre kevésbé jellemző, hogy bárki, bárkire tekintettel lenne, netán biztatná vagy elismerné a másikat! - ez nagyon helyén van. [A magam részéről a kiscsaj lehurrogásán buktam ki. Ezerszer sem tudom elfogadni - sem szakmai, sem semmilyen érvek alapján -, hogy kezdőket nem az apró sikerekkel buzdítanak, hanem a hiányosságait dörgölik az orruk alá. Meg eszembe jutott egy jó kis magyar szólásmondás: sas nem kapkod legyek után.]
Miki! Próbálgatom, amit leírtál, király gyakorlat. Mondjuk a metronómmal van egy kis gondom. Rossz. Siet. :D :D :D Na de utolérem mámmma még. :)
Értem én a személyes okokat amiért ne nevesíted az "elkövetőket", de nekem legfőként azért tetszik a hozzáállásod, mert mert sajnos egyre kevésbé jellemző, hogy bárki, bárkire tekintettel lenne, netán biztatná vagy elismerné a másikat! Szóval én ezért (is) megemelem a kalapom előtted!
Aha...így már világos...Természetesen vegyük figyelembe azt a tényt,hogy tudásszintem elérte az univerzum határát ,és ezzel bizony nehéz lenne versenyezni bárkinek is !!!
Azok a nagy profik akik technikai értelemben nem "tűzkezű" gitárosok, a "hiányosságaikból" kovácsolnak erényt. Tehát ha valaki eljut a korlátai megismerésére, és tudja hogy azon túl is vannak még olyan zenei szituációk, amibe belekeveredhet, ott mindenki maga alakít ki magának különböző praktikákat a dolgok megoldására. Ezek általában erős stílusjegyekké válnak a játékukban az évek alatt, és így a hiányosság "befoltozásával" egy abszolút professzionális megoldás születik, amire mi csak azt mondjuk hogy még senkitől sem hallottunk ilyen megoldást.
Gondoljatok bele hogy az ismert gitárosok többsége nem egy tekerőgép, és mégis mindenkinek megvan a maga megoldása a gyors tempóra ami jó és zenei megoldás.
Sok ember közülük kedves ismerős, barát. Vannak dolgok amiket az ember még az emlékirataiban sem fog megírni, egyszerüen azért mert nekem fontosabb hogy megmaradjon velük a jó munkakapcsolat, és hát ki vagyok én hogy megmondhatnám nekik hogy ez vagy az szerintem nem jó, vagy nem jól csinálja? De magánemberként megvan a véleményem természetesen, de ezt nem fogom egy nyilvános fórumon megírni, de egy adott témakörben ráá lehet mutatni egy ilyen problémára, és tényleg csak nyitott füllel kell hallgatni a muzsikákat, nem csak hazaiakra gondolok.
Kedves Miki! Köszönöm a választ! Lementettem. :) Csinálom. (Tisztában vagyok vele, hogy így - szóban - ez nehéz, de hamarosan eljutok tanárhoz is, nagyon remélem.)
Azokra a gitárosokra aki nem tempóban gitároznak?
Nem. Akinek van füle az hallja.... csak fel akartam hívni a figyelmet hogy a probléma nem csak az amatőröké....
A legegyszerübb célirányos gyakorlat, ha metronómmal gyakorolsz mondjuk 60-as bpmmel kezdve. Végigjátszod rajta a skálidat pontosan 16-odozva, és triolásan tehát 3-as osztásban is. És kontorllálni kell minden megpengetett hangot hogy a helyén legyen. Mikor ez már olyan jól megy ohgy unod akkor tedd fel a tempót 10-el és kezd elölről. És adig emeld a tempót míg le nem vered a lécet. Idővel ez a léc mindig magasabbra és magasabbra kerül. És egy hoszabb idő elteltével már nem lesz szükség arra hogy órákon át csak skálázz, mert ha ezt rendesen bebetonoztad minden tempóban és persze állandóan kézben van a hangszer, akkor megtanítottad a kezed és a fejed közti idegpályát erre az összehangolt mozgásra. Azt utána már csak karban kell tartani. Azért kell tizanhatodosan (nyolcadosan) és triolásan is gyakorolni, mert mondjuk ha megtanulsz egy figurát ami tetszik és esetleg végig sem gondolod hogy az most épp egy tizenhatodos fikcsi (monmdjuk) akkor azt fogod tapasztalni hogy ugyanaz a fikcsi egy triolás környezetben (mondjuk shuffle blues) nem fog menni. Pedig ugyanazok a a hangok követik egymást, ugyanaz a pengetésrend és mégis bizonytalan. Ennek az az oka hogy a fikcsiket hangsúly szerint tanuljuk, akkor is ha erre nem gondolunk, tehát lábra a negyedekre mondjuk. Vegyünk egy példát. Mondjuk játsz egy skálát 16-odosan úgy amikor az első 4 hangját eljátzottad, akkor annaka skálának a második fokára visszamenve játszd a következő négyet, majd a harmadik fokáról és így tovább. Na már most ha ezt te 4/4-ben gyakorlod 16-odosan akkor semmi gond mert egy negyed kap egy ilyen osztást, tehát a négy emelkedő hang egy negyedben lesz. A követkjező négy meg a következő negyedben és így tovább. De ha ezt a négy hangot triolásan akardo játszani, annyira másképp fog szólni hogy először az sem tűnik fel hogy ez egy 4-es osztás amit 3-as (triolás) érzetben játszom. Mert bár 4-esével játszom a hangokat, de triolában a hangsúlyok 3-asával követik egymást és így ahnagsúlyok (ami szerint rögzítem) már máshol vannak. Az indulás minkdettőnél uigyanaz de a következő négy hang már a második negyed második triolahangján indul és így tovább. Ez persze csak leírva ilyen macerás, gitárral a kézben ez 20mp alatt bemutatható.
Lényeg a lényeg hogy minden tempót játsz végig, ne maradjanak lukak, mert tele vagyunk olyan gitárosokkal akik vagy csak nagyon lassan vagy csak nagyon gyorsan tudnak gitározni és egyik sem igazán pontos, és hát ami a között van az meg nincs meg egyáltalán. Nem egy ilyen lemezt hallottam már sajnos....
szerintem tekerd a skálákat, de úgy hogy lassan és tényleg figyelj oda a két kezedre, ne csak úgy a levegőbe csináld. Csomó dolog van amire ha odafigyelnénk rendesen akkor sokkal könnyebben beállna, ezt legalábbis magamon így veszem észre, én is sokat gitározom a levegőbe ahelyett hogy odafigyelnék rá mit is csinálok és akkor értelme is lenne.
Lenne egy kérdésem: van olyan célirányos gyakorlat, ami a szinkronitás javítását szolgálja? Vagy csak tekerjem a skálákat naphosszat, oszt" majd alakul? (Azt ne mondjátok, h menjek tanárhoz, me egyelőre nem tudok.)
2009-05-19 20:04 |
#2953
Ja, nekem a maximum vitt el mindent. Elég sok lemezét meghallgattam, de a legjobb dalok sztem ott vannak.
Kár, hogy nincs tőle vmi nagyon jó minőségű koncert dvd..
az edge of insanity-n, tán ez az első lemeze. de a maximum security az is ufó szinvonal...
a hundreds of thousands backingje lesz a köv., amit megcsinálok...
macalpine űber! a "kisbuzi" már a nyócvanas években mennyire tudott. hihetetlen... most éppen a the raven-t gyűröm.
ha akar valaki "izmolni", egy féligmeddig kész (néhol basshiányos) backinget be tudok linkelni a közösbe
Azzal viszont egyet értek, hogy az ilyen egymás spanolása jó dolog lehet(ne)..
Anno, mikor elkezdtem fórumozni, volt is itt ilyen, az egyik résztvevő pont landi volt, ha jól emlékszem.
Írtak itt ketten vmi dalt, vagy csak impróztak, nem tom, de az ilyenek sztem hasznosak lehetnének..
Én picit reméltem, hogy a Europe szólók megmozgatnak pár embert, lévén, hogy tényleg nagyon jók, és nem is túl ismeretlenek talán..
Végülis te megcsináltad egész faszányosan a Superstitous-t, úgyhogy vmi haszna csak volt ezt felhozni a fórumon.
Mert én magamból kiindulva tudom, hogy mennyire jót tesz a lustaság ellen, ha van aki/ami spanolja az embert.
Mi a wildbobbal csináltuk ezt régebben, pl. a Daczi, majd a Mentes szólóival.
Megdumáltuk msn-en, leszedtük, lekottáztuk, feljátszottuk, ezzel húztuk a másikat előre..
Tök hasznos az ilyen!
Az pedig rém szar lett Akkoriban jöttem haza, és nem ment a gitározás, vmennyire megtanultam, megpróbáltam felnyomni, persze az ujjaim fájtak, mint a picsa, úgyhogy annyiba is hagytam..Aztán el is feledkeztem róla, persze azon a LaBrie lemezen kb. minden szólója ilyen zseniális lett, úgyhogy bármelyiket meg lehet(ne) tanulni..Csak már én is úgy vagyok ezzel, hogy sokkal előrébb nem leszek, ha téged idézve : "elfogyasztok még egy sport szeletet" A tudat elég, hogy meg tudom csinálni, azokat az okosságokat, amik érdekeltek belőle, mind kinéztem már, úgyhogy a lényegi részét tképpen magamévá tettem
Egyébként Sfogli szinte az egyetlen olyan új gitáros, akinek a játéka és soundja is abszolút hibátlan és figyelemre méltó.
Az mondjuk kevésbé, hogy a szólólemezén összelopta a fél világot..de hát nem lehet mindenki tökéletes
amúgy inkább ilyen szakmai "verseny" legyen itt, mint "felmérés".
csak kicsit jobban motiválni kell az arcoknak egymást és még fejlődés is lehet belőle. scele "sfoglis" vidijója például nekem nagyon tetszett. meg is tanultam, de feljátszani már nem volt motivációm. a "bázmegezténiseltudomnyomni (valahogy)" az nekem például segít olyan dolgokhoz hozzányulni, ami egyébként nem is fér a látóterembe...
(no nem a scele arcáról beszélek - de ezt csak a szokásos csipivarjúzásból...)
2009-05-19 13:38 |
#2936
A lustaság még hagyján..a nagyobb baj, hogy nem férek a géphő..
Te ezt kisujjból kened, ennyit igazán megtehetsz, hogy meghozd a kedvem a gitározáshó
Fenét, pötyögöm az egérkével! Amúgy B in a box, csinálsz belőle midit, behívod cubase-be, rá 1-2 vst, azt csum. Ha ilyen lusta vagy fiam, sosem fog menni!
Írd mán be, oszt kűdd mán át Viccen kívül, nem férek oda a pc-hez, mert ott van az asztal előtt a dob. A laptopon meg nincs semmi progi a powertab-on kívül
Jó, hát landi komplett lemezeket csinál egyedül, neki ez smafu Én még csak most tanulgatom a cubase-t, nekem ez sokkal hosszabb idő lenne, főként, hogy én ezt a nótát el nem dobolom a td-3-on, ő meg midi billentyűzeten beüti simán..
minden a gyakorláson múlik. én meg jazzbe nem tudok elhajlani, mert ha voltak is régebben próbálkozásaim, nincs benne a "sw" a fejemben és így a kezemben lévő esetleges motorikus lehetőségeket se tudom felhasználni.
mondhatni fabatka... az impro se jön "csakúgy". azon is dógozni kell. aztán "jön"..
egy ugyanaz a hangszín, amin syx-et nyomok a kapával (még egy hangszínt csinálni is lusta voltam az yjm strathoz)
pod x3 pro, monitorládával, amúgy jcm800 4x12 "25 green cab láda és ibanez tube screamer szimu. amolyan "nyócvanasévekmetálsoundja". nekem az égett bele a fülembe...
nem úgy van hogy be kell pipálni a maj 7 9 11 13 # b dolgokat?
ezer éve nem használtam mondjuk
beírod pl h C aztán valamely ikonra feljön a pipás ablak ott meg pipa a moll major és pl9-re akkorlesz belőle Cmmaj9
2009-05-19 13:27 |
#2926
Az is jó lenne, ha vhogy összehackelnéd a gépeden ezt a kört, aztán átlőnéd mp3-ban Lehet megint lenne kedvem gitározgatni egy picit..
Naná, hogy az elitben!
Azért annyira nem is ismeretlen sztem, de az kétségtelen, hogy az egyik legjobb fusion gityós. Legalábbis számomra mindenképp!
Band in a box progit ismered? Rohadjak meg nem tudom hogy kell beírni az akkordokat....
malmsteentól az 1,2 lemez a bruti. a többin csak "ismétli" azaz használja ezek stílusjegyeit. de ez nem azt jelenti, hogy nincs benne nóvum. mindig van!
Ó, Brett-et imádom! Nemrég fedeztem csak fel, ezen videó kapcsán:
Elképesztő ahogy játszanak, de maga a dal hangulata is zseniális. Szedd már le, ha van időd, tök jó lenne rá imprózgatni
Amúgy a rock gitárosokra gondoltam, mikor Satrianit említettem. Nem szeretem belekeverni a fusion gityósokat az ilyenekbe, mert az ő tudásuk már más kaszt, mint a rockereké..
Amúgy a legato az egyik kedvenc technikám, mert kevesen használják, és kurva jól tud szólni. Satriani ebben a legjobb, kétség nélkül, itthon meg Maróthy után én !
Viccet félre téve, azon szoktam nagyokat borulni, mikor a tube-on jönnek a kommentek, hogy úgy nézek ki, mint Portnoy, Eddie Van Halen a Balance korszakban, Ricky Martin, a legújabb és talán legtöbbet írt pedig Collin Farell..
Amúgy a legato az egyik kedvenc technikám, mert kevesen használják, és kurva jól tud szólni. Satriani ebben a legjobb, kétség nélkül, itthon meg Maróthy után én !
ZsófiÚri says: most eg hülye kérdés jutott eszembe
I say: na?
ZsófiÚri says: nem teszem fel,mert ribancos
I say: mondjad!?
ZsófiÚri says: szóval ,hogyha kiveszik a mandulám akkor mondjuk méllyebben fogok tudni leszopni vkit?
Kell egy pár hét, de gyorsan vissza lehet szerezni a régi dolgokat.
Én bár kint napi átlag 6 órákat játszottam úgy lebutultam gitáron, mint a picsa. Mert ugye ott is inkább ritmusozás volt, szólók meg ilyen lófaszok, aztán mikor hazajöttem kellett pár hét, mire visszanyertem a régi önmagam..úgyhogy hajrá, visszajön az, csak idő kérdése!
Igen, és egyet is értek.
Én nem kínlódtam vele annyit lévén, hogy inkább ritmusozok és énekelek.
Viszont most egyedül vagyok gitáros, így a kihívás is megnőtt.
Néha azon kapom magam, hogy nem tudom mit játsszak
csak kavarognak bennem az emlékek.
Gyakorolni is most kezdtem újra a baleset miatt,
úgyhogy magam is kíváncsi vagyok mi sül ki belőle.:)
Velem az a legnagyobb baj, én is marha gyorsan elunom a dolgokat.
Pár hónapja nekiláttam befejezni a lemezem megírását, nagyjából el is készült, le is kottáztam már a nagyját, de amióta vettem dobot nem is gitározom..Egyáltalán..
Most kellett csinálnom egy videót a MM-nek..hát bazze, 20 perc után úgy fájtak az ujjaim egy szimpla nyújtásnál, hogy majd beszartam Most lett basszusgitárom, azon meg annyira sem tudok játszani.. hajókötél.. Pengetővel persze igen, de én ujjal akarok, viszont nem akarok vérhólyagokat..
Nem tudom mi fogja visszahozni a kedvem a gitározáshoz és főként, hogy mikor, de bakker rendesen furcsa gitárt fogni 2 hónap kihagyás után és félek, hogy teljesen eltunyulok és én is fakezű leszek ... míg a Portnoy szintű dobolás meg nyilván évekre van még ..
Ezzel is abszolút egyetértek..
Én pl. már egy valag kurva jó zenét megírtam, mire egyáltalán hallottam a Petrucciról. Vele akkor kezdtem foglalkozni, mikor megfelelő csapattársak híján nem volt jobb dolgom.
És egyáltalán nem bántam meg. Talán az ő dolgaiból tanultam a legtöbbet, mert rock gityósok közül talán ő az egyik legsokoldalúbb, mind zeneileg, mid technikailag.
De pl. a dallam központúságot, a szóló dal a dalban felfogást meg Kee Marcello-tól érdemes eltanulni, nála jobban ezt senki nem csinálja.
Mondjuk ő meg nagyon sokat ismétli ugyanazt a 3 figuráját, de annyira jókat ír összességében, hogy nála ez sem érdekel
Én is próbáltam kb. 2 óráig szedtem valamelyik dalának részletét egyszer. De meguntam, mert nem ment úgy, ahogy neki. Nyilván ha belefektettem volna kellő időt, akkor tűrhetően ment volna, ha még több időt, akkor még jobban. Viszont nem akartam, elment a kedvem hetekig arra gyúrni, hogy. Egyszerűen nem láttam értelmét, nem éreztem olyan fontosnak.
Csak ezt akartam kihozni ebből, ha érted.
Malmsteen-re visszatérve, én nagyon nagyra tartom, és szeretem is a dolgait, és bár gitárilag csak egy lemezét néztem meg sok-sok évvel ezelőtt ( fire and ice ) én nagy dalszerzőnek tartom, már csak a R.F. miatt is.
És ez a "mindig ugyanazt játssza" dolog sem feltétlen igaz, mert azon a lemezen pl. emlékeim szerint sehol sem láttam 2-szer ugyanazt ( mondjuk nem ismerem minden lemezét )
Amúgy én bármennyire szerettem a dolgait, vizsgálódás szempontjából inkább MacAlpine-t választottam; ő jóval izgalmasabbnak tűnt akkor is, és most is.
Főként, hogy Tmac akkora zenész, mint ide lacháza..ha belegondolsz, hogy gitáron is mindent elképesztően nyom a neoklasszikustól az elborult fusion-ig, és ugyanezt még hozzáadod zongorán, akkor aztán tényleg Sőt, valahol azt is olvastam, hogy hegedülni is tud..
Egyszer Kukovecz Gabi azt mondta nekem, hogy minden tanulható.
4 éve mikor kivették a mandulám, a gyógyulás után észrevettem, hogy jópár hanggal megnőtt a hangterjedelmem.
Beleástam magam Rudán Joeba.
Azóta jobban szeretem Tony Martint is.:))
Persze tisztában vagyok vele, hogy ez azért volt lehetséges
mert a mandula eltávolításával, egyféle "szerkezeti" változás is történt.
Ez így van, mindenkinek van kedvence, és ha szorgalmas, sokat tanul tőle (és másoktól is). Mindenki tanul valakitől, aztán hozzáadja a saját ötleteit, ezzel továbbviszi az ősit, emellett saját tapasztalatokkal gazdagítja. Viszont vannak határok, kinél mikor. Valaki évtizedekig nem unja tanulgatni mások szólóit (leginkább hasonló zenészekét), dalait, más meg megunja 2-3 év után. Viszont előbbinél olyan mértékben túlzó lesz a hatás, hogy már nehezen szakad el ettől. Szóval akkor "egészséges" a dolog, ha egyenletesen történik a kettő: tanulás másoktól és saját ötletek, képességek kibontakoztatása.
Én is játszottam (tanultam) anno sok-sok Petrucci, Satriani, stb dalt, de persze nem fordítottam rá éveket, hogy tökéletesítsem és végül 100%-ban olyan legyen, mint az eredeti. Mondjuk engem mindig vmi más érdekel, és gyorsan otthagyom/megunom az aktuális kedvencet. Úgymond csipegetek innen-onnan, de nem behatóan. Ennek ellenére persze működhet a másik út is, tehát ha vki többet foglalatoskodik a kedvenceivel, nincs abban semmi rossz, egy bizonyos mértékig legalább is
Nem egyetlen út van, kinél ez, kinél az; a legszerencsésebb mégis az, aki rátalál arra, amivel a legjobban fejlődik
Átfordítva énekesi vonatkozásba, hogy te is otthon érezd magad kb. olyan, mintha én alapvetően barriton hangterjedelemmel lefikáznám mondjuk Dickinsont, mer" a faszér" énekel már tenorként..
Ezt is megtehetném, de az igazság az, hogy annak ellenére, hogy tökéletesen elégedett vagyok a hangommal és orgánumommal, azért el bírnám viselni, ha nem lennének fizikai korlátaim, és mindent el bírnék énekelni faszányosan, amit a tenorok tudnak..
Most elővettem a Maiden Brave new world lemezét, és a kocsiba megy a "vonyítás" Kár, hogy ez nem fejleszthető a "végtelenségig", és nagyjából mindenkinél megvannak a végső korlátok már a születéskor..
Az mondjuk gáz, ha valakinek egy gitáros a mindene, és minden saját cucca is full ugyanarra hajaz.
Én egy valag gitárost szeretek, és sokakkal foglalkoztam is ideig-óráig, így sem a 7 évvel ezelőtti önmagam, sem pedig a mai dalaimra, szólóimra nem tudok ráhúzni semmilyen címkét, hogy ez most tök olyan, mint xy..mivel keveredik egy csomó minden, és az embernek többnyire vannak abszolút egyedi dolgai, figurák, amik mixelve a másoktól tanultakkal létrehozhatnak egy viszonylag egyedi világot..
Most hallgatom az új DT-t, az egyik nótában JP megőrült, és olyan arpeggio vihart oszt, hogy anyád.. Egyből Malmsteen ugrott be..micsoda véletlen..
Nagyon sokan rockot, metalt játszanak.
Ezért az ilyen irányú referencia, fontos szerintem.
Szerintem majdnem mindenki még ha otthon is, de megpróbált már pár Malmsteen témát.
Anno Fejes Zoli is jól tolta, meg volt a saját íze
de érezhető volt a hatás.
Nos, ezzel mélyen egyet kell, hogy értsek! Csak az számít, hogy a végén milyen saját muzsikát "gyártasz", de mondjuk ehhez sokat segíthet, ha bele-bele ásod egy-egy gitáros munkásságába! Hiszen az ellesett, tanult dolgokat magadban ötvözve születik majd meg a saját világod!
Hát hogyne.
Kb. minden olyan ember, aki soha életében nem tudta egy bizonyos sebesség felett összeszinkronizálni a mancsait.. A magyar ember így működ". Ha valami nem megy, akkor jobb gyorsan leszarozni, és olyan haverokat gyűjteni, akik hasonlóan fakezűek és ezért ugyanígy vélekednek..
Máshol tisztelik azt, aki többet tud, mint más(ok), itthon ez picit másképp működik..
Tube-on van egy pár ezer kommentem már, de nem rémlik, hogy túl sokan szóba hozták volna ezt a tekerés dolgot negatív vonatkozásban, ellenben ezen a fórumon már számtalanszor láttam, ahogy néhány csíra mondjuk le lélektelen tekerőgépezi a Petruccit, vagy épp a Malmsteent..
Én erre azt szoktam mondani, hogy mindent lehet mondani, de az csak akkor hangzik hitelesen, ha a kimondó ember mögött látható és hallható eredmények vannak.
a 90-es évek végén hallottam, hogy Alapi azt mondta, hogy most elege lett a gyors játékból, és akkusztik gitáron tolta egy ideig.
Nos, az ő szájából ez azért volt hiteles, mert ő bizonyítottan túl volt már mindenen akkor is, amit gitáron meg lehet csinálni technikai értelemben.
Viszont amikor jön fakezű botfülű jakab és elhinti ezt a dolgot, miközben köze sincs a technikás és/vagy gyors játékhoz, akkor elég szánalmasan hangzik az ilyen.
Persze ezt jakabka azzal próbálja elhazudni saját maga előtt, hogy elvtársakat keres magának, akivel egymás hátát veregethetik, és szophatják egymás faszát a muzsika címén elkövetett rettenet vergődéseik miatt..
. Én is ki fogom ezt próbálni! Jó gyakorlást! 
Azért kell tizanhatodosan (nyolcadosan) és triolásan is gyakorolni, mert mondjuk ha megtanulsz egy figurát ami tetszik és esetleg végig sem gondolod hogy az most épp egy tizenhatodos fikcsi (monmdjuk) akkor azt fogod tapasztalni hogy ugyanaz a fikcsi egy triolás környezetben (mondjuk shuffle blues) nem fog menni. Pedig ugyanazok a a hangok követik egymást, ugyanaz a pengetésrend és mégis bizonytalan. Ennek az az oka hogy a fikcsiket hangsúly szerint tanuljuk, akkor is ha erre nem gondolunk, tehát lábra a negyedekre mondjuk. Vegyünk egy példát. Mondjuk játsz egy skálát 16-odosan úgy amikor az első 4 hangját eljátzottad, akkor annaka skálának a második fokára visszamenve játszd a következő négyet, majd a harmadik fokáról és így tovább. Na már most ha ezt te 4/4-ben gyakorlod 16-odosan akkor semmi gond mert egy negyed kap egy ilyen osztást, tehát a négy emelkedő hang egy negyedben lesz. A követkjező négy meg a következő negyedben és így tovább. De ha ezt a négy hangot triolásan akardo játszani, annyira másképp fog szólni hogy először az sem tűnik fel hogy ez egy 4-es osztás amit 3-as (triolás) érzetben játszom. Mert bár 4-esével játszom a hangokat, de triolában a hangsúlyok 3-asával követik egymást és így ahnagsúlyok (ami szerint rögzítem) már máshol vannak. Az indulás minkdettőnél uigyanaz de a következő négy hang már a második negyed második triolahangján indul és így tovább. Ez persze csak leírva ilyen macerás, gitárral a kézben ez 20mp alatt bemutatható.
