Four Horsemen kurvanagy,az első kedvenc dalom volt arról a kazettáról,amire a Killről,a Masterről,a Garage-ról és a Justice-ról voltak dalok összemásolva.Másik kedvenc a Last Caress volt meg a Helpless.
Nem érted akkor,amit mondani akarok.Nem azzal van a baj,hogy nem zúzós,hanem pont az a probléma,hogy zúzós,de mégis egysíkú,jellegtelen.Én az Images-Scenes közti 4+1 lemez közt nem tudnék dönteni,talán a dalszerzés kimunkáltsága miatt a Falling áll legközelebb hozzám,de mind nagyon-nagyon jó.Peruvian Skies-ban mondjuk már jelentkezik a hetfieldizmus,jól lenyúlták az Enter Sandman témáját hozzá
Öröm az ürömben,mondhatni...de legalább tényleg van időm a gitározással foglalkozni És remélhetőleg a végeredmény is olyan lesz,hogy a proggerek/dallamos,mégis komplex metal muzsikákat kedvelők lefossák a bokájukat
Húú, pedig a Train az nagyon zúzós szerintem, olyan súlyok vannak az albumon, Honor Thy Father, a Stream of Consciousness valami eszmélet instrumentál szám, a Vacant nem tudom mit keres ott Endless megint csak egy baszott nagy alkotás. A legnagyobb albumuk az images and words!!!!
Nekem a Metallica volt az első keményebb zene,amit meghallgattam olyan 9 éves korom környékén,azóta is különleges helyet foglal el nálam,bár már évek óta eszembe sem jut Metallicát hallgatni.A DT-ről azért érdekes,amit mondasz,mert az első 3-4 lemezükön pont olyan dalok vannak,amiknek a lemezverzióin is érezni,hogy rengeteg olyan lazább rész van,ami jammelés során jöhetett össze,tök spontán és természetes,nincs az az erőltetettség,mint az újabb éra dalaiban.
As I Am télleg jó nóta,a többi számomra hallgathatatlan.Az a bajom a Dream keménykedős lemezeivel,hogy Petrucci totál jellegtelenül riffel. Kibaszottjó témái voltak régebben,amikor még dallamosabb riffekben gondolkodott.A Falling az egyik kedvenc lemezem pl. tőlük,hatalmas témák vannak rajta,de mondhatnám igazából a Scenes-zel bezárólag bármelyik lemez bármelyik dalát,habár a régebbi lemezeken is pont a keménykedősebb témák voltak inkább jellegtelenek,mint pl. a sokak által istenített Lie,ami sztem már-már unalmas. A Train lemez konkrétan idegesít,nem bírom végighallgatni.
Ennyire sosem mélyedtem el a zenéjükben...amit hallottam, az arra volt jó, h eszembe se jusson végighallgatni az életművüket. Lehet h pont nem a legjobb nótákat csíptem el, de ez van.
Metallicától meg a Fade to black-et hallottam először, még középiskolában. Egyből beleszerettem az intro-ba, aztán nem volt megállás. Lehet h csak ennyin múlt... Viszont összességében jobban szeretem a lazább műfajokat, ahol több a lehetőség a variálásra.
Jó a DT,amikor a saját dolgaikat játsszák. 2007 őszén Osloban egy sportcsarnokban láttam őket,és hihetetlen hangulatos és jó bulit nyomtak,a húzással sem volt gond,de akkor nem is próbáltak hozzájuk abszolút nem illő zenét játszani. Nyilván egy ilyen összetett zenét nem lehet olyan hányaveti döggel átitatva nyomni,mint valami jóval egyszerűbb thrash-t,de attól még sztem nem steril,illetve zavaró lenne,ha nem figyelnének legalább ennyire oda arra,hogy egyben legyen a dolog.Inkább az a baj a Dreammel,hogy egymaguk tettek kliséssé egy komplett műfajt,illetve túl sok önismétlésbe bonyolódtak az utóbbi 10 évben.A Scenes lemezzel bezárólag tényleg előremutató volt az életmű,akkor még a szó valódi értelmében progresszívnek lehetett őket nevezni,mert mindig újítottak valami akár hangszerkezelést,akár a dalszerzést nézzük.Számomra a Train lemeznél romlott el végleg valami,ott kezdték el elhinni,hogy jól áll nekik,ha jellegtelen újrahasznosított Metallica-riffeket raknak össze cukros billentyűtémákkal.Az új lemez valamennyire kilépett ebből,de még csak kicsit csillant meg vmi fény az alagút végén.
Jó neked, h ennyi időd van...bár ha meló híján, akkor talán mégsem.
Egy időben elég sok nótájukat játszottam(csak itthon, és csak a ritmust:D), de egy idő után már ment a Master, rendes tempóban, lefele-pengetéssel. Próbáltam váltóval, de közel sem volt az igazi, hiába volt pihentetőbb.
A gitártartás elég logikus: ha a nyakadban van, sokkal nehezebb lefelé nyomni.
nekem semmi bajom a Dream Theaterrel, de hiába baromi jók a saját műfajukban és hiába über skillesek, egyszerűen a trash metal nem nekik való. azt meg kellene hagyniuk a "pórnépnek"
Egyébként érdekes,mostanában,hogy napi 10-12 órát van a hangszer a kezemben,és kell olyan témákat lemezre játszanom,amik megkövetelik a precíz,atompontos,végig erőteljes lefelé pengetést,arra kellett rájönnöm,hogy ehhez a technikához sokkal természetesebb,kényelmesebb Hetfield-módra leereszteni a hangszert,sokkal lazábban lehet úgy a lefelépengetést adagolni.Haszontalan mellékinfo csupán,de sztem érdekes.
Kosz elég van az utcán is. A színpadon minek? Sőt, ha megnézel pár Dream videót, Live koncerteken ők sem pontosságra törekednek, számos alkalomkor ficskáznak, Petrucci szólóknál, Portnoy rentegeg témánál..
ha jól tudom, több Metallica nótát is feldolgoztak. egyébként a saját stílussal nem lenne semmi baj, de ez a gitársound nagyon nem passzol ehhez a dalhoz.
Nem majmolni akarta ezzel a dream a talicskát, csak szólok, minek oda emg szedő? Szerintem a Petrucci szóló sokkal jobb itt, mint az oridzsi. A soundra nem lehet panasz.
Hát, az sztem elég szar lenne...de nagyjából bármelyik nagy bandáról el lehet mondani, h a saját tagokkal igazi. Nem mindig a matekos pontosság a jó egy zenében...sokszor emiatt veszik el a dög sztem.
én arra lennék kíváncsi, hogyan alakult volna a Metallica hangzása, ha alapból Mikkey Dee, Lombardo vagy Joey(mondjuk ő korából adódóan nehezen tudta volna ellátni ezt a feladatot) a dobos. azt hiszem, az elég egyértelmű, hogy teljesen más, ha valaki maga is közreműködik, mint dalszerző, mint amikor más játékát kell "utánozni".
Lars nekem sem a kedvencem,de a Metallicából kihagyhatatlan,tök másképp festene a Metallica más dobos játékával. Tök jól bizonyítja ezt,amikor Lars vmi betegség miatt kihullott a Downloadról,és olyan beugrók mentették meg a bulit,mint Lombardo vagy Joey Jordison. Mindkettő fényévekkel jobb és technikásabb dobos,mint Lars,mégsincs az a klasszikus Metallica-íz a játékukban,holott mindkettő sokkal precízebben és jobban leüti technikailag a dalokat,mint Lars.
Nekem amúgy pont tetszik a Rudessféle cukros mázolós nyekkegős megfejtések, a Pink Floyd coverük isteni lett egyébként a DTnek. A Time eszméletlenül visszajön. A Maidenes cucc az valóban siralmas.
Lars nekem valahogy nem jön be. Talán az ő dobjátéka miatt szeretem jobbat a DT-t, mint a talicskát, pedignagyon nem egy műfaj. De ha a két banda közül kellene választanom, dob miatt DT, ének miatt Meta,gitárok(elktromos) miatt DT, a többit ne vegyük figyelembe
Ja,belevitték a billentyűvel a saját világukat (pont azt egyébként,ami miatt én a Scenes utáni lemezeket nagyon nem csípem: a cukros-terjengős Rudess billentyűtémákat és szintihangszíneket),de jobb nem lett tőle,és úgy egyébként is a jótól nagyon messze áll,érdekességnek elmegy,de túlzás volt egy komplett cover albumot kiadni ebből. Ugyanez áll a Number Of The Beastre is,ami szintén borzadály lett tőlük,a Dark Side Of The Moont viszont nagyon jól elkapták,ott nincs az az érzésem,hogy totál nem illik össze a zenekar a zenei anyaggal. Portnoy a kavarós témáknál fasza,ő pont a Lars-féle húzós kettőnégyeknél szokott megfázni.Lars nem egy nagy dobos,a témák jórészét elcsalja élőben,stúdióban tuti hangonként vágják össze a komplikáltabb részeket,de egyvalamit elvitathatatlanul tud: azt a larsos ízt,amiről az első ütemekből felismerhető a játéka.Hiába pontatlan meg sül bele a komolyabb pörgetésekbe,van egy eszméletlen húzása a játékának.
Szerintem nem sima cover ez. Belevitték a saját világukat a masterbe. Ezért sztem baromság összehasonlítani a dt mastert meg a talicska mastert...portnoy dobolászása sokka jobb, mint larsé akármikor, az ének persze más, a gitár nekem nagyon bejön, sterilebb a produkció, de sose mondanám erre h hugyszar. ÉRdekes inkább.
Jó persze, nem lesz olyan! A D.T. csupán tiszteletből és szeretetből játssza ezeket a nótákat!
Te, mint zenész figyeled ezeket a dolgokat, az emberek 99% meg tökéletesnek tartaná ezt a feldogozást!
Lehet Petrukki nem is gondol erre, mikor játssza! Lehet kéne neki szólni? :)
Nem vicc...kipengeti lefelé azokat a témákat végig,amiket Hetfield? Nem. A végig lefelé pengetett ritmusozástól szól a Metallica utánozhatatlanul dögösen? Igen. Petrucci dögösen játssza a saját stílusával egybeforrt,oda-vissza pengetve is jól megszólaló riffeket? Igen. Ezek fényében jól sikerült ez a feldolgozás? Nem. Ennyi.
Azért borzalmasnak nem nevezném!
Lehet, hogy a felvételből nem jön elő, de hogy Petrucci nem tud olyan döggel játszani...az vicc!
Az ének nekem sem jön be annyira, viszont ez egy cover! Vagy feltűnt?
Ez és az egész produkció borzalmas,Petrucci képtelen olyan döggel elritmusozni a témákat,ahogy a Metallica dalok megkívánnák,a billentyűvel kipótolni próbált második gitár rémgagyi,az ének meg egyenesen vicckategória. Suszter maradjon a kaptafánál.
Remélem ez itt nem off:
Metallica kottáskönyvek:
-Metallica Complete Vol 2 (And Justice....;Metallica)
-Metallica ReLoad
Gitár/ének kotta gitár tabbal
Mindkettő Cherry Lane Music Company USA kiadás, patent állapotban, csak együtt fix 15000.- ért eladóak
Na jó! Ha ez kell... A következő off hozzászólót azonnal bannolom, hozzászólását törlöm. Ha ez sem elég, törlöm az egész topikot és 0 hozzászólással egy hét múlva újra indítom. Ha a személyeskedés és az egész téma átköltözik egy másik topikba, ott is ugyanezt fogom tenni.
2009-10-23 12:22 |
#3783
Én szerencsére elég erős vagyo lelkileg. A középiskola nekem katonaság volt...
vedd már észre, hogy sceletor szándékosan provokálja mindenkit, aki kritizálja, és élvezi, jól szórakozik, nincs szüksége segítségre, ő szórakozik, te meg lelki válságba kerülsz lassan:DDD
pont azt csináltad te is, aminek szerinted semmi értelme nincs, csak úgy látszik, ha te csinálod az más, azt nem veszed észre...viszont ha veled csinálják arra hiperérzékeny vagy.
