Zsolti már évek óta nagyon nagy beteg. Az orvosok több éve eltemették, csak a hite a gyógyulásban tartja szinte életben. Erős ember ő. Májával voltak-vannak parák elég régóta - valamilyen tumorszerűség. Néha belázasodik, és nagyon kutyául van egy jó ideje.
Valahol láttam is egy olyan Kramer plakátot, amin egy gumicsónakban vannak a hajótörött gitárosok és a vízben három Kramer (cápauszony) fej hasítja a habokat!
Figyuzzatok! Tudja valaki hogy mi a baja a Daczi Zsoltinak! Most írta, hogy beteg nem tud utazni a találkozóra. EGYÉBKÉNT SOK SIKERT KÍVÁN!
Hozzáteszem, hogy a Maróthy Zoli is hasonló jókat kíván nekünk!
én igen, mert nekem valójában egy másmilyen gyulladás sugárzott ki mind a kezemre, mind a térdeimre. Az utóbbi miatt 3 hónapig semmi sport..., az előbbi miatt meg 2 hét kiesés gitárból
Lusta, link fazs voltam akkor amikor igazán sokat kellett volna gyakorolni. De még így is volt olyan nótánk, amit a másik gitáros írt, és a stúdióban mégis nekem kellett felnyomnom, pedig én ott néztem meg a dolgot 5 perc alatt! Jó, azért nem volt olyan rettentő bonyolult de a nálam jobb és tehetségesebb másik gityós a saját témáját nem bírta felnyomni!
2007-03-04 12:25 |
#2848
faszt, sosem késő. Ne így állj hozzá.
Ha az alapok megvannak, egy jó tanár irányítása mellett gyorsan tudsz haladni.
Kb egy órában el tudom mondani, hogy tudsz eljutni olyasmi szintre, mint mondjuk én.
Az gond ám, hogy kicsit kevés az időm, meg azért én rendesen nyomom a fizikai munkát és azért elég kötöttek az ujjaim! Fájnak is rendesen amikor nyomom a lazitó gyakorlatokat!
Igen ezeket a dolgokat lehet elemezni sokáig! Minden szempontból ideális zenésztársakat nagyon nehéz találni, sajnos kicsi a felhozatal.
Én például azért nem lettem jobb gitáros mert abból amit tudok viszonylag jól ellavíroztam minden bandámban. Most már bánom, hogy nem feküdtem neki jobban, de most már mindegy!
Engem ez a csaj, sör része sosem érdekelt. Mondjuk mire én elkezdtem, a rock már nem volt divat, tehát ezzel max ilyen halálmadár, feketére mázolt, bakkancsos, siralmas muffokat lehetett volna megfogni, ahhoz meg sosem volt gusztusom
Én mindig nálam jobbakat igyekeztem találni, akiktől tanulni tudok, de mivel ilyet sosem sikerült-na, nem azért mert én annyira jó voltam, hanem így alakult- így a végén eljutottam egy olyan szintre, hogy már úgy éreztem én nekem kell megmondanom, hogy az most nincs hangnemben, vagy ilyesmi, mert én már hallottam, a többiek meg még nem. Ebből aztán jöttek a gondok, mit képzelek én, hogy megmondom a frankót, sorolhatnám..
ja, Béla Fleck über volt. Ott az összes zenész világszínvonal, a legjobbaknak is a krémje, és olyan egyszerűen (mégis nagyon ötletesen) le tudtak kísérni EGYÜTT egy-egy szólót, hogy azt tanítani lehetne. De félek, hogy ezt nehezen lehet tanítani
Nagyon tetszenek az olyan koncertek ahol például valami pop zenét élőben kicsit meg rockosítanak. Akkorát tud ütni mint az állat.
Kb 2 éve voltam Omegán, barátom, ott olyan hangzás volt és olyan keménye nyomták hogy csak pislogtam. ja és olyan gitáros mint a Szekeres Tamás ha kellett simán kiszolgálta az "elefánt" Gyurit!
Erről az alázatról beszéltem!
Az a jó, ha hasonló szintű a tagok tudása. Amint van egy kimagasló tudású ember a csapatban (persze a többiekhez képest), máris felborul az egyensúly...
Én a legutóbbi csapatbol azért jöttem el, mert volt egy "hótt eccerű" kicsit punkos nóta váz, amit történetesen én vittem. Valahogy az elejétől nem akart igazán megszólalni, meg láttam , hogy a többieknek nem nagyon tetszik, de hiába mondtam hogy semmi gáz hagyjuk a fenébe. Ők mindenáron nyomni akarták, viszont arra hivetkozva, hogy ez sik egyszerű nóta, gyakorolni nem szerették és ez vastagon látszott. Az egyik próbán a szólórészt variáltuk, hogy honnan , hányszor és milyen harmóniamenettel legyen, amikor a dobosunk elkezdett hisztizni, hogy ő ezt únja mertt hogy túl egyszerű neki, meg mit kell ezt annyit gyakorolni. Én megkérdeztem, hogy késsz van a nóta?
Nincs!
Megy faszán?
Nem nem megy!
Akkor meg?
De, hát én ezt únom gyakorolni! mondta dobos
Én meg egy hosszabb vita után úgy döntöttem, hogy nekem nem itt van a helyem, mert ugyan ezeket faszikat bírom, de nagyon másként gondolkodom az ilyen dolgokról!
Aztám pakoltam és léptem!
Az a jó a zenekarosditban, hogy nem kell ahhoz Vai-i magasságokat verő zenei tudás ahhoz, hogy elkezdje az ember, sőt! Minél kevesebbet tud az ember, annál jobban jön elő talán az emberi oldala az egésznek (persze, ha mindenki tisztában van korlátaival). Baromira tudom tisztelni azokat a háromakkordos punk-zenekarokat, akik több éve vannak együtt, míg sajnálni tudom azokat a "gitárhősöket", akik őket a sarokból gúnyosan lesik őket, meg fogva a fejüket, hogy de szarok, bezzeg Ő... (aki már a tizedik zenekarát koptatja és meg van róla győződve, hogy tudja az abszolút igazságot).
az tényleg jó dolog, amit Kether írt. A súrlódásokat utálom én is a legjobban, amikor tök mást képzelek el, és sokszor engedni kell. Pont néztem egy VH1-os top 100 éjtíz hitsz-et, amiben nem egy számnál volt, hogy hiába lett világsláger, annyira megosztotta a csapatot, hogy szét is váltak nem sokkal utána! Pl. Berlin: Take my breath away, meg a Foreigner és még sokan mások! Hiába lettek azzal az egy dallal világhírűek, nem tudtak tovább együtt dolgozni!!!
Én nem azt mondtam, hogy olyan banda kell ahol mindenki csak azt lesi, hogy a főnök mikor köhög egyet, hanem azt hogy a megfelelő tudás birtokában képesnek kell arra, hogy a másik alá dolgozzon. Nem a session zenészekről beszélek. Ha egy bandában minden tag arra vágyik, hogy ő legyen a legnagyobb ász, akkor nem fog működni a zene. Úgy nem lehet a zenekar tagjai úgymond versengenek egymással. Szerintem akkor jó a dolog, ha egy egészséges mértékig képes vagyok mondjuk a Scel "ragyogását" erősíteni!
Huu.. vazze, marha nehéz ám elmondani mire gondolok!
Hát nekem nem kiszolgálókra lenne szükségem, hanem kreatív emberekre, akiknek jó ötleteik vannak, mert nem vagyok önző típus, aki nem enged beleszólást a dalaiba, sőt vhol elvárom, hogy más is tegyen hozzá a dolgokhoz. Eljátszani vmit nem akkora dolog, megszülni már annál inkább. A zenében azt tartom a legszebb dolognak, mikor a semmiből létrehozol vmi rohadt jó kis dolgot.
Az ilyen esetekben már durván a pénzről szól a dolog... Nem hiszem, hogy pl. egy Malmsteen mellett olyan nagy élvezet lehet zenélni, hisz csak az van, amit ő mond, de nyilván megéri...
Én nem hiszem azt hogy több dudás simán megfér egy csárdában, legalábbis az én tapasztalatom mást mutat! Egy zenekarban max 2 olyan ember lehet aki tényleg fut, a többieknek igenis alájuk kell tenni a zenét! Persze a megfelelő zenei tudás az nagyon fontos a szürke eminenciásoknál is, sőt!
Ja, ezeket hívják session zenészeknek, nem? Nem tudom, de én nem tudom elképzelni, hogy teljesen alárendelném magam egy másik embernek zeneileg, főleg ha jó zenész lennék... Nem egy másik zenész iránt kell alázattal lenni, ha egy csapatban játszanak az emberek, hanem a zene iránt, nem?
Szar dolog, hogy ha olyan palik mint Scel, csak otthon a négy falnak nyomja a témákat. Valószínűleg olyan banda kellene a Krisztiánnak, akik elég jó zenészek ahhoz, hogy teljes és jó értelemben vett (zenei)alázattal tudnák őt kiszolgálni! Akkor elképzelhető, hogy akár befutott, elismert gitáros lehetne.
Egy zenész társak nélkül nem sokra megy... Persze ez stílusfüggő, meg nem olyan profi zenészekre gondolok, aki bérzenészekkel dolgoztatnak, hanem úgymond átlagos szituációkról. Ezt a legnehezebb összehozni. Egy olyan csapatot, ahol nem az van, hogy mindenki kiszolgál egy domináns egyént, hanem mindenki egymásért dolgozik.
A honlapomon olvashattad. Ez így is van, sok zenekarral próbáltam, de vmiért egyik sem működött, egyik ezért, másik azért, de sehol sem az emberi oldallal volt gond.
Nézd, valóban az az ember vagyok, aki tudja, hogy mit szeretne, megvannak a dalaim, szövegeket írok, éneklek, gitározom, nem szeretnék sehol csak gitáros lenni. Vagy vmi kurva jó bandában, de mellette akkor is a saját dolgom lesz a legfontosabb. Ehhez kellenének elhivatott és profi társak, mert egyedül ez sajna nem megy. Az utamat ismerem, nem kell rátalálnom, mert már rég rátaláltam, most már csak olyan emberek kellenének, akik szintén ezen az úton szeretnének járni.
Már nem emlékszem, hogy hol olvastam tőled azt, hogy úgynéz ki, a saját utadat kell járnod, mert valahogy az eddigi zenakaraid nem feleltek meg a céljaidnak, vagy Te az Ő céljaiknak! Nme pontos az idézet, csak a tartalom volt valami nagyon hasonló!
Én amennyire megismertelek itt, azt gondolom, hogy elég markáns egyéniség vagy, nem is bitos , hogy nagyon simulékony, "könnyű" ember. Ez szerintem minden valóban tehetséges ember jellemző vonása. Akkor pedig rohadt nehéz tud lenni a dolog!
Moszt mondok egy nagy okosságot!
Szerintem nem az az igazán nehéz, hogy úgymond a saját utadat járd végig, hanem az, hogy erre az útra rátalálj!
Azt hiszem most egy kicsit félreértettél! Én úgy értettem, hogy aki mondjuk eljut odáig, hogy kb 150-250 e ft-ot áldoz egy hangszerre, az extrém esetektől eltekintve, már biztosan sokat foglalkozott a gitározással. Magyarán zenélni szeretne, zenekart csinálni meg ilyenek. Na most ha valakinek van zenekara, akkor a következő dolog, hogy megpróbál koncertezni, nekem a találkozó szervezés szempontjából nézve innentől nehezedik meg a dolgom! Én a kérdést az előbb nem művészi vonalon közelítettem, hanem szervezési szempontból!
Haverként én szurkolok neked, hogy legyen egy frankó bandád, sok koncerted. Attól a pillanattól, hogy kitaláltuk a találkozót, minden koncert keresztbe tehet nekem és áthúzhatja a számításaimat! Erről beszéltem az előbb!
2007-03-04 10:12 |
#2782
Ülök itthon és nem csinálok semmit, erre mind elég a tudásom jelen pillanatban
ez nem feltétlenül van így: kérdezd meg Scele-t, hogy ő a gitártudásával éppen most mihez tud kezdeni e szép országban, ill. hogy ismer-e olyat (leginkább az utóbbi), akinek nagyon durva hangszerei vannak, és nem feltétlenül van túl semmilyen szamárlétrán...
Tudod ott a nehézség, hogy aki gitározik és mondjuk van egy valódi Kramer gityója, az álltalában már túl van az első egy-két lépcsőfokon azon a bizonyos szamárlétrán. Olyankor már valószínű, hogy az embernek már zenekara is van, a hétvégéken meg koncertek. Szóval ez elég jól megnehezíti a dolgot, ezért gondoltam a rockfesztiválra!
jövőre csinálunk egy EURÓPAI TALÁLKOZÓT!!!!! lol az lesz a durva. Szedünk persze belépőt is, és abból mindenki vesz egy egész gyűjteményt... na, jó, inkább a banplíííz táblát ide. Szóval az biztos, hogy érdemes lenne valamit kitalálni jövőre, amire MÉG többen jönnek MÉG több Kramerrel!