Nagy kár Hendrix papáért. Őszintén kiváncsi lennék, hogy ma milyen zenét csinálna. Vagy ha 68 túl sok, akkor inkább úgy kérdezem, hogy milyen zenét csinált volna idősebb korában, ha nem hal meg 27 évesen.
Emlékszem a döbbenetre, mikor elment. Egy vidám görög nyaralásba robbant be a gyászhírt közlő sms, pont egy éve. Némán, bénultan ültünk a tengerparti kiskocsmában - és őszintén szólva, fogalmunk se volt, hogyan is kellene most éreznünk. Ismerőst, rokont, többen már szülőt is vesztettünk el - de Mestert még nem.
Pedig egyikünk se ismerte, nem boroztunk Vele kővágóőrsi házában - én még koncertjén se voltam soha. Mégis, valahogy ezt a mi ügyünknek éreztük. Odafelé a buszon együtt daloltunk Vele Horváth Annna-nanna-nannáról és sírva vigadtunk háromnegyed egykor. Tudtuk, persze, hogy tudtuk: nagyon beteg. Sóhajtoztunk is, hogy nem sok lehet már, hogy ilyenkor már megváltás a halál, és egyéb közhelyek. De most, hogy súlyos, fekete palástjában odaült mellénk a halálhíre - most nem valahogy nem tudtunk mit kezdeni az egésszel. Azóta sem sikerült.
Kicsi ez az ország, s még kisebb gittegylet az úgynevezett értelmisége. Ha jól belegondolok, csak egy kézfogásra voltam Tőle, és sokszor beszéltük is a cimborákkal, hogy megkeressük azt a közös ismerőst, aki ismerőse Neki, és majd jól befröccsözünk együtt valahol. És elmeséltetjük az összes dal történetét, és, talán még arra is rávesszük, hogy eljátssza nekünk a Születtem Magyarországon -t, az igazi, a hosszú, verziót a Nyugati restijében, a dizőzzel, meg az elszálló párttitkárral. Végül nem került sor rá.
Nem lettem ifjú barátja, se cimborája, se ismerőse. De ő nékem mégis barátom, cimborám és cinkos ismerősöm volt. Együtt súgtuk a lányok fülébe, hogy I love you so, együtt kerestük elszakadt ingünket múlandó szerelmű Fehér babáinknál , együtt kínlódtuk át a könyörtelen felnőtté válást Ács Marival . Koccintottunk az elesett hősök emlékére a Széna téren, felhajtottunk pár felest egy fimon, príma Presszóban - aztán hajnaltált a párás háztetőket bámulva csutkára égett cigarettát forgatva merengtünk : mi lesz velünk így Tíz év múlva...
Azért jó nekünk, magyaroknak. Hogy volt egy ilyen sejtelmes, keserédes dalú krónikásunk, aki egy halvány mosollyal - no meg az elmaradhatatlan cigarettával - a szája sarkában megénekelte, hogy mégiscsak egy botrány, amiben élünk. Ma is az. Fáskerti elvtárs ma is a pofánkba röhög. De sebaj - mert a Mester, a nagy indián törzsfőnök ránk hagyta szelíd, hajthatatlan mosolyát, amitől a Desirék mindig erősebbek lesznek, mint Fáskerti elvtársak. Még ócska cipőben is...
Elhunyt Kállai Ferenc a Nemzet Szinésze... a Nyolc évszak feledhetetlen zongoristája / Rudi bácsi / ill. a Tanu zseniális főszereplője..
R.I.P. Pelikán elvtárs...
Most olvastam bele ebbe az oldalba...két kisfiunk van, 20 hónapos és 2 hónapos, bele sem akarok gondolni, mi minden történhet velük...
Kitartást, sok örömet a gyerkőchöz.
Köszi a dalt,és az együttérzést,igazán jólesik.Egy év telt el,de igazán nem lett jobb semmi.9éves kisfiunk tart itt minket,hogy őt fel kell nevelni.Ö egy csodálatos emberke.Isten útjai kifürkészhetetlenek,de kisfiam fájdalmáért nagyon mérges vagyok a jóistenre.Az enyém le van tojva ,biztos megérdemeltem,de neki mi vétke lehet.A babához sok boldogságot kívánok.A mi esetünk az egymillióból az egy,nem szabad aggódnod, minden rendben lesz.
Kedves mikrobi. Úgy 3napja néztem be a topicba és azóta folyton a Ti történeteteken jár az agyam. Nekem is van egy 4 éves kislányom, szeptemberre pedig várjuk a kistesót és tudom, hogy ott lenne vége mindennek, ha velük történne valami. A terhesség kezdeti szakaszában volt egy sejtbankos vizsgálat, ami nagyon kis valószínűséggel kimutatott esetleges kromoszóma rendellenességre való hajlamot, magzatvizet vettek és úgy másfél hónapot kellett várni a végleges eredményre. Ez idő alatt az ultrahangon a párommal úgy néztük a monitort, hogy nem tudtuk biztosan, hogy mi lesz nagyon szar volt. A genetikai vizsgálaton a magzatvízből 100%-osan rendben találtak mindent. Linkelek egy dalt, küldöm Nektek és kívánok vigasztalódást a családom ill. a zenekarunk nevében. Remélem senki nem szól meg, hogy saját dalról van szó, ha találtam volna mélcímet, arra küldöm. Üdvözlettel: szakcs
A monitort nyugodtan nyomd ki közben, csak ilyen videóra futotta.
kedves mikrobi csak a legőszintébb részvét hangján tudok én is megszólalni... részben érintett is vagyok, még régen történt... egy 6.oszt. igen butácska fiú Nagyon szeretett volna nálam 5-öst kapni, kitaláltam ha segit a szertárrendezésben pénteken du. megkapja a régen Vágyott jelest.. kb 1.5 órát segitett, beirtam... Boldog volt, hogy a szülei, hogyan fognak örülni... Ezt már nem tudhattam meg, hétfőn jött a tragikus hir a sulinkba, hogy Mindkét szülő és a 6-os fiú autóbalasetben elhunyt, csak egy kislányuk maradt életben...
Azt hiszem szőrnyű lelkiismeretfurdalásom lenne, ha nem adtam volna akkor jelest... és okulásként Mindenkinek irtam ezt az esetet, hisz Sohasem tudhatjuk kivel, mikor, beszélhetünk utoljára, kit-mikor-hogyan Bántunk meg... Ez fokozottan érvényes az OFF-topicra...
Mégegyszer mikrobi Őszinte részvétem...
idáig bírtam ki hogy ne bőgjem el magam.
eddig csak jóbarátokat temettem el, fiatalabbakat is, nem is egyet. már abba is beleőrültem. több erőt neked! :(
kedves mikrobi, fogadd őszinte részvétemet. Soha nem akarok ilyet átélni, a gondolat is borzasztó. Kívánom, hogy vigasztalást nyerjen az egész család, ahogy múlnak az évek, és látjátok a másik gyermek növekedését... de okosat egyebet én sem tudok mondani. RIP...
Nekem két hónapos a fiam, és tudom milyen aggodalommal figyeli a szülő, minden mozdulatát, lélegzetét.
Felfoghatatlan lehet a fájdalom, amit egy gyermek elvesztése jelent. De erősnek kell lenned, tudom, nem könnyű, már ha másért nem, hogy a testvérét fel tudjátok nevelni, erőben, egészségben.
Együtt érzek veled!
Ismeretlenül is őszinte részvétem!Nekem egy 3 éves kislányom van,akinek a hiányát nagyon nehezen viselném el.Amikor délutános vagyok és ő oviba megy reggel,este meg már alszik,mire hazaérek,hétvégére már borzasztóan hiányzik,hogy magamhoz öleljem.Elképzelni sem tudom,milyen lenne,ha nem lenne velem.Keresztényként tudom,hogy Istennél lenne,de nehéz lenne így is.Adja Isten hogy ne tapasztaljuk meg soha,téged pedig és a családodat vígasztaljon meg Isten a szeretetével!Ezért imádkoztam.A gyermeked nála van-hiszem-és már nem bántja a szél sem,sem meleg,vagy hideg,mert ő vigyáz rá és várja,hogy újra együtt lehessetek.És ez egy jó remény!Kivánom nektek,hogy ezerszeresen jobbra forduljon minden!
Fogadd őszinte részvétem és együttérzésem.
Nekem is van egy 3 hónapos kisfiam, de nem tudnám ép ésszel elviselni, ha történne Vele valami...
Sok erőt és kitartást kívánok Nektek!
nem tudom a fájdalmadat, és adja az ég, hogy soha ne is tudjam meg. nem tudom ,hogy én a helyedben hogyan viselkednék...hogyan élném túl.
nagyon sok erőt kívánok neked, és a családodnak mikrobi.
Nem veszem annak. Van egy csodálatos 9 éves kisfiam. Tegnap este, mikor már elaludt, a feleségem megmutatta az iskolai füzetét,amiben óhajtó mondato kat kellett írni. Az én kisfiam azt íta ,,bárcsak élne a testvérem
Igen, ez a Fórum is segíthet egy kicsit elkalandozni a gondolataiddal. Egy év még nagyon rövid idő, és ilyet talán ki sem hever az ember. Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Ez egyszerüen rettenetes. Én nekem 3 gyermekem van és az évek alatt a különböző szituációkban a szülő fejében lepörög a forgatkönyv, hogy mi van ha.... talán ezért is tudok együtt érezni veled.....
Te hiszel vmi túlvilágiban, hogy a gyermeked most valahol van?
részvét mikrobi. nincs nagyobb fájdalom, mint egy szülőnek eltemetni a saját gyermekét.
ő volt az egyetlen gyermeketek?
bocsáss meg a kérdésért...csak tudod, ha még egy gyermek a családban, kicsit enyhítheti azt a rettenetes fájdalmat.
ne vedd szemtelen kérdésnek, kérlek.
