Peta (master) és Dandó Zolika (hangtechnikai tippek) hathatós segítségével sok csúszás után végre elkészült az első LOVRECK anyag.
Az "Életjel" címre keresztelt korong 7+1 bónusz dalt tartalmaz, mintegy 50 perc terjedelemben. Néhány technikai háttér dolog még hátra van, és aztán mindenki számára elérhető lesz potom 1000 Ft-os áron. Előrendelni már lehet!
További infók hamarosan!
ok, vibrátóra gyúrok. nyomok majd vmi blues zenét :D (vagy van vmi konkrét gyakorlat erre?)
érettségi után valszeg lenézek tanárhoz.
köszi a kritikát és sok sikert a versenyen!
Szorul a húr a szemöldökben, főleg ha vastagabb húrra váltottál, akkor jelentkezik az ilyesmi. Vidd el szakemberhez, picit kitágítja a vájatokat és jó lesz. Házilag max. annyival próbálkozz, hogy grafitot reszelsz a vájatba, hátha segít.
Azért a Marshall még mindig nem drága/villogós erősítő:)
Az meg hogy a gitártudás bármilyen kapcsolatban lenne a cuccal egyenesen baromság, egy jó cucc, egy jó hang inspirál, arra késztet, hogy gyakoroljon az ember. A szar pedig elveszi a kedvét és igaz, hogy ugyanott lesz a gitártudás, ahol a cucc színvonala....mélyen a g***ibe
Én a hideggel kezdenék: vibrátók nagyon idegesek (szúnyog), erre mindenképp feküdj rá. Sok helyen sajnos nem jók a hangok, nincs hangnemben, amit játszol. ( ez az alap elég nehéz ebből a szempontból..)
Meleg: vannak nagyon jó elképzelések, pl. néhány arpeggio tök jól sikerült ( technikailag és hangkészletileg is! ), és látszik, hogy a gyorsasággal sem lesznek nagy gondjaid a jövőben, csak arra figyelj, hogy a futamokat sikerüljön megtölteni tartalommal, ne legyenek öncélúak!
Pár óra egy jó tanárnál eléggé sokat tudna dobni rajtad, mert alapvetően tehetséges vagy, csak még nem tudod, hogy milyen lehetőségek vannak előtted.
Floydos gitárok felső satujánál szokott kattanás lenni karozáskor, mert kilazulnak a satut rögzítő csavarok, itt nyilván ilyen nem játszik..én a tremolóra tippelnék, vagy a rugókra, ilyen már nálam is előfordult..de mondom, hallani kéne..
"meleg": a futamok, Floyd használat, üveghangok rendben vannak
hideg: a vibrátód kissé vérszegény és "szúnyog" (by Krisztián)--tekerd meg a hangok végét mintha egy 100kg-os súllyal küzdenél.
Szerintem a húr pattan,de nem bírok rájönni,hogy hol és miért.Mutattam egy rutinos gitáros ismerősömnek,de tanácstalan volt.Lehet,hogy a húrok vagy a húrozás nem oké?
Krisztián ! Egy kis segítséget szeretnék kérni. A MM JP6-on húrt cseréltem és a tremoló használatakor valamelyik húr néha "pattan" egyet,mintha a "helyére ugrana",ami torzított hangnál nagyon zavaró.Mi okozhatja ezt? Köszi!
Az ember azt hinné, hogy az internet korában, amikor minden azonnal elérhető, sokkal gyorsabban és jobban tanulnak meg gitározni a népek..ehhez képest az ellenkezőjét mutatja két most futó nagyobb szabású verseny is..Mellbevágó, hogy a többség még a hangnemket sem találja el, és percekig képes full hamis hangokat játszani a zenei alapjára..Hogy van ez kérem szépen..?
A customra gondolsz, vagy a pro-ra. Minkettő volt, de most a customra szavaznék. A top sokat segít a hangképen. Hifi hang, de szeressem volt. Igényes korrekt összerakás. Az újaknál már nem merném ugyanezt elmondani:(
kb60 gitárom volt, ebből 40 high end kategória a Musicman-től a PRS en át a Gibsonig minden volt. Ma már ott tartok, hogy 200 felett nem adok ki pénzt gitárért, mert abban is megtalálom a hangom.
Szerintem még azzal sincs baj, ha valaki nem hallja a különbséget a csöves és a tranyós cucc között, mégis az ár alapján dönt. Persze az már szerintem is gáz, ha valaki azzal "menőzik", hogy neki ilyen-olyan cucca van és mennyibe került, stb. Full kezdőként is vehet valaki olyan motyót, mint pl amivel Petrucci vagy Tremonti rendelkezik, nekem semmi bajom vele(más kérdés, hogy túlzásnak érzem, de ha valakinek ez kell a boldogságához, ki vagyok én, hogy elítéljem ezért).
Na ja... És gondold el, 1 db pengető 200 ft, ami csak egy darab műanyag (de vannak drágábbak is), ahhoz képest nem olcsó... -nem panaszkodásból mondom, csak úgy...-
Sztem ezt mindenki saját maga "érzi" vagy sem.Az én tudásom és cuccom közt kb. föld-hold távolság van,de ahogy Te is írtad a hangzás a fontos.Az a három akkord szóljon úgy ,hogy nekem tetszik.
Szerintem ez meg direkt jó!! Ha nem tud játszani úgyis eladja fél év múlva az egész cuccot ocsóért, én meg majd jól megveszem. Azért a példa amit mondtál nem túl elterjedt. A milliomos csemeték sokkal előbb vesznek tíz millás BMW-t mint csöves Marshall-t. Csajok jobban harapnak rá.
Ki határozta meg egyébként azt, hogy milyen tudáshoz milyen motyó tartozik? :)
Szerintem a játéktudás és a hangzásra való igényesség nem lineáris egymáshoz képest :)
Tudod nem ezzel van szerintem a baj... Nekemis túltesz a gitárcumóm szinvonala a tudásomén, csak egyszerűen számomra így szól jól... Akkor van a gond, hogy ha valaki tud 3akkordot meg kvintet csúsztatgatni és vesz egy full csöves Marshallt, miközben képtelen megmondani a különbséget hallás alapján, hogy melyik full csöves és melyik nem, és számára mindegyik jól szól, de apuci milliomos és meg kő venni a legdrágábbat, mikor az olcsó is simán jó lenne... Ezzel van a baj, a sznobsággal... Ha valaki nem látja a különbséget mégis a drágábbat veszi meg, mert megteheti, meg hogy verje rá magát, hogy neki milyen drága cucca van, na az ilyeneket utálom.
Magasról tenni kell rájuk. Miért kínoznád magad egy olyan hangszerrel, ami tegyük fel "a jelenlegi tudásodnak megfelelő", de folyton hangolódik, stb, stb. Így legalább megvan az a plusz a cuccodban, hogy egyre jobb akarsz lenni(kicsit durvábban fogalmazva, fel akarsz nőni a motyódhoz). Nem mellesleg ilyen alapon akkor mondjuk Impreza WRX STI-t is csak azok vegyenek, akik úgy vezetnek, mint egy forma 1-es versenyző? Vagy normálisabb sportcuccot is csak azok vehetnének, akik úgy fociznak, mint Messi a többiek meg érjék be a kínai vackokkal, amibe belerohad a lábuk? Ugyan kérem.
Én igazából nem értem, hogy egy zenésznek miért jut egyáltalán eszébe az, hogy rajta kívül másoknak milyen cuccai vannak. Ne haragudjatok, de ki a faszt érdekel? :)
Annak reményében harácsolom össze a cuccaim, hogy megtaláljam azt a "frekvenciát" ami én vagyok. Ennyi. Ez egy totálisan érzelmi dolog. Ehhez nem értem hogy kapcsolódik irigység mások cuccai iránt. Egyszerűen nem tudom felfogni, bocsi :)
Az szerintem is teljességgel lényegtelen, hogy az ember nem profi szinten zenél.
Én nagyon messze vagyok attól, hogy gitártudásról beszélhetnék a játékomat illetően, - maradjunk annyiban, hogy én élvezem, azonban másokat nemigen terhelnék vele -de gondolkodás nélkül megvennék egy AXE FX ultra-t ha tehetném. Megfűszerezném pár igen komoly hangszerrel és erősítővel is az biztos. Lehet, hogy miután beszereztem álmaim motyóját lenne egy kis lelkiismeretfurdalásom attól, hogy sokkal jobb gitárosok gyengébb cuccon nyomják, de valahogy leküzdeném. Max meghívnék magamhoz kipróbálásra néhány olyan embert aki poriga alázna, de lehet, hogy ez meg az én perverzióm.
Amíg a 80-as években "aktívan" nyomtam, az akkori pénzemhez képest sokkal többet költöttem rá mint most az biztos. Akkoriban csak a gitárom három ára havi átlagkereset volt, és nem Gibson vagy Fender hanem "csak" egy japán Squier volt.
Ma, három havi átlagbér árán egy egész komoly cucc is összerakható.
Szóval akinek ez fontos az ne siránkozzon, hanem kevesebbet költsön telefonra, kocsira, pizzára aztán nyomás a "bótba" gitárt venni.
Azért örülök, hogy van olyan is, aki így látja a dolgokat. Én már párszor megkaptam ennek az ellenkezőjét. Jó, igazándiból nem nagyon zavar, mert nekem tényleg örömet okoz a zenélés és örömet okoz az, hogy mindezt tényleg profi cuccokkal tehetem.
Lehet én vagyok az egyetlen ember az országban, aki örülni tud annak, ha valaki ad a hangszerére, tudástól függetlenül, de akkor is ez van. Sztem tök lényegtelen, hogy valaki 3 akkordot tud, és úgy vesz high-end kategóriás cuccokat, vagy pro a hangszerén, a lényeg csak az, hogy örömét lelje benne. A zene csoda, ha valaki képes megélni csodaként, és ez megint nem tudásfüggő..Amikor még én is csak pilinszkáztam a hangszeren, épp ugyanúgy szerettem csinálni, mint manapság, pedig ha visszahallgatom azokat az időket, csak röhögni tudok, hogy mennyire rosszul toltam..de akkor ez még nem zavart..
Jó persze, most nem is azért mondtam. A hangszereimet egytől egyig azért vettem, mert megengedhettem magamnak és örömet okoz a birtoklásuk. Csak néha úgy sajnálom szerencsétlen CU PRS-t, hogy az én épp hogy haladó szintű gitározgatásomnak esik áldozatul :) Jobbra lenne érdemes, de ha kézbe veszem mégis valahogy igazi zenésznek érzem magam tőle, pedig hozzád képest tényleg csak prüntyögés, amit művelek.
A hangszer olyasmi 'befektetés', mint az autó. Nagyon ritkán hozza vissza az árát, de segít elutni érdekes helyekre, gyorsabban :)
Amúgy érdekes, a saját ismerősi körömben jellemző, hogy pl. az autójuk értéke sokszorosa (legalább 10x) a hangszerek/cuccok összértékének, pedig ugye zenésznek tartják magukat... Tipikus, hogy fizeti a törlesztőt egy pármilliós új autóra, közben meg lerohad a húr a gitárjáról... Pedig ugyanúgy, ahogy gitárból, autóból is vannak régi, megbízható darabok, amelyek jó vételek. Persze ezek nem divatosak, néha rondák is, de egy zenésznek tudnia kellene, hogy a külső nem minden :) Ki hol köt kompromisszumot, ugye... súlyosabb esetekben ezek az illetők még az autójuk motorhangján is élvezkednek (ja, a kipufogó tuning...), miközben a gitárhangzásuk borzasztó a gagyi cuccok miatt vagy a rossz beállítások miatt :)
Nem a drága hangszerek vásárlására gondolok, hanem az arányokra. Aki megtehetné, hogy legyen igényes cucca, sokan azok közül is inkább másra verik el a pénzt, mert... nem vérbeli zenészek, az biztos.
Ugyan már, ilyen nincs, hogy nem vagy rá méltó! Az óriási hülyeség, hogy csak annak lehet jó cucca, aki über jó a hangszerén..Volt szó erről nemrég, akkor már elmondtam, hogy a hangszeripar össze is zuhanna, ha az emberek csak akkor vennének drága cuccokat, ha profi zenészek lennének. A hangszeripar éppúgy az amatőrökből él, mint bármi más iparágban a többség, hiszen itt is az a biznisz, ha a hétköznapi emberre építenek. Ha megdolgoztál a cuccaidért, és megteheted, miért ne tennéd meg? Jól érzed magad tőle, embereknek adtál, adsz munkát azzal, hogy hangszert vásárolsz, úgyhogy no para!
Maradjunk annyiban, hogy tényleg a drágább hobby-k közé tartozik :) Az én esetemben pláne. Főleg, hogy egyáltalán nem vagyok méltó a hangszerparkomhoz :)
Én sem azért költök mert kell, hanem mert akarok :)
Akármi másra költök, úgy érzem kibaszom a pénzt az ablakon. Egyedüli kivételt képeznek a hangmotyeszok :) Ez az én betegségem :)
Jogos, helyzettől is függ. De nemis az egyetemi időszakra gondoltam, hanem még sokkal előbb. Szóval aki 16 éves korában már diákmunkázik rendszeresen, és nem bassza el a pénzt, annak 18-20 éves korára többszáz ezres cucca lehet.
De persze ahogy mondod, helyzettől függ.. Én megcsinálhattam volna ezt, ha nem szarok bele az egészbe, meg nem költöm faszságokra a pénzem Úgyhogy be kell érnem azzal hogy 20 év fölött kezdek el gyűjtögetni.
Bár nem mintha úgyérezném hogy többszáz ezret kéne költenem egy "jó" cuccért :) Így nemis fogok.
Persze, mindenkinek más a helyzete. Leginkább magamról beszéltem: én pl. az első erősítőmet kb. fél éve tudtam megvenni. Pedig nem buliztam át az egyetemet és alkalmi munkákat vállaltam is mellette, meg magántanítottam, mégis örültem, ha a lakást/BKV-t meg az ételt ki tudtam pengetni. De ez már az én nyomorom. :) Kár is volt elkezdenem ezt a témát...
Szerintem ez nem így van. 23-25 éves korára??
Ha valaki nem lusta dolgozni, és vállal diákmunkát, 20 évesen olyan cucca lehet hogy csak na.. Persze nem 20 milliós összegre kell dolgozni.
De ha nem bulizza el a pénzét, akkor akár 18 évesen egy jó néhányszázezres összegből nehogymár netudjon "normális" hangszert + erősítőt venni
Én is dolgozok, 21 vagyok, és nem tart el senki, előbb-utóbb akkor is megszerzem magamnak, amit kinéztem. Igaz, most pl. erősítőm nincs, mert sajnos a zenekarom széthullott.
"Az is igaz, amit Jorn írt, hogy sokan százezreket költenek telefonra, meg a minél menőbb ruhákra, közben meg sírnak, hogy nincs pénzük."
Ja, és általában pont az ilyenek szoktak a legirigyebbek lenni, ha más elér valamit.
Szerintem is simán össze lehet hozni egy normális cuccot, csak tényleg az van, hogy nem siránkozni kell, hogy jaj, de szar nekem, hanem csinálni valamit, hogy ne legyen az. Az is igaz, amit Jorn írt, hogy sokan százezreket költenek telefonra, meg a minél menőbb ruhákra, közben meg sírnak, hogy nincs pénzük.
nekem gitárom van, motyóm nincs, guitar rig. az első hangszerem egy johnson rickenbacker 4001-es copy basszer volt, húrmagasság állítás kb lehetetlen volt, de imádtam. azóta már volt 3 gitárom, de még visszasírom. meg most ugye szólóm van. viszont a hónap utolsó másfél hete gyakorlatilag lekváros kenyéren élés, dologozm suli mellett havi 20 napot, 8 órás váltott műszakban, de a gitár az marad, és hajtok előre. aki igazán akarja ezt, az szarik mindenre, és valóra váltja az álmát: zenél.
amikor elakartam kezdeni gitározni, volt otthon egy nagyon fos gitár hangszedő nélkül 2 húrral és nem volt pénzem venni, meg nem is értettem igazából, hogy milyet kéne stb. leszartam, nyomtam 2 húron, aztán pár nap múlva damilt feszitettem rá és ugy játszottam velem majd fél évig. Utána sikerült hozzá hangszedőt meg elektronikát kotorni, akkor vettem egy digitech torzito pedált, asszem az a death metal vmi, ilyen fekete, piros kiirással és hifire kötve szólt. Ha akkor nem szarok bele, hogy ki mit gondol, lehet a mai napig se gitároznék.
Ez nagyon így van. Annakidején én szintetizátort csináltam kartonpapírból, hungarocellből, annyira akartam zenélni, illetve dúlt a Modern Talking-láz :) És amikor egy szakadt tangóharmonikához 12 évesen hozzájutottam, örültem, mint az a bizonyos majom... Általános iskolai ballagásra gagyi 'búcsús' szinti a családtól, 16 évesen az első Cremona akusztikus gitár, aztán hú, kéne egy elektromos, mert az jó, metal. Szakadt, szétvert Jolanák maradékából, pótlólagos házi gitáralkatrész-gyártással elkészül végre, a pickup rém drága és zajos, de már szól valami. Nyári munkák, családi támogatással ez első 'komoly' Lead Star gitár 17 évesen (kemény tokkal együtt 18 ezer forint, vonatozás érte a fél országon keresztül, a mai napig megvan a számla), aztán házi készítésú torzítók, erősítők... és egész jól megszólal a MetallicA :) Na, a lényeg az, hogy egy kis ügyességgel, és sok időráfordítással, gondolkozással valóban megoldható a hangszerkérdés, ha az ember elszánt, és hajlandó tenni a dologért, és nem másokat hibáztat.
Most meg ezek a 'mai fiatalok' csak siránkozni tudnak, hát kérem, talán nem kéne pl. 60-100 ezer forintos mobiltelefonokra költeni, meg 'márkás' ruházatra stb. ha az ember tényleg zenélni akar... kreativitás nulla, azt hiszik, a dolgokat csak venni lehet, pénzért, gondolkodni kevesen mernek...
...meg igazából akárhogy számolom, manapság már akár 60-80ezer forintból kijön egy olyan hangszer, ami teljesen használható, és nem fog határt szabni az ember kreativitásának/tudásának. A motyó meg olyan dolog, hogy arra tényleg csak akkor van szükség, ha az ember koncertezni akar (de azért itt sem kell sok százezerrel számolni). Ha pedig valaki simán csak zenélni szeretne, fejlődni, ismertté válni, ahhoz nem kell motyó. Mindenkinek van már számítógépe, kb. 20ezer forintból vesz egy gitárhangkártyát, a szoftveres lehetőségek száma pedig végtelen. Ezzel csak azt mondom, hogy megfelelő hozzáértéssel ma otthon bárki minőségi felvételeket gyárthat. Ha tényleg jó a zenéje, és tehetséges, akkor a net segítségével már szert tehet valamennyi hírnévre, esetleg még támogatásra is, amivel aztán el tud indulni. Szóval ezért is fasság ez a "csak akkor vannak lehetőségek, ha milliói vannak az embernek gitárcuccra"-dolog.
Szerintem fiatalabb korban (már ha van hol laknia az embernek, nem kell rezsit fizetnie, főznek rá, stb...) még talán könnyebb is összehozni azt a hangszerparkot egy kis munkával. Ilyen feltételek mellett az ember a keresete csaknem 100%-át félre tudja tenni. Nekem legalább is így volt. Még a középiskola alatt megtalált egy lehetőség, kimehettem 2 hétre tolmácsolni Hollandiába, kaptam érte 2 kilót. Ez mondjuk szerencse volt. Később pedig, egy elb***t egyetemi félév után 4 hónapig dolgoztam egy informatikai cégnél viszonylag kevés pénzért. Ezeknek a pénzeknek csaknem teljes egésze jelenleg a hangszereimben/cuccomban pihen, és ezek a cuccok azért már szerintem bőven olyan minőséget képviselnek, aminél már tényleg csak a tudás számít, a hangszer már nem korlátozza az előrejutást. Szóval elhatározás kérdése, ennyi. Persze nyilván van, aki rosszabb helyzetben van, pl. teljes mértékben a saját lábán kell megállnia, akkor nyilván nehezebb elrakni a pénzt, főleg ilyen magyar fizetésekből...
Hát én 18-20 éves koromig dolgoztam, utána kezdtem el az egyetemet, azóta egyszerre csinálom a kettőt :) Tehát tulajdonképpen igaz. Két év alatt egy átlagos fizuból ezt lehet összerakni, saját tapasztalat alapján :
Laney VH100R, Ibanez RG1527, Tribute 2x12, Line6 POD XT LIVE.
Abszolút vállalható, koncertképes felállás szerintem.
Közben ugyanúgy buliztam, mint akármelyik 18-20 éves.
A GS.hu-n található LOVRECK interjúben el lehet olvasni én hogy kezdtem..(linkelni nem engedte a fórum..)..egy rohadt lécdarabon, amire ceruzával rajzoltam bundokat, és kihúzott cérnaszálak voltak a húrok..elszántságból ezt hívják csillagos ötösnek! A legtöbben, akik kitalálják, hogy gitározni akarnak, még a kettes alát sem érik el..nem is jutnak sehová..Ahogy már mondtam többször, minden fejben dől el!
1. nem a cucc a lényeg(lehet több ezer eurós hangszeren is szarul játszani és egy használt japán régebbi ibanezen is jól)
2. a versenyek/tehetségkutatók lényege nem feltétlenül az, hogy "kész" emberkéket keressenek
3. akik tényleg értenek hozzá, azok nem azt nézik, hogy milyen cucca van az illetőnek, hanem azt, hogy amije van, abból mit tud kihozni
4. nem feltétlenül kell 2-3 milliós hangszerpark ahhoz, hogy valakinek jó gitárja és erősítője legyen(persze, ha valakinek egy ilyen hangszerpark az álma és megteheti, hogy meg is valósítsa, azt mondom hajrá)
Te inkább azzal foglalkozz, hogy max 40 évig akarsz-e élni vagy esetleg tovább. Ha csak 40 a cél, akkor csak így tovább, ha nem, akkor nem ártana diétázni...
Ezzel maximálisan egyetértek! Én ugyan egy felső-középosztálybeli családból származom, de soha nem vágták hozzám a pénzt, hogy nesze fiam vegyél Dzsibzónt, nem, dolgoztam minden nyáron 16 éves korom óta, gyűjtögettem, félretettem, nem buliztam el. Jól vettem, ügyesen adtam el, és volt hogy 4 gitárom meg komoly fullstack cuccom volt. Aztán meg külföldre jöttem, mindent sikerült eladni, nagyon jól is jött az első hónapokban a pénz. Most meg nemrég találtam zenekart, kellett a profibb cucc, de ügyes vételekkel sikerült nevetséges összegből egy nagyon tisztességes hangú cuccot összehoznom (nézzen be a nevem alá aki nem hiszi). Szóval ez teljesen egyénfüggő, akaraterő kell hozzá, meg találékonyság. Aztán persze a cucc nem minden, sőt!
ezt teljes mértékig meg tudom erősíteni. A zenekaromba való jelentkező gitárosok közül 25 év alatt szinte senkinek nem volt a gitárján (és jóesetben a multiján) kívül semmilye. nemhogy fej-láda (ami alap lenne ugye metal zenekarban). az, hogy hogy gitározik egy dolog, ha max a seggébe tudja dugni szerencsétlen a hangszert.
Ez azért nem egészen így van. Van, aki 20 évesen még tanul-ahogy pl. én is tettem- és nem dolgozik. De onnantól kezdve, hogy nekiáll dolgozni, pár éven belül összehozható a dolog, ha valaki nagyon akarja. Nem elbulizni kell a pénzt, meg miegymás, és akkor sima-liba.
)..egy rohadt lécdarabon, amire ceruzával rajzoltam bundokat, és kihúzott cérnaszálak voltak a húrok..elszántságból ezt hívják csillagos ötösnek! A legtöbben, akik kitalálják, hogy gitározni akarnak, még a kettes alát sem érik el..nem is jutnak sehová..Ahogy már mondtam többször, minden fejben dől el! 
