Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Ha megvan valakinek az áprilisi Hammerworld, akkor megköszönném, ha a 85. oldalt beszkennelné és elküldené nekem (jonas.tamas9 gmail-es címre). Nem vettem meg időben, és most már nem tudtam hozzájutni. Pedig az Eden's Curse interjúban Thorsten Koehne egy bizonyos magyar gitárost emleget, és erre kíváncsi vagyok
A beszkennelt oldalért jutalmul egy digitális ajándékcsomagot ajánlok fel (zene, backing track-ek, kották). Köszi előre is!
Nem gond, ha elsőre még gondolatban így érezted, ez még a megszokás ereje. Az elmúlt időszakban, ahogy mondtad, annyit küzdöttél ezzel a problémával, hogy az agyad (még) csak így tudja elképzelni. Én azt javaslom, hogy 30 napig minden reggel és este képzeld el, ahogy tökéletesen mennek a futamok. Minél részletgazdagabban, ahogy Gábor is írta (hangok, látvány, a húrok érintése, stb.) Napi 2x5 perc is csodákra képes, mert a problémát így nem a tüneteknél ragadod majd meg, hanem a probléma gyökerénél, azaz fejben, ahol a rossz beidegződések tárolódtak. Én azt gyanítom, hogy egy hónap múlva nagy előrelépésről fogsz tudni itt beszámolni, ha ezt végigcsinálod.
Ha megfogadsz egy tanácsot: a legközelebbi topic-tartalomjegyzéknél szerintem ezeket a kérdéseket is be lehetne venni, hátha még több segítséget kaphatnak az emberek.:) Vagy nem?
Negatív igen, de megoldható.
Én ilyen helyzetben azt tenném, hogy szintén képzeletben elképzelem magam óriásként amint fekszem egy orvosi ágyon, és szépen "megolajozom" az ujjperceimet, hogy ne súrlódjon.:)
A másik dolog pedig az lenne, hogy valahogy a két kéz szinkronját is megoldom így képzeletben.
Amikor elmegy az önbizalmam mindig elképzelem magamat, amint fenn állok a színpadon egy szám közepén, és a "sikeres" énem elkezd hozzám beszélni játék közben, magabiztosan, hogy "Ne add fel, menj tovább, gyakorolj még! Kitartás, ha én képes vagyok rá akkor te is!" (az én tudatomnak az a kameraállás megfelelő, ha felnézhetek saját magamra, szemből - hogy kapcsolódjak Tamás kommentjéhez is -, de másnak lehet egy teljesen más nézőpont jönne be) A lényeg, hogy minél több pozitív érzelmet vigyünk bele, minél élesebben képzeljük el a képeket is, a hangokat is, a szagokat, ahogy a húrokat megérintjük, stb.
Kevés olyan dolog van a világon aminek nem lehet gátat szabni, az ember fantáziája ilyen.
Köszönöm a tanácsokat neked és szgabor-nak is.
Az újrakezdéskor és előtte is D-re voltunk hangolva (10-es ill. később 11-es készlet). A C-re hangolás 2009 augusztusában történt egy húrméret váltással egybekötve(11-54). A probléma kb. rá egy évere kezdett előjönni.
A tegnap leírtak alapján próbáltam elképzelni, ahogy játszom ezeket a futamokat. Látom magam és szinte hallom is, amit játszok, de gondolatban is úgy éreztem, hogy akadnak az ujjaim.
Ez elég negatív gondolkodásmódra vall. Ezt kellene elsősorban valahogy leküzdenem.
Amúgy az előzőek fényében mindenképpen érdemes lehet megpróbálnod azt, hogy elképzeled magadat, ahogy megint a régi sebességgel és hibátlanul mennek a gyors futamok. Képzeld magad elé a helyes kéztartást (erről múltkor sokat beszéltünk, amikor konzultáltunk), és gondolatban próbáld előhívni azt az érzést, hogy a bal kezed lazán és kényelmesen játszik a gitár nyakán, a 3. és 4. ujjad teljesen függetlenül mozog egymástól, stb.
És még valami, ez most ugrott be: régen, amikor az első gitározós időszakod volt, akkor is C-re hangolt gitárokon játszottál? Mert ha az újrakezdéskor változott a húrvastagság, akkor ennek is lehet szerepe.
Gábor nagyon jól összefoglalta a dolgot a válaszában. Tényleg szárnyakat adhatunk saját magunknak (és még Red Bull sem kell), ha egy kicsit átállítjuk a gondolkodásunkat. Az Agykontroll és az NLP és még számos egyéb technika is kiválóan felhasználható erre a célra.
Annyival egészíteném ki Gábor leírását, hogy próbáld meg a képzeletedben látni és hallani is magadat, ahogyan eljátszod hibátlanul a nehéz technikai dolgokat. Próbálj ki mindenféle kameraállást: közelit a bal kézről, közelit a jobb kézről, totálképet magadról, ahogy játszod az adott futamot, stb. A tudatalatti nemcsak a szavak nyelvén közelíthető meg, hanem az érzékelés (képek, hangok) nyelvén is.
Szóval olyan napokon, amikor nincs nálad hangszer, szintén simán tudsz fejlődni. A fentiekkel kapcsolatban rengeteg kutatást végeznek. Az amerikai atléták már rég így készülnek az olimpiákra. Előre lejátsszák fejben a versenyt, az összes mozgás elképzelésével. Amikor mérőműszerekkel felszerelték őket, akkor kiderült, hogy amikor elképzelték a futók pl. a gátvételt, akkor ugyanazok az idegpályák voltak használatban, mint amikor valóban átugorják a gátat.
Emellett persze az is nagyon lényeges, hogy higgyél magadban és a sikeredben. Ez inkább bal agyféltekés gondolkodást jelent, és jól kiegészíti a fent leírt jobb agyféltekés tevékenységet.
Köszi! Az énekdallamokat és a szöveget Alan Tecchio követte el, aki a Watchtowerben, Hades-ben énekelt többek közt. A Delta idézet pedig szándékos, kíváncsi vagyok, hogy hány ember veszi észre a geget Eddig te vagy a második. A versenyt úgy értékelik, hogy minden körben pontoz a zsűri, a végén pedig összesített pontok alapján áll fel egy végső rangsor, az eredeti kiírás szerint az első tíz helyezett egy élő döntőn vesz részt.
Sok video-t néztem már mostanában és Daczi Zsolt videoin (is) láttam, hogy vastagabb húrokon hüvelykujj támaszt használ és ahogy halad a vékonyabb húrok felé úgy tér át tenyértámaszra.
Ez így egyébként nekem is problémás, ezért szeretném normál hüvelykujjas támasszal megoldani az összes húron való játékot.
Azt, hogy korábban hogy csináltam nem nagyon tudom felidézni. Furcsa számomra is, de akkoriban egyáltalán nem agyaltam ilyesmin, csak egyszerűen ment a dolog és kész.
Nem figyeltem rá, hogy hogy tartom a kezem, mert mentek gördülékenyen a dolgok.
A kisujjam tartásában én nem látok rendelleneset, inkább a húr elengedése okoz vele problémát.
A gitárt ülve úgy tartom, hogy a gitártest a jobb combomon van és közel vízszintes a gitár nyaka.
Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy ha ülve játszol milyen gitártartást használsz, amikor vízszintesen áll a gitár nyaka, vagy a klasszikuszeneit, amikor megdöntöd úgy 45 fokban? Utóbbival sokkal könynebb játszani, így még a jóval rövidebb kisujjt birtokló emberek is elérik a mély húrokat, pláne ha az előbbi technikákat is használod.
Hogy a fejeddel "mi baj lehet" azt én nem tudom, nem vagyok szakember (igaz ennyiből ők se tudnának semmit mondani), de erre neked kell rájönnöd, még akkor is ha esetleg elmennél segítséget kérni is.
A kéztartásod régebben is ilyen volt ahogy leírtad? Mert nekem biztos nagyon lassan menne ez, hogy váltogassam a tenyérrel megtámasztást a hüvelykujjal való megtámasztással.
A kisujjad tartása biztos jó? Mert nekem régen csak az utolsó ujjpercem hajlott be amikor azzal akartam lefogni, és a középső ujjperc irdatlanul fájt. Rá kellett szoktatnom magam, hogy azt is behajlítsam, illetve arra is, hogy a csuklóm mint egy tengelyként használja a nyakat, és "elforogjon" mellette úgy, hogy az egyetlen fix támaszték csak a hüvelykujjam; a vállamat picit leeresztettem, a könyökömet pedig előretoltam ha a mélyebb húrokat kellett elérni. Érthető így?:S:$
Pontosan nem tudom, mikor kezdődtek a tünetek, de fokozatos volt a visszafejlődés.
Ami biztos, hogy tavaly nyáron elején rögzítettük a demo-t és akkor még minden ment jól.
A családi körülmények is megváltoztak akkoriban, a feleségem vidékre jár dolgozni, így a gyerekekkel kapcsolatos feladatok rám hárultak. Ezért kicsit stresszes is vagyok, ami szintén hozzájárulhat ehhez.
Korábban a kvintfogást is mutató- és kisujjal fogtam, de át kellett térnem a mutató- gyűrűsujjra.
Azt vettem észre, hogy a kisujjammal nagyon szorítom a húrt és nehezen bírom felengedni, így ez lelassítja a másik három ujjam munkáját is.
Van egy kéztartás, amikor a gitárnyakat a tenyeremmel támasztom és magasabb fekvésben vékonyabb húrokon akkor gyorsan megy a játék kisujjal is, de ez nem működik a bundok nagyobb távolsága miatt mélyebb fekvésekben, illetve E6,A,D húrok esetén. Ilyenkor már muszáj hüvelykujjal támasztani. Ekkor viszont a kisujjam nem úgy engedi el a húrt, ahogy szeretném.
Ezen leírt gyakorlások alkalmával a kisujjat mozgató izmok elfáradnak és fájnak is kicsit.
Egyébként 'újrakezdő vagyok'. Korábban gitároztam kb. 1992-1997 között. Aztán 2008-ban kezdtem el újra gitározni.
Pontosan mikor tudtad lejátszani az említett sebességgel a skálákat, és mikor vetted észre, hogy visszalassultál? Fájdalmat éreztél bármikor is, akár napközben akár gyakorláskor?
Ez a gyakorlat elég bonyolultnak tűnik így elsőre, vagyis én sokkal egyszerűbbekkel kezdtem a kézszinkronizációt. Mi lenne, ha a legalapabbakra visszamennél? Pl. én a 12-11-9-et játszom triolákkal, vagy a 12-11-9-11-et negyedekkel, úgy, hogy 2 percig csinálom, majd feljebb teszem 20-szal a tempót, újabb két perc, majd vissza 10-zel, és így tovább. Ha ezek megvannak jöhet a fekvésváltás (először fel-le egyet, majd kettőt), és végül a húrváltás (először egyet, majd kettőt).
Nem értem, hogy hogyan tud valaki lelassulni, nem lehet, hogy tudattalanul így "ellenkezel" magaddal az ellen, hogy gyorsan játssz?
Hogyne lehetne!
Vannak önfejlesztő módszerek (pl.: Agykontroll, és részben ha jól tudom az NLP is), amik nagyon építenek az ellazult (relaxált) állapotban való vizualizálásra.
Magyarul: leülsz/lefekszel valami nyugodtabb helyre, becsukod a szemed, veszel néhány mély levegőt, majd elképzeled, ahogy gyakorolsz. Így még olyan dolgokat is elképzelhetsz, amiket a valóságban egyelőre nem tudsz megcsinálni, de azt veszed észre magadon, hogy amit elképzelsz ilyen állapotban, az egyre inkább megvalósul fizikai formában is. Hogy értsd: ha nem ment eddig a sweep picking, de elképzeled rendszeresen, hogy megy és tökéletesen megszólal, akkor azon veszed észre magad, hogy a valóságban is egyre inkább így történik.
A legbrutálisabb az egészben, hogy kosárlabdázókkal csináltak kísérletet erre a dologra vonatkozólag:
három részre osztottak egy csapatot, az első ténylegesen dobálta a hárompontosokat, a második elképzelte, a harmadik csoport pedig fele-fele arányban megosztotta a kettőt. Mindhárom csoportot megvizsgálták egy hónap után, az első kettő kb. ugyanannyit fejlődött az egy hónappal előtte lévő szintjükhöz képest képest (kb. 15-30%), de a harmadik csoport, akik ötvözték a két technikát azok 68%-os javulást értek el!
Szóval az emberi elme rengeteg mindenre képes, ha a hitrendszereket, gátlásokat, negatív gondolatokat képes az ember a saját javára billenteni, és ezen dolgok pozitív megfelelőivel helyettesíteni - magyarul megváltoztatja a hozzáállását, gondolkodásmódját.
Ha érdekel nézz utána az ilyen módszereknek, vannak könyvek és tanfolyamok egyaránt (viszont én itt nem akarok reklámozni senkit és semmit), és ezek nagy része tudományosan is megalapozott. Pl.: a pszichológusok is használnak hasonlót autogén tréning néven, én épp holnap megyek az első ilyen kezelésemre.
Itt a kotta link-je. Az az igazság, hogy én ezeket azért gyakorlom most, hogy a korábbi játéksebességet valahogy megközelítsem. Korábban megírt és játszott számokat, szólókat nagyon nehezen, vagy sehogy sem bírom lejátszani az utóbbi időben.
Igazad lehet az önbizalom hiányban is, a fejemben (is) kellene rendet tenni.
A különböző modálisok valódi jelentésére (egy-egy modális zenei világa,)ezen fórum és Tamás segítségével körvonalazódik bennem.
Az a baj, hogy ez a visszalassulás 'elhomályosítja' az elmémet és most nálam minden e körül forog.
Korábban a modális skálákat (tizenhatodokban) gond nélkül le tudtam játszani 150-160-as tempóval, most meg jó esetben 100-as bpm-en idétlenkedek.
Ilyet magamon is tapasztalok sokszor, hogy előző napi esti gyakorlás után reggel 100x-szor jobban megy mint az az előtti nap este. Vagy gyakorlások között 1-1,5 órát hagyok szünetre(vagy játszok mást amit szeretnék) és utána mindig jobban megy. A szünetek tényleg jól jönnek szerintem.
Sziasztok!
A minap megkerestem Tamást emailben egy kérdéssel, amit hasznosnak talált, és biztatott, hogy másoljam be ide is! Akinek van ötlete a témával kapcsolatban, szívesen veszem Üdv!
Marci
"...szerinted hogyan lehet gitár nélkül gyakorolni? Itt most a játéktechnikai dolgokra gondolok, például egy nehezebb motívumra. Ha épp nincs nálam gitár, attól még fejleszthetem a technikámat? Valahogy rá lehet venni az agyat arra, hogy "valódi", fizikai értelemben vett gitárjáték nélkül tanuljak?
Egy héten két napot előfordul, hogy nem tudok gyakorolni, mivel nincs nálam a hangszer. Bár tapasztalataim szerint egy-egy nap kemény gyakorlás után akár kifejezetten jó, ha van egy kis kihagyás, mert segíti leülepedni a dolgokat, azért kíváncsi lennék, van-e valami módszer a fenti kérdésemre. Esetleg ha van egy kis időd, leírnád a gondolataid ezzel kapcsolatban?..."
Sajnos nekem a kotta valamiért nem jelenik meg (Mozillát használok), így e nélkül próbálok segíteni:
1. a két órában csak futamokat, skálákat gyakorolsz? Stílusokban, elméletben, akkordfelépítésben, ritmusban, improban mennyire vagy otthon? Mert akármekkora skálabajnok vagy, ha nem vagy jártas a stílusokban az sokkal kevesebbet ér szerintem, mintha tudnál egy skálát (mint BB King Nagymester), de abból úgy kijön a "dög", hogy elmondani nem lehet.
2.: mióta gitározol? Miket tanultál eddig?
A többi hozzászólásodból én egy kis önbizalomhiányt vélek felfedezni, ami egyébként nekem is van, csak nálam pont fordítva jön elő.
Egyébként ez a dolog rengeteg embernél előjön, főleg a fiatalabb-kezdőbb korosztályban. Haverom is nagyon durván ilyen típus. Próbálj meg egy hangot minél többféleképpen kijátszani, illetve ha van lehetőséget a dobgépet/metronómot valami nagyon lassú tempóra (akár ha szükséges egy gyorsabb tempóról folyamatosan visszavéve) beállítani, és sok egész hosszúságú hanggal, vagy fél hanggal játszani. Ez talán nehezebb, mint a technikás zúzás, mert az megtanulható, ebbe viszont az embernek szívét-lelkét bele kell tennie, és sok rutint kell szereznie benne. Nekem ilyen téren Buckethead az etalon:
http://www.youtube.com/watch?v=uKUYSl8c-90&feature=related
De Victor Wooten is egy önkínzásra hajlamos basszer (bár ez a videó nem teljesen vág ide, de a szólógitárosoknak is segítség lehet):
http://www.youtube.com/watch?v=9X1fhVLVF_4
Ez igen jól sikerült. Gratulálok hozzá!
Ez az egész a te műved? (Ének, stb...)
Nem érte miért, de 2:03-tól kezdett igazán átjárni a zene.
A szóló résznél 5:02- 5:12 között olyan érzésem volt, hogy mindjárt kezdődik a Delta c. egykori TV műsor. Nagyon ütős ott a rész.
Hogy megy egyébként ennek a Gitárhős versenynek az értékelése? Minden beküldött anyagot együtt értékelnek majd?
Teljesen igazat adok neked.
Gondolom nálam ez abból ered, hogy el kellene jutnom egy olyan szintre, hogy ne érezem magam kevesebbnek kevesebb tekeréssel sem.
Nekem, mint nem gitárosnak az a véleményem, hogy ha azt látom/hallom egy gitárostól, hogy a szólója nagyrészt tekerés, akkor nem is igazán figyelem mit játszik... "tekerni mindenki tud". Úgy értem az csak mechanikus gyakorlás kérdése. Sokkal jobban szeretem a dallamosabb szólókat.
Természetesen adott stílusban nekem is hiányzik, ha nincsenek gyors futamok a gitárjátékban, csak ne abból álljon minden szóló.
Ez nagyon jó lett. A kezdés így sokkal jobb, mert nem olyan hirtelen jön a kezdőhang.
A vibrato-t is gyakorolgatom majd, köszönöm szépen.
Az a baj velem, hogy mindig azt gondolom, hogy ha nincs benne legalább 50% őrült tekerés akkor nem fogják értékelni a dolgot. Mostanában azért már kezdem másképp gondolni (talán a fórum hatására is).
Ahogy ígértem, itt jön egy szóló fel- és lecsúszások és vibrato témakörben, a számotok zenei alapjára. Eredetileg az volt a tervem, hogy a szóló felcsúszással való indítását veszem fel + egy-két szélesebb vibrato-t, de aztán belelendültem és egy teljes szóló jött ki belőle Úgyhogy felteszem az egészet, hátha tudsz a későbbi szólóidhoz ötleteket meríteni belőle. Igyekeztem egy kerek szólót összerakni, ismétlődő ritmikai motívumokkal, kontrasztokkal, stb.
Erről írok majd, és addig is ha volt valakinek hasonló tapasztalata, akkor azt várnánk ide (főleg arról, hogy milyen módszerrel oldotta meg a problémát).
Kb. 6-7 éves kortól már el lehet kezdeni a gitározást.
Fontos szempont, hogy nekik is legyen kedvük hozzá. (Ez nálatok nem lesz gond, mivel látják és hallják ahogy játszod a sárkány-thrash zenéket, és mostanra már biztos tudják hogy milyen jó dolog a gitár9
Nagyon szép szóló!
Ilyenkor méltán lehet büszke az ember a tanítványára.
Én is szeretném majd, ha a gyerkőceim valamilyen hangszeren tanulnának játszani.
Nem tudom milyen idős korban lehet ezt kezdeni, illetve ráerőszakolni sem akarom őket, de szerintem még kicsik hozzá. (4 és 5 évesek)
Tamás és mások véleményére is kíváncsi lennék. Gyakorlással kapcsolatban kérdeznék.
Jelen állás szerint a bal kezem valami miatt nagyon 'lebénult' kb. 1 éve. Azóta olyan témákat sokkal lassabban bírok lejátszani, mint azelőtt.
Lehet, hogy sokat görcsölök is rajta, mert sokszor elmegy a kedvem a gitározástól.
A kérdésem pedig: Kb. napi két órát tudok gyakorolni, jelenleg e beszúrt kottán látható egyszerű dolgokat gyakorolgatom csak néhány naponta váltogatva.
Elég hullámzó a játéksebességem, van amikor nagyon nehezen megy. Általában kétszer egy órára bontom a gyakolást, mert eléggé kifárad a kisujjam.(Az a legproblémásabb)
Érezhető némi javulás, de elég lassú a folyamat.
Jó-e ez így? Hogyan lehetne esetleg hatékonyabban kihasználni azt a napi két órát?
Érdemes-e csak ilyen futamokat gyakorolni, vagy inkább skálákkal operáljak?
Tegnap éjjel kész lett, lehet, hogy határidőn túli beküldés miatt nem fogadják el, sajnos rohammunka volt így is, hogy a két kísérőszólamot meg a szólókat megcsináljam. A két meditation videód nagyon király lett, nekem pont az első tetszik jobban :)
Hadd reklámozzam egyik tanítványomnak Mikinek első gitár-videóját ! Nagyon jó szólót írt Jorn Lande: Night City című számának zenei alapjára. Sokat beszélgettünk az órákon Mikivel a szólók felépítéséről, kontrasztokról, motívumokról, és egy ilyen sárkányos szóló lett az eredmény, amelyet teljesen saját maga rakott össze.
Külön érdemes figyelni a dallamosság és a technikás futamok egyensúlyát és ízlésességét a szólójában, a ritmusok tudatos megközelítését, a periódusok kezelését, a kontrasztok használatát, de leginkább azt emelném ki, ahogyan a szólója töretlenül halad előre és egy kerek történetet ír le végül.
annyiban értek vele egyet, hogy nem attól leszel jobb, ha jobb akarsz lenni, hanem ha teszel érte (gyakorolsz). ő sem a hátsójából húzta elő, amiket játszik.
Hát ezt jól esett hallgatni. Nekem ez sokkal jobban tetszett, mint az első. Pedig hangulatilag nagyon hasonlók, de mégis ezt már többször meghallgattam.
Gratula!!
Mostanában kezdik már megfejteni a dolgot, mármint a kiválóság modellezését. Sokat olvasok ilyesmiről, és megpróbálom egyre jobban alkalmazni ezeket a tudnivalókat a zenélés és a tanítás során egyaránt.
Már kezdem úgy érezni néha, ha idejövök, hogy egy ugyanolyan "szentélybe" érkezem, mint amikor a tanáromhoz megyek órára - csak ez digitális, az meg nem.:D ;)
Na igen, ha egyszerű lenne megfejteni a dolgot, akkor már nyilván megtették volna mások, és tanítanák a módszert. Az biztos, hogy másképp áll hozzá az ilyen ember, mert pl. a srác akiről beszéltem, a mai napig nincs tisztában sok elméleti alap dologgal, mégis jobban játszik, mint sokan, akik kennek-vágnak mindent.
Köszi a javaslatot, most el is olvastam Miki topikjában ezt a témát.
Én még annyit tennék hozzá, hogy aki nagyon gyorsan fejlődik (mint amit a hozzászólásodban írtál ott példaként), az elsősorban fejben működik máshogy. Más kérdéseket tesz fel magának és máshogy gondolkodik. Ez pedig egyszerűen modellezhető. Nem állítom hogy könnyű, de maga a folyamat egyszerű.
(begépeltem egy hosszú választ, de éljen a fórum, kidobott időközben és elveszett...)
Húha, ennyi jó tanácsra nem is számítottam! Nagyon jól esett ez a sok segítség amit kaptam tőletek, köszönöm! Le is mentem a kommenteket egy Wordbe, amolyan motivációként, segítségként a későbbiekre.:)
Viszont egyenként nem válaszolok, csak annyit, hogy mindenkinek igaza van aki itt hozzászólt, és tényleg nagyon hasznos tanácsokkal szerelkezhettem fel. Szóval egy kollektív köszönöm mindenkinek!:)
Lesz majd sárkányvér Amúgy így első hallgatásra a Constant című számotok stílusát hozza (amit régebben linkeltél be), és ez jó jel, mert az kifejezetten tetszett. Mind a két szám egyedi és érdekes zene. A With Soul-ba mindenképpen kellene egy ütős refrén szerintem, és akkor az is felsorakozna melléjük.
Próbálj minél több számot befejezni, még akkor is, ha menet közben nem vagy elégedett vele. 1 elkészült szám többet ér mint 100 számkezdemény. Néhány ilyen elkészült szám után azt fogod látni, hogy egyre elégedettebb vagy, és egyre könnyebben megy a zeneírás.
Így van, ezek a módszerek tényleg működnek. És a lehető legtöbb gitározást fel kell venni, részben az ötletek elmentése céljából, részben meg így derül ki hogy mi a helyzet a pontosság, a fejlődés, a húrzajok, a dallamépítés, a ritmusok, stb. terén.
Ez a tehetség dolog elég érdekes kérdés, nemrég Birta Miki topicjában jött elő a téma. Akit érdekel, nézzen be Miki topicjába, és keresse meg a #10892 számú hsz-emet, ill. az arra érkezett válaszokat. Aztán kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről.
Azt is érdemes kipróbálni, hogy egy adott alapra mennyire játszol mást, ha nem nézel oda, sőt becsukod a szemed, teljesen kizárod a külvilágot. Ha az odanézős szóló és a becsukott szemű verzió nagyon eltér*, akkor az azt jelzi hogy az ujjrendek, figurák, a hangszer felépítése a kelleténél jobban befolyásolja a játékot.
---------------
* és itt most nem az oda nem nézés miatti időnkénti mellényúlásokra gondolok
Kétféle válaszom is van a kérdéseddel kapcsolatban. Először is, az biztos hogy van tehetséged a zenéléshez. Hogy honnan tudom ezt? Egyszerű. Aki eljut odáig, hogy úgy dönt, elkezd gitározni, annál ez már a tehetség megnyilvánulása. A zenei tehetséged vett rá téged, hogy elkezdj gitározni. Mivel nagyok a céljaim, ezért nagyon érdekel a tehetség, a kreativitás, az inspiráció témaköre, és sokat foglalkozom ezzel. A hatékony tanítás miatt is évek óta tanulmányozom ezt a kérdéskört.
Számomra egyértelmű, hogy a tehetség egyáltalán nem valami misztikus dolog (pontosabban igen, de teljesen máshogy, mint ahogy gondolják).
Szóval a jó hír, hogy nem úgy van a dolog, hogy "vagy zenei tehetséggel születtél, vagy nem, és bárhogy is van, ez már elvégeztetett és ezt el kell fogadnod". A tehetséget (és ez bármilyen tehetségre igaz, nem csak a zeneire) igen nagy százalékban te magad alakítod és fejleszted, egyszerűen azzal, hogy csinálod. Ha gyakorolsz, tanulsz, céltudatos vagy és megfelelően gondolkodsz magadról, akkor nagyon messzire juthatsz. (És ez mindenkire vonatkozik, nem csak Gábornak mondom ezt.) Nyilván létezik bizonyos fokú veleszületett adottság is, és nem árt, ha az ember rendelkezik ilyennel. De Dunát lehet rekeszteni ilyen adottságú emberekből, akik nem érték el a céljukat, mert nem jól álltak fejben a kérdéshez.
Tehát (szinte) minden rajtad múlik. Zenélj tovább teljes gőzzel. Az, hogy idáig eljutottál a gitárral, az a tehetséged egyértelmű bizonyítéka.
Még pár szót az írásról, amit említesz: mivel én is írok, ezért tudom, hogy ez megtévesztő lehet. Az írás eszköztelenebb műfaj. Ez nem minősítést jelent, csak azt, hogy nem kell hozzá kézügyesség, felszerelés, motorikus adottság, fizikai gyakorlás. Jizárólag a gondolatok kellenek. A zenéhez viszont kellenek az itt felsorolt dolgok, és ezért érzed úgy, hogy könnyebb és természetesebb számodra az írás. Ez ne tévesszen meg, vállald el a zene kihívását. Ez a saját hangod hívása, ne hagyd figyelmen kívül. (És persze ettől még az írásban is érhetsz el sikereket.)
illetve zenélés:
nem szabad feladni, azt mondja a delikvens hogy hiányzik ha nem zenélhet, akkor semmiképp nem adnám fel...
találd meg hogy mi akadályoz abban, hogy kifejezhesd magad.
nincs meg a zeneelméleti alap talán?
technikailag kellene fejlődni esetleg?
nekem két idő is volt amikor offra kerültem. az egyik majdnem két évig tartott, bár akkor az életem többi aspektusa is nullázva lett vagy romba dőlt, gyakorlatilag szobanövény sztájlba nyomtam...de túléltem
a másik az érdekesebb volt:
egy igen fontos zenekari próbára/meghallgatásra mentem, és (valószínűleg a heti max 20óra alvás is segített) begörcsölt a bal kezem(alkarom)...gyakorlatilag mutatóujj+2es 3as ujj támasztással tudtam hangokat lefogni, annyira nem volt erő a kezemben. Fáj fáj annyira nem érdekelt, de nem tudtam a kilences húrt zörgésmentesen megfogni egy ujjal, vibrátóról ne is beszéljünk.. és a legdurvább, hogy a régi ismerős zenekar, akikkel előtte havi-heti szinten próbáltunk már akkor vagy egy éve - kihátrált mögülem, pedig tudták, hogyan játszom 'amúgy'...
kellemetlen dolog, de ilyenkor is mosolyogni, de mondtam a kedves 'meghallgatónak' hogy ez van, ez ma ennyire futja. azóta sem játszottam azzal a zenekarral többet.
szóval nem feladni, bármilyen szarul is érzed a dolgot.
találd meg hogy mi segítene, mi lendítene előre.
érdemes lenne a Steve Vai féle intonációs gyakorlást csinálni,
pl. egy darab hangot megszólaltatni, egyetlen hanggal kísérletezni akár órákon keresztül is. kipróbálni, hány ezer féleképp tud szólni egy hang. Persze technikailag tudatosan! kipróbálni az összesféle vibrátót, a klasszikustól a modern másfél hang szélesig, a 'kecske' rángatástól a változó szélességűig!
Hm, lehet rátapintottál a lényegre, legalábbis egy részére biztosan. Pont nemrég találtam egy e-bookot erről a "hogyan írjunk zenét gitáron" témáról, lehet azt elkezdem elolvasni kiindulási pontnak, közben meg ahogy mondtad kielemzek néhány számot. Köszönöm!:)
Igazából a teljes szám kialakítására vannak jól bevált "sablonok", amiktől olyan nagyon eltérni szerintem nem érdemes, max. szélsőséges esetekben/stílusokban. Most az ilyenekre gondolok, hogy pl. "bevezetés-verze-bridge-verze-refrén-verze-refrén-szóló-refrén", meg hasonló megoldások. Nyilván ezeket valamilyen szinten lehet variálni, lényeg hogy azért megmaradjon egy "emészthető felépítése" a dalnak, legyen egy csúcspontja, stb...
Szerintem tanulás...tanulás...tanulás...
Azt érzem, hogy nem tudod, hogy működik egy dal szerketileg...
Tanulj meg sok dalt, figyeld a felépítését, ülj össze haverokkal kreativkodni...
Igazság szerint az a problémám, hogy ha támad is egy alapötletem (dallam, riff, akkordmenet, akármi), abból nem tudom hogy építhetnék köré egy teljes számot. Meg ha elkap egy érzelem, azt sem tudom hogyan (bár bluevoodoo "éneklős" technikáját kipróbálom) adjam át. Meg ha sikerül valami is, akkor is azt érzem, hogy nincs bennem semmi kreativitás, fantázia. Van bajom bőven...:):(
amikor volt Jeff Loomis clinic Budapesten, megkérdeztük tőle, hogy mit csinál, amikor nem jönnek az ötletek. erre azt válszolta, hogy 2-3 napig nem agyal semmin, aztán megint jönnek az ötletek.
emellett kiemelte, hogy mindennap írjunk valami, kísérletezzünk a riffekkel. ha egy nap egy jó riffet kitalálunk, az már király, és így sok ötlet gyülemlik majd fel, amibőé lehet válogatni egy szám írásához. (tudom ez csak az utolsó kérdésre válasz)
Szerintem ő magára az egészre gondolt...a zeneszerzésre, dalírásra.
De szólók alkotásában igazad van, ugye ott az alap adja meg milyen érzést vált majd ki belőled.
Szerintem - bár lehet, hogy nem egészen erre gondoltál, mikor a problémádat említetted - úgy lehet legjobban átadni az ember érzéseit, amit a dallamok megírásakor/kitalálásakor érez, ha a gitározást úgy fogod fel, mintha énekelnél. Vibratoknál is érdemes jó énekeseket figyelni, hogy hogyan frazeálnak, és próbálni hasonló dolgokat megvalósítani gitáron, így mondhatni parlando előadásmódot lehet elérni, ami igazán kifejező lesz. Érdemes többféle vibratoval kísérletezni, annál rosszabb szerintem nincs, mint mikor egy gitáros egyféle vibratot tud, és azt pakolja mindenhova, lehet játszani a tempoval, hogy mennyire veszi az ember szélesre a vibratot, szerintem ez a kulcsa annak, hogy minél jobban kifejezd azt,ami benned van.
Ilyen éneklős gitározásra példának tudnám ezt hozni:
Lásd pl. #1785 ....ez is egy ilyen afférom eredménye, nem volt cél, nem volt semmi, csak inspirált a hangszin...aztán lett egy ilyen kis amatőr akármi, iamit eltettem...egyszer lehet lesz belőle valami.
Sőt...nagyon sokszor jól esik csak úgy tanulni újat....bármit...akár elméleti, akár gyakorlati...sokszor ezt szeretem...csak úgy tanulni újat, mind gitáron, mind zongorán, mind pedig elméleti síkon. Aztán meg, ha megvan az ötlet, szeretem tovább építeni, dallá formálni és látni ahogy gömbölyödik...van amikr kipukkan ugye:DDDD...sokkal jobban vonz a zene ezen része, mintsem a koncertezés, amit mindenki ezerrel tol az arcomba...be kell lássam számomra az a nyüg, bár amikor már ott vagyok átvezsem az érzést, de nem ez vonz a zenélésben. számomra a rajz, a grafika sem a kiállításról szólt, célként sem ez volt kitűzve soha...inkább, hogy kész legyen, amit szerettem volna és abból sok, ami bemegy egymappába(itt albumba).
Ötletek szerintem valamiből fakadnak....olyan nincs, hogy csak úgy...
És ugye valljuk be zenélés nagy része gyakorlás, céltalan jam egy alapra, egy új nóta betanulása, egy skála, vagy harmóniamenet kibogozása, betanulása....és itt is vagyunk, hogy miből születik valami. Pl.: nálam sokszor van, amire Dcsaba barátom vezetett rá, hogy csak ülök a tv előtt este és közben fogom a hangszert és épp csak az új skálát gyakorlom, hogy rögződjenek az ujjaban....és tévesztek...és hopp, itt ez de jó kis ritmus, de jó kis hangköz....és összeáll egy riffé, majd ennek nekifekszem, gondolkodom rajta, aztán vagy a fiókban végzi felvéve, vagy dal lesz hamar belőle....ennyi:)
Eddig te vagy a második. A versenyt úgy értékelik, hogy minden körben pontoz a zsűri, a végén pedig összesített pontok alapján áll fel egy végső rangsor, az eredeti kiírás szerint az első tíz helyezett egy élő döntőn vesz részt.
