Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
A fő problémám az, hogy ezt nem amolyan "alkotói válságnak" élem meg (bár a levélben ezt írtam), hanem úgy, mintha nem is tudnék elindulni az önkifejezés útján. És nem tudom mit kéne változtatnom, javítanom, vagy gyakorolnom, hogy el tudjak indulni. Pedig az érzékenység megvan, ami ehhez kellene. Másik csavar a dologban amit írtam, az az írás: ott úgy érzem ezt meg tudom tenni, sőt, teljesen természetesnek hat számomra, hogy ott kifejezem magam, a zenélésben nem így érzem.
Szóval szívesen várnék kommenteket, hogy ezzel mit lehetne kezdeni szerintetek.
Vagy egyszerűen csak nincs a zenéléshez tehetségem...?:S
Gábor kérdése (#1863) szerintem nagyon jó beszélgetés-téma lehetne itt a topikban, ezért is javasoltam neki, hogy tegye fel itt is.
Szóval: ki mit gondol erről témáról? Hogyan lehet teljesen kifejezni magunkat a zenén keresztül? Hogyan találhatja meg az ember a saját hangját és stílusát? Mit lehet tenni, ha átmenetileg épp nem megy jól a zenélés, nem jönnek az ötletek?
Ezzel kapcsolatban várnánk a személyes élményeket, reagálásokat. Nekem is volt ilyen keresgélős időszakom a zenéléssel 6-7 évvel ezelőtt, majd én is írok gondolatokat a témában.
Nagyon szívesen!
Igen, ilyenre gondoltam, az új verziód sokkal kerekebb és egységesebb lett így.
A vibrato-val és csúszásokkal kapcsolatban majd csinálok felvételt valamelyik nap és felteszem.
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy ismét szántál rám (is) időt és alapos elemezést írtál a szólómról.
Utólag visszahallgatva az általad leírtakkal csak egyetérteni tudok. A vibrátót még sokat kell gyakorolnom, mert az nem az igazi, de próbálkozom.
Úgy gondoltam, hogy a javaslataidat megfogadva készítek egy új verziót is a szólóból. Az eleje még mindig kicsit hirtelen, de már jobb. A végén is megfordítottam kis variálással a két részt. Így nekem jobban tetszik.
Erről már nem kérek részletes elemzést, csak annyit, hogy ilyesmi dolgokra gondoltál-e, illetve jobb lett e így szerinted. (szerintem igen )
köszönöm szépen a kritikát!
valami ilyesmire számítottam, hogy tök más megközelítésben kapjuk a sallert a refrén jó ötlet, el fogunk rajta mélázni.
én váltig nem érzem, hogy a basszusmenetből nagyon kilógna az a pár hang, de valószínűleg már megszoktam(mint a kínaiak a kommunizmust), valahogy az egy összefüggő 'pattern' amire rámegy sokféle akkordmenet...
a gitározás mindenestül improvizáció volt, dallamostul, szólóstul...most már sanszos hogy másképp csinálnék pár dolgot. a 3:28 körüli súrlódást se érzem, valószínű ez is már 'rögzült'...
köszönöm az idődet...
majd valamikor belinkelem a másik 'szerkezeti kakukktojás' nótát, a Nightmare-t.
üdv, világbéke, meg világsiker kísérjen!
Többször is meghallgattam a számot, és alapvetően nagyon kellemes zene ez, jó volt hallgatni, de azért pár javaslatot és megjegyzést leírok.
A nyitó basszusgitár-témában kicsit furcsán szólt, hogy végig a tiszta kvintek mentek. Elsősorban a G#-D# és a F#-C# kvintpár felső hangjai lógnak ki a hangnemből, én itt G#-E és F#-D párokat játszanék. Persze lehet, hogy pont az volt a koncepció, hogy el akartátok kerülni a sablonosabb, gyakoribb megoldást, és ezért ment a kvintpárok felső hangjain is végig a kromatika. Viszont mivel a szám a dallamos stílust célozza meg, ezzel a céllal ezek a kilógó hangok kicsit szembementek. A második körben, 0:15-től, ahol a gitár belép és szép harmóniákat játszik, ott ez a D# és a C# a basszusban nagyon kikiabál. Ez így nyitásként bizonytalanabbá teszi a hallgatóság számára, hogy mire is számítson a stílus szempontjából. Én a szám közepén inkább el tudnám képzelni ezt a D# és C# hangokkal megtűzdelt basszusgitár-témát, mert addigra bőven kialakulhatna a megfelelő benyomás a számról (a dallamosság), és akkor kontrasztként jó is lehet ez a kis vadítás. A szám elején még nem volt mihez mérni ezt a kontrasztot.
0:30-tól a főtéma nagyon kellemes és ízléses, a hangszín is szép (long live Sublime pickups:) Az ismétlés is sárkányos lett 0:45-től, nagyon tetszetősek voltak a finom variálások.
Én 1:01-nél még nem váltanék hangszínt, inkább ehelyett a témát váltanám fel egy másikkal. Idáig már lement pont annyi kör, hogy az új témának jól meg lett ágyazva. Gondolom érezted is, hogy kell valami váltás, és ezért váltottál hangszínt. Persze ezek szubjektív dolgok, de szerintem egyértelműen jobb lett volna, ha marad a gitárhangszín, és cserébe egy új témára játszol tovább.
Az 1:30-tól induló basszustéma például simán helyet cserélhetne a nyitótémával, a fent leírtak alapján. Szép volt a nagyon hosszú A hang (ilyenkor mindig Gary Moore Parisienne Walkways száma jut eszembe). Viszont szerkezetileg tényleg hiányzik nagyon egy másik téma, másik harmóniamenet. Én biztosan legkésőbb 1:01-nél behoztam volna egy refrént, és a refrén után indulhatott volna megint a kromatikus téma (és ekkor már indokolt lett volna a hangszínváltás). És ez esetben kb. 2:20-2:30 táján jött volna el a kiállós, nyugis rész, ami jelenleg 1:30-nál van. Utána a nyugis részből nagy kontrasztként, teljes hangerővel indulhatna másodszor is az a bizonyos eltérő jellegű (jelenleg még nem létező) refrén, és kb. 3:40-nél érne véget. Utána pedig mehetne az, ami most 2:58-nál indul, azaz az alaptéma "mindent bele” verziója, keményebb dobbal, gitár-száguldásokkal. És ez hirtelen egy kiálló befejező akkordban érne véget. Az itt felvázolt javaslat a szerkezetre szerintem sokkal ütősebbé tenné az egészet (és ami legalább ilyen lényeges: koncertszámként is sokkal hatásosabb lenne így).
Nyilván ezek szubjektív javaslatok, elég Pink Floydot, Police-t és Dream Theatert hallgattam ahhoz, hogy tudjam: a legszokatlanabb és legelvontabb szám-felépítés is lehet nagyon hatásos. De én biztosan átszerkeszteném a számot, és akkor sokkal többet ki tudtok hozni belőle hangulatilag/hatásosságban is. A dallamosság és az eljátszás viszont rendben volt, szép és finom díszítések és frázisok voltak végig. 3:28-nál a második C hang ütközik a basszusban a H hanggal, itt a H hang szebben készítené elő a következő ütemben a nyújtást D-re.
Jöhet majd még további szám is ide a topikba. Amit egyszer korábban belinkeltél, az is lájkolós volt, és ez is az lehet, egy kis sorrend-cserével és egy markáns refrén behozatalával.
Először is, tetszett a szóló zenei alapjának első felében az, hogy a fél-egész skálára emlékeztető megközelítést találtatok ki, ez vadabb és kevésbé sablonos volt, mint egy mezei fríges riff. Az alap második felében pedig jó ötlet volt, hogy akkordosabb, több mozgással járó riffet használtatok, így a két rész jó kontrasztot képezett a szólóhoz.
És akkor a szólóról:
Első szakasz (0:04-0:15): a motívumok tudatos használatának ezúttal is örültem. Én több vibrato-t tennék a hosszú hangokhoz, a nyitó C hang is egész máshogy szólalna meg így. Sőt, egy felcsúszással érkezve még inkább hatásos és dinamikus lenne. A felcsúszás akár az előző kiállás alatt is elindulhatna, és ha a megérkezés után odarakod a széles sárkány-vibrato, akkor sokkal figyelemfelhívóbb az egész. A másik gondolatom az, hogy ebbe a szakaszba talán ez a háromféle téma sok volt. Valószínűleg azért volt ez az érzésem itt, mert teljesen különböző ritmusú témák voltak ezek. Ha valamelyik téma ritmusa egy kicsit emlékeztetetett volna az előzőre, akkor elfért volna ez a három téma is itt. Amúgy a három témából az első (0:04-0:10) tetszett a legjobban.
Második szakasz (0:15-0:26): itt például a szakasz felépítése tökéletes volt, az erős motívum végig elvitte a hátán a dolgot. Az is jó ötlet volt, ahogyan a dallam a második szakasz végére visszatért a nyitó C hang magasságához, szépen körbevitted az első fél percben a dallamot: volt sok mozgás hangmagasság szempontjából, és mégis maradt tér felfelé a szóló második részére, azaz sikerrel elkerülted, amibe könnyű lenne beleesni, hogy túl hamar elvész az izgalom, mert a szóló korán vált át magas fekvéses gyors futamokra. Szóval érezhető volt az átgondoltság. A motívumok szerkezetével kapcsolatban viszont úgy érzem, az első szakaszban lett volna jobb az egyféle téma, és a második szakaszban mehetett volna inkább a több téma, ez jobban hozzájárult volna a szóló lendületének a növeléséhez.
Harmadik szakasz (0:26-0:37): ez minden szempontból rendben volt, a hangmagasság haladt felfelé, a motívum is érdekes volt, és a témák száma és jellege is egyensúlyban volt. Amúgy itt a két téma felismerhetően egymás „rokona” volt, a sűrűség változása ellenére is, és pont erre utaltam az első szakasznál, ahol a három téma azért volt sok, mert egyik sem emlékeztetett a másikra.
Negyedik szakasz (0:37-0:51): Tetszett ez a szakasz is, minden rendben volt vele. És itt is egy téma teljesen elegendő volt. Egyébként én a 3. és 4. szakaszt megfordítanám (egy-két módosításokkal ez könnyen megoldható lenne), mert a mostani 3. szakasz jobban előkészítené a szóló befejező hangjait. A jelenlegi sorrendben a gyors tapping után (0:37) kicsit visszaül a szóló, csökken a lendület.
Összességében ez is jól átgondolt és tudatos szóló volt, egyedül az első szakasz billentette ki kicsit az egyensúlyt, a témák darabszáma miatt: 3 téma - 1 téma - 1.5 téma - 1 téma. (Az 1.5 a rokon témákra vonatkozik) A pontosság is szépen alakul, úgy hallom. A kicsivel több és szélesebb vibrato-t érdemes kipróbálni a hosszú hangoknál, és a le- vagy felcsúszásokból is lehetne kicsit több, akkor még több élet lesz a hangokban.
Tamással megint volt egy levélváltásunk, és kérésére a kérdésemet bemásolom, hogy itt reagálhasson - reméljük másoknak is segítve ezzel.:( Ugyanakkor ha bárki ilyen helyzetet átélt valaha, és van tapasztalata írja meg nyugodtan, minél több vélemény van, annál többet tanulhatunk egymástól. A kérdésem pedig ez (csak átmásolom a levélből):
A kérdésem pedig talán a legkomolyabb, amit a zenélésben lehet kérdezni: úgy érzem nem tudom kifejezni magam a zenén keresztül. Te éreztél valaha ilyet, és ha igen hogy léptél túl rajta? Szerinted mit, miket és hogyan kellene gyakorolnom? Nincsenek nagy igényeim, nem akarok sem virtuóz sem világhírű lenni (bár mindkettőnek örülnék, ha eljutnék arra a szintre), de az önkifejezés számomra nagyon fontos, mert úgy érzem így nem tudok kiteljesedni. Tudsz ebben segíteni, vagy a válasz lehet csak annyi, hogy nem "erre lettem kitalálva", nem ez az amiért küzdenem kéne? Két érdekesség: ha úgy döntöttem eddig bármikor, hogy abbahagyom a zenélést, akkor egy darabig bírtam, de aztán elkezdett hiányozni. Ha küzdök, akkor falakba ütközök, főleg az önkifejezés terén. A másik dolog az, hogy érdekel az írás is, és ezt sohasem tudtam összehangolni a gitározással (ezért is kérdeztem a fórumon, hogy ki mit hogy hangol össze más hobbikkal, írtad is a sportot, pszichológiát, meditációt, zenélést meg még pár dolgot), és e mellett még az is a képben van, hogy írásban ki tudom fejezni önmagam.
Mindkettőnek megvan az ideje és e heyle (mármint az óvatoskodásnak és a "leugatásnak" is). Sokszor tényleg jobb a finomkodás, mert a durva kritika elveheti az ember kedvét az egésztől, de van pl. egy haverom, aki egyszerűen nem hajlandó elfogadni a tanárja segítő szándékát, őt lehet le kéne picit oltani. De alapjáraton az emberek többségénél a finom kritika használható szerintem.:)
Milyen alázás ???
Neked üldözési mániád van !
Mikor Jeti panaszkodott hogy a fűtetlen lakásban ücsörög és fázik, beírtam hogy vegyen egy síoverallt, akkor is ugrottál egyszerre.
Meg sokszor máskor is, szintén teljesen feleslegesen.
kicsit azért sikerült megpiszkálnod, mert ez a hely nem erről szól.
egy szakmai fórumon, egy adott produktum hibának és pozitívumainak kiértékelése, és tanácsok kérése és adása a lényeg, nem pedig az alázása.
Gitározik, nem ?
Vagy esetleg hárfán nyomja torzítóval. Mittom én.
Nekem nagyon eccerűnek tűnt az egész. Ez van. Sajnálom. Nem állt szándékomban megbántani téged vele.
Tetszik az "óvatosan építő kritika" kifejezés Valóban sokkal jobb hatása van, ha a fejlesztendő dolgokat pozitív sárkányköntösbe csomagolva írom le. Így is kiderül belőle hogy min kell javítani, de sokkal nagyobb motiváció tud így beindulni. Ez amúgy az élet minden területén beválik.
3 mondattal elintézted, bár nem is téged kértelek ezért volt a felhördülés, gondolom...
a vérfürdőt azért kértem, mert Tamás hajlamos 'óvatosan építő' kritikát írni, ez amúgy teljesen jó, de jeleztem, hogy bírom a vért(de csak a sajátomat)
we might go slightly deeper.
seems to me you just watching and criticising the color of the foam of the waves, and likely dont see the 1000feet depth covered with it.
Szia Tamás!
Nagyon jó,gyönyörű a hangszin is.Többször is meghallgattam nekem a 0:34 0:50-ig rész tetszik a legjobban.Nagyon szép a harmónia,lehet rá meditálni.
Nagyon szeretem az ilyen ötletes improvizációkat hallgatni.Köszi.
Tamás! Tegnap késő este írtam egy levelet, csak ide már nem volt erőm beírni. Szóval ha van időd légy szives tedd meg, hogy reagálsz rá, aztán ha kiveséztük tőlem ide is bemásolhatjuk.:)
Köszönöm a segítséget előre is!
Köszi A Synesthesia a zenekar debütalbumán, a 2009-es Taste Smashed To Pieces-en volt, amire gyakorlatilag folyamatosan megkapták/megkaptuk, hogy a Death hatása megkérdőjelezhetetlen, ami így is volt akkor. Viszont arra jutottunk, hogy nincs sok értelme huszonpár évesen olyan stílushoz ragaszkodni, ami a zenekar felével egyidős kb., a modern dolgok ugyanúgy felvállalhatók, és sokkal előremutatóbbak, mintha az itthon olyannyira népszerű oldschool verklit tekerné az ember. Zeneileg iszonyatosan kitágultak a lehetőségek a metalzenén belül is, elég csak arra gondolni, hogy mi minden hatás fedezhető fel a Periphery ízig-vérig metal debütáló lemezén, vagy akár említhetném a Textures-t, a Tesseractot vagy a Sikth-et is. Hálistennek a világon (Magyarországon kívül) nem ciki ezeket a hatásokat beépíteni a zenébe, így lehet egy dalban egy matekmetal riff elektros-ambientes dobbal és effektekkel, HC-s vagy death metalos acsarkodás mellett popos énekdallamokkal, jazzes akkordszólószerű betétekkel, mégis kerek egésszé állnak össze ezek a dolgok. Magyarországon sajnos nem érett meg még a rockzenét kedvelők javarésze arra, hogy ezt befogadja, ők leragadtak 90-ben a Metallica fekete lemezénél és az azt megelőző dolgoknál, esetleg még a 90-es évekből Sepultura, Pantera, Machine Head talán megvan, de minden más nekik divatmajmolás. És ez tök szomorú, mert közben iszonyatosan tehetséges fiatal bandák vannak/voltak itthon is, akik az előzőekben taglalt szűklátókörűség miatt kialakult érdektelenségből fakadóan földbe álltak, vagy legfeljebb vegetálnak. (Stonehenge, Wendigo, after@ll, Da Capo, Perfect Symmetry, Eclipse, Varso, csak hogy párat említsek)
Most hallgattam meg a linkelt számokat. Eddig valahogy elkerülte a figyelmem, de ez a Synesthesia c. nagyon állat. Nekem legalább is az tetszik a legjobban. Emlékeztet egy kicsit a Death-re. Gratula! Ez régebbi nóta?
Én sem haladok a korral, a modernebb thrash dolgokat csak lassabban dolgozom fel.
Belinkelem az új számunk szólóját és az alapot is. Ha lesz egy kis időd írj már róla egy kis elemzést légy szíves.
Roar - Bármi áron (alap) by roarmetal
Na, ez már aztán tényleg sárkányosan jó kis futam Romeo-tól. Az eredeti tempó nagyon nehéz, de lassú tempó mellett is nagyon hatékony pengetési gyakorlatot jelent. Váltott pengetéssel kell játszani. A végén a tapping a 20. bundon van, de az előtte levő nyújtás megtartása miatt a 22. bund hangja (D) fog megszólalni.
Ha meglesz a klip, akkor azt is tedd majd fel ide mindenképpen.
És valóban így van, amit az itthoni zenei viszonyokról írtál, a többség nem is találkozik sehol a modern és izgalmas zenékkel, úgyhogy ha külön nem keres rá valahol a neten, akkor marad számára az, amit az itthoni médián keresztül megkap.
Bocsánat, de az iframe-et ki kellett cserélnem egy szimpla linkre, mert összekuszálta az oldalt, viszont így visszatértek az elveszett hozzászólások, sajnos a lottószámok nélkül.
Köszi Never Enough-ot épp most csiszoljuk véglegesre (modernizáljuk, mondhatni ), az volt az első fecske azon az új irányvonalon, amit a belépésem óta vett a zenekar (a két death metalosabb dal az első lemezről való még), játszottuk koncerteken egy jó fél évig, aztán kikristályosodott, hogy milyen részeket lehetne elhagyni belőle, ill. miket lehetne feltuningolni még. Most azon vagyunk, hogy szélesebb tábort fogjunk meg a zenénkkel, ennek érdekében a Columbo's Wife-ra forgatunk klipet, megcsináljuk a dalokat magyar szöveggel is az angol mellé, illetve folyamatosan promozzuk külföldre is a dolgot, a magyar közönség ugyanis sajnos általában nem vevő a naprakész, friss dolgokra, a legtöbben 20-25 éve up-to-date dolgokat hallgatnak szemellenzősen ma is, ezért ilyen tényleg friss dolgokkal itthon sokmindent nem lehet kezdeni. (Pl. ha bárkivel szóba kerülnek a héthúros gitárok, amiket használunk, a mai napig a Kornt emlegetik, holott már több,mint egy évtizede használnak széles körben héthúros gitárokat/mélyebb hangolásokat más zenészek, zenekarok is.)
Ha egyszer adódik egy lehetőség egy ilyen prog.metál csapat összerakására, akkor szívesen belevágnék. De amúgy a fő vonal mindenképpen az instrumentális gitár marad nálam hosszú távon is.
Amúgy ez a felvétel nem saját volt ezúttal, hanem az eredeti Symphony X számból raktam fel a részletet, én csak a lekottázást végeztem. Úgyhogy a fő érdem itt Michael Romeo mesteré
Nagyon jól szól,király!!!Ezt is Boss GT 3 -sal vetted fel? Vonalból vagy USB-én keresztűl?Azt hiszem Tamás hogy neked kéne csinálni egy Dream Theater-höz hasonló stilusu magyar zenekart az nagyon odaba..szós lenne.
Egyetértek, én is ezt a sorrendet állítottam fel magamnak, és még Donatit vártam a harmadik helyre. Ő azonban nem igazán illett a képbe, de nem a játéka alapján, hanem emberileg - túlságosan ufó.
Köszi! A fő érdem Michael Romeo mesteré, ő találta ki a szólót, lekottázni már egyszerűbb volt.
Az eredeti számot Romeo nagy szekunddal lejjebb hangolt gitáron játssza, ezért nála az üveghang a 3. bundra esik, ott már jóval könnyebb egy ilyen üveghang+vibrato kombináció.
Erről várhatóan nem lesz videó, de a jövő héten készítek majd új videókat (improvizációk is és gyakorlatok is lesznek köztük), majd ide is belinkelem ezeket.
Nekem Marco Minnemann játéka és lazasága tetszett a legjobban a jelöltek közül, de Mangini szorosan ott volt mellette a versenyben. Kíváncsi vagyok, miket fog dobolni majd a következő DT albumon.
Mangini elég jó nevekkel játszott már együtt: Annihilator, Extreme, James LaBrie és Steve Vai.
Tény, hogy Portnoy volt az egésznek a fő motorja, újabban már túlzottan is. Az biztos, hogy egy sokkal frissebb lemez lesz majd ez, teljesen új ez a helyzet.
Kíváncsi leszek hogy fog mostantól szólni a DT. Ha figyelmesebben meghallgatja az ember a Portroy féle zenéiket rájöhet, hogy a "DT-feelinghez" rengeteget hozzátett az az ember. Mangininek fel van adva a lecke. Játszik még valahol?
Az egyik célom, hogy ez a topik mindig naprakész & élenjáró legyen, úgyhogy ma lekottáztam a Symphony X egyik szólóját az egyik új számukból, amelyet a napokban tett a kiadó elérhetővé a még meg sem jelent lemezükről. A szóló mai része nem olyan nehéz, de a folytatás nagyon sárkányos lesz.
Az első négy ütemben a fontos hangok nagyon érdekesen alakultak, úgyhogy ezt külön kiemelem: az első ütemben az A hang volt hosszan kitartva, amely a hangnem 4. foka. A 4. fok szinte mindig nyitottságot, feszültséget hoz be, és ezért óvatosan (és minél tudatosabban) kell adagolni.
Azt kell mondjam, a szóló nyitóhangjaként nagyon jól funkcionált itt ez az A hang, rögtön kíváncsivá teszi az embert a folytatásra. A legtöbben ritkán kezdemek témákat a 4. fokon, úgyhogy jó ötletet adtál, hogy ezzel többet is érdemes kísérletezni. (Szóló lezárásaként viszont a legjobb elkerülni a 4. fokot.)
A második ütemben az F volt hosszan kitartva (leszállított 2. fok) amely szintén egy feszültebb hang, és egyben a fríg hangnem legjellegzetesebb foka. Mivel lefelé haladt a dallamod (először A, aztán F), ezért a harmadik ütem fontos hangja, az E hang (1. fok) tökéletes megérkezést jelentett. Jó ötlet volt, hogy a negyedik ütemben is ezt az E hangot jártad körül.
Egyébként ez a négy ütem ritmikailag és szerkezetében is kerek egész volt.
A második négy ütem mozgalmasabb és keletiesebb volt, úgyhogy megfelelően továbbfejlesztette az addig történteket.
A harmadik négy ütemben (a Bb-líd hangnemű szakasz eleje) jól használtad ki azt a lehetőséget, hogy ezekre az akkordokra nagyon szép dallamokat lehet játszani. Itt is rendben voltak a fontos hangok, minden akkord "elégedett" lehetett a neki juttatott hangokkal.
A negyedik négy ütemben tetszett, ahogy egyre feljebb vitted a dallamot, így a teljes szóló során egy tudatos dallamépítés ment végig, egy kerek történet alakult ki. A záró A-dúr akkordnál használt legutolsó hangod (7. fok, G hang) főleg akkor jó választás, ha van utána folytatás, mivel a dúr akkordokra játszott kis szeptim nem jelent teljes lezárást. Ha például egy D-moll akkorddal folytatódott volna az akkordmenet (V-I lépés), akkor a G hang nagyon jól vezetne rá egy F hangra, amely a D-moll akkord 3. foka
Úgyhogy összességében nagyon szép és átgondolt szóló volt ez, gratulálok hozzá.
A szólóhangszínen érdemes lejjeb venned a delay-t. A sűrűsége, az ismétlések száma és a hangereje is kicsit sok, elég ha negyedenkénti ismétlésre és kb. 20%-os hangerőre állítod be.
..javaslom mindenkinek gyakorláshoz a zavaró tényezők bevetését.
Én itt pl 4 éves gyönyörű lányomat akasztottam a nyakamba, fülembe üvöltözve: -Apa!!! Játszuuunk!!!!:DDDDD
H így is pontosak tudunk lenni és azt is játszuk amit akarunk, elmondhatjuk, hogy tudunk valamit:DDDD...nekem nem jött össze még:)
Míra by norbert78
Valamiért behalt a gépem, csak csökkentett módban megy amint megcsináltatom rendes backingre próbálok vmit. Tényleg a felépítés kell :S az intro vagy átvezető részeket kéne gyakorolnom,v is inkább kifejlesztenem, mert az a bajom, h nagyon hamar elérem a csúcspontot, nincs összerakva, lehet sokszor ezért foygok ki az ötletből, vis ettől érződik unalmasnak a játékom, mert Satrianitól sem hallgatnám azt, h 5 percen keresztül teker, gy nyomja a szám témáját, megpróbálok nekifeküdni. Köszi a tanácsokat.
A felvételből megpróbáltam minél jobban kihallani a szólót, mert nem volt túl hangos. Ilyen rövid részletből nem lehet általános igazságokat leszűrni, de az hallatszik hogy a dallamérzék rendben van, inkább a szóló felépítése és a ritmusok tudatos kezelése hallatszik még fejlesztendőnek. A kedvenc részem 0:39-nél volt, ahol egy nagy ugrással a G hanghoz érkeztél. A végén a lelassulós rész is jó volt.
Azt javaslom, hogy minél több zenei alapra játsszál, és próbáld meg a témákat a ritmusok felől megközelíteni, ez a legfontosabb tényező egyértelműen.
Mindegyiknek az alaphang és a terc a kiemelten fontos hangja, a harmadik fontos hang pedig mindegyiknek máshol van.
Például a lídnek a 4. fok, a dórnak a 6. fok, a mixolídnak a 7. fok. Mindegyik skálának az a hang a harmadik fontos hangja, amelyben eltér egy ugyanolyan alaphangú dúr ill. moll skálától. (Ugyanis a lokriszi kivételével mindegyik modális skála csak egy hangban tér el egy dúrtól vagy molltól.)
Szia Tamás!
Nagyon szépen köszönöm az elemzést.Végig követtem amiket írtál,teljesen így van.Még sokat kell gyakorolni ezeket a skálákat, meg eltalálni a hangulatát.Tényleg ott vannak a hibák ahol mondod.Nagyon szeretek ilyen alapokra kitalálni valami újat,ha egyszer valamikor több időm lesz tutira szétgyakorlom ezeket a témákat.Mégegyszer nagyon köszönöm a segítségedet,megfogadom tanácsaidat.
)
)
). Viszont szerkezetileg tényleg hiányzik nagyon egy másik téma, másik harmóniamenet. Én biztosan legkésőbb 1:01-nél behoztam volna egy refrént, és a refrén után indulhatott volna megint a kromatikus téma (és ekkor már indokolt lett volna a hangszínváltás). És ez esetben kb. 2:20-2:30 táján jött volna el a kiállós, nyugis rész, ami jelenleg 1:30-nál van. Utána a nyugis részből nagy kontrasztként, teljes hangerővel indulhatna másodszor is az a bizonyos eltérő jellegű (jelenleg még nem létező) refrén, és kb. 3:40-nél érne véget. Utána pedig mehetne az, ami most 2:58-nál indul, azaz az alaptéma "mindent bele” verziója, keményebb dobbal, gitár-száguldásokkal. És ez hirtelen egy kiálló befejező akkordban érne véget. Az itt felvázolt javaslat a szerkezetre szerintem sokkal ütősebbé tenné az egészet (és ami legalább ilyen lényeges: koncertszámként is sokkal hatásosabb lenne így).
kritikát írni, ez amúgy teljesen jó, de jeleztem, hogy bírom a vért(de csak a sajátomat
Egyetértek, én is ezt a sorrendet állítottam fel magamnak, és még Donatit vártam a harmadik helyre. Ő azonban nem igazán illett a képbe, de nem a játéka alapján, hanem emberileg - túlságosan ufó. 
, a linkre válaszoltam 