Jónás Tamás (instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek)
Instrumentális rock gitár ötletek, technikai trükkök, improvizációs tippek
Ahhoz hogy hozzászólhass a témához, előbb be kell jelentkezned!
Nagyon profin vágjátok ezeket a skála dlgokat ahogy itt olvasom!
Valami magyar nyelven írodott könyv nincsen erről,mert ez a "skálatan" szerintem sok embert érdekel ki eddig csak autodidakta módon tanult gitározni mint én.
(Leülök ha tetszik egy leszdem fülre vagy ha nem tudom akkor megoldom valahogy )
Szóloknál ezek nem mennek olyan jól hogy leszedem és kész ha lenne egy biztos elméleti tudás a zsebben akkor lehetne már improvizálni is.
Szívesen, de ahogy Tamás is mondta, ezek csak az ujjrendek. Tehát ez annyit tud, hogy ha megtanulod, akkor ha valaki azt mondja neked, hogy játssz le egy xy skálát, akkor le fogod tudni játszani, ill. még azért is hasznos, mert ha ezeket tudod, akkor be tudod játszani az egész nyakat, adott hangnemben. Viszont a modális skálák "funkcióiról" ez nem árul el semmit. Azokat úgy a legegyszerűbb szemléltetni, hogy adott basszus hangra (vagy akár egy torzított kvintre) rájátszod az összes modálist. Azokból már ki lehet hallani, hogy mitől mixolíd a mixolíd, stb.
Örülök hogy újból előveszed a gitárt. A gitárnál alig van 2-3 jobb dolog:)
És köszi a felvételeket. Mint első beküldőnek, egy ajándékcsomag jár neked, küldöm mailben. Egyébként jól szólt, tetszett mind a kettő. Úgy hallom ezekből, hogy a szép dallamokra való ráérzésben kifejezetten jól állsz. Márpedig a dallamérzék talán a legfontosabb (a ritmussal együtt).
Egy ötlet: a 2. szólód nagyon erős témával indult az első másodpercekben. Én ezt mindenképp megismételtem volna rögtön utána (nem a konkrét dallamot, hanem a pontos ritmust).
A szabály helytállóságáról: mivel ez jazzes világ, ezért itt sokkal kevésbé kötötten fogják fel a skálákat.
Sokszor a "jó" hangoknál jobbak a "szép" hangok (wow, ez jól hangzott), azaz a dallamvonal, vagy egy ismételgetett hangközcsoport folytonossága felülírja azt, hogy mit "kellene" itt játszanunk. (Jó példa erre Greg Howe mester, vagy akár a régiek közül Charlie Christian is.)
Én V-I esetén nagyon ritkán használom a domináns lídet, az alterált sokkal ízesebben szól. Sokszor egy kromatikusan felturbózott dór is jobb ilyenkor a domináns lídnél.
példa: egy E-mollban levő akkordmenet végén az V-I lépés pl. így néz ki:
H7-Em (vagy ezek díszített változatai)
Itt az H7 akkord egy domináns szeptim, amely az V. pozícióban van (azaz "resolving to I", ahogy írtad).
Erre az akkordra a H-alterált, a H-fél-egész, vagy a H-spanyol fríg játszható. Mindhárom skála jobban illik majd az E-mollhoz, mint a H-domináns líd.
H-alterált: H C D Eb F G A
H-spanyol fríg: H C D# E F# G A
H-fél-egész: H C D Eb F Gb Ab A
Mindhárom skála teljesíti, hogy szerepel benne a D# vagy az Eb hang, amely jól megy a H-dúr akkordhoz. (Itt az enharmonikusságnak kicsit más szerepe van, a jazz világában vagyunk). És mindhárom skálában nyüzsögnek az olyan hangok, amelyek az E-moll skálában is benne vannak, azaz az átmenet gördülékeny lesz (G, A, C, D). Ehhez képest a H-domináns líd a H C# D# E# F# G# A hangokat tartalmazná, amelyek után sokkal nagyobb törést jelent a záróakkord E-moll skálája.
Valóban, domináns szeptim akkordok esetén szokás használni, kicsit markánsabb hangulata van, mint a mezei mixolídnek.
Viszont ha V-I lépésnél járunk, akkor az V. fokra épített szeptimakkordra inkább az alterált skálát szokták használni. Ezenkívül még a fél-egész is népszerű ilyenkor, de a spanyol fríg is jól használható. A magyarázat egyszerű: ez a három skála elég sok közös hangot tartalmaz az I fokú alapakkordhoz tartozó skálával összevetve.
Domináns líd, nemhiába emlegettem tegnap többször is itt:)
A "lydian b7", azaz a domináns líd valóban a mel. moll skála 4. fokáról indul. De itt is gyakorlatiasabb az a megközelítés, hogy azt keressük 'mire hasonlít ez a skála?'
És kiderül, hogy a lídre is hasonlít (a líd skála 7. fokának leszállításával kapjuk), és a mixolídre is (a mixolíd 4. fokának megemelésével is kaphatjuk).
Más szavakkal, a domináns líd nem más, mint két skála zabigyereke. A mixolíd és a líd házasságon kívüli afférjéből keletkezett, csak nevelőszülőkhöz adták, és később drog- és jazzfüggő lett.
Gratulálok én is az új topickhoz! Nekem is lenne két kérdésem:
1: Lydian b7 skála.
Tiszta sor: A melodikus moll skála negyedik fokára egy domináns akkord épül.
Pl: Gm melodikus skála: G, A, B, C, D, E, Fis, G.
A negyedik fokra egy C7 domináns akkord épül.
A Gm melodikus skála( C lydian skála ), az F dúr skálától ( C mixolíd ) csak egy hangban tér el, és ez a felemelt 11. ( F-ből Fis )Ettől lesz ugye lydian.
Az én szakirodalmam szerint: Use the altered scale on any dominant 7th that's resolving to 1, and lydian b7 on any dominant 7th that's not resolving.
És a kérdés: Legalábbis én rengeteg ellenpéldát hallok, de nekem a fent említett környezetben tetszik egyedül.
Ez a "szabály" mennyire helytálló?
No, akkor az én újévi fogadalmam, hogy újra előveszem a gitáromat... Lassan fél éve hozzá se nyúltam és ez meg is érződik rendesen. Ez a felvevősdi - feltöltősdi lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet, legalább van valami aprócska motivációja az embernek.
Szóval lekaptam a fél perces alapot és gyorsan kaparásztam is rá valamit. Próbáltam itt-ott elkapni a ritmust, több-kevesebb sikerrel.
No mindegy, ennyit tudok, vállalom...
Én azt szoktam mindenkinek mondani, hogy ez a 7 modális ujjrend (6 húr, 3 hang húronként) nagyon jó dolog, mert vezetik az ujjakat, és könnyű velük gyors futamokat is játszani. De ezek önmagukban még semmit sem árulnak el az adott módusz zenei világáról.
Pl. az 5-7-9 -- 5-7-9 -- 5-7-9 kezdetű skála (mármint a 3 vastag húron) hiába viseli a mixolíd skála nevet, ezzel még nem hoztuk létre a mixolíd világot. Az ember felmegy rajta, és azt mondja magában. "Ez a mixolíd skála. Az összes görög tolja fel magának az idióta megnevezéseit."
Lányaimat is "ütik" a suliban, nagyobb már hibátlanul tolja, bármit gitározom neki, azonnal tudja a hangközöket, a kicsi még szenved vele, de majd megtanulja ( bár az új énektanárjuk egy ostoba picsa, 8 éves gyerekeket azzal "motívál", hogy ha nem tudják, akkor megbuknak..komoly problémái lehetnek a fejében, de majd helyreteszem..)
Igen, nekem ez az egyik idei fő tervem. Ha befejeződnek a 2. album felvételei (még kb. 2-3 hónap), akkor elkezdünk dolgozni a szólóanyag színpadra állításán.
Persze, jöhet minél több kérdés. A részletes válasz a F# és C hangokra a #127-esben.
Amúgy egy tipikus D-mixolíd akkordmenetben a D-dúr (vagy még jobb ha D7, sőt D13 esetén pluszpont és Unicum), a C-dúr, az A-dúr és a G-dúr szerepelne a legtöbbet.
Arról majd később szintén lesz szó, hogy az A-dúr a D-mixolídban miért változik szívesen a kegyetlen A7#5-re, vagy akár A7b5#9-re (alterálás).
Ahogy s4tch kolléga is említi, és nekem is sokan szokták mondani: gyakran ezeket a skálákat így mutatják be, hogy "a mixolíd skála a dúr skála 5. fokáról indul". S4tch le is írta (#111) mind a hét skálát, sorrendben.
Amellett, hogy ez a megközelítés teljesen igaz és tényszerű, van vele egy nagy gond. Mégpedig az, hogy ez semmilyen információt nem ad az adott skála hangulatáról/jellegéről. Ha az ember azt hallja, hogy egy skála egy másik skála X-edik fokáról indul (és ráadásul ennek a skálának borzalmas görög neve is van), akkor max. rábólint, aztán kimegy a hütőhöz kinyitni egy sört. Mert ebben a megközelítésben semmilyen gyakorlati hasznosság nincs.
Sokkal célszerűbb úgy megközelíteni a modális skálákat, hogy azok megmutassák nekünk a zenei hangulatukat. A modális skáláknak nem 'ujjrend' vagy 'valahányadik fokról indítás' a lényegük, hanem a zenei hangulat. Mindegyik módusz külön világ.
Például, a D-mixolíd (lásd a 2 zenei példámat pár hsz-el lejjebb). Ha azt mondom, hogy ez a G-dúr skála 5. fokáról indított skála, akkor erre 3 lehetséges válasz van: So what?! (USA), Was zum Teufel? (GER), Ésakkó'mos' mivan? (HUN).
Ha viszont azt mondom, hogy a D-mixolíd létrehozható a D-dúrból, mégpedig úgy, hogy veszed a D-dúrt, és leszállítod a 7. fokát, akkor varázslat történik. A D-mixolíd színre lép, és elárulja a 3 kulcshangját: D, F# és C.
Ugyanis:
- a D hang nyilván fontos, hiszen erről indul, erről neveztük el
- a F# is fontos, mivel a skála a dúrhoz hasonlít, ezért a nagy terc alapvető hangulati elemet ad (mivel D-től számítva nagy terc = F#)
- és a C is fontos, hiszen ebben tér el a mezei D-dúrtól, tehát nyilván ha ez a C sokat szerepel, akkor a D-mixolíd önálló világa jobban megjelenik.
Tehát ahelyett, hogy az "5. fokról indul" semmitmondó infójával bajlódtunk volna, máris megvan, hogy mi kell egy mixolíd hangulathoz:
- alaphang
- nagy terc
- kis szeptim
Próbáljátok ki, amit a lenti példáknál is írtam: D-húr üresen, G-húr 5. és 7. bund, H-húr 7. bund. És díszítésnek a további hangok, a skálából, pl. G-húr 4. és H-húr 8. és 10. Adjatok hozzá egy kis blues vagy rock ritmust, és kész a mixolíd, lehet tálalni.
Tomi, ha tudsz szolmizálni, az óriási segítség, gyakorlatilag mindent le tudsz játszani a gitáron, amit a fejedben hallasz, mert kened-vágod az összes létező hangközt, de én a Petán -meg most rajtad- kívül nem ismerek egy gitárost sem, aki tudná ezt..( én konkrétan nagyon sajnálom, hogy gyerekként ezt nem tanították meg nekem )
Terc, hetes. Mixolídban a hetes jelenti a különbséget egy sima dúrhoz képest (hasonlítsd össze egy D-dúrral a D-mixolídet; ezt leírta Tamás is), szóval az adja a mixolíd savát-borsát: kvázi az egy dúr skála, viszont "moll" (kis) szeptimmel.
(A harmonikus moll meg egy tiszta moll, de nagy szeptimmel.)
Tök jó, hogy ilyen sokan leírtátok az idei gitáros terveket/célokat. Köszönöm a sok hozzászólást! Úgy látom, hogy a legtöbb említést a modális skálák rendbetétele, az improvizálás fejlesztése és a számok írása kapta, úgyhogy most elsőként ezeket részletezzük majd.
A modális világról máris jön pár gondolat, eggyel feljebb.
Én a modális skálákat szolmizálva tanultam meg - bár én a szólókat is mindig így játszom a fejemben...
A skálák alaphangjáról indul a sor, pl. G esetében
G-ión: d r m f sz l t d (G a dó)
G-dór: r m f sz l t d r (G a ré)
G-fríg: m f sz l t d r m (G a mi)
stb...
így baromi egyszerű lejátszani... Igaz benne van, hogy az ABC-s hangoknak utána kell számolni, ha az a kérdés..
Kérdezni is lehet? Én egy másképpen elmondott leírat szerint fejtegetem ezeket a dolgokat (hangsúlyozom nagyon gyerekcipőben vagyok ezzel). Mondod, hogy D-mixolid. Ez nekem a fejemben és egy papír-ceruza segítségével a következőket jelenti. Mixolid az 5. mód, D-mixolid, a G dúr-é. Le szoktam firkálni a G dúr skálát is (G, A, B, C, D, E, F#). A harmóniához tehát a G dúr harmonizációjával választhatok akkordokat. Ha jól hallom a legvégén ebből a G, C, G (utóbbi egy oktávval feljebb, mint az első). A hangsúly meg a D-n van a mód miatt, ekörül kell mocorogjon a dallam. A F# és a C hang miért? Erre már nem tudom, vagy nem evidens nekem a válasz. Meg eddig jutottam kb. nagyjából ilyen szinten vagyok most elméletből. Mi az ami még következik ezekből (csak fogalmam sincs róla)? :). Köszi.
Azoknak, akiket "elijesztenek" a modális skálák:
Egyáltalán nem nagy cucc megtanulni őket, ha van egy jól összeszedett egységes tananyag hozzá. Én sokáig azért nem tanultam meg, mert sose láttam olyan oktató anyagot, amiben az összes ujjrendet egy egységes rendszerben elmondanák. Mert a gyakorlati része nem áll másból, mint 5 ujjrendből (+2, de azok nem teljesen külön ujjrendek, mert az 5 "alap" közül 2 lefedi őket), ezeket max. 2-3 nap alatt meg lehet jól tanulni, és elméletileg le is van fedve a teljes nyak. Ami nehezebb, az ezeknek a jó használata, hogy biztonságosan tudjon az ember mozogni egyikből a másikba, és egybe lássa az egészet, ez már csak gyakorlás. Egyébként Krisztián topcijában (valahol az elején) bent van az 5+2 ujjrend, én is onnan tanultam meg.
Az economy-t mutatja aminek az a lényege ,hogy mindig abba az "irányba" kezded amerre mész. pl. le-fel-le a következő húrnál a húrváltásnál le-fel-le stb. az a jó hogy ugyanabból a mozdulatból pengeted a következő húrt ellentétben a váltott pengetésnél.Nem könnyű megszokni ,főleg (mint nálam) ha a váltott pengetésre vagy beállva,de nagyon jól szól ha már megy:)))
ha valaki, hát te megérdemled az ingyenreklámot. nem is offolok, bár írtak itt páran megtévesztő/téves dolgokat kijelentő módban, de ez a te topic-od, vágj rendet a fejekben!
Nekem anno úgy magyarázta a tanárom, hogy adott egy C-dúr:
C D E F G A H
...és ha ugyanezt a hangsort különböző hangokról indítod, akkor meg is kapod a modális skálákat.
1. fok: C-dúr (CDEFGAH)
2. fok: D-dór (DEFGAHC)
3. fok: E-fríg (E-ről indítva ugyanezek a hangok)
4. fok: F-líd
5. fok: G-mixolíd
6. fok: A-moll
7. fok: H-lokriszi
Írtad, hogy elijesztenek ezek a 'mixolíd', meg 'líd' elnevezések. A nevek valóban ijesztők, de ezek a görögök nem tudtak jobbat kitalálni. Bár azért jó dolgot is feltaláltak (ouzo).
Mutatok két példát a mixolídre, és akkor nem lesz már íjesztő. Mind a két esetben az történik, hogy a D húrt üresen pengeted, a G húron az 5. és 7. bundok szerepelnek (C és D, és lefelé mehet még a 4. bund is), a H húron pedig a 7. és 8. bundok (F# és G, és felfelé még mehet a 10. bund is).
Kísérletezz ezekkel a helyszínekkel, miközben az üres D-húrt folyamatosan pengeted hozzá.
Az első példa a mixolíd egzotikusabb arca. Olyan hangulatot lehet vele kelteni, mint amikor a Himalája fennsíkról mutatnak műsort a Discoveryn, ahol az egész tájat csak 3 száraz kóró és két szétcsúszott, legelő jak alkotja:
És mind a kettő D-mixolíd volt. Ehhez csak azt kellett, hogy a D-dúr skálát használtam, de a 7. fokát leszállítottam fél hanggal. Így készül a D-mixolíd.
(D E F# G A H C). És ebből a hét hangból a D, a F# és a C a három legfontosabb, úgyhogy ezeket kell sokat szerepeltetni.
Én gitározásügyileg nem nagyon tudok hozzátenni, de van egy rakás írott anyagom amiket összegyűjtöttem. Sokhoz hanganyag is van. Ha van rá igény a listát (minden mappa méretével együtt) felteszem valahova. Arra nincs lehetőségem, hogy az egészet feltegyem valahova FTP-re. Egy-egy kisebb méretűt el tudok mailezni. Ha valakinek van lehetősége hostolni ezeket egyben (mindenki örömére, és hasznára), az segíthetne. Jó 8 GB az összes.
Romeo simán sweep penget, ha kell.
pl. smoke and mirror. ha ez nem űbertechnikás akkor mi az...
szerintem mindkét pengetést kell tudni és a kívánalomnak megfelelően használni.
vannak figurák, amik nagyon nyögvenyelősen vagy szinte lehetetlen módon játszhatóak a nem megfelelő pengetésssel.
szerintem a többség rosszabb esetben csak le ))) majd váltott és utána sweep (avagy economy) pengetési rendet tanul meg, ebben a sorrendben.
a beidegződéseket nagyon nehéz levetkőzni, jobb, ha egyből jót tanul az ember. a régi motorosoknál, akik infok nélkül autodidakta módon kezdték (mint magam is), beragadtak hüleségek és ha nem figyelek hopp ki is ugranak. szóval, aki most kezdi annak már ez a gödör nem annyira fenyegető, mert annyi jó tananyag van....
ahogy látom ez a topik jó hely lészen és nem.....(és nem kezdek bele semmi trollozásba)
szerintem sokkal jobb reklám egy gitártanárnak egy szakmai olümposztopik, mintha bármennyi "referencia" akármit linkel a "gitártanár kerestetik" nevezetű turkálóba
Skálákat, illetve skálák alatti húrváltást valóban nem nagyon penget oda-vissza, viszont vannak lickek, ahol nem tudja ezt megkerülni (lásd pl. Monster licks and speed picking, 13. példa).
Gilbertnek meg Vinnie Moore-nak vannak kegyetlen jól működő gyakorlatai. Pl. az "outside picking"-re Gilbert kitalált egy egyszerű gyakorolni valót, negyed óra alatt az agyban készség szintre lehet fejleszteni, utána a kéz már nagyjából követi az agyat, csak gyakorlás kérdése. Ha érdekel ilyesmi, a kottás topikba este pakolok fel néhányat.
Gambale-t én még nem láttam oda-vissza pengetni, ő mindent sweep-el old meg, eleve úgy használja (alakította át magának) a skála ujjrendeket, hogy azok mindig páratlan számra jöjjenek ki, mert akkor végig működik az irányba pengetés. Pl. a pentatonnál, ahol 2 hang esne egy húrra alapesetben, ő átalakította egy-három kiosztásra. Romeo meg oda-vissza penget leginkább, neki inkább a string skippinges tapping arpeggio-it érdemes tanulmányozni, én azt "loptam" le tőle
sajnos keményebb zenét játszanék, ráadásul nagyon küzdök a pregnáns, érthető szólózás elsajátításáért.
igen ,itt jön az hogy évtizedekig se tanár, se videó, se internet. a három hang/figura dolgok a legnehezebb, a gyors skálázás is nehéz így.
de az istennek se megy ez a váltott pengetés, csak tetű lassan.
próbálom magam azzal nyugtatni, hogy gambale-nek meg romeo-nak megy, akkor nekem is kell, hogy menjen.
Bár én basszusgitáros vagyok, de a zeneelmélet jól fog jönni, de csak mértékkel meg az alapoktól. :D Ami nagyon érdekel az a dalírás.
Idei tervek:
- beindítani a zenekart (jó kis heavy metal)
- több nincs. Végre álljon össze egy stabil formáció, fejezzük be a dalokat és írjunk újakat. Életem első fellépésén túlesni és a demo elkészítése. A gyakorlás stb nem terv, alap.
2011-01-04 08:59 |
#96
Nem biztos hogy baj ez, a pengetéstechnika megválasztása abból a szempontból lehet fontos, hogy milyen stílust akarsz (jól) játszani.
Ha kemény rockot, metált, akkor oda elengedhetetlen a váltott, ha viszont jazz-fusion muzsikákat, akkor oda meg simán jó csak a sweep. Ez utóbbi jóval folyékonyabb hangzást produkál, míg az előbbi meg sokkal pregnánsabb.
Eleve a különböző stílusokban használatos frazeálás miatt jobban használható egyik v, másik ( pl. rockban sok a 3 hang/húros figura, ami sweep-el elég viccesen tud szólni, míg jazzben meg sokszor egy húron csak egy hang van játszva, és már egy másikon a következő, ezért tök logikus lépés az irányba pengetés, de nyilván az a legtutibb, ha mindkettőt tudja az ember - főleg, ha több stílusban is akar mozogni.
A legfontosabb azonban az, hogy legalább egyet tudjál baromi jól, annak nincs értelme, hogy mindkettő megy valamennyire, de egyik se igazán.
Nekem az economy volt a természetes, amiben anno a Gambale-féle videó meg is erősített. Aztán nem gitároztam tizeniksz évig, és mikor tavaly újra elkezdtem néha tudatosabban pengetni, nem tudtam eldönteni, mit is kellene csinálni. Ennek megfelelően nem is tudok pengetni.
huh, én is próbáltam átállni a váltottra, nagyon nem megy.
anno sok évig az economy (most tudtam meg a nevét ) volt logikus, most már nem is megy másképp. lusta is vagyok rá, hogy rászánjak xy hónapot, évet a váltott (alternate?) pengetésre.
Hát eléggé keservesen ment, kb fél év alatt. Ma már a váltott pengetésre áll a kezem, de még nem megy tökéletesen, viszont az economy meg már nem megy... Úgyhogy legtöbbször-ha gyors futamok vannak-leginkább legato-kat v. arpeggio-kat használok (már ami megy belőle persze).
" alapvetően abban szeretnék segíteni, hogy mindenki új módszereket, új utakat találjon magának a gitározásban "
Kívánom, hogy célod a topikkal teljesüljön!
Valószínű, hogy nem fogok aktívan írni itt (sem), de biztosan követni fogom a történéseket.
Én is bevállalok valami zenei dolgot, egy év múlva jó lesz visszanézni, hogy mi sikerült belőle. Tervezem, hogy megtanulom a modális skálákat, idővel majd úgy szeretném használni őket, mint a gyerekek a legót. Bízom benne, hogy itt sok segítségem lesz majd.
Kezdőnek tudsz ajánlani valami technikát, gyakorlatot, amivel cseppenként adagolhatja magának a zeneelméletet ?
Mert az ilyen lydian meg mixolydianok kicsit elijesztenek.
Már a nevükkel is.
Ha már szóba került Scott Henderson, akkor beszéljünk kicsit a ritmikai motívumokról. Scott is emlegeti, hogy a ritmus a legfontosabb zenei elem, még a konkrét hangoknál is fontosabb. És ez tök így van.
A ritmikai motívumokkal kapcsolatban csomó példát készítettem már. Itt jön az egyik. A backing track a lehető legegyszerűbb (az Every Breath You Take akkordmenetére hasonlít).
Az improvizálásnál itt arra az egy dologra figyeltem, hogy a ritmusokkal játsszak. Tehát ha szembejött bármilyen ritmus, akkor azonnal megragadtam, és megismételtem. De csak a ritmus ismétlődik, a konkrét dallam többnyire máshova került a ritmus megismétlése során. És egy vagy kettő esetleg három ismétlés után jöhet a következő ritmus-elem.
Ebben a kb. 100 másodpercben tonnányi ilyen megismételt ritmus-elem lesz. Érdemes úgy hallgatni a szólót, hogy elsősorban ezeket keresitek benne. Pl. az első elem 0:03 és 0:06 között van, és rögtön ismétlődik 0:07-0:10 között. Vannak egész rövid elemek is (pl.csak két hangból állók), az első ilyen rövid elem 0:14-0:17 között jelenik meg 4 példányban.
Ezek a ritmus-elemek, amellett, hogy összetartják a szólót, nagyon jók a gördülékeny fekvésváltásra is. Pl. 0:48-0:53 között ez történik, a 4 hangból álló lassabb elem 2x jön elő, a vándorló arpeggio pedig 4x, és a végén a nyújtással a szóló egy egész más helyre került (és egyben új lendületet és energiát kapott ahhoz, hogy utána a magas fekvésben folytatódjon).
A kérdésnél maradva, részemről a következők a tervek:
- gyakorolni minél többet, rég játszott nótákat leporolni
- megtanulni rendesen keverni és maszterelni
- nyomni mindkét zenekart, koncertezni, dalokat írni
- gyarapítani a YT videóimat - a gépemen lévő kb 200 témából befejezni mondjuk 3-4-et végre
És köszi a részletes cél-leírást is. Az improvizálással & a szólók kerekségével/egységességével kapcsolatban majd írok itt számos példát és ötletet. És valóban így van ahogy írod, ez is fejleszthető.
sztm az improvizálást gyakorolni kell, csak úgy fejlődik. (tudom, nagy megfejtő vagyok). el kell kezdeni és egyre jobb lesz. meg kell tanulni pár licket kis zeneelmélet, de a lényeg a biztonságérzeten van, hogy átlátod a gitárt, hogy nem egy nagy útvesztő a fogólap. backingre ajánlom a youtube-ot. ITT egy jó csatorna.
A domináns líd és a havi két rocker csaj jól hangzik! Majd visszanézek tippekért... Esetleg valami jó-féle backing trackeket is szívesen látnék amik segítik a különböző skálák használatát.
Nem elvéve a topikgazda kenyerét: nézd meg Scott Henderson egyik oktatóvideóját, azt, amiben a dallamokról mesél hosszasan. (Nincs kéznél, de ha jól emlékszem, Melodic Phrasing a címe.) Mikor először láttam, többet tudtam meg a dallamvezetésről 10 perc alatt, mint előtte 20 év alatt. Nem tudom, Miki (vagy más) mennyire alkalmazza azt a magyarázatot az oktatásban, nekem messze érthetőbb volt, mint bármi más ebben a témában.
)
ha lenne egy biztos elméleti tudás a zsebben akkor lehetne már improvizálni is.
Te voltál még 1-2 órája 2010, és előtte ki tudja ki, ugye?
