Nekem ezzel a videóval sincs különösebb bajom, de ez nyilván ízlés dolga. Hogy Petrucci egy gép lenne feeling nélkül azt kétlem. A G3 jellegű produkciók pedig kicsit olyanok, mint egy olyan focicsapat, amelyikbe összeszedték az egyénileg legjobb játékosokat. Vagyis hiába jók külön-külön, semmi garancia arra, hogy képesek együtt játszani. Úgy tűnik, hogy neked nem jön be Petrucci soundja és játéka, amivel semmi baj nincs
Na igen, de lehet úgy is feldolgozni, coverelni, tiszteletet állítani, hogy az jó legyen. Ott van pl a Queensryche amit linkeltem, az pl zseniális, vagy a Shadow Gallery, ahol a Comfortably Numb szóló kicsit tovább van gondolva, és saját szájízre előadva, de mégis ott lélegzik benne az eredeti. Egyszóval lehet jól csinálni, emg rosszul. Petrucci meg nekem csupán egy gép, ez látszik/hallatszik nagyon a G3 turnékon is amiken ő is nyomta, tehnikás, tud, de érzés kevés szorult bele (persze, izlések, meglátások, én ezt gondolom, ne tessék megtrollolni )
No offense, de szvsz a feldolgozásnak pont az a lényege, hogy nem full ugyanúgy szól, mint az eredeti, hanem az adott zenekar teszi hozzá azt, amit "tud". Ennek tükrében Petruccira egy rossz szavam nincs, hiszen nem várhatjuk el a DT-től azt, amit a Pink Floydtól. Wilton játékára azonban ez sem mentség, nagyon gány sajnos
Ez így van, az a jó ha jól választ az ember, de ott van az ízlés is ami beleszól és valakinek tetszik valakinek nem, de ha sokfélét tud az a legjobb. :)
Jogos! A legjobb ha valaki mindegyiket tudja, és tudja mikor melyikkel lehet a legjobb hatást elérni. Krisztiánnál pl nekem nem mindig jön be amit választ. Aztán pl egy Pink Floydban milyen lenne már valami vad lódarázs vibrátó?
Nézd meg Iommit, Ő is tolja rendesen, de a gyors vibrátó egy létező valami a klasszikus zenében is, aztán vagy bejön vagy nem, de van ilyen és sok híres gitáros alkalmazza. :)
Ezért nem szabad senkit leszólni, mert ugye Ti sem tudtátok reprodukálni a srácét.
Az igaz, hogy ezt Krisztián hozta be a fórumra, de én azelőtt is hallottam nem kevésszer. És valljuk be, az ilyen förmedvényre ez a tökéletes szókapcsolat. Amúgy egyszerűen nem értem hogy ilyet hogyan lehet produkálni, egyszer felléptünk egy zenekarral, ahol a szólógitáros szintén ilyen kegyetlen szúnyogos vibrátókat használt, de ráadásul iszonyat széles tartományban, kegyetlen idegesítő volt. Utána megpróbáltuk replikálni, és egyszerűen nem ment :D
Nekem nagyon tetszett a srác, élveztem, jót mosolyogtam rajta.
Ami kivetni való volt, hogy a Jimi soundhoz semmi köze nem volt, nagyon mellé fogott ezzel.
Illetve most is szembesültem azzal, hogy ez a Vai, Satriani vonal nekem annyira egy kaptafa, hogy csak na. :D
Én is pont ezt érzem! Hiába játsza le hangról-hangra a szólót Petrucci, egyszerűen nem hozza azt a feelinget, amit csak Gilmour tud! Furcsa mód a Waters féle bandában is érezni néha, hogy nagyon jó zenészek, de nincs meg az a plusz, amitől Pink Floyd a Pink Floyd.
Mondjuk ezzel a feldolgozással nem vagyok igazán megelégedve. Szegény Michael Wilton-t én lejátszom, szörnyen nyomta a középső szólót. És Petrucci sem tudja hozni sajnos az érzelmi töltetét annak az ikonikus szólónak, tisztességes iparosmunka, de ehh.
minden idők legjobb Gilmour szándja. pont. nyilván a Black-el még jobb lett volna, de ez mocsok jól szól. imádom a Sorrow-t.
Remember that night dvd megvan valakinek? van hozzá bonusz lemez, amin (asszem a gdanskban) találnak egy utcai zenészt, aki különféle hangokra hangolt poharakkal zenél. próbálgatják Gilmourék is, aztán megkérdi a fazont, akar-e vele zenélni aznap este a koncerten, fizetne meg minden... és a Shine on van utána bevágva, ahol a billentyűs kíséretet a fazon nyomja, poharakon. nem tudom fenn van-e a tyúbon, de hatalmas élmény.
Én is nagyon csipázom, bár azért volt ott egy gigabrutál keverés is nyilván, de abszolút istentelen faszán szól. Én még egyetlen ilyen koncertfelvétellel vagyok így, a Metallica S&M-mel.
Ennek a PULSE verziós szólójától mindig elcsöppenek, akkorát hasít.
Egyébként tudtátok, hogy ezeket a kőszobrokat tényleg megcsinálták, és valami kis falu mellett kivitték a gyepre, és ott készítették a fotókat, sz'al nem grafika.
kérdés, milyen oszcillátortípusa van, meg hogy esetlegesen a kalibráláshoz honnan veszi az etalon frekit, már ha kér ilyet...
meg hogyan stabilizálja a motor fordulatszámát...
Egyébként meg minden gitár hamis úgy ahogy van, szóval ha a jelen űrtechnika igényeit kielégítő stabilitású ultraszuper oszcillátora lenne a cuccnak (amit kétlek) akkor sem érnél vele semmit, mert a száraz fa telerakva bundokkal meg ráfeszítve a drót, hogy is mondjam messze nem stabilabb :)
Ez körülbelül olyasmi, mintha egy dülöngélő, hazafelé tartó részeg embernek a legmodernebb lézeres célzóberendezést szerelnéd a fejére, hogy tutira tudja az irányt...
Senki nem mondta, hogy s***r, csak egy kérdés volt amin kiakadtál, mert nem tetszett valami. Majd biztos valaki elviszi, akinek szüksége lesz rá.
Egyébként ez nem hirdetési topik. Zárjuk le ezt...ok?
én nem vitáztam senkivel, csak kitettem hogy ha valakit érdekel akkor ott a kontakt, erre háromszázan nekem ugranak mert három perce még azt sem tudják hogy mi ez de már s***r.. :)
Figyelj, ez egy Pink Floyd topic. Elhisszük, hogy Gilmour is ilyet használ, meg hogy nagyon jó hangoló, de már pár napja erről szól a vita. Kissé már idegesítő. Remélem nem veszed sértésnek, de ez tényleg zavaró.
Komolyan, lécci, szakadjunk már le erről a strobo témáról. Mindenki tudja, hogy ez a legcsúcsabb, meg máshogy szól a gitár, és aki nem s***r, az ezt használja, és neked van eladó 75-ért.
Gyakorlatilag az is, asszem volt valami ilyen sztori, hogy ez alapvetően a Fal folytatása, ki akarta ő adni magának, de a többiek aszondták, legyen csak Floyd. Meg úgy is van asszem feltüntetve, hogy írta Waters, előadja Pink Floyd.
Fura dolog ez, ki-kitől és mitől lesz jó, vagy rossz. Én sokáig nem kedveltem Waterst, a szólólemezein néhány kivételtől eltekintve nem voltak kiemelkedő dalok. Aztán jött az "In the flash?" turné és nagyon megkedveltem a fickót, mert azért zseni ő is a maga nemében. Viszont Gilmour mindig nagy kedvenc volt nálam is, ahogy egy barátom fogalmazott: tökéletesen hozták Waters nélkül is azt a bizonyos Pink Floyd- hangulatot lemezről lemezre. És akkor még nem beszéltünk Richard Wright-ról(RIP) és Nick Mason-ről!
Így igaz!
Én itt a szétvállás utáni periódusra gondoltam, mikor már egyik is meg másik külön-külön ment és nyomta a Floyd számokat. Erre értettem azt, hogy nekem jobban hiányzik Waters mellől Gilmour, mint fordítva.
Még az Animals-ig ez a szimbiózis kurva jó volt (bár már ott is mutatkoztak jelei Waters szövegközpontúságának és a zene háttérbe szorításának), a Falon már kifejezetten borult a dolog, megalománia ezerrel, nem volt meg az aure mediocritas, Final Cut-on meg pláne, ezt ezért nem is tekintem már Floydnak.
"számomra mindig is jobban fog hiányozni Gilmour mellőle, mintsem Gilmour mellől Waters"
Nekem meg a kettő együtt jó. Olyanok, mint a Lennon-McCartney, Jagger-Richards, vagy itthon a Szörényi-Bródy, Földes-Póka. Gilmour zseniális gitáros, a legnagyobb kedvencem. Viszont számomra a Gilmour zseniális, de fogyasztható zenéje ötvözve Waters neurotikus szövegeivel volt nagyszerű.
Én valamiért sosem voltam oda a Waters dvdk-ért, meg úgy alapjába véve a Waters féle külön konciktól.
Valahogy számomra mindig is jobban fog hiányozni Gilmour mellőle, mintsem Gilmour mellől Waters.
Arról nem is beszélva, hogy Waters papa mindig is híres volt a maximalizmusáról, szóval nem hinném, hogy "fakezűekkel" zenélne...Élőben nagyon komoly volt, gondolom sokan voltatok ti is(még az első, Kisstadionos koncert).
Szerintem mind3 szóló jó, az első az ilyen fiatalos-energikus, a második csóka az őrült feltaláló-típus, a harmadik meg azért jó, mert benne van a játékában a vintage megközelítés és sound, mondhatni a hagyománytisztelet az első két versenyző után. Kár lett volna, ha bármelyik kimarad.
egyik legjobb születésnapi ajándék.
jó lesz az "in the FLESH"-nek is...