Gondoltam, aki a kezdetektől bent volt, jobban ismerheti, de senkit nem akartam megbántani, vedd poénnak. link nekem müxik, de itt van:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2737854859592284&set=gm.2517299598549213&type=3&theater&ifg=1
Sziasztok, elsősorban a szépkorú mestereket kérdezem, hogy a kb. 1973-ban készült képen (Genesis) Steve Hackett gitáros előtt a túloldali "púpos" pedál mi lehet? Innét felöl egy hangerőpedál látszik, valami középen is van, abból nem sok látható, de a túlsó izgat, valami fuzzra tippelek. itt
Üdv, mitől lehet az, hogy egy homemade overdrive/distortion pedál (darkglass b3k klón) adapterrel sípol, elemmel viszont nem?
Kettővel is próbáltam, az egyik egy maszek trafós, de stabilizált, a másik egy gyári kapcsolóüzemű? A kapcsolóüzemű egy gyári od pedállal oké, tehát lehet, hogy az effektben rossz valami. Régebben egy klon kentaur replikával ugyanez volt a helyzet.
Tapasztalatom nincs, de a Biyang a "prémium" kínai márkának van marketelve (>Joyo, Nux, Moen, stb...), szóval még jó is lehet, de "powered by either a 9V battery...or by an AC adaptor". Elég fura, hogy megy elemről is. Biztos be van kötve a cső fűtése (=300mA)? ;)
Tapasztalatom egy ValveCasterrel klónnal van. Az 12V-ról megy, így érthető a fűtés megoldása is. Meglepően jól szól az alacsony anódfeszültség ellenére bár a kiéheztetett konstrukció miatt nyilván nem lehet akkora headroomot várni.
Sziasztok, van valakinek tapasztalata a Biyang OTD-100 torzítóról? Mivel gyártót a gugli nem dobott ki, gyanítom, hogy valahol a pekingi agglomerációban gyártják. Kösz.
Helló!
Nem tudja valaki véletlenül, hogy lehet-e idehaza BOSS pedálokhoz potisapkát venni? Egy régi japán CE-3-ra kellene. Másik kérdésem, hogy ki gyártotta itthon az MM Effects pedálokat?
Köszi!
Köszi!:) Tetszett. Ha elküldik akkor nyilatkozom. Tulajdonképpen ez már nem megy meg házilag, bár láttam próbálkozásokat, de cd ből bontott D_A konverterekkel, elég kula volt a hangzás a teddy mackóból bontott elekronikával. Szerintem ez már nem megy meg házilag kifizeődően meg főleg.
Olyan november elejére várom a mókot, de volt már, hogy 2 hét alatt ideért cucc. Esetleg belinkelnéd a youtub klippet? Mindenféleképpen írok neked benyomást róla, bár azt se tudom, hogy kell használni:) Kösz addig is.
Halihó! Azt szeretném kérdezni, hogy az normális- e, ha egy ilyenre ha tápfeszt kapcsolok és beledugom a basszgitárt, akkor pár másodpercig (kb 5- 10) semmi nem jön át rajta, mintha “pufferelne” (végül is ez egy puffer...), aztán teljesen jól működik? Vagy azonnal, késés nélkül működnie kellene?
Szerintem én is benevezek egyre. Youtube szerint használható, de megvárom, hogy referálj :) 20-at sajnálok egy Dittora, mert úgyis használnám, egyszer, aztán menne a polcra. Már csak akkor dugok gitárt erősítőbe, ha próbálom javítás előtt/után.
ez eddig ok, de miért lenne ez a követendő példa?
Én nem várom el, hogy mindenki hótt részegen másszon fel a színpadra hamiskás squierekkel, és röhejes kandeszekkel, mert én azt csinálom
Ezzel nincs vitám, nem is állítottam, hogy ne legyen ilyen. A tribute-tól tavaly szakadtam el, van jó kis Dr. Nylon nevű saját banda, saját számokkal, amiket mi játszunk a legjobban a világon, de minimál effektparkkal jobban érzem magam.
Csak látod, ebben különbözünk, hogy én leszarom, hogy szól, ha a dal szar nem bírom meghallgatni. És ez fordítva is igaz.
Bár az a minden effekt nélkül az egy (vagy több) kompresszor és egy reverb alapból :)
Annyira szar az a dal, hogy még a Toy Dolls feldolgozását is utálom.
nekem amúgy még az egy darab kurva hangolóm, és egy darab fuzz is fixen elromlik mindig 3 havonta (a kábelekről nem is beszélve), nem tudom, ki hogy csinálja, hogy semmi baja semminek.
Hát de épp ez a gond. Szakadjunk már el a tribute-tól, és tételezzük fel, hogy vannak kis bandák, saját zenével, 100 pedállal, kis színpadon is. :) Ha tudja használni (uralni), akkor mi a probléma? Te nem tudtad. Egyébként én sem tudom, csak készítem :D
Van a Ricky Martinnak egy dala, a Vida Loca. Jó szar, de a gitár úgy szól benne, mindön áffekt nélkül, hogy mind a tíz ujjammal mutatom a thumpubot.
De amit a templomról mondtál, az igaz.
Nekem nem jók a tapasztalataim, évekig próbáltam tribute bandában minden szám minden részében az "eredeti" hangszínhez hasonlót kitekern ezer pedállali, loopokat kapcsolgattam, folyamatosan hangoltam a hangerőket és feszült figyelemmel koncentráltam, hogy a megfelelő időben a megfelelő loopot kapcsoljam be. Általában jó sokat el is basztam :) na ebből lett elegem és most van egy wah, egy boost és egy delay, nincs looper és felszabadultabban játszom azzal a nem kevés hangszínnel, amit ezek és a pickupok kombinációi nyújtanak.
Nem vagyok elvileg az effektek ellensége, pl. stúdiómunkában nyilván nélkülözhetetlenek, de használjon bárki nyugodtan élőben is 100 effektet, ha tudja őket uralni. Én nem tudtam, vagy nem akartam.
a myb loody valnetine-nak, mikor a wigvamban (lol) játszottak, külön volt egy midas digit pultja, mivel csak a gitáreffekteket basztatták, amik ilyen cuki péktálca szerűségeken sorakoztak pár embermagas szekrényben.
Plusz az öltöző melletti wcben is volt valami gitárcucc, ami már nem fért fel a színpadra emlékeim szerint :D
Neked lehet, hogy ilyen érzés, de másnak meg lehet, hogy pont ez adja meg azokat a lehetőségeket, amikre vágyik. Sztem ilyen szempontból tökmindegy, csináld, amivel tudod, a végeredmény igazolja a mögötte álló technikát. Ha jó, akkor tökmindegy, hogy ezer pedállal vagy csak gitár-kábel-erősítő felállásban csináltad-e.
Ellenben a technika komplexitása sajnos a meghibásodások lehetőségét jelentősen növeli - na ez nem mindegy. Kis klub szinten meg pláne nem, ahol ugye van 5-10-15 perced a felpakolásra és beállásra. Ha ezt a kábelek ki-be húzogatásával, meg hibakereséssel töltöd, akkor egyrészt kevesebb időd marad a produkcióra, másrészt sokkal frusztráltabban állsz neki játszani. Nemrég volt szerencsénk együtt játszani egy osztrák bandával (High Transition), és ott a gitárosnak volt kábé fél négyzetméter board-ja, három erősítője meg egy szintije. Naná, hogy bebaszott a krach, az erősítőváltogatás elszállt neki már a legelején, próbálta kézzel átdugdosni a gitárt, de az meg ugye nemigen volt hatékony. Mindezt az S8-ban, cirka 70 embernek. Nagyon kedvesek, nagyon aranyosak, tetszik a zenéjük is, de ez nem igazán tűnt indokoltnak. Mondom ezt én, akinek "csak" 80x40-es a board-ja :D Bár még nincs tele...
Inkább egymás mellett elbeszélünk, nem egymás ellen szerintem.
"de gitáreffektek topikban téríteni azzal, hogy nem kell effekt, csak jót kell játszani, olyan, mint a templomban szidni jézust :D
" ez egyszerű félreértés, én az ezer loopos, ezer effektes boardokat tartom kis banda szinten feleslegesnek, mert az ember végig arra gondol, hogy melyik ütemben, mire kell lépni.
Más egy világsztárnál, ahol komoly rendszerek ( Kemper, stb. hátsó technikus ember ) vezérlik, hogy minden pillanatban a nóta lemezfelvételén megszokott sound szóljon.
Amúgy tényleg van ilyen út is meg olyan út is. Ki mit szeret. Én ki nem állhatom a szimpla virtuozitást. Elismerem a teljesítményt, ami mögötte van, de nem ad esztétikai többletet, így az a fajta zene számomra nem élvezetes. Mindig is a grunge/stoner/punk/alter irányban mozogtam, egy jó harmónia, egy meglepő fordulat, egy érdekes hangzás mindig sokkal többet jelentett nekem, mint az, hogy ki milyen gyorsan bírja tekergetni az ujjait. De nyilván a másik irányra is van kereslet, akinek az tetszik, hallgassa azt.
Sok hang/zéró effekt esetén: Nem az eljátszott hangok számától nagyok, hanem a hangminőségtől (azaz mindegy mit játszik, csak jól szóljon)
Kevés hang/sok esetén: nem az számít, hogy van-e flanger (ezt értelmezhetjük hangminőségnek is), hanem hogy jó legyen eleve a dallam (azaz, mindegy hogy szól, csak jót játsszon)
Szerintem ez ellentmondás. Ha szar a dal - mindegy, mennyi effekt van benne -, akkor szar, viszont az effektek hangulatkeltésre valók, arra meg nem csak a dallamot lehet használni. Nézd meg Edge-t vagy Gilmoure-t a delay-jel (bár nem vagyok U2 fan, de direkt nem akarok valami shugazer példát hozni, ezt mindenki ismeri)! Azok, a tipikusan jellegzetesen delay-jel megírt dalok lekottázva szarok, nem hozzák azt a hangulatot, amit effekttel.
Amúgy leszarom, kinek mi tetszik, de gitáreffektek topikban téríteni azzal, hogy nem kell effekt, csak jót kell játszani, olyan, mint a templomban szidni jézust :D
Amúgy számomra az egyik legnagyobb gitárost Te is lemezre vetted, és bár a kornak megfelelően jó hangminőségű, nyilván szólhatna jobban is, és én pl. imádom a sok chorust, fuzzt és ringmodulátort rajta, az emberek nagy része ki nem állhatja, éppen ezek miatt.
Másik nagy kedvenc gitárosom jellemzően atonális dolgokat játszik és soundscape-eket játszik fuzzal és gitárszintetizátorral. Bonamassát és társait meg konkrétan rühellem, a soundjuktól is a falramászok, hát még a játékuktól.
Mi ebből a tanulság? Semmi.
Popzene meg akkor lesz sikeres, ha játssza a média. Mindegy hogy szól (az elfogadható hangminőségen belül), ha nehezebben emészthető is, ha sokat játsszák, befogadja a hallgató. Bár ott nem cél nehezen emészthető zenét készíteni.
Mindkét út létezik és van belőle jó is, rossz is. A nagy gitárhősök nem mindig a másodpercenként eljátszott hangok számától nagyok, hanem többnyire a hangminőségüktől is. Én nem ítélem el az effekthősöket, csak túl macerás útnak tartom és egy gitárszólam nem attól lesz jó, hogy van-e rajta flanger, hanem akkor is jónak kell lennie, ha csak lekottázták.
De nem is olyan zenét játszik, amibe kellenek effektek. Ezt a nagy gitárhősök mondják mindig, hogy nem kell effekt, gitározni kell tudni. Csak az használ sok effektet, aki nem tud gitározni, és azzal leplezi tudásának a hiányát. Aztán játszák a fantáziátlan, "riffelek kicsit, aztán 1 perc alatt eljátszom a világ összes hangját minél gyorsabban egymás után a szólómban, majd riffelek még valami unalmasat" sablonzenéjüket, és meg akarják győzni az effekthazsnálókat, hogy nem kell az effekt, inkább tekerjél :D
16-al lejjebb írtam valami okosat a kevés effektről, meg a gitártudásról. Ebből kerekedett ki ez a kis "a világ legszarabb gitájai" téma.
Még visszatérnék egy pillanatra a kiinduláshoz, pl. a Bonamassa használ egy wah és egy booster pedált a színpadon, plusz 4-6 tökig feltekert Fender kombót és úgy szól, hogy beszarás, és hallható egy bulin legalább háromféle tök különböző sound a cleantől a totál drájvig egy gitárral. Illetve többféle, de az a gitárcserék miatt van.
Kb. 1 évet játszottam Galaxis basszusgitáron, nagyjából a "nem rossz de a jó az nem ilyen" kategória volt. Az utána következő Yamaha BB200 és a japán Squier Precision lényegesen jobb volt. Persze az áruk sem volt ugyanaz.
Nem volt rossz a nyaka, csak vastag. Nagy márkák közt is volt vastag nyakú (egyébként a Galaxis Bass pont egy vékony nyakú Jolana modell volt a többihez képest) A Galaxis előtt és után mindegyik Jolana modell nyaka vékonyabb volt. Az egész gitár konstrukciója viszont sokkal rosszabb volt, pl. egy Irisnél.
A Galaxis használható volt, '82-ben pár hónapig játszottam egyen, miután átkötöttem a furmányosan bekötött hangszedőit már nem volt annyira gáz. Egy barátomtól kértem kölcsön mert elcseréltem az addig hasznát japán "Fresher" (szintén vacak) Les Paul utánzatot és egy átalakított Regent 30-at egy frissen csempészett JCM800 4104-re. Nem volt rossz üzlet. Azért hamarosan beszereztem mellé egy AR100-as Ibanez Artistot, az már egész jó összeállítás volt.
Voltak azért jobb gitárjaik is,mint a Galaxys.
Egyik kollégám is basszeros,ő pl. D-Bass-t használ, ő festette meg újította fel,szép lett.Bár mellette jönnek-mennek a cuccok nála mindig.
Érthetetlen, miért gyártottak rossz nyakú gitárokat. Semmivel sem drágább vagy időigényesebb normálisan legyártani, csak meg kellett volna tapogatni egy rendes hangszert. Bizonyára megbízható párttagok és jó szakemberek voltak a döntéshozók. Egy ügyes kőműves, egy jó kezű fodrász, stb.
Én is Jolanával kezdtem az elektromos gitározást,hát nincsenek jó emlékeim róla. :D
Kapanyél érzetű nyak,kényelmetlen profilú fogólap.
Az alsó húrláb alján ilyen filc korongok voltak,hogy ne karcolja a fényezést,de amúgy ide-oda lehetett tologatni a húrlábat a gitáron,így ha véletlenül megütötted a húrlábat valamerre,akkor annyi volt az egész hangolásnak.Húrláb előtti, kézéllel tompítást,felejtsd el. :D
nekem egy musima lead star stratót vettek annó a szülők, és a pickupokat leszámítva teljesen vállalható jószág volt egyenes nyakkal, tömörfa testel. Tökéletes hangszer volt tanulásra.
Ez azért nem teljesen igaz... Tanulni azon tanultak meg, de nem olyanokon lettek naggyá. Aki tehette, az elment vendéglátózni nyugatra, és onnan hoztak haza (sok minden más mellett) értelmes hangszereket is, amennyit csak tudtak. Másfelől meg az 50-es, 60-as években az olcsó nyugatnémet, olasz és japán gitárok (előbbieken tanultak az európai hírók, utóbbiakon az ámerikaiak) semmivel sem voltak jobbak, mint a keleti blokk hangszerei. Az igazi "aranykor" valójában az utóbbi kb. 15 évben köszöntött be, amikor már távolkeleten is kielégítő minőséget tudnak gyártani. Ha megnézel egy mai Squier Bullet gitárt, de akár egy alap Harley Benton-t is, az nagyságrendekkel jobb, mint akár az első Jolana-m volt, vagy akár a második Hohner Rockwood-om huszonöt évvel ezelőtt.
Szóval a kis Yngwie első gitárja azért jó eséllyel nem egy signature strat volt, scalloped fretboard-dal
Többnyire a magyar gitárosok ilyen Jolana, Orfeusz, Musima szeméten lettek naggyá, nem fender stratón és gibson les paulon. Ha a tehetős családok elektro gitárt vettek is a gyereknek karácsonyra, a funér orfeuszt kultiválták, amit a normál a-ra hangolt húr karikába hajtotta, ami eredményezett egy 2cm húrtávolságot.Most lehet ez nevetséges, de, hogy a kis Malmsteen sírva menekült volna gitározástól ilyen gitárokkal ez tuti.
Ha 3 kívánságom teljesülhetne, mindenképp szerentném látni a kis Yngwie J. Malmsteen-t, amint egy funér orfeusz gitáron kibontakoztatja a tehetségét, amin 2-3 centi a húrtávolság a nyaknál:D
Jó sok időt és némi pénzt lehet elbaszni így, amíg az ember fia meg nem öregszik és rá nem jön, hogy elsősorban gitározni kéne megtanulni, használni kell a gitár volume és tone potijait és akkor egy wah, egy booster és egy delay pedállal mindent meg lehet csinálni egyszerűbben.
