"A Fender sc. pickup mágnesrúdját elmozdítod és konyec."
Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a Fender pickupok mágnesrúdjait nem szabad ki-be tologatni, mert elszakad a hajszáldrót. (közvetlen a mágnesekre tekercselnek)
Ez volt a félreértés. Peace!
Mától én is Squier strat tulaj lettem. :) Egy made in kóreás akadt a kezemre.
Nekem tetszik a hangja. Szívesen összehasonlítanám egy fender mim-mel.
Nem hiszem hogy rosszabbúl szolna.
Telecasternél arra kell vigyázni, hogy ne a neck pickup vezetékeit fordítsd meg, csak a bridge-ét.
(a neck fémburkolata földelve van és ha ezen fordítod meg a két vezetéket akkor ha hozzáérsz zúgni fog.)
No, a pickupok szerencsésen kiheverték a mágneses vihart, minden variációt kipróbáltam,- főleg a fenderek gyönyörűen szólnak.
Holnap, ha esni fog, rágyúrok a fázisproblémára /egy telénél is ez a gond, közös állásban úgy szól mint egy doromb/
Melyik hozzászólásomban írtam, hogy mágnessel nézze meg Squerlaci a polaritást??? (olvass vissza légyszives..)
Én csupán a fázisproblémájára reflektáltam:
"Ha a 2-es állásban cincog (mélyhiányos), akkor a híd pickup vezetékeit fel kell cserélni. (Nem kell semmit forgatni magán a hangszedőn)"
Jah, csak hogy egyértelmű legyek: szimplán Alnico pukikról beszélek!
Van olyan, amit hátul kerámiamágnessel "támogatnak". Pont azért, hogy ne veszítse el a mágnesezettségét! (pl. ilyen van az egyik gityóban: Dimarzio Utra Jazz)
Illetve a Squierekben többnyire kerámiamágneses pukikkal találkoztam. Azoknak nem árt.
Tévedsz.
Zolkow barátunknak már volt hasonló "élménye"...
Nodíniummal simán megy a le- illetve felmágnesezés.
De neked is ajánlom, az alább linkelt videót!
De mindegy, nem fogok itt vitatkozni veletek! Valóban, mondom: hülyeséget beszélek! Mágnesezzetek, ahogy nektek tetszik!
szerinted mi történik, ha egy mágnest tartasz egy mágnesezhető anyag fölé???
(Amint sikerült levonnod a megfelelő következtetést, rá fox jönni, miért nem ajánlottam mágnessel vizsgálni a polaritást!)
Szerintem semmi baja nem lesz. Ha jól tudom, ezeket az AlNiCo mágneseket magas hőmérsékleten hőkezelik, aztán hűlés közben mágnesezik fel őket. A hűlés közben kis szemcsehatárok, domének (amiken belül a mágnesezettség egyirányú) alakulnak ki az anyagban, amik nehezen tudnak elfordulni, mozogni (precipitációs keményítés), ezért szobahőmérsékleten ezt az eredő mágnességet már csak igen nagy külső mágneses térrel lehet megváltoztatni. Szóval se lemágnesezni, se felmágnesezni nem lehet lényegében (persze a precipitációs szemcséken kívüli, ún. alapmátrix mágnesezettsége változtatható, de ez csak kismértékben járul hozzá a teljes mágnesezettséghez).
No akkor nézzétek meg ezt a videót! Konkrétan 3:00 környékén mágnesezi fel az alnico rudakat.
(Ez csak az alnico-ra igaz!)
Az alnico ugyanis erősebb mágnessel mágnesezhető!
Ergó azonos polaritással "piszkálva" elveszti a mágnesezettségét!
No szóval ezért nem bírtam kihagyni ezt a sárga squiert.
Egyébként a papírdoboz sem mindennapos látvány. /én is meglepődtem - az első képen látszik a felirat./ Nem gondoltam volna, hogy már volt Squierem és ráadásul japán.
A fenébe, mindennel baj van ami nem kínai.
Már vettem süteményes villát, túlélőkést a potikhoz, most már iránytű is kell, lassan mehetek túlélőtáborba - mondjuk terepszínű squierem még nincs.
Azért köszi mindenkinek.
Hogy bírom kinyírni az alnico pickupot?
A másik lehetőség (ha a Seymourt nem akarod bántani), hogy mindkét! single coil vezetékét megfordítod. A középsőét nem elég, mert akkor meg a 4-es állásban fog cincogni...
Köszi, de akkor ezek szerint a squierbe pl. a hídhoz nem tehetek fender /am. series/ szedőt, vagy az SD-t is fordítva kell bekötni /hídnál/, vagy át kell forgatni?
Érdekes, a tiedből kivett híd pickup a squiereknél /standard, CV/ a nyakit és a hídit taszítja a középsőt pedig vonzza, a fendernél /am. series/ pedig pont fordítva, kivéve a texast - ki érti ezt?
Jó bizony, a híd pickupot még meg kell szoknom és a bekötést át kell nézni /híd és közép együtt halk "egérhang/.
42-ért hirdették /eredeti pickup is járt hozzá/ áprilisban. - nem bírtam ellenállni.
"Eladó egy Indonéz, kézzel gyártott Squier Telecaster, áron alul sürgősen. Kifogástalan állapotban van, sem a fának, sem az elektronikának köze nincs a Kínai squier-ekhez. Nincs gerjedés, a hangja zavarba hozza a mai USA Teléket."
zenész aprón 60ér std tele:D
"Egy fasza erősítővel még egy szar hangszer is faszán tud szólni." Inkább legyen egy Squierem egy Marshallra kötve, mint egy Fenderem egy Harlibentonnal.
Én is úgy vagyok ezzel, hogy volt már jó sok cuccom és a márkajelzés csak egy dolog!
Hírdetgetem a Squieremet, de amikor kipróbálok más gityókat, mindig arra jutok, hogy mégse adom el! Egyszerűen nem jobb semmivel a kétszer-háromszor drágább gityó.
Egy Squiert is fel lehet tuningolni úgy, hogy egy csomó durván drága hangszer elbújhat mellette. Én mindíg kiakadok amikor valaki elkezdi, hogy "Akkor is más anyagból van! És más a hangja!" Egyszerűen ízlés kérdése! Azt mondom, hogy 200 - 250 ezer forintig van látható, hallható, érezhető különbség hangszerekben. Fölötte már csak duma az egész! Ami 500 ezresbe kerül, nem jobb annyival, de még az is lehet, hogy semennyivel nem jobb! Amúgy sem csak a gitáron múlik. Egy fasza erősítővel még egy szar hangszer is faszán tud szólni.
Hát igen, már én sem írnám így le, de négy napja kínait eszem, estig dolgozom és egy kicsit a védelmükre keltem /senkit sem akartam megsérteni/, mert szerintem ezzel a fával kapcsolatos dolgok kicsit túl vannak misztifikálva.
Neked bejött a standardod /van egy erős gyanúm - keresek képet.../ nekem többek közt a régi Affy, és a többieknek is mind valami hiszen ez a SQUIER topic és itt ez így van jó.
Évekig használtam gyári állapotban, mert akkor ennyi lehetőségem volt. Utána megadatott a jobb hangszer, így azóta csak akkor szedem elő, ha single coil hangra vágyom, mert az összes többi humbis gitár. Illetve most kezdtem el újra használni, mert lett egy másik zenekar, és abba egyszerűen jobban illik a sc. hangja.
Csak azért kezdtem tuningolni, mert véletlenül rábukkantam az Ironstone pickupokra. Miután nem lehetett sokat kockáztatni vele, rendeltem egyet kiváncsiságból. Postával együtt 11e. Krémszínű fedéllel rendeltem, így vettem hozzá potisapkákat, az volt még 1800(bár együtt tudtam volna élni a fehérrel is). Ha már szét volt szedve, akkor poticsere, az még 1800, és akkor Alpha került bele. Kellett még egy koptató, mert az eredeti HSS volt, de azt műtöttem egy fűrészárunak vett HB gitárról. Árnyékoláshoz egy flakon grafitspray 3500, de az elég lesz még pár gitárhoz. Sok?
Ezért mondtam, hogy mindent a helyén kell kezelni.
Volt olyan basszusgitáros zenésztársam, aki egy ótvar ZOOM talán 505 multival, meg egy valami totál névtelen fretles basszusgitárral úgy szólalt meg, hogy lefostam a bokámat.
Nyilván kell hozzá fül, mert ha valakinek van hozzá, az tényleg szinte mindenből ki tud keverni kurva jó hangokat. Én irigylem ezeket az embereket. Azért mondtam, én nem vagyok annyira jó, hogy szar cuccon jól tudjak megszólalni. Mea Culpa.....
Itt se tedd.
Nincs mit magyarázni.
Ha valakinek magyarázkodni kell, ott van a probléma.
Nekem is mondták már, hogy vicc Zoom G1 (sima)-ből miket kihozok.
Ez van.
Az egyén, és a tehetség az első.
Aztán jöhet a kompenzáció.
Nem rád céloztam, ha így értetted nem jól értetted. Már csak azért sem célozgatnék rád, mert nem ismejük egymást személyesen, na.
Én azt próbáltam vázolni, ha nem is volt egyértelmű, hogy itt a fórumon többször elakadunk azon a kérdésen (nem csak itt), hogy milyenhangszerhogy, miközben sokszor fontosabb az, ki markolássza azt a hangszert.
Hadd mondjak egy példát. Van egy cimborám. Fender stratón tolja az igaz. De olyan zoom effektet használ hozzá, amit itt a fórumon alapból ki szokás röhögni. Úgy játsza az SRV-ket, meg a Hendrixeket, hogy maga a megboldogult mester is megkönnyezné. Ha őt hallgatom, valahogy ez az egész cucckérdésmizéria sokadlagos kérdéssé válik.
Harmadrészt most vettünk fel egy anyagot. CV JB-n toltam fel gyári állapotában (igaz friss húrokkal), aki kifogásolni valót talál a hangzásban jelentkezzen. A másodgitárt egyéb okokból szintén én toltam fel egy standard (agatisztestű) stratón. (a nyaki szedője tuning, de fillérekért vettem egy barátomtól) Ugyanazt tudom mondani, hogy aki szerint szarul szól szívesen elbeszélgetek vele erről.
Szerintem mindkét hangszer koncert és színpadképes, úgy ahogy van. A CV-t három éve használom acél húrokkal, ha annyit kopik a bund rajta, mint eddig, akkor még jó 10 évig nem kell hozzányúlni. A nyaka egyenes mint a nyíl, jól szól, mi kell több ennél?
Ezen a fórumon kívül sem stúdióban, sem koncerten kívül soha nem kellett magyarázkodnom a hangszereim miatt egyébként...
Én pl. már nem foglalkozom a logoval egyáltalán.
Gyengének mondott gitárok "csúcsmodelljei" viszont rengeteg meglepetést tartogatnak.
Egyszerűen leírják, hogy miből van az adott kópia, aztán persze, hogy nem.:)
Van nálam egy Korn gitár.
PRS kópia, elvileg éger test, juhar nyak.
Helyett, full mahagóni ragasztott nyak.
Hibátlan festés, kulcsok nagyon pontosak, bundozás hibátlan húrláb nem gagyi, szépen eldolgozott gitár.
Van benne 2 Epi LP. humbi, mert én csípem azokat, jó a HOT a hídhoz.
Aztán tényleg annyiért kapni ilyeneket, hogy egyszerűen nem érdekel, hogy mi lesz ennyi, vagy annyi év múlva.
Mivel rengeteg gitárom volt, és még több megfordult a kezemben,
merem állítani, hogy 2-3x drágább hangszerek mellé is nyugodtan oda lehet tenni.
Meg nem a gitár, inkább a gitáros a lényeg.
nyilván van egy minimum elvárás, de ez a gitár pl. messze meghaladja azt,
és tényleg vicc áron mennek.
Csak érteni kell kicsit hozzá, meg szemfülesnek lenni
én azonnal levettem, hogy ez mahagóni gitár de mivel a gyártó nem ezt írja,
így nem perelik.:)
Naccerű keresztkérdés, Kalambó bácsi!:DD
A standardet 2004-ben vettem, csak azt nyüstöltem két évig (került bele Vintage Noiseless szedő), de szerelmes lettem a Tele-formába. Mivel itthon nem találtam balost, 2006-ban ebay-ről sikerült mindennel együtt 70-ért szerezni egy mexit (Leila, midnight wine), USÁ-ból. A squier lett a tartalék gityó. Aztán nyakcsere volt rajta kétszer (mert a tele jávor nyaka miatt nem tetszett/szokatlanná vált a rózsafás). Aztán eladtam, a pízből meg vettem egy balos Affy-t (meg pedálokat), amit a gyári eletronikával használtam koncerten is (persze leginkább tartalékgityó volt). És végül, sikerült szerválni occsóért egy balos Fender mexi stratót szedők nélkül (Hupi, a buzilila:D), Khalim Mestertől meg hangszedő jött bele, nagyon nem rossz.
Persze a sznobfaktor is belejátszik, mert csak jobban érzem magam Fender felirattal, Squier helyett, bár a tudásom nem indokolja. De a Squierek hangjával sosem volt gond, a gyári szedőkkel sem.
Mert rosszabbul él, mint négy éve. Meg sznob is. Meg mert megteheti. A tudásom alapján nekem is elég lenne a Squier, de jobb érzés kézbe venni az eredetit.
"De azt vallom, hogy egy Squier, abban az állapotában, ahogyan a boltban megveszed, igényes, színpadképes zenélésre nem alkalmas.
(Talán a CV kivétel ez alól) Nyilván elektronika, hangszedő tuninggal igen, de akkor árban ott vagy, amennyiért Fendert kapsz. "
Volt SQ standardem (ezt újonnan vettem, még a régi Musik Produktiv-ban), később Affym is: mindkettőben volt szedőcsere, és jóval Fender-ár alatt megállt mindkettő. És koncertképes motyó volt. Szerintem igényes is, bár ez szubjektív.:D
Nem kétlem, hogy jól szól, de összeszámoltad már, hogy mennyibe van a tuninggal együtt?
És ugye Te sem úgy használod, ahogyan kihoztad a boltból. Mert úgy nem sokra jó.
Megjegyzem volt nekem egy régi indonéz Squierem, egy standard, éger testű natúr fogólapos, és az igencsak Fender közeli élményt nyújtott. A recsegős hangerő potit kicseréltem, a hídhoz kapott egy SD Litle 59 singlebuckert, és egy nagyon komoly kis rock gépezet lett belőle. Azon kevés hangszerem közé tartozik, amit utólag megbántam, hogy eladtam.
Nyilván, most találgathat az ember, majd húsz év múlva kellene visszatérni a kérdésre, hogy eke a mai kínai gitárok milyen képet festenek. De azért az megérthető, hogy az ember nyugodtabb lehet, ha egy japán, USA, vagy német hangszer öregszik vele. Mert azt ha húsz év múlva veszed elő, mérget vehetsz rá, hogy akkor is hibátlan lesz.
Tudni kell minden dolgot a helyén kezelni. Van egy kb. 5-6 éves affy stratom. Négy évig heti egy-két próba, napi szinten gyakorlás után most jutott el oda, hogy csiszoltatni fogom a bundokat. Abszolút használható még most is, de szét lesz szedve az árnyékolás miatt, és ha már így van, akkor legyen meg ez is. Azt hiszem, egy kezdő, amatőr szintű hangszertől ez abszolút elfogadható teljesítmény.
Nekem címezted, had érezzem magamat célzottnak.
Én nem tartom magamat jó zenésznek. Ismerem a lehetőségem korlátait, de igyekszem kihozni a legtöbbet, ami belefér a határok közé.
Kurvára nem hordok napszemüveget, és nem tartom magamat az élvonalnak.
Viszont igényes vagyok arra, hogy az a kevés, amit tudok, jól szóljon. És ezt, az én tudásommal, csak jó minőségű hangszerekkel tudom elérni.
Nyilván van, aki annyira penge, hogy egy felhúrozott ágydeszkán is jól szólal meg, én azonban nem.
Másrészről, veszem magamat annyira komolyan, és megtisztelem vele, aki eljön meghallgatni, hogy igyekszem minőségi cuccokon megszólaltatni a zenémet. Mert nem tunyogmatolcsi kocsmazenész vagyok harmincéves jolannával, és vermonán fröccsért bazseválva félrészeg orkoknak.
És nem fikázok senkit. Mindenki azt vesz, amit akar, pont átszarom a rézsün. Saját pénze, arra kúrja el, amire akarja. És, hogy otthon a fülesben magának játsszon, vagy a haverokkal hetente sörözéssel egybekötött zúzást csapjanak a nagymama fészerében, arra tényleg nem kell komoly cucc. Arra egy Squier több mint tökéletes. De azt vallom, hogy egy Squier, abban az állapotában, ahogyan a boltban megveszed, igényes, színpadképes zenélésre nem alkalmas. (Talán a CV kivétel ez alól) Nyilván elektronika, hangszedő tuninggal igen, de akkor árban ott vagy, amennyiért Fendert kapsz.
Van egy mondás, amit nem győzök ismételni: nem vagyok annyira gazdag, hogy olcsó holmikat vehessek.
A minőségi cuccok, mindig kevésbé rizikósak értéktartás, meghibásodási lehetőségek szempontjából. Hosszú távon mindig kifizetődőbbek.
Ja, hát a normális húroké meg acél. De lehetne a bund is acélból, bár azt biztosan sokkal nehezebb lenne méretre vágni, megmunkálni, szintbe csiszolni...
Szóval akárhogy is vesszük, inkább a húr szakadjon el a nyüstöléstől, minthogy a bund kopjon fáig. De nem akarok rajta túl sokat lovagolni, eddigi 'pályafutásom' során egyetlen egyszer kellett hangszert bundoztatnom, akkor is csak azért, mert a fogólapot kellett csiszolni, ahhoz meg a bundokat ki kellett szedetni. Az összes többi gitáromtól megszabadultam, mielőtt a bundjait lelaktam volna, úgyhogy pofám lapos.
Párszor eszebe utott már, hogy miért vannak a bundok puhább anyagból, mint a nikkelezett, meg rozsdamentes acél húrok. Hiszen sokkal egyszerűbb húrkészletet cserélni, mint bundoztatni, de aztán rájöttem: a hangszergyárak így gondoskodnak róla, hogy a hangszerészeknek mindig legyen munkájuk.
Csak a kíváncsiság miatt, - vajon milyen az ideális száradási ideje a hangszernek szánt fának. A legtöbb hangszerbolt pl. nyirkos pincékben van, a húrok is akár néhány hét után rozsdásak, vajon ez a /gyógyfürdő/ árt, vagy használ a "válogatott" hangszereknek /vagy a különböző tárolási körülmények/, csak Kínában lehet elrontani a hangját?
Van egy 2003-as fehér Affy stratom, akusztikusan ennek van a legszebb hangja /számomra és egy jazzgitáros barátom számára/ lehet, hogy szegény éger nem tudja, hogy milyen gitárba építették és képes ebben is beérett hangot produkálni? - tényleg csak a kíváncsiság miatt írtam.
Akkor gyorsan "vegye-vigye". - ráadásul csak irányár.
Mondjuk a cv50 és cv60 pickupjai nem ugyanazok...
Viszont a cv50 nagyon szép /nekem fehér van - az is/
Egyébként ne haragudjatok, hogy beleszólok. Én lehet, hogy tévesen de úgy látom hogy tök megváltoztak a dolgok. A tizen éve Gibsonok, Fenderek, Fullcsős Marshallok elérhetetlenebb áron voltak, meg beszerezhetetlenebbek voltak. Nagy dolog volt ha vehettél egy Vs Marshallt (sokszor nagyobb muzsikusok is azon tolták). Most meg dömping lett valahogy. Lehet miből válogatni... És egy csomóan attól érzik magukat manapság menőnek, ha felhalmozzák a sok drága cuccot, mindenkit fikáznak, közbe úgy szól a kezükben az egész, mint ha Vermonán nyomnák. Amúgy meg szerintem ahhoz képest, hogy sírunk a minőségen pár évvel ezelőtthöz képest még a sok kínai kacat ellenére is jobb cuccokat lehet venni ma olcsón, ha valaki szemfüles. 2000-be egy Epi special került 70ezrbe (az akkori fizukért) oké hogy az Koreai volt, de kétlem, hogy sokkal jobb volt, mint a maiak. De lehet hogy tévedek...
Mindenesetre, hogy ON legyek a Squierek a maguk kategóriájában mindig is megállták,és állják a helyüket. Nekem egy 10éves Affy stratom van, volt a kezembe Cv 50, Fender Classicplayer 60, és Road Worn stratók. Mind jobb volt hangban, mind szebben volt összerakva, talán a nyakuk is kézre állóbb volt, a Road Worn hangban fényévekre volt, de a Squieremben is megvan az a féle összerakottság érzet, ami azokban. És még hangban is stratósan szól ahhoz képest... hogy még a CV-nek is csak a felét éri árban. na befejeztem az ámok futamom
Volt nálam egy vevő a koreai squier stratocasterem miatt. Ezt mondta:" Nagyon jó ez a gitár nincs semmi baja, csak öreg."
Már örülök, hogy nem vette meg.
Sokkal nagyobb baj, hogy a zenész és ... közötti határvonal van elmosva. Sok emberke képzeli magát zenésznek mert vesz egy "igazi" hangszert, meg napszemcsit tesz, és azt hiszi ő már az élvonal... Oszt és lenéz másokat, akik nála olcsóbb, egyszerűbb hangszerekkel zenélnek, a tudás, a zenéhez való hozzállás meg...
Nem írtam, hogy tőle eredeztethető a mondás, csak annyit, hogy tőle hallottam, és nagyon igaz szerintem is. Ha így viselkedsz, nem megyek a koncertedre...
Mindenki elképzel egy hangot, amit szeretne vissza hallani egy gitártól, ritka (főleg fórumos körökben:) ), hogy valaki rátalál és elégedett vele, sok örömöt hozzá! ;)
Az ember kipróbál rengeteg mindent.
Mikor zenélni kezdtem, nagy öröm volt egy Lead Star is a háznál. Aztán kihagytam egy kis időt, mikor újra beindult a ketyere a fejemben, elkezdtem próbálgatni. Rengeteg hangszer fordult meg a kezeim között az elmúlt években. És rá kellett jöjjek, tökéletes nincsen, viszont kialakultak szempontok, amik alkottak egy szűrőt, és ez a három fennakadt.
Néha be be indul a vezérhangya, de az anyagiak, meg a jelen piaci helyzet az ésszerűség oldalára állt. talán még egy régi japó Artistért képes lennék áldozatokat hozni, de kicsit olyan vagyok, mint a gyerek, aki beszabadult a cukrászdába, teletömte magát hányásig sütikkel, mert a szeme kívánta. Most meg egyszerűen csak "tápláló ételekre" vágyik, amik lehet nem olyan finomak, mint a krémes, de nem is ártalmasak....ha érted, hogy gondolom.
Renegade. De még a régi verzió. Egy mini humbi, és három single van benne. Itt kallódott az adokkapokban időtlen időkig, a lentebb említett Fenderre cseréltem el. És egy pillanatig nem bántam meg, egyszerűen imádom.
Mindkét Ibanezem 2005 évjárat. És szerintem nagyon rendben vannak. Két teljesen más karakter, az egyik fixes mahagoni, a másik floydos hárs. Most így ebben a három hangszerben "benne van minden hang" amit szereznék. Bár őszintén megvallva a 2570-t egy kicsit "unalmas" gitárnak tartom, de "jómunkásember". Mint egy japán autó. Ingerszegény, de a végtelenségig megbízható és felhasználóbarát.
Sceletornak kevés értelmes mondása volt, de ő írt egyszer ilyesmit...három hangszernek van jól beazonosítható hangja: Tele, Strato, Les Paul...és nagyon nem lőtt mellé. Nem véletlen, hogy többnyire ezeket másolják.
Milyen Framus-od van? Ibanezekeről nem tudok nyilatkozni, ritkábban van a kezemben ez a márka. Annnyit tapasztaltam, hogy a régebbiek sokkal faszábbak, de nem úgy, mint a Fendernél, hanem tényleg sokkal. Nagyon kényelmes hangszerek, jól vannak összerakva, de sokkal sterilebbek az újabbak hangilag. Ez szubjektív, de én szeretem ha önmagával azonosítható hangja van egy gitárnak pl a Gibson is ilyen.
Az a baj, hogy itthon baromira el van mosva a határvonalak a játékszer és a hangszer között. Főként abban az irányban, hogy sokan hangszerként aposztrofálnak játékszereket.
zenész aprón 60ér std tele:D
