Ha zongorán akarsz blattolni tanulni (miután tudod a hangok helyét mindkét kulcsban), könnyű kétszólamú darabbal kezd, lassan, de úgy, hogy a szólamokat alulról-fölfelé nézed. tehát egyszerre játszandó hangoknál először a bal kéz szólamára pillantassz, majd rögtön a jobbkéz szólamára, és lejátszod egyszerre a két szólamot, és így haladsz előre.
Ezt nyugodtan kezdheted tetű tempóban, minnél többet gyakorolsz annál gyorsabb lesz.
Én pl. főleg gitározgattam, de elkezdtem templomban is orgonálni, kb 2 év mulva már kapásból blattoltam 4 szólamú korált is első látásra olyan tempóban ahogy a gyűlekezet énekli.
Ha két kulcsban akarsz egyszerre blattolni, akkor egyszerre érdemes megtanulni a hangok helyét a két kulcsban, nem ugy hogy 1-2 évig egyik kulcsban játszol, majd újabb 1-2 évig a másikban.
Ha 5 vonal hangjait meg tudod jegyezni, akkor 10 vonal hangjait is meg tudod hamar, nincs ebben semmi nehézség.
Ahogy PB mondta, a basszus és a violin kulcs egyszerre való használatában ott a logika, hogy az első pótvonalnál megy átt egyik a másikba (ez a c hang)
hmmm, nem ismersz eléggé, néha ki kell kapcsolnom,
jártál volna Dobozy bulikra, ott sokat játszottam torz nélkül
vagy eljöttél volna akusztikus talira :)
no de skatulyázzá csak nyugodtan:) .....max kapsz egy pert :)
Tudod, a "rock-metál" fogás: A vastag E húron fogsz egy G-t, az A húron meg egy D-t, és rálépsz a torzítóra.. (tényleg, a torzító hogy van jelölve a klasszikus kottában?...:)
Na ma én voltam az ügyeletes okos, elég ennyi mára..
hát, én ezt ilyen tudományos alapokon nem vágom. az a 8 herz mennyi? van egy félhang? ha van, akkor van értelme, ha nincs, akkor szerintem hótmindegy.
motörhead-ek is vannak lejjebb hangolva (pl love me like a reptile), hendrixek is. aztán szerintem olyan is van, hogy szartak rá, hozzáhangoltak valakinek a hangszeréhez és olyan lett amilyen xyz herz nem attól lesz dögös.
ez pl tipikusan olyan, hogy szerintem nem tudatosan van valahová máshová hangolva.... mégis az egyik legjobb gitár-riff amit valaha is hallottam.
(na most ráfáztam, meg akartam mutatni, erre a jútyúkon van két verzió, az egyik gyorsabb, a másik lassabb, nálam meg nincs itt hangszer, hogy megmondjam melyik az eredeti...) mondjuk szerintem a lassabb.
Hegyre fel -olyan 30°-os emelkedőnél- természetesen könnyebb is játszani, hiszen csak előre kell lépni azzal a lábbal, ahova a gitár kerül. Az igazi profikat a lefele haladás sem zavarja meg. Egész egyszerűen megfordulnak és hátrálva ereszkednek!
Bizony, már én is megfigyeltem, hogy csak az tud rendesen klasszikust játszani (és használni a melod.mollt), aki tisztában van az euro-árfolyamokkal, valamint azzal, hogy a hegytető előtte van, avagy a háta mögött!
Szvsz csak suliban érdemes jazzt tanulni, mert ott van sok kollega, meg ingyenes (és kötelező) próbák, ahol lehet imprózni megállás nélkül. Aztán utána lehet menni jazz-haknizni. Ugyanez otthon elég belterjes lesz egy idő után. A technikát, elméletét viszont természetesen máshonnan is meg lehet szerezni.
Persze nyilván ad egy kis dögöt, de ha C-re hangolnak még dögösebb..:D
Szóval csak nem értem ezt a mi a faszért pont 432-t, az ilyen OM dolgokban jómagam nem hiszek, meg, hogy 10-zel elosztom 2 vel megszorzom kijön az Univerzum egyenletének 25 -részének pont a fele vagy mi akurvaannya:DD és még folytathatnám...
Azt elfogadom, hogy valaki teljesebbnek érezheti, DE csak az ugyanolyan hangolású ámde 440hz-es A hoz képest mert egy kicsit mélyebben szólal meg...
A számmisztikában nem hiszek vagy kéne??
Egyébként a jazz tényleg elég tudományos - akárcsak a komolyzene. Az egész pedig az akusztikára épül - na az aztán tényleg tudományos, már-már fantasztikus.
és ez alapján az össze hurt lehangolják pár Hz-el? mert akkor már értem, hogy mért nem volt jó, mikor d-re hangolt gitárral nyomtam a war nerve-t az eredetire és hamisnak tünt.
Háhá. Nem, én nem vagyok jazz tanár, csak kezdőkkel foglalkozom, általános alapozás keretein belül (amiben érintjük a jazzt is). Aki túlnő az általam tanított kereteken, azt továbbküldöm specialistához
De, úgy is működik, csak éppen úgy nehezebb és hosszabb az út. És persze az autodidakta tanulás sem mentesít a jazz formáinak (stílus, elmélet, egyéb összefüggések) megtanulása alól A jazz elég tudományos műfaj, akárcsak a (mai) fizika, matematika, stb. Ezért ha utóbbiakat is, akkor a jazzt is ezért van értelme tanítani az iskolákban. Ha valaki mondjuk fizikát akar tanulni, akkor nem hinném, hogy érdemes lenne a neten található anyagokból elkezdeni a tanulást. Pont azért, mert lehet ugyan, hogy ma már "minden megvan a neten", viszont a laikus nem tudja felmérni, hogy mi az ami hasznos, és mi az, ami butaság, rendszertelen, stb. Az iskola rendszert hoz a tanulásba, és normális esetben nem térít el hibás irányba.
De ha van ilyen ismerősöd, akkor használd ki, az a legjobb!
Szia!
1. Akkord-hangnem ügyben: az mindegy, milyen akkorddal indul,ez a lényegen nem változtat. Az egész, teljes terjedelmében Emoll-ból van.
2. A hangsort nézve: Az alapállapotban természetes moll a B7-es akkordnál megy át pillanatra dallamos mollba.
(Ez azért van, mert az Em hangnem "természetes környezetéhez" a Bm tartozna-mint domináns V. fok, de ez gyakran "alterált akkord" lesz (Bdúr) és ilyenkor a hangsor is igyekszik igazodni hozzá)
Hali. hozzáértőbb ember? Akkor hívd Dimebag-et. (RIP) Pantera-ék sem 440-es A-n voltak, hanem lejjebbbbb (cirka 436). Tehát nem újkeletű a dolog, de nem is nagyon elterjedt, pedig ad egy kis dögöt (lsd. pl. Pantera )
Jazz zenét csak iskolában lehet elsajátítani? Mert manapság már majdnem minden megvan a neten. Meg szerencsére pont van egy jazz gitáros ismerősöm is. Csak hát gondolkoztam azon, hogy sok iskola tanít jazz zenét. Autodidakta módon akkor ezt nem is lehet megtanulni? Vagy egy maszek jazz tanár a minimum?
Skála és hangnem nem ugyanaz! Szerintem mielőtt nekivágsz egy ilyen feladatnak, érdemes az alapokat nézegetni. Ezt nem flegmaságból mondom, hanem segíteni próbálok. Kicsit olyan a kép, mint amikor valaki, aki életében nem járt még konditeremben, ráfekszik a fekvenyomópadra és 20-at akar belenyomni 150 kilóba. Aztán, amikor lesérül, nem érti, miért kötött ki a kórházban.
Mint a fenti példánál, e kellemetlen meglepődés elkerülése érdekében előbb érdemes bemelegíteni, majd a súlyokon szép lassan emelni, úgy a zenében sem érdemes belekapni egy standardbe (150 kilóba), amíg nem jutottál túl az alapokon (bemelegítésen).
Egy ilyen standard-be kezdés előtt rengeteg mindent tisztázni kell, ill. sok mindennek birtokában kell lenni. Hangnemek, funkciók, akkord-skála kapcsolatok, modálisok, akkordok fodításai, alterálásai, és még sorolhatnánk.
Ha mégis belefogsz, akkor próbáld az akkordokkal kezdeni: mondjuk az első sort csináld meg több fekvésben, különféle fogásokkal, ritmizáld meg többféle tempóban/stílusban, majd az egyes akkordokhoz rendeld hozzá a bontásokat, és azokból kezdj el improvizálni (ezek tartalmazzák ugye az akkordok pillérhangjait). Törekedj az egyszerű megoldásokra, nyolcadok-triolák, később alakíts ki rövidebb motívumokat, majd variáld őket. Ha már érzed (tehát hallod a bontásokból az akkordokat), onnan már biztosabbá válhat az egész és alap nélkül is hallani fogod, milyen akkordmenetre is játszol.
Jó hosszadalmas munka egy ilyet rendesen megcsinálni, érdemes segítséget keresni, mondjuk egy jó jazz-tanár személyében
Tudod mit?
Találj ki egy jobbat és azt fogják használni.
Hidd már, hogy nem hülyeség, azért nem változtatnak rajta, mert nincs jobb.
Annak idején pl. Liszték próbálkoztak másfajta klaviatúra kifejlesztésével, de nem sok mindenre jutottak, mert az ember kezének ez a legkényelmesebb.
Itt van egy kis infó. Úgy tudom a Replika az új lemezét is 432-re hangolt A-val veszi (vette?) fel?
Ez ilyen kis divatos faszság vagy tényleg lehet valami benne? Van véleményem de kiváncsi lennék más tapasztaltabb hozzáértőbb emberekére is, mint én...
Hali! Hát van benne ugye természetes moll, aztán van egy olyan, amit én "dallamos moll" néven ismerek, és felfelé menetben lá, ti, dó, ré, mi, fi, szi, lá, valamint lefelé menetben: lá, szi, fá, mi, ré, dó, ti, lá (utóbbi sort külövéve harmonikus mollnak is hívják)
Sziasztok! Jazz gitározást szeretnék tanulni, és elkezdtem nézegetni a jazz standard nótákat. Autumn Leaves című dallal próbálkoztam, viszont nem teljesen értem milyen skálákban mozog ez a nóta. Tudom ez a zene a jazz alapja, ezért is örülnék ha valaki elmagyarázná mit és hogy:D. köszike!
"Nem voltak hülyék az öregeink, higgyétek el. Tudták mit csinálnak".
Ez igaz, csakhogy azóta lett egy temperált skálánk, és főként egy igény a dúr hangsor kitüntetett szerepének a kromatikának való átadására. A Cdúr mára teljesen indokolatlan örökségét őrzi pl. a zongora klaviatúra is. Egy másmilyen billentyű elrendezéssel sokkal sokkal hamarabb meg lehetne azon is tanulni. A kotta toldás-foldás logikája mára ugyanígy indokolatlan-következetlen.
Pedig nem olyan bonyolult az élet. Azért van F-kulcs a bal kézben éd G-kulcs a jobb kézben, mert így pont összeérnek az első pótvonalon.
És az sem igaz, hogy módosítgatni kell a jelzéseket. A sor elején meglátod pl a 4 keresztet, máris tudod, hogy E-dúrban vagy, tehát automatikusan minden f-et fisz-nek, minden c-t cisz-nek stb fogsz játszani.
Nem voltak hülyék az öregeink, higgyétek el. Tudták mit csinálnak.
Számomra egyébként a non plus ultra a karmester a partitúrával. :)))
A lényeg az, hogy olyan elképesztő mennyiségű zeneirodalom van meg hagyományos, megszokott kulcs ábrázolásokkal. hogy hihetetlen káoszt okozna egy új kulcsrendszer bevezetése. Gondolj bele a létező kiadók kottaanyagába, szólamkották, stb, amiket hangfelvételekhez bérbeadnak, valamint a már évek óta rutinnosan olvasó zenészek tömege - ugye egyértelműen komolyzene, vagy kottista jazz irodalomról beszélek - szóval elméletileg lehetne bármilyen kulcs jelzésrendszer, a gyakorlatban azonban bevezethetelen.
Próbálj meg egyetlen olyan érvet felhozni - nem egy új rendszer logikája mellett - amely hatására a világ kottakiadói újranyomtatják a készletüket és a világ zenekaraiban ülő néhány százezer hegedűs átállítja az agyát...
Egyszerűbb az újonnan érkezőknek megtanulni a basszus, tenor, baritonkulcsot.
jó felé indulsz de picit pontosítanálak
Ugyanis a blues alapon szeptim akkordokkal operál mint G7 C7 D7.
És ezek kijátszásához jobb választás a mixolíd skála.
MIért?
Mert G7 akkord az g h d f hangokból áll míg a G dúr skála g a h c d e fisz hangokból
Nem fog szépen szólni ha az akkordban f a skálában fisz szól.
Ugyan ez vonatkozik a többi akkordra is.
Tehát G7-re g mixolíd ( c dúr skála hangjai)
C7-re c mixolíd (f dúr skála hangjai)
D7-re d mixolíd ( g dúr skála hangjai)
jó felé indulsz de picit pontosítanálak
Ugyanis a blues alapon szeptim akkordokkal operál mint G7 C7 D7.
És ezek kijátszásához jobb választás a mixolíd skála.
MIért?
Mert G7 akkord az g h d f hangokból áll míg a G dúr skála g a h c d e fisz hangokból
Nem fog szépen szólni ha az akkordban f a skálában fisz szól.
Ugyan ez vonatkozik a többi akkordra is.
Tehát G7-re g mixolíd ( c dúr skála hangjai)
C7-re c mixolíd (f dúr skála hangjai)
D7-re d mixolíd ( g dúr skála hangjai)
Szevasztok!Tegnap autodidaktaként, 8év gitározás után elmentem egy nagyonjó barátomhoz tanulni, elméletet,mert elhatároztam magam, h a zeneelmélet ismeretével lehet igazán íz..elmondta, hogy c dúr hangjait játszom sima dmoll-os kíséretre, annak igencsak dóros jellege lesz..elmondta a többit is, h ha emoll-ra akkor az eol-os/spanyolos, stb...:) baromira jó ezt felfogni. Eddig mezei gitárosként ismertem a pentatont és pl. a blues kíséretre is cask a blues skálára gondolva tudtam játszani..jól értettem, h az improvizációt nem csak úgy lehet felfogni, h nyomom rá szépen dallamosan a blues skála hangjait, hanem úgyis is, hogy pl.egy Gdúr blues I.fokára a G-dúr hangjait, IV.fokra C-dúr hangjait V-re D-dúr hangjait nyomom?igaz, h a blues skála ennek a 3 harmóniának a hangjait tartalmazza? reméle nem beszélek túl nagy hülyeséget...
Egy kulcsban tökéletesen blattolni, az minimum egy év szvsz. A második kulcs minimum kétszer annyi, ennyi idő kell, míg az agyad megszokja a másik rendszert. A két kulcs különválasztása a fejben még pár év
Te jóisten, de jó, hogy ezt vallod. Én is ezen filózom évek óta. Mi értelme van annak, hogy a két legfontosabb kulcsban máshol vannak a hangok? Miért van az, hogy a C G-kulcsban a harmadik és negyedik vonal között, F-kulcsban meg a második és harmadik vonal között van? Egyszer feltettem ezt a kérdést egy komolyzenész ismerősömnek, aki szerint mindez a partitúrára vezethető vissza, és valami számomra erősen homályos módszertant vázolt fel, hogy ez miért jó a karmesternek. Szerintem ez nem magyarázat. Tudjuk jól, vannak transzponáló hangszerek, mint a legtöbb fúvós, vagy pont a nagybőgő. De ehhez nem lenne elegendő egy jelzésrendszer kitalálása (mint az oktávkülönbség jelei, pl. 8va)? Különböző kulcsokra szükség van, de miért nem ugyanott vannak jelölve a hangok? Ez így teljesen felesleges, idegesítő és évekkel hosszabítja meg a tanulási folyamatot. Ha legalább egy épkézláb érvet hallanék, hogy erre mi szükség van, elgondolkodnék rajta. Így csak bosszúságot okoz.
Kicsit hozzáfűzve az alantiakhoz: én azt látom gyakoribbnak, hogy kottából tökéletesen játszó embereknek alig, vagy semmilyen hallása sincs, és itt legfőképp a harmóniákra gondolok, pedig onnantól zenész valaki, hogy a dallamot a harmóniákba ágyazott módon értelmezi. (monofóniában majd minden laikus otthon van, ha egyeszer vissza tudja dúdolni a slágert). Szóval kottából tökéletesen játszanak, de a zene nem megy keresztül igazi tudati feldolgozáson, olyan ez, mintha idegen szöveget olvasnék fel, úgy hogy a nyelvet nem ismerem.
A kottaolvasás nehézségéről: 1.: a kulcsrendszeres lejegyzés a tudati (homogén) gátlás problémájába ütközik (azonos alapelvű kódolás, viszont az öt vonalon ide-oda eltologatva a különböző kulcsoknál-nagyon nagyon buta, kényszerű találmány volt annak idején)
2. A lejegyzés magán hordozza a bizonyos "kitüntetett C dúr"-átkos örökségét, azaz: a C dúr skálán kívül eső hangokat és hangnemeket pótjelekkel kell ellátni. Az egész egy "folt hátán folt" rendszer.
Sajnos igaz a megállapítás, hogy évek kellenek, hogy otthon légy rendesen benne, de erről ez a nagyon buta, feleslegesen bunyolult reformálatlan rendszer tehet. Sokkal-sokkal hamarabb-könnyebben mehetne pedig a lejegyzés és olvasás is egy logikus, jó elrendezésű nyelvezetben.
Okos dolgokat mondtok!
Én csak a magam nevében tudok beszélni, könnyűzenész vagyok, basszusgitározom és mellette hébe-hóba nagybőgőzöm is. A kötelező zongora mint tantárgy igazából maga a zeneelmélet gyakorlatban, sarkítva azt is mondhatnám, hogy néhány (valóban nagyon) egyszerű etűdön kívül ezeken az órákon semmi mást nem tanítanak. Volt olyan, hogy egész órán a zongorához hozzá se kellett nyúlni, csak beszélt róla a tanár :D
Basszuskulcsban a tanárom szerint jól blattolok, olvasom a violinkulcsot is de ott nem megy a blatt. Lehet, hogy akkor csesztem el az életemet, mikor basszuskulcsban fogtam hozzá a kottaolvasás elsajátításához? Komolyzenész ismerősök szerint ez is lehet:)
Összhangzattan órák, na az valóban nem semmi. Megadnak egy közepesen bonyolult dallamot, oszt harmonizáld meg, de aztán a szólamvezetés is olyan legyen, hogy Bach is megnyalja a húsz ujját! Többek közt ez tántorított el a Bartók Konzitól:D
A billentyűs hangszer a leglátványosabb ez is tény, minden egyes elméleti finomság látszik rajta működés közben. Nem hülyeség, hogy még a dobosoknak is kötelező zongorájuk van. De én konkrétan fizikailag kivitelezhetetlennek érzem két, boci-boci-tarkánál bonyolultabb kottasáv együttes, 100%-os figyelését és prezentálását. Ez nekem egy olyan manővernek tűnik, amihez emberfeletti ritmusérzék, koncentrációképesség és leírhatatlanul gyors reakcióképesség kell. Egy hangzóanyagból kihallani a különböző szólamok legfinomabb mozgását elég bonyolult, de én reálisnak érzem. Hosszú évek gyakorlása kell hozzá, de elérhető. Azonban azt, hogy ha valaki elé letesznek egy Chopin darabot, amit életében nem látott, és ott helyben el is játssza, nos azzal kapcsolatban nem tudom elhinni, hogy ezt tanulással és gyakorlással érte el, mindenképp erre kellett születnie. Lehet kitűnő zenei memóriája, viszont szerintem már egy bonyolult kottasáv tökéletes blattolása is óriási teljesítmény, hát még kettő egyszerre. Bár ki tudja, lehet, hogy ha egy teljes értékű (tehát nem kötelező) zongoraleckét vennék, megváltozna a véleményem
nem baj az ! Tetszik nagyon a klaszikus zene.
Bizonyos hangszerek meg pláne, nagyon tetszenek.
Amúgy meg , ha a klaszikust betorzítom, meg teszek bele palm muting-ot , már ott is a metál.
Inkább az volt a problem a könyvel hogy nagyon részletes, beleír mindenféle régi jelöléseket stb. , mert anyira precíz. És ez nyilván jó, de bent van az a veszély hogy az ember a 4ed-énél abba hagyja, mert egy mostani rock gitárosnak , mindenhez van pl TAB , nem kell neki enyire részletesen.
ááá...nem keveredik az, c a violinkulcsban az e az basszkulcsban...és nem kell 5 év sem...én pár hete kezdtem el zongorázni, de már simán érthető amit linkeltél, pedig pár hete még évekre tippeltem volna. Illetve szoxofonosunk, aki zeneműszétin van, pl simán elsőre átlátja, persze ott is kell pár perc felfogni, tehát előtte azért át kell neki is nézni, de lejátszás közben simán vágja(tévedni meg ambari dolog, de az előjegyzésben ott van, hogy 3 B-s a skála, tehát adottak a hangok, így nagy gebasz nem lehet:)...illetve ez még tényleg egy egyszerű amit linkeltél, szinte 2-3 akkord megy a bassuskulcsban csak...
a zongoristák egyszerre tanulják mindkét kulcsot. de mondjuk aki komolyabb szinten csellózik, vagy fagottozik, vagy nagybőgőzik, az megtanulja a basszuskulcs mellett a tenorkulcsot is, ráadásul ha tényleg komolyabb szinten csinálja, akkor zongoráznia is kell, úgyhogy nyomja egyszerre a basszuskulcsot és a violinkulcsot is.
ez csak gyakorlás kérdése szerintem ugyanúgy, mint az írás-olvasás.
én egyébként violinkulcsban is tragikusan blattolok, csak a pofám nagy
gondolj bele, a zeneakadémián összhangzattanból vannak memoriter gyakorlatok. hallasz egy 4-5 szólamú monteverdi madrigálból pár taktust, majd később egyre többet, aztán vagy lekottázod, vagy lejátszod zongorán a szólamokat külön-külön, meg amit lehet egyszerre. aki erre képes, annak egy ilyen kottakép rigófütty.
Még a legkönnyebb sort hoztam a Children's Corner-ből :D
A legato-vonalak a legjobbak, zongoránál még azt mondom, hogy OK, mert pontosan betájolható, meddig kell a pedált nyomogatni, de gitárra tényleg hülyeség:D
Az nem fér a fejembe, hogy ugyebár ha egy ember megtanul a hangszerének megfelelő kulcsban tökéletesen, álmából felkeltve is blattolni, az már egy öt év. Utána tökéletesen ki kell dolgozni a másik kulcsot, az ugyanennyi, ha nem több. Ezután 4-5 év, míg nem keverednek össze a kulcsok a fejében, és ezután kéne még megtanulni real-time blattolni mindkét kulcsban. Húzos a zongoristák élete :D
Zongorista szinten ez még átláthatónak mondható. Liszt kottákat nézegess!
Gitárosként a klasszikus kottákból a kedvenceim, amiknél az egymásba zengetett hangok esetén kiírják a végeérhetetlen legato-kat, ezáltal full játszhatatlanná vágják a kottaképet. De erre is van megoldás: meg kell tanulni fejből!
(RIP) Pantera-ék sem 440-es A-n voltak, hanem lejjebbbbb (cirka 436). Tehát nem újkeletű a dolog, de nem is nagyon elterjedt, pedig ad egy kis dögöt (lsd. pl. Pantera 
