Egyetértek. Soha nem gyúrtam erre tudatosan, bár a tanulással akkor még nem voltak gondjaim, rám ragadt a tananyag, abból éltem 8 évig általánosban.
Most meg már érzem, hogy döcög.
Ha akkor több zenével találkoztam volna, esetleg még elmélettel is, most nem így állnék (sehogy ).
Viszont ha a kisfiam érdeklődik a zene iránt, mindenben segíteni fogom. Pengetni már most szeret, amíg én fogom az ámolt, meg a gédúrt, és egy játékgitárt már 'széthendrixelt', úgyhogy lehet, hogy rajta van a témán.
a gyerekek agya olyan mint a szivacs, iszonyat gyorsan tanulnak meg dolgokat, a felnőttek már sokkal nehezebben
nem ismerem a biográfiád de:
a 4-5 éves korodban tudatosan erre gyúrtál volna akkor most menne....
olyan mint a sakkozók, nem zsenik, csak erre a gondolkodásra ált rá az agyuk, átlátják a sakk táblát, logikai rendszer szerint.
kistöki korodban érezted az illatot és tudtad h zaba jön, idővel megkülönböztetted az illatokat egymástól, kvázi szarszagra nem valószínű hogy beindul a nyálképzésed :))
de pörköltre inkább
Jó, nyilván az igazi, hiteles tudásért nem sajnálnám a pénzt, de azért az ilyen "1 hónap alatt ugyanúgy fogsz játszani, mint kedvenc gitárosod", meg hasonló kijelentésekkel inkább vigyázzon az ember:D
AZ az igazság, hogy a hangközökkel inkább foglalkozom (legalábbis tudatosan), mint az illatokkal. Bár azok meg tényleg születésem óta bombáznak, és akaratlanul is rögzülnek, míg a hangok/hangközök/hangzatok sokkal nehezebben. Nyilván az evolúció során a túlélésnél sokkal nagyobb jelentősége volt a szagoknak, mint a hangközöknek, ezért az agyban máshogy raktározódnak. Mondjuk nehezebben. Ezek szerint sok zenét kell hallgatni.
Jó módszer.
Amit én letöltöttem, az nem sorozat, bocs, rosszul írtam, csak éppen több cd-ből áll (8 cd). Nem tudom, ugyanarról beszélünk-e, ha jól tudom, ezt neten árulták, szokásos nagy adag reklámmal, én meg kiváncsi voltam rá, hogy mi is az a "nagy titok", úgyhogy letöltöttem torrentről. Perfect Pitch Ear Training a neve, meg valami könyv is van hozzá. Kb. 400mb mp3ban. Egyébként nyilván nem egyből működik ez a színes dolog, gondolom rá kell hangolódni kicsit. Meg sztem ezt nem csak színekkel lehet játszani, hanem "érzésekkel" is, bár az már kicsit talán elvontabb. Egyébként szerintem nem érdemes ezzel tökölni, ha sokat zenél az ember, idővel úgyis kinyílik a füle annyira, amennyire szükséges (ha csak nem kimondott anti-tehetségről beszélünk...)
Köszönöm az információt! Az újságban is kétoldalas hirdetések voltak, és áradt belőle az öntömjén, hogy ez mennyire jó, és most aztán mindent azonnal el tudsz játszani hallás után... Ezek szerint ez egy egész sorozat volt.
De nekem a C dúr skála hangjairól nem jutnak eszembe színek, most akkor mi van? Nem biztos, hogy ez mindenkinél működik.
Még annyit tudok fűzni a témához, hogy van egy barátom, aki sosem tanult zenét, aztán amikor elkezdett basszusgitározni/gitározni (autodidakta módon), egyből kiderült, hogy abszolút hallása van, és ezzel együtt a zenei érzéke is nagyon ott van, ill. a relatív hallás is bennefoglaltatik. Nekem csak kb. 3 év gitározás után kezdett "kinyílni a fülem". Most már hangközöket felismerek, meg néha konkrét hangokat is (általában D-t és A-t egyből, nem tudom, miért pont ezeket), de nekem ehhez is évek kellettek, míg egyeseknek alapból van ilyen adottságuk. Szóval érdekes dolog ez.
2010-02-11 12:10 |
#5804
Én régen letorrenteztem egy ilyen perfect pitch cd-sorozatot. Arról szól, hogy egy számomra kicsit idegesítő hangú faszi órákon keresztül, meglehetősen redundáns módon (szájbarágósan) magyarázza a dolgokat, meg győzköd arról, hogy milyen jó is az, ha egyből felismered a hangokat. Nem hangközökről szólt (legalábbis amíg bírtam hallgatni), hanem konkrétan hangok felismeréséről. A hallást a látáshoz hasonlította, mert hogy ott is frekvenciákat (tartományokat) érzékel az ember, meg itt is. Pl. olyan gyakorlat volt benne, hogy fogj egy papírt, színes ceruzát, pengesd végig a hangszereden a c-dúr skálát, és minden egyes hangnál rajzold le, hogy milyen színre asszociálsz belőle. Végülis olyan szempontból nem hülyeség a dolog, hogy ez így talán tényleg kifejleszthető, viszont gyakorlati hasznát nem nagyon látom. Tovább mondjuk nem hallgattam, lehet h tanít hasznos dolgokat is.
Érdekes ez az abszolút hallás dolog. Ha az embernek nincsen, akkor elképzelni is nehéz hogyan létezhet ilyen. Szórakozásnak biztos jó egy ilyen fül, tudnék vele mit kezdeni. Egyébként még van a nagyfül, kisfül és a közepes.
sosem csináltam ilyen gyakorlatokat de magától is fejlődik ez
régen minden akkord lefülfelésért szenvedni kellett
ma már jobban hallom a harmónia váltásokat, nem kell annyit görcsölni rajta, néha ráhibázok egy egy hangra is, de nincs abszolut hallásom
viszont a kis tercet mindenki felismer szo-mi
vagy pl blues körnél a I-IV-V váltásokat
Gitáros újságokban lehetett rendelni ilyen 'Perfect Pitch' CD-ket, amivel állítólag abszolút hallásig lehet trenírozni a fület. A '90-es évek közepén ezekkel volt tele a Total Guitar, meg a Guitar One magazin.
Hogy ez mit takarhatott, arról csak ötleteim vannak:
talán hangközöket, meg skálameneteket, esetleg akkordokat, meóajd ezek variációit lehetett orrvérzésik hallgatni, így memorizálta a paraszt először, hogy az a hang egy C, az egy Gisz, az meg egy Bé.
Aztán talán kisszekund-nagyszekund, kisterc-nagyterc, szűkített-bővített mindenféle, aztán talán akkordok, dúrok, mollok, hetesek, de talán ilyen mélységig nem is mentek bele, nem tudom.
De szerintem azt, hogy ha hallasz egy hangot, és megmondod, hogy melyik az, úgy lehet megtanulni, hogy órákon keresztül hallgatsz mondjuk egy 'A' hangot, és megjegyzed.
Kár, hogy ezt nem olyan könnyű megjegyezni, mint a sült csülök, vagy az eperlekvár illatát.
Én úgy tudom, hogy az abszolút nem fejleszthető, csak a relatív, nem lehet, hogy elírtad?
Bár magamon úgy tapasztaltam, hogy egyre "biztosabb" az abszolút hallásom, mert 7-8 éve nem mindig tudtam eltalálni a hangokat, manapság meg már igen. Persze ebből aztán az ég világon semmi előnyöm nem származik - szerintem az abszolút hallást az ember nem igen tudja "kamatoztatni", de a jó relatívot annál inkább.
botfül - süket, nincs zenei hallása
relatív hallás, nem mondja meg a hang, vagy akkord hangmagasságát, de felismer hangközöket, harmóniákat, harmónia lépéseket
abszolút hallás: megmondja milyen hangot hall
abszolut hallás fejleszthető, idővel kinyílik az ember füle, de ehhez edzeni kell, sok dalt lejegyezni hallás után
megfigyelmni memorizálni hangközöket
én járok gitár tanárhoz csak ritkábban mivel nincs pénzem rá... alapokat tudom, azt elmagyaráztam gitár tanárom csak most mentünk bele a haladó részbe amit már nehezebb megérteni... de viszont nem tudom h milyen fülem van :D nem nagyon gyakorlom a fülről játékot, tudom h valamilyen szinten lehet fejleszteni ezzel, de jó lenne tisztába lenni a botfülü meg az abszolult hallás között mi a külömbésg :D
Az, hogy mennyi idő attól függ milyen hamar érted meg, mennyire gyakorlod ki, hogy használni is tudd.
Tanárral gyorsabb. De vannak jó oktató videók, könyvek is.
Zeneelméletnek annyi értelme van, mint nyelvtant tanulni idegennyelvnél. Tudd mi miért történik a zenében. Nélküle is lehet élni, de akkor jó érzéked, füled kell hogy legyen hozzá.
És valóban könyebb kommunikálni a segítségével a zenész cimbikkel.
De a gyakorlat a lényeg, tudd a harmóniákat skálákat, tudd minek hol a helye, és kreatívan használni is tudd
Persze... A modálisok már elég jól mennek nekem is, kezdem átlátni az egész nyakat, oda-vissza gyúrom, de lassan ekezdem gyötörni magam a 'vissza-oda'-játékkal is, azaz a végén kezdem (mihez képest, ugye ) a véknyakon, felmászom az elejéig, aztán megint megyek a vége felé.
Napi fél-egy óra jut rá, bár ez nagyban függ a kölök önálló játékra való hajlandóságától is...
Van egy nagyon-nagyon jó kis oldal, ami nem gitárosoknak tanítja az elméletet....valamiért a gitárosok elmélete mindig modálist akarja előtérbe helyezni, mikor még az alapokkal is gond van...na innen van a gubanc.
Itt ez az oldal, főleg zongorán mutatja meg az elméletet...mondom gitárosként, hogy ezerszer egyszerűbb a billentyűn megérteni a dolgokat...és nagyon jól, érthetően magyaráz....elolvastam, pesig már túl avgyok az akapokon, de ennél érthetőbben nem nagyon lehet elmagyarázni a dolgokat...nekem tetszik: zenetanoda...zongorára
tia ztán vágjátok az elméletit :D ti kb menyi idő allat tanultátok meg? :D tom hülye kérdés... csak kiváncsi vok kb menyi idő bemagolni ez egész giátár elméletet profi szintig... és ha tudok minden annak milyen haszna van... anyit tok h együtesbe könyebben megértjük egymást de ezen kívül még mi haszna :)
nem magoltam semmit...csak az onnan indított skála jellegét határoztam meg...innen tuhatod, ha már modálisokba megint belemegyünk, hogy mire használhatod, az egyes fokokról indított skálát...az hogy milyen akkordok építhetők innen az más kérdés...de pl dúrra innen már tökjól tudod, hogy líd, mixolíd, vagy csak sima dúrt tolsz....
És ugyanezzel a logikával jönnek ki pl. a kvart akkordok, mert pakolhatod egymásra a hangokat a skálából kvartonként is, nem csak tercenként.
Pl. kvartakordokban az első fokon az lesz, hogy: C-(D)-(E)-F-(G)-(A)-H-(C)-(D)-E, azaz CFHE, ami egy érdekesen lebegő valami, amit bármikor betolhatsz C helyett, ha érdekesebben akarsz játszani...
Ezt szerintem hülyeség így magyarázni, amikor tök egyértelmű logikája van, hogy melyik fokon melyik akkord van és miért.
A skálán belül tercenként egymásra rakod a hangokat, és úgy kapod meg az adott akkordot, ami az adott fokon van.
Pl. C-dúrban, első fokon: C-(D)-E-(F)-G-(A)-H hangok vannak. Vagyis C-ről indulva CEGH-t kapsz, ami Cmaj7-nek fele meg.
Második fokon, D-ről indulsz: D-(E)-F-(G)-A-(H)-C, azaz DFAC-t kapsz, ami Dm7...
A hetedik fokon meg H-(C)-D-(E)-F-(G)-A, azaz Hm7/b5 vagy másnéven félszűk.
Szerintem kibaszott faszság csak bemagolni a skála fokain lévő akkordokat, ha nem érted miért vannak ott...
Ráadásul érdemes négyeshangzatokban gondolkodni, mert az első fokon lévő dúr meg az V-ik fokon lévő dúr kibaszottul nem ugyanaz, sőt, még a II-ik fokú moll is más, mint pl. a III-ik fokú...
Vagy
fokokra bontva(mégegyszer: ez nem modális...ez dúr skála fokai):
I.fok dúr
II. fok moll
III. fok moll
IV. fok dúr
V. fok dúr
VI. fok moll
VII. fok tököld ki:)
most azt mondtad h a modális sklála VI foka - párhuzamosa a természetes moll sklálának... mert most megint öszezavarodtam kicsit :D mert én is ezt mondom csak "=" jellel mondtam... de ha valamit roszul mondok javítsatok :D
még 1 kérdés - a természetes sklála = a modális Eol sklálával? csak máskép fogja :D landomine annyira nem értem mire gondolsz :) én nem rég kezdem el tanulni azelméletet, ha lehet leírnád bővebben :D ha nem nagy kérés :D előre is köszönöm szépen
tudtok ajánlani egy jó oldalt ahol meg tudom nézni a moll sklálákat? a természetes moll sklálát azt már tudom, csak aszem 3 moll sklála van azokat is meg szeretném tanulni ^^ :D
Gyakorlom az improvizálást szerintem később lesz belőle valami.
A másik ami nagyon foglalkoztat hogy olyan bizonytalannak érzem a játékom. Amikor már megtanultatok egy számot és azért már egész jól megy, akkor miközben játszátok mi zajlik le a fejetekben? Nem tudom miért de nekem azon jár hogy mi után mi jön. Akármennyit gyakorlok egy számot nem tudom teljes bizonyossággal eljátszani úgy hogy nem rontom el.
Ma igen felrántott a Children of Bodom - Angels Don't kill című szám. Talán ismeritek. 1 Hónapja gyakorlom már és vannak olyan riffek amiket nem tudok normálisan eljátszani. Külön is gyakoroltam már őket akkor ment de amikor egybe játszom az egészet akkor már tele van hibával megint.
Az az igazság el tudnám szerintem királyul is játszani sok gyakorlással de mire eljutok odáig addigra már unom a számot és szinte undorom lesz tőle.
Ti ezt hogy küszöbölitek ki?
Van valami gyakorlat arra hogy tök biztonságba érezzem magamat miközben játszok?
hát, az 5/4 még ok, még azt is elhiszem, hogy a gerry mulligan rázott rá, de arra a nagyesküt leteszem, hogy az eleven four-ra a büdös életben nem improvizáltak 11/4-ben.... pedig a téma tényleg nagyon jó.
Nálam levonna az élvezeti értékből, ha az arcát kéne néznem egy gityósnak. Mindenki olyan buta képeket vág... De ha választanom kéne, akkor nálam Henderson ebben is az első.
nem feltétlen fontos a hallgatónak, a lényeg hogy amikor meghallgatom elérje a hatását, gondolkodtasson el, vagy csaljon könnyeket az arcomra, vagy mosolyt, vagy csak rázzam a fejem ahogy a csövön kifér.
Bár én személyszerint imádom a háttér információkat..de mivel sok éve zenélek már nem is normál hallgatóként fülelem a dalokat sokszor....és néha sajnos
azt figyeltem meg magamon ha valamely kedvenc gitárosom nézem akár élőben v videón egyre kevesebbet a nézem a kezét (régen mindig)
ma jobban érdekel mi ül ki az arcára......
Harmóniailag egyszerűek, csak a mai popzenénél bonyolultabbnak tűnnek, mert azóta sokkal egyszerűbbek lettek a rádiózenék. Mindhárom számban olyan megoldások vannak, amiket ma nem nagyon hallhatunk, pl. a Day in the Life igazából két szám, meg a mellotron (?) a Strawberry-ben és a Walrusban.
Bár azért ha jól tudom, neki is voltak ötletei. Asszem, a vonós szekciót ő találta ki az Eleanor Rigby-be. De az tény, hogy az ötleteket Lennonék hozták, Martin csak segítette a történetet.
Persze, hogy baromi jól szóltak, mert volt egy nagyszerű producerük, aki összeszedte a tehetségüket, és egységesítette. Na de azért ha belegondolsz, hogy ezzel párhuzamosan Dave Brubeck már milyen bonyolult cuccokat írkált... Csak ebbe kár belemenni, mert azt én sem vallom, hogy a bonyolult zene a jó zene, sőt! Lehet valami egyszerűségében zseniális, és agyonbonyolított szarság.
Hangszerelésileg, harmóniák, vokálok tekintetében a Beatles ma is megállja a helyét szerintem. Nem tudom, mennyire ismered a munkásságukat, hogy egyszerűnek tartod a zenéjüket.
Ez már ízlés kérdése. Én is szoktam csak úgy hallgatni jazzt, nem csak tanulni lehet belőle, sőt hát végülis ha csak zenészeknek szólna, akkor már kihalt volna a műfaj. Az a baj, hogy egyre kevesebb az olyan modern jazzt kedvelő ember, aki csak élvezni, és nem egyszerre érteni és élvezni akarja a jazzt. Épp ezért rétegműfaj.
Engem a komlexebb, modernebb jazz is szórakoztat, a zeneisége miatt, ha épp olyan, ami tetszik, és ha épp nem állok neki elemezni. Utóbbi igen ritkán fordul elő, alulképzettségemből kifolyólag.
Attól függ. A swingig egyértelműen szórakoztatózene, sőt a big band az maga volt a popzene, denszeltek rá a szmokingos imperialisták:D
De egy Charlie Paker, vagy Miles Davis az szerintem már nagyon messze áll a rádiózenétől, attól, amit csak úgy elhallgatsz vezetés közben. De ez rossz megfogalmazás, mert arra IS jó, és személy szerint ezt szeretem a modern jazzben. Szórakoztat is, de elmés is. Nyilván vannak populárisabb jazzműfajok is.
Nem kell 10 riff, elég egy jó:D Ízléses harmóniavezetés az jöhet, a kifinomult hangszereléseket meg imádom. De épp ezt mondom, hogy egy Beatlest nem ilyen szempontból hallgatok, hanem mert elszórakoztat, lehet rá énekelni, ilyesmi. A maga egyszerűségében zseniális zenéket csináltak.
Nem hiszek abban, hogy bármit hozzáadna, vagy levonna a kész MŰ értékéből, hogy csak a gyakorlati, vagy esetleg az elméleti fegyvertárát is használta a szerző a megírásakor.
Egyszerűen nem érdekes és nem is ismeretes, hogy született a kérdéses szám, maradhatnánk ennyiben is.
mondjuk a lakó sztem pont rossz példa, mert kb 20 éve nyomja ezt a hű de ösztönös csávó vagyok vonalat. közben meg baromira érződik rajta, hogy megrekedt a fejlődésben, nem fogadott el soha maga fölé tekintélyt, közben meg maga is érzi valahol, hogy szüksége lett volna iránymutatásra.
"ebben nyílván segítségére van sok begyakorolt figura pattern is"
Na ezt mondom én is, de ez nem ugyanaz, mint ha a begyakorolt pattern helyére behelyettesítenénk a skála szót? :D
Amúgy így igaz, ahogy mondod. Nem úgy megyünk neki egy akkordnak, hogy arra mit játszunk rá, ez csak a tanulási folyamat. Skálázni addig kell, míg megismerjük a soundját, és gondolkodás nélkül játszhatjuk azt vagy akár tök mást egy bizonyos akkordra, amit meghallunk. A lényege, hogy ha sokat skálázunk, nem fog az ujjunk teljesen rossz hangokat befogni egy hangzatra, viszont az is fontos, hogy a skála ne kössön meg. Szóló közben úgysincs időnk nagyon gondolkodni, hogy akkor most ide jön egy fríg skála felemelt hatodik fokkal. De a skálázásra azért van szükség, hogy megszerezzük azt a bizonyos rutint, amiről írsz! Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy onnantól kezdve skálákat fogunk játszani szó nélkül mindenhova, erről szó sincs. De azt aláírom, hogy nem volt hülye, aki kitalálta a skálázást, mert egyrészt fültorna, másrészt technikai gyakorlat, harmadrészt elősegíti a harmóniahallás fejlődését.
Bizonyos szempontból jó az autodidakta zenészeknek, mert kitörhetnek bárhonnan, ellenben meg fognak torpanni egy bizonyos ponton, ebből a szempontból meg hátrányba kerülhetnek, ha esetleg tovább akarnak lépni. Ha nem akarnak, akkor semmi baj. Persze ugyanígy hátrányba kerülhet, aki elméletből ötös.
A jazzben a skálák esetleg még mentőövként is szolgálhatnak, ha elfogynak az ember ötletei, elfogynak a patternek vagy bármik, nyomhatunk egy kis skálázást, addig is lazulás, míg összegyűjti az ember a gondolatait.
).
-ez tetszett
