Te, Mester, kérdezhetek valamit? Ezt az új fúziós muzsidat is valami karos Ibanezzel nyomod még mindig? csak kiváncsi lennék...
Meg tük jó a zenéd, tényleg tök respect, profin tudsz már zenélni, csak valahogy olyan az egész, mint amit a 80-as években már megéírtak volna a nagy fúziósok...
Miért nem csinálsz valami kicsit frissebbet, sokkal jobban állna szerintem... Hallgass Bill Frisellt meg hasonlókat meg szerintem kapcsold ki az effekteket...))))
Már, ha nem haragszol, hogy belepofázok... faszán nyomod..., tényleg...
Egyik ismerősöm mindig azt mondta: "Ha sokat beszélsz, kiderül mennyire hülye vagy". :D
Persze ne vedd magadra.
Mondjuk ezzel szemben meg, ha nem kérdezek hülye is maradok...
Ilyen harmóniai behelyettesítést mindenhol sokat hallani. Jazzben, rockban, metálban is (legfeljebb nem játsszák ki az egész akkordot). A bézgitárosoknál is alap, hogy kiváltják a dominánst a tritónuszával.
semmi...nins rá időm annyi mint amennyi kellene:(((...stúdiózunk...meló sok-sok. Átlag ember vagyok most mégkevesebb idővel....az egész embert kivánna....
Kezdetben az angyali karok énekeltek, zenéltek "isteni" tehetséggel megáldva.Olyan szinten nem kell elmélet.Az emberek között is van olyan "isteni" tehetség aki csekély (vagy akár) semmilyen elmélet nélkül figyelemreméltót alkot.
Vannak olyan emberek, akik pl. ha meghallanak egy zeneművet, legyen az egy Bach fúga, vagy egy Joe Pass szám (vagy akár egy Paksi Endrés Ossian szám) utánna belül hallanak hasonló zeneművet, mintha valaki belül a fantáziájában továbbimprovizálná a többszólamú zeneművet.
Az ilyen ember kellő hangszeres tanulmány után le is tudja játszani amit belül hall, és ehhez zeneelmélet sem kell.
Elég ha 20 évig tanul egy hangszeren és addig "millió" számot megtanul kivülről.
Egy idő után le fogja tudni játszani amit belül hall, zeneelmélet nélkül is.És ezek a belül hallott zenék nagyon komoly többszólamú zenék is lehetnek.
Nem hinném, hogy létezik arra szabály, hogy ki hol modulál, legfeljebb akkor, ha mindenáron bele akar férni egy keretbe...
Más meg inkább abból igyekszik kibújni. Persze ennek csak akkor van igazán értelme, ha tudatosan bújik ki, nem csak azért, mert nem érti
Én is magamtól próbálkozom, de nem bánom Szerintem is kell elmélet, csak néha szándékosan félre kell dobni, hoyg ne legyen túl mesterkélt a dolog - legalábbis nálam így működik (ami nem jelenti azt, hogy ez ugyanúgy jó mindenkinek...)
egyébként szerintem egytől egyig remek zenészek vannak itt a fórumon akár tudja az elméletet akár nem
van akinek megadatott az a lehetőség, hogy tanuljon a legjobbaktól a legjobb helyen és van akinek nem.
nekem sajnos anyagi és élettörténetem nem tette ezt lehetővé, így magamtól próbálkozom, bár most keresek egy jó tanárt.
elmélettel vagy nélküle a zene jó dolog és zenélni még jobb.
kell az elmélet de kell az ösztön is.
nekem folyamatos volt az elmélet és a gyakorlat, talán picit az elmélet lemaradt, de hát zeneelmélettel nem lehet nőket felszedni. Azóta már pótolva az is
A komolyzene történetét most így egyetlen hozzászólásban nem nagyon tudnám felvázolni...
Csak annyit erről, hogy mindegyik ún. zenetörténeti korszak az őt megelőzőből táplálkozott. Tehát a Romantika a Klasszikából, a Klasszika a Barokkból, a Barokk a Reneszánszból...stb. és így tovább.
Az hogy Téged nem érdekel, hogy ki, melyik művében hol, mikor, milyen hangnembe modulál az nem azt jelenti, hogy az hülyeség. Azt gondolom, hogy tudomásul kell venni, hogy ezek a szabályok léteznek a Te véleményedtől függetlenül is. Ha visszaolvasol, láthatod, hogy én nem azt írtam, hogy ez a dolog nekem tetszik-e vagy sem, pusztán a tényeket igyekeztem közölni.
Most viszont a saját véleményem:
SZERINTEM a komolyzene történetének legnagyszerűbb alkotása Mozart Requiem-je.
Mindenkinek ajánlom, hogy nyitott füllel és szívvel hallgassa végig. Csoda!!!
Jó, rendben, a nagyok tanulták.
És akiktől tanulták, azok kiktől tanulták? Valahol van vége (eleje) a tudatosságnak. Előbb létre kell hozni azt, ami arra lesz érdemes, hogy megtanuljuk.
Buck kolléga írta azt, hogy:
"De induljunk ki abból, hogy a klasszikus zenészek sem tanulták az elméletet, hiszen ők hozták létre és csak utánuk írták meg tudományosan a tudósok."
Én erre írtam azt, hogy hülyeség. Az hogy Te mit értesz ki a szavaimból, az a Te dolgod. Azt viszont fenntartom, hogy ezek a zeneszerző-zsenik, mint pl Mozart, már kicsi gyermekkoruktól tanulták a zene törvényszerűségeit. És nem úgy írtak művet, hogy kitaláltak egy zenét és később majd valami zeneelméleti szakember megmagyarázta, hogy mi is ez. Ez volt az amire én reflektáltam.
Ebbe ne keverjük bele a könnyű műfajt, mert az teljesen más alapokon nyugszik!!!
Ott teljesen igaz az, hogy a feeling van, minden más csak utána következik.
De a klasszikus zenében nem.
Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?.
yap
én is így szoktam csak velem az a gond hogy fingom nincs az elméletről
és azt játszom ami jól szól. én ezeket ZS-mollnak hívom veled is és atival is egyetértek
Ne kúrj már fel! Logikusan gondold végig a dolgot és rájössz miről beszélünk. Ne az elmúlt 100-200 évet vedd figyelembe.
Előbb lábszárcsont-ütögetés majd megjegyzés => újból ütögetés => örülés és máskor is csinálás.
Amiben teljesen igazad van az pedig az a tény, hogy később ez a kettő szinte egybeolvadt, mikor tudatosan kezdtek foglalkozni a zenével.
Igen, mindig vannak úttörők, de ez manapság is így van. Pl. vegyük a blues-t, ami tulajdoképp egy népzene, nem köthető egyetlen névhez, de mégis ma is játsszák, még ha kicsit más felfogásban is. Persze balgaság lenne azt állítani Beethovenről, hogy kópia volt, meg nem voltak saját ötletei, de biztosan megvolt annak az oka, hogy ennyire ragaszkodott a már megalkotott formákhoz, én nem ismerem az életművét meg a felfogását.
Viszont ha mindenki a szabályokhoz ragaszkodna, meg a betanult dolgokhoz, akkor nem lenne előrelépés, nem lenne már mit kifejezni, ami sajátja valakinek. Ha Bartók még szonáta-formákból építkezett volna, ki mondaná rá, hogy a múlt század legnyagobb zenei zsenije? Minden ember érzései másmilyenek, ezért ha őszinteséget szeretnénk, akkor úgy van rendjén, hogy ösztönből alkotunk, nem formákban gondolkodunk, meg azt lessük, hogy most ide,vagy oda kötelező egy ilyen hangnembe átlépni, különben megszegem a szabályt... ki nem szarja le? Ahogy Debussy mondta: Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?.
A legnagyszerűbb dolgok pont abból születtek, hogy áthágták a szabályokat, meg a dogmákat és őszinték mertek lenni.
Szonáta-formáról írtam, nem pedig a szonátáról.
Haydn fektette le az alapokat(alkotta meg a szabályokat) és Mozart illetve Beethoven már azok a szabályok alapján alkotta műveit. Tehát egy séma alapján alkottak. A dallamok természetesen egyéni invenció alapján születtek, de igen szigorú szabályok szerint öntötték formába őket.
Ha arra gondolsz, hogy az ősember két lábszárcsontot összeütve, tulajdonképpen zenét csinált, akkor igazad van, de ahogy tudatosan kezdett "zenét szerezni" az ember, az mindig(főleg az elején) komoly szabályok között történt.
Pl: Nézz utána a szonáta-formának, ott,kérlek szépen még az is meg van határozva, hogy az egyes részek(téma-kidolgozás-repríz), illetve azok alkotórészei, az alaphangnemhez képest, hanyadik fokon, milyen hangnemben kell, hogy következzenek egymás után!
És láss csodát: Beethoven összes zongorszonátája( mind a 32!)híven követi ezt a formát!
szerintem is szükség van egy alap elméleti tudásra, viszont baromira egyet tudok veled érteni.
én 18 éve gitározgatok értsd prüntyögök és bőven van még mit tanulnom ugyanis nulla elméleti tudásom van
najó egy kevés, de tényleg kevés.
persze ez az én bűnöm is hiszen a
18 év alatt kisebb nagyobb kihagyás volt (inkább nagyobb) amikor elő se vettem a gitárt.
viszont amikor tanultam akkor abból állt az oktatás, hogy elmentem a tanáromhoz, segg részegre ittuk magunkat és ebben a kellemes állapotban megmutatott egy van halen számot. (a tanárom eszméletlen jól gitározott)
semmi elméletet nem tanultam és most kezdek rájönni hogy kell, ha nem is magas szinten, de egy kevésre szükség van.
teljesen magamtól tanulgattam a gitárt, rengeteg számot megpróbáltam megtanulni, nézegettem mindenféle gitároktató weblapot, de rá kellett jönnöm, hogy hiába vannak jobbnál jobb gyakorlatokat kínáló weboldalak, jobbnál jobb gitárosok tollából, ha egyszerüen fingom nincs azt a skálát mi alapján játsza.
csak benyalom az ujjrendet a pengetést stb. de hogy az milyen skála, mi mire épül, hogyan tudom esetleg elmagyarzni másnak az már kérdőjel.
viszont ha elméleti szinten elmagyarázzák hogy "ezt a hangot azért fogod ezen hang után mert", akkor már könnyebb.
esetleg magamtól is eljátszom más fekvésben mert tudom hogy mondjuk az alaphang után nagyterc végül tiszta kvint.
viszont abban is igazad van hogy a zenére is nagyon kell figyelni és nem arra hogy "ezt nézd mit tudok" és füstöl a gitár.
így így...olyan ez, mint bármilyen művészeti ág....veled kell, hogy szülessen...rajz,festészet, szobrászat...csináltam kiskoromtól fogva, majd csak egy idő után kezdtem el tanulni....fordítva nem megy ez.
Nem azt mondom, hogy fingjuk sem volt, mi az az "egynégyötegy", de biztos nem vacakoltak azzal, hogy az adott mű most beleférjen a keretek és szabályok közé, ennek ellenére -amellett, hogy gyakorlatilag szarták a zenét- minden a helyén volt- ezt nevezik lángelmének. De az ösztönösség tutira megvolt náluk. Az ,hoyg tudtak kottát írni, az más téma.
A klasszikus zenészek sem tanulták az elméletet?!?
Ne viccelj már. Kire gondolsz? Mert a legnagyobbak, Bach, Mozart, stb bizony keményen ott voltak a szeren. Csak arra gondolj, hogy hogy tudta volna bármelyikük is lekottázni a sokszólamú partitúrákat, komoly zenelméleti tudás nélkül?
"hiszen ők hozták létre és csak utánuk írták meg tudományosan a tudósok"
Te egy komoly ember vagy, jó muzsikus, a Te szavadra figyelnek sokan, itt a Fórumon is. Ezért nem szabad ilyen csúsztatásokat(hülyeségeket) leírni, mert elhiszik!
Mégegy érdekes dolog eszembe jutott. (ó, jeee... )
Szóval az is kurva jó dolog tud lenni, mikor pár tanult fazon, csak úgy, mindenféle indíttatás nélkül összeül zenélni egyet. Mondjuk sztenderdezni, örömzenélni. Olyan ez, mint egy beszélgetés, társalgás.
Aztán van olyan, mint itt alább írtam, mikor valami belső feszültség, vagy kényszer hatására otthon, magányában alkot az illető.
A kettő eléggé más, pedig mindkettő zene.
Nyilván igazán mély inkább az utóbbi lehet, bár biztos van példa a másikra is. Nem hiába írják általában egyedül a dalokat/műveket az emberek, mint ahogy a régiek is tették.
Ez nagyon tetszett
"Ha valaki elméletet tanul és egy idő utána ez leülepszik benne, akkor beépülhet az ösztönösség mellé olyan formában, hogy mikor zenét írunk, vagy improvizálunk, már ott lesz a fejünkben, amit tanultunk, de nem kell tudatosan rákoncentrálnunk, vagy gondolkodnunk rajta. Tehát ebben a formában beépül a megszerzett tudás az ösztönösség mellé."
Viszont sajna ma egyre több progresszív műfaj jelenik meg, az autentikus
dolgok ritkák...de belőlük már nem is lehet nagyon újat alkotni...
Sokszor úgy tűnik, a technikát fontosabbnak tartják egyesek, mint hogy kifejezzék magukat, kifejezzenek érzéseket. Pl. minél több lefogott hang minél kevesebb idő alatt...Nem azt mondom, h nem kell technika! De ne az vezéreljen vkit...
Most persze lehet, hogy félreértenek néhányan. Nincs kifogásom az elmélet tanulása ellen! De induljunk ki abból, hogy a klasszikus zenészek sem tanulták az elméletet, hiszen ők hozták létre és csak utánuk írták meg tudományosan a tudósok. Az más kérdés, hogy annyira kifinomult volt a hallásuk, hogy egységesen ugyanazokat a "szabályokat találták ki", ezért is láthatjuk ma, hogy (csak egy gyors péda) Mozart ugyanúgy igyekezett kerülni egytöbbszólamú zenében az oktávok, vagy kvintek párhuzamos mozgását, mint mondjuk Bach. Amíg egy kevésbé tehetséges ember valózsínűleg csak nagysokára figyel fel erre és próbálja tudatosan úgy alakítani a szólamokat...
De vagyük a mai zenéket. Sok rock/metál csapat zenészei autodidakták, tehát nem tanultak elméletet, ellenben pl jazzt csak az tud játszani, aki tanulja (hogy tud-e kottát olvasni vagy sem, az már máshová tarozik). Viszont ha tanulja, akkor az már nem lehet ösztönös. Ez az ösztönösség szó egyébként régen más értelemmel bírt, mint manapság. Régen az számított ösztönös zeneírásnak, ha az szerző a saját érzéseit hangokban akarta elmondani, mert késztetést érzett rá, hogy kifejezze fájdalmát. A valódi művészi zenében a szerző nem csak az apró-cseprő materialista gondjait írta meg, hogy pl. milyen szar, hogy nincs pénze, vagy elhagyta a nője , hanem sokkal egyetemesebb, magasabb szintű érzéseket és gondolatokat próbált kifejezni, amiben biztosan nem azt nézegette, hogy most a c-moll hangnemből hová érdemes továbblépni, vagy mit kéne alterálgatni, hogy izgibb legyen a mű; inkább a drámaiságra fektette a hangsúlyt.
Ma meg ha valaki zenét ír, akkor egyrészt másolja (még ha nem is direkt) azokat, amiket hallgat(ott), sőt, figyelembe veszi a trendeket is, vagy épp a kereskedelmi igényeket... ettől már messze áll az ösztönös zeneírás.
Ha valaki elméletet tanul és egy idő utána ez leülepszik benne, akkor beépülhet az ösztönösség mellé olyan formában, hogy mikor zenét írunk, vagy improvizálunk, már ott lesz a fejünkben, amit tanultunk, de nem kell tudatosan rákoncentrálnunk, vagy gondolkodnunk rajta. Tehát ebben a formában beépül a megszerzett tudás az ösztönösség mellé.
Sajnos, a mai jazz zenékben sokan annyira túlzásba viszik a nagy tudást, amit a fejükbe vertek (a metálosok meg a technikát), hogy megmutassák, mennyire képzettek, hogy emellett a zene valódi célja, értelme eltörpül (saját érzéseket kifejezni saját eszközökkel, ötletekkel, még ha teljesen szokatlan is lesz és legfeljebb kevés ember érez majd rá igazán, mert átlagosabbhoz szoktak). Ez már valamennyire modern karrierizmus (a szó trendi értelmében), ami sajnos -mint minden mást is- egyre jobban támad...
szóval tanuljon mindenki elméletet, de inkább zsigerből zenéljen, fejezzen ki valamit, ha van mondanivalója (ha nincs akkor minek...), aztán ha már leülepedett a tanulás, úgyis érezni fogja, hogy volt értelme tanulni, de ezen görcsölni, okoskodva zenét írni úgysem lehet... - legalábbis nekem ez a véleményem
Teljesen igazad van!Erre az egyik legjobb példa Richie Kotzen aki úgy került be a Stanly Clarke(Vertu) zenekarába hogy nem tudott kottát olvasni,mégis őt választották az európai turnéhoz.Persze ő egy született zseni ,érdemes meghallgatni az Inner Galactic Fusion Experience lemezét.:))
Most meg bluest játszik.:)
"Aki meg tanul és beleássa magát a zene elméletébe, annak lesz ugyan egy jó kis háttere, sok helyzetben kiismeri magát, "sokmindenhez hozzá tud szólni", viszont fennál az veszély, hogy TÚLZÁSBA VISZI..."
Ezt ugye Te se gondolod komolyan?
Mélységesen egyetértek...Nekem a nagy kedvencem 11 éves korom óta a Beatles(33 vagyok), ők aztán nem sokat konyítottak a zeneelmélethez, mégis, még a kritikusaik szerint is alkottak pár apróságot...
Érdekes dolog ez a párosítás. Szerintem, ha az ember tehetsége megadatott, és ösztönből képes jó zenéket írni, mindenféle elméleti ismeretség nélkül, az nagyon klassz dolog. Ha megfigyeljük, sok ismert zenész fabatkát sem ért a zeneelmélethez, mégis van, hogy korszakalkotó dolgokat csinálnak.
Aki meg tanul és beleássa magát a zene elméletébe, annak lesz ugyan egy jó kis háttere, sok helyzetben kiismeri magát, "sokmindenhez hozzá tud szólni", viszont fennál az veszély, hogy túlzásba viszi és olyan zenéket csinál, amit senki sem élvez (talán még ő sem), mondhatni a szakmának zenél.
Előbbi inkább a lélek és a szellem zenéje, a másik meg az agyé.
De akármilyen periódusban van is az ember éppen, összességében úgyis az számít, hogy a léleknek milyen értéket ad a zene, úgyhogy én az ösztönzenére szavazok
(a saját tapasztalataimat nem írom ide, mert senkit sem érdekel )
Mindenfajta zenéhez, stílushoz konkrét technika dukál, azon túlmenően, hogy az alapok mindenhol ugyanazok. Akkoriban pl. én is mindent kipengettem, mint ahogy Petrucci, ma meg már a legatós technika jön természetesebben, meg sok akkodrváltás, stb, el is lustult a pengetésem kissé Most épp metál zenét alkotok, és mit mondjak, rá kell gyúrnom a pengetésre rendesen...
mert túlságosan beleszűkültem a Petrucci-féle tekerésmániába akkoriban egy olyan zenekarral toltam, akikkel pont DT-t, meg LTE-t nyomtunk, és ennek hatására a saját zenéimet is úgy írtam, hogy nyolcszáz téma, technika mindenekfelett, stb...
nem mondom, hogy nem jó zenekar, mert nagyon is jók, bár az újabbak szerintem totál ötlettelen metálkatyvaszok, de sokan szeretik, úgyhogy
"Ha ezek párosulnak azokkal a tehetség/ösztönszerű dolgokkal"
Ez az!
Mert ha nem párosulnak, akkor születnek a gépies, kiszámítható, unalmas dalok, mert ha eleve úgy ülsz neki, hogy "ebben-és-ebben a hangnemben vagyok, erre ez-és-ez passzol, valamint ez-és-ez a hangzat követheti ezt-és-ezt a szabályok szerint" akkor tényleg szart sem ér az egész, és inkább el se kezdd... Talán ebben megegyezhetünk.
Tudod mit?
Nekem 15 perc bőven elég J.L.H.-ből, de a D.T.-ből is... Pedig van vagy 5 D.T. lemezem, meg vagy 2 J.L.H., de nem emlékszem, mikor hallgattam őket utoljára.
A D.T. tanuláshoz háttérzenének pont jó volt régen, mert ha elkezdtem rá odafigyelni, elfáradtam tőle... J.L.H.-től meg alaudtam.
))))
