Épp ez az. Hogy a 9# nem a 10b. Gitáron persze az, de énekben nem egy 9-es díszítőjangot emelnek fel, hanem a nagytercet éneklik alá egy kicsit. Ezért 10b. És ez csak a blues-ban gyakori. A 9-es felemelése persze a jazzben tök gyakori alteráció, de akkor a 9-et emelik fel, nem a nagytercet veszik le.
Ez így jó. Hiányzik a kvint, ami nem érdekes, a többi alkotóelem meg megvan, ez így szerintem fasza G7/6 és akkor ebből a szempontból igazad van, itt tényleg addként jelenik meg és ugye akkor annyiban különbözik a 13-astól, hogy a 13-as ezeken a hangokon kívül magába foglalja a 9-est és a 11-est is, bár ezeket vagy befogja az ember vagy nem.
A dúr vagy moll jelleget a terc adja meg. Azért vannak az olyan elnevezések, mint a dúr- vagy a mollterc.:)
Olvasd el lentebb dcsabi értekezését, meg fogod érteni mire gondol Kether.
Gondolom úgy érti, hogy pl négyeshangzat alterációnál is a tercre meg a szeptimre kell figyelni, alaphang, meg kvint változhat.
A díszítőhangokat meg minek hagyjuk el, mikor díszíteni akartunk? Aztán közel sem biztos, hogy igazam van:)
Igen, zeneelméletileg, de a zenélés nem ebből áll, és ha már gitárban gondolkodunk és feltételezzük, hogy nem egy szál gitárral adunk elő valamit, akkor máris nagyobb a variálási lehetőség.
A dúrhármasnak inkább a nagyterc az alapköve, nem a kvint adja meg a jellegét.
De persze a kocka módon ragaszkodunk az elmélethez akkor igazad van.
Az lehet, hogy F59 úgy értelmezi, de azért a / jel tudtommal nem nagyon jelöl sohasem addot, szóval ezért téves F59 elképzelése, ez nem félreértés.
Igen, de a basszus jelölésnél a / után betű van, szóval nehéz lenne összekeverni. Vagy mindenféleképpen azt szeretnéd kihozni, hogy mekkora bonyodalom ez?
Pedig szerintem ugyanaz. De úgyis az a lényeg, hogy jól szóljon és kész. Nem kell túlmisztifikálni a dolgokat szerintem. Az akkordmegjelölések amúgy is többnyire útmutatók, amiket utána úgy alakítasz, ahogy szeretnél.
Nem muszáj, egyrészt az alaphangot nem muszáj lefognod, a basszus úgyis megteszi, másrészt a kvintet is kihagyhatod, az nem a legmeghatározóbb hangja az akkordnak.
Az én logikám szerint a C13 nem ugyanaz, mint a C7/13. De persze lehet, hogy nem jól gondolkodom. A C13 az nálam egy C7/9/13, a C7/13 meg egy sima C7 plusz egy oktávon túli 6-os díszítőhang.
Ha C7/6-nak írod, akkor a szeptimhangon kívül csak a szextet rakod még bele, ha meg C7/13-nak, akkor 11 és 9 is mehet. Ez az oktávon belül-kívül dolog gitárnál nem mindig működik a hangolás miatt.
Na most, ahogy én tanultam, ez egy C7 egy 9-es és egy 13-as díszítőhanggal. Ha csak sima szám van, akkor az összes szám előtt lévő hang benne van, azaz a 13 az azt jelenti, hogy 9-11-13 elvileg, de dúrakkordnál hanyagoljuk a 11-est.
Elvileg, ha csak egy 13-as díszítő hangot akarok a dúr7-be, akkor vagy C7/13-nak vagy C7/6-nak írom, attól függően hogy oktávon belül van az a hatos.
De ez az én értelmezésem és mindig elbizonytalanodom, hogy ki mit ért egy C13-on meg hogy egyátalán van-e olyan akkord, hogy C7/13...
Szóval, nekem ez az akkordjelölés dolog mindig elég macerás...
én úgy tudom hogy abc és hangoknak hívjuk a hangokat mert eredetileg abcdefg a sor mint az abc ben szokás csak valami kodex másoló cseszte el és a kis b betűt kis h nak látt és így lett b helyett h nálunk is
Valószínűleg egy F dúr ötödik fokán lévő dúr hetes akkord lesz egy 13mas színezőhaggal. Ha nem hetes akkord lenne, akkor C6-nak lenne írva és akkor egy c dúr alaphármas meg egy 6.
senki nem gátol meg abban hogy saját képletek szerint írd fel az akkordokat vagy hogy saját kottázási rendszert csinálj ha neked az jobban fekszik tedd meg.
nekem a maj79 az szimpatikusabb mint a c12 15 mert tudom hogy a 9 az nem más mint egy 2 oktávval feljebb a 7 meg egy kis2 lefelé az alaphangtól megint oktávval feljebb és ha akkordot kell fordítanom akkor ez a gondolkodásmód könnyebb mint ha c 12 15-öt át kéne át keresztelni mondjuk h2 13 vagy mittudom én mire amiből már nem biztos hogy tudnám hogy az egy c 12 15 csak fordítással
hexachord: (=hat hangzó): az oktávbeosztást megelőző skálarend az európai zenében; Arezzói Guido (XI. század) vezette be a hat hangú sort az addig uralkodó tetrachord helyett. A hexachord g, c vagy f hangon kezdődött, hangközei a későbbi dúrhoz hasonlóan épültek fel (pl.: g-a-h-c-d-e ) Emiatt az f hangon induló hexachord negyedik fokát (h) mélyíteni kellett: ez volt az első módosított hang ("b molle")
b.miki 2007-04-21 16:46 | Válasz erre | #2985
Na találtam vmit:
"Európa zenekultúrája az ókortól örökölte a hangok ábécészerű rendező elvét. Az ógörög zene hangkészlete mindössze két oktávot ölelt fel, a felső határhang az alsónak a hasonmása volt két oktávval magasabban: ezt a hangot tekintették a legfontosabbnak és emiatt a-nak nevezték el az ábécé első betüjéről? a többi hang neve később a latin betürend szerint így következett: a-b-c-d-e-f-g. A középkor hexachord rendszerében az f hangon kezdődő hangsor negyedik foka mélyebb volt, mint az addig b-nek nevezett hang, ezért az utóbbit, folytatva az ábécét h-nak keresztelték el. A dúr-moll hangrendszer uralomrajutásával a c hang került az élre.."
persze az egész ügy nem probléma, én csak annyit írtam
hogy jó lenne egységesítve, ki tudja az internet miatti kezdeti korcsosulás mit okoz 50 év múlva az egészben?
Srácok! Attól, hogy nem boldogultok egyes dolgokkal, még nem azt jelenti, hogy nem jó, ahogy van. Sőt, a zenei lejegyzés és elmélet pont, hogy az egyik legegységesebb dolog az egész világon. Ez már csak a könnyű zenével borult fel némileg, mert elkezdték másképpen jelölni az akkordokat, de azért még mindig nincs százfajta változat, azt a párat meg egy hétköznapi halandó is el tudja sajátítani!
Van egy amerikai kollégám, aki klasszikus zongora képzést kapott és profin játszik kottából. Beszélgettünk vele, amikor kint voltam, és meséltem, hogy így az internet korszakában mekkora macera ez a B/H jelölés dolog. Frankón nem is tudott róla, hogy Európában a H-t használják, sőt Bach meg Motzart meg az összes klasszikus H-t használt. Kiváncsi lennék, honnan jött ez a B jelölés amúgy? Az amerikaiak találták ki vajon???
Amúgy nekem a tanárom egy ilyen hibrid rendszerben tanított, úgyhogy rámragadt. Nálam a H az H, írva meg mondva is, viszont a B hangot Bb-nek írom le és B-nek mondom. Érdekes, mi?
Persze ez egyértelmű, csak ugye a zene egy egyetemes dolog, és szerintem nagyon jó lenne, ha bárki a világon ugyanúgy értelmezhetné mint nyelvet, egységes jelrendszerben.
Azért ezeket igen gyorsan meg lehet ám szokni. Azt hiszem egyedül a bés próbléma, ami tényleg okozhat galibát, de szerintem az is eléggé átlátható már, ha az ember csak egy kicsit is foglalkozik ezekkel a dolgokkal.
Igen az egész zenei nyelvet egységesíteni kellene.
Ami angolul ugye major, az magyarul neméppen...
vagy a Bé-s probléma, vagy a latin dó,ré stb...elnevezések
Szerintem sok szempontból igazad van. A vonalas kotta iszonyatosan bonyolult tud lenni, ha összetett dolgot játszol és nem az előjegyzett hangnemben vagy csak.
A kromatikás jelölésrendszerrel viszont nem értek egyet, mert az enharmonikus hangszerekhez (gitár, zongora) valóban sokkal praktikusabb lenne, de a hegedűnél, fűvósoknál, stb. nem, ugyanis ezeken a hangszereken rohadtul nem mindegy, hogy egy A-t eresztesz le vagy egy G-t emelsz fel, mert nem ugyanazt a hangot kapod. És a kromatika már meg is dőlt...
Az akkordokkal kapcsolatban meg szerintem az a gáz, hogy száz különféle leírási mód van. Ideje lenne egy univerzálisat használni és onnantól nem lenne gond.
Ja. Nem voltam elég érthető. Az elmélettel (pár kivétellel) nincs gondom, az ugye "van magától", természetes módon lett olyan-amilyen a mai tonális zene. Ezt ki is lehet vesézni több meglátásból is, ki is kell.
Nekem először is a harmóniák zűrzavaros, és következetlen ELNEVEZÉSEIVEL van gondom. Nem tudom pl, egy első fokú dúr 7-es akkord felépítése hol-mikor-miért váltott az eredeti dó-mi-szó-ti négyesből dó-mi-szó-li négyesbe, de ez csak csepp a tengerben. A hangokat itt is kromatika szerint kéne megszámozni egyébként, nem kellenének sem keresztek, sem b-k az elnevezésekbe. Az emlegetett akkordot egy 11-es számmal kéne csak indexelni, és kész. A lent említett Cmaj9-est se értem, ki-mikor találta ki. A 9-es akkord ugye dó-mi-szó-ti-ré volt a klasszikus zenében (már ott sem volt egyébként következetes, mert az 1 db index négyes hangzatot sugallna, közben meg ötös-mindegy). Ezt pl. én úgy írnám le pl. ,hogy C12-15, ahol ugye kromatikában gondolkozva a 12. egy H hang, a 15. pedig egy D, és kész. Szóval sokkal egyszerűbbé lehetne ezt tenni, mert egyébként pedig az!
Ugyanez a probléma egyébként a hangonkénti lejegyzéssel, vagyis a kottával is-bár itt azért elég nagy forradalom kéne az átszokáshoz. Az öt vonalas kottalejegyzés ugye a dúr-moll hétfokú gondolkodásból maradt ránk. Nem is volna semmi gond vele, ha minden darab C dúrból, vagy A mollból lenne, és nem lépnénk ki a hangsorból sem. Ez ugyebár nem tartható, innentől kezdve ami történik, az nem más, mint "toldozás-foldozás" előjegyzésekkel, keresztekkel, b-kkel,és feloldójelekkel. Aki ezt vágja, az már legyint rá, mert már elfelejtette, hogy hány évet glattolt ezért(a valódi tudás szempontjából egyébként teljesen feleslegesen). Na most ezek az évek azok, amiket meg lehetne spórolni egy következetes-egyszerűbb rendszerrel. (ami ugye ugyanazt a zenét írja le). Egy 12 fokú kromatikus felfogás ezt is rendbe tenné.
Senki nem gondolt ebbe bele, de pl. maga a zongora is egy következetlenül felépített hangszer hasonlók miatt.Van rajta egy mára indokolatlanul kitüntetett C dúr hangsor (fehér billentyűk ugye), ami azt eredményezi, hogy az egyéb hangsorok, és akkordállások betanulása rendkívül hosszú időt vesz rajta igénybe, mert mindegyik tök más ujjmozgást igényel. Egy jobb billentyűfelépítés esetén elég volna tudni pl. egyetlen dúr hangsort, ill dúr akkord-állást,majd ezt-a gitártechnikákhoz hasonlóan-eltologatni (transzponálni) akármilyen másik dúrba.
Na csak álmodozom itt magamban, tudom, hogy zárt kapukat döngetek.
megpróbáltam megfejteni a hobo blues band you gotta move című szám elejét.. bele is erőltettem a guitar proba, kicsit siralmas lett:) (nem tudom használni rendesen a programot)
valaki segítene leellenőrizni? át tudom küldeni a tabot, a számot is, esetleg felvehetem azt is ahogyan játszom.
köszi!
Akkor Te majd használod az ötvonalas rendszert minden esetben előjegyzés nélkül, aztán több lesz benne a # meg a b, meg a feloldójel, mint hangjegy. Nem értem, az miért lenne jobb, vagy egyszerűbb
Félreérted a dolgot. Nem agyalunk potyára.:)
Ponr arról beszélünk, hogy mennyire fontos az agyalás, a miértek és hogyanok megértése.
Abban pedig, hogy a zeneelmélet feleslegesen túlbonyolított lenne nem tudok egyetérteni. Számomra borzasztó szórakosztató dolog és elképesztő logikával épülnek egymásra a dolgok.
A zeneelmélet is a kromatikával kezdődik. :)
Nem értem egyébként, hogy miben látod a túlbonyolítottságot.
Ugyanarról a zeneelméletről beszélünk? Mert én ezt egészen másképp látom. Szerintem nagyon is következetes és könnyen érthető, sőt érdekes és sok helyzetben kimondottan nélkülözhetetlen. A kottaírás melyik részére érted, hogy bonyolult? Hogy vannak hangnemek (ezeknek jelöléseik) és nem össze-vissza módosítgatunk hangokat, vagy mi? Hogy kellene szerinted? Valamint mi gátol abban, hogy a kromatikában gondolkodj, miközben kottát olvasol, vagy írsz?
Az egy dolog, hogy mindenfelé (pl neten) különféle szarabbnál szarabb akkordjelzéssel találkozni, de azért ami a köztudatban el van terjedve, vagy egy-egy szakirodalomban használatos, az teljesen logikus szerintem
Bocsi,csak erre szörfölgettem, és látom, hogy problémáztok dolgokon.
Csak egy általánosságot jegyeznék meg vigasz képpen: Egyáltalán nem a ti hibátok, hogy agyalni kell potyára. Az egész mai zeneelmélet teljesen fölöslegesen túlbonyolított,tele van egy csomó féle felesleges és következetlen akkord elnevezéssel, már maga a kottaírás egy szar, bonyolult öröksége a 7 fokú gondolkodásnak, réges-régen kromatikában kéne már gondolkozni.
Szóval csak annyi általánosság, hogy maga a zeneelmélet egy sokkal sokkal egyszerűbb dolog, mint a nyelvezet, amivel le van képezve.
Na csak úgy agyalok.
elnézést
